Tökfőzelék

Egyik kedvenc nyári eledelem. Nem vagyunk főzelékes család, mindössze néhány fajtája fogy el nálunk -egyik kezemen lévő ujjaimon simán meg tudom számolni. A tökfőzeléket csak ketten esszük, én a Férjemmel. Ezért ritkán főzök, nyaranta egyszer-kétszer, de akkor napokig képes vagyok azt enni! 😃
Anyukám rántással-habarással sűrítette a leveseket és főzelékeket, én ezt az idők során leegyszerűsítettem annyival, hogy csak rántást készítek kicsit több lisztből s a tejet hozzáöntöm az ételhez.
Gondolom főzelékek esetében is ahány ház, annyi szokás. Én így készítem:

Hozzávalók:

• 1 tök/cukkini
• só
• kapor, csombord
• 2 evőkanál liszt
• kb. fél dl olaj
• mokkáskanálnyi pirospaprika
• 2-3 dl tej
• 2-3 evőkanál almaecet

Így készül:

A tök vagy cukkini nagyobb legyen, de még puha héjú- azaz a körmünk könnyedén menjen bele.

A tököt kettévágom, magos belsejét kanállal kivájom, megpucolom. Lereszelem.

Annyi vízzel, amennyi majdnem ellepi, főzni teszem. Sózom, beleteszem a kaprot és csombordot- egy-egy keveset mindkettőből.

A lisztet annyi olajjal elkeverem, hogy éppen folyós legyen s kis lángon, sűrűn kevergetve világosra pirítom. 

Mikor a tök megpuhult, hozzáadom a rántást, közben kevergetem a főzeléket. Mikor elsimul, hozzáöntöm a tejet s még egyszer felfőzöm. Paprikát teszek még bele, hogy ne legyen sápadt, s sózom, ha szükséges. Végül kevés- ízlés szerinti mennyiségű- almaecetet teszek hozzá.

Most csirkeszárnnyal ettük. Jó hagymásan, paprikásan készítettem. Mindig a csirke csontos részéből került rá valami, s mindig jó szaftosan. Mi így szeretjük- már aki! 😉

Így készült a husi: 1-2 fej hagymát apróra vágva kevés olajon megpároltam. Rátettem a csirkeszárnyakat, sóztam, borsoztam, s fedő alatt puhára pároltam. Időnként megkevertem, mert a hagyma miatt képes leégni. Néha teszek hozzá 1-1 paprikát és paradicsomot is. Mikor kész, paprikát, esetleg paprikakrémet teszek rá, összefőzöm s kész.

A fenti bejegyzést a piszkozatok között találtam- két éve írtam meg. Egy hete fotóztam újra tökfőzeléket, akkor csirkemájjal készült, de van valahol fotó csirkenyakas változatban is. A máj is, csirkenyak is a szárnyhoz hasonlóan készült.

Hédit sikerült rábeszélnem, hogy megkóstolja, de azt nem sikerült elhitetni vele, hogy ez tényleg finom. Számomra az, én meglepő, de szeretem, s emlékeim szerint gyerekként is barátságban voltam vele. Most nyáron már kétszer főztem, talán még egyszer fogok- ha terem még a tök. De remélem, az éjszakai felhőszakadás megteszi a hatását.