Gumicukor

Mielőtt nekilátnék az előreláthatólag éjfélig tartó nagyüzemi sütésnek, szakítok egy kis időt, pihenésképpen, hogy Leányzó tegnapi remekelését megmutassam. Én cukrozott narancshéjat készítettem, a Citromhabtól ellesett gyors változatot, mely már készült egyszer. A narancsok és citrom levéből pedig Hédi készített utasításaim alapján gumicukrot. Tavaly is készítettünk, de akkor valamiért nem került fel. Na majd most!

Hozzávalók:

• 2 dl gyümölcslé (narancs és citrom vegyesen)
• 1 evőkanál méz
• 1 tasak zselatin (20 g)

Így készült:

Kevés gyümölcslében elkeverjük a zselatint, majd a többi lé és méz hozzáadásával kis lángon, kavargatva felfőzzük.

Szilikon bonbonformába adagoljuk. (Ebből a mennyiségből két és fél- három forma telik meg.)

Hideg helyen hagyjuk dermedni, legalább 4-5 órát, majd óvatosan kiszedegetjük a formából.

Finom, savanykás, és mondhatni, hogy egészséges nyalánkságot kapunk. Nem annyira kemény, mint a bolti, de attól még élvezhető. 

Hédi ma délelőtt a második adagot készítette, most már egyedül. Ezúttal csak narancsléből. Úgy is finom, de vegyesen jobban ízlett neki is és nekem is. Ezentúl, ha gumicukrot kérnek, egy-két csomag zselatint hozok nekik, s gyártsák le maguknak! :D

A cukrozott narancshéj pedig így néz ki:

Röviden így készült: az ecetes vízbe áztatott és alaposan megsikált narancsok és egy nagy citrom héját zöldségpucolóval vékonyan lehúztam. Annyi vízben, amennyi épp ellepi, háromszor főztem 4-5 percig, mindannyiszor leszűrtem. Negyedjére a héj súlyával megegyező mennyiségű cukrot és decinyi vizet tettem rá. Addig főztem a cukorban, míg üvegessé vált. Ekkor leszűrtem, mindegyiket meghempergettem kristálycukorban, s a kamrába tettem száradni. 

Sajtos kenyér

Erősen hibádzik a "minden héten legalább egyszer süssek kenyeret " szándék teljesítése. De tegnap sütöttem, mivel nem lett volna, mit pakoljak tízóraira a gyerkőcöknek. S miközben azon agyaltam, mivel tegyem másmilyenné az éppen készülő kenyeret, a mag mellett a sajt ötlött eszembe. Így azt is reszeltem bele, s csipet bazsalikommal tettem különlegesebb ízűvé. Még azon frissiben megettük egyik kenyérke felét, vajjal megkenve.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt- ebből 25 dkg teljes kiőrlésű, a többi fehér búzaliszt
• 2 teáskanál só, púposan mérve
• 2 evőkanál fekete szezámmag
• kb. 7 dl savó (vagy víz)
• 5 dkg élesztő
• 15 dkg reszelt sajt (trappista)
• nagy csipet morzsolt bazsalikom
• 3 evőkanál olívaolaj

Így készült:

A savóból 4 dl-t megmelegítettem, belemorzsoltam az élesztőt s hagytam felfutni.

A liszteket, magot, sót, fűszert, reszelt sajtot tálba tettem. Hozzáöntöttem a közben felfutott élesztős tejet, dagasztani kezdtem s közben még szükséges mennyiségű langyos folyadékot adagoltam hozzá. Legvégül az olajat adtam hozzá.

Megdagasztottam.

Két püspökkenyér formát kibéleltem sütőpapírral, majd elosztottam benne a tésztát. 15 percet pihentettem, majd betettem 50 fokos sütőbe. Mikor a tészta megtöltötte a formát, akkorára kelt, felvittem a hőfokot 175-re, s hagytam készre, szép piros-kopogósra sülni.

Mikor kész, kiborítottam a formából s hagytam kihűlni. Igaz, mi ezt nem vártuk meg, még langyosan megszeltük. :-)

Ropogós héjú, foszlós bélű, jó ízű kenyér lett. Még mindig nem a repedezett héjú szépség, de így is szeretjük. Amolyan gyors kenyereket szoktam sütni. Ezúttal a kelesztési időt is megspóroltam, a meleg sütőben hamar megkelt, aztán már csak sülnie kellett magába.

Reszelt túrós, világosan

Volt két adag házi túróm, abból terveztem sütni ma valamit. Miután átnéztem kismillió receptet, s mindegyikben találtam valami kifogásolni valót, alkottam egyet. Tésztát gyúrtam jó keményre, alá- fölé reszeltem, s a reszelt túrós mintájára készült töltelék került közé.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 40 dkg liszt
• csipet só
• 5 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 15 dkg zsír
• 1 tojás
• 1 dl tejföl

A töltelékhez:

• 80 dkg túró
• 20 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás pudingpor
• 1 citrom lereszelt héja
• 3 tojás
• csipet só

Így készült:

A tésztához a lisztet, sót, cukrot, vaníliás cukrot elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a tojást és tejfölt, összegyúrtam. Kemény tésztát kaptam. Úgy egy órányira hideg helyre tettem.

Közben elkészítettem a tölteléket: a túrót villával áttörtem, hozzáadtam a cukrot, pudingport, citromhéjat, tojások sárgáját és összekevertem.

A fehérjéket egy csipet sóval felvertem és a túróhoz kevertem.

A tészta nagyobbik részét  -2/3-át- a tepsi aljára reszeltem-igazgattam, rásimítottam a tölteléket, a maradék tésztát pedig ráreszeltem.

180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a teteje szépen megpirult.

Mint minden túrós sütit, ezt is szerettük. Nem igazán emlékeztet a reszelt túrósra, abban a kakaó-túró összhang a megkapó; ez mondhatni sima túrós pite, azaz nem sima, mert rücskös tetejű. De finom! :-)

Kekszes-tejfölös szelet, narancsosan

Ez a hét nagyon sűrű volt, köszönhető annak, hogy még szombaton is dolgozni kellett, no meg készülődés az ünnepekre itt is, ott is. Szóval egy rohanás volt. Közben idősebb is lettem egy évvel, s hogy ha jelképesen is, de megünnepeljük, összedobtam egy "tortát". Amit sütni sem kell, szinte magától készül el. Ez olyan. Összekevertem egy vödör tejfölt cukorral és narancshéjjal, keksszel rétegeztem, s estére fogyaszthatóvá vált.
A tetején lévő rózsa Fiam ajándéka. Mindenképpen venni akart nekem valamit. Pedig igencsak örülök a szóban felköszöntésnek,  saját készítésű valaminek is, jobban, mint a vásárolt holminak. De hát így akart nekem örömet szerezni. Bementünk egy pékségbe kenyeret venni, s ott látott meg egy tálca cukorrózsát, s vett egyet a zsebpénzéből. Amit egész héten spórolgatott e célra. Még jól is mutatott a "torta" tetején! :-)

Hozzávalók:

• 1 veder tejföl (8 dl)
• 5 evőkanál cukor
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 2 közepes narancs lereszelt héja
• 25-30 dkg szögletes keksz

Így készült:

A tejfölt a cukorral, vaníliás cukorral és narancshéjjal elkevertem. ( Az lenne az ideális, ha bionarancsot használnánk, de én még olyannal nem találkoztam, csak olvastam róla. Így alaposan megsikáltam a boltban kaphatót.) Néhány keverés után a cukor elolvad.

Kiraktam az edény alját keksszel, (16×24 cm-es tepsi), erre került a tejföl egy része, megint keksz és tejföl, míg el nem fogynak a hozzávalók. A tetejére is tejföl kerüljön.

Reggel raktam össze, estére lehetett szeletelni, de igazán finom a másnapra maradt volt. Tehát jót tesz neki, ha legalább egy napot áll. 

A tejföltől a keksz jól megpuhul, a töltelék pedig finoman krémes lesz. És kellemesen narancsízű volt. A levét nem mertem beletenni, mert akkor folyékony lett volna a tejföl. Bár kanállal ehető lett volna, de szeletelésről szó sem lehet. 

Készült már kakaósan is, csíkosan, így. Úgy is nagyon finom, csak ajánlani tudom! :-)

Zserbó

Zserbót még soha nem sütöttem. Azaz diósat nem. Talán azért, mert Férjem nem szereti, legalábbis azt állítja. Pedig már többször gondoltam rá, hogy tenni kéne egy próbát, hátha azóta megkedvelte a Párom. Múlt vasárnap aztán rászántam magam. Szilvalekvárral készült, amiben igencsak bíztam. Kíváncsi voltam a reakcióra, ami így szólt: finom, de Ő akkor sem szereti. Na akkor hogy is van ez? :D

Hozzávalók:
A tésztához:

• 45 dkg liszt
• csipet só
• 18 dkg zsír
• 1 tojás
• 5 dkg cukor
• 1,5 dl tej
• 2 dkg élesztő
• csapott mokkáskanál sütőpor

A töltelékhez és a bevonáshoz:

• 1 üveg szilvalekvár (4 dl)
• 20 dkg darált dió
• 15 dkg cukor
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 10 dkg étcsokoládé + 2 evőkanál olaj

Így készült:

A tejet megmelegítettem, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A lisztet, sót, sütőport, cukrot elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a tojást és az élesztős tejet. Összegyúrtam, majd letakarva fél órányit pihentettem. (Ha lágy lenne a tészta, pici liszttel lehet javítani rajta; ha meg keménynek tűnik, még egy kis tejet tegyünk hozzá. Nekem pici liszt kellett.)

Közben a darált diót a cukorral és vaníliás cukorral elvegyítettem.

A tésztát 3 részre osztottam. Mindegyiket tepsi méretűre nyújtottam (28 × 32 cm-es). 

A tepsit kikentem. Beletettem az első lapot, fele lekvárral lekentem, fele diós keverékkel beszórtam. Erre tettem a második lapot, a többi lekvárt és cukros diót. Befedtem a harmadik lappal.

180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a teteje szép piros lett.

Miután kihűlt, bevontam a gőz fölött olajjal felolvasztott csokival.

A csoki dermedése után lehet szeletelni.

Nekem ízlett, én szeretem a zserbót, bár nálunk nem tartozott az ünnepi sütik közé. Most sem, mint ahogy a bejgli sem. Na azt sem sütöttem még. Van még mit bepótolnom! :-)

Narancsos pöfeteg

Ilyen apróság készült már csokis, citromos, most gondoltam, kipróbálom narancsízűen is. Így is nagyon finom lett!

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• csipet só
• 18 dkg cukor
• 25 dkg margarin
• 1 csomag sütőpor
• 2 kisebb narancs lereszelt héja + egyik kicsavart leve
• 2 tojás
• vaníliás porcukor a forgatáshoz

Így készült:

A lisztet, cukrot, csipet sót, sütőport, narancshéjat tálba tettem, elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojásokat, narancslét és összegyúrtam.

A masszát 2-3 órára hideg helyre tettem.

Kisebb diónyi golyókat formáltam belőle, vaníliás porcukorba meghempergettem. Sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, nem túl közel egymáshoz, mert sülés közben terebélyesednek.

A massza elég ragacsos volt, nem volt könnyű gömbölygetni. Próbáltam lisztezni a tenyerem, akkor meg porcukor nem maradt rajta kellő mennyiségű. Azért sikerült meggömbölygetni őket.

175 fokos sütőben világosra sütöttem őket.

Omlós, puha sütemény lett belőle. Citromosan is szerettem, de a narancs íze, illata inkább karácsonyos hangulatú. Gondoltam rá, hogy csipet fahéjat is csempészek bele, végül hagytam érvényesülni az eredetileg kitervelt ízt. 

Mivel ez is aprósütemény, küldöm Martinelli játékába, ami összefoglalójában remek aprósüti-gyűjtemény lesz! :-)

Diós-grízkrémes süti

Akár csak az előző két bejegyzés, ez is régebbi süti, nem mostanában sütöttem ilyen sokat. Sőt, a rám jellemző mennyiségnél kevesebbet sütök. De közelednek az ünnepek, akkor aztán ki sem mozdulok a konyhából! :-)
Ez a süti nagyon finomra sikeredett, pedig csak úgy menet közben formálódott. A kiindulópont a diós grízkrém volt. Nagyon szeretjük a grízes krémeket, gondoltam, dióval sem lehet rossz. Sütöttem egy kakaós piskótát, amit aztán hirtelen felindulásból kettévágtam, s lekvárral megkentem. S hogy a teteje se legyen csupasz, csoki és pergelt diódarabok kerültek rá. Szóval csupa finom íz egy sütiben! :-)

 Hozzávalók:

• 6 tojásos kakaós piskóta
• sárgabaracklekvár
• 6 dl tej
• 6 evőkanál gríz
• 25 dkg vaj
• 20 dkg cukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 10 dkg darált dió
• 10  dkg csoki + maréknyi dió a tetejére

Így készült:

A kisült és kihűlt kakaós piskótát vízszintesen 2 lapra vágtam, lekvárral megtöltöttem.

A tejből és grízből  a vaníliás cukorral tejbegrízt főztem. Időnként megkeverve hagytam kihűlni.

A vajat a cukorral elkevertem, majd hozzákanalaztam a kihűlt tejbegrízt, végül belekevertem a diót.

A piskóta tetejére simítottam.

A diót megpirítottam, durva darabokra vágtam.

A csoki felét feldaraboltam, a másik felét gőz fölött megolvasztottam.

Az olvadt csokival becsorgattam a sütit, s rászórtam a csoki-és diódarabokat.

Akár azonnal is szeletelhető, de legalább a csoki dermedését nem árt megvárni.

Néró

Valamikor régen készítettem. Nagy kudarc lett, a kis kupacok összefolytak a tepsiben, semmire sem volt jó. El is ment tőle a kedvem, de annyi jól sikerült nérót láttam, hogy muszáj volt tennem még egy próbát. Nem lehetek én sem ennyire béna! :-) S hogy ne a megszokott látványt nyújtsa, csillagcsöves habzsákból nyomtam ki a tepsire. Ezúttal sikerült, szépen megtartotta a formáját; s visszagondolva fogalmam sincs, az elsőnél mit rontottam el...

Hozzávalók:

• 6 tojás
• 35 dkg porcukor
• 25 dkg vaj
• 1 citrom lereszelt héja
• 2 teáskanál citromlé
• 75 dkg liszt
• sárgabaracklekvár összerakni
• 10 dkg étcsokoládé becsorgatni

Így készült:

A tojásokat előbb alaposan elkevertem a cukorral, majd hozzáadtam a megolvasztott vajat, ezzel is kevertem egy darabig. Végül belekevertem a citromhéjat, citromlét és lisztet.

A masszát habzsákba szedtem, s sütőpapírral bélelt tepsibe kis halmokat nyomtam.

180 fokos sütőben világosra sütöttem őket.

Kihűlés után lekvárral párosával összeraktam őket, gőz fölött megolvasztott csokival becsorgattam.

Végül is ilyen egyszerű, ugyanakkor nagyszerű is ez a süti. Még az sem kizárt, hogy karácsonyra is elkészítem...

Oreo házilag

Én egyáltalán nem vagyok elragadtatva az Oreo keksztől. Nekem száraz és édes, főleg ahhoz képest, hogy a színe alapján mennyi kakaónak kellene benne lenni. Leányzóm viszont odavan érte. Ízlések és pofonok, no... Persze hogy tettem egy próbát a házival, interneten kering egy pár recept hozzá, én meg variáltam egyen, amit már nem emlékszem, honnan firkantottam. Ez még ízlett is.

A kivágott korongra kekszkiszúróval nyomtam mintát, mert kekszmintázóm (még?) nincs. Már így is tele két fiók a sok vacakkal, a legutóbbi szerzeményeket már nem tudom hova tenni. Hát ilyenek lettek:

Hozzávalók:
A tésztához:

• 30 dkg liszt
• 10 dkg kakaó
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• csipet só
• 15 dkg porcukor
• 12,5 dkg vaj
• 2 nagy tojás

A töltelékhez:

• 12,5 dkg vaj
• 20 dkg porcukor
• 5 teáskanál tejszín
• 1 csomag vaníliás cukor

Így készült:

A tésztához valókat tálba tettem, összegyúrtam. Kicsit nehezen, de végül összeállt a tészta.

Rövid pihentetés után enyhén lisztezett deszkán vékonyra nyújtottam, pogácsaszaggatóval korongokat szúrtam ki belőle. Tetejét rányomott kekszkivágóval mintáztam.

180 fokos sütőben sütöttem őket, gyakran figyelve, mert elég hamar sül, s sötét tészta lévén, nem látszik, ha kezd pirulni. A tetejét megnyomva állapítottam meg, hogy kész van-e. Ha már nem lágy a tészta, jó.

Hagytam kihűlni.

Közben a krémhez való vajat és cukrot elkevertem, majd hozzákanalaztam a tejszínt, alaposan kikevertem.

A kekszeket párosával összeraktam a krémmel.

Sok cukor van benne, még sem émelygősen édes. Szerettem! :-)

Szilveszterre újra megsütöttem, történt ugyanis, hogy egyik Húgomnak tettem egy kósza ígéretet, hogy karácsonyra készítek. Én meg elfelejtettem... S ha már ígéret szép szó, kis késéssel, de kedvére tettem. Neki is, meg mindenki másnak is ízlett!

Karamellkrémes szelet

Ez a süti több bosszúságot is okozott nekem. :-) Végül annyira finom lett, hogy a ronda fotók ellenére is megörökítem.
Először is a recept -egy régi, olvasói recepteket tartalmazó kiadványban találtam, fotó nélkül-  olvasása után rájöttem, hogy ez-az hibádzik benne, de feltételeztem, hogy tudom, mi az. A tészta rendben volt, viszont a krém nem. Karamelles-lisztes pépet kellett hozzá készíteni 20 dkg cukorból, ez került volna a lapok közé, a tetejére meg margarin-cukor egyvelege, szintén 20 dkg cukorral. Hát ez magában egyik sem túl finom, a cukor mennyiségét meg igencsak sokalltam. Ezt lecsökkentettem kicsivel több, mint felére, s összekevertem a két krémnek szánt keveréket. Ez jó is lett volna, viszont a pép sűrítésére használt 10 dkg lisztet meg keveselltem, tettem 12-t. Többet kellett volna, mert nem keményedett meg eléggé, kihűlve is sűrűn folyós volt. Kissé össze is kapta a krémet, de másnapra, mikor megpuhultak a lapok, szépen lehetett szeletelni.
A másik bosszúság meg: kaptam a Férjemtől névnapra, szülinapra, karácsonyra egy új fotómasinát. Ami elméletileg sokkal jobb, mint a régi, kis marokba illő gépem, amit szeretek ugyan, de elégedetlenkedtem is vele kapcsolatban. Na az újjal sehogy sem sikerült egy elfogadható közeli képet csinálni. Annyiféle beállítási lehetőség van rajta, amit igazából csak a pasik élveznek, én nem. Morogtam is rendesen, végül a kütyüélvező férfiim rájöttek, hogyan lehet tiszta, színeket is visszaadó fotót készíteni. Végül is én voltam a hunyó, de hát a technika vívmányai nem hatnak meg...

Hozzávalók:
A lapokhoz:

• 50 dkg liszt
• csipet só
• 10 dkg cukor
• 10 dkg zsír
• nagy csipet szódabikarbóna
• 1 tojás
• 2 dl házi tej

A krémhez:

• 20 dkg cukor
• 1 l tej
• 12 dkg liszt (inkább 15)
• 25 dkg margarin
• 2 evőkanál cukor

Így készült:

A tésztához való lisztet, sót, cukrot, szódabikarbónát tálba tettem, elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a tojást, majd kisebb adagokban a tejet. Majdnem mind kellett, csak ici-pici maradt belőle. A meggyúrt tésztát 1-2 órát pihentettem, amit a recept nem kért ugyan, de úgy alakult a tennivalóm.

A tésztát 4 részre osztottam, tepsi méretű, vékony lappá nyújtottam őket, s sorra, tepsi hátán 180 fokon kisütöttem. Hamar sül, figyelni kell rá.

A krémhez 20 dkg cukrot világosra karamellizáltam, majd felöntöttem a tej több, mint felével. Hagytam melegedni, időnként átkavarva, míg a cukor felolvad benne. Közben a lisztet simára kevertem kevés tejjel, majd hozzáöntöttem a többi tejet. Mikor a cukor teljesen feloldódott, a lisztes keverékkel sűrűre főztem.

Időnként megkavarva hagytam kihűlni.

A margarint 2 evőkanál cukorral elkevertem, majd hozzákanalaztam a kihűlt pépet. Mivel ez nem lett elég sűrű, kissé összekapódott a krém. 

Megtöltöttem a lapokat,  a tetejére is kentem egy réteget, s másnapig a kamrába tettem.

Ekkorra jól átpuhult, s könnyen szeletelhető lett.