Sárgabarackos süti

A legeslegkedvesebb gyümölcsöm az őszibarack, de szorosan ott van a nyomában a málna és a sárgabarack. Egyike a négy-öt gyümölcsfánknak, ami fér kicsike telkünkre is sárgabarack. Hálás is, mert szép nagyra nőtt, tavaly bőségesen is termett, idén inkább pihen, de azért kóstolóval ellát. A lekvárhoz valót így megvásároltuk- bár bosszús is vagyok miatta, mert nyersen tökéletes volt, kifőzve meg kemény rostok lettek benne, amik kellemetlenné teszik az evését. A végét, ami nem fért az első edénybe, átpasszíroztam, így tökéletes volt. De az összeset nagy munka lett volna, úgy tettem el, aztán legfeljebb fogyasztás előtt elvégzem ezt a műveletet. A befőzni való gyümölcsből mentettem a hűtőbe is, enni meg persze sütibe is szántam belőle. Csak egy gyors kavartra vettem rá magam, ebben a melegben igyekszem mihamarabb túlesni a konyhai teendőkön.

Hozzávalók:

• 3 tojás
• 2 bögre cukor
• 1 bögre tej
• 1 bögre olaj
• 4 bögre liszt
• 1 citrom kicsavart leve
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 csomag sütőpor
• 1 kg kajszibarack

Így készült:

A barackot megmostam, kimagoztam, felszeleteltem.

A tojásokat alaposan elkevertem a cukorral, hozzáadtam a tejet, olajat, vaníliás cukrot, citromlét, lisztet, sütőport, és simára kevertem a masszát.

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam a tésztát, a tetején elosztottam a barackdarabokat.

180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a teteje megpirult- sőt, kicsit tovább, tartva attól, hogy a barackok körül nyers marad a tészta.

Mivel a kajszibarack nagyon savanyúvá tud válni hőkezelés hatására, attól tartottam, porcukorral kell majd beszórnom a sütit, de végül nem tartottam szükségesnek, a két bögre cukor megtette a hatását. Finom, puha lett a süti, s a rengeteg barack- teljesen ellepte a tetejét, mikor rápakoltam- valahogy elveszett benne.