Csokis-diós korongok

Itthon már nem tartunk a gyerekeknek nagy szülinapi bulikat, csak szűk családi körben ünnepeljük meg, meg aztán buliznak ők már a barátaikkal. Gergő és barátnője (nem szerelme, barátnője) szülinapja igen közel esik egymáshoz, ezért közös bulit szerveztek, Esztergomban. Persze a sütit én gyártottam nekik. Fiam pizzás csigát kért, sós rudat meg valami édeset. A valami édes csokis és diós apróság lett. Ami viszonylag gyorsan megy és biztonsággal szállítható is egyben. Összeállítottam a tésztáját, aztán hidegen várt sorára, míg a másik kettő elkészült. Aztán csak meg kellett gömbölygetni és bedugni a már amúgy is forró sütőben. No és még muffin is készült, de ez majd egy másik sztori lesz. :-)

Hozzávalók:

• 25 dkg vaj
• 28 dkg cukor
• 2 tojás
• 2 evőkanál kakaó
• 40 dkg liszt
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 10 dkg étcsokoládé
• 10 dkg dió

Így készült:

A diót egészben kis lángon, kavargatva megpörköltem. Ha hűlt egy kicsit, héját nagyjából lemorzsolva, késsel kisebb darabokra vágtam.

A vajat mikróban megolvasztottam, majd elkevertem a cukorral. Hozzáadtam a tojásokat, alaposan elkevertem, majd a kakaót, lisztet és szódabikarbónát. Végül belevegyítettem a feldarabolt csokit és a diódarabokat.

Néhány órára hideg helyre tettem a tésztát.

Pihenés után diónyi gömböket formáltam belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam.

180 fokon kisütöttem. Mikor a tetejét kissé megnyomva már nem volt lágy, kivettem a sütőből, hogy ne száradjanak ki nagyon.

Finom harapnivalók lettek!

Legutóbb a Lidl-ben vettem kakaót, s annyira barna, hogy már-már fekete. Tényleg nagyon sötétre színezi a sütiket. Létezik ilyen sötét színű kakaó, vagy találjam gyanúsnak? A holland kakaó, amit legszívesebben használok, sem ennyire sötét. 

17. torta

Mert Fiam 17. szülinapjára készült, mi más nevet adhattam volna neki? :-)
Hogy repül az idő, nem is olyan rég volt, hogy Apja kapta a hírt, hogy megszületett a Fia, mire elcsodálkozott, hisz tegnap még semmi bajom nem volt; hogy Nővérem nagy pocakkal jött kényeztetni az Unokaöcsit; hogy Apukám immár két fiúunokát lovagoltatott a hátán, hol a határ egyik oldalán, hol a másikon; hogy minden nap sírt az oviban; aztán elrepült az általános iskola 8 éve is, s most már ezen kívül még egy viszonylag gondtalan éve van, s törhetjük a fejünket a hogyan továbbon. Vannak tervek, de ... még csiszolódniuk kell. S íme, van egy nyílt, barátságos, talpraesett, megbízható, ám kicsit lustácska tizenegyedikesem, akire úgy vagyok büszke, ahogy van.
Ezzel a tortával köszöntöttük Őt:

Hozzávalók:
A tortalaphoz:

• 4 tojás
• csipet só
• 16 dkg cukor+2 evőkanállal
• 2 evőkanál kakaó
• 30 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1,5 dl olaj
• 1,5 dl tej

A töltelékhez:

• 1 ananászkonzerv
• 1 kg sajtkrém (vödrös)
• 4 dl tejszín
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 6 evőkanál cukor
• 1 csomag zselatin (20 g)

Így készült:

A laphoz a tojásokat kettéválasztottam. A fehérjéket felvertem a csipet sóval és két evőkanál cukorral.

A sárgákat elkevertem a többi cukorral, majd hozzáadtam az olajat, aztán a tejet váltakozva a sütőporral elkevert liszttel. Mikor mindezt simára kevertem, 2-3 adagban elvegyítettem benne a felvert fehérjéket.

A masszát papírral bélelt, 27 cm átmérőjű kapcsos tortaformába öntöttem. 180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem. Elég sok idő kellett neki, mert mikor úgy gondoltam a színe alapján, hogy már kész, a tűpróba mást igazolt.

A kész lapot hagytam kihűlni.

Az ananászt leszűrtem. A levéből 1 dl-t kimértem ( a többi is kell majd), elkevertem benne a zselatint s felfőztem. Mert ennek a csomagolásán azt írta...

A tejszínt a vaníliás cukorral felvertem. A sajtkrémben elkevertem a cukrot (ízlés szerint lehet többet is) és belekevertem az apróbb darabokra vágott ananászt. 

A közben kissé lehűlt zselatinban elkevertem egy nagy evőkanálnyi sajtkrémet, s így öntöttem az egészhez. Elkevertem, majd elvegyítettem benne a tejszínhabot.

A kihűlt lapot vízszintesen 3 részre vágtam. Az alsót tányérra tettem, köré tettem a tortaforma oldalát. A lapot meglocsoltam néhány evőkanál ananászlével, rákentem a krém egyharmadát, középső lap következett, locsolás, krém újabb harmada, felső lap, ananászlé, s rásimítottam a maradék krémet. Néhány meghagyott ananászdarabbal díszítettem.

Legalább 4-5 órát célszerű hűtőben dermeszteni, de egy egész nap sem árt neki.

 Finom lett, mindenkinek ízlett. Nem túl édes, nem száraz, krémes-habos. ananászos. Persze más gyümölcs is kerülhet bele. Leányzó névnapjára őszibarackos készült, szerinte az finomabb volt. Naná, mert az az övé volt! :-)
A sajtkrém a Lidl-ben kapható vödrös volt, amit gyakran használok, mióta felfedeztem.

Isten éltessen sokáig, Kisfiam!

Rakott káposzta

Régen Anyukám egész hordó káposztát savanyított télire, egészben is meg legyalulva is. Annyira szerettem, csak úgy nyersen is, mikor káposztát töltöttünk, mindig megdézsmáltam. A levét is ittuk, s mindenért odavoltam, ami készült belőle: akár töltve, akár székelygulyásnak, rakva is, de a disznóvágáskor készült toros káposzta volt a csúcs. Az én gyerekeim meg... örülök, ha csipegetnek belőle nyersen, de semmi vele készült ételt meg nem esznek. Talán azt kéne, hogy együtt rakjuk be, aztán a munkájuk gyümölcsét szívesebben megennék. Mert én, bár kacérkodtam a gondolattal, még soha nem savanyítottam káposztát.
Nekem kedvenceim közé tartoznak a rakott káposzta és a székely gulyás is. Múlt héten készítettem az előbbit, Férjemmel jóízűen ettük, a gyerekeknek meg kérésükre hagytam rizses húst, azzal beérték. Pedig a káposzta a lényeg!

Hozzávalók:

• 60-70 dkg savanyú káposzta 
• 1 nagy fej hagyma
• kevés olaj
• 60 dkg darált hús
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• só, bors, paprika
• 1 bögre rizs (3 dl)
• 3-4 dl tejföl

Így készült:

A hagyma felét felaprítottam, kevés olajon megpároltam. A káposztáról leöntöttem a levét, hozzáadtam a hagymához. Kevés vizet öntöttem alá, s fedő alatt megpároltam. Időnként azért megkevertem, mert hajlamos odaégni.

Közben a hagyma másik felét is megpároltam, hozzáadtam a darált húst, sót, ételízesítőt, s morzsásra pároltam. Fűszereztem, beleborítottam a rizst és kétszeres mennyiségű vizet s lefedve hagytam készre főni.

Mikor minden megpárolódott, a tepsi alján elosztottam fele káposztát, erre került a rizses hús, újra káposzta s jó sok tejföl a tetejére.

Forró sütőbe tettem, s hagytam kissé megpirulni a tetejét. Frissen a legfinomabb, de másnap, újramelegítve is szívesen megeszem.

Tépkedős kalács

Az utóbbi időben sokfelé összefutottam ezzel a többféle névvel illetett sütivel (nekem ez a név tetszett legjobban, mert olyan jó tépkedni a rétegeket), illetve hasonlóval, mert receptet egyet sem olvastam el hozzá, hanem a látvány alapján készítettem el, a szinte mindenre jó kelt tésztámból. Egy kiló lisztből dagasztottam, mint mindig. Vagyis még többől, mert lágy lett a tészta, s még került bele 10 dkg. Fele fahéjas lett, a másik kakaós. A lehulló szélekből pedig egy karcsú kalácska is lett.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 1 kg liszt -fele rétesliszt (szükség szerint +10 dkg)
• 3 dl tej
• 5 evőkanál cukor
• 5 dkg élesztő
• nagy csipet só
• 25 dkg margarin
• 2 dl (házi) tejföl
• 1 egész tojás+2 sárgája

A töltelékhez:

• 20 dkg vaj
• 22 dkg cukor
• 1 teáskanál őrölt fahéj
• 1 evőkanál kakaó

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne 1 evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

A lisztet, sót, többi cukrot tálba tettem. Elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tejfölt, tojást, élesztős tejet. Összegyúrtam. Mivel igen lágy lett a tészta, még 10 dkg lisztet dagasztottam bele.

Letakarva hagytam megkelni.

Közben elkészítettem a töltelékeket: fele vajat mikróban megolvasztottam, elkevertem benne fele cukrot, hozzáadtam a fahéjat. Másik felébe a kakaó került.

Két püspökkenyér formát kibéleltem sütőpapírral.

A megkelt tésztát két részre osztottam. Egyiket enyhén lisztezett deszkán vékonyra nyújtottam, s a forma szélességének megfelelő csíkokra vágtam. A felesleges széleket félretettem. Lekentem a fahéjas töltelékkel, négyzetekre vágtam, s egymás mellé a megdöntött formába raktam. Nem raktam egészen tele, 2-3 ujjnyi részt üresen hagytam, hogy legyen helye kelni a tésztának.

Ugyanígy jártam el a tészta másik felével, erre kakaós töltelék került.

A maradék tölteléket -maradt egy kevés mindkettőből- a tetejére öntöttem.

A maradék tésztát összegyúrtam, beszórtam fahéjas cukorral, feltekertem, s egy őzgerinc formába téve befért  sütőbe a társai mellé. 

Hagytam egy kevés ideig kelni, úgy 10-15 percet.

180 fokos sütőbe tettem a formákat, s pirulásig sütöttem.

A kakaós nem lett valami szép, de Leányzónak az ízlett jobban. Nekem a fahéjas. De mindkettő finom, belül pihe-puha, foszlós, a szélek pedig roppanósak. 

Birsalmalekváros almás pite

Az utóbbi időben annyit sütöttem, hogy nem volt időm írni a blogra! :-) Kis túlzással ezt is mondhatnám... De tényleg sokat sütöttem, ugyanis nálunk az őszi-téli időszakra sűrűsödik a legtöbb családi esemény. Névnapok, szülinapok egymást érik. Nemrégiben volt Leányzó neve napja, rá néhány napra Elsőszülöttünk 17 éves lett. Csak szűk családi ünneplés volt, de azért sütöttem-főztem, meg aztán iskolába is vittek házi süteményt. Fényképezgettem is, recepteket is próbáltam megjegyezni, majd mindjárt kiderül, milyen sikerrel.
Ott hagytam abba tíz nappal ezelőtt, hogy Hédi almás pitét kért névnapjára. Nem is olyan nagy kérés! :-) Persze, hogy teljesítettem!

Hozzávalók:
A tésztához:

• 40 dkg liszt
• csipet só
• 18 dkg zsír
• 10 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 1 tojás
• 1-2 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• kis üveg birsalmalekvár
• 12 közepes méretű alma
• 15-20 dkg cukor
• 3 evőkanál gríz
• 1 citrom leve

Így készült:

A lisztet, csipet sót, cukrot, sütőport elmorzsoltam a zsírral, majd hozzáadtam a tojást és egy evőkanál tejfölt. Összegyúrtam. Ha szükséges, tehetünk még hozzá tejfölt. Ellenben ha kissé lágy, ragacsos a tészta, pici liszttel segíthetünk az állagán.

Míg elkészült a töltelék, letakarva hideg helyre tettem a tésztát.

Az almákat megmostam, héjastul lereszeltem. Kicsavartam a levét, (amin a gyerekek mindig majd összevesznek), majd hozzáadtam a cukrot (az alma savanyúságától függően, illetve ízlés szerinti mennyiségűt), grízt, citromlét, és összekevertem.

A tésztát két részre osztottam, mindkettőt tepsi méretűre nyújtottam. (26×32 cm-es tepsiben készült, melyet sütőpapírral béleltem.)

Az alsó lapot vastagon megkentem birsalmalekvárral, elosztottam rajta az almatölteléket, majd befedtem a másik lappal.

180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a teteje szépen megpirult.

Kisülés után beszórható porcukorral, de én kihagytam, mert elég édes volt anélkül is.

Nekem nagyon ízlett, meg a rendelés leadója is elégedett volt vele: omlós tésztájú, sok lágy almával benne, édes lekvárral... Egyedül Gergő nem díjazta a birsalma miatt, Ő ugyanis valamiért nem barátkozott meg az ízével. Pedig én úgy szeretem a birsalmát, befőttnek is, levesnek is, lekvárként is. No de ahogy Férjuram szokta mondani, ha valamit nem esznek meg, több maradt nekünk! :-)

Almás piskóta

Leányzó almás pitét kért, de már elő volt készítve minden a piskótához, így nem változtattam a tervemen. De kikötötte, hogy akkor a névnapjára -holnap lesz- legyen almás pite! Lesz...
De múlt hét végén Anyukám régi receptje alapján készült az almás süti. Igazából emlékezetből készült, mert ezt jobban megfigyeltem annak idején, mint a csőregekészítést. A tepsi alját beszórta darált keksszel, erre került jó sok reszelt alma, végül piskótamassza. Aztán majd kisülés után kiborította a tepsiből úgy, hogy az alja lett a teteje. Ennyi. Már le is írtam a receptet! :-)

Hozzávalók:

• 6 tojás
• 6 evőkanál liszt
• 6 evőkanál cukor
• csipet só
• fél csomag sütőpor
• 10-12 alma
• 20 dkg cukor
• 3 evőkanál gríz
• 1 mokkáskanál fahéj
• 5 dkg vaj
• 10 dkg darált keksz

Így készült:

Az almát megmostam, lereszeltem. 12 nagyobbacska almát mostam meg, de miután 10-et lereszeltem, úgy tűnt, sok lesz, ezért kettőt meghagytam. Nem kellett volna, mert miután kicsavartam a levét, alaposan megcsappant a mennyisége. Szóval a lereszelt alma levét kicsavartam, majd elkevertem a cukorral, fahéjjal, grízzel.

A tepsi alját (28×32 cm-es) kikentem a vajjal, s vékony rétegben elosztottam rajta a darált kekszet. Erre simítottam a reszelt almát.

A 6 tojást szétválasztottam, a fehérjét a csipet sóval és fele cukorral felvertem, a sárgákat a többi cukorral és sütőporral kikevertem. Összeöntöttem a kettőt, s kanalanként belekevertem a lisztet. 

A kész masszát az alma tetejére borítottam, s 180 fokos sütőbe toltam.

Addig sütöttem, míg a tetején a piskóta szépen megpirult.

Miután kihűlt, kiborítottam a tepsiből úgy, hogy az almaréteg kerüljön felülre.

Az almaréteget kicsit vastagabbra terveztem, de a lédús alma áthúzta a számításaim. Így voltunk kénytelenek megenni! :-)

Az almát nem szoktam pitének sem megpucolni, héjastul reszelem le. Úgyis abban van a vitamin, ahogy gyerekkorunkban mondták. :-) Nem marad kemény benne, észre sem lehet venni.

2017. 10. 23.
Más süti volt tervben, de úgy jártam, hogy elhanyagoltam a tejkészlet pótlását, így utolsó megkezdett liter tejjel a konyhában olyan sütit kellett kiagyalnom, ami anélkül is elkészíthető. Mivel tojásban éppen bővelkedünk, ott a jó öreg piskóta. Lekváros tekercs volt az első gondolat, a második Anyukám régi sütije, a fordított almás. A második mellett döntöttem némi önnoszogatás után, ugyanis korábban pihenésre szántam a megnyúlt hétvégét, s erre felkészített gondolataim a gyorsabb megoldás irányába terelgettek. De megembereltem magam, almát reszeltem, csavartam, pikótát kevertem,  olyan egyembereset. (Amikor van segítségem, külön kavarjuk a sárgáját, fele cukorral, s úgy kerül a felvert fehérjéhez. Ha egyedül vagyok a konyhában, az összes cukorral felvert fehérjéhez keverem a sárgákat, eztán kerül bele a liszt.) Ezúttal a piskóta is jól sikerült, s úgy almástul kelendő sütemény lett belőle.

Fahéjas csiga

Azon vettem észre, hogy a csokis sütik számbelileg megelőzték a kelt tésztásokat. Pedig a blog fennállása óta azoké volt a vezető szerep. Most nem azért sütöttem élesztőset, mert vissza akarom állítani a még mindig kedvenc kelt tészta vezető szerepét, hanem mert egy nap itthon voltam. S valami finomat akartam sütni. Sikerült! :-)

Hozzávalók:
A tésztához:

• 1 kg liszt
• 25 dkg margarin
• 12 dkg cukor + 1 evőkanállal
• 1 csapott teáskanál só
• 1 egész tojás + 3 sárgája
• 3 dl tej + szükség szerint
• 5 dkg élesztő

A töltelékhez:

• 10 dkg vaj
• 20 dkg cukor
• 1 teáskanál fahéj
• + 1 tojássárga lekenni

Így készült:
A 3 dl tejet megmelegítettem, elkevertem benne egy evőkanál cukrot és belemorzsoltam az élesztőt.
A lisztet, sót, cukrot elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojást és a sárgákat, meg a közben felfutott élesztős tejet. Összegyúrtam, közben még kevés langyos tejet gyúrtam hozzá, hogy közepesen kemény tésztát kapjak.
Megdagasztottam, majd letakarva kelni hagytam.
Közben a vajat megolvasztottam s elkevertem a cukorral és fahéjjal.
A megkelt tésztát deszkára borítottam, kisebb ökölnyi gombócokra osztottam -14 darab lett-. Mindegyiket vékonyra, hosszúkásra nyújtottam, rákentem egy teáskanálnyi tölteléket. Feltekertem, mint a kalácsot, majd csiga alakúra formáltam.
 Tepsibe raktam, tojássárgával lekentem, s 180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.

Kakaósan vagy akár mogyorókrémmel töltve is finom lenne. Vagy sósan, sajttal megtöltve... Most éppen olyat ennék legszívesebben. Na éppen ezért kedvencem a kelt tészta, mert sokféleképpen lehet variálni, formázni, ízesíteni.

Sajtos perec

Egyszer már használtam ezt a pereckiszúró formát, gondoltam, jó lenne újra elő venni, míg be nem rozsdásodik. :-) Elég macerás dolgozni vele, sokkal egyszerűbb stanglinak felszabni a sós ropogósnak való tésztát, de hát ötévente érdemes időt szánni rá -mondom én, miközben Leányzót kértem meg a forma használatára, miközben én az ebéd készítésével foglalatoskodtam-, mert azért lássuk be, sokkal mutatósabbak a takaros pereckék, mint a rudacskák. Persze mindenképpen finomak, nekem most különösen jól estek, mert már ki voltam éhezve egy kis sós rágcsára. Kemény négy hét is eltelt, hogy nem készítettem...

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt (fele rétesliszt)
• 25 dkg margarin
• 1 evőkanál zsír
• 2 teáskanál só
• 2 tojássárga
• 1 csomag sütőpor
• 12 dkg füstölt sajt
• 3 evőkanál tejföl
• reszelt sajt a tetejére

Így készült:

A lisztet, sót, sütőport elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Hozzáadtam a reszelt sajtot, tojássárgákat, 2 evőkanál tejfölt és összegyúrtam. Még kevés tejföl kellett hozzá, hogy összeálljon a tészta. Annyi tejföl kerüljön bele még, hogy közepesen kemény tésztát kapjunk.

Rövid ideig pihentettem, de ez el is maradhat.

Enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, reszelt sajttal beszórtam a tetejét, rányomogattam.

Perecformával kivagdaltam, azaz Leányzó végezte a babrásabb részét a munkának.

Tepsibe rakosgattam, s 180 fokon pirulásig sütöttem.

A vágás közben lehulló tésztadarabok már nem kaptak ilyen tetszetős külsőt, csak simán ki lettek rudacskázva. 

Kellemesen sós, ropogós rágcsálnivalók lettek. Ma délután ettem meg az utolsó kettőt. Akár süthetném is a következő adagot belőle! :-)

Csőrege

Már a nyáron is terveztem sütni, de akkor elmaradt. A nagy meleg volt a ludas. De most már kimondottan jól esik a tűzhely melege, sőt, lassan egy kis fűtés is jót tenne a közérzetemnek. :-) De mikor csőregéztünk - mi így nevezzük, mifelénk csőrege volt, s ez a mifelénk a Szilágyság-, még egész kellemes idő volt, de attól még jól esett. Főleg házi szilvalekvárral, a kedvencemmel. De vaníliás porcukorral szórva is finom, ki hogy szereti.

 Hozzávalók:

• 75 dkg liszt
• 15 dkg vaj
• 2 evőkanál cukor
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 1 mokkáskanál só
• 2 dl tej
• 3 dkg élesztő
• 5 tojás sárgája
• 3-4 evőkanál tejföl
• olaj a sütéshez
• lekvár, vaníliás porcukor a tálaláshoz

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne egy teáskanálnyi cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

A lisztet, cukrot, vaníliás cukrot, sót, vajat tálba tettem, elmorzsoltam. Hozzáadtam a tojássárgákat, élesztős tejet, s a tejföllel megdagasztottam. Több részletben adtam hozzá a tejfölt, hogy megfelelő keménységű tésztát kapjak. De az sem baj, ha kicsit lágyabb lesz a kelleténél, kevés liszttel lehet javítani az állagán. 

A tésztát letakarva hagytam megkelni.

Enyhén lisztezett deszkára borítottam, ujjnyi vastagra nyújtottam. Rombusz alakúra vágtam fel, a közepébe egy lyukat vágtam, ezen áthúztam egyik csücskét.

Bő, forró olajban kisütöttem őket.

Ezen kívül még kétféle csőregerecept van a blogon, itt és itt. Egyikük sütőporos, úgy is finom volt. Sőt, talán még finomabb, mint az élesztős. Nem tudom, Anyukám pontosan hogyan készítette, de olyan finomra tudta sütni, hogy Apukám gyakran rendelte. Még kell próbálkoznom pár változattal, mert nem sikerült eltalálni. De olyan sosem lesz, csak hasonló legfeljebb...

2017.07.26.
Minden évben legalább egyszer megsütöm. De lehet, kétszer is. Ma épp húsgombócos paradicsomleves mellé készült. Kicsit megint másképp.

A mostani hozzávalói: 60 dkg liszt, 1 púpozott evőkanál zsír, nagy csipet só, 3 evőkanál cukor, 2,5 dl tej, 2 dkg élesztő, 1 egész tojás és 3 sárgája, egy csomag vaníliás cukor. Az elkészítés menete ugyanaz. Az eredmény pedig sok csőrege és elégedett családtagok! :-)

2019.02.08.
Ezúttal babgulyás mellé készült, megint kicsit másképp, s megint a család nagy elégedettségére! :-)
Belevalók: 70 dkg liszt, 1 csapott teáskanál só, 2 evőkanál zsír, 2 tojás, 3 dl tej, 2 dkg élesztő, 1 evőkanál cukor.
Meggylekvárral ettük.

Csokis-kekszes szelet

A pogácsa és csőrege -mifelénk így nevezik a csörögét- készítése után maradt 7 tojásfehérje. Mindjárt sütöttem belőle egy kókuszos lapot, a rá való krémet már utána találtam ki. S mint többnyire az ilyen alkotott sütik, ez is finom lett. De még mennyire! :-)

Hozzávalók:
A laphoz:

• 7 tojásfehérje
• csipet só
• 7 evőkanál cukor
• 7 evőkanál víz
• 7 evőkanál liszt
• 10 dkg kókuszreszelék
• fél csomag sütőpor

A töltelékhez:

• szögletes keksz
• 1 l tej
• 2 csomag vaníliaízű pudingpor
• 2 evőkanál liszt
• 2+1 evőkanál kakaó
• 10 dkg étcsokoládé
• 25 dkg cukor
• 25 dkg vaj

Így készült:

A tojásfehérjéket előbb a csipet sóval, majd a cukorral felvertem. Hozzáadtam a vizet, kicsit még vertem a habot. Kanalanként hozzákevertem a lisztet (nem mértem púposan), a sütőport, végül a kókuszreszeléket.

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam, s 180 fokon világosra sütöttem.

A krémhez a lisztet, kakaót, pudingport kevés tejjel simára kevertem, majd hozzáadtam a többi tejet. Állandóan kavargatva sűrűre főztem. Beletördeltem a csokit, kevergettem, míg felolvadt.

Hagytam kihűlni, időnként közben átkavartam. 

A vajat a cukorral elkevertem, majd hozzákanalaztam a kihűlt pudingot. Még egy evőkanál kakaót is kevertem bele. 

Fele krémet a kókuszos lapra simítottam, kiraktam keksszel, rákentem a többi kémet. 

A tetejét kakaóval szitáltam be.

Másnap szeleteltem.

Vendégeskedés közepette nem fotózgattam, de majdnem nem is maradt, mit. Egy kis darabka menekült meg, abból vágtam két szeletet s gyorsan megörökítettem.

Túrós pogácsa

Egész nyáron tervezgettünk egy tesós hosszú hétvégét, de sehogy sem kerekedett ki egy olyan szombat-vasárnap, amikor is mindenki épp szabad, programmentes legyen. Meg kellett várni vele a szeptembert. Nálunk volt az összejövetel, s mindenki hozott valamit. Én persze sütit sütöttem, sóst is, édeset is, meg egy sajttortát is a szeptemberi szülinaposoknak. Vannak néhányan! :-) 

Szombati ebéd babgulyás volt pogácsával, másodiknak meg csőregét sütöttem. Sütit sütivel, így jár, aki hozzánk jön vendégségbe! :D

A leves mellé, kenyér helyett ettünk pogácsát, belül túrós, kívül sajtosat.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 40 dkg túró
• 20 dkg zsír
• 2,5 teáskanál só
• 1 egész tojás + 2 sárgája
• 3 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 5 dkg élesztő
• reszelt sajt a tetejére

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

Közben a lisztet, túrót, sót, zsírt tálba tettem s elmorzsoltam. Hozzáadtam a tojást, a két sárgát, élesztős tejet s összegyúrtam. Ha szükséges, tejet lehet még tenni hozzá. 

Megdagasztottam a tésztát, majd hagytam kelni.

Fél óra múlva kinyújtottam, hajtogattam, s hagytam pihenni újabb fél órát.

Kinyújtottam jó ujjnyi vastagra, közepes pogácsaszaggatóval kivágtam, tepsibe pakoltam, reszelt sajttal bőven beszórtam.

180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.

Nem csak a leves mellé, csak úgy elrágcsálni is finom volt! :-)

Sajtos-tejfölös csirkemell

Ha húsról van szó, márpedig nálunk arról mindig lehet szó, a csirkemell a nyerő. Leggyakrabban abból készül valami finomság. Az elmúlt hétvégére is abból vásároltam be. Rántott húsnak jobban örültek volna, de most rakva készült el, sok sajttal és tejföllel. Régebben készült már ilyen, vagyis hasonló, mert akkor tejföl helyett tejszínnel öntöttem nyakon. Most ez éppen nem volt raktáron, tejfölből viszont volt jó ok, ezért ezzel helyettesítettem. Ízlett mindenkinek!

Hozzávalók:

• 2 nagy csirkemell
• kevés olaj
• só, bors, paprika keveréke
• 3 tojás
• 3-4 evőkanál liszt
• 25-30 dkg sajt
• 3 dl tejföl

Így készült:

A csirkemellet kicsontoztam, lapjában kettévágtam, így kaptam 8 nagy szeletet.

A tojásokat nagy csipet sóval felvertem, a lisztet is odakészítettem.

A sajtot megreszeltem.

Egy kis tepsi alját vékonyan kiolajoztam, s egy réteg reszelt sajttal szórtam be.

A hússzeleteket só, bors, paprika keverékével beszórtam, lisztben megforgattam, majd tojásban, s újra lisztben. A sajtra helyeztem, majd mellé a következő szeletet. Fele husi épp belepte a tepsi alját. Erre reszelt sajt és tejföl került, majd a maradék hússzeletek sózva, lisztbe-tojásba-lisztbe forgatva. Maradt egy kevés tojás, ráöntöttem. A maradék sajtot rászórtam, s a tetejére kentem a többi tejfölt.

180 fokos sütőbe tettem, s addig sütöttem, míg a teteje pirulni kezdett. A biztonság kedvéért villával meg is szurkáltam, puha volt már a hús.

Rizs készült hozzá.

Melegen kevésbé szépen, de kihűlve egész jól lehetett szeletelni. 

Nekem, sajtimádónak igencsak ízlett. S nem csak finom, kiadós is. Háromszor ettünk belőle, de ha rántott hús készül ugyanennyi mennyiségből, már vasárnap estére írmagja sem maradt volna.:-)

Boci szelet

Biztosan sütöttem már ezt a sütit, de nem találom a blogon. Valamiért nem került fel... Pedig igencsak finom, megérdemli a megörökítést. Meg egyszerű is elkészíteni, amolyan keverem-kavarom, tepsibe pakolom és a sütő végzi a további teendőket. Volt egy adag házi túróm, ehhez kerestem receptet. Igaz, nem lett volna elég a rendelkezésemre álló mennyiség, de kipótoltam tejföllel. Így is finom lett!

Hozzávalók:
A tésztához:

• 4 nagy tojás
• 22 dkg cukor
• 30 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1,5 dl tej
• 1,5 dl olaj
• 3 evőkanál kakaó

A töltelékhez:

• 30 dkg túró
• 2 dl tejföl 
• 1 tojás
• 15 dkg cukor
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 1 citrom lereszelt héja
• 7 dkg gríz

Így készült:

Előbb a tölteléket készítettem el: a túrót áttörtem, majd az összes hozzávalóval összekevertem. (Eredetileg 50 dkg túró kéne hozzá, de így, tejföl és túró keverékével is jól működött.)

A tésztához előbb elkevertem a cukrot a tojásokkal, majd a tejjel, olajjal, liszttel, sütőporral és kakaóval csomómentesre kevertem.

A masszát kikent tepsibe simítottam (28×34 cm-es), és teáskanállal egyenlő távolságra túróhalmokat pakoltam a tésztára.

180 fokos sütőbe toltam a tepsit. Tűpróbáig sütöttem.

Sülés közben a tészta szépen körülfogta a túrópöttyöket, így felszeletelve "bocifoltok" vannak a sütin. Nemcsak mutatós, de finom is a süti.