... rántott párizsival.
De régen volt, s mégis mintha mostanság lett volna... Anyukánk jött hozzánk, s én valószínűleg épp iskolában voltam- Ő meg főzött. De nem ám abból, ami otthon volt, elment a boltba s a kis nyugdíjából bevásárolt. Mindig elszorul a torkom, mikor rá gondolok, arra, hogy mennyire nem jöttek be a számításaik... S a kevéske pénzén is mindig vett valamit a gyerekeknek, mindig hozott valamit, ha meg nem, itt vásárolt. Mikor elkezdtem blogot írni, akkoriban lett beteg. Ennek tíz éve. Férjem gyorsan megcsinálta a fenti fürdőszobát, hogy majd elhozzuk Őt hozzánk. De nem került rá sor. Egy hónap ... s elsietett Apukánk után.
Akkor épp paradicsomos káposztát főzött, sonkával. Ez az étel -is- rá emlékeztet. Egyszerű, mégis ritkán főzöm, nagyon ritkán. A napokban a fél fej hűtőben lapuló káposzta eszembe juttatta. A legutóbbi vásárlás során pedig egy párizsit is bedobtam a kosárba- évek óta nem volt ilyesmi a konyhánkban. Kirántottam a káposzta mellé- finom ebéd lett belőle.
Hozzávalók:- 1 fej hagyma
- 2-3 evőkanál olaj
- só
- fél fej káposzta
- 2,5-3 dl sűrített paradicsom
- kanálhegynyi őrölt köménymag
- 1-2 teáskanálnyi cukor
De finomat ettetek! Én szeretem, de otthon ez nem készült, és a férjem sem szereti, úgyhogy nem csinálom 😀.
VálaszTörlésAnyukám is pont ma 9 éve, hogy elment.... szinte minden nap eszembe jut...
Köszönöm! Férjem sem rajong érte, de megeszi. Egy évben egyszer kibírhatja! :-)
TörlésSajnálom... Az idő telik, szelídíti az érzéseket, de mindig fájó visszagondolni arra, hogyan kellett elmennie. És mindig hiányozni fog. Sokáig volt olyan ösztönös gondolatom, mikor valamit nem tudtam, hogy felhívom Anyukát. Aztán rádöbbentem, már nincs kit.
Mind a káposzta, mind a feltét igazán nosztalgikus szuper!
VálaszTörlésKöszönöm szépen! :-)
Törlés