Vadas

A vadas nem olyan régen honosodott meg nálunk. Szeretjük. A mi családunkban egyáltalán nem készült. Bár tudtam a létezéséről, de akkor ettem először, amikor anyósom készített nálunk. Nagyjából ellestem az elkészítés módját, de azért jó néhány receptet átböngésztem, mielőtt hozzá láttam volna saját magam is. A legnagyobb különbség az olvasott receptekhez képest az, hogy mi a húslevesbe főtt zöldségekből készítjük. Aztán ellestem-megtartottam innen-onnan ezt-azt, s kialakult a saját vadasreceptünk. 

Hozzávalók:

• húslevesbe főtt zöldség: 3-4 sárgarépa, petrezselyem, 1 hagyma, darabka zeller, karalábé
• 1 kg sertéscomb, ami szintén belefőtt a húslevesbe
• 3 evőkanál tejföl
• 4-5 babérlevél
• 1-2 merőkanál húsleves
• 1-2 evőkanál  almaecet
• só, bors
• kevés olaj/ zsír
• kifőtt tészta

 Így készült:

A húsleves elkészítésének módját már leírtam. Ha az kész, onnan a zöldség passzírozása igényel több időt, de egyébként gyorsan kész van.

Szóval a megfőtt zöldséget szűrőn átnyomkodtam, s annyi húslevest kevertem hozzá, hogy ne legyen túl sűrű. Főni tettem a babérlevéllel, kevés borsot daráltam hozzá. Kóstolás után szükség szerint sóztam is. Ha főtt kis ideig, hozzákevertem a tejfölt is, meg kevés ecetet. 

A húst felszeleteltem, kevés zsíron, kevés sóval, borssal megszórva átpirítottam.

Sós vízben készre főztem egy csomag tésztát, s tálaltam: tészta, zöldséges szósz, főtt-sült hús.

Valahol van régebbi fotó is, ha útba esik, mellékelem azt is. 

Azért jó ez az étel, mert egy kalap alatt mindkét fogás elkészül. Nálunk a húsleves csak belefőtt tésztával vagy  grízgaluskával kerül a tányérba, a zöldség és hús külön tálalódik fel, vagy készül belőle másik fogás. 

Pásztortarhonya

Madárlátta ebből-abból készült. Nem is akármilyen, hanem székely madarak látták a hozzávalókat! ☺ Annyi ennivalót vittünk magunkkal, hogy egy hétig még simán maradhattunk volna. De akkor idehaza karantén vár ránk. Jártunk még soha nem látott, illetve többször látogatott, meg majd 30 éve taposott ösvényeken-utakon is. Szép volt, jó volt.

Ott terveztem pásztortarhonyát készíteni, az egyszerűsített változatot, de nem került rá sor. Így hazajövetelünk másnapján az volt az ebéd. És másnap is, meg azutánra is maradt egy kevés. Szóval jó kiadós. Többnyire pörkölt is kerül bele, malaccombból, most anélkül, kolbásszal és szalonnával készült. Így is szeretjük!

Hozzávalók:

• kolozsvári szalonna (kb. 20 dkg)
• 1 nagy fej hagyma
• kevés olaj
• kolbász (kb. 50 dkg)
• 1 csomag tarhonya (50 dkg)
• 5-6 krumpli
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• só
• bors
• petrezselyem

Így készült:

A szalonnát apró darabokra vágtam. Pici olajon sülni tettem. Mikor majdnem kész, hozzáadtam az apró darabokra vágott hagymát, fedő alatt együtt pároltam. 

Közben a krumplit megpucoltam, felkockáztam.

A hagymához-szalonnához adtam, felöntöttem annyi vízzel, amennyi ellepi. 

A kolbászt felkarikáztam, azt is beledobtam. Kicsi sót, borsot adtam hozzá. Fedő alatt, kis lángon főni hagytam.

Míg főtt, a tarhonyát kevés olajon, kevergetve kissé megpirítottam. Felöntöttem kétszeres mennyiségű, azaz 1 liter vízzel. Sót adtam hozzá és a házi ételízesítőt.  Fedő alatt hagytam főni. 

Mikor mindkettő kész, összeborítottam, ha szükséges, még sóztam, az apróra vágott petrezselyemmel együtt összefőztem, csak rövid ideig.

Uborkasaláta készült hozzá.

Legtöbbször husi is kerül bele, mint már említettem, pörköltnek elkészítve. Akkor nem párolok hagymát külön a szalonnával. Van úgy, hogy akkor a kolbász marad ki, de van, hogy mindent pakolok bele. Mindenképp viszonylag olcsó, és igen kiadós. Jó sok lesz belőle, de szeretjük, meg a cica is az esetleges maradékot. 

Azért néhány fotót mutatok a több, mint ezerből, ami készült. Első fotón lévő házikó az otthonunk volt egy hétig. Többin néhány Erdély csodái közül:

Mezítlábas vargabéles

Nem friss bejegyzés, de már az új időszámítás alatt született. A legelején. Egyszerű, hevenyészett desszert, akár második fogásnak is megteszi.

Legutóbbi konyhai merényletem. Azaz majdnem, a legutóbbi kóstolás utáni fotózásra vár.
Leányzóm hetek óta emlegeti a vargabélest. Ezért a legutóbbi vásárlás során vettem túrót, hogy meglephessem vele. De vagy nem értem rá, vagy volt más süti, mindig odáztam az elkészítését, mindaddig, míg rátekintve a csomagolásra, rádöbbentem, hogy másnap bizony lejár a szavatossága. Mivel leveles tészta nem volt otthon, s ahhoz már nagyon délután volt, hogy tésztát is gyúrjak, így csak olyan hevenyészett, vargabélesnek csúfolt, de azért finom sütemény lett belőle.

Hozzávalók:

• 1 kg túró
• 20 dkg cukor
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 1 citrom héja
• fél citrom leve
• 3 tojás
• 15 dkg cérnametélt

A cérnametéltet bő, csipetnyi sóval ízesített vízben 1 perc alatt megfőztem, majd leszűrtem.

A túrót villával áttörtem, elkevertem a cukorral, citromhéjjal és -lével, vaníliás cukorral, egész tojásokkal. Végül a cérnametéltet vegyítettem el benne.

Sütőpapírral bélelt kis tepsibe (20×30 cm-es) simítottam a masszát, 190 fokon sütöttem, míg enyhén pirulni kezdett a teteje.

Leányzóm így is örült neki, másnap suliba is ezt vitte.

Következő napon, pénteken meg már nem tudott iskolába menni. Ugyanis mi közvetlenül a szlovák határ mellett lakunk, s busszal jár Esztergomba iskolába Szlovákián keresztül. Ekkor már lezárták a határt. Holnap kénytelen lesz körbe elmenni a holmijáért, mert sok mindene ott maradt. S érettségi előtt állván, a tanulás nem állhat le. Az jutott eszembe, hogy talán a ballagás is elmarad, meg az ezzel járó emlékezetes utolsó alkalmak. De ez még mindig a kisebbik baj. Ha ezzel meg tudjuk előzni a nagyobbat, állunk elébe.

Gombás-csirkés spagetti

Tésztafélével nem lehet mellélőni minálunk. Főleg, ha még hús is van benne! 😃
Többször említettem, hogy nem rajongok a tésztafélékért, de így hússal, gombával, sajttal, ahogy egyáltalán nem száraz, nekem is ízlett. Kimondottan. Ráadásul egyszerű is, egyetemista gyerekeink is el tudják maguknak hipp-hopp készíteni kis konyhájukban. Főleg, ha visznek magukkal lefagyasztva előkészített gombát meg csirkehúst (én gyakorta felpakolom ilyesmivel a Fiacskámat).

Hozzávalók:

• 1 csomag spagetti (50 dkg)
• só
• kevés olaj
• 50 dkg gomba
• 1 fej hagyma
• só, bors, paprika
• 1 csirkemell
• 1 tömlős sajt (10 dkg)
• reszelt sajt és petrezselyemzöld a tálaláshoz

Így készült:

A gombát megpucoltam, felaprítottam.

A hagymát apróra vágtam, kevés olajon üvegesre pároltam. Rádobtam a gombát, sóztam.

Lefedve párolódni hagytam.

Közben a csirkemellet megmostam, csíkokra vágtam. Mikor a gomba már összeesett, hozzáadtam a húst is. Mikor a hús is puha, borssal, kevés paprikával fűszereztem, ha kell, utánasóztam.

A spagettit bő sós vízben kifőztem. Egy teáskanál sót szoktam tenni a vízbe. ( Mikor fő a víz, csak akkor tesszük bele a tésztát. Ezt csak azért jegyzem meg, mert Fiam szerint van, aki még itt tart főzés terén.) Pici olajat is szoktam tenni a vízbe. Ha kész a tészta -kavargatni és kóstolgatni szoktam- leszűröm. 

Összekeverem a tömlős sajttal és a hússal-gombával.

Tálaláskor szórtunk rá petrezselymet és reszelt sajtot. De anélkül is finom.

Gergő egész ügyes a konyhában, érdekli a főzés, sok mindent ellesett s eredeti ötletei is vannak, sokkal bátrabban fűszerez, mint én. Szokott a barátainak főzni, egész ügyesen megoldják közösen. Ráadásul a néhány hónap alatt még hízott is, szerinte 5 kilót. Látszik is rajta, kicsit megemberesedett. Biztosan a rendszertelenebb, kevésbé egészséges étkezés...

Pasta alla Norma...

azaz szicíliai padlizsános tészta.
Augusztusban még nem jelentkeztem. Nyaralni voltunk. No nem mostanáig, már több, mint egy hete, hogy itthon vagyunk. Nem mintha nem bírtuk volna még elviselni! :-)
Hosszú útra vállalkoztunk. Fiam még középiskolás korában részt vett egy három napos szicíliai kiránduláson. Élményekkel telis-tele jött haza, és sok-sok csábító fotóval, mesélni valóval. Idén nyáron nekünk is kijutott a jóból 10 napra- de ez is kevés volt. Vissza kell még mennünk. Az előre kinézett, közelben lévő látnivalókat sem tudtuk mind megtekinteni. Gyönyörű, másféle világ, azt látni kell. A folyamatosan füstölgő Etna alatt, tengerparthoz közel, citromfák között volt a szállásunk, innen csatangoltunk ide-oda. Persze leginkább délután, a nappali hőség nem kedvezett céljaink megvalósításának.
Leginkább főztünk magunknak, de ettünk étteremben is. Mindhárom alkalommal pizzára esett a választásunk, mert abból volt a legnagyobb választék, viszonylag olcsó volt, s amit meg szerettünk volna kóstolni, épp nem volt az étlapon. Az lett volna a padlizsános tészta. A pizzájuk nem finomabb, inkább más, mint a nálunk kapható. Mindig másmilyent kóstoltunk, a csúcs a sült krumplival telepakolt volt. De volt mézes, pisztáciás, rukkolás. Mind finom volt, a számunkra különleges voltuk ellenére.
S ha már nem sikerült megkóstolni a vágyott tésztát, elkészítettem itthon, nem sokkal azután, hogy hazajöttünk. Több receptet végigböngésztem, végül ebből inspirálódtam. Az eredeti, ott készült biztosan más, bár az általam készített is ízlett mindenkinek. Én nem vagyok tésztapárti, de a család kedvéért ezután is készíteni fogom. Mert kérték. :-)

Hozzávalók:

• 2 fej hagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 2-3 evőkanál olívaolaj
• 2 közepes padlizsán
• 1 konzerv darabolt paradicsom 
• só
• oregánó, bazsalikom
• 50 dkg tészta
• mozzarella/ricotta (én sós ricottát használtam)

Így készült:

A hagymát és fokhagymát megpucoltam, apróra vágtam. Az olajon üvegesre pároltam.

Közben a padlizsánt megpucoltam, felkockáztam. A hagymához adtam, sóztam, s fedő alatt hagytam párolódni. Sűrűn meg kell kavarni, mert képes odaégni- a padlizsán az összes olajat felissza. De nem kell alá többet tenni. 

Mikor a padlizsán majdnem puha, ráborítottam a paradicsomkonzervet, apróra vágott oregánót és bazsalikomot adtam hozzá és összefőztem.

Közben a tésztát is kifőztem sós vízben, nem egészen puhára.

Leszűrtem, a raguhoz kevertem.

Tűzálló edénybe tettem, tetejére sajtot morzsoltam, néhány bazsalikomlevél is került rá,  s 190 fokos sütőben összesütöttem.

Nem bonyolult, és tényleg finom zöldséges tésztaféle. Amúgy én nem lennék jó olasz, minden nap tésztát enni... De a sok zöldség és édesség tetszik a konyhájukban. Az antipasti is ízlett, a másik jellegzetes ételük, az arancini- töltött, rántott rizsgolyó- viszont nem lett a kedvencünk. Paradicsomos-sajtos töltelékű volt, talán másféle jobban ízlik... S miközben ettük, ki is találtuk a saját verziónkat, amit tesztelni is fogunk.

Mikor jutunk el megint? Jó kérdés, de máris nekifogtunk gyűjteni rá! 😀

Ezért érdemes:

Az ott már Szicília

Messina a kompról

A középső házban laktunk

Az Etna távolról

Kilátás

Acicastello

Acireale

Pantalica nekropolisza

Etna közelebbről

Taormina, a kedvencem

Isola Bella

Siracusa

2021. április 13.

Újabb adag pasta alla Norma, ezúttal parmezán jellegű sajttal készült: