Nem számoltam meg ugyan, de biztosan sokadik. Ha többfélét sütök, szinte biztos, hogy valamiféle kifli is szerepet kap: mindenki szereti, kirándulni is tökéletes, lekvár van bőven, s kitalálhatom, most éppen hogyan készüljön. Persze más töltelékkel is lehetne, de önző módon rendszerint a lekvár mellett döntök, ami szilva legyen, mert nekem az a kedvencem.
Időnként a férjeink kimenőt kapnak, ilyenkor legtöbbször koncertre mennek, s persze hogy nem engedem el az enyémet sütemény nélkül. Sörkorcsolya volt az óhaj-sóhaj, ami számomra valami sósat jelent, de ez most új megvilágításba helyeződött: az édes mind elfogyott, a sós kevésbé volt kelendő. De biztosan csak a szilvalekváros, roppanós, porcukros kifli az oka...
Ezúttal így készült:
Hozzávalók:
- 70 dkg liszt
- nagy csipet só
- 2 evőkanál porcukor
- 20 dkg margarin
- 15 dkg zsír
- 3 tojássárga
- 2 dl főzőtejszín
- 1 teáskanál vaníliaaroma
- 1 nagy üveg szilvalekvár tölteni
- porcukor beszórni
Így készült:
A lisztet, sót, porcukrot tálba mértem és a margarin és zsír hozzáadásával összemorzsoltam. Mikor egyenletesen eloszlott benne a zsiradék, belekerült a tojássárga, vanília, tejszín és összegyúrtam. Keményebb, de azért gyúrható-formázható tésztának kell lennie.
Ha túl kemény lenne, pici tejjel lehet lazítani, ha meg lágyra sikerül, még kevés liszt kerüljön bele.
8 gombócra osztottam, mindegyiket sorra vékonyra, kör alakúra nyújtottam és félbe-négybe, majd 8 szeletre vágtam derelyemetszővel. Töltöttem, sodortam, tepsibe pakoltam, 180 fokon pirulásig sütöttem. Nem kell sötét színt kapnia, akkor túl száraz lesz.
Sütés után porcukrot szórtam rá- de egy részét anélkül ettük, a lekvártól és a benne lévő kicsi cukortól úgy is elég édes volt.
Így töltöttem: a lekvárra ráhajtottam a két tésztasarkot és kicsit rányomtam, utána sodortam kiflivé- így talán kevésbé folyik ki a töltelék. De azért itt-ott mégis megtalálja a kiutat, pedig kemény lekvárt szoktam beletenni. Persze nem üstben, egész keményre főzöttet, mert az tuti nem szökne ki.
Kávé mellé tökéletes- utóbbi időben néhány kirándulásra is ezt sütöttem, mert e reggeli kényelmes kávézásnak kísérője is kell legyen.
No meg napokig megtartja roppanósságát, élvezhetőségét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése