A tésztához:
- 50 dkg liszt
- 23 dkg zsír
- 20 dkg cukor
- 4 tojássárga
- 1 evőkanál tejföl
- fél csomag sütőpor
A töltelékhez:
- kis üveg meggydzsem (vagy más lekvár, magozott meggy)
- 4 tojás fehérje
- csipet só
- 15 dkg cukor
- 30 dkg darált dió
Így készült:
A tésztához valók közül előbb a zsírt a liszttel elmorzsoltam, majd a többi belevalóval kemény tésztát gyúrtam.
1-2 órát pihentettem.
A tésztát diónyi gombócokra osztottam (összesen 39 lett).
A kosárkákat vékonyan kikentem zsírral, majd belenyomkodtam a tésztát úgy, hogy egész a forma pereméig érjen.
A tojások fehérjét előbb a csipet sóval, majd a cukorral kemény habbá vertem, belekevertem a diót.
A kosárkákba előbb fél kiskanálnyi dzsemet tettem, majd egy púpos kiskanálnyi diós tölteléket. Nagyjából elsimítottam a tetején a habot. A töltelék szűkösen lett elég, az utolsókra már kevesebb került.
A kosarakat nagy tepsibe sorakoztattam, 175 fokos sütőbe toltam. Addig sültek, míg szépen megpirult a teteje s a tésztaszélek is.
Miután elfogytak a kosárkaformák, szilikon muffinformába kerültek.
A recept Anyukám füzetéből származik. Ő is ritkán sütötte.
Lenne még néhány ötletem, hogyan lehetne variálni, mivel töltögetni, bevonni, becsorgatni... talán ez rá fog venni, hogy újra kosárkázzak:-)
Hédi kikövetelte magának az első kóstolás lehetőségét. De apja megelőzte, s mindjárt három kosárkát kanalazott ki. Mert nem volt türelme kiszedegetni. Tényleg finom, roppanós tészta és pergelt diós kéreg a tetején, közötte édes-savanyú lekvár.
Hogyan tessékeltem ki őket a formából? Mire rájöttem a mikéntjére, néhány bizony eltört, azokat megettük. Egy műanyag kardocska -amire falatkákat szoktunk tűzni- hegyét több helyen beszúrtam a kosárka és süti közzé, enyhén feszegetve, s mikor éreztem, hogy enged, kiborítottam.
Imádom, csak ne lenne ennyire macerás! Egészen idáig még csak egyszer veselkedtem neki. :)
VálaszTörlésEz az, Csilla, nem mindig van sem idő, sem kedv az ilyen félnapos sütikhez, bármilyen finomak. Egyszerűbb lenne 2 lapot nyújtani belőle, bele lekvár, dióhab, oszt kisütni. De az már nem olyan! Egyszer én is biztosan sütöttem már:-) Hogy lesz-e többször is? Egyelőre biztos nem!
TörlésRégen mindig együtt sütöttük, nagymamám, édesanyám és én. :) Látom, diósat sütöttél, ez a kedvencem! :) Jól néznek ki, finomak lehetnek! :)
VálaszTörlésHankka, ehhez csakis úgy érdemes nekifogni, ha több szorgos kéz dolgozik rajta! Anyukám csak diósan sütötte. Ti hogyan sütöttétek még?
TörlésNekem teljesen más receptem van, ami nagyon finom és a kosárka is magától ugrik ki a formából. Nem is tudom, blogoltam e már, de ha nem, akkor pótolom.Remélem, teszel még egy kísérletet és azt is kipróbálod :)
VálaszTörlésVicuska, ha olyan kosárformából kiugrós recepted van, mindenképpen tenni fogok még egy próbát! Vagy többet:-) Kíváncsian várom!
TörlésMi is diósat szoktunk csinálni, nagyon finom, csak emiatt a macera miatt hanyagoljuk...a formákat elvitték játszani a gyerekek.:-)
VálaszTörlésValóban macerás, de jó délutáni elfoglaltság a gyerekekkel:-) Én még csak diósat ettem, bár láttam már többféle töltelékkel, csokisat mindenképpen fogok készíteni.
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Törlésmindeg szerettem eszt a sutit a problema az hogy itten nem talalok formakat,de a fontos az hogy nagon finom a recept mint mindeg,puszi
VálaszTörlésAneta, köszönöm:-) Úgy gondolom, forma nélkül, csak tepsiben két lap között a töltelékkel is elkészíthető. Csak az már nem olyan...
TörlésSzépek lettek! Én már háromszor sütöttem bennük, mármint az enyémben :-)
VálaszTörlésKatalin, köszönöm! Akkor megelőztél, mert én csak kétszer:-)
TörlésA sütés után a mosogatás még szörnyűbb. Amformából kiugrós recept engem is nagyon érdekel. Éva
VálaszTörlésÉva, valóban elég sok idő kimosogatni a tésztamaradékot a sok hullámból:-) Én előbb beáztattam őket, aztán már könnyebb volt megtisztogatni.
TörlésA formából kiugrós receptet figyeld Vicuskánál! Blogja: http://vicuska13.blogspot.hu/
Nagy kedvencem ez a süti :)
VálaszTörlésAndi, meg is értelek:-) Főleg, mert olyan ritkán készül...
TörlésFincsi! Örülhetsz, hogy volt kuktád :) Jó nevelést kapott :)
VálaszTörlésCsigabige, köszönöm! Fiam jobban szeret konyházni, mint a Leányzó. Bár lehet, azért segített szívesen, mert addig sem kellett tanulnia:-)
TörlésKicsit régen jártam nálad, de most visszanéztem, milyen szépségeket-finomságokat sütsz mindig! :)
VálaszTörlésMarisz, köszönöm, hogy benéztél!
TörlésEgy kicsit sok idő elkészíteni, de a végeredmény megéri. :) Igaz nekem nincs bajom az elkészítésével, szeretem az ilyen macerás dolgokat, de a mosogatás .... na az kikészít, legutóbb össze-vissza vágta a forma minden ujjamat.
VálaszTörlésOkki, igazad van! Időnként én is szeretek vacakolni a sütikkel, de van, amikor az a cél, minél hamarabb szabaduljak a konyhából. Bár ez a ritkább:-)
TörlésNagyon szeretem ezt a süteményt, de volt már részem nekem is abban mikor nem akart kijönni a formából. Szerintem azóta nem is készítettem. Még jó hogy volt segítséged!
VálaszTörlésÉva, talán majd Vicuska receptje megoldja ezt a gondot:-) A segítség jól fogott, azért jóval hamarabb elkészült!
TörlésImádom ezt a sütit! Pont hétvégén kaptam pár darabot :) Én még sosem szántam rá magam az elkészítésére, úgyhogy le a kalappal előtted :)
VálaszTörlésJanka, csak imádni lehet ezt a sütit:-) Nem hinném, hogy kifogna rajtad, lépten-nyomon ámulatba ejtesz alkotásaiddal!
TörlésJaj, a diós kosárka az egyik kedvencem, nagyon szeretem! Aranyosak Nálad...
VálaszTörlésÉn is Anyukámtól tanultam annak idején a receptet.
Köszönöm, Gabriella! Emlékszem a Te kosárkáidra is, nálad, ha jól emlékszem, margarin van a tésztájában. És olyan szépek:-)
Törlés