Zabos-csokis kekszek

Nagyon ritkán vásárolok bolti kekszet, de egyik nap munkába menet "ebédre" valóként vettem. Bár többnyire elfelejtek enni, azért valami legyen nálam. Ez a keksz annyira ízlett, hogy elhatároztam, megpróbálom leutánozni. Bár nem épp olyan, azért finom lett.

Hozzávalók:

• 30 dkg zabpehely
• 20 dkg cukor
• 15 dkg darált dió
• 1 nagy csipet szódabikarbóna
• 20 dkg liszt
• csipet só
• 25 dkg margarin
• 2 tojás
• 16 dkg étcsokoládé + 5 dkg vaj

Így készült:

A zabpelyhet késes aprítóban megőröltem. Nem lett teljesen liszt állagú, maradtak benne darabok is. Hozzáadtam a darált diót, cukrot, lisztet, sót, szódabikarbónát, és a margarinnal összemorzsoltam. Hozzáadtam a tojásokat, majd még egy evőkanál lisztet, mert kissé lágy lett. Alaposan összegyúrtam a még mindig ragacsos masszát, majd hideg helyre tettem 1-2 órára. 

Kisebb diónyi gombócokat formáltam belőle, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam nem túl közel egymáshoz. Kis méretű pálinkás pohár fenekét belenyomtam mindegyik gombócba, így elterültek, s mélyedés lett a közepébe. Közben lisztbe mártottam a poharat, hogy ne ragadjon.

180 fokos sütőben világosra sütöttem.

Mikor kihűlt, a csokit és vajat gőz fölött felolvasztottam, s mindegyik kekszre kanalaztam belőle.

Jó ropogósak lettek, s kissé darabosabbak, mint a bolti. Lehet, hogy szódabikarbónát nem kellett volna tegyek bele, mert a belenyomott mélyedésből alig maradt valami. De azért a csokinak mégis lett helye rajta. :-) 

S mivel aprósüti és édes is, és miért is ne készülhetne el karácsonyra is, ajánlom a sütit Martinelli játékára. Ő ugyanis karácsonyi aprósütikből szeretne egy gyűjteményt összeállítani. Remélem, jó sok gyűlik össze, megkönnyítve a dolgunkat. vagy éppen a bőség zavarával megnehezítve? :-)

Sajtos-kolbászos kiflik

Még múlt hét végén készült, de azóta nem értem rá megörökíteni. De olyan finom lett, hogy semmiképp nem hagynám ki. :-)

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 2 púpos teáskanál só
• 20 dkg zsír
• 2 egész tojás
• 1 evőkanál tejföl
• 4-5 dl házi tej
• 4 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor

A töltelékhez:

• 20 dkg reszelt sajt
• 12 dkg kolbász
• 2-3 evőkanál tejföl
• + 1 tojás és szezámmag a tetejére

Így készült:

4 dl tejet megmelegítettem (kéz melegénél kicsit melegebbre), elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

A lisztet elvegyítettem a sóval, elmorzsoltam benne a zsírt. Hozzáadtam a tojásokat, tejfölt és élesztős tejet. Ha szükséges, lehet még tenni hozzá tejet. 

A tésztát megdagasztottam és letakarva kelni hagytam.

Míg kelt, elkészítettem a tölteléket: a sajtot lereszeltem, a kolbászt apró darabokra vágtam. Elkevertem a tejföllel.

Mikor megkelt a tészta, lisztezett deszkára borítottam. 6 gombócra osztottam. Mindegyiket kör alakúra nyújtottam, 4-be vágtam, majd feleztem mindegyiket. 

A kapott háromszögek szélesebb végére 1-1 teáskanál tölteléket tettem s felsodortam, meghajlítottam. Úgy igazgattam, hogy lehetőleg a vége a kiflik alá kerüljön. 

Tepsibe rakosgattam, felvert tojással lekentem, szezámmaggal szórtam. Egy része fekete szezámmag volt, így mutatósabb.

80 fokos sütőben szép pirosra sütöttem őket.

Két nagy tepsi kifli lett.

Melegen jó ropogósak voltak, ugyanakkor puha tésztájú. A tölteléket nem fűszereztem, a kolbász elég ízt adott neki. Só sem szükségeltetett bele, de aki sósabban szereti, a lekenésre szánt tojáshoz is tehet sót. A tetején a szezámmag nem csak díszítette, de az ízének is jót tett. Szeretem a pirult magok ízét! :-)

Pizzás csavart

Az este sütöttem, hirtelen felindulásból. Nem volt semmi ötletem, mit rittyentsek gyorsan vacsira. Ez nem éppen gyors, de finom volt, fele együltünkben elfogyott. A másik fele reggeli, tízórai lett.

Hozzávalók:

• 80 dkg liszt (fele rétesliszt)
• 2 csapott teáskanál só
• 12 dkg zsír
• 1 tojás
• 2 evőkanál tejföl
• 3 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 3 dkg élesztő

A töltelékhez:

• 2 evőkanál sűrített paradicsom
• 1 dl ketchup
• só, bors
• csípős paprikakrém ízlés szerint
• 1 mokkáskanál morzsolt bazsalikom
• 1 mokkáskanál morzsolt oregánó
• 20 dkg sajt (trappista)

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

A kétféle lisztet, sót elvegyítettem, elmorzsoltam benne a zsírt. Hozzáadtam a tojást, tejfölt, élesztős tejet, s összegyúrtam. Kicsikét lágynak találtam, azért még egy evőkanál lisztet dagasztottam bele. 

Fél órát pihentettem a tésztát.

Közben elkészítettem a tölteléket: a sűrített paradicsomot, ketchupot, fűszereket összekevertem, a sajtot lereszeltem. 

A tésztát kinyújtottam, téglalap alakúra. Lekentem az egészet a paradicsomos kencével, felére rászórtam a reszelt sajtot, a tészta másik felét pedig ráhajtottam a sajtra. 

Kissé lenyomkodtam, majd derelyemetszővel ujjnyi csíkokra vágtam. Megtekertem őket, úgy tettem tepsibe.

Az első tepsit a hideg sütőbe tettem, bekapcsoltam 180 fokra s hagytam szép világosra sülni.

A második tepsivel közben kelt, majd követte az elsőt a sütőbe.

Még az első tepsivel sült, Fiamat máris lehozta a kíváncsiság, minek az illata terjeng odafent. Még azon melegen hozzáláttunk az elsőként kisülthöz, s teát kortyolgattunk hozzá. Finoman ropogós lett, s finoman pizzaízű. :-) 

Csokis sütőtökös süti

Régen nem volt nálunk gyakori vendég a sütőtök. Talán éppen ezért szerettük, leginkább sülve, de főzve is szívesen ettem. Bezzeg az én gyerekeim rá sem néznek! Férjem is épp hogy megkóstolja, csak én nyakalom élvezettel. A múlt héten nagy adagot sütöttem, s hiába adtam bele mindent az elfogyasztásába, kifogott rajtam. Hogy ne kelljen kidobni, sütirecept után néztem, bízva benne, hogy ilyen formában sikerül rávenni őket az elfogyasztására. Mikor Csillánál ráleltem erre a receptre, le is csaptam rá. Igaz, kissé átalakított formában került  tepsibe, de igazából csak a mennyiségeket növeltem kissé, meg az étcsoki mellé egy tábla fehér csokit is beleaprítottam. Nem csalt a megérzésem, a gyerekeknek ízlett a tökös süti. :-)

Hozzávalók:

• 50 dkg sütőtökpüré 
• 25 dkg nádcukor
• 3 tojás
• 20 dkg margarin
• 30 dkg liszt
• nagy csipet só
• 1 csomag sütőpor
• nagy csipet szódabikarbóna
• fél teáskanál fahéj
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 10 dkg étcsokoládé
• 10 dkg fehér csokoládé

Így készült:

A csokikat durva darabokra vágtam.

A héjától megszabadított sült sütőtökszeleteket villával alaposan szétnyomkodtam. A tiszta súlya volt 50 dkg.

A tököt, cukrot, tojásokat alaposan összekevertem. Hozzáadtam a mikróban felolvasztott margarint, ezzel újra átkevertem, végül belekerült a többi hozzávaló.

Miután jól elkevertem, sütőpapírral bélelt tepsibe borítottam a masszát,

180 fokon addig sütöttem, míg a teteje enyhén megpirult, illetve tűpróbáig.

A sok csoki megtette a hatását, a kezdeti nem túl lelkes kóstolás után elismerték, hogy tényleg finom, s úgy is tettek, mint akinek ízlik. :-) Szóval elfogyott a sütőtök...

Aranygaluska

A család már jó ideje célozgat rá, ideje lenne aranygaluskát sütni. Igazuk is van, nem is emlékszem, mikor sütöttem utoljára. Az is lehet, akkor, mikor Anyukámnak segédkeztem benne... Ezért is tudom olyan pontosan felidézni az elkészítés menetét, ha a tészta összetételét nem is. (A blogon van egy lekvárral töltött "aranygaluska" recept itt, amire emlékeztem ugyan, de amin meglepődtem, hogy ugyanúgy készült a tészta, bár most kerestem rá. Lehet, a tudatalattimban megmaradt a recept is... )
Régen gyakran készült. A vasárnap délelőtti program rendszerint a templomba menetel volt. Mennyit háborogtunk ellene gyerekként... De mindegy, menni kellett, mert Apukánk így akarta. Elindulás előtt Anyuka megdagasztotta a tésztát, mire hazaértünk, épp hogy ki nem buggyant a tálból, akkorára nőtt. Ekkor jött az én szerepem: olajba mártott kanállal galuskákat szaggattam a tésztából, ami cukros dióba hempergetve tepsibe került, gondosan egymás mellé igazgatva. Kisülés után aztán szépen el lehetett őket választani egymástól.
Finom volt akkor is, most is elégedett lett vele a család.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 1 csapott teáskanál só
• 4 evőkanál cukor
• 1 citrom lereszelt héja
• 20 dkg margarin
• 4 dl házi tej
• 4 dkg élesztő
• 2 tojás

Továbbá:

• 15 dkg cukor
• 15 dkg darált dió
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 1 dl olaj
• kevés zsír kikenni a formákat

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne egy evőkanál cukrot. belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

Közben a lisztet, sót, többi cukrot, citromhájat elvegyítettem, elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojásokat és élesztős tejet, összegyúrtam, megdagasztottam. 

Letakarva hagytam duplájára kelni.

Egy kis edénybe odakészítettem az olajat.

A cukrot, darált diót, vaníliát összevegyítettem.

Két kuglófformát vékonyan kikentem zsírral, beszórtam a cukros dióval.

Olajba mártott kanállal beleszaggattam a tésztát a cukros dióba, (minden újabb szaggatásnál meg kell mártani olajban a kanalat), alaposan beleforgattam s a formába rakosgattam egymás mellé, majd fölé.

A kevés megmaradt cukros diót a tetejére szórtam.

20-25 percet hagytam kelni.

180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a teteje alaposan megpirult. 

Alig vettem ki a sütőből, már jöttek a kóstolók. Előbb a felsők, ropogósra sültek kerültek kóstolásra, majd az alsóbbak. Leányzó megállapította, a közepe még finomabb. Finom, foszlós, pihe-puha lett a tészta. 

Vaníliaöntet nem készült hozzá, mert mifelénk anélkül sütötték. De így is finom! :-)

2018. 10. 26.
A hosszú hétvégére a gyerekek aranygaluskát vagy kürtőst kértek. Nem tiltakoztam, de az aranygaluska pártján álltam inkább, mert valamivel gyorsabban megy. El is készült, a nagy tepsibe épp hogy belefért. Ezúttal Hédi volt az én kiskuktám: Ő vette át az én egykori szerepem. Ügyesen pakolgatta a tepsibe a cukros dióba hempergetett galuskákat.
A tészta majdnem ugyanúgy készült, csak a tojásoknak csupán a sárgáját tettem bele. Hármat belőle. Ezúttal is finom foszlós lett a tésztája, s még másnap is élvezhető volt.

Túrós bukta aszalt áfonyával

Mára jó időt jósoltak, ezért kirándulást terveztünk. Nem talált, már megint. Hideg nem volt, de a ragyogó napsütés máshol lehetett, itt inkább párás, felhős volt. Azért a kirándulást megejtettük, de rövidebbet, mert délelőtt még tanakodtunk, mi legyen. S ha már kiruccanást terveztünk, én felkészültem rá, mi mással, sütivel. :-) Túrós bukta készült szombat délután a szokásos, menetrend szerinti vasárnapi süti mellett. Ezúttal tésztájában is túrós, és mazsola helyett aszalt vörös áfonya került bele.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 1 kg liszt
• 30 dkg margarin
• 1 teáskanál só
• 10 dkg cukor
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 25 dkg túró
• 3 dl tej + 1 teáskanál cukor
• 1 csomag élesztő
• 2 tojás

A töltelékhez:

• 60 dkg túró
• 15 dkg cukor
• 5 dkg vaníliás cukor
• 1 evőkanál gríz
• 10 dkg aszalt áfonya

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne egy teáskanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet, sót, cukrot, vaníliás cukrot tálba tettem, elvegyítettem. Hozzáadtam a túrót és margarint, összemorzsoltam. Beleborítottam az élesztős tejet, beleütöttem a tojásokat és összegyúrtam. Picikét lágy lett, ezért még két evőkanálnyi lisztet dagasztottam hozzá. Ha ellenben kemény lenne, tej kerüljön még bele. Eleinte elég ragacsos volt, de aztán mégis megszelídült.

Dagasztás után letakarva hagytam megkelni.

Közben elkészítettem a tölteléket: a túrót áttörtem, elkevertem a cukrokkal, grízzel és áfonyával.

Mikor megkelt a tészta, lisztezett deszkára borítottam, kinyújtottam, négyzet alakúra vágtam. Mindegyikre tettem 1-1 teáskanálnyi tölteléket. A négy sarkát összefogtam, összenyomkodtam, s hajtással lefele sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam őket. Elég közel egymáshoz, így sülés közben összenőttek, de simán szét lehet majd őket szedni.

180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.

Sülés után be lehet szórni vaníliás cukorral.

Puha, foszlós tésztájú süti lett. A töltelék épp, hogy elég volt bele, az utolsókba kicsit szűkebben is mértem. De ha nem lett volna elég sem esek kétségbe, lekvárosan is szeretem a buktát! :-)

Habos diós szelet

Már jó ideje tervezgetem ennek a sütinek az elkészítését. Anyukám receptjei között találtam, de nem emlékszem, hogy Ő sütötte volna. Érdekesnek, kipróbálásra méltónak találtam. Menet közben azért kicsit változtattam a recepten. A töltelékbe csak az egyik cukorsziruppal leöntött, összetört lap és a dió kellett volna, de úgy gondoltam, túl száraz lenne. Ezért egy fél csomag vajat is tettem bele. Végül még így is kissé száraz lett, legalábbis nekem; nem is annyira a töltelék, mint inkább a lapok. Mert nincs mitől megpuhuljon. Még azon is gondolkodtam, hogy a dió előtt lekenem lekvárral a lapot, de elvetettem. Bár nem hiszem, hogy rosszat tett volna neki. Ha lesz ismétlés, lesz lekvár is. :-) Azért mindent összevetve finom lett, jó diós, tetején édes hab, omlós lapok:

Hozzávalók:
A lapokhoz:

• 60 dkg liszt
• 20 dkg zsír
• 20 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 3 tojás sárgája
• tejföl

A töltelékhez:

• 1 vizespohár tej (2 dl)
• 10 dkg cukor
• 1 lap összetörve
• 12,5 dkg vaj
• 25 dkg pörkölt, darált dió
• kevés rumaroma

A mázhoz:

• 3 tojásfehérje
• 20 dkg cukor

Így készült:

A lisztet, sütőport, cukrot elmorzsoltam a zsírral, majd hozzáadtam a tojások sárgáját s két evőkanál tejfölt. összegyúrtam, közben még keveset raktam hozzá, annyit, hogy összeálljon a tészta, de ne legyen túl kemény sem.

3 részre osztottam, mindegyiket tepsi méretűre nyújtottam (28×36 cm-es), tepsi hátán világosra sütöttem őket.

Hagytam kihűlni a lapokat.

A diót kis lángon, kavargatva kissé megpirítottam, majd ledaráltam.

Az egyik lapot -a legkevésbé sikerültebbet- összetörtem. A cukorból és vízből szirupot főztem (épp csak felfőztem) s azon forrón ráöntöttem az összetört lapra a rumaromával együtt. Hozzákevertem a vajat, kavartam, míg felolvadt benne. Belekevertem a diót.

Az alsó lapon elosztottam a tölteléket, a másik lappal befedtem.

A fehérjéket a cukorral gőz fölött felvertem, majd a süti tetejére kentem.

Másnap szeleteltem.

Finom volt, igazából csak egy bajom volt vele, hogy szárazak maradtak a lapok. Maga a töltelék is kissé morzsalékos volt, de lelapogatva szépen összesimult a lapokkal. Előbb kevésnek is tűnt, de felszeletelve bebizonyosodott, hogy mégsem az.