Diós keksz

Néhány napja szólt a telefonom, hogy emlékezzek erre a napra- egy éve voltunk Szicíliában. Jó visszaemlékezni, bármikor visszamennék. S hol máshol, mint a sütiknél kötnék ki: a házigazdától is kaptunk aprósütit, meg aztán vásároltunk is. Nagyon finomak, puhák-omlósak-édesek. Hazaérve keresgéltem is recepteket, de akkoriban nem készült el egy sem. Többnyire tojásfehérje- mandula- cukor összetevőjűek, de számtalan féle-fajtába bele lehet botlani olasz gasztroblogokon. Érdemes böngészni őket, szeretem a főztjüket. Vagyis szeretném, mert azt nem mondhatom, hogy sorra sütöm-főzöm meg őket. 😉 A diós kekszet itt találtam. Persze alaposan átírtam, több okból- az egyik, hogy ha beleteszem a növeld adaghoz megfelelően a négy tojást, nagyon lágy massza lett volna. Narancsom nem volt otthon - nyáron?-, ezért citromhéj került bele. Meg így tovább. Legközelebb betartom az arányokat meg mindent, kíváncsi vagyok, úgy hozza-e a várt hatást.

Hozzávalók:

• 40 dkg liszt
• 15 dkg porcukor
• 15 dkg darált dió
• 30 dkg margarin
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 csomag sütőpor
• csipet só
• 1 tojás
• + porcukor a hempergetéshez 

Így készült:

A lisztet, porcukort, diót, sütőport, csipet sót, citromhéjat tálba tettem, elmorzsoltam a margarinnal, majd összegyúrtam a tojással. Kissé lágy, kézhez ragadó massza lett. 

Hagytam pihenni egy órányit.

Kisebb diónyi gömböket formáltam belőlük, porcukorba meghempergettem, tepsibe pakoltam, helyet hagyva közöttük. Közepüket ujjal kissé benyomtam.

180 fokon egész világosra sütöttem, éppen még ici-pici pírt kapott a széle-alja.

Azt mondta Leányzóm, szinte szétomlik a szájában. Tényleg finoman omlós lett, csak azt a kis krémességet hiányoltam belőle, amit vártam. De persze így is volt keletje. 

A porcukorréteg teljesen eltűnt róla sülés közben, szemben az eredetivel. Igaz, ott kétféle cukorba hempergették. 

Persze csak magamban morfondírozok, senki más nem elégedetlenkedett. Nekem se kéne, nem kellett volna variálni! 😀 Ez most így volt finom, legközelebb úgy lesz.