Raguleves sertéshússal

 Tegnap nagyon vártam az esőt. Már egy hónapja nem esett s bizony a fű az udvaron csak úgy ropog a talpam alatt. A kis kertem is kiszáradt volna, ha nem locsolnánk. A szél ideért, esőből meg annyit kaptunk, hogy a csatorna sem csordult meg. Minket gyakran elkerül az eső, s mikor azzal vigasztalnak, örüljek, hogy nem kaptunk vihart, nem tudom eldönteni, mi lenne jobb, ha a szárazság miatt nincs termés, vagy azért, mert összeborogatja a zivatar. A szél most is fúj- hadd szárítsa fel a szomjazó természet utolsó nedvességtartalékait is. Ilyen kis "apró" bosszúságot teszik színessé mindennapjaimat. 

Ennek nem sok köze van az elmúlt hétvégi  levesünkhöz, legfeljebb annyi, hogy a belevalók egy részét jó esetben az udvar végéből is behozhatnám. Ez most nem az az eset. De nyaranta - és nem csak- nagyon szeretjük a raguleveseket, tartalmas és frissítő savanykás ízű. Gyakrabban készül csirkével, de disznóhússal sem kevésbé szerethető. Talán soha sem készül ugyanúgy, a lényeg a hús és többféle zöldség, zöldfűszerek citromlével savanyítva.

Ezúttal így készült:

Hozzávalók:

• 1 kg sertéscomb
• 1 fej hagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• kevés olaj
• só, bors, paprika
• 3 nagyobb sárgarépa
• negyed zeller
• 1-2 petrezselyem
• kb. 20-20 dkg borsó és zöldbab (fagyasztott)
• 1 paradicsom
• néhány levél tárkony és leostyán 
• néhány szál petrezselymezöld
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• 1 citrom leve

Így készült:

A combot felkockáztam, a megtisztított és apróra vágott hagymával és fokhagymával együtt fedő alatt párolódni tettem. Sóztam, borsoztam, az ételízesítőt is hozzáadtam. Kevés vizet is öntöttem alá, úgy 2 dl-nyit. 

Míg párolódott, megpucoltam és felaprítottam a répát, petrezselymet, zellert és a többi belevalót is előkészítettem. A zöldfűszereket megmostam, felaprítottam.

Mikor a hús majdnem puha, felöntöttem vízzel- úgy 2 literrel. Ha felfőtt, beletettem a zöldségeket, a fagyasztottat is, a zöldfűszereket és hagytam készre főni. Közben még sóztam, pirospaprikát is tettem bele. Ha minden megfőtt és elég sós, fűszeres, utoljára egy citrom levét keverem hozzá.

Tálaláskor ízlés szerint ki-ki tehet bele tejfölt vagy tejszínt.

Néhány krumplit is szoktam tenni bele, most az elmaradt, elég sűrű lett anélkül is. Vagy más zöldséget, például a karfiol is finom benne, néha darabka káposztát is vágok bele, vagy karalábét, szóval számtalan módon lehet készíteni. 

A tárkonnyal és leostyánnal/lestyánnal csínján szoktam bánni, mert erőteljes az ízük, de kevés nagyon jót tud tenni a zöldséges leveseknek. 

Az esőt meg várhatjuk továbbra is...  

Vadas

A vadas nem olyan régen honosodott meg nálunk. Szeretjük. A mi családunkban egyáltalán nem készült. Bár tudtam a létezéséről, de akkor ettem először, amikor anyósom készített nálunk. Nagyjából ellestem az elkészítés módját, de azért jó néhány receptet átböngésztem, mielőtt hozzá láttam volna saját magam is. A legnagyobb különbség az olvasott receptekhez képest az, hogy mi a húslevesbe főtt zöldségekből készítjük. Aztán ellestem-megtartottam innen-onnan ezt-azt, s kialakult a saját vadasreceptünk. 

Hozzávalók:

• húslevesbe főtt zöldség: 3-4 sárgarépa, petrezselyem, 1 hagyma, darabka zeller, karalábé
• 1 kg sertéscomb, ami szintén belefőtt a húslevesbe
• 3 evőkanál tejföl
• 4-5 babérlevél
• 1-2 merőkanál húsleves
• 1-2 evőkanál  almaecet
• só, bors
• kevés olaj/ zsír
• kifőtt tészta

 Így készült:

A húsleves elkészítésének módját már leírtam. Ha az kész, onnan a zöldség passzírozása igényel több időt, de egyébként gyorsan kész van.

Szóval a megfőtt zöldséget szűrőn átnyomkodtam, s annyi húslevest kevertem hozzá, hogy ne legyen túl sűrű. Főni tettem a babérlevéllel, kevés borsot daráltam hozzá. Kóstolás után szükség szerint sóztam is. Ha főtt kis ideig, hozzákevertem a tejfölt is, meg kevés ecetet. 

A húst felszeleteltem, kevés zsíron, kevés sóval, borssal megszórva átpirítottam.

Sós vízben készre főztem egy csomag tésztát, s tálaltam: tészta, zöldséges szósz, főtt-sült hús.

Valahol van régebbi fotó is, ha útba esik, mellékelem azt is. 

Azért jó ez az étel, mert egy kalap alatt mindkét fogás elkészül. Nálunk a húsleves csak belefőtt tésztával vagy  grízgaluskával kerül a tányérba, a zöldség és hús külön tálalódik fel, vagy készül belőle másik fogás. 

Házi májkrém

 Nem egyszer eszembe jutott ez a kence, amit Anyukánk készített régen. Mikor legutóbb Nővéreméknél voltunk, újra átlapoztam a régi, lapokból álló, de igen értékes, Anyukám kézírását tartalmazó receptfüzetet. Jó néhány, még meg nem kaparintott receptet lefotóztam, de a fő cél a májkrém elkészítési módjának megszerzése volt. Ugyan nem határoztam el, hogy én most ezt el fogom készíteni, de úgy adódott, hogy két hozzávaló épp volt itthon, a harmadikat kevés zsírral helyettesítettem. Kíváncsian vártam a végeredményt, és.... sikerült elővarázsolni az évtizedek óta csak emlékeimben élő állagot és ízt. 

Persze nem tartottam be teljesen a receptet, de kétségeim ellenére felöntöttem tejjel, ami valahogy eltűnt, miközben főtt, s azon gondolkodtam, laktózmentes tejjel is működne-e? De miért is ne... Leírom, én hogyan készítettem, aztán azt, hogyan kellett volna.

Hozzávalók, nálam:

• 1 kg sertéscomb
• 1 kg sertésmáj
• 2 púpozott evőkanál zsír
• só
• 1 nagy fej hagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• bors
• tej

Így készült:

A zsírt az edény aljára tettem.

A húst és májat felkockáztam. A húson rajta hagytam a zsírosabb részeket is, amit egyébként nem szoktam. A kockákat a fazékba tettem, rászórtam a megpucolt, felaprított hagymát és fokhagymát, felöntöttem annyi tejjel, amennyi éppen ellepi. Egy púpozott teáskanál sót tettem rá, később, kóstolás közben még szükség szerint tettem rá egy-egy keveset. A vége fele borsot is daráltam rá.

A legkisebb lángon 6-7 órán keresztül rotyogott, fedő alatt. 

Másnapig hidegre tettem. 

Másnap ledaráltam, átkevertem, kisebb dobozokba tettem, hűtőbe pakoltam. Fogok belőle fagyasztóba is tenni, mert nem fog gyorsan elfogyni, jó kiadós adag lett belőle.

Darálás után még lehet sózni, ha szükséges, de elég ízesnek éreztem.

Eredeti recept:

• 1 kg hús
• 1 kg máj
• 1 kg zsírszalonna
• 1 nagy fej hagyma
• só. bors
• tej

Mindent összeaprítva, tejjel felöntve, sózva egész nap kis lángon kell főzni, másnap ledarálva, üvegbe téve kidunsztolta Anyukánk. Így tovább elállt.

A leleményesség egyik példája ez a recept is- annyi minden készült régen házilag, amit ma el sem tudunk képzelni, hogy nem csak a boltok polcairól tudjuk levenni. Egyik leghétköznapibb példa a majonéz. Ehhez például a tojás is otthon" készült": a tyúkok gondoskodtak róla.

Nagyon finom, sokkal, de sokkal finomabb, mint a bolti májkrém, amibe ki tudja, mi minden van. Jó néhány reggeli, tízórai, uzsonna vagy épp vacsora gondját megoldja. A kenyér is házi, csak a zöldség nem. 😉

Aszalt paradicsommal-sajttal töltött csirkemell

 Már egy hete tombol a szabadság, azóta noszogat egy mélyre lökött gondolat, hogy üljek le blogot írni. Most sikerült felszínre törnie a temérdek másik elraktározott szándék alól. Köszönhető ez az általam nem igazán jól viselt melegnek is. Vagyis inkább forróságnak. Ami kivesz belőlem minden tettvágyat.

Az elműlt tanév nagyon hosszű volt, kimerítő, minden plusz energiát igénybevevő, a több évközi szabadság ellenére is. Nagyon látszik ez a blogon- mindamellett, hogy időnként lefotóztam ugyan a konyhai ténykedéseimet, de nem jutott szellemi kapacitás megfogalmazni gondolataimat. 

Végigpörgettem az ételfotókat- rengeteg van, amiről nem készült bejegyzés, Van, amiről azt sem tudom, közzétettem-e, vagy hogyan készült. Sok piszkozatban, részben megírt recept van. Lenne, mit írogatni, néha kedvem is lenne. Olyan gondolatom is volt, hogy elengedem ezt a vonalat. Még azért egy vékonyka fonal köt hozzá.

Most nem egy sütit hozok, hanem főételt. Elmúlt hétvégére készült, nem csak nekünk, Fiam is itthon volt. Ma csak joghurtos káposztát ettem hozzá.

Hozzávalók:

• 2 nagy csirkemell
• só, bors, paprika keveréke
• 1 üveg aszalt paradicsom
• 20 dkg krémfehér sajt
• 1-2 ágacska rozmaring és kakukkfű

Így készült:

A sajtot csíkokra vágtam. A paradicsomról az olajat a sütőedénybe öntöttem, beledobáltam a megmosott, kisebb darabokra tépett zöldfűszert is.

A csirkemellett vékony szeletekre vágtam. Mindkét felé megszórtam a fűszerkeverékkel- só, bors, paprika egyvelegével. A szeletekre raktam egy darab sajtot, egy vagy két aszalt paradicsomot, mérettől függően.  Feltekertem, a tepsibe raktam. Egymás mellé pakoltam a tekercseket, a husiszelet végével lefele, hogy ne tekeredjen le. 

180 fokos sütőbe tettem, s addig sült, míg megpirult kissé a teteje. 

Bolti aszalt paradicsomot használtam, a saját készítésű már elfogyott. Én kimondottan szeretem, Férjem kevésbé. Ebben a husiban is ízlett. Nem először készült, s nem is utoljára, az biztos.

Petrezselymes krumpli készült hozzá, de ebben a nagy melegben jobban esett csak káposztasalátával- a szeletelt káposztát csak sóztam kicsit, s annyi joghurttal kevertem el, hogy jól bevonja-átjárja.

S hogy mennyire vagyok hatékony: tegnapelőtt kezdtem el írni ezt a bejegyzést... 😀

Mángoldtöltike

 Próbálom kitalálni, hogyan készíthetem el termetes leveleit, ha már megterem a kertben a mángold. Főzelékként nem volt nagy sikere, mint ahogy a spenótnak sem. Van még pár ötletem, mire lenne jó, de mivel így bevált, már többször készítettem- lényegében káposzta helyett használom a leveleket. Akkorákra nőttek idén, hogy egy levelet négy fele is szétvágok. 

Hozzávalók:

• mángoldlevél
• 60 dkg darált hús
• 15 dkg bulgur
• 1 fej hagyma
• só
• bors
• pirospaprika
• 1-1 szál kapor és csombor
• 2-3 dl paradicsomlé
• 10-15 dkg füstölt szalonna/sonka
• tejföl a tálaláshoz

Így készült:

A leveleket megmostam, mérettől függően feldaraboltam. 

Az edény aljára tettem a szalonnát/sonkát és a levélszárakat, valamint a megmosott kaprot és csombort.

A töltelékhez összekevertem a hozzávalókat, azaz a húst, bulgurt, apróra vágott hagymát, sót, borsot, paprikát. Kevés paradicsomlét is öntöttem hozzá, hogy ne legyen száraz. Megtöltöttem a leveleket, felsodortam, próbáltam csinos töltelékeket alakítani. Egymás mellé pakoltam az edénybe, egész addig, míg a töltelék elfogyott. A maradék levelet a tetejére aprítottam. Ráöntöttem a paradicsomlét és annyi vizet, amennyi ellepi. 

Főni tettem, Közben megkóstoltam a levét, ha nem lenne elég sós, még lehet pótolni.

Készre főztem- addig, míg a töltelék belsejében a bulgur megpuhult. Ezt úgy ellenőriztem, hogy kettévágtam egy tölteléket.

Nem egy töltött káposzta, de megközelíti. A mángoldlevél puhább, könnyen szétfő, ezért nem árt akkorára szabni, hogy vagy kétszer átérje a tölteléket. 

A mángold nem széles körben ismert növény, de érdemes termeszteni- spenótként használható, de nagyra növő levelei miatt jóval kiadósabb. Íze, főleg a száráé, enyhén céklára emlékeztet. Végülis közeli rokonok...

Csirkehúsos palacsintatorta

 A palacsinta meg én nem vagyunk jó barátságban. Ritkán sütök, akkor frissen, melegében eszek is belőle egyet-kettőt, leginkább lekvárral, túróval. A maradékot vagy megeszi a család, vagy a tyúkok előtt köt ki- no nem sajátjaink, össze szoktam gyűjteni az el nem fogyottakat a "tojásos néninek". Legutóbb, hogy megmentsem a másnapra maradt palacsintákat a pipik csőrétől, hússal, sajttal töltve, tejföllel nyakon öntve tettem a család elé. Egy morzsa sem jutott a maradékos vödörbe.

Hozzávalók:

• 8-10 kész palacsinta
• 1 csirkemell 
• kevés olaj
• 2 fej hagyma
• só, bors, pirospaprika
• 1 teáskanál házi ételízesítő
• reszelt sajt
• 1 doboz kukoricakonzerv
• 3-4 evőkanál tejföl

Így készült:

A csirkemellet felcsíkoztam. A hagymát megpucoltam, felszeleteltem.

A hagymát kevés olajon, nagy csipet sóval megpároltam, majd a hússal, só, bors, paprika hozzáadásával fedő alatt megpároltam.

Egy hőálló tányérra rétegeztem: palacsinta, kevés hagymás hús, reszelt sajt, kukorica, újra palacsinta- addig, míg elfogytak a hozzávalók.

Tetejére tejföl és reszelt sajt került.

Sütőbe tettem, addig sült, míg a teteje enyhén pirulni kezdett.

Jégsaláta volt a kísérője.

Ezért érdemes palacsintát sütni! 😉 

Káposztás húsgombóc...

 ... vagy húsgombócos káposzta, de még találóbb lenne a lusta töltött káposzta elnevezés. Mert minden benne van, ami az említett, kissé macerás ételben, csak jóval gyorsabban elkészül. 

A mai délutánt sütésre szántam, de semmi kedvem hozzá. Ha ritkán ugyan, de ilyen is van. Majd holnap sütök-főzök. Kirándulásra úgysem alkalmas az idő, Leányzó meg délután megy vissza, addig elkészül minden. Most pedig blogot írok.

Tegnap igyekeztem haza, de mire hazavergődtem, mivel épp nem volt főtt kaja, a család "éheztében" rendelt pizzát. Így nem volt okom sietni a főzéssel, vacsorára készült el mindjárt két fogás is: az egyik a káposztás étel, a másik, mivel sejtettem, hogy Leányzóm nem lesz elragadtatva tőle, az örök kedvenc kapros tokány. De az már szerepel a blogon, most jöjjön a lusta töltött káposzta:

Hozzávalók:

• 60 dkg darált hús
• 1 nagyobb fej hagyma
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• 1 tojás
• só, bors, paprika
• 1 teáskanál morzsolt kapor
• 1,5 dl rizs
• kevés olaj
• 1 kicsi fej káposzta
• 2 dl sűrű paradicsomlé
• 1 szál kolbász
• csombor
• tejföl a tálaláshoz

Így készült:

A káposztát csíkokra vágtam, a kolbászt felkarikáztam. A hagymát megpucoltam, felaprítottam.

A darált húst, tojást, apróra vágott hagymát, ételízesítőt, fűszereket, csapott teáskanálnyi sót, kaprot, rizset összekevertem, gombócokat formáztam belőle. 

Mivel sütőben készült, tepsibe pakoltam mindent: az alját kikentem olajjal, előbb néhány szál csombordot fektettem az aljára, erre fele kolbászkarika, majd a káposzta fele került. Ráültettem a gombócokat, majd befedtem a maradék káposztával, rászórtam a többi kolbászt. A tetejére is szórtam kevés kaprot, majd ráöntöttem a paradicsomlét, sót szórtam rá, és annyi víz került rá, hogy éppen ellepje az egészet. Sütőbe tettem, 190 fokra, és addig volt benn, míg a káposzta megpuhult. 

Nem árt az elején letakarni alufóliával, én nem tettem meg, ezért a tetején a kilógó káposztaszálak sötétre pirultak. Előbb tejföllel együtt terveztem sütni, aztán ezt elvetettem, csak tálaláskor ettünk hozzá. Kellett is, mert a friss káposzta édeskés. 

Finom volt, nekem kimondottan ízlett. Habár nem egy töltött káposzta, de ízvilágában mindenképp emlékeztet rá. 

Darált húsos papucsok

Valamikor évekkel korábban készítettem hasonlót. Fotó is készült róla, de akkoriban még nem volt szokásom leírni piszkozatban, hogyan készült, bíztam a memóriámban. Ami napokig ugyan rögzíti a hozzávalókat és elkészítés menetét, de hosszú távon bezavarnak az újabbak és újabbak. Nem emlékeztem pontosan, hogyan készült, így mindig túlléptem a fotón, volt egyéb más közzétenni való. Tavasszal elkészítettem újra, ezúttal jegyzeteltem is. Így pár hónap eltelte után szöveg is kerül mellé. 

 Hozzávalók:

A tésztához:

• 1 kg liszt
• 25 dkg margarin
• 2 teáskanál só
• 4 dl tej
• 4 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 1 tojás
• 2 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 1 fej hagyma
• 1 nagy csipet só
• 2 evőkanál olaj
• 50 dkg darált hús
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• bors
• pirospaprika
• 2 evőkanál sűrített paradicsom
• 10 dkg reszelt sajt
• 1 tojás
• + reszelt sajt a tetejére

A töltelék készült el előbb, hogy legyen ideje kihűlni: a hagymát apróra vágtam, az olajon a csipet sóval megpárolom, majd hozzáadom a darált húst és ételízesítőt. Mikor már morzsás, fűszerezem borssal, paprikával, még sózom, s ha már elpárolgott a leve, belekerül a sűrített paradicsom. Elzárom alatta a lángot és azonnal belekeverem a tojást és reszelt sajtot.

A tésztához a tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Miközben felfut, elvegyítettem a lisztet a sóval, elmorzsoltam benne a margarint. Hozzáadtam a tojást, élesztős tejet, s miközben gyúrni kezdtem, annyi tejfölt, hogy jól gyúrható tésztát kapjak. Miután megdagasztottam, pici liszttel szórtam, letakartam s egy órányit kelni hagytam. 

Mikor szép nagyra nőtt a tészta, lisztezett deszkára borítottam, kinyújtottam úgy egy centiméter vastagra. Négyzetekre vágtam, átlósan 1-1 teáskanál tölteléket pakoltam a közepére, két szemben lévő sarkát egymásra hajtottam,kissé össze is nyomkodtam. Sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam, sajtot szórtam a tetejére.

180 fokos sütőbe tettem, pirosra sütöttem.

Előkerítettem a régi fotót is. Nincs mellette dátum, de az biztos, hogy sok éve készült. 

Töltött cukkini

 Idén először vetettem gömbcukkinit. Persze az elsőként megnövő rántva készült, amikor csak ökölnyi méretű volt. Amint kétökölnyi lett, töltötten készítettem el. A teraszon tálaltunk, s mielőtt nekifogtunk enni, Férjuram megkérdezte, le sem fotózom? Így telefonnal megörökítettem, s csak utána láttunk hozzá. Aztán jöttek a dicséretek- mindenkinek ízlett, így eldőlt a további kis termések sorsa. 

Hozzávalók:

• 2 nagyobb gömbcukkini
• 50 dkg darált hűs
• 1 nagy fej hagyma
• 2-3 evőkanál olaj
• só 
• bors, paprika
• 1 dl rizs
• 2 evőkanál sűrített paradicsom
• 2-2 paradicsom és paprika
• 4 evőkanál tejföl

Így készült:

A hagymát apróra vágtam, az olajon, csipet sóval megszórva megpároltam. Hozzáadtam a darált húst, még nagy csipet sót és morzsásra pirítottam. Belekerült a bors, paprika, rizs és kétszeres mennyiségű víz, még kis só, és lefedve hagytam megpárolódni-főni. Mikor puha a rizs, ha kell, még sózom, belekeverem a sűrített paradicsomot.

Miközben készült a töltelék, a cukkinit megmostam, félbevágtam, a belsejét kanállal kivájtam úgy, hogy maradjon 1-2 centis pereme. A kivájt tökdarabokat a tepsibe tettem, amiben majd sül, a feldarabolt paprikával és paradicsommal együtt.

A zöldségdarabokra helyeztem a kivájt fél cukkiniket, elosztottam bennük a tölteléket, mindegyikre kentem 1-1 kanál tejfölt.

190 fokos sütőbe tettem, addig sült, míg pirulni kezdett.

Tényleg finom volt, különösen az alján lévő zöldségdarabok. 

Persze sima, hosszúkás cukkinit is meg lehet így tölteni, vagy kicsi főzőtököt. 

Hidegtál

 Még januárban készült, Férj szülinapjára. A kiscsaládira. Előző év sikerén felbuzdulva idén is ezen a vonalon gondolkodtam, majd élvezkedtem a gondolatok megvalósítása során. Most a nagy kedvenc rántott hús is szerepet kapott, meg az elmaradhatatlan fasírt ilyen-olyan formában. Új a baconbe göngyölt máj. Bár igazi koleszterinbomba, én nagyon szeretem, mint bármit, ami májjal készül. Zöldségeket is pakoltunk a tálra, meg olajbogyót és sajtot- ez utóbbi is elmaradhatatlan.

Nézzük sorra: 

Rántott hús- azaz nézném, de rájöttem, nincs a blogon, csak szezámmagos. Végül is ez is ugyanúgy készült, csak nem kevertem szezámmagot a zsemlemorzsához: a vékonyra szelt csirkemellet beszórom só-bors-paprika keverékével. Lisztbe, enyhén sózott felvert tojásba, zsemlemorzsába forgatva olajban kisütöm.

Egybefasírt- no az sem hiányozhat egy általam készített hidegtálról. Ezúttal is reszelt tojással és sajttal, illetve csirkemájjal töltve sült ki a sütőben. Mindkét változat nagyon finom, számomra legalábbis.

A baconbe tekert csirkemáj nagyon egyszerű, mindössze máj és bacon kell hozzá: nem is sózom a májdarabokat, csak becsavarom őket 1-1 szelet szalonnába, egymás mellé pakolom tepsibe, és sütőben kisütöm. 

A maradék zöldség, sajt kis sonka és kukorica társaságában majonézes saláta lett, kitűnő kíséretet szolgálva a tál összetevőihez.

Töltött káposzta

 Már-már ikonikus étel. Minálunk a magyarok is magukénak tartották, a románok is, a szászok is készítették. Mindeközben tudomásom szerint török eredetű. Tény, hogy mindegyik nemzetnél ünnepi ételnek számít. Emlékszem, régen a jó kis falusi kultúrházas lagzikban mindig az ételfelhozatal részét képezte: savanyú káposztába töltött, pici, nagyon finom töltelékeket tálaltak fel. Mikor Anyukám munkahelyén valakinek szülinapja volt, mindig töltött káposztát főzött az ünnepelt.

Mikor én főzök káposztát, a gyerekek kötelezően megjegyzik, hogy jó, jó, de az Elláé finomabb. Ella Apukám húga, aki, ha nagy ritkán eljut hozzánk, mindenképp kell főzzön ebből az ételből. És igen, utolérhetetlenül finomra tudja főzni. Hiába készítem hasonlóan, ahogy láttam, tanultam, valami mégis hiányzik az összhatáshoz. Ebbe már beletörődtem, vannak ételek, sütik, amiket sosem tudok utolérni. Amikben a titkos összetevő valakinek a keze, a szíve-lelke...

Gergő megelőzött, az Ő blogján már szerepel az erdélyi töltött káposzta. Akkor együtt készítettük karácsonyra, most pedig az elmúlt hét szombatján főztem a ház csinosítgatásán szorgoskodó munkásoknak. 

Nem mindig ugyanúgy készül, hol savanyú, de leginkább friss káposztába töltöm -ez a macerásabb-, hol kolbász, hol szalonnadarabok kerülnek bele, vagy épp mindkettő, de húsvéti sonka főzőlevét ráöntve is nagyon finom. Volt, hogy a kaprot/csombordot kifelejtettem belőle, pedig az kell hozzá, de úgy is jó volt; csak paradicsommal savanyítottam vagy csak savanyú káposztával és ennek levével, de mindkettő is kerülhet bele, mint legutóbb is. A lényeg, a töltelék mindig ugyanúgy készül. Vagy az sem? 

Hozzávalók:

• 1 nagy fej savanyú/friss káposzta
• 1 kg darált hús
• 1 nagy fej hagyma
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• só
• 1 mokkáskanál bors
• 1 teáskanál paprika
• 1-2 evőkanál sűrített paradicsom
• 2,5 dl rizs
• 15-20 dkg füstölt kolbász és/vagy kolozsvári szalonna, füstölt sonka
• 20-25 dkg vágott savanyú káposzta
• 0,5 l paradicsomlé / 2-3 evőkanál sűrített paradicsom
• kapor, csombor (morzsolt vagy 1-2 szál friss)
• 3-4 evőkanál olaj
• a tálaláshoz tejföl

Így készült:

Ezúttal -mint legtöbbször- friss káposztával készült, ezért ezzel kezdjük a munkát: egy fazékba, amibe belefér a káposzta, vizet teszünk forrni, úgy félig vízzel,  1 teáskanál sóval. A káposzta külső leveleit mindig leszedem. A torzsája mellett éles késsel bevágom jó mélyen.

Mikor forr a víz, beleteszem a káposztát, s lefedve, közepes lángon úgy két percig hagyom főni- addig, amíg a külső levelek könnyen lejönnek. Ezeket kiszedem, majd tovább főzöm. A közben kissé megpuhult leveleket kiszedem, mindig a legkülső réteget. Nem kell nagyon puhára sem főzni, mert akkor szétmegy, nem lehet tölteni- csak épp addig, míg nem merev, hajlítható a levél.

Közben, ha szükséges, a torzsa mentén tovább vágjuk a levelek tövét.

Mikor az összes kész, a vastag középső eret levágom róla. A nagyobb leveleket kettévágom.

Elkészítem a tölteléket: a hagymát apróra vágom, a darált húshoz adom a rizzsel és sóval -egy teáskanálnyit teszek, később szükség szerint lehet pótolni-, borssal, paprikával, ételízesítővel. Egy decinyi vizet is szoktam beleönteni, meg 1-2 evőkanál sűrített paradicsomot. Összevegyítem az egészet.

Egy nagyobb fazék aljára kevés olajat öntök. Teszek egy réteg szálas savanyú káposztát, meg a káposztából maradt/levágott darabokat, erre jönnek a szalonnadarabok, majd a töltelékek, közé kolbászdarabkák. A tetejére megint vágott káposzta kerül, a levével együtt. Teszek még rá paradicsomlét, kaprot, csombort (friss vagy szárított is jó, 1-1 csapott mokkáskanálnyi), felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi, s főni teszem. Ha felfőtt, kis lángon főzöm tovább.

No és a töltés: Anyukánk kis henger alakúakat készített, így: a káposztadarabokat a tenyerére tette, erre evőkanálnyi töltelék került, majd ráhajtotta az alját, henger alakúvá tekerte, a tetején pedig bedugdosta a levél végét. Férjem Nagymamájánál láttam először a másik töltési módot, amikor hegyes végű lesz a végeredmény. Ez annyira megtetszett, hogy legtöbbször így töltöm, illetve a levél alakjától és méretétől is függ. Így készül a hegyes: kettévágott levél közepére tölteléket helyezek, a levél aljának úgy felét ráhajtom felfele a töltelékre, becsomagolom háromszög alakúra, a tetején a levél végét bedugdosom. 

Hosszadalmas a leírása, az elkészítése sem tíz perc. Egy órába telt, mire feltehettem főni, s még további két óra kellett, mire megfőtt. Ezt úgy állapítom meg, hogy kiveszek egy tölteléket, kettévágom, s ha a rizs a belsejében megfőtt, azaz puha, akkor kész. Persze közben megkóstolom , hogy elég sós-e, ha szükséges, pótolom. De nem volt rá szükség, a szalonna is sós, a savanyú káposzta is, a kolbász is. 

Azért nem évente egyszer látok neki, szívesen készítem, mert mindenki szereti és kiadós, két-három napig rájárunk egy ekkora adagra. S ha már nekilátok, nem aprózom el.

Korábban is fotóztam már, de még soha nem szántam rá magam ennek a gigászi bejegyzésnek a megírására. Mert a töltött káposztát nem lehet néhány sorban leírni!😉 És az Anyukánk által főzöttet még meg sem említettem... Férjeink mindig az általa főzöttre vártak. Apukánk is ezt kért, mikor már nagyon beteg volt. Persze egyből kedvére tettek, ki bevásárolni ment el, ki a lehető leggyorsabban elkészítette. De már nem tudott enni belőle, másból sem...

Régebbi fotók (legalább ennyiszer terveztem, hogy leírom az elkészítését):

Citromos-mustáros csirkemell

 ... aszalt paradicsomos, kukoricás rizzsel.

Már megint nem döntöttem el előre, mit főzök a hétvégén. A húsleves adott volt, mellé meg... volt csirkemell. Mi is legyen a sorsa? Felcsaptam a keresőt, s ott leltem rá erre az egyszerű receptre, amit a nagy sikerrel való tekintettel köszönettel meg is tartunk.

Az ötletet itt találtam. A pácolásra már nem volt idő, így csak ráborítottam az összekevert ízesítőket, s megsütöttem-pároltam- tényleg finom lett!

Hozzávalók:

A húshoz:

• 1,5 csirkemell
• 1 teáskanál só
• 1 evőkanál mustár ( fele magos mustár)
• fél citrom leve
• 1 csapott mokkáskanál bors
• csipetnyi csilipehely
• 1 gerezd fokhagyma
• 3-4 evőkanál olaj

A rizshez:

• 1 bögre rizs (3 dl)
• 2 evőkanál olaj
• 6-8 darab aszalt paradicsom
• 1 teáskanál szárított petrezselyem
• 1 doboz kukoricakonzerv
• 1 teáskanál házi ételízesítő
• só

Így készült:

A sót, citromlevet, mustárt, borsot, csilit, zúzott fokhagymát alaposan összekevertem.

A csirkemellet vaskosabb szeletekre vágtam. Kevés olajat öntöttem egy serpenyőbe, belepakoltam a húsdarabokat. Ráöntöttem a keveréket, átforgattam. Kis lángon, lefedve párolódni hagytam.

Közben elkészítettem a rizst is: kevés olajon kavargatva enyhén megpirítottam, majd felöntöttem kétszeres mennyiségű vízzel. Belekerült a felaprított aszalt paradicsom, ételízesítő, kevés só,  petrezselyem, és kis lángon hagytam készre főni. Mikor puha a rizs, hozzákevertem a leszűrt kukoricát, ha szükséges, még lehet sózni.

A hús is hamar elkészül, s lehet is tálalni.