Rozsos-magos kenyér

Férjem tiltakozása ellenére megvettük a 4. kenyérsütő gépünket. Erre aztán igazán vigyáztam, egy héten egyszer-kétszer sütöttem benne, mert azt beszéltem be magamnak, hogy agyonhasználtam őket, azért mentek sorra tönkre. De ez sem bírta sokkal tovább egy évnél... Dagaszt ugyan, de sütni elfelejt. Most már az a meggyőződésem, hogy úgy vannak megcsinálva ezek a masinák, hogy ne sokkal éljék túl a jótállási idő lejártát... vagy csak éppen nincs szerencsém hozzájuk?
Így időnként sütőben sütök kenyeret. Utoljára meglehetősen régen tettem, de az este mintegy egy hetes halogatást követően nekiláttam. Dagasztottam, próbáltam nem ragacsossá szelídíteni a tésztát, de aztán ő nyert. Alaposan meglisztezve formálható is lett. Az eredmény kicsit tömör lett, leheletnyit sósabb a kelleténél, de házi, jó harapós... és finom.

Hozzávalók:

• 50 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
• 50 dkg fehér búzaliszt
• 2 teáskanál só (ennél kicsit többet tettem, így kicsit sós lett)
• 7 dl langyos víz
• 4 dkg élesztő
• 0,5 dl olívaolaj
• 2 evőkanál szezámmag
• 2 evőkanál lenmag
• maréknyi napraforgómag

Így készült:

A kétféle lisztet, sót tálba tettem, összevegyítettem. Közepébe mélyedést csináltam, beleöntöttem 3 dl vizet, belemorzsoltam az élesztőt. Elkevertem egy kis liszttel, s letakarva hagytam megkelni. Mikor megkelt, öntöttem még hozzá vizet, s dagasztani kezdtem. Összesen 7 dl víz került bele. Néhány evőkanál olívaolajat öntöttem hozzá, úgy dagasztottam tovább. Még mindig ragacsos volt, így még került bele olaj. A táltól végül elvált, de a kezemhez akkor is ragaszkodott. Beleborítottam a magokat, még dagasztottam egy keveset.

Tetejét meglisztezve, letakarva megkelesztettem.

Lisztezett deszkára borítottam, két cipóra osztottam, amúgy lisztesen egymás mellé egy nagy tepsibe pakoltam. Tetejüket bevagdostam.

Betettem a hideg sütőbe, s beállítottam 175 fokra.

Mikor szép pirosra sült s kopogós volt a teteje, kivettem.

Ilyen rusztikusak lettek:

Nekem még nem sikerült olyan szép, repedezetten ropogós héjú kenyeret sütni. De valljam be, nem is tettem érte:-) Bár többször böngészgettem készítési módját, nem tartom be a "szabályokat". De ezek az együgyű kenyerek is finomak:-)