Karamelles-almás kelt kuglóf

Ezúttal nem az én fejemből pattant ki az ötlet- receptvideóban láttam hasonlót, s azt hittem, elmentettem. De tíz perc kajtatás után feladtam a keresést- a formát és a töltelék ötletét raktároztam el a fejemben, a többit magam szőttem köré. Ha rálelek, mellékelek forrást is. 

Véletlenül rábukkantam- nem mentettem, hanem képernyőfotót készítettem róla- így járok, ha mániákusan össze-vissza raktározok mindenféle süteményreceptet. Ezen az oldalon találtam az ötletadó receptet, több más figyelemfelkeltő finomság mellett. 

Nem csak a receptkereséssel gyűlt meg a bajom, hanem a fotózással is. Amúgy is nyögvenyelősen látok neki, ráadásul most lemerült közben a fényképezőgép is. Mire feltöltődik az elem, elmegy a kedvem az egésztől, így inkább telefonnal folytattam. Mennyi nyűgje van annak, aki ilyen fába vágja a fejszéjét! 😂

Hozzávalók:

• 40 dkg liszt -ebből 10 dkg rétesliszt
• 10 dkg margarin
• 1 tojás sárgája
• 2 evőkanál cukor
• 2 dl tej
• 2 dkg élesztő
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• nagy csipet finomsó

A töltelékhez:

• 4 evőkanál cukor
• 4 közepes alma
• + 5 dkg vaj a lekenéshez

Előbb a tölteléket készítettem el, hogy legyen ideje kihűlni: az almákat megpucoltam, felkockáztam. A 4 evőkanál cukrot egy evőkanál vízzel karamellizálódni tettem- pici víz hozzáadásával egyenletesebben kezd el pirulni. Ha már az egész cukor elolvadt és szép borostyánszínű lett, rádobtam az almát, s fedő alatt hagytam megpárolódni. Néhányszor átkevertem közben. Ha már puha az alma és az egész cukor felolvadt, leveszem a lángról.

A tésztához a tejet megmelegítettem, elkevertem benne egyik evőkanál cukrot és belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet, sót, másik evőkanál cukrot, vaníliás cukrot elvegyítettem, elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojássárgát és az élesztős tejet. Összegyúrtam, megdagasztottam. Letakarva hagytam megkelni. 

Ha megkelt, kinyújtottam, kisebb négyzetekre vágtam. 

A kuglófformát vékonyan kikentem olvasztott vajjal.

A tésztanégyzetek mindegyikére tettem kiskanálnyi almatölteléket, egymásra hajtogattam-nyomkodtam a sarkokat, gombóccá formálva raktam a forma aljára. Lekentem vajjal, következett újabb sor gombóc, rá vaj, addig, míg elfogyott a tészta. 15-20 percig hagytam kelni, majd 180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem. Ha megsült, kiborítottam a formából.

Előbb tépkedtük, később szeletekre vágva ettük. Lehetne még ragozni karamellöntettel, kacérkodtam is vele, de végül így fogyott el- finom volt, a karamelles alma megadta a varázsát. 

Karamelles mézes

 Olyan szépen elterveztem a szabadidőmet! 😄 Azért nevetek, mert csak tervek maradtak. Vagyis többnyire. Korábban hazajövök a munkából, s a fennmaradó két-három órát a blognak kéne szentelni. Kéne. De hát mindig van valami, ami keresztülhúzza a számításaimat. Az, hogy hétvégén végre hazajött a Fiúnk, örömteli, ezért szívesebben hanyagolnám gyakrabban netes teendőimet. A családdal, illetve a konyhában töltöttem a hétvégét, a péntek délutánt is beleértve. Ennek mellékhatása, hogy több közzétenni való is keletkezett időközben. 

A múlt héten átnéztem a korábbi évek fotóit, s köztük találtam karamelles mézes krémes fotókat, többszörit is, de receptet hozzá akkoriban nem eszközöltem. Ezért -is- a hétvégén megsütendők élére raktam elkészítését, füzetbe lefirkantva a felhasznált mennyiségeket. Így már bátran teszem közzé friss és régebbi fotókkal egyik kedvenc süteményemet:

Hozzávalók:

A tésztához:

• 60 dkg liszt
• 10 dkg cukor
• 1 csipet só
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 20 dkg margarin
• 1 evőkanál zsír
• 2 tojás
• 1 dl folyékony méz

A krémhez:

• 25 dkg cukor
• 2 dl víz
• 5 dl tej
• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 25 dkg vaj
• + 2 evőkanálnyi darált dió a tetejére

Így készült:

A tésztához a lisztet, cukrot, sót, szódabikarbónát elvegyítettem, elmorzsoltam a maragarinnal és zsírral, majd a tojással és mézzel összegyúrtam. Ha nem állna össze a tészta, pici tejjel lehet segíteni rajta- nekem nem volt szükségem rá. Ha pedig nagyon ragacsos lenne, nagy csipet liszttel gyúrjuk át.

A tésztát 4 részre osztottam, lisztezett deszkán sorra tepsi méretűre nyújtottam, (kb. 28×32 cm), tepsi hátán kisütöttem. Addig sültek, míg barnulni kezdtek. Gyorsan sül, figyelni kell rá.

A krémhez előbb a cukorból karamellt készítettem: kis lángon hagytam felolvadni, időnként átkavartam. Mikor az egész cukor megbarnult, hozzáöntöttem a vizet, vigyázva, mert ilyenkor fröcsögni szokott. Hagytam elfőni, feloldódni a cukrot. Közben a tejben elkevertem a két pudingport. Mikor a karamell teljesen feloldódott, beleöntöttem a pudingot-tejet, s kavargatva sűrűre főztem. A vajból 5 dkg-ot még forrón hozzákevertem. Hagytam kihűlni, közben sűrűn megkevergettem. Mikor már nem meleg, összekevertem a többi, előbb szétnyomkodott vajjal. 

A krémet 4 részre osztottam, s megtöltöttem a lapokat, a tetejét is lekentem és darált dióval szórtam be.

Másnapra átpuhult és könnyedén lehetett szeletelni.

A karamellel engem meg lehet vesztegetni- ezért a rajongás e süti iránt. S nem csak a krém miatt, a mézes lapok jól megpuhulnak, s a rétegek együtt kellemes összhatást adnak. 

Karamelles

Egyszerűen csak így neveztük ezt a sütit, amely a régi időkben szinte elmaradhatatlan kelléke volt az ünnepeknek. Anyukám gyakran megsütötte azokban az időkben, amikor divatba jött. Sőt, azután is, ez egyike azon sütiknek, amelyik nem merült feledésbe. Számomra ez volt a sütik sütije. Nagyon szerettem, s ma is a kedvencek között tartja magát. Én meg idejét sem tudom, mikor sütöttem. Egyszer néhány éve nekirugaszkodtam, kissé leegyszerűsítve készült el. Most a karácsonyi sütilista legelejére raktam, s kitartottam az elkészítése mellett. Csak a legvégén adtam alább az eredeti leírásból, ugyanis túlvertem a habot, nem mertem kakaót is keverni hozzá, így csak fehér maradt a teteje.
Nem is kellett receptet keressek hozzá, annyiszor készítettük annak idején, hogy kívülről tudom. A krémnél viszont lehet, hogy valamire nem jól emlékeztem, mert mire kihűlt a pép, olyan lett, mintha szivacsot daraboltam volna az edénybe. De géppel elkeverve a vajjal megfelelő lett.

Hozzávalók:
A piskótához:

• 9 tojás
• csipet só
• 9 evőkanál cukor
• 6 evőkanál liszt
• 9 evőkanál darált dió
• fél csomag sütőpor

A krémhez:

• 3 tojássárga
• 2 csomag tejszínízű (vagy vaníliás) pudingpor
• 6 dl tej
• 25 dkg vaj
• 20 dkg cukor

Továbbá:

• 10 evőkanál cukor a karamellhez
• 3 tojásfehérje+10 dkg cukor a tetejére

Így készült:

A piskótához a tojásokat szétválasztottam. A fehérjéket előbb a csipet sóval vertem fel, majd, mikor már majdnem jó, kanalanként hozzáadtam a cukrot, közben folyamatosan vertem. Mikor jó a hab, szintén a habverővel belekevertem a sárgákat, míg egyenletesen eloszlik. Ezután adtam hozzá kanalanként a lisztet, belevegyítve a sütőport is, végül a diót. A liszttel, a dióval óvatos mozdulatokkal kevertem, fakanállal, hogy ne törjön össze a hab.

Régen 3 fele osztva a masszát, külön sütöttük a 3 lapot, ami nem volt a legjobb megoldás, mert vagy nem sikerült egyenlően elosztani, vagy a végére összeesett a piskóta. Anyukám kezdte el egyben sütni, majd 3 fele vágni, én is ezt követtem.

Tehát kikent tepsibe simítottam a masszát (28×32 cm-es), 180 fokos sütőbe tettem s tűpróbáig sütöttem. Nem nyitottam ki a sütő ajtaját, míg szépen meg nem pirult a teteje a piskótának, nehogy összeessen.

Mikor kihűlt, 3 lapra vágtam.

A krémhez a tojássárgákat a pudingporral és kevés tejjel simára kevertem, majd fokozatosan hozzáadtam a többi tejet is. Kis lángon, állandóan kavargatva felfőztem. Mikor kezd sűrűsödni, előbb összecsomósodik a massza, a tojássárgás krém mindig ezt csinálja. De tovább főzve szépen kisimul.

Kavargatva kell hagyni kihűlni. Kihűlve nagyon darabos lett, lehet, 7 dl tejben kellett volna főzni. 

A vajat elkevertem a cukorral, majd kanalanként hozzáadtam a kihűlt pudingot, géppel habosra keverve.

A karamellhez való cukorból 5 evőkanállal kis lángon világosra olvasztottam, s mikor már egynemű, lassan csorgatva, közben kanállal elkenve az alsó lapon elosztottam. Nem fedi be teljesen, de lehetőleg mindenhova jusson belőle. A másik 5 kanál cukrot felolvasztva a második lapon kentem el. A harmadik üresen marad.

Mikor kihűlt a karamell, az alsó,karamelles lapra rákentem fele krémet, rátettem a másik megkent lapot, erre került a krém másik fele, majd a harmadik lappal befedtem. Erre kerül majd a hab.

A 3 tojásfehérjét felvertem, előtte edényben vizet tettem melegedni, olyanba, amilyenbe beleillik a habos edény. A fehérjékhez adtam a cukrot, s innentől gőz fölött vertem. Addig, míg jól megkeményedik a hab, illetve két ujjunkkal csippentve belőle, ujjunkat szétnyitva szálat lehet húzni. 

Rákentem a tetejére, s másnapig hidegre tettem a sütit.

A hab egy részébe kakaót kéne keverni, s ezzel cifrázni a tetejét, ez most elmaradt.

De hosszú lett a leírás! Annyira nem is bonyolult, de elég időigényes, ez tagadhatatlan. És sok cukor van benne. Viszont nagyon finom! Másnapra a karamell megolvad a lapok között, de ha mégsem, úgyis finom, legalább ropogni fog. Ez a süti fogyott el a leghamarabb- nem véletlenül.😊

Évfordulós torta

Már jó néhány éve nem szántam elég időt arra, hogy egy "normális" tortát süssek. Elsődleges szempont mindig, hogy minél hamarabb kész legyen. Mert vagy sok a dolgom még mellette, vagy csak a délután egy részét tudom rászánni. Most, hogy közeledett a 23. házassági évfordulónk, kinéztem egy vonzó receptet, s igen elszánt voltam, hogy én azt meg fogom sütni szombat délután. Mást nem csinálok, hanem tortát sütök. Úgy adódott, hogy mást csináltam. 😃 Most volt idő virágokat venni, s ha már ott voltak, egész délután azokat tettem-vettem, ültetgettem, csinosítgattam a ház elejét. Ez is meglett, viszont évfordulós torta -hát, csak egy gyors lett. Kavart tészta, puding, csoki a tetején.

A laphoz:

• 3 tojás
• 20 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 25 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 dl olaj
• 1 dl tej

Az öntethez:

• 10 dkg cukor
• 1,5 dl kávé

A krémhez:

• 2 csomag tejszínízű pudingpor
• 1 tojás
• 6 dl tej
• 4 evőkanál cukor
• 10 dkg vaj

A tetejére:

• 10 dkg étcsokoládé 
• 5 dkg vaj

Így készült:

A tésztához előbb elkevertem a tojásokat a cukorral, vaníliás cukorral, majd hozzáadtam a lisztet, sütőport, olajat, s miután ezekkel is simára kevertem a masszát, két részletbe belekevertem a tejet.

Kikent tortaformába borítottam a masszát, s 175 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.

Míg sült, az öntethez való cukrot karamellizáltam, majd ráöntöttem a kávét és kis lángon addig főztem, míg a cukor feloldódott,

A pudingot is megfőztem: előbb a pudingporokat kevertem el a tojással és kevés tejjel, majd a többi tejet és cukrot is hozzáadtam, s kis lángon, állandóan kavargatva sűrűre főztem. Mikor levettem, azon forrón elkevertem benne a vajat.

A közben megsült lap tetejéről levágtam egy keveset, hogy egyenes legyen a teteje - nekem mindig púposra sülnek a tortaformában a tortalapok.

A lapot tányérra tettem, köré pattintottam a tortaforma oldalát. Úgy melegen rálocsoltam a kávés öntetet, majd ráborítottam a pudingot s elsimítottam. Hagytam kicsit hűlni, levettem a karimát. A csokit a vajjal gőz fölött felolvasztattam, s bevontam vele a torta tetejét. Itt-ott letessékeltem a csokit a torta oldalára.

Meglepően finom lett, mindenki elégedett volt a "gyorstortával" .  A tortalap nem piskóta ugyan, de finom, puha, jó az állaga és szépen szeletelhető. A krém finomabb, krémesebb lenne, ha a vajat a cukorral kikavarva, majd belekanalazva a pudingot módon készítjük.
Mikor fogok végre egy délutánt tortasütésre szánni? Fogalmam sincs. Talán majd ha nyugdíjas leszek s az unokáimnak sütögetek...

Karamelles mézes krémes

Ez a süti hasonlít Anyukám hamis dobos receptjéhez -amit valamikor régen sütöttem, de a blogon még nem szerepelteti magát-. De csak némileg az összetevőit tekintve, az ízemlék közel sem jelentkezett. De azért finom volt! :-) Sőt, a családnak nagyon is ízlett! Ideje lenne újra sütni- ugyanis nem mostanság készült.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 60 dkg liszt
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 12,5 dkg margarin
• 2 evőkanál méz
• 15 dkg porcukor
• 2 tojás
• 1 dl tej

A krémhez:

• 25 dkg cukor
• 9 dl tej
• 8 evőkanál liszt
• 25 dkg vaj
• + maréknyi darált dió a tetejére

Így készült:
A lapokhoz a lisztet, szódabikarbónát elmorzsoltam a margarinnal, majd hozzáadtam a cukrot, mézet, tojásokat és tejet. Összegyúrtam. Ha nem állna össze, még pici tejet lehet hozzáadni.
4 részre osztottam. Mindegyiket tepsi méretűre nyújtottam (nagy tepsin, 28×34 cm-esen sütöttem), s tepsi hátán sorra 180 fokon világosra sütöttem őket. Hamar sül, figyelni kell rá.
A krémhez a cukrot előbb kis lángon karamellizáltam. Mikor már szép világosbarna s egynemű, felöntöttem 2 dl tejjel a kimért 9-ből, s hagytam addig főni kis lángon, míg a cukor feloldódott. Közben a lisztet előbb kevés tejjel simára kevertem, majd hozzáadtam fokozatosan a többit is. Hozzáöntöttem a karamellhez, s állandóan kavargatva sűrűre főztem. Hagytam kihűlni, közben gyakran megkevergettem.
Kanalanként hozzákevertem a vajhoz.
A lapokat megtöltöttem a krémmel úgy, hogy a tetejére is maradjon egy réteg.
Darált dióval szórtam be a tetejét.
Másnapra jól átpuhul, s szépen szeletelhető.

Recept forrása, némi átalakítással: Nők Lapja Konyha Desszert, III. évfolyam, 1. szám.

Tejberizs karamelles almával

Én tejbegríz párti vagyok, Férjuram meg tejberizsrajongó. De csak azért, mert nem Ő főzi. A tejberizst kevésbé szeretem főzni. Nekem az a kategória, amelyiknél nem áll egyenes arányban a rá fordított idő a finomságával. Vagyis amennyire én szeretem. Nem is készül túl gyakran, évente egyszer-kétszer. Viszont valamikor megláttam egy román blogon ezt az almával megbolondított változatot. Ez mindjárt előkelőbb helyre helyezte ezt az egyszerű étket.
Már készítettem, sőt még fotó is van róla valahol, de ez a ma készült.
Azért nem szeretek tejberizst főzni, mert a tejben nem akaródzanak megpuhulni azok a szemtelen rizsszemek. Jó sok idő kell neki, ráadásul sűrűn kell kavargatni is, ki is akar futni, odaégni is szokása. Aztán valamikor kipróbáltam úgy, hogy kevés vízben előfőzöm a rizst- ez a módszer jóval lerövidíti az elkészítési időt. Most is úgy készült.

Hozzávalók:

• 20 dkg cukor + 3 evőkanállal
• 5-6 nagyobb alma
• 3 dl rizs
• csipet só
• 3 dl víz
• 1 l tej
• 1 csomag vaníliás cukor

Így készült:

Az almákat megpucoltam, felkockáztam. (Felhasználtam a gyümölcskosárban fonnyadókat is.)

A 20 dkg cukrot kis lángon hagytam felolvadni. Mikor szép aranybarna lett, rádobtam az almakockákat, s fedő alatt hagytam megpárolódni. Addig pároltam, míg a cukor teljesen felolvadt. Néha azért átkevertem. Az almakockák egy része szétfő, de ez nem baj. Előbb kételkedtem benne, hogy ez így működik, de az alma által eresztett lé épp elég a cukor felolvadásához.

A rizst a csipet sóval és a 3 dl vízzel kis lángon főni tettem. Mikor az összes vizet beitta, hozzáöntöttem a liter tejet. Időnként megkavarva hagytam főni, fedő nélkül. Mikor majdnem megpuhultak a rizsszemek, hozzáadtam 3 evőkanál cukrot, a vaníliás cukrot. Még rövid ideig főztem, s fedő alatt hagytam még puhulni 5-6 percig.

Még azon forrón tálba rétegeztem a karamelles almával.

Ezúttal bableves mellé készült másodiknak, de Férjem azt mondta, desszertnek is simán megteszi. És valóban, mert nagyon finom! 😊

Ilyenkorra nálunk már nagyon fonnyad az ősszel beszerzett alma, amellett hogy minden nap eszünk belőle, kénytelen vagyok más módon is hasznosítani! :-)

Kis keresgélést követően ráleltem a régebbi fotókra is. Akkor kis tálkákba adagoltam, most egy nagyba. Nem emlékszem, akkor hogyan készült. De legfeljebb a mennyiségek változtak, az elkészítés menete ugyanaz. 

2021.február 12.

A héten is készült nagy adag belőle, csak azért, mert egyik délután rám tört az édesség ehetnék. Ilyenkor tavasztájt ez megszokott jelenség nálam, valószínűleg a tavaszi vitaminhiány így jelentkezik. 

Próbálom én almával, mézes-citromos teával csillapítani, de az valahogy nem elég hatásos... 😀

Habos-karamelles almás piskóta

Aranygaluska és pogácsa sütése során maradt fehérjék sorsa lett ez a finom almás süti.
Itthon van Fiam a hosszú hétvégén, olyankor a szokásosnál is többet sütök-főzök. Meg persze szülinapja is volt. Meg mindenki kívánságát teljesítettem, nem csak az ünnepeltét.
Számomra nem fárasztó a sütés-főzés, ritkán nyűg, inkább kikapcsolódás. Szeretem megtervezni, az időt beosztani, s várni, mi sül-fő ki az újabb receptek vagy elképzelések alapján. Persze megenni is, de a család elégedettsége nagyobb örömforrás.

Hozzávalók:

• 4-5 alma
• 6 evőkanál cukor
• 6 tojásból piskóta
• 6 tojásfehérje
• 20 dkg cukor

Az almákat megpucoltam, negyedeltem, vaskosabb szeletekre vágtam.

A 6 evőkanál cukrot karamellizáltam, majd felöntöttem fél dl vízzel. Addig főztem kis lángon, míg a cukor feloldódott, s kissé besűrűsödött.

Tepsi aljára öntöttem, elkentem, hogy mindenhova jusson. (Tepsi mérete: 28×32 cm.) Kiraktam az almaszeletekkel.

A piskótát a szokásos módon elkészítettem, az almaszeletek tetejére borítottam.

180 fokos sütőben készre sütöttem. Azaz addig, míg a teteje szépen megpirult.

A tepsiben hagytam kihűlni.

Egy nagyobb méretű tálcára borítottam úgy, hogy az alja legyen a teteje.

A 6 fehérjét a 20 dkg cukorral gőz fölött felvertem s a süti tetejére simítottam.

Nekem kicsit édesebb lett a kelleténél, de amúgy nagyon finom. A karamell jó ízt ad az egésznek. No meg az alma is, persze.

Marlenka

Már többször nézegettem a marlenka recepteket, de olyan különleges, nekem biztos nem sikerülő finomságnak tartottam. Ami még visszatartó erő volt, az a sűrített tej több órán át főzése minden általam böngészett receptben. A hosszú hétvégén aztán ráértem elmélkedni, s eszembe jutott, mi lenne, ha a tejkaramella készítése során alkalmazott módon csinálnék krémbe való karamellszószt. Ez este volt, másnap pedig teljesen véletlenül belebotlottam ebbe a receptbe. Tudtam, hogy ez lesz a befutó, mentettem a receptet, s másnap hozzáláttam. Kicsit elfigyelmetlenkedtem, kicsit változtattam rajta, kicsit kínlódtam a lapokkal- na jó, több, mint kicsit-, de reggel első dolgom volt tesztelni a végeredményt. S olyan finom lett! Valamikor régen ettem bolti marlenkát, de meggyőztem a családot, hogy ez annál is finomabb. Mert szerintem az! :-)

 Hozzávalók:
A lapokhoz:

• 60 dkg liszt
• 12 dkg margarin
• 20 dkg cukor
• csipet só
• 3 evőkanál méz
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 3 tojás
• 1 evőkanál ecet

A karamellhez:

• 30 dkg cukor
• 0,8 dl víz
• 5 dkg vaj
• 2 dl tejszín

A krémhez:

• 1 csomag vaníliaízű pudingpor
• 1 evőkanál liszt
• 5 dl tej
• 25 dkg vaj

Így készült:

A karamell készült el előbb: a cukrot a vízzel kis lángon főni tettem. Nem kéne kavargatni az eredeti recept szerint, de én nem bírtam megállni: néhányszor belekavartam. Mikor elég barnának találtam, belelöktem a vajat, mikor felolvadt, hozzáöntöttem a tejszínt is, s addig főztem, míg a cukor teljesen felolvadt. Sőt, kicsit tovább is, mert csak 1,5 dl tejszín kellett volna bele, de 2 dl volt a dobozban, mind beletettem.

Mikor kész lett, a kamrába tettem hűlni.

Következtek a lapok: tálba tettem a lisztet, cukrot, mézet, csipet sót, szódabikarbónát, az ecetet ráöntve, s összemorzsoltam a margarinnal. Beleütöttem a két tojást, s össze akartam gyúrni. Igen ám, de nem akart összeállni. Ekkor kaptam észbe, hogy láng fölött össze kellett volna melegíteni a mézet, cukrot, margarint. Ezen már nem tudtam segíteni, viszont még egy tojás hozzáadásával összeállt a tészta. 

Pihentettem, mert közben sült a pogácsa, s mikor ez kész volt, láttam hozzá a nyújtáshoz. 6 részre osztottam a tésztát s mindegyiket tepsi nagyságúra nyújtottam (kb. 24×30 cm). Ma mondta Férjuram, hogy motyogtam közben eleget. Hogyne, annyira ragadt, hogy vastagon kellett lisztezni a deszkát. Így is a hatból hármat újra össze kellett gyúrni, s megint nyújtani. De az összegyúrás után sokkal jobban viselkedett a tészta. 

180 fokos sütőben sütöttem a lapokat addig, míg világosbarnák lettek. Hamar sül, figyelni kell rá.

Közben a pudingporból, lisztből, tejből sűrű pudingot főztem.

Időnként átkeverve hagytam kihűlni.

A vajat szétnyomkodtam, majd kanalanként hozzáadtam a kihűlt pudingot, végül a közben kihűlt és szépen besűrűsödött karamell nagy részét.

A lapokat egymásra raktam, körbe levágtam a széleket, hogy egyformák legyenek.

Megtöltöttem a krémmel úgy, hogy a tetejére is maradjon.

A levágott széleket összemorzsoltam s beszórtam a süti tetejét. 

Másnapig a kamrába hagytam "összeérni". A maradék karamellt kissé felmelegítettem, épp, hogy folyóssá váljon, s becsorgattam a süti tetejét.

Szépen megpuhult a süti, könnyen lehetett szeletelni.

Nem  a leggyorsabban elkészülő süti, nagyjából mind bármelyik másik lapokból és krémből álló süti. Csak a leírás hosszú, hogy okuljatok a hibáimból! :-) Eredeti recept a fenti linken, oly módon készítve talán a tészta sem lesz olyan pimasz. Bár a mézes tészta nekem mindig feladja a leckét, de még sosem fogott ki rajtam.

De megérte az összes ráfordított időt. Nagyon finom. Rég ettem annyit sütiből, mint a marlenkából! :-)

Áginak pedig köszönet a sűrített tej mentes receptért! :-)

Karamelles sajttorta

Férjem időközben utolért. Az évei számát tekintve. Igaz, csak egy hónap előnyöm van. Így én vagyok a rangidős a családban! :-) Magamnak nem, de neki sütöttem tortát. Csak egyszerűt, de annál finomabbat.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 20 dkg liszt
• csipet só
• 6 dkg cukor
• 10 dkg vaj
• 2 tojássárga
• fél csomag sütőpor

A sajtkrémhez:

• 1 kg sajtkrém
• 1 csomag vaníliás pudingpor
• 15 dkg cukor
• 3 tojás
• vanília

Az öntethez:

• 15 dkg cukor
• 1 dl víz

Így készült:

A tésztához valókat összegyúrtam.

Kinyújtottam, a tortaforma alját rátéve körbevágtam, a tésztával pedig kibéleltem a forma alját.

A maradék tésztát összegyúrtam, kinyújtottam hosszúkásra s szélét szabtam belőle a tortának, körbeigazgattam a forma oldalán. (Kapcsos tortaformát használtam, 22 cm átmérőjűt.) 

A töltelékhez valókat összekevertem, a formába öntöttem.

180 fokos sütőbe tettem. Addig sütöttem, míg a töltelék teteje színesedni kezdett, de a közepe még remegős volt. (Mire kihűlt megdermedt. )

Az öntethez a cukrot kis lángon  karamellizáltam. Felöntöttem 1 dl vízzel, s addig hagytam főni, míg teljesen felolvadt a karamell benne. Mire kihűlt, kissé besűrűsödött.

Szeleteléskör öntöttünk rá kevés öntetet.

Finom volt! A töltelék finoman lágy, a tészta ropogós, a karamelltől meg édes. :-)