Túrós palacsinta

Még a nyáron megírt bejegyzés:
Már sokszor említettem, hogy a palacsintasütés igencsak nem a kedvenc elfoglaltságom. Pedig a család szereti. Nem is kicsit. Én is, frissen, melegen, lekvárral vagy túróval. Azért nem szenvednek palacsintahiányban, mert Anyósom viszonylag gyakran süt, s mi is mindig kapunk belőle. De elhatároztam, amint szabadságon leszek, én is sütök. Nagy adagot, hadd lakjanak jól belőle. Tartottam magam az elhatározáshoz, de nagy meleg lévén meg is bántam. De kitartottam, megsütöttem a nem is tudom, mennyi palacsintát, jó sok túróval megtöltöttem. Néhányba nem jutott, de az is elfogyott.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 3 tojás
• nagy csipet só
• 2 evőkanál cukor
• 8-9 dl tej
• 2-3 evőkanál olaj

A töltelékhez:

• 1 kg túró
• cukor ízlés szerint
• vanília és/vagy citromhéj

Így készült:

A liszthez adtam a sót, cukrot, tojásokat, majd fokozatosan a tejet. Előbb keveset, amennyivel simára tudtam keverni, majd apránként a többit.

Annyi tejet öntöttem hozzá, hogy sűrűn folyós legyen. Nem sok maradt az 1 liter tejből. Végül belekevertem egy kevés olajat.

Hagytam pihenni a masszát, úgy 15-20 percig.

A túrót villával áttörtem, néhány evőkanál cukrot és citromhéjat kevertem hozzá.

A palacsintákat kisütöttem, csak picit olajozva a serpenyőt minden harmadik-negyedik palacsinta után.

A kész palacsintákat megtöltöttem a túrókrémmel s feltekertem.

Nem szoktam mérni a hozzávalókat, csak érzésre kerül bele minden. Most kivételesen kimértem a lisztet. Anyukám többnyire szódavízzel készítette, úgy talán puhább a tésztája. Én szinte mindig csak tejjel kavarom ki, ritkán ásványvízzel is. 

Fél év múlva lehet, lesz ismétlés! :-)