Málnalekvár

Tavaly is főztem málnalekvárt, s biztos voltam benne, hogy megörökítettem a blogon. Akkor derült ki, hogy mégsem, mikor ki akartam keresni, megnézni, hogyan is készült. Nem azért, mert olyan ördöngös dolog ez, főzés, passzírozás, megint főzés, csak a biztonság kedvéért... Ha már azt nem találtam, kerestem interneten más recepteket, s itt kezdődött is a bizonytalanság: szinte mindenki megmossa a málnát befőzés előtt. Én biztos vagyok benne, hogy mi sosem mostuk meg: a málna könnyen összetörik, meg aztán úgy gondolom, víz is jócskán marad rajta. Tényleg meg kell mosni a málnát? Hát emlékeimre hagyatkoztam, s átválogatás után oda is tettem főni.
Férjem hozott úgy tíz kilónyit, fele bekerült a mélyhűtőbe, hagytam belőle csipegetni is, a többiből lekvár lett. Finom lekvár.

Hozzávalók:

• 4,5 kg málna
• 1 kg cukor

Így készült:

A sérült szemeket kiválogattam, majd a málnát főni tettem. Egy órányi főzés után elzártam alatta a lángot s lefedve hagytam kihűlni. Én este főztem, s másnap reggel folytattam.

Szűrőn kisebb adagokban nekifogtam átpasszírozni. Én úgy csinálom, hogy egy nagyobb, gömbölyű aljú merőkanállal kavargatom-nyomkodom a szűrő -nagyobb méretű levesszűrő- aljához. Mikor már erőszakosabban nyomkodtam, a magok is kezdtek átbujkálni, így figyeltem arra is, hogy mikor már a magok is átjutottak, abbahagytam, a maradékot kiszedtem a szűrőből, s újabb merőkanál málnamassza követte.

Elég lassú folyamat, a tenyerem is megfájdult tőle, de egy évben egyszer ki lehet bírni.

Mikor az összes át lett passzírozva, főni tettem. Közben sűrűn kavargattam. Mikor egy ideje már főtt, beleborította egy kg cukrot, gondolván, hogy később, kóstolás után még teszek hozzá. De miután megejtettük a kóstolást, a gyerekekkel együtt úgy döntöttünk, hogy ez így pont jó: kellemesen savanykás, nem nyomtuk el cukorral a málna finom ízét. Természetesen ízlés szerint meg a málna savanyúságától függően kerülhet bele több cukor is.

Összesen másfél órán át főztem.

Ekkor alaposan kimosott üvegekbe szedtem a lekvárt, egy réteg celofánnal és csavaros fedővel lezártam jó szorosan, majd fejre állítottam.

Így pihent mintegy 10 percig. Aztán lábra állítottam, s kihűlés után mentek is a kamrapolcra.

8 darab 4 dl-es üveggel lett.

Elég sok mag átmenekült, ez így nem annyira zavaró. De én nem szeretem az összes magot benne hagyni. Pedig nem egy receptet olvastam úgy. Inkább passzírozom. Na arra is többféle módszert olvastam, az évek során mi is kipróbáltunk jó néhányat, de ez a szűrős vált be legjobban. Máskor nem szabadultak át a magok, idén talán a szárazság miatt apróbb szemű volt a gyümölcs, a magja is kisebb volt. Ez most ilyen lett, de így is nagyon finom, a gyerekek napok óta lekváros kenyeret reggeliznek! :-)

Mivel nem sikerült alaposan átnyomkodni, sajnáltam kidobni a még elég sok értékes anyagot tartalmazó magos masszát, így arra öntöttem két liter vizet, s egy kiskanál citromsavval együtt másnapig pihentettem. Ekkor szűrőbe öntöttem, hagytam lecsepegni. Másfél liter lé lett, másfél kiló cukorral felfőztem, üvegekbe töltöttem, száraz dunsztba hagytam kihűlni. Így lett szörp is belőle...