Rahátos papucsok

Hétvégén itthon volt Gergő, így megint ki sem mozdultam két napig a konyhából. Kis túlzással! 😉
Azaz hazajött, de itthon nem sokat ült. Egyenesen Esztergomba ment, ott találkozott Húgával, akik iskolájában rendezvény volt. Késő este keveredtek haza, másnap megint ugyanoda ment, barátnőjével találkozott, aki nem a szerelme ugyan, de évek óta igen jóba vannak. Nővérem szerint nem létezik fiú-lány barátság. Ők fogják ezt megcáfolni? Hédinek is azt szoktam mondani, hogy a legjobb barátnője egy fiú, minden gondját-baját vele beszéli meg. De "csak" barátok. Sütiről volna szó, én meg összehordok hetet-havat! 😃
Vasárnap jött haza, ebédelt, felpakoltam jó néhány doboz élelemmel, s ment is vissza.
Többek között ilyen sütit is vitt, ami jó néhány napig élvezhető:

Hozzávalók:

• 70 dkg liszt (fele rétesliszt)
• nagy csipet só
• 10 dkg zsír
• 15 dkg margarin
• 2,5 dkg élesztő
• 2 tojás
• 2-3 evőkanál tejföl
• 3 evőkanál cukor
• rahát a töltéshez
• vaníliás porcukor a forgatáshoz

Így készült:

A lisztet, sót, cukrot tálba tettem. Belemorzsoltam az élesztőt, kicsit el is dörzsöltem a liszttel. Hozzáadtam a margarint és zsírt, ezzel is elmorzsoltam. Majd a tojásokat és annyi tejfölt tettem bele, hogy összeálljon a tészta.

A rahátot csíkokra vágtam.

Egy órányi pihentetés után kinyújtottam, négyzetekre vágtam. Mindegyik közepére darabka rahátot tettem, két szemben lévő csücsköt egymásra hajtottam, le is nyomtam.

Tepsibe pakoltam, 180 fokon kisütöttem őket, szép világosra.

Azon melegében megforgattam mindegyiket vaníliás porcukorba.

Volt, amelyik kinyílt sülés közben, de a többség formás duci papucs lett. Érdekes módon a csak belemorzsolt élesztő is megteszi a hatását, így is nő a tészta.

Rahát hiányában kemény lekvárral vagy dióval is tölthető.

Ui: A bejegyzés korábban íródott, Fiam már több, mint 3 hete nem volt itthon. Most van úton, igencsak várom haza! Küzdelmes időszak van mögötte meg előtte is. Bizonyára ez az egyetemisták sorsa, de én bizony már az egészségéért aggódtam, amikor két héten keresztül napi szinten írtak 1-1 zh-t, s próbáltam benne tartani a lelket, s biztatni, hogy azért egyen is néha. Mert elmondása alapján nem tud enni, aludni, és folyton fáj a feje. S ahogy mondta: előző két félévben nem tanult annyit, mint most összesen, s fele annyi eredménnyel. Mert több tantárgyból összevontak nekik két félévi anyagot- ők meg szenvednek vele, s a hallgatók fele sem bírja teljesíteni az elvárt szintet. Kinek jó ez?
Na, ezt is kiírtam magamból...