Babgulyás

Hogy ne csak sütit együnk, következzen egy leves, ami nem is igényel feltétlenül második fogást, legfeljebb néhány pogácsát. Vagy egy szelet almás pite talán még lecsúszik utána. :-)

Leányzóm kedvenc levese. Bográcsban is szokott készülni, ezúttal odabent, fazékban főtt, jó nagyban. Mert ha levest főzök, többnyire három napra valót rittyentek. 

Ez is olyan étel, ami még nálunk sem mindig ugyanúgy készül. A bab, hús, répa alap, aztán kerülhet még bele néhány krumpli, vagy levestészta/csipetke. Meg petrezselyem és/vagy zeller. Tálaláskor csípős paprikakrém, tejföl, kinek mihez szottyan kedve, ízlése. 

Hozzávalók:

• 50 dkg száraz tarkabab
• 1 kg sertéscomb
• 2 nagy fej hagyma
• 1 evőkanál zsír
• só
• házi ételízesítő
• 2-3 gerezd fokhagyma
• pirospaprika
• petrezselyemzöld
• 3-4 sárgarépa
• 1-2 petrezselyem
• darabka zeller
• levestészta/krumpli

Így készült:

A babot előző este bő vízbe beáztattam.

A hagymát, fokhagymát kockákra vágtam, a húst is felaprítottam. A zsírral, kevés vízzel főni tettem. Sóztam, házi ételízesítőt tettem bele.  Úgy fél óra múlva felöntöttem a kívánt mennyiségű vízzel (én 8 l-es fazékban főztem, közel tele lett a végére). Miközben felfőtt, megpucoltam, felaprítottam a kívánt mennyiségű zöldséget, s a babbal együtt a leveshez adtam. Addig főztem, míg a bab is megpuhul. Remélhetőleg a hús nem fő közben szét. Mert előfordult, hogy úgy jártam.

Mikor kész, pirospaprikával fűszereztem. Petrezselyem- és zellerlevél is kerülhet bele.

Leányzóm azóta is örömmel fogadja a hírt, hogy bablevest szándékozok főzni. Legutóbb le is fotóztam. :-) Ezúttal is finom volt, mint mindig, s most is kicsit másképp készült: kevés szárított leostyán és még kevesebb tárkony is került bele, meg több zellerlevél. Krumpli és tészta nem, zöldségből viszont több -répa, petrezselyem, zeller.

Kókuszos fakanalas süti

A ballagás előtti héten bizony nagy volt a sürgés-forgás az ifjúság háza táján. Minden alkalmat megragadtak -érhetően-, hogy még együtt lehessenek. Megünnepeltek mindent, amit lehetett. Aztán jött az érettségi hete, tele izgalmakkal, amit a matektanárjuknál zártak le egy bográcsozással. Kedvelte őket, éppen ezért hívta meg magához az egész osztályt. Gergőnek is Ő az egyik tanár, akit hiányolni fog, mindamellett, hogy a matekkal folyamatosan gondjai voltak. Erre az alkalomra készült ez a süti.
Hirtelen elhatározásból, az azon való agyalást követően, hogy mit lehet gyorsat és finomat. Kerestem hozzá receptet, több fele találtam, szinte ugyanazon összetevőkkel. Végül ez lett a befutó, megbolondítva egy kis kókusszal, ahogy Okkinál láttam. Nem csalódtam, finom lett, ahogy sejtettem.

Hozzávalók:

• 35 dkg liszt
• 10 dkg cukor
• 2 tojás
• 12 dkg margarin
• 5 dkg kókuszreszelék
• 1 csomag sütőpor
• 2,5 dl tej
• csipet só

A mázhoz:

• 20 dkg vaj
• 15 dkg cukor
• 5 dkg kakaó
• 6 evőkanál tej
• maréknyi kókuszreszelék a tetejére

Így készült:

A tésztához a tojásokat, cukrot, olvasztott margarint alaposan elkevertem. Hozzákevertem a lisztet, sütőport, csipet sót, kókuszt, váltakozva a tejjel. Az egyneművé kevert masszát tepsibe borítottam-simítottam, 180 fokon tűpróbáig sütöttem.

Miközben sült, a mázhoz valókat kis lángon összemelegítettem, míg elolvadt benne a vaj és a cukor is.

A megsült tésztát azon forrón fakanál nyeléval kilyuggattam, a mázzal leöntöttem.

Kókusszal szórtam be a tetejét.

Kihűlés után szeletelhető.

A kedvenc, 28×32 cm-es tepsimben sütöttem, de kisebben kellett volna, mert nem ártott volna, ha magasabb a tészta, no meg a máz miatt is, egyik felére szűkösen volt elég. A tetejét ugyan bevonta, de nem jutott belecsorogni a lyukakba. Pedig pont az a legfinomabb benne, hogy "tocsog" a csokimáztól. De úgy összességében finom süti. Egy újabb gyors, egyszerű és nagyszerű süti! :-)

Darált húsos csónak

A gyerekek minden nap korán, 6-kor kelnek. Én ugyan még ráérnék felkelni, később megyek dolgozni, de nekem kell útra indítani őket. Bár felébrednek nélkülem, kell idő a frizurához, miegymáshoz, de reggelit készítek nekik meg tízórait pakolok. Ami legtöbbször szendvics, s ha napról napra más, akkor is már unalmas lett. Volt, mikor Hédi azt mondta, csak egy szendvicset tegyek, inkább vesz a büfében még valamit. Akkor inkább este nekirugaszkodtam és sütöttem tízóraira valót.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 1 kg liszt
• 2 teáskanál só
• 1 dl olaj
• 4 dkg élesztő
• 4 dl tej + szükség szerint
• 1 teáskanál cukor
• 2 tojás
• morzsolt oregánó

A töltelékhez:

• 2 fej hagyma
• kevés olaj
• 60 dkg darált hús
• só, bors, paprika
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• 1 kis doboz sűrített paradicsom
• 2 evőkanál ketchup
• oregánó, bazsalikom
• sajt

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A lisztet, sót tálba tettem, elmorzsoltam az olajjal.

Hozzáadtam a tojásokat, élesztős tejet, oregánót, s összegyúrtam. Közben még fél dl tejet öntöttem hozzá, hogy megfelelő keménységű legyen a tészta. Megdagasztottam, hagytam kelni.

Közben a felaprított hagymát pici olajon üvegesre pároltam. Hozzáadtam a darált húst, fűszereket, s morzsásra sütöttem. Belekerült a sűrített paradicsom és ketchup is. Összefőztem, hagytam hűlni.

A megkelt tésztát 16 gombócra osztottam. Mindegyiket hosszúkásra nyújtottam, két szélét egymással szembe felsodortam, a végeit összenyomtam. 1-1 púpozott evőkanál darált húst simítottam bele, reszelt sajtot szórtam a tetejére.

180 fokos sütőben pirulásig sütöttem.

Nem egy gyorsan elkészülő tízórainak való, de annál finomabb. Süthetnék sűrűbben ezt-azt, szívesebben megeszik az iskolában, mint az ezzel-azzal megpakolt kenyeret, de... Kifogásokat keresek, pedig csak elhatározás kérdése. Legfeljebb este nem eszünk belőle. :-)

Őszibarackos dunahullám

Mikor áthajtottam a konyhai -természetesen sütis- naptárt áprilisról májusra, az ott fogadó meggyes dunahullám annyira csábító volt, hogy, amúgy is hétvégi sütés előtt állván, rögtön neki is láttam. De nem volt itthon meggy. Tavaly nem raktam be, valahogy elmaradt. Őszibarack viszont van még néhány üveggel, így az került bele.
Régen nálunk ünnepeken gyakorta felbukkanó süti volt a meggyes változata, van is a blogon, itt. Piskótával készült, ez most kevert tészta. Azért az eredeti finomabb, talán mert úgy szoktuk meg, de azért így is elfogyott. :-)

Hozzávalók:
A tésztához:

• 25 dkg cukor
• 5 tojás
• 25 dkg margarin
• 30 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 2 evőkanál kakaó
• 2 evőkanál tej
• 1 üveg őszibarackbefőtt

A krémhez:

• 2 dl őszibaracklé
• 4 dl tej
• 2 csomag vaníliaízű pudingpor
• 25 dkg margarin
• 20 dkg cukor
• + 10 dkg étcsokoládé és 2 evőkanál olaj a tetejére

Így készült:

A barackbefőttet szűrőbe öntöttem, hogy lecsepegjen. A levéből 2 dl-t eltettem a krémhez.

A tojásokat alaposan elkevertem a cukorral, majd hozzákevertem a mikróban felolvasztott margarint. Belevegyítettem a lisztet és sütőport. Valamivel több, mint felét sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam.

A tészta másik feléhez kevertem a kakaót és tejet, majd rákanalaztam a világos tésztára. Elegyengettem a tetejét. A kisebb darabokra vágott befőttet a tetejére szórtam. 

180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.

A krémhez a pudingporokból, a barackléből és tejből pudingot főztem. Miközben hűlt, gyakran átkevertem. 

A puha margarint elkevertem a cukorral, a közben kihűlt pudingot kanalanként hozzávegyítettem. Habosra kavartam, majd a már hideg tészta tetejére simítottam.

A csokit az olajjal gőz fölött felolvasztottam, a krémre csorgattam.

A csoki dermedése után szeletelhető is.

Mozgalmas időszak van mögöttem, mostanra talán leülepedett bennem. Vagy mégsem... De majd egyszer. A legfontosabb esemény Fiam ballagása volt. Nem vártam, valahogy még szerettem volna odébb tolni a még mindig jelképes felnőtté válását.  Előtte néhány nappal aztán rákényszerítettem magam, hogy kezdjem el tervezni a nagy eseményt, próbáltam összeszedni a gondolataimat, háttérbe szorítani minden mást. Mégis elkövettem egy hibát, megbántottam valakit, akit tényleg nem szerettem volna. Azért a ballagás lezajlott, többé-kevésbé jó hangulatban, én meg maradtam a lelkiismeret-furdalással, hogy elrontottam Fiam egyszeri, nagy eseményét. Pedig nem akartam...

Az érettségi írásbeli részén már túl van, izgatottan várjuk az eredményt. Aztán jön a szóbeli majd június közepén, s újabb izgalom, hogy elég lesz-e teljesítménye a tervei valóra váltásához. Szorítok neki...