Omlós sós rudak

Megint olyan meleg van, hogy messzire elkerülöm a sütőt, így a tartalékból élet. Az idő hiányában közzé nem tett sütemények fotóját próbálom párosítani a hozzá tartozó recepttel. Hát ez nem egyszerű feladat, mert vagy nem emlékszem, hogy készült pontosan, mert elég gyakran saját kútfőből alkotok - ilyenkor jó esetben leírom a hozzávalókat piszkozatba-, vagy elkevertem a receptet. De ha nem is találom meg az összeshez való leírást, így is adna egy hónapra való munkát legalább! :-)
Ennek a sütinek pontosan emlékszem az elkészítési módjára, mert egymás után háromszor is elkészült, annyira ízlett. Ez lett az aktuális kedvenc sós sütim.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 2,5 teáskanál só, púposan mérve
• 25 dkg margarin
• 25 dkg zsír
• 30 dkg reszelt sajt (trappista)
• 2 dl házi tej
• 1 teáskanál cukor
• 4 dkg élesztő
• 3 tojás sárgája
• tejföl
• 1 tojás lekenni és magok beszórni

Így készült:

A langyos tejben elkevertem a cukrot és belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet és sót elmorzsoltam a margarinnal és zsírral, majd a sajtot is elvegyítettem benne. Hozzáadtam a tojássárgákat és élesztős tejet. Gyúrni kezdtem s annyi tejfölt adtam hozzá közben, hogy összeálljon a tészta. Gyúrható legyen, de inkább kemény, mint lágy.

1-2 órai pihentetés után (attól függ, mennyi dolgom van még közben) a tésztát enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam.

A tojást kevés sóval felvertem, lekentem vele a tésztát. Tetszés szerinti maggal beszórtam -ez lehet mák, kömény, szezám, lenmag-, derelyemetszővel felvágtam, tepsibe pakoltam.

180 fokon szép pirosra sütöttem. Ha sápadt marad, nem lesz jó roppanós.

Most éppen ez a kazal-fotó került az utamba, ami valószínűleg sütés után készült róla. Ha találok jobbat böngészés közben, pótolom...

Ez az adag részben a nyaralásra készült, részben a találkozóra- 25 éves érettségi találkozónk volt, még mielőtt elmentünk volna nyaralni, egyik volt osztálytársunk szőlőhegyi pincéjében. Szép délután volt, rövid időre újra előjött a gondtalan tini a csapatból. Másnap pedig a ráérősebbekkel elmentünk a Meszesre több, mint 20 év után újra. Még mindig szépséges, pedig az erdélyi hegyek apraja közé tartozik. Persze az odakötő emlékek is megszépítik... Középiskolásként sok hétvégét töltöttünk hegyei-völgyei között, télen-nyáron mentünk, ha az idő engedte. Azóta nem voltunk ott, pedig Zilahra utazva mindig közelebbre csábít messzire látható vonulata. 

A füstbe vesző szilágysági falu, Kraszna, a találkozó helyszíne, ahogy a szőlőhegyről látni:

 Zilah főteréről néhány részlet, persze a szebbik feléről, mert másik felét rút modern épületekkel tették barátságtalanná.

 És végül a mi kis Meszesünk, néhány fotó erejéig:

2017.12.28.
Azóta is nagy kedvenc ez a sós ropogtatni való, olyannyira, hogy már emlékezetből készül. Majdnem sikerült pontosan emlékezni rá, annyiban tér el a legutóbb, karácsonyra készült adag, hogy a 3 sárgája mellé került bele 1 egész tojás is. Kicsit kevesebb, 25 dkg sajt került bele, viszont másik 20 dkg-ot a tetejére szórtam. Most magasabbra is nőtt, lehet, a hosszabb pihentetésnek köszönhetően, mert a nagy sütés úgy szokott zajlani, hogy amit lehet, előre összegyúrok-állítok, aztán előveszem a nagy deszkát, s nyújtom-vágom-pakolom-sütöm egyiket a másik után. Így a pihentetési idő is megnyúlik. A süti meg megnő! :-)