Krumplifőzelék fasírttal

Leányzóm említette, hogy az egyetlen főzelék, amit szeretett az oviban, az a krumplifőzelék volt. Én viszont soha nem főztem. Enni is csak egyszer ettem, mikor még közös konyhán voltunk az Anyósomékkal, s Ő főzött. Úgy emlékszem, krumplileves íze volt. Mégsem lopta be magát a konyhánkba, nem azért, mert nem ízlett, számomra a krumpli főzelékalapanyagként nem játszik. Ma mégis tettem egy próbát, ebédre tojásleves mellé készült, fasírttal.
Rákerestem interneten, megnéztem jó néhány receptet, aztán hozzáláttam, innen is, onnan is belecsempészve a szimpatikus részleteket.

Hozzávalók, a főzelékhez:

• 6 nagyobb krumpli
• só
• 1-1 mokkáskanál morzsolt majoránna és petrezselyem
• 1 teáskanál házi ételízesítő
• 1 evőkanál liszt
• 4-5 evőkanál olaj
• kevés pirospaprika
• 2 evőkanál tejföl
• 2 evőkanál almaecet

Így készült:

A krumplit megpucoltam, megmostam, karikákra vágtam. Felöntöttem annyi vízzel, amennyi éppen ellepi, s a sóval (ne legyen sok, az ételízesítő is sós, inkább a végén tegyünk még bele, mint elsózzuk) és ételízesítővel főni tettem. A zöldfűszereket is beletettem.

Mikor a krumpli megfőtt, a lisztből és olajból rántást készítettem: elkevertem a kettőt, s kis lángon sűrűn kevergetve enyhén megpirítottam. Beleborítottam a krumplis edénybe, miközben kevergettem. Hozzáadtam a tejfölt is, elkevertem, s mikor felfőtt, kész is. A végén tettem bele az ecetet, s ha szükséges, még sót.

(A fasírt ugyanígy készült.)

A krumpli alaposan szétfőtt, mire elkészült, korábban kellett volna készíteni a rántást. Az íze jó lett, ha nem is túl gyakran, de néha fogom készíteni, úgy évente egyszer... 😀 Amúgy sem sűrűn főzök főzelékeket.