Mogyorókrémes boci kocka

 A pünkösd nálunk annak idején szinte a húsvéttal és a karácsonnyal egyenértékű ünnep volt. Vallásos családban nőttünk fel. Gyerekként minden vasárnap templomba kellett menni, aminek annyira nem örültünk, de eszünkbe sem jutott tiltakozni. Azért némi hitet meg tiszteletet a vallásos ünnepek iránt plántáltak belénk, a hagyományőrzésről nem is beszélve - az ünnep a pihenésé, a vendégeké volt, semmiképp sem a munkáé. De valahogy a pünkösd mégis elveszítette a fényét. Pedig tizenévvel ezelőtt még megbotránkoztam, mikor ezen a napon kapáló embereket láttam, de ma én is a kertet csinosítgattam, kihasználva az esőmentes délelőttöt, meg persze hogy egész nap itthon vagyok. 

Azért a hagyományhoz híven süti készült erre a napra is (igaz, én mindig találok okot a sütésre), nem is egy. A kamrában sorsára váró fél üveg mogyorókrém adta az ötletet egy egyszerű, krémmel töltött keverthez. Nevét Unokaöcsi ihlette, aki plüss bocijával "etette meg" egyik szeletet a másik után. Persze közben a Boti pocijában landolt az egész. Véletlenül meg még foltos is a süti, akárcsak a boci! 

Hozzávalók:

A tésztához:

• 4 közepes méretű tojás
• 22 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 csomag sütőpor
• 36 dkg liszt
• 1,5 dl olaj
• 1,5 dl tej
• fél üveg (3 púpozott evőkanál) mogyorókrém

A krémhez:

• 2 csomag tejszínízű pudingpor
• 6 dl tej
• 25 dkg vaj
• 15 dkg cukor

A tetejére:

• 10 dkg csokoládé
• 3 dkg vaj

Így készült:

A tésztához a tojásokat elkevertem a cukorral, vaníliás cukorral, sütőporral, addig, míg habosodni kezd. Ekkor hozzáadtam a lisztet és olajat, elkevertem, majd több részletben a tejet.

A massza úgy háromnegyedét sütőpapírral bélelt tepsibe (28×32 cm-es) simítottam. A többibe elkevertem a mogyorókrémet. A világos massza tetejére csurgattam-kanalaztam, majd el is húzgáltam, hogy tarkább legyen. 

A tepsit 180 fokos sütőbe tettem és tűpróbáig sütöttem.

A krémhez a pudingporokból és a tejből sűrű pudingot főztem. Gyakran megkavarva hagytam kihűlni. Mikor kihűlt, kanalanként hozzákevertem a vaj-cukor keverékéhez.

A közben kihűlt lapot vízszintesen kettévágtam. Az alsóra kentem a krémet, s a másikat óvatosan visszaemeltem rá.

A csokit a vajjal vízgőz felett felolvasztottam s bevontam vele a süti tetejét. 

A csoki dermedése után szeletelhető is.

Ez a kevert alap tortának is kitűnő, ezt szoktam bevetni, mikor időszűkében vagyok. S mikor nem vagyok... Most is bevált -volna-, ha számítok rá, hogy a mogyorókrémes rész igencsak morzsálódós-törékeny lesz. Olyannyira, hogy a felső lap visszahelyezése során el is tört, de ráigazgattam, nem is látszott, A szeletelésnél is látszik, hogy morzsálódós. De annál finomabb! Olyan jó pihe-puha az egész. Kicsit édesebb a kelleténél, ezért is került a krémbe a szokásosnál kevesebb cukor. 

Mindezek ellenére gyorsan fogyott, már csak néhány kocka van belőle!

Mákos-málnás szelet

Lassan már hagyománnyá válik, hogy egy-egy hosszabb távollét után mákos sütivel térek vissza! 😀 Ezúttal a hosszabb szünet bő hónapot jelent. Nem pihentem, dehogyis, sőt. Nem ecsetelem, elfáradtam. Szellemileg még jobban, mint fizikailag. Soha jobbkor ez a hosszú hétvége! Amikorra annyi, de annyi mindent terveztem, de hagytam az egészet, s megengedek magamnak egy kis "semmittevést".

A konyhai teendők is eléggé háttérbe szorultak, többnyire csak hétvégén sütök-főzök, hét közben csak valami gyorsat. Azért jó néhány sütirecept várat magára piszkozatban megírva, közöttük ez, a múlt hétvégi édességünk. A fagyasztóban lapuló jó néhány málnacsomag adta az ihletet, e köré alkottam egy újabb receptet. Finomra sikeredett, mindenki szívesen falatozott belőle! 

 Hozzávalók:

A tésztához:

• 4 nagy tojás
• 20 dkg cukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 30 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 10 dkg őrölt mák
• 1,5 dl olaj
• 1 dl tej
• 25 dkg málna

A krémhez:

• 5 dl tej
• 5 evőkanál gríz
• 2 csomag vaníliás cukor
• 1 evőkanál cukor
• 10 dkg fehér csokoládé
• 20 dkg vaj
• 10 dkg cukor

Így készült:

A tésztához a tojásokat alaposan elkevertem a cukorral, vaníliás cukorral, sütőporral. Majd hozzáadtam a lisztet, darált mákot, olajat és simára kevertem. Végül a tejet kevertem hozzá.

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam a masszát, tetejére szórtam a málnaszemeket, úgy fagyosan. 

180 fokon tűpróbáig sütöttem.

A krémhez a tejből, grízből a vaníliás cukrokkal és az 1 evőkanál cukorral tejbegrízt főztem. Mikor kész lett, azon forrón hozzákevertem a fehér csoki háromnegyedét, a többit meghagytam a tetejére reszelni.

A tejbegrízt hagytam kihűlni, közben sűrűn átkevertem. 

A vajat elkevertem a 10 dkg cukorral, s kanalanként hozzáadtam az időközben kihűlt tejbegrízt.

A kész krémet a már kihűlt lap tetejére simítottam, s a maradék fehér csokit a tetejére reszeltem.

Akár azonnal is szeletelhető.

A krém kicsit édes lett, a málna savanyúsága épp kellett hozzá. Finom, puha süti lett. 

Még van néhány csomag málna, amik többnyire úgy fagyosan turmixgépbe kerülnek tejjel és kis mézzel vagy cukorral, meleg időben kellemes hűsítőként szolgálva, de az idei tavasz inkább forró csokit és mézes teát itat az emberrel... Így kénytelen leszek elsütizni a többit is, mert hamarosan itt a friss termés a bogyósokból...

Fahéjas kelt szívek

 Az utóbbi időben rám járt a rúd telefonok tekintetében. A gyerekek hírhedt telefonfalók - Gergő alig tette tönkre a sajátját, néhány nap múlva az apjától kölcsönkapott került szék lába alá, Leányzó krumplilevest kóstoltatott a sajátjával, -hát nem ízlett neki,- s ez csak néhány a telefonkivégzési módszereik közel. Nálam mindeközben egész sokáig bírják ezek a kütyük. A legutóbbit is vagy hat évig nyüstöltem, mire kifáradt. Vagyis, mondhatnám, semmi baja nincs, csak épp telefonálni nem lehet vele- sem hívást fogadni, sem kezdeményezni. Hédi beüzemelte nekem a legutóbbi, még használható készülékét, ez két hét után egyik pillanatról a másikra kimúlt- fekete lett e képernyő, semmire nem volt hajlandó reagálni. Nem volt mese, újat kellett venni. Elektronikai boltban dolgozó ismerős ajánlott egyet, elfogadható áron és egész kedvemre valót- hamar megszoktam. Leányzó állította be nekem, többek között a borítóképet is, ami hol ilyen, hol olyan gasztronómiai témájú remek felvétel. Ezek egyikén láttam ilyen szívecske formájú szépséges sütiket. Na így kapcsolódik össze a telefon és a süti! 😃

Az én sütim közel sem lett olyan szép, de hogy finom, azt a családtagok dicsérete tanúsítja.

Hozzávalók:

• 4 dl tej
• 4 dkg élesztő
• 3 evőkanál cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 kg liszt
• 1 csapott teáskanál só
• 30 dkg margarin
• 2 kisebb tojás

A töltelékhez:

• 20 dkg vaj
• 20 dkg cukor
• 1 evőkanál fahéj
• + 1 tojás lekenni

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne egy evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt és hagytam felfutni.

Közben a lisztet elvegyítettem a többi cukorral, vaníliás cukorral, sóval és elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojásokat, élesztős tejet és összegyúrtam, megdagasztottam. A tészta ne legyen kemény, de lágy sem- olyan közepes, könnyen gyúrható-formázható.

Letakarva hagytam megkelni.

Közben a vajat mikróban megpuhítottam, elkevertem a cukorral és fahéjjal. Sikerült folyékonnyá olvasztanom a vajat, így hűtőbe tettem dermeszteni a megkevert tölteléket, míg folyékony állagúról kenhetővé vált.

A megkelt tésztát 16 gombócra osztottam. Mindegyiket kör alakóra nyújtottam, lekentem vékonyan a töltelékkel, felsodortam. Kettéhajtottam, deszkára tettem úgy, hogy egymáson legyen a két fele, és a hajtás irányából éles késsel kettévágtam úgy, hogy a vége egyben maradjon. A két felet kihajtottam jobbra-balra, így tettem tepsibe. Lekentem felvert tojással és 180 fokos sütőbe tettem.

Szép pirosra sütöttem őket.

Ropogósan puha szívecskék lettek. Kissé termetesek, legközelebb kisebbeket készítenék. Egy nekem kétszerre is elég volt. Kakaósan is finomak lennének, vagy más, tetszés szerinti töltelékkel... Dióval, mákkal, vagy túróval is el tudom képzelni.

Fehérboros sós rúd

 Még mindig húsvét. A fotókról amúgy is lerí! 😀 Sütöttem egy sóst, két sóst, meg még sonkás-tojásos kalácsot is. Ennyit a nem viszem túlzásban tervről... 

Ezt a sós receptet a nem megszokott hozzávalói hatására mentettem el már korábban egy fb csoportból, aminek Süteményes gyűjtemény a neve. A formázása is megragadott, mindkét fele magvakkal szórt s aztán megcsavart- én ezt a műveletet a nagy sürgésben kihagytam, igazából a végeredményre voltam kíváncsi. A tészta állaga kicsit furcsa volt, de kisülve meglepően finom- olyan igazi roppanós, kekszállagú sós lett belőle. Frissen olyan sikere volt, hogy azon gondolkodtam, még egy adagot gyúrok belőle, de szerencsére már nem futotta az energiámból. Azért szerencsére, mert az ünnepek alatt már a sok egyéb mellett nem fogyott olyan tempóban. Több, mint egy héttel később rágcsáltam el az utolsó előtti darabot- még mindig finom. Száraz ugyan, de roppanósan száraz. Szóval bizton állíthatom: sokáig elálló sós sütivel van dolgunk! 

Hozzávalók:

• fél kg liszt
• 1 púpozott teáskanál só
• 1 csomag sütőpor
• 2 dl étolaj 
• 2 dl fehérbor (ne édes legyen)
• 1 tojás lekenni +csipet só
• magok beszórni (szezám, lenmag...)

Így készült:

A tészta hozzávalóit összegyúrtam, -a sót jó púposan mértem, de lehet még egy csipetnyit pakolni belőle-, majd ki is nyújtottam, úgy ujjnyi vastagra.

Egy csipet sóval felvert tojással lekentem, magokkal beszórtam. Hosszabb rudakat vágtam belőle, tepsibe pakoltam és 180 fokon pirulásig sütöttem.

Erzsi-mézes

 A közelmúltban volt, hogy Leányzóm lovagjának családjában hármas szülinapot ültek. A tortákból nekünk is küldtek kóstolót, meg a Nagymama által sütött csíkos mézesből, ami nem csak kinézetre tetszett, de nagyon finom is volt. Már az első kóstolásnál elképzeltem, hogy fogom én azt megsütni, persze recept elkérése nélkül. Anyukám mézes lapja az alap, a krém pedig a szokásos vajas, fele kakaóval színezve. 

Húsvétra készült, a torta után erre jártak rá leginkább. Leányzó megkérdezte, ez milyen süti. Mivel így kénytelen voltam elnevezni is, az ötletadó nevét kapta hirtelen. Régen is neveztünk el sütiket arról, akitől származott a recept, némelyiket mai napig úgy emlegetjük.

    

Hozzávalók:

A lapokhoz:

• 45 dkg liszt
• 1 csipet só
• 10 dkg cukor
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 20 dkg margarin
• 1 nagy tojás
• 3 evőkanál méz
• 4-5 evőkanál tej

A krémhez:

• 6 dl tej
• 6 evőkanál liszt
• 25 dkg vaj
• 20 dkg cukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 1 evőkanál kakaó

A tetejére:

• 14 dkg csokoládé
• 4 evőkanál olaj

Így készült:

A lapokhoz a lisztet, sót, cukrot, szódabikarbónát tálba mértem, majd elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojást, mézet, kevés tejet s összegyúrtam. Kicsit ragacsos lett, ezért nagyobb csipet liszttel megszórva átgyúrtam, így könnyebben kezelhető volt.

A tésztát 3 részre osztottam. Egyenként tepsi méretűre nyújtottam, közben liszteztem a deszkát, mert szeretett odaragadni. Tepsi hátán sorra kisütöttem őket. 180 fokon addig, míg enyhén megbarnultak, jellegzetes mézes színűk lett.

A krémhez megfőztem a pépet: a lisztet kevés tejjel simára kevertem. Majd fokozatosan hozzáadtam a többi tejet és a vaníliás cukrokat. Közepes lángon, állandóan kavargatva sűrűre főztem. Mikor elkezd főni, előbb darabos lesz, de tovább főzve-kavargatva kisimul. 

A pépet időnként megkavargatva hagytam kihűlni. Mikor kihűlt, kanalanként hozzáadtam a vaj-cukor keverékéhez, habosra kavartam.

A krémet kettéosztottam, feléhez kakaót adtam.

Az alsó mézes lapra kentem a kakaós krémet, a másodikra a világosat, s befedtem a harmadik lappal.

A csokit az olajjal gőz fölött felolvasztottam, s bevontam vele a sütit.

Másnapig a kamrában tartottam. Jól átpuhult, szépen lehetett szeletelni.

Mindenkinek ízlett, a répatortát követően ez lett a legkelendőbb süti. 

Ilyen lett a látvány és kóstolás alapján megálmodott süti. Szeretem a fotóval ellátott recepteket is, mert már a látvány alapján elképzelem, hogy készíteném el. Van úgy, hogy a recept elolvasása után ki is ábrándulok, maradok a saját elképzelésemnél. Vagy csak fotót mentek el, mert megihletett. S sütök, sütök, többet a kelleténél.

Sváb kanálfánk

Az online oktatásnak két előnye van: egyik, aminek kimondottan örülök, hogy itthon vannak a gyerekek- Leányzó folyamatosan, Fiúnk is több, mint egy hónapig élvezte anyja gondoskodását. A másik, amit a javára írok, némi időnyerés, azaz megspórolom a munkába készülődés, menés-jövés idejét. Több nincs- hiába a mindenféle online tanulószoba, akkor sem tudom úgy követni a gyerekek munkáját, nem kapok úgy visszajelzést, mint szemtől szembe, s ez nagyon frusztráló tud lenni. Én nagyon várom, hogy visszamenjünk az iskolába. Még egy nap... Kibírom!

Egy ilyen nap során, órák megtartása és másnapra felkészülést követően nekiugrottam az ebédfőzésnek. Odatettem a levest, s közben második gyanánt sütöttem ilyen gyors fánkot, aminek a receptjét itt találtam. A hagyományos élesztős finomabb, lazább, puhább, mi tagadás, de ez is megteszi, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy csak össze kell kavarni, s már kanalazható is bele az olajba. Kicsivel több, mint fél óra alatt kész volt az ebéd...

 

Hozzávalók:

• fél kg liszt
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 csapott teáskanál só
• 1 evőkanál cukor
• 1 nagy tojás
• 1 citrom lereszelt héja
• kb. fél l tej
• olaj a sütéshez
• porcukor, fahéj,  lekvár a tálaláshoz

Így készült:

A lisztet, sót, cukrot, szódabikarbónát , citromhéjat elvegyítettem. Hozzáadtam a tojást és kevés tejet, annyit, hogy simára tudjam keverni. Közben még annyi tejet öntöttem hozzá, hogy sűrűbb galuskatészta állaga legyen.

Lábasban bő olajat melegítettem, s az olajba mártogatott kanállal galuskákat szaggattam a tésztából az olajba. Mindkét felüket pirosra sütöttem.

Fahéjas porcukorral megszórva vagy lekvárral ettük- ki hogy szereti. 

Én persze lekvárral szeretem. S mint írtam már, a hagyományos finomabb, de időszűkében ez is tökéletes. Elfogyott. 

Narancsos muroktorta

Emlékszem, az általános iskolai tankönyvünkben a sárgarépáról szóló lecke címe így szerepelt: Murok (sárgarépa). No, ha valaki esetleg még blogberkekben nem tudta volna, mi az a murok, most már ezt is megjegyezheti. Erdélyben így neveztük- nevezik ezt a a zöldséget, s manapság is előszeretettel használom e szót. Ez is magyar szó, itt is él a vadmurok növénynévben. Ami rokon növénye a sárgarépának, s erről mesélte volt Nagymamám, hogy úgy tartják, annyi a lányok szégyene, amekkora a vörös folt a virágzat közepében. Akkoriban még volt egy kisebb pénzérme nagyságú sötétvörös, inkább bordó közepe a virágnak, ma már elvétve látni akár icipici színt is benne. Mondjuk vadmurokkal is ritkán találkozom.

Húsvétra, bár nem szoktam, tortát is sütöttem, méghozzá répatortát. Nagyon finomak tudnak lenni a vele készült sütik. Persze, mert eleve édeskés, meg a színe is belopja magát az édességek világába. Húgom mondta, hogy Ő narancsos krémet szokott bele készíteni, hát ezen munkálkodtam én is. Tényleg jól sikerült, hamar lába is kelt. Az utolsó vaskosabb szeletnek négyen álltunk neki, miután bejártuk a Börzsőny egy-két zugát.

 Hozzávalók:

• 3 nagy tojás
• 20 dkg cukor
• 1 narancs lereszelt héja és leve
• 25 dkg finomra reszelt murok (sárgarépa)
• 10 dkg darált dió
• 15 dkg margarin
• 20 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor

A krémhez:

• 25 dkg mascarpone
• 2 evőkanál cukor
• 1 evőkanál narancslekvár
• 10 dkg kandírozott narancshéj
• 5 dl Hulala (vagy tejszín)
• 1 csomag Expressz Zselatin
• fél narancs a díszítéshez

Így készült:

A sárgarépát megpucoltam, finomra reszeltem. Ekkor volt 25 dkg.

A cukrot elkevertem a tojásokkal, majd sorra hozzáadtam a többi belevalót -a margarint megolvasztva, de nem forrón- és sima masszává kevertem.

Kapcsos, kikent tortaformába öntöttem (24 cm-esbe), és 180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.

A krémhez a mascarponét elkevertem a cukorral és narancslekvárral. A Hulalát felvertem, majd a biztonság kedvéért egy zselatint is borítottam bele. 

A hab 2/3 részét több részletben a mascarponéhoz kevertem, majd beleforgattam a kandírozott narancshéjat is. Mivel a növényi habalap édes, több cukrot nem adtam hozzá, így is túl édesnek találtam a végeredményt.

A közben kihűlt tortalapot háromba vágtam, megtöltöttem a krémmel úgy, hogy a tetejére is maradjon.

A maradék habbal bevontam a tortát, néhány csókot is nyomtam rá. Narancsszeletkékkel díszítettem.

Másnapig a kamrában pihent.

Egyáltalán nem bonyolult, mégis különleges, egy amúgy hétköznapi hozzávalónak köszönhetően. A narancs íze igen, a muroké egyáltalán nem érzett rajta. Kicsit édesnek találtam, de senki más nem tette ezt szóvá. 

Kanalas keksz

Akár utolsó pillanatos sütinek is megfelel:

Ez is egy olyan süti, ami már elkészült korábban, s csak a receptet írtam le hozzá piszkozatban, a lefotózásra viszont nem szántam időt azon frissiben, később meg már nem volt mit megörökíteni. Mivel nem véletlenül fogyott el hamar, újra elkészült, egy olyan alkalommal, mikor Fiam ment vissza Szegedre. Az elsőként készült annyiból jobban sikerült, hogy nem terültek el annyira, magasabbak maradtak. Most lehet, kicsit túltoltam a narancslét, mert a 3-4 apró, fonnyadt külsejű mandarin levét csavartam bele. Ízre persze most is ugyanolyan finom volt, előnyt élvezett a másik sütivel szemben. 

Hozzávalók:

• 3 tojás
• 25 dkg cukor
• 25 dkg margarin
• 2 csomag vaníliás cukor
• 1 narancs lereszelt héja és leve
• 10 dkg aszalt sárgabarack
• 10 dkg aszalt áfonya
• 50 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor 

Így készült:

Simára kevertem a tojásokat a cukorral, majd hozzáadtam a mikróban megpuhított margarint (meg is olvadt, de nem baj), majd sorra a többi hozzávalót. Sűrűn kavarható masszát kaptam, amit pihenni hagytam, miután egyneművé kevertem. (Ez kihagyható lépés, csak én épp mást csináltam közben)

2 órányi pihentetést követően két kiskanál segítségével diónyi masszát pakolgattam sütőpapírral bélelt tepsibe, helyet hagyva közöttük, mert sülés közben szétterülnek. 

180 fokos sütőben világosra sütöttem a kekszeket.

Bármit lehet bele pakolni, ami kézügyben van: akár csokidarabokat, durvára vágott diót, mogyorót, bármilyen aszalt gyümölcsöt... Egyszerű, és finom a végeredmény.

Egyúttal boldog, békés húsvétot kívánok mindenkinek! 😘

Mandulás brownie

 Leányzóm folyton brownie-t kér. Finom, persze, hogy finom, de annyi cukor van benne, és olyan nehéz ellenállni neki, hogy jobb szeretem mellőzni. De első vizsgaidőszaka során megígértem neki, hogy ha túl van az összes vizsgán - az nem is volt feltétel, hogy sikeresen, mert ez nem is volt kérdés-, sütök neki. Úgy is volt. Ügyesen beosztotta az idejét, két héttel a vizsgaidőszak vége előtt Ő már lógathatta a lábát. Ez nem az akkori süti, akkor nem készült róla fotó, hisz épp "alkotói válságban" voltam, de szinte ugyanúgy megsütöttem a közelmúltban is. Kis, kerek tortaformában, manduladarabokkal a tetején:

Hozzávalók:

• 20 dkg étcsokoládé
• 20 dkg vaj
• 20 dkg cukor
• 3 tojás
• 8 dkg liszt
• 3-4 dkg mandula

Így készült:

A csokit, vajat, cukrot gőz felett addig kavargattam, míg a csoki és vaj elolvadt, egynemű massza lett. Ezután egyenként belekevertem a tojásokat,végül a lisztet.

20 cm-es tortaforma alját papírral béleltem, majd beleöntöttem a masszát.

A tetejére szórtam a feldarabolt mandulát.

180 fokos sütőben 25-30 percig sütöttem.

 

Az utóbbi időben jöttem rá, hogy kicsi tepsiben kell sütni, így magasabb a massza, s olyanra sül, amilyennek lennie kell: belül lágy, kívül roppanós. 

Azt mondanom sem kell, hogy egy morzsa sem maradt belőle!

Mogyoróvajas kuglóf

Leányzó kérésére vettünk mogyoróvajat. Kíváncsi volt rá, milyen. Mert még nem volt ilyesmi a konyhánkban. Annyira nem nyerte el a tetszését, hogy elfogyjon, ezért, mikor szembejött velem egy ezzel ízesített kuglófrecept egy újságban, eldőlt a sorsa az üvegben maradt kencének. Persze nem követtem teljesen a receptet, s egy tábla csokival is gazdagítottam, ami határozottan jót tett neki. 

 Hozzávalók:

• 2 nagy tojás
• 20 dkg cukor
• 3 evőkanál mogyoróvaj
• 10 dkg vaj
• 20 dkg liszt
• 1 dl tej
• 1 teáskanál sütőpor
• 10 dkg csokoládé

Így készült:

A csokit feldaraboltam.

A kuglófformát kikentem.

A tojásokat elkevertem a cukorral és a mogyoróvajjal, majd belekerült a puha vaj. Mikor egynemű. hozzáadtam a lisztet és sütőport, simára kevertem, végül két-három részletben hozzákevertem a tejet. Mikor ezzel is simára keveredett, belevegyítettem a csokidarabokat.

A masszát a formába öntöttem, elegyengettem s 180 fokos sütőbe tettem.

Tűpróbáig sült.

Recept innen: Receptmánia, 2016./1.

Így elfogyott a mogyoróvaj is. ☺ 

Hidegtál

 Még januárban készült, Férj szülinapjára. A kiscsaládira. Előző év sikerén felbuzdulva idén is ezen a vonalon gondolkodtam, majd élvezkedtem a gondolatok megvalósítása során. Most a nagy kedvenc rántott hús is szerepet kapott, meg az elmaradhatatlan fasírt ilyen-olyan formában. Új a baconbe göngyölt máj. Bár igazi koleszterinbomba, én nagyon szeretem, mint bármit, ami májjal készül. Zöldségeket is pakoltunk a tálra, meg olajbogyót és sajtot- ez utóbbi is elmaradhatatlan.

Nézzük sorra: 

Rántott hús- azaz nézném, de rájöttem, nincs a blogon, csak szezámmagos. Végül is ez is ugyanúgy készült, csak nem kevertem szezámmagot a zsemlemorzsához: a vékonyra szelt csirkemellet beszórom só-bors-paprika keverékével. Lisztbe, enyhén sózott felvert tojásba, zsemlemorzsába forgatva olajban kisütöm.

Egybefasírt- no az sem hiányozhat egy általam készített hidegtálról. Ezúttal is reszelt tojással és sajttal, illetve csirkemájjal töltve sült ki a sütőben. Mindkét változat nagyon finom, számomra legalábbis.

A baconbe tekert csirkemáj nagyon egyszerű, mindössze máj és bacon kell hozzá: nem is sózom a májdarabokat, csak becsavarom őket 1-1 szelet szalonnába, egymás mellé pakolom tepsibe, és sütőben kisütöm. 

A maradék zöldség, sajt kis sonka és kukorica társaságában majonézes saláta lett, kitűnő kíséretet szolgálva a tál összetevőihez.

Kapros apró pogácsák

 Ma tervezgettem, mi legyen a húsvéti menü. Nem visszük túlzásba idén. Bár hagyományosan nálunk szokott lenni a családi ünneplés, idén mindenki úgy döntött, inkább otthon marad. Így csak magunknak főzök. A szokásos sonka-tojás páros el nem maradhat, meg húsleves lesz, párolt hús lila káposztával, meg süti. Egy-kettő, vagy három. Kalács biztosan, édes és sós, meg muroktorta, valami apró édes meg sós- és máris több, mint három. 😀 Miközben ezen elmélkedtem, a mai sütnivaló is körvonalazódott- sós sütit akarok! Sütöttem is- aprócska pogácsákat juhtúróval. Csak fél kiló lisztből!

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 1 csomag száraz élesztő
• 1 teáskanál só + 1 nagy csipet
• 25 dkg margarin
• 20 dkg juhtúró
• 2 kisebb tojás
• 3 evőkanál tejföl
• 1 teáskanál morzsolt kapor
• + 1 tojás lekenni
• köménymag beszórni

Így készült:

A lisztet elvegyítettem a sóval és élesztővel. Elmorzsoltam a margarinnal és juhtúróval. Hozzáadtam a tojásokat és tejfölt meg a kaprot és összegyúrtam. A tejfölt púpozott evőkanállal mértem- nekem így leheletnyit még lágy, ragacsos is lett, ezért pici liszttel javítottam rajta. 

Fél órányi pihentetés után kinyújtottam úgy ujjnyi vastagra. Kicsi pogácsaszaggatóval kiszaggattam, tepsibe pakoltam. Felvert tojással lekentem, köménymaggal szórtam és 180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem őket.

A második tepsivel sikerült kicsit túlsütnöm, barnábbak lettek. Így sem rossz, ropogósabb, de nekem kicsit világosabban jobban tetszenek-ízlenek! 

A kapor alig-alig érzik benne. A szárítottnak meg sem közelíti az aromája a frissét. Persze akár ki is hagyható belőle, de én nagyon szeretem a juhtúró-kapor párost.