Azért ez a körítés, mert jól esik visszaemlékezni azokra az időkre, s mert Irma néni sütött ilyen kifliket, tehát tőle származik a recept. Nem tudom, hogy jellemzően szilágysági recept-e, vagy sütik másfelé is. Az említett család a Szilágyság egyik kis magyar falujának, a boráról nevezetes Sámsonnak a szülötte. Onnan a recept is.
Hozzávalók:
- 50 dkg liszt
- csipet só
- 20 dkg zsír + 10 dkg
- 3 nagy tojás sárgája
- 3 evőkanál ecet
- víz
A töltelékhez:
- 3 tojás fehérje
- 22 dkg cukor
- 15 dkg darált dió
- 2 evőkanál sárgabaracklekvár
Így készült:
A liszthez hozzáadtam a sót, elmorzsoltam a 20 dkg zsírral. Hozzáadtam a tojássárgákat, ecetet, s vízzel (kb. 1,2 dl, apránként adagolva) közepes keménységű tésztát gyúrtam belőle. 1 órányit pihentettem.
Ezután 2 részre osztottam. Mindkettőt enyhén lisztezett deszkán hosszúkás téglalap alakúra nyújtottam, a lehető legvékonyabbra.
A maradék zsírt megolvasztottam, de ne legyen forró. Lekentem a tésztákat, majd felsodortam, mint a kalácsot.
A töltelékhez a tojásfehérjéket a cukorral kemény habbá vertem, hozzákevertem a diót és lekvárt.
A felsodort tésztát ujjnyinál kicsit vastagabb szeletekre vágtam. Lehet nagyobbakra is, akkor nagyobbak lesznek a kiflik. Mindegyik tésztadarabot egész vékonyra nyújtottam, nagyjából kör alakúra, egy-egy kiskanál tölteléket tettem a közepére. A tésztát ráhajtottam mindkét oldalról, kiflivé hajlítottam, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam.
180 fokos sütőben pirulásig sütöttem.
Kíváncsian, vagy inkább izgatottan lestem befele a sütőbe, hogy teljesíti-e a hozzá fűzött reményeket. Picikét nőtt, itt-ott levelesedett, de csak kisülés után derült ki a milyensége. Azon forrón meg kellett kóstolnom. Pihe-puha, omlós, könnyű, réteges, szóval olyan lett, amilyennek lennie kell. Úgy örültem neki:-)
Somvirág:-) Ma találtuk a Börzsönyben |
S ha már a somvirágnál tartunk... a kertben is mutatkoznak a tavasz jelei. A krókusz, a hóvirág már virágzik, de a tavaszi hagymások mind-mind iparkodnak kifele. Csak nehogy később ráfizessünk erre a korai tavaszra...
Valamikor réges-régen... mint a mesében. :) Neked jólesett visszaemlékezni, nekem pedig a soraidat olvasni, mintha én is ott jártam volna. :) A kifli nagyon tetszik, látszik is, hogy milyen szép leveles, nagyon finom lehet! :)
VálaszTörlésKöszönöm, Hankka! Finom volt a kifli, Gergő ma este ette meg az utolsó darabot.
TörlésNekem is jó volt olvasni, amit a régi időkről írtál....
VálaszTörlésFinom lehet a kifli, jó dolog a régi ízeket elővenni!
Örülök, hogy készítettél kelkáposztát :-) és hogy ízlett is :-) Nekem nagy kedvencem.Fasírttal, vagy amit még jobban szeret hozzá, sült oldalassal szoktam készíteni.
A virágaid is nagyon szépen virítanak, az valóban kérdés, hogy lesz-e ennek az enyhe időnek még böjtje .....
Katalin, köszönöm! Örülök, hogy olvasni is jó volt, nem csak leírni:-)
TörlésDe jó volt a múltadban kalandozni és közben nagyokat nyelni.... :) A korai tavasszal kapcsolatos aggodalmadat meg teljes mértékben osztom.... :(
VálaszTörlésZsuzsa, ennek örülök:-) Már ami az első felét illeti...
TörlésÓ, ez a recept nagyon tetszik nekem!!! Kipróbálós. Remélem, hogy jön a tavasz, mert minden tönkremegy a végén :)
VálaszTörlésJanka, sok sikert hozzá! Ha már így van, akkor legyen tavasz karácsonyig:-))) Közben meg nyár is, persze...
TörlésÉrdekesen hangzik a recept, a felvezetés pedig nagyon jó volt :)
VálaszTörlésKöszönöm, Csigabige! Néha elragad a hév... meg biztosan a korral is jár, hogy egyre inkább szeretek nosztalgiázni:-)
TörlésÉn nem ismertem ezt a kiflit,elsőre azt hittem sós!
VálaszTörlésJók ezek a sztorizgatások, én is sűrűn megteszem,ezért is jó a blogolás,nem?
Köszönöm, Márti! Máshol még én sem találkoztam ezzel a kiflivel. Az ecetes jelző miatt gondoltál sósra, biztosan. De ezen a néven kaptuk, nem változtattam rajta. Lehetne diós kifli is...
TörlésÉs igen, igen, ezért -is- jó blogozni, kiírhatja az ember fia-lánya minden gondolatát, örömét, bánatát...