Túrós-szilvás korongok

 Van egy szilvafánk, a ház előtt, közterületen. Már tizenéves, de termőrefordulós korától kitesz magáért. Nagyon hálás kis fa, jó néhány éve biztosítja a szilvalekvárt a sütikhez. Nem tudom, milyen fajta, de bőtermő, nagyszemű, korai fajta, és édesre érik. Szilvás gombóc, befőtt, leves, szederlekvár egyik összetevője volt már idén, na persze, hogy sütié is, holnap meg nagy adag lekvárt főzök belőle. Megvan a napi programom. 😀 Csütörtökön itthon volt Fiúnk, másnap ment is tovább barátokkal "nyaralni" 3 napig, s neki készült hamuban sült pogácsa helyett tepertős pogácsa és az épp érő szilva felhasználásához is kitaláltam egy sütit. 

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 25 dkg margarin
• 2 evőkanál cukor
• 4 dl tej+ kb.0,5 dl
• 4 dkg élesztő
• 2 tojás
• 1 teáskanál só

A töltelékhez:

• 50 dkg túró
• 4-5 evőkanál cukor
• 2 tojás
• 3 evőkanál gríz
• 2 teáskanál vaníliás cukor
• kb. 1 kg szilva
• + 1 tojás lekenni

Így készült:

4 dl tejet megmelegítettem, elkevertem benne egy evőkanál cukrot és belemorzsoltam az élesztőt. A lisztet, sót, másik evőkanál cukrot elvegyítettem, majd elmorzsoltam benne a puha margarint. Belekerültek a tojások és az élesztős tej, összegyúrtam. Kicsit keménynek találtam, ezért még öntöttem hozzá kevés tejet. Megdagasztottam, majd letakarva kelni hagytam.

A szilvákat megmostam, kettévágtam, magjait eltávolítottam.

A töltelékhez a túrót áttörtem, elkevertem a cukorral, tojással, grízzel, vaníliás cukorral.

Mikor a tészta megkelt, enyhán lisztezett deszkára borítottam, kinyújtottam, úgy kisujjnyi vastagra. Nagy pogácsaszaggatóval korongokat vágtam belőle, tepsibe pakoltam, kisebb pohár aljával mélyedést nyomtam a közepére. Ide pakoltam teáskanállal a túrótölteléket, közepébe nyomtam fél szem szilvát. A tésztaszéleket felvert tojással lekentem. 

180 dokos sütőben pirulásig sütöttem.

Kevés cukor van benne, de nem is hiányzott- meglepő módon a megsült szilva egyáltalán nem volt savanyú. Nagyobb részét elvitte Gergő- bízom benne, a tóparton jól jött egy kis csevegés mellett. 

Szilva helyett más gyümölccsel is készíthető, vagy akár csak lekvárt cseppentve a túró közepébe. 

A korongok kivágása után maradt tésztába nem jutott túró- ezeket összegyúrtam, hengerré formáztam, tojással lekentem, cukros darált dióba hempergetve sültek meg- ezek is finomak voltak, kürtős kalácsra emlékeztető íze lett.

Szalonnás pogácsa

 Férjem nagy sültszalonna-rajongó- az a kint, pálcán, lángon sütött, csöpögő zsírt zöldséggel megrakott kenyérre felfogova- féle. Olyannyira, hogy egyik este, miután egyikünk sem óhajtott újra szalonnát sütni, képes volt egyedül nekiállni, miközben mindenki más tette a saját dolgát. Időnként ránéztem, s persze, hogy megdézsmáltam a megsült szalonnát lilahagymával. Én csak a szalonnát eszem, de ő jóllakik közben a zsírral csöpögtetett kenyérrel. No és a rajongásának köszönhetően időnként vesz egy-egy darab szalonnát, aminek nagy részét megsüti-sütjük, s legközelebb megint elcsábul, újra hoz haza sütnivalót, s ott árválkodott a hűtőben néhány kisebb darab, maradék szalonna. Előbb túrós puliszkára akartam felhasználni, de mivel épp koncertre készültek a fiúk, pogácsát sütöttem nekik belőle. 

Hozzávalók:

• 35-40 dkg szalonna
• 1 kg liszt
• 2 púpos teáskanál só
• 20 dkg margarin
• 1 dl a szalonna kisütött zsírjából
• 2 tojás
• 4 dl tej
• 1 csomag élesztő
• + 1 evőkanál zsír lekenni a tésztát
• +1 tojás lekenni
• köménymag beszórni

Így készült:

A szalonnát kis kockákra vágva kisütöttem, leszűrtem, a szűrőben hagyva a pörcöt lecsöpögni.

A tésztához a tejet meglangyosítottam, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni. Közben a lisztet, sót elvegyítettem, elmorzsoltam a margarinnal és 1 dl-nyi még langyos, folyékony szalonnazsírral. Beleütöttem a tojásokat és az élesztős tejjel együtt összegyúrtam, megdagasztottam. Könnyen gyúrható tésztának kell lennie- ha szükséges, kicsi tejet öntsünk még hozzá. Letakarva hagytam megkelni.

Mikor megkelt, úgy 1 óra múlva, enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, a szalonna zsírjából egy evőkanálnyit vékonyan elkentem rajta, majd rászórtam a pörcöket. Kissé belenyomkodtam, hajtogattam s letakarva kelni hagytam fél órányit.

Ekkor újra kinyújtottam, tetejét bevagdostam, kisebb kör alakú formával kiszaggattam, tepsibe pakoltam. lekentem felvert tojással, köménymaggal szórtam.

190 fokos sütőben pirosra sütöttem.

Én szeretem a köménymagot pogácsák tetejére szórni, a szalonnáson meg már azért is jó, mert segíti az emésztést. A pogácsa roppanós külsejű, puha bélű lett. Sörkorcsolyának épp megfelelt. 

Túrós-barackos forgó

Húgoméktól kaptunk egy láda barackot, idén is. Lekvár készült belőle, nagyon hasonlóan, mint régen, csak a tartósítószer maradt el, évek óta nem használok. Egy tálnyit a kevésbé érettekből hagytam enni, no meg sütinek. Úgy két napig tervezgettem, több ötletet is elvetettem, mire nekiálltam, kenyérsütéssel karültve. 

Ilyen lett:

Hozzávalók:

• 75 dkg liszt
• 1 teáskanál cukor
• 3 dl tej
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 csapott teáskanál só
• 25 dkg margarin
• 3 tojás sárgája

A töltelékehz:

• 50 dkg túró
• 4 evőkanál cukor
• 3 evőkanál gríz
• 1 citrom lereszelt héja
• 3 tojás fehérje
• 10-12 sárgabarack
• + 1 tojás lekenni

Így készült:

A tésztához a tejet megmelegítettem, elkevartem venne a cukrot és belemorzsoltam az élesztőt.

Míg felfutott, a lisztet, sót, vaníliás cukrot elvegyítettem, elmorzsoltam benne a margarint, majd a tojássárgák és tej hozzáadásával összegyúrtam, megdagasztottam. Ha szükséges, kevés tejet még lehet tenni a tésztához- közepesen kemény, könnyen gyúrható tészta legyen.

Letakarva hagytam megkelni.

A töltelékhez a túrót villával áttörtem, majd elkevertem benne a cukrot, citromhéjat, grízt, a tésztától maradt tojásfehérjéket.

A barackokat megmostam, feleztem.

A megkelt tésztát kinyújtottam, négyzetekre vágtam. A négyzetek sarkait félig derelyemetszővel bevágtam. Középre púpos teáskanál túrótölteléket tettem, tetejébe egy fél sárgabarackot, s a tészták fél csúcsait szélforgóhoz hasonlóan a barack tetejére hajtogattam, kissé lenyomtam.

Tepsibe pakoltam, felvert tojással lekentem, 180 fokos sütőben pirulásig sütöttem.

A nem túl szabályos négyzeteket és a tésztaszéleket a maradék túróval töltöttem és buktává formáztam.

Nem akartam egy egész kiló lisztből sütni, hogy biztosan na száradjon ránk. De szerintem elfogyott volna egy nagyobb adag is... finom lett, alig édes, a baracktól savanykás, a tésztacsücskök ropogósak. Sima bukta formában is elkészíthető, de most volt kedvem s időm babrálni vele. Sárgabarack helyett más gyümölccsel is finom lehet- őszibarackkal is kacérkodtam, de aztán a sárga került mindegyikbe. De szilvát is el bírok képzelni benne vagy néhány meggyszemet.  Szóval ki-ki kedve szerint- mindegyik süti számtalanképpen variálható.

 

Diós lekváros kelt kifli

Az egyik kedvenc, gyakran bevetett alap kelt tésztámból készült ez a kifli, amiből édes és sós sütemény is alakulhat. Most édes- és ha előző lekváros kifli a "századik", ez a százegyedik. 

Nem mostanában készült, de néhány hónapig ellennék az elmaradtak pótlásával, no meg a böngészéssel, hogy párosítsam a fotót a recepttel, meg fordítva. S közben mindig sütök újabbat- és megint ki akarok próbálni valamit, aztán újra vár valami felhasználni való alapanyag a konyhában- elvetemült vagyok. Aztán megetetem másokkal, amit alkottam. Persze előtte megkóstolom, de ehető szokott lenni a végeredmény. 

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 1 teáskanál finomsó
• 3 evőkanál cukor
• 2 dl olaj
• 2 tojás
• 4 dl tej
• 4 dkg élesztő
• lekvár tölteni
• 1 tojás lekenni
• darált dió, cukor, vaníliás cukor a forgatáshoz

Így készült:

A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne egy evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt és hagytam felfutni. 

A lisztet elvegyítettem a sóval, a maradék 2 evőkanál cukorral, beleöntöttem az olajat és elmorzsoltam. A közepébe méleyedést készítve, beleütöttem a tojásokat és beleöntöttem a felfutott élesztős tejet. Összegyúrtam, megdagasztottam. Ha túl kemény lenne a tészta, még kevés tejjel lehet javítani rajta. 

Kevés liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni.

Közben előkészítettem a darált diós keveréket- úgy 10 dkg darált diót és ugyanannyi cukrot, 2 csomag vanníliás cukrot összekeverek. Egy tojást felvertem.

A megkelt tésztát deszkára borítottam, 5 részre osztottam. Sorra mindegyiket nagy kerek lappá nyújtottam, félbe-negyedbe. majd a negyedeket is 2 vagy 3 részre osztottam, attól függően, mekkora kifliket akarok. Teáskanálnyi lekvárt raktam mindegyikre, felsodortam, lekentem a felvert tojással, meghempergettem a cukros dióba és így pakoltam tepsibe.

180 fokos sütőbe tettem, hagytam szép pirosra sülni őket.

Reggelire, tízóraira, uzsonnára, vagy egy kiadós leves mellé másodiknak is megteszi. Vagy csak úgy, édesség iránti vágyat csillapítani. 

Szilvalekvár van benne, de bármilyen kerülhet bele, ami remlhetőleg nem folyik ki sütés közben. 

Ebből a tésztából készült már kalács is, kakaós és fahéjas, de sokféle módon felhasználható. Ha 2 teáskanál sót teszünk bele és cukrot nem, sósakat lehet készíteni belőle- például ebből a tésztából készül Hédi kedvenc kiflije, ami azóta sokszor készült, és mindig vajat használok a töltelékhez- tényleg nagyon finom tud lenni.

Kapros-juhtúrós tekercsek

 Tegnap a nap nagy részében sütöttem. Csak négyfélét. 😃Azért, mert Férjuram fiúsbuliba készült, mert kis vendégünk van, mert az adóbevallásomért cserébe sütit ígértem, mert... végre nincs annyira meleg. Megdagasztottam-gyúrtam sorra az összeset és nyújtottam-töltöttem-formáztam- kentem-szórtam-pakoltam, ami művelet épp jött sorra. A sütő közben soha nem volt üres. Meg én sem unatkoztam- mondjuk amúgy sem szoktam. A felhasználásra váró és az otthon fellelhető alapanyagok adták az ihletet, s egyik sem recept után, hanem saját ötlet alapján készült. Ez lett a kedvencem- a tavaly fagyasztóba rakott, erdélyi juhtúróval töltöttem:

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 1 teáskanál só
• 10 dkg margarin
• 10 dkg zsír
• 2,5 dl tej
• 1 mokkáskanál cukor
• 2 dkg élesztő
• 1 tojás

A töltelékhez:

• 25 dkg juhtúró
  
• 20 dkg reszelt sajt
• nagy csipet só
• kanálhegynyi bors
• 2 evőkanál natúr joghurt
• 3 tojsáfehérje
• 1 kis csokor kapor

• + 1 tojás lekenni, szezámmag beszórni

Így készült:

A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne az élesztőt, hagytam felfutni.

A lisztet, sót tálba tettem a zsírral és margarinnal együtt, elmorzsoltam. Hozzáadtam a tojást és élesztős tejet, összegyúrtam- könnyen gyúrható, de nem túl lágy tésztának kell lennie. Megdagasztottam, majd letakarva hagytam megkelni.

A töltelékhez valókat összekevertem- egész tojást terveztem beletenni, de volt 3 maradék fehérjém- ez került bele enyhén felverve, a kapor pedig apróra vágva. 

A megkelt tésztát téglalap alakúra nyújtottam, hosszában 3 egyforma szélességű csíkra vágtam. a tölteléket szintén harmadoltam. A tésztacsíkok közepén egy csíkban végigigazítottam a tölteléket, a tésztaszéleket ráhajtottam és úgy fordítottam, hogy a hajtás legyen alul. A töltött csíkokat tepsihosszúságúra szabtam és sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam, helyet hagyva közöttük. Kissé lelapíttam és éles késsel feldaraboltam, úgy 3 ujjnyi darabokra. 

Lekentem felvert tojással, beszórtam szezámmaggal és ment is a 190 fokos sütőbe. Addig sült, míg világosra pirult.

Sütés után a vágások mentén széttörhető. 

Én nagyon szeretem a juhtúró-kapor párost, de nem mindenki osztozik az ízlésemben. Szerencséjére Férjem időközben megkedvelte a kaprot, mert előszeretettel használom nem csak juhtúró párjaként, de káposztás, tökös ételek kísérője is. 

Fánk

Nagyon sok piszkozatban félig-meddig vagy egészen megírt bejegyzésem van. Ez kész volt, több, mint négy évvel ezelőtt jegyeztem le. Rábukkantam, s mivel épp farsang ideje van, s épp egy hete sütöttem fánkot, mikor itthon voltak a gyerekek, most megosztom. 

Ritkán sütök fánkot. Nem azért, mert kizárólag farsangkor készül, nálunk nem kötődött ehhez az időszakhoz. Csak mert mindig elfelejtődik. Pedig remek második fogás tud lenni kiadósabb levesek után. Gyerekkorunkban legalábbis így volt. Paszulyleves vagy lucskos káposzta után próbáltuk megtippelni, melyik töltött, s hogy örültünk, ha sikerült eltalálnunk, hogy az épp szilvalekváros! Most épp Nővérem juttatta eszembe, s néhány nap múlva sütöttem én is egy kiadós adagot, a család nagy elégedettségére. Én nem szoktam sütés előtt tölteni, majd ki-ki kedvére ízesíti magának porcukorral vagy ilyen-olyan lekvárral. Mondjuk csipkelekvárral- azzal de finom tud lenni!

 Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 10 dkg rétesliszt
• 1 mokkáskanál só
• 3 evőkanál cukor
• 1 púpozott evőkanál zsír
• 6 dl tej
• 4 dkg élesztő
• 1 egész tojás+3 sárgája
• porcukor, lekvár a tálaláshoz
• olaj a sütéshez

Így készült:

4 dl tejet kéznek kellemes hőmérsékletűre melegítettem. Elkevertem benne 1 evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt s hagytam felfutni.

A liszteket elvegyítettem a sóval, többi cukorral. Elmorzsoltam a zsírral. 

Hozzáadtam az egész tojást és a sárgákat, az élesztős tejet és gyúrni kezdtem. Közben adagoltam hozzá még tejet, annyit, hogy könnyen gyúrható, inkább kicsit lágy tésztát kapjak. Még 2 dl-t öntöttem hozzá.

A tésztát megdagasztottam, majd letakarva kelni hagytam. Ehhez úgy egy óra szükséges.

Mikor megkelt, enyhén lisztezett deszkára borítottam, ujjnyi vastagra nyújtottam. Nagy pogácsaszaggatóval kivágtam, kicsit meghúzgáltam a korongokat. 

Bő olajban mindkét felüket pirulásig sütöttem, közepes lángon, hogy legyen ideje átsülni.

Porcukorral megszórva vagy tetszés szerinti lekvárral fogyasztottuk.

A lehullott tésztadarabokat összegyúrtam, nyújtottam, szaggattam- míg elfogyott a tészta. Tényleg sok lett belőle, de nem maradt a nyakunkon egy darab sem. Még másnap is rájártunk. 😊

Sajtos háromszögek

 Vajdasági sós néven találkoztam több helyen hasonló recepttel. Korábban készítettem már így formázott kelt tésztából készült süteményt, paprikásat biztosan. Most egy fotó juttatta eszembe, ami internetes barangolásaim során jött velem szembe, s eldőlt a hétvégi sütemény mibenléte. Csak ketten voltunk ezen a hétvégén, s próbálkozok ennek megfelelő adagokat sütni-főzni, persze többnyire sikertelenül- így "csak" hetven dkg lisztből dagasztottam tésztát. Még arra is rávettem magam, hogy sebtében lefotózzam a konyhai produktumaimat, mert az utóbbi időben ezt igencsak elhanyagoltam. Így -bár rengeteg elmaradás van korábbi évekből- van friss közzétenni való is. 

Hozzávalók:

• 70 dkg liszt (ennek úgy harmada rétesliszt)
• 1,5 teáskanál só (egy púpozott meg egy csapott)
• 3 dl tej
• 3 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 1 tojás
• 1,5 dl olaj
• 2-3 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 10 dkg hideg vaj
• 20 dkg sajt (trappista)
• + 1 tojássárga lekenni
• szezámmag beszórni

Így készült:

A tejet megmelegítettem, annyira, hogy kellemes legyen a kéznek. Elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Miközben ez tette a dolgát, a liszteket elvegyítettem a sóval, majd az olajjal elmorzsoltam. Belekerült a tojás és élesztős tej, gyúrni kezdtem. Előbb 2 evőkanál tejfölt tettem hozzá, de kellett még egy kevés, hogy ne legyen kemény a tészta. Megdagasztottam, hagytam megkelni. 

Mikor megkelt, kinyújtottam, téglalap alakúra, hosszúkásra. Ráreszeltem a hűtőből kivett vajat, majd a sajtot is, úgy ügyeskedve, hogy mindenhova jusson belőle. Felcsavartam a tésztát, mint a kalácsot, s felvágtam- egyszer innen, egyszer onnan átlósan, hogy háromszögeket kapjak.

Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam, egymáshoz egész közel, mert hajlamosak az eldőlésre. Lekentem tojássárgával, szezámmaggal szórtam és 180 fokos sütőben pirosra sütöttem.

Frissen nagyon finom, puhán roppanós volt, de másnapra is megőrizte puhaságát. Ma ez lett volna a tízóraim, ha itthon nem felejtem, meg Férjemnek a napközbeni energiaadója. 

Spenótos-túrós tekercs

 Eltelt, azaz inkább elrepült a két hét szünet, kevésbé jó hangulatú ünnepekkel, rohanós készülődéssel, gyerekek jövés-menésével- alig volt olyan nap, hogy mindenki itthon legyen egyszerre. Még egy temetés is jutott év végére, és csak remélni tudom, hogy az új év kevésbé "eseménydús " lesz. Egy darab ételfotó sem készült ez idő alatt, a blogra sem néztem rá. Így kénytelen vagyok a szorgalmasabb időkben lejegyzettekből élni, még mindig.

Első idei bejelentkezés, ezért most kívánok  minden idelátogatónak boldog új évet! Tényleg boldogat, békéset, sok örömteli pillanattal telit, szeretteinkkel körülvéve. 

Régen Anyukánk egyszerre több focilabdányi házi juhsajtot vett, ami konyharuhába kötve csöpögött, érlelődött még néhány napig. Aztán lereszelte, sózta, keverte-gyúrta, majd belenyomkodta edényekbe, s így fogyasztottuk. Ez volt a juhtúró. Paradicsommal odavoltam érte. Most is, csak ritkán van szerencsém hozzá. Ha otthon vagyunk, és hozzájutunk juhsajthoz, biztosan kihasználjuk. Most boltiból készült ez a sütemény, ami nem rossz ugyan, némileg emlékeztet is rá ízben, de mégsem olyan. 

Hozzávalók:

A tésztához:

• 50 dkg liszt
• 1 teáskanál só (púpozott)
• 2 dl tej
• 2 dkg élesztő
• nagy csipet cukor
• 10 dkg margarin
• 5 dkg zsír
• 1 tojás 

A töltelékhez:

• 20 dkg juhtúró
• 20 dkg tehéntúró
• nagy csipet só
• kevés bors
• 1 szál zöldhagyma
• maréknyi spenót
• darabka csípős paprika
• + 1 tojás lekenni, szezámmag a tetejére

Így készült:

A tésztához a tejet megmelegítettem, elkevertem benne kevés cukrot, belemorzsoltam az élesztőt és hagytam felfutni.

A lisztet elvegyítettem a sóval, összemorzsoltam a margarinnal és zsírral. Hozzáadtam a tojást és a közben felfutott élesztős tejet és összegyúrtam. Ha kemény lenne a tészta, még kevés tejet adjunk hozzá. Dagasztás után kevés liszttel megszórva, letakarva kelni hagytam. 

Közben elkészítettem a tölteléket: a hagymát, spenótot megmostam, apróra vágtam a néhány karika csípős paprikával együtt. A kétféle túrót a sóval és borssal elvegyítettem, villával összenyomkodtam-törtem, majd elkevertem benne a zöldségeket is. 

A megkelt tésztát enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam. A tészta szélétől néhány centire a töltelékből raktam egy csíkot, ráhajtottam a tésztát és tekertem egyet rajta, hogy egymásra kerüljenek a szélek, majd ezt a csíkot levágtam és tepsibe pakoltam, ha hosszú, behajlítom. Újabb töltelékcsíkot pakoltam, tekertem, levágtam. Igyekeztem olyan vastagságban osztani a tölteléket, hogy elég legyen. Ha marad tészta, formázhatunk belőle néhány kiflit.

A tésztacsíkokat egymás folytatásaként pakoltam tepsibe, kicsit össze is nyomkodtam a találkozásnál. 

Végül felvert tojással lekentem, szezámmaggal szórtam.

190 fokon pirosra sütöttem.

A spenóttal ki lehet űzni a családtagokat a világból- legalábbis a főzelékkel, kis túlzással. Hédi azt mondta, Ő szereti a spenótot egyébbe, csak ne főzelék legyen. Ez az elszólása adta az ötletet- és valóban szerette Ő is, meg mindenki más is. Tényleg finom lett. A spenót amúgy elég jellegtelen ízű, a juhtúró volt a domináns íz, de akkor is benne volt kevés zöldség. Újzélandi spenót van a kertben, ami amellett, hogy újraveti magát, azaz a lehullt magokból a következő évben kikel, egész nyáron hajtja az újabb és újabb, nem túl nagy, de húsos leveleket. Azért évente egyszer-kétszer készül főzelék is, én megeszem, ha nem is a kedvenc fogásom. 

Lekváros-diós labdák

Ha nincsenek itthon a gyerekek, előfordul, hogy nem is sütök sütit a hétvégére. Vagy csak valami gyorsat csapok össze, esetleg kekszszalámit tepsibe nyomkodva. Nem így volt ez az elmúlt hétvégén- sós sütire fájt a fogam, s ha már amúgy is belevetetettem magam a konyházásba, dagasztottam egy édes tésztát is- ezzel kezdem. Végülis is sima lekváros bukta gömbbé formázva, diódarabokkal a tetején, de olyan finom lett, hogy megérdemli, hogy rá szánjam a pihenőidőmet. 

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 1 teáskanál só
• 5 evőkanál cukor
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• 12 dkg margarin
• 1,2 dl olaj
• 4 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 4 dkg élesztő
• 2 tojás
• 1-2 evőkanál tejföl

Továbbá: 

• lekvár (most 2 kis üveggel, 1 szilva, 1 birsalma)
• 1 tojásfehérje lekenni
• maréknyi durvára darabolt dió

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne egy teáskanál cukrot és belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet, sót, 5 evőkanál cukrot , vaníliás cukrot elvegyítettem, majd elmorzsoltam a margarinnal és olajjal. 

Beleütöttem a tojásokat, belekerült az időközben felfutott élesztős tej, és összegyúrtam. Keménynek találtam, ezért 2 evőkanál tejföllel lazítottam. Megdagasztottam, majd kicsi liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni. 

Lisztezett deszkára borítottam, úgy fél centi vastagra nyújtottam, négyzetekre vágtam, 1-1 teáskanál lekvárt pakoltam a közepére. Négy sarkát összefogtam-nyomkodtam a tésztának, gömbbé alakítottam és tepsibe pakoltam.

Egy tojásfehérjét (a sós süti maradéka volt) enyhén felvertem, lekentem bele a bukták tetejét, darabolt diót szórtam rá, kissé rá is nyomkodtam.

180 fokos sütőbe téve hagytam szép pirosra sülni.

Kettőnknek sok lett volna a két nagy tepsinyi sütemény, de volt rá vendég, meg vittem anyósoméknak is, a maradékot meg elvittük munkába. Ott meg mindig jól jön egy kis energiát adó harapnivaló.

Cukros kifli

Újra itthon. Kettős érzés, egyrészt még szívesen maradtam volna Székelyföldön, másrészt újra megállapítottam, hogy mindenütt jó, de legjobb itthon. Tíz élménydús napot töltöttünk Székelykeresztúron és tágabb-szűkebb környékén- azért oda mentünk, mert Leányzónk ott önkénteskedik a nyáron, így vele is eltölthettünk egy kis időt. Abból a szempontból nem volt a legszerencsésebb választás, hogy szinte minden felkapott turistalátványosság távol van innen, de találtunk a közelben, sőt helyben is néznivalót. Amellett, hogy gondozott, virágos- és zöldséges kertekkel övezett porták sorakoznak a kisvárosban, itt található a Gyárfás-kúria, udvarán Petőfi körtefájával, ahol a költő utolsó estéjét töltötte. Legendai sírjára véletlenül találtunk rá, más úti cél keresgélése közben. Legjobban a Fogaras ejtett ámulatba, a közeli Szejkefürdőn kialakított Mini Erdély Park követi, nyomában az Öcsém-tetővel és minden mással. 

Rengeteget fotóztam, majd mutatok néhányat, de előbb egy korábban készült süti receptje következzen:

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 12 dkg margarin
• 10 dkg zsír
• csipet só
• 2 evőkanál cukor
• 3 tojás sárgája
• 2 dl tej + 1 teáskanál cukor
• 1,5 dkg élesztő
• lekvár tölteni (most birsalma)
• 1 tojás lekenni, kristálycukor beszórni)

Így készült:

A tejet megmelegítettem, kellemes kézmelegre, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. 

A lisztet, sót, cukrot elvegyítettem, elmorzsoltam benne a margarint és zsírt, majd a tojássárgák és élesztős tej hozzáadásával összegyúrtam. Könnyen gyúrható, de nem túl lágy tésztát kell kapnunk. 

A tésztát pihenni hagytam egy órányit, majd lisztezett deszkára borítottam, 3 részre osztottam. Mindegyiket kerekre nyújtottam, felcikkeztem, levárral töltöttem, felsodortam. 

Tepsibe pakolgattam, egy felvert tojással lekentem, cukorral szórtam be.

180 fokon hagytam pirosra sülni őket.

Finom, puha kiflik lettek. S vagy századik lekváros kifli a blogon. Nem néztem utána, de biztos jó sok van, mert sokszor sütök, csak úgy, elképzelés szerint, s mert szeretjük őket, kiadósak és minden alkalomra megfelelnek. Vendégeknek is, kirándulni is, munkába vinni harapnivalónak. 

S íme, néhány fotó a nyaralásról- azoknak, akik már látták, és azoknak, akik még nem, hogy kedvet kapjanak e szépséges kis mostoha sorsú országrész megtekintéséhez:

Petőfi körtefája Székelykeresztúron

Öcsém-tető, 1707 m

Egyeskő a menedékházzal, 1470 m

Énlaka

Korond, Csigadomb

Szejkefürdő

Orbán Balázs sírja

Mini Erdély Park

Egy makett a sok közül: Bonchida

Fogaras

2494 méteren, Capra csúcs

Fehéregyháza, Petőfi-múzeum

Segesvár

Segesvár, óratorony