Somogyi édes aprósütemény

Szintén a Szakácsmustrára készült, F. Nagy Angéla Régi és új ízek című könyvéből.
Miért pont ez? Egy mákos béles volt az elsőként kiszemelt, de a kamrában tevés-vevés közben rábukkantam a szilvalekvár maradékára, amit még sok évvel ezelőtt -legalább 7- főztünk Anyukámmal, üstben. Már kemény volt, mint a kő, de kevés vízzel és cukorral kis lángon melegítve használhatóvá puhult. S milyen finom még mindig! Gondoltam, itt az alkalom, hogy azt a keveset is elhasználjam. Ezzel is Rá emlékezvén...
Fiam megkérdezte, hogy hókiflit sütök? Valóban olyan, így egy újabb lekváros kiflivel gyarapszik a blog. S mint mindegyik, ez is igen finom, omlós, puhán roppanós. Szeretjük őket.

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 26 dkg zsír
• 1 tojás
• 3 teáskanál cukor
• 1,5 dl tej
• 2 dkg élesztő
• csipet só
• lekvár tölteni
• vaníliás porcukor beszórni

Így készült:

A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

Közben a liszthez adtam a csipet sót, s elmorzsoltam a zsírral. Belekerült a tojás és az élesztős tej. Összegyúrtam a tésztát.

Egy órai pihentetés után 8 részre osztottam, gombóccá formáztam mindegyiket.

Sorra vékony kerek lappá nyújtottam, majd 8 cikkre vágtam. Mindegyikre lekvárt tettem, felsodortam, kissé meghajlítottam,tepsibe pakoltam.

180 fokon világosra sütöttem őket, épp, míg kezdtek pirulni.

Még azon melegében vaníliás porcukrot szórtam rájuk. Egy kis szűrő segítségével szoktam, így szép egyenletesen fedi be a porcukor.

Azt hittem, elfogyott a szilvalekvár. De mégsem, Nővéremtől kaptam, ugyanabból a főzetből, kőkeményet. Mivel Ő nem használja, nekem adta. Én meg örömmel elfogadtam, így a hét végi bulira és még karácsonyra is készülhet hókifli, mindenki örömére.
Persze dióval is tölthető, úgy sem vetjük meg, de szilvalekvárral töltve nincs párja...