Mit főzzek már megint? Gulyásleves és dobai lepény

 

Nem tudom, más hogy van vele, de ahogy telik az idő, -még véletlenül sem azt mondom, ahogy öregszem😄-, egyre többet s egyre meghatódottabban gondolok vissza az elmúlt időkre. Főleg gyerekkorom helyszíneire. Valószínűleg az is közrejátszik ebben, hogy kissé távol sodródtunk szülőföldünktől. Álmaimban szoktam ott járni, a valóságban egyre ritkábban. Pedig ennyi év után sem múlt el a honvágy. Mindig jó hazamenni, bár elég sok dolog elszomorító odahaza.
Az ízemlékek is hozzátartoznak a múlthoz. Ágnes mama lepénye, Berta mama levesei jó sok házi tejjel főzve, Anyukánk süteményei... Emlékezetesek a szüretek is, amikor a sokféle szőlő végigkóstolásával terhelt pocakunkat a Mama főztjével "csillapítottuk". Gulyásleves, jó kis dobai lepény... 

Szüreten utoljára több, mint 20 éve voltunk, akkor is Férjem szülőfalujában. Nálunk még régebb. Pedig de jók is voltak azok az évi egyszeri alkalmak, amikor az egész család felkapaszkodott a dombon, hogy annak túlsó oldalán lévő szőlős tőkéit lecsupaszítsuk. Mindig nagyon jó volt a hangulat, nem is munka volt a szőlőszedés, hanem szórakozás. Ha Nanám is ott volt, nem csak a sok szőlőkóstolástól, hanem már a sok nevetéstől is fájt a hasunk. A domb alján kezdtük a munkát, s haladtunk egyre feljebb, nem túlságosan örülve egy-egy tő novaszőlőnek, ami már az érintéstől elengedi a szárát s nem volt túl vicces a lehullott száraz levelek közül kiválogatni a szemeket. Nem egy nagyratartott szőlőfajta volt, de én kifejezetten szerettem, még jobban a rózsaszínűre érett Elvira válfaját. Mama ment előttünk, mentve a télire elteendő fajtákat. Egy röpke ebédszünetre megálltunk, a zakuszkás kenyér új lendületet adott s bizony tudtunk örülni, amikor végre a pince melletti utolsó tőkék kerültek sorra. A kádakba szedett szőlő szekéren, később traktoron került haza. Előbb jóllaktunk mama gulyáslevesével, ami más volt, mint ahogy én főzöm. Nagyobb darab húsok, csontosan is bele voltak főzve és több volt benne a krumpli. Másodiknak "csak" lepény volt, többféle töltelékkel. A szilvalekváros az örök kedvencem. Utána következett a második felvonás, a szőlő darálása, préselése. Ez már inkább férfimunka volt, de gyerekként előszeretettel sertepertéltünk körülöttük. 

Akkor főzzünk egy szüreti menüt- gulyáslevest és dobai lepényt. 

Már korábban terveztem ezt a bejegyzést, s meglepődtem, hogy nincs leírva még a gulyásleves receptje, pedig már többször lefotóztam. Még most sincs- de rögvest nekilátok. 

Szeretjük ezt a levest, mégsem főzöm gyakran. Ma eszembe jutott, hogy az legyen az ebéd, ne megint húsleves. Ezt is a magam módján főzöm, jó zöldségesen, néha galuska is kerül bele, most épp nem. Előfordul, hogy csak pogácsa van mellé. 

Gulyásleves hozzávalói:

• 1 kg sertéscomb 
• 1 nagy fej hagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• kevés olaj
• só
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• 2-3 sárgarépa
• 1-2 petrezselyem
• kis darabka zeller
• 6-8 krumpli
• néhány petrezselyem és zellerlevél
• bors, paprika

Így készül:

A hagymát, fokhagymát apróra vágom. A húst apróra felkockázom, és kevés olajon, a hagymákkal együtt, nagy csipet sóval párolódni teszem. Megpucolom, felaprítom a répát, petrezselymet, zellert. 15-20 perc múlva felöntöm vízzel a husit -2,5- 3 literrel-, még sózom, belekerül az ételízesítő, zöldségek és lefedve addig főzöm, míg a hús megpuhul. Közben megpucolom és felkockázom a krumplit is. Belekerül a levesbe a krumpli, bors, pirospaprika és felaprított zöldfűszer. Kóstolás után még lehet sózni, fűszerezni. Ha a krumpli is puha, kész is. Csípőspaprikát szoktunk tálalni hozzá.

Lepényrecept többször is íródott már, összeszedem őket:

Elsüként kapros-juhtúrós sósan és tehéntúrós édesen- recept itt:

Tejbegrízes töltelékkel csak Ágnes mamánál ettem- így is finom. Recept itt.

Almás töltelékkel is készült, leginkább a lehullott alma hasznosítása céljából Recpet itt.

Azt hittem, diós is van a blogon- de csak fotó van róla, itt, lentebb a gulyásleves -ebben nokedli is van- mellett feszít. Az cukros-vaníliás darált dióval van töltve és úgy is nagyon finom.

 Szilvalekváros is készült valamikor, arról is csak fotó van- bármelyik másiknál leírt tésztát sűrű szilvalekvárral kell tölteni. A gyerekeknek, mikor még kicsik voltak, mindig készült néhány cukros-kakaós, de kipróbáltam már krumplis meg párolt káposztás töltelékkel is. A hegyekben ettünk áfonyalekvárosat is- na az sem volt elhanyagolható. Szóval tetszés szerint, számtalan, ízlés, kedv, lehetőség szerinti töltelékkel elkészíthető.

És ráadásnak: a lepény "melléktermékeként" készült az Ágnes mama által rétesnek nevezett sütemény:

Mit főzzek már megint? Gombócleves és szilvás gombóc

 Nyáron biztos készül egyszer-kétszer szilvás gombóc. Ezúttal Fiam rendelte a gombócot, s ha már meggyúrtam a nem túl kedves krumplis tésztát- ugyanis szófogadatlan, ragacsos és mikor úgy tűnik, most már jó lesz, megint lágyul kicsit, újabb adag liszt belegyúrását követelve- egy részét levesbetétnek szántam. Csak sima zöldséglevesbe dobáltam a kis gömbbé formált, szilvás gombóc készítése során maradt tésztadarabokat. 

Leves hozzávalói:

• 1 fej hagyma
• 2-3 evőkanál olaj
• só
• piros paprika
• 3 sárgarépa
• 2 petrezselyem
• kis darabka zeller
• 2-3 krumpli
• 1-1 paradicsom és paprika
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• néhány szál petrezselyemzöld
• 2-3 levél leostyán és csipetnyi tárkony
• krumplis tészta 

Így készült:

A hagymát apróra vágtam, kevés olajon nagy csipet sóval enyhe pirulásig pároltam. 

Közben megpucoltam a répát, zellert és petrezselymet, felaprítottam és kevés ideig együtt pároltam a hagymával. Felöntöttem úgy 2 liternyi vízzel, tettem hozzá még 1 csapott teáskanál sót, ételízesítőt, a megmosott, egészben hagyott, csak bevágott paradicsomot és paprikát, és hagytam felfőni. Közben megpucoltam, felkockáztam a krumplit. Akkor került a levesbe, mikor a répa majdnem puha. Míg főtt a krumpli is, a krumplis tésztából kis, diónyi gombócokat formáltam, ezeket is beledobáltam a levesbe, a zöldfűszerekkel és piros paprikával együtt- kóstoltam, ha kell, még sózom. Hagytam készre főni- miután feljöttek a gombócok, még két perc főzés elég neki.

Könnyű, jó ízű nyári leveske.

Persze sokféleképpen variálható, mint a zöldséglevesek rendszerint. Én szeretem a leostyánt és tárkonyt ezekbe a levesekbe, de csak mértékkel, mert erős ízük van. A gombóc plusz ízt nem igazán ad a levesnek, csak tartalmasabbá teszi meg változatosabbá a levesfelhozatalt. Meg aztán szinte egy fáradsággal két fogás készül el. 

Szilvás gombóc recept itt található a blogon, a krumplis tészta elkészítésének módjával együtt- de ezt is ki hogy készíti. Én néhány éve zsírt is teszek bele, Évától tanultam és jó szolgálatot tesz. 

Nem mondanám gyors, de finom ebédnek annál inkább. 

Vacsorára szintén nyárias fogást ajánlok- bár ha elég volt a krumpliból, a rántott tök mellé megteszi egy joghurtos mártogató is vagy egy zöldségsaláta:

Sütőben sült rántott tök

Édesség sem maradhat el, ajánlok egyet, ami hozzáteszi a sütő hőjét a kinti 40 fokhoz, egy másikhoz viszont inkább a hűtő hidege szükséges, meg bármilyen, éppen érő gyümölcs:

Meggyes-mákos pite

Epres-sajtkrémes kocka

A receptek a képek alatti feliratra kattintva érhetők el.

Mit főzzek már megint? 4.

 Már évekkel ezelőtt vetődött fel bennem heti egy menüsor összeállítása a blogon lévő receptekből, de -azt hittem, többet is megírtam- csak háromig jutottam. Ez lesz a negyedik...

Az elmúlt péntek- szombati ebédünk volt, izzig-vérig nyárias fogások. Persze bármelyik évszakban el lehet készíteni, de újkrumpliból kötelező egyszer-kétszer a nyár folyamán megfőzni ezt a levest, ami egyszerű, gyors és nagyon finom - Leányzóm egyik kedvence-, a töltött paprika meg szintén mindig elkészül, amint elkezd nőni a paprika a kertekben. Ez még nem saját termésből készült... 

Újabb döbbenet: biztos voltam benne, hogy töltött paprika recept van már a blogon. Nem leltem rá, valószínűleg ez is csak meg nem valósult szándék volt. Akkor recepttel együtt következzen az ajánló e hétre:

Petrezselymes újkrumplileves és töltött paprika:

A leves receptje itt található- annyival készült másképp, hogy 1-1 paprikát és paradicsomot is dobtam bele. 

Töltött paprika, ahogy én készítem:

Hozzávalók:

• 10-12 közepes paprika
• 1 kg sertés darált hús
• 1 nagy fej hegyma
• só - 1 púpozott teáskanállal 
• 1-1 mokkáskanálnyi bors és pirospaprika
• 1 tojás
• 1,5 dl rizs
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• 5 dl sűrű paradicsomlé vagy 1 üveg sűrített paradicsom
• 3-4 zellerlevél

Így készült:

A paprikákat megmostam, a száránaál körbevágtam és eltávolítottam a csumájával és magokkal együtt.

A darált húst, apróra vágott hagymát, sót, borsot, paprikát, tojást, rizset, ételízesítőt összekevertem, alaposan. 

Közben fazékban 2 liternyi vizet és egy púpozott teáskanál sót tettem főni.

A paprikákat megtömködtem a töltelékkel. Ha marad massza - maradt- gombócokat formálok belőle. 

Belapakoltam a fővő vízbe a paprikákat és gombócokat és kis lángon hagytam főni. ha nem lepi el a víz, még öntök hozzá. Belekerült a zellerlevél is. Közben megkóstoltam, ha nem elég sós, még sózom.

Mikor egy gombócot kettévágva látni, hogy a rizs a belsejében is megfőtt, hozzáöntöm a paradicsomlét és néhány percig még főzöm. Újabb kóstolás, pótolom a sót, ha szükséges. 

És kész is. Az előkészítés és a főzés is hosszadalmasabb, mint egy paprikás krumpli esetében, de szeretjük, és egyszerre többet főzök belőle, 3 napig biztos, hogy azt esszük.

Anyukám külön főzte meg hozzá a paradicsomlét, habarással besűrítve. Úgy is finom, így meg egyszerűbb. Lehet tejfölt kínálni hozzá- azzal is szeretjük.

Vacsorára pedig egy szintén szezonális zöldségből készült ételt ajánlok (recept a kép alatti feliratra kattintva érhető el):

Sajtos-paradicsomos cukkini

Sütemény sem maradhat ki- ma már nincs nagyon meleg, s kezd érni nálunk a szilva, készülhet belőle süti:

Szilvás pite

A korábbi napi menüajánlások ezen a linken érhetők el. 

Mit főzzek már megint? 3.

Volt az a nagy elhatározásom, hogy minden héten közzéteszek egy menüajánlatot. Szokás szerint maradt elhatározás szintjén. Azaz kettőt sikerült összeállítani (itt és itt), aztán mikor a következőhöz hozzáláttam, rájöttem, hogy minden meggyőződésem ellenére a gulyásleves receptje nem leledzik a blogon. Azóta sem pótoltam, bár viszonylag gyakran főzök. Aztán jött a nagy tanév végi hajrá, ami minden tartalékolt energiámat felhasználta. De mától szabadság, s ha csak nincs valami egész napot lefoglaló programom, igyekszem a blogra is időt szánni, s pótolni az elmaradásokat és hiányosságokat.
Tombol a nyár, kellemetlenül meleg van, ilyenkor nem szívesen ténykedek a konyhában. Jó hamar túlesni a főzésen, ezért viszonylag gyorsan elkészülő ételeket gyűjtök egy csokorba.

Gyümölcsleves

Tejfölös csirkepaprikás

Joghurtos-málnás őzgerinc

Vacsorára egyik kedvenc nyár esti fogásunkat ajánlom, amit mindig sok zöldséggel fogyasztunk:

Rántott cukkini

Ráadásnak egy édes (sütés nélküli) és egy sós süti is következzék:

Joghurtos őszibaracktorta

Hagymás-szalonnás pogácsa

Mit főzzek már megint? 2.

Ezúttal húsmentes ebédet ajánlok, mert hús nélkül is lehet finomakat főzni.
Már említettem, hogy gyerekkorunkban többnyire csak hétvégén került hús az asztalra. Egy-egy levágott tyúkocska szolgáltatta az ebédet, vagy az egész évben nevelgetett s decemberben levágott malac egyik-másik porcikája. És állítom, hogy akkor éltünk egészségesebben. Bár akkoriban a brokkolit még nem ismertük, s krémleveseket sem ettünk, de a rakott krumpli egyik kedvenc második fogásunk volt.

Brokkolikrémleves

Rakott krumpli

Somogyi édes aprósütemény

Sajtfánkocskák

Vacsorára egy darált húsos fogás:

Pásztorpite

Tízóraira, uzsonnára:

Fahéjas csiga

Ráadás süti:

Csokikrémes diós piskóta

Mit főzzek már megint? 1.

Azt hiszem, minden konyhában rendszeresen sürgölődő háziasszony örökzöld kérdését tettem fel. Legalábbis azokét, akik hozzám hasonlóan legtöbbször nem terveznek előre, csak szétnéznek a kamrában, hogy az ott fellelhető alapanyagokból teremtsenek valamit a család asztalára.
Szóval, terveim között szerepel hetente 1-1 menü összeállítása, ajánlása, hátha másokat megmentek a felesleges fejtöréstől. És nem utolsó sorban magamat is ösztönözzem az előre tervezésre.
 Már próbálkoztam vele, hogy előre eltervezem, mit főzzek az elkövetkező 1-2 hétben, de mindig dugába dőlt, mert közbejött 1-1 felhasználásra váró alapanyag, vagy valamilyen idényzöldség-gyümölcs állt a házhoz, vagy ... Szóval úgy döntöttem, felesleges. Legjobban szeretem, mikor a családtagok mondják meg, mit főzzek, de néha nekik is ellentmondok, mert nem ehetünk állandóan mondjuk rántott húst. De többnyire nekem kell törni a fejem, mit is főzzek. Azért valamit mindig kiötlök.
Hússal vagy anélkül? Gyerekkorunkban többnyire csak hétvégén került hús az asztalra, ma már azért gyakrabban. A férfinép nem is bánja, főleg Férjem húst hússal enne. Azért hét közben iktatok be húsmentes napokat is.
Elsőként néhányat a kedvenceink közül ajánlok, s mellé természetesen desszertet is, mert sütiből van a legtöbb a blogon, hisz eredetileg sütis blognak indult. Meg nem árt időnként saját kezűleg gondoskodni a tízórairól sem- erre is tudok egy-két ötletet! 😉
Ebédre nálunk mindig jöhet:
( A recept a képek alatti feliratra kattintva érhető el.)

Húsgombócleves

Sajttal-sonkával töltött csirkemell

Tarka túrós süti

Vacsorára valami húsmentes:

Zöldséges lepénykék

Tízóraira, uzsonnára remek lehet:

Mini pizzák

És egy ráadás süti, mert sütiből sohasem elég!!!

Diós-grízkrémes süti

Nem kevés idő összeszedni, linkkel ellátni, keresgélni, de néha jó kicsit visszatekinteni a régi bejegyzésekre.

Ezt a bejegyzést -nem is tudom, illik-e? - de ajánlom az égiek legújabb angyalának. Nem ismertem Őt személyesen, de gyerekeim által követtem sorsát. Nővére Fiamnak volt osztálytársa, s Leányzómnak iskolatársa -volt.  Nagyon megérintett, s nagyon szurkoltam Neki. Jóformán meg sem ismerhette az életet, mert az a rövidke is küszködéssel telt, hogy legyőzze azt a kegyelten kórt. Úgy tűnt, felülkerekedik a betegségen, de nemrég egy agresszívabb formája támadta meg, s tegnap este elveszítette a harcot. Annyira kegyetlen az élet! Ezt senki sem érdemli meg, nemhogy egy tizenéves gyerek... Megsirattam... Azt szokták ilyenkor mondani, nyugodjon békében. Legyen úgy!