Csokis-narancsos sütőtökkocka

 ...avagy sárga süti, mert ezen a néven keresgéltük a sütis dobozból két másik társa mellől.

Úgy gondolom, így a naptári ősz és tél határán épp alkalomhoz illő süti: a sütőtök még az ősz terméke, számomra a narancs meg határozottan a tél,  a karácsonyi időszak íze-illata. Valószínűleg azért, mert régen csak ilyentájt jutottunk hozzá.

Az elmúlt hétvégén egy villámlátogatást tettünk otthon, disznótorra voltunk hivatalosak, amiben már sok éve nem volt részünk, gyerekeinknek meg soha. Így ők is megtapasztalhatták, láthatták, milyen folyamatok által kerül hús az asztalunkra. Nem mondták, hogy többé nem esznek húst. 😀 Erre az alkalomra sütöttem gyorsan indulás előtti nap délutánján csak ilyen kevert-kavart sütiket, ez volt egyikük, szerintem a legfinomabb közülük. 

Hozzávalók:

• 4 nagyobb tojás
• 20 dkg cukor
• fél sütőtök (48 dkg volt az áttört püré)
• 2 dl olaj
• 1 narancs lereszelt héja és kicsavart leve
• 35 dkg liszt
• nagy csipet só
• 1 csomag sütőpor
• 10 dkg tejcsokoládé

Így készült:

A sütőtököt előző nap megsütöttem sütőben. Az el nem fogyott mennyiséget lekapartam a héjáról és villával összetörtem.

A csokit feldaraboltam.

A tojásokat a cukorral alaposan elkevertem, majd hozzáadtam a sütőtököt, olajat, narancshéjat és kicsavart levet, lisztet, sót, sütőport, simára kavartam.

Végül a csokidarabokat kevertem hozzá.

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam (26×32 cm-es), 180 fokos sütőbe tettem.

Addig sült, míg a teteje enyhén pirulni kezdett, illetve kiállta a tűpróbát.

Arra számítottam, hogy egy tömör, nehéz süti lesz belőle, de ellenkezőleg: puha, kellemesen harapható, kimondottan finom nassolnivaló lett. A narancs íze dominált, a csoki meg határozottan jót tett neki. 

Csak ezért érdemes venni sütőtököt. Férjem nincs odáig érte, rám marad az elfogyasztása- előfordult, hogy az egészet megettem két nap alatt, most lemondtam egy részéről a süti javára. Szerencsére.

Lekváros-diós labdák

Ha nincsenek itthon a gyerekek, előfordul, hogy nem is sütök sütit a hétvégére. Vagy csak valami gyorsat csapok össze, esetleg kekszszalámit tepsibe nyomkodva. Nem így volt ez az elmúlt hétvégén- sós sütire fájt a fogam, s ha már amúgy is belevetetettem magam a konyházásba, dagasztottam egy édes tésztát is- ezzel kezdem. Végülis is sima lekváros bukta gömbbé formázva, diódarabokkal a tetején, de olyan finom lett, hogy megérdemli, hogy rá szánjam a pihenőidőmet. 

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 1 teáskanál só
• 5 evőkanál cukor
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• 12 dkg margarin
• 1,2 dl olaj
• 4 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 4 dkg élesztő
• 2 tojás
• 1-2 evőkanál tejföl

Továbbá: 

• lekvár (most 2 kis üveggel, 1 szilva, 1 birsalma)
• 1 tojásfehérje lekenni
• maréknyi durvára darabolt dió

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne egy teáskanál cukrot és belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet, sót, 5 evőkanál cukrot , vaníliás cukrot elvegyítettem, majd elmorzsoltam a margarinnal és olajjal. 

Beleütöttem a tojásokat, belekerült az időközben felfutott élesztős tej, és összegyúrtam. Keménynek találtam, ezért 2 evőkanál tejföllel lazítottam. Megdagasztottam, majd kicsi liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni. 

Lisztezett deszkára borítottam, úgy fél centi vastagra nyújtottam, négyzetekre vágtam, 1-1 teáskanál lekvárt pakoltam a közepére. Négy sarkát összefogtam-nyomkodtam a tésztának, gömbbé alakítottam és tepsibe pakoltam.

Egy tojásfehérjét (a sós süti maradéka volt) enyhén felvertem, lekentem bele a bukták tetejét, darabolt diót szórtam rá, kissé rá is nyomkodtam.

180 fokos sütőbe téve hagytam szép pirosra sülni.

Kettőnknek sok lett volna a két nagy tepsinyi sütemény, de volt rá vendég, meg vittem anyósoméknak is, a maradékot meg elvittük munkába. Ott meg mindig jól jön egy kis energiát adó harapnivaló.

Sárga tetejű diós süti

 Sok évvel ezelőtt sütöttem ezt a sütit. Persze nem került sor a közzétételére rögvest, később meg nem találtam meg hozzá a receptet. Meg mertem volna esküdni rá, hogy egy kis méretű receptes újságból sütöttem, amit félre is tettem. Egyik nyári szünetben nem átallottam átlapozni a nem kevés újságot, de nem leltem a keresett receptet. Mint évekkel később, konkrétan az idei nyáron kiderült, igencsak melléfogtam: kávézás közben lapozgattam az egyik régi, innen-onnan lemásolt recepteket tartalmazó füzetemet, s ebben lapult az évekkel korábban keresett leírás, ceruzával jegyzetelve mellette. Még azon a héten újra is sütöttem a sütit, mely emlékeim szerint nagyon finom volt- jól emlékeztem. Kénytelen voltam, mert a recept előkerültével a hozzá tartozó fotót nem találtam! 😀

Hozzávalók:

A lapokhoz:

• 50 dkg liszt
• 20 dkg zsír
• 10 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 1 tojás
• 2-3 evőkanál joghurt/tejföl

A töltelékhez:

• 1 üveg lekvár (sárgabarack)
• 20 dkg darált dió
• 20 dkg cukor
•  1 citrom lereszelt héja

A tetejére:

• 3 tojássárga
• 10 dkg porcukor

Így készült:

A tésztához a lisztet, sütőport, cukrot elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a tojást, meg annyi joghurtot, hogy könnyen formázható tésztát kapjak. 

A töltelékhez elvegyítettem a cukrot a dióval és citromhéjjal.

A tésztát 3 részre osztottam, mindhármat tepsi méretűre nyújtottam. Az elsőt kikent tepsibe igazgattam (28×32 cm-es tepsi), vastagon lekentem lekvárral, rászórtam fele diós keveréket. Rátettem a második lapot, erre megint lekvár és a diós töltelék másik fele került. Befedtem a harmadik lappal.

180 fokos sütőbe tettem, addig sült, míg a teteje megpirult.

Közben a tojássárgákat a porcukorral alaposan elkevertem, s a még forró süti tetejére kentem.

Kihűlés után szeleteltem, de nem tilos langyosan sem.

Nagyon hasonlít a rózsa szeletre, csak itt nem kakaós a középső lap. 

Lehet, néhány év múlva rábukkanok a régi fotóra is, akkor majd mellékelem azt is.😀