Mezítlábas vargabéles

Nem friss bejegyzés, de már az új időszámítás alatt született. A legelején. Egyszerű, hevenyészett desszert, akár második fogásnak is megteszi.

Legutóbbi konyhai merényletem. Azaz majdnem, a legutóbbi kóstolás utáni fotózásra vár.
Leányzóm hetek óta emlegeti a vargabélest. Ezért a legutóbbi vásárlás során vettem túrót, hogy meglephessem vele. De vagy nem értem rá, vagy volt más süti, mindig odáztam az elkészítését, mindaddig, míg rátekintve a csomagolásra, rádöbbentem, hogy másnap bizony lejár a szavatossága. Mivel leveles tészta nem volt otthon, s ahhoz már nagyon délután volt, hogy tésztát is gyúrjak, így csak olyan hevenyészett, vargabélesnek csúfolt, de azért finom sütemény lett belőle.

Hozzávalók:

• 1 kg túró
• 20 dkg cukor
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 1 citrom héja
• fél citrom leve
• 3 tojás
• 15 dkg cérnametélt

A cérnametéltet bő, csipetnyi sóval ízesített vízben 1 perc alatt megfőztem, majd leszűrtem.

A túrót villával áttörtem, elkevertem a cukorral, citromhéjjal és -lével, vaníliás cukorral, egész tojásokkal. Végül a cérnametéltet vegyítettem el benne.

Sütőpapírral bélelt kis tepsibe (20×30 cm-es) simítottam a masszát, 190 fokon sütöttem, míg enyhén pirulni kezdett a teteje.

Leányzóm így is örült neki, másnap suliba is ezt vitte.

Következő napon, pénteken meg már nem tudott iskolába menni. Ugyanis mi közvetlenül a szlovák határ mellett lakunk, s busszal jár Esztergomba iskolába Szlovákián keresztül. Ekkor már lezárták a határt. Holnap kénytelen lesz körbe elmenni a holmijáért, mert sok mindene ott maradt. S érettségi előtt állván, a tanulás nem állhat le. Az jutott eszembe, hogy talán a ballagás is elmarad, meg az ezzel járó emlékezetes utolsó alkalmak. De ez még mindig a kisebbik baj. Ha ezzel meg tudjuk előzni a nagyobbat, állunk elébe.