Pitypangméz

Ma néztem szét, hogy már alig találni pitypangvirágot, pedig úgy terveztem, ha beválik, még egy adag készül belőle. Mert bevált, tényleg méz íze van. Bár nem méz, hanem sűrű cukorszirup. De a csodatevő, pongyola pitypangként "anyakönyvezett", gyermekláncfűnek (ez kedvesebb) is nevezett növény lelke benne van, így bízom benne, hogy az esti teába belekevert 1-1 kiskanálnyi méz nem fog megártani:-)
 Ez pont egy hete készült. Azért emlékezetes, mert sűrű nap volt. Pénteken leszedtem a virágokat, mostam, főztem, másnapig állt, ahogy kell. Aztán szombaton leszűrtem, s elkezdtem főzni. Közben készülődtünk az iskolai tavaszi mulatságra, indulás előtt levettem. Hazaérvén újra főztem, majd megint mennem kellett. Míg vasaltam, hagytam megint főni. De akkor meg elkezdett mindent összefröcskölni apró cukorcseppekkel. Nehogy már még több munkát adjon nekem, kevés hűlés után végső helyükre kerültek.
Ilyen szép színe lett:

Hozzávalók:

• 120-150 virág 
• 1 l víz
• 1 kg cukor
• 1 citrom leve

Így készült:

A frissen ( természetesen nem út mellől) szedett virágokat megmostam, majd 1 l vízben feltettem főni. Amint felfőtt, el is zártam. Másnapig lefedve állni hagytam.

Leszűrtem, a virágokat ki is nyomkodtam. Hozzáadtam 1 kg cukrot és 1 citrom kifacsart levét. Kis lángon főni kezdtem. Nem is lenne szabad főnie, csak éppen párolognia. De nekem a legkisebb lángon is bugyogott, s ahogy sűrűsödött, egyre jobban pöfögött.

Addig kell főzni, míg híg méz sűrűségű lesz.

Alaposan kimosott üvegekbe töltjük. Én hűtőben tartom, s teába használjuk. Állítólag sütibe is használható méz helyett, ha kipróbálom, igazolom vagy cáfolom:-)