Sajtos csavart rúd

Rám lett szólva. Hogy ne süssek-főzzek annyit, mert ki más lenne a hibás, mint én , hogy Férjuram nadrágjai kezdenek szűkek lenni. Bele is egyeztem, hisz lényegesen olcsóbb kevesebbet enni, mint lecserélni egy teljes ruhatárat. Másnap hív az épp előző nap "parancsot" kiadott személy, hogy mennyire vagyok elhavazva, nem sütnék-e gyorsan valami kevert sütit, mert lesz a hónapok óta tartó munka átadása, s talán nem árt "lekenyerezni" az átvevőket. Na jó, ezt nem mondta, valószínűleg nem is gondolta, mert eddig mindennel elégedettek voltak. Persze, hogy szakítottam időt egy kevert sütire. Meg egy lekváros kiflire, meg egy kenyérhelyettesítő sajtos csavartra. Ha már zöld utat kaptam, kihasználtam! 😀 Naná, hogy volt nevetés, mikor Férjuram hazaért.

Hozzávalók:

• 3 dl tej
• 3 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 1 kg liszt
• 2 teáskanál só (púpozottan mérve)
• 2 tojás
• 2 dl joghurt
• 15 dkg margarin
• 2 evőkanál zsír (kb. 10 dkg)
• 20 dkg reszelt sajt, 10 dkg tömlős sajt. 3 evőkanál tejföl a töltelékhez
• 1 tojás lekenni
• szezámmag szórni

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt s hagytam felfutni.

A lisztben elvegyítettem a sót, elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Hozzáadtam a tojásokat, az élesztős tejet, a joghurtot (előtte mikróban fél perc alatt átmelegítettem, ne legyen nagyon hideg), s összegyúrtam a tésztát. Így pont jó lett az állaga, de ha kemény lenne, még kerülhet bele tej vagy joghurt.

Megdagasztottam, s kicsi liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni.

Míg kelt, a sajtot lereszeltem, elkevertem a tejföllel és tömlős sajttal.

A tojást felvertem, a szezámmagból egy kis tálkába kézhez készítettem egy maroknyit.

Mikor a tészta megkelt, két részre osztottam. Felét lisztezett deszkán hosszú téglalap alakúra nyújtottam, a hosszabbik oldala egyik felére rákentem fele sajtkrémet, az üres, kenetlen felét ráborítottam. Kicsit lenyomkodtam, majd derelyevágóval ujjnyi csíkokat vágtam belőle. Sodortam rajta néhányat, tepsibe pakoltam.

Felvert tojással lekentem, szezámmaggal beszórtam.

180 fokon világosra sütöttem.

Míg sült, a tészta másik felével ugyanígy jártam el.

Egyik tepsivel sikerült jobban megsütnöm, az ropogósabb lett, a másik puhább. Így is, úgy is finom volt.

Két napig ezt reggeliztem, egy bögre tejjel. Én szeretem a tejet, bár ritkán jut eszembe, hogy igyak. Most épp igen, ha felnőtt eledel, ha nem. 

Az eredetileg rendelt kevert sütit nem fotóztam, mert a szokásos sablon szerint készült, amiből így-úgy már számtalan van a blogon. A kiflit viszont igen, majd jön az is, meg az időközben sütött-főzött férjhizlaló ételek. Persze ha sikerül erre is időt szakítani! 😉

Akácvirágszörp

Vagy túlvállalom magam, vagy nem tudom beosztani az időmet. Vagy mindkettő. Anya vagyok, feleség, dolgozom, háztartást vezetek, befőzök, gyermeklelket ápolok- nem csak a sajátjaimét-, kertészkedek, virágokkal bíbelődöm, sőt még egy macskánk és egy papagájunk is van, néha meg még arra is képes vagyok, hogy világgá kürtöljem, épp mit sütöttem vagy főztem. 

Szeretem eltervezni a napjaimat, beosztani, hogy épp mi képezze a nap fő attrakcióját a mindennapi tennivalókon kívül, de szinte mindig borítja valami a szépen megálmodott sorrendet. Ha nem egy újabb munkahelyi "csak hogy nehogy unatkozzatok", "tegnapra legyen kész " tennivalóval rukkolnak elő, akkor itthon adódik valami váratlan. Az egész felvezetés lényege: a blog marad utoljára.

Most egyedül vagyok itthon- ilyen sem sűrűn van. Elhatároztam, a délután egy részét blogírással töltöm. Hol van már a délután! Este fél 11 van. Vagy éjjel? 

Az is lehet, már elvirágzott az akác. De múlt hét egyik délutánján egy gyors délutáni kóborlásra indulva, a virágfürtökkel tömött akácfák láttán elcsábultam: bár nem terveztem, hirtelen elhatároztam, én szörpöt fogok főzni belőle. Ha íze is olyan jó, mint az illata, megéri.

El is készült, épp egy kis adag, mert évek tapasztalata azt mutatja, nálunk a szörpök nem kelendők, csak az újdonság varázsa hat ideig-óráig. 

Hozzávalók:

• sok akácvirág (leszedve a száráról 2 liter volt a virág)
• 2 l víz
• 1 teáskanál citromsav
• 1,5 kg cukor
• 2 citrom leve
• 1 teáskanál szörptartósító

Így készült:

A virágokat lehúztam a száráról, a bogarakat kitessékeltem közüle. Felöntöttem 2 liter vízzel, rászórtam a citromsavat s két napra betettem a hűtőbe.

Elővéve megkóstoltam, s úgy gondoltam, ha virágokkal együtt felfőzöm, intenzívebb íze lesz. Úgy is tettem. Miután felfőtt, leszűrtem, hozzáadtam a léhez a cukrot és két citrom kicsavart levét. Felfőztem, majd néhány perc főzés után a tartósítót is hozzáadtam.

Újra felfőztem.

Előre kimosott és lecsepegtetett üvegekbe mertem, lekötöztem.

Kihűlés után ment a kamrapolcra. Egy kivételével, ez fogyasztásra vár.

Hogy milyen lett? Nem teljesen akácvirágillat-íze van, de kellemes. A színe lepett meg- enyhén rózsaszínes. Ezt is kipróbáltam. Meglátom, mekkora sikere lesz, illetve elfogy-e, s aztán jelentem ki, hogy főzök-e még, vagy sem. 

A tartósítószer pedig... nem sűrűn használok, lekvárokba például egyáltalán nem. Most erre vetemedtem. 

Borsófőzelék

Nem vagyunk főzelékes család. Nem is készül gyakran, de ha a szót hallom, egyből a borsó jut eszembe. Talán mert ebből készül(t) leggyakrabban. Szeretem is, főleg készíteni, mikor fél órám van kaját rittyenteni a család asztalára. Van gyorsabb meg kicsit macerásabb változata is. De az is a gyorsan elkészülő ételek kategóriájába tartozik.
A gyors: csak odateszem főni a borsót, ízesítem, behabarom. A másik: hagymát pirítok, répát pucolok hozzá- ez a finomabb, s valamivel "lassabb" alakja. Rá pedig? Leggyakrabban tükörtojás készül, teljesen átsütve. Bár én szeretem, ha a sárgája lágy marad. Vagy kolbász sütve. Vagy virsli, amit néha a borsóval együtt főzök meg.
Tehát hol így, hol úgy. Most így:

Hozzávalók:

• 1 fej hagyma
• 2 sárgarépa
• só
• 50 dkg zöldborsó (fagyasztott)
• 1 liter víz
• 1 teáskanál házi ételízesítő
• pirospaprika
• 3 evőkanál liszt
• fél dl olaj
• 2 dl tej
• petrezselyemzöld
• tojás/kolbász rá

Így készült:

A hagymát megpucoltam, apróra vágtam. Kevés olajon, nagy csipet sóval megpároltam. Hozzáadtam a megpucolt, felaprított répát. Kevés ideig fedő alatt, együtt pároltam, majd hozzáadtam a borsót. Felöntöttem 1 liternyi vízzel, adtam még hozzá nagy csipet sót meg az ételízesítőt- ez is sós, ezért előbb óvatosan sózom.

Mikor megfőtt a borsó, rántást készítettem: két evőkanál lisztet az olajon világosra pirítok. (Addig kevergetem kis lángon, míg kap egy kis színt.) A borsóhoz öntöm, közben kevergetem. A maradék egy evőkanál lisztet előbb kevés tejben keverem simára, majd felengedem a többivel, ezt is a főzelékhez öntöm. Még pirospaprikát teszek bele, kanálhegynyit, hogy legyen kis színe, meg kis csokor apróra vágott petrezselymet. Megkóstolom, ha még kell, sózom.

Felfő és kész is. 

Már csak a tükörtojást kell megsütni rá, vagy kolbászkarikákat.

Habos őszibarackos szelet

Tavaly sok őszibarackbefőttet raktam be. Leginkább levesbe kerül, néha gyümölcs helyett elfogy egy-egy üveggel. Legutóbb valamiért két nap múlva is ott volt a konyhapulton egy megkezdett befőtt, ezért sütöttem belőle sütit. Még a maradék tojásfehérjét is felhasználtam- így minden elfogyott! :-)

Hozzávalók:

A tésztához:

• 4 nagy tojás
• 20 dkg cukor
• 15 dkg vaj
• 35 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 citrom kicsavart leve
• 1 dl tej
• 1 evőkanál kakaó+2 evőkanál tej a tészta egy részébe
• 1 üveg őszibarackbefőtt
• a tetejére 4 tojásfehérje, 15 dkg cukor. 2 csomag vaníliás cukor

Így készült:

A befőttet leszűrtem.

A tojásokat a cukorral alaposan elkevertem. Hozzáadtam a lisztet, sütőport, olvasztott vajat (mikróban olvasztottam, de ne legyen forró), a citrom levét és alaposan összekevertem. Végül 2-3 részletben hozzáadtam a tejet.

A tészta úgy 2/3 részét sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam (28×32 cm). A maradék tésztához hozzákevertem a kakaót és még két evőkanál tejet. A barna részt a világosra csorgattam, el is húzgáltam egy spatulával. A tetejére szórtam a kisebb darabokra vágott gyümölcsöt.

180 fokos sütőben tettem.

Míg sült, a tojásfehérjét a cukorral és vaníliás cukorral kemény habbá vertem.

Mikor a süti már pirulni kezdett és a tűpróbának is eleget tett, kivettem, rásimítottam a habot és visszatettem a sütőbe. A hőfokot visszavettem úgy 120 fokra.

Addig maradt benn a süti, míg a hab pirulni kezdett a tetején.

Mindenkinek ízlett ez a gyorsan összedobott süti. Férjemet biztattam, hogy kóstolja meg, csak az első szeletig kellett, egy csíkot a tepsi széléből végig is tesztelt gyorsan! :-)

Kifli sajttal és szalámival töltve

Van az úgy, hogy hatökörrel sem tudnak bevontatni a konyhába, hogy tegyem a dolgom. Úgy volt ez a szilveszter előtti napon is. Nagyon nehezen bírtam rászánni magam, hogy nekilássak a másnapra szánt harapnivalók elkészítésének. Mikor aztán mégis rávettem magam, nem bírtam leállni. Késő estig ténykedtem. Először kenyértésztát dagasztottam, feléből fűszeres kenyérrudak lettek, másik feléből focaccia. Aztán negyed kiló maradék túróból túrós rudakat gyúrtam. Mielőtt nekiálltam volna sütni, megdagasztottam ennek a kiflinek is a tésztáját, hogy sorozatban lehessen őket pakolni a sütőbe. Elsőként a rudacskák sültek ki- mindenki mindjárt nekiállt kóstolni, s dicsérni. Volt még fél kiló túró, hát ha már ennyire ízlik mindenkinek, annak is eldőlt a sorsa. S mikor az utolsó tepsi sós is bekerült a sütőbe, megkavartam a mákos lapját is, ezután pedig Keresztlányomnak egy tortalapot is sütöttem, mert ilyenkor egyúttal az Ő szülinapját is megüljük. A krémek kikavarása másnapra maradt.

A kiflik így készültek:

Hozzávalók:
A tésztához:

• 4 dl tej
• 4 dkg élesztő 
• 1 teáskanál cukor
• 1 kg liszt
• 2 teáskanál só
• 25 dkg margarin
• 1 evőkanál zsír
• 2 közepes tojás

Töltelékhez:

• 20 dkg reszelt sajt
• 1 tömlős sajt (10 dkg )
• 1 ek tejföl
• nagy csipet só
• 8-10 szelet szalámi
• +1 tojás, lenmag a tetejére

Így készült:
A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot és belemorzsoltam az élesztőt.
A lisztet elvegyítettem a sóval (púpos teáskanállal mértem bele), elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Beleütöttem a tojásokat és beleöntöttem a közben felfutott élesztős tejet. Összegyúrtam, megdagasztottam. Picit lágyabb lett a kelleténél, egy evőkanálnyi liszt hozzáadásával megfelelőnek találtam.
Egy órányi kelesztést követően 13 részre osztottam.
A töltelékhez valókat összekevertem- a szalámit apró kockákra vágva.
A tésztagombócokat vékonyra, kerekre nyújtottam, 8 háromszögű részre vágtam,  kis kupac tölteléket tettem a szélesebb végére. Felsodortam, meghajlítottam, tepsibe pakoltam.
Felvert tojással lekentem, sárga lenmaggal szórtam be.
180 fokos sütőben világosra sütöttem.
Nem lett elég az összesbe a töltelék, a maradékba csak sajtot tettem.

Bármilyen maggal beszórható, a töltelék is ízlés szerint variálható.
Finom, puha kiflik lettek. Még van belőle- csuda tudja, de ilyenkorra már elege van az embernek minden jóból. Én most személy szerint köménymaglevest ennék pirítóssal legszívesebben. Még van az újévre főzött levesből, de ha elfogy, azt főzök.

Azóta persze nincs már, újévi leves sem meg kifli sem. Valahogy elbújt ez a régen megírt bejegyzés. De ilyen kifli bármikor jól jöhet!

Almás-rebarbarás süti

A rebarbara is egy olyan növény, amiről régebb csak olvastam, de mifelénk nem termesztették, így nem hogy nem ettem, de nem is láttam őkelmét. Néhány éve egyik unokatestvéremnél ettünk vegyes gyümölcslevest belőle. Finom volt, így szerettem volna saját növényt. Aztán tavaly kaptam Nővéremtől két tőt. Tavasszal izgatottan lestem, hogy előbújik-e. Meg is kapáltam kicsit azt a területet, ahol sejtettem, az első még sápadt-göszörödött levelet enyhén meg is sértettem. De nagyon nem sértődhetett meg, szüretre kész leveleket hozott. Próbaképp mi másba, sütibe került. Vagyis a tetejére.

Hozzávalók: 

• 4-5 szál rebarbara
• 3 kisebb alma
• 1 teáskanál mézesfűszer-keverék/fahéj
• 1 evőkanál méz

• 3 nagy tojás
• 20 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 40 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 evőkanál gyömbéres méz
• 1,5 dl olaj
• 1,5 dl tej

Így készült:

A rebarbara levelét levágtam, a szárakat megmostam, külső részét lehúztam, darabokra vágtam. 

Az almát megmostam, héjastól felaprítottam, magházát eltávolítottam, kisebb darabokra vágtam.

a rebarbarával együtt elkevertem a mézesfűszerrel és mézzel.

A tésztához a tojásokat elkevertem a cukorral, vaníliás cukorral. Hozzáadtam a lisztet, sütőport, gyömbéres mézet (vagy mézet és kevés gyömbért), olajat és összekevertem. Több részletben belekevertem a tejet.

A simára kevert masszát sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam. Elosztottam a tetején az alma- és rebarbaradarabokat, a közben keletkezett levet is ráöntöttem.

180 fokos sütőben készre, tűpróbáig sütöttem.

Valahol olvastam, hogy elő kell főzni a rebarbarát. Lehet, nem ártott volna, mert roppanós maradt. Persze nem ártott neki, volt mit harapni az amúgy pihe-puha sütin. 

Megkóstoltam nyersen is a növényt, hát nem kicsit savanyú. Így nem szívesen rágcsálnám, de sütiben jól szerepelt. Következő bevetés leves lesz. Bár már nem sokáig, május végéig élvezhető ez a növény.

Húsleves

A levesek levese.
A leggyakrabban főzött leves minálunk, mióta az eszemet tudom. Havonta legalább egyszer biztosan készül, s mindig jó sok. És mindig hétvégére. Előfordul, hogy hét közepén is van még belőle. Mégsem unja még senki. Mi lehet a titka? 😃
Ez sem az az étel, amibe mindig ugyanaz, ugyanannyi kerül. Meg gondolom, mindenki másképp csinálja.
Azért is olyan népszerű, mert sok esetben a második fogást is biztosítja -így vagy úgy- a belefőtt hús. A benne lévő zöldség és főtt hús összeaprításával pedig előétel is kerekedik, a böff, ahogy mi neveztük, azaz a francia saláta.
A legfinomabb húsleves a házi csirkéből-tyúkból készül. Ezt határozottan állítom. Amúgy is mindig finom, de az utolérhetetlen.
Nagy, 8 literes fazékba szoktam főzni, de azért nem egészen tele. Nagyobb része ebéd lesz legalább 3 napra, a maradékot lefagyasztom.

Hozzávalók:

• 4-5 szál sárgarépa (mérettől függően)
• 2-3 petrezselyem
• darab zeller
• fél karalábé és/vagy kis darabka káposzta
• 1 nagyobb fej hagyma
• 1-2 gerezd fokhagyma
• 1 paprika
• só
• húsos csont, hús (szárnyas és/vagy disznó)
• bors
• esetleg peszternák, zellerlevél, petrezselyemzöld, 1 paradicsom, kevés csípős paprika

Így készül:

A húst mindig beáztatom. Sokszor kerül bele csirkemell csontja, karajcsont, comb- többnyire csontos húst veszek, a húst elhasználjuk másra, a csontos részt pedig elteszem levesnek. Hogy mennyi legyen? Legutóbb 2 csirkemell csontja, amin persze némi hús is marad. 1 kisebb darab -tenyérnyi-oldalas és 60-70 dkg disznócomb került bele. De van, hogy pulykanyak, comb vagy szárny a belevaló, vagy kacsa csontos része- ez a ritkább.

A fazekat úgy félig töltöm vízzel, teszek bele 1 púpozott teáskanál sót -ez nem lesz elég, de kóstolás során mindig sózom még- s főni teszem.

Közben megpucolom a belevaló zöldségeket.

A majdnem fővő vízbe beleteszem a csontot-húst, a hosszában bevágott zöldségeket.

Kis lángon, hogy ne főjön nagyon, mert akkor zavaros lesz, úgy 3 órát kell főnie. De az a biztos, ha időnként megnézzük, megpuhult-e már a hús és zöldség. Meg ha úgy tapasztalom, hogy nagyon elfőtt, vagy több levest szeretnék, vízzel is pótolom.

10-15 percig hagyom állni, aztán leszűröm a levét. Nem főzöm be az egészet, de felénél többet.

Legtöbbször levestészta kerül bele, ritkábban grízgaluska. Nem szoktam külön főzni a tésztát, hanem bele a húslevesbe. A benne főtt zöldséget és húst külön tálalom, aki szereti, vesz a levesbe, vagy előtte eszik belőle. Vagy saláta saláta lesz a sorsa. Majd azt is leírom valamikor, hogyan.

Mi készülhet a benne főtt húsból? Mondjuk vadas. Vagy kicsit megsütve -vagy csak úgy- főtt krumplival és gyümölcsszósszal is finom. Gyerekkoromban nagyon szerettem a paradicsomszószt, ami szintén főtt húshoz készült, hozzá még járt rántott krumpli.

Még nagyon sok mindent tudnék írni a húslevesről. Régen szinte mindig házi tyúkból főtt, aztán a szárnyas megsütve, krumplival a második fogást is biztosította.
A Mama húslevese házi tésztával... na az utolérhetetlen. Gondoltátok volna, hogy tészta alakja meghatározza a leves ízét? Pedig ugyanazok a belevalók, liszt és tojás, de a laskára vagy zabszemre -Mama specialitása volt az apró négyzet alakúra vágott tészta- alakított tészta más zamatot adott a levesnek. Az Anyuka húslevesét sem bírom utolérni. Szerintem a szíve-lelke hiányzik belőle...

A bele főtt zöldség... hát nem egyszer nem fogy el. Ha böff készül belőle, úgy igen, azt mindenki szereti. De sütöttem már belőle fasírtot is, vagy csak simán kevés olajon, sózva, borsozva megpirítom. Semmit sem dobunk ki! Persze ez nem mindig jön össze, de ez egyik elvem.

Sokmagos kenyér, zsömle

Mióta itthonról dolgozom, többször sütök kenyeret. Azt nem mondanám, hogy több az időm, de az oda-visszautat a munkahelyre mindenképp megspórolom. Kipróbáltam több mindent, amit összeolvastam, egyedül a kovászra, az igazi, sok napos odafigyelést és rendszerességet megkövetelőre nem vettem még rá magam. Pedig utánaolvastam a témának. Nem nyerte el a tetszésemet, meg sok volt a bizonytalanság. Aztán találtam egy részletes, pontos leírást, s eltökéltem magam, hogy nekiállok. Még nem jött össze a kellő elszántság.
Úgy hogy sima, legegyszerűbb kenyeret sütöttem. Amilyet szoktam, s amire azt mondta Férjem, finomabb, mint a gépben sütött.
Most fele zsömle lett. Meg többféle liszt és magvak kerültek bele.

Hozzávalók:

• 2,5 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 3 dl víz+ szükség szerint (kb. 4 dl)
• 50 dkg fehér búzaliszt
• 20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 30 dkg tönkölybúzaliszt
• 2 teáskanál só
• 4-5 evőkanál olívaolaj
• 1-1 maréknyi napraforgó, -tök- és lenmag

Így készült:

3 dl vizet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. 

A liszteket kimértem, hozzáadtam a sót, elvegyítettem. Beleöntöttem az időközben felfutott élesztőt, s munkába állítottam a dagasztógépet. Legtöbbször kézzel dagasztok, de most közben másik sütivel bíbelődtem. Még 4 dl langyos vizet öntöttem hozzá, ami soknak bizonyult, ezért még 2 evőkanálnyi liszttel javítottam az állagán. Inkább keményebb legyen a tészta, ne szétterülős. Mikor jónak találtam, hozzáöntöttem az olajat, mikor ez is elkeveredett, a magokat.

Mikor alaposan kidolgozódott a tészta, kevés liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni.

Mikor megkelt, kiborítottam, finoman átgyúrtam, kettéosztottam. Egyik feléből 9 zsemlét formáltam, tepsibe pakoltam, tetejét kicsit lelapogattam. Hagytam 15 percet kelni, majd mentek a 180 fokos sütőbe.

Közben a tészta másik feléből két hosszúkás kenyérkét formáltam, tetejét bevagdostam, s kelt, míg a zsömlék megsültek. Utánuk mehettek a kenyerek.

Addig sültek, míg szép színt kaptak, s kopogós lett a tetejük.

A magoktól jó ízük lett. Reggelire joghurttal finom volt! 

Lekváros hógolyók

... mert nem hókiflik! ☺
Ez a süti is Leányzóm érettségis útravalójaként készült. Ezt a kiflit leváltó formázást egy bosnyák vagy szerb blogon láttam, meg sem jegyeztem, hol, a receptet sem követtem, az saját agyszülemény. Kissé macerásabb, mint kiflit pödörgetni, egyenként nyújtottam- töltöttem-csomagoltam a kis golyókat. De, akárcsak a kiflik, ezek is kelendők voltak.

Hozzávalók:

• 70 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 25 dkg margarin
• 10 dkg zsír
• nagy csipet só
• 2 evőkanál porcukor
• 3 tojássárga
• 4 evőkanál joghurt
• + lekvár, porcukor

Így készült:

A lisztet, sót, sütőport, cukrot tálba mértem, elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Hozzáadtam a tojássárgákat és annyi joghurtot, hogy összeálljon a tészta. Összegyúrtam. Keménynek kell lennie, de formázhatónak.

Pihent 1-2 órát, de ez el is maradhat. 

3 rudat formáztam belőle, ujjnyi darabokra vágtam s mindegyiket nagyjából kör alakra nyújtottam. Teáskanálnyi lekvárt tettem a közepére s ráhajtottam a két szélét, majd a két végét is. Úgy tettem tepsibe, hogy a hajtás alá kerüljön.

180 fokos sütőben sültek, addig, míg világos színt kaptak.

Porcukorral szórtam.

Kiflinél nagyobb falatok lettek, de finomak. A tészta jó omlós, egyáltalán nem kemény. A cukor akár el is maradhat róla, a lekvár úgyis megédesíti. De a látványnak mindenképp jót tesz.

Szilvalekvár és őszibarackdzsem került bele, olyan lekvár, ami remélhetőleg nem folyik ki. Mindbe benne maradt! Volt, amelyik kirepedt, de nem sok. Épp ezért lazán csomagoltam.

Zöldséges-húsos köles

Ez is egy gyors ebéd volt, munka után összedobott. Egyszerű és nagyszerű, mindenkinek ízlett. A köles első fele tejbeköles lett, a maradékból rittyentettem most ebédet. Csak a felszeletelt húst rádobtam az olajra, nemsokára a zöldség is társult, közben a kölest megfőztem külön, mert nem tudtam, hogyan viselkednének együtt, aztán mikor minden kész volt, összekevertem. Hát, nem valami fotogén, meg én sem kezelem túl jól a technika eszközeit, de finom lett, ezt állítom.

Hozzávalók:

• 1 csirkemell
• kevés olaj
• só
• bors
• fokhagymasó
• házi ételízesítő
• néhány szál petrezselyemzöld
• fél kg mélyhűtött zöldségkeverék
• 25 dkg köles

Így készült:

A húst megmostam, csíkokra vágtam. 2-3 evőkanál olajon párolódni tettem. Sóztam, borsot szórtam rá meg kevés fokhagymasót. Mikor kifehéredett, ráborítottam úgy fagyosan a zöldségkeveréket (mexikói volt), s lefedve hagytam megpárolódni.

A kölest háromszoros mennyiségű vízben főni tettem. Sóztam, 1 teáskanál házi ételízesítőt tettem bele.

Mikor mindkettő kész volt, összekevertem, rászórtam a felaprított petrezselymet, s ettük is.

Hagymát is terveztem tenni bele, de a kapkodás során elmaradt, mikor majdnem kész volt, akkor jutott eszembe. De anélkül is finom volt. 

Fűszerezni lehet ízlés szerint. A köles semleges ízű, amit hozzáadunk, az ízesíti meg.

Háromcsokis keksz

Leányzóm már két érettségin túl van. Már csak a töri vár rá, holnap, ugyanis az idegen nyelvet letudta korábban. No meg az emelt fizika kicsit később. Igen, ilyen merész, fizikát választotta emeltnek. Hát nem rám hasonlít, hogy a reál tárgyakat részesíti előnyben...
Már említettem, hogy befogadták őt az érettségi idejére Esztergomba a barátnője családja, hogy ne kelljen napi 250 kilométert utaznia. Persze némi élelemmel felpakolva adtuk Őt át vasárnap este, többek között sütivel. Ez volt egyik süti. Csak hogy jobban menjen az az érettségi! 😍

Hozzávalók:

• 3 nagy tojás
• 20 dkg cukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 2 dl olaj
• 50 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• csipet só
• 1 púpozott evőkanál kakaó
• 2-3 evőkanál rumaroma
• 3 evőkanál joghurt
• 5-5 dkg fehér- és étcsokoládé
• 10 dkg tejcsokoládé

Így készült:

A tojásokat elkevertem a cukorral, vaníliás cukorral, majd sorra belekerült a többi hozzávaló is. Alaposan összekevertem. Sűrű, ragacsos massza lesz. Legvégül a feldarabolt csoki került bele.

Két teáskanál segítségével nagyobb diónyi kupacokat pakoltam sütőpapírral bélelt tepsibe, nem túl közel egymáshoz. 

180 fokon sültek. Addig, míg a teteje már nem lágy. 

Szeretem ezeket a kekszeket készíteni, mert csak összekavarom s tepsibe kanalazom. Nem kell nyújtani, szaggatni. 

Meg persze finomak is. Ezt jelzi az is, hogy mindössze ez a négy darab érte meg a fotózást. Az itthon maradtakat elhordta Fiam tanuláshoz energiát adó nasinak. 

Kakaós kalács Hédinek

Úgy három hete, hogy kalácsot sütöttem. Leányzóm csalódottan konstatálta, hogy hát ez nem kakaós. Nem, mert mazsolás-cukrozott narancshéjas volt. Tegnap, gondolván, hátha feldobom a hangulatát, meg enyémet is azzal, hogy a konyhában ténykedek, nekiálltam kakaós kalácsot sütni. Elkövettem egy nagy hibát, amit szóvá is tettem, elfelejtettem lekenni a tetejét tojássárgájával. Persze ez csak a látványra volt hatással. Viccelődtek is vele, mondván, hogy lehet majd így megenni, hogy nem fényes a teteje. De meg lehetett! 😀

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt (fele rétesliszt)
• nagy csipet só
• 3 evőkanál porcukor
• 15 dkg margarin
• 2 dl tej
• 3 dkg élesztő
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 egész tojás+ 2 sárgája

A töltelékhez:

• 15 dkg vaj
• 15 dkg cukor
• 2 púpozott evőkanál kakaó

Így készült:

A tejet egy evőkanál cukorral megmelegítettem. Belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni. 

A lisztet, sót, cukrot, margarint egy percre beraktam a mikróba, így minden kissé átmelegedett. Elmorzsoltam a margarint a liszttel, majd hozzáadtam a tojásokat, időközben felfutott élesztős tejet, citromhéjat és összegyúrtam. Picit lágy lett, még egy evőkanálnyi lisztet adtam hozzá.

Megdagasztottam a tésztát. Pici liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni.

Közben a vajat, amit mikróban félig felolvasztottam, elkevertem a cukorral és kakaóval.

A megkelt tésztát 2 részre osztottam.

Előbb egyiket nyújtottam hosszúkás téglalap alakúra, egész vékonyra. Lekentem fele kakaós krémmel, felsodortam, majd kettéhajtottam s a két szálat összesodortam. Ugyanígy jártam el a másikkal is.

Két sütőpapírral bélelt püspökkenyérformába tettem a kalácsokat. A tetejét éles késsel bevágtam.

10-15 perc pihentetés után a hideg sütőbe tettem, felvittem 180 fokra és hagytam szép pirosra sülni.

Persze nem árt lekenni egy tojássárgával, szebb lesz, fényes lesz a teteje.

Mindenki elégedett volt vele. Tényleg finom, jó puha és épp elég édes-kakaós.