Kanalas keksz

Akár utolsó pillanatos sütinek is megfelel:

Ez is egy olyan süti, ami már elkészült korábban, s csak a receptet írtam le hozzá piszkozatban, a lefotózásra viszont nem szántam időt azon frissiben, később meg már nem volt mit megörökíteni. Mivel nem véletlenül fogyott el hamar, újra elkészült, egy olyan alkalommal, mikor Fiam ment vissza Szegedre. Az elsőként készült annyiból jobban sikerült, hogy nem terültek el annyira, magasabbak maradtak. Most lehet, kicsit túltoltam a narancslét, mert a 3-4 apró, fonnyadt külsejű mandarin levét csavartam bele. Ízre persze most is ugyanolyan finom volt, előnyt élvezett a másik sütivel szemben. 

Hozzávalók:

• 3 tojás
• 25 dkg cukor
• 25 dkg margarin
• 2 csomag vaníliás cukor
• 1 narancs lereszelt héja és leve
• 10 dkg aszalt sárgabarack
• 10 dkg aszalt áfonya
• 50 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor 

Így készült:

Simára kevertem a tojásokat a cukorral, majd hozzáadtam a mikróban megpuhított margarint (meg is olvadt, de nem baj), majd sorra a többi hozzávalót. Sűrűn kavarható masszát kaptam, amit pihenni hagytam, miután egyneművé kevertem. (Ez kihagyható lépés, csak én épp mást csináltam közben)

2 órányi pihentetést követően két kiskanál segítségével diónyi masszát pakolgattam sütőpapírral bélelt tepsibe, helyet hagyva közöttük, mert sülés közben szétterülnek. 

180 fokos sütőben világosra sütöttem a kekszeket.

Bármit lehet bele pakolni, ami kézügyben van: akár csokidarabokat, durvára vágott diót, mogyorót, bármilyen aszalt gyümölcsöt... Egyszerű, és finom a végeredmény.

Egyúttal boldog, békés húsvétot kívánok mindenkinek! 😘

Kalács

Mifelénk nem sütöttek bejglit, viszont kalácsot igen. Ünnepi süteménynek számított régen. Aztán felváltották a mézes-mázas finomságok- ezek jelenlétében nem fogyott már el a kalács, így el is maradt. Azt mondanom sem kell, hogy a kedvenc a diós volt. Régen mindig volt dió a háznál- nagyszüleim néhány diófája, a szomszéd termetes fájának áthajló ágai is biztosították a süteménybe valót. Az utóbbi időben, ha sütöttem is kalácsot, rahátos vagy kakaós, aszalt gyümölcsös volt. Most elhatároztam, hogy csak azért is diósat fogok készíteni. Bár mi már nem dúskálunk a dióban- erről gondoskodik az újonnan megjelent kártevő, a dióburokfúró légy, ami egyre inkább tönkreteszi a termést. A boltban meg olcsóbb a mandula- lehet, áttérek erre a csonthéjasra.😉

Nagy adag tésztát dagasztottam, négy rúdhoz valót. Fele diós lett -ez volt a kapósabb-, másik fele aszalt gyümölcsös.

Hozzávalók:

• 1,2 kg liszt (ebből 30 dkg rétesliszt)
• 1 teáskanál só
• 4 evőkanál porcukor
• 20 dkg vaj
• 4 + 1 dl tej
• 5 dkg élesztő
• 2 egész tojás+ 2 sárgája
• 1 citrom lereszelt héja

A töltelékhez, 2 rúdhoz:

• 20 dkg darált dió
• 20 dkg cukor
• 2 csomag vaníliás cukor

Másik 2 rúdhoz:

• 30 dkg aszalt gyümölcs (most 10-10 dkg mazsola, aszalt szilva, cukrozott narancshéj)
• + 1 felvert tojás lekenni

Így készült:

Négy dl tejet megmelegítettem, elkevertem benne egy evőkanál porcukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

Közben a liszteket, sót, többi cukrot, citromhéjat tálba tettem, elmorzsoltam a vajjal. Hozzáadtam a közben felfutott élesztős tejet, a tojásokat. és gyúrni kezdtem. Közben még egy dl tejet öntöttem hozzá, hogy megfelelő keménységű legyen a tészta- se nem kemény, se nem elterülősen lágy. Olyan könnyen gyúrható kell legyen.

A megdagasztott tésztát pici liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni.

Közben elkészültek a töltelékek: a diót elvegyítettem a cukorral és vaníliás cukorral. Az aszalt szilvát apró kockákra vágtam, elvegyítettem a mazsolával és narancshéjjal.

Mikor megkelt a tészta, 4 részre osztottam. Előbb a két diós készült el: két tésztadarabot vékonyra, téglalap alakúra nyújtottam, elosztottam rajtuk a diót, feltekertem, tepsibe pakoltam. Hagytam még kelni 15-20 percet, majd felvert tojással lekentem, s 180 fokos sütőbe tettem.

Addig sült, míg szép piros lett alja-teteje.

Közben elkészítettem a másik két rudat is, csak ezeken az aszalt gyümölcsöt osztottam el. Tojással lekenve ment a sütőbe a diós után.

Jó lenne tudni, Mama kalácsa hogyan készült. Biztos, nem így. A látványára, ízére emlékszem, de sosem figyeltem meg, mit tesz bele. Vaskosabbra készítette, mint én. Nem volt benne sok töltelék, mégis olyan finom volt. A puszta kalácsa úgyszintén- ez a töltelék nélküli változat. 

Néhány napja néztem egy műsort egyik erdélyi arisztokrata család leszármazottjával, aki emberfeletti,  igen türelmes harcot vív javaik visszaszerzésére. Ő mondta, persze nem ezekkel a szavakkal, de az volt a lényege, hogy nem kell sajnálni, ami elveszett, a leromlott épületeket, hisz mindig is így volt- épületek jönnek-mennek. Talán nekem sem kellene sajnálni ezeket a recepteket, hisz van másik, ezek is finomak, s mi már vagyunk szerencsések -vagy nem?- olyan korban élni, amikor le tudjuk ezeket jegyezni s egy kattintással a világ minden tájáról elérhetővé tenni, meg persze megörökíteni az utókor számára. Az más kérdés, hogy unokáink egyáltalán kíváncsiak lesznek-e rá. Bízom benne, hogy bennük is pislákolni fog a múlt iránti némi tisztelet és érdeklődés, sikerül ennek csíráját elültetni bennük. 

Hova tudok kilyukadni egy kalácsrecept révén...

Az aszalt gyümölcsösről is egy gyors fotó: 

Zabpelyhes keksz

Végre, szünet! Most a szokásosnál is jobban vártam. Lehet, még a gyerekeknél is jobban! 😀 Első három napját együtt töltöttük a családdal, kirándultunk erre-arra. Teljesen feltöltődtem tőle! Terveztük, hogy elmegyünk kettesben valahova, aztán felvetettem, mi lenne, ha a gyerekeket is vinnénk. Mivel egyikük sem mondott nemet, így négyesben töltött hosszú hétvége lett belőle. Eger környékén barangoltunk- de még annyi néznivaló maradt, hogy muszáj visszatérnünk!

Erre az útra készült indulás előtti napon ez a keksz. Hazaérvén fotóztam le a madárlátta darabokat, mert olyan finom lett, hogy mindenképp meg kell örökíteni.

 Hozzávalók:

• 25 dkg liszt
• 25 dkg zabpehely
• 10 dkg kókuszreszelék
• 20 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 2 csomag vaníliás cukor
• nagy csipet só
• 3 közepes tojás
• 25 dkg margarin
• 10-10 dkg aszalt vörös áfonya és mazsola

Így készült:

A lisztet, zabpelyhet, kókuszreszeléket, sütőport, cukrot, vaníliás cukrot, csipet sót tálba mértem, elvegyítettem. 

Hozzáadtam a margarint és tojásokat, összegyúrtam. Végül az aszalt gyümölcsöket vegyítettem el benne. 

Kicsit kézhez ragadós a massza, vagy kétszer próbálkoztam pici liszttel szórni, akkor is ragadt.

Tálkába vizet készítettem, néha belemártottam a tenyerem, s úgy formáztam belőle diónyi gombócokat.

Sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam, helyet hagyva közöttük.

180 fokos sütőbe tettem. Addig sültek, míg a tetejük enyhén pirulni kezdett.

Kirándulás közben kellemes harapnivaló kekszecskék voltak. 

Másféle aszalt gyümölcs is kerülhet bele és/vagy maréknyi dió, mogyoró, ízlés szerint. Vagy almadarabok- ez most jutott eszembe, de miért is ne?

Néhány fotó kis hazánk csodáiról:

Rebarbarás zabkeksz

A sok eső egyik hozománya, hogy a már egyszer megnyesett rebarbaratövek szép új leveleket hajtottak, vaskos szárakkal. Sütit terveztem sütni belőle, de a kicsit is több munkát adó recepteket elhessegettem. Egyszer csak bevillant a zabkeksz- miért is ne dúsítsam ilyen savanykás darabkákkal? Meg aszalt áfonyával. Gergőnek épp jó lesz munkakezdéshez energiát adó sütikének. 

Hozzávalók:

• 4 tojás
• 25 dkg cukor
• nagy csipet só
• 20 dkg vaj
• 25 dkg liszt
• 25 dkg zabpehely
• 1 csomag sütőpor
• késhegynyi szódabikarbóna
• 10 dkg kókuszreszelék
• 1 citrom leve és héja
• 10 dkg aszalt vörös áfonya
• 5 szál rebarbara

Így készült:

A rebarbara leveleit levágtam, a szárakat megmostam, külső vékony héját lehúztam, apró darabokra vágtam.

A tojásokat elkevertem a cukorra, csipet sóval, majd a mikróban megolvasztott vajjal. Hozzáadtam a lisztet, zabpelyhet, sütőport, szódabikarbónát, kókuszt, citrom héját és levét, simára kevertem. Végül belevegyítettem az áfonyát és rebarbarát.

Hagytam egy fél órányit pihenni, majd két teáskanál segítségével nagyobb diónyi gombócokat pakoltam a sütőpapírral bélelt tepsibe. Hagytam helyet közöttük, mert elterülnek.

180 fokon pirulásig sütöttem.

Jó sok lett belőle, három és fél tepsivel. Nem okozott csalódást, finom lett. Tehát kekszbe is kerülhet ez a zöldség! 😉 Van még jócskán, talán rá bírom venni magam, hogy egy "rendes" sütibe kerüljön!

Aszalt áfonyás keksz

A műanyag dobozok nálunk fogyó eszközök. Nem tudom, hogy történik (azaz van sejtésem), de folyamatosan apad a készlet. Ahányszor vásárlás során látószögembe kerülnek, veszek belőlük 1-1 adagot. Most meg zacsiba pakoltam Gergőnek ezt a sütit, mert az itthon fellelhető néhányat már ezzel-azzal teleraktam. Az is hozzátartozik, hogy ezúttal a kiürült dobozokat a nagy sietségben elfelejtette bepakolni. Úgy hogy akad azért néhány, csak épp nem itthon. Ugyanez a helyzet a tálcákkal, azok sem kerülnek mindig vissza, hiába kötöm rájuk, hogy azzal együtt fáradjanak haza a bulikból. Talán ha nem sütnék nekik, nem lenne ilyen problémám! 😀
Hogy ne kelljen másnap megetetnie a barátaival a sütikészletet, ilyen tartósat sütöttem ezúttal Fiacskámnak- uzsonnás zacskóba csomagolva.😉

Hozzávalók:

• 45 dkg liszt
• 15 dkg porcukor
• 25 dkg vaj
• 2 csomag vaníliás cukor
• 1 citrom lereszelt héja
• 2 nagy tojás
• 10 dkg aszalt áfonya

Így készült:

Előbb a lisztet, cukrot, vajat elmorzsoltam, majd a többi hozzávalóval összegyúrtam. Kicsit ragadt a tészta, ezért nagyobb csipet liszttel megszórva, átgyúrtam, mindjárt engedelmesebb volt.

Kinyújtottam, szaggattam, tepsibe pakoltam, 180 fokon világosra sütöttem.

Egyszerű és finom kis vajas keksz. Nem az a puha, omlós, inkább masszívabb, de én szeretem rágcsálni.

Több cukor is kerülhet bele, de nekem így is elég édes, meg más sem panaszkodott miatta. 

Sacher keksz

Fiam január elején ment vissza Szegedre. Kinéztem én egy-két útravalónak és néhány napra harapnivalónak megfelelő sütit, de valahogy sehogy sem akaródzott nekiállni sütni. Aztán egyik receptet két plusz tojás hozzáadásával átváltoztattam kanalas keksszé, s kavarás és tepsibe pakolás után már sülhetett is.
Ezt a receptet néztem ki. Biztos, az eredeti recept szerint is finom, de a variált változata sem lett rossz! 😋 Bár nem a legszebb süti, de egyszerűen elkészíthető és mindenkinek ízlett.

Hozzávalók:

• 3 tojás
• 30 dkg margarin
• 20 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 50 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 2 púpozott evőkanál kakaó
• 1 evőkanál sárgabaracklekvár
• 10 dkg aszalt sárgabarack
• 10 dkg csokoládé

Így készült:

A csokit és az aszalt sárgabarackot kisebb darabokra vágtam.

A tojásokat elkevertem a cukorral, vaníliás cukorral és a mikróban megolvasztott margarinnal. Majd hozzáadtam a lisztet, sütőport, kakaót, lekvárt, és összekevertem. Sűrűn keverhető masszát kaptam. 

Végül beleforgattam a csoki- és aszalt barackdarabokat.

Két kanál segítségével diónyi kupacokat formáztam, tepsibe pakoltam, helyet hagyva közöttük, mert kissé elterülnek.

180 fokos sütőben sütöttem, addig, míg a tetejét megnyomva már nem puha.

Nem száraz, roppanós keksz lett, inkább puha, morzsálódós. És finom. :-) 

Az eredeti recept szerint nyújtani és szaggatni kellett volna- így jóval időtakarékosabb, s a nyújtódeszkát sem kell elővenni.

Kevert mézes aszalt gyümölcsökkel

Mézest szerettem volna sütni, de nem volt sem időm, sem kedvem az apróhoz, így alkottam egy kevertet. Alapja a kedvenc kevert, ami már sokféleképpen készült, s beledobáltam még, ami mézesbe is szokott kerülni, meg aszalt gyümölcsöket. Olyan finom lett, hogy rövid időn belül kétszer is elkészült! :-)

Hozzávalók:

• 22 dkg cukor
• 4 tojás
• 1,5 dl olaj
• 1,5 dl tej
• 3 evőkanál méz
• 1 teáskanál mézesfűszer
• 1-1 citrom és narancs lereszelt héja
• 40 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• csipet szódabikarbóna
• 1 maréknyi mazsola
• 10 dkg aszalt szilva
• tetejére 10 dkg darabolt dió

Így készült:

Előbb a tojásokat elkevertem a cukorral, majd a mézzel és olajjal, végül beledobáltam mindent, ami még kell bele- az aszalt szilvát kisebb darabokra vágva-, alaposan összekevertem.

Sütőpapírral bélelt tepsibe borítottam, a tetejére szórtam a darabolt diót s 180 fokos sütőbe tettem.

Tűpróbáig sütöttem.

Kicsit sok a hozzávaló, vagyis hosszas a felsorolás, de igen egyszerű elkészíteni, s gyorsan kész. Ráadásul mézes ízű! :-) 

Kétszer készült, de nem lett teljesen egyforma. A másodjára készült kicsit szárazabb lett, kicsit túlsütöttem, látszik is a fotókon. Az első (ez van a 2. fotón) puhább, morzsálódósabb lett, így finomabb is. Tehát nem kell túlsütni, épp tűpróbáig, azaz míg már nem ragad a beleszúrt hústűre a massza. Azért a megpirult teteje is jelzi, hogy alakulóban a sütink! :-)

A megpirult dió nagyon finom a tetején, ez semmiképp se maradjon ki. Az aszalt gyümölcsök akár el is hagyhatók, vagy másmilyen is kerülhet bele.

Diós/mákos kalács

Idejét sem tudom, mikor sütöttem utoljára kalácsot, pedig régebb gyakran készült. Már legalább két hete készülök rá, de valamiért mindig tologattam. Most, hogy újra hazajött Gergő -holott két hete azt mondta, egy hónapig nem jön-, rávettem magam, s többedmagával megsütöttem. Hagyományosra vettem a formát, nem cifráztam -egy kicsit mégis, a máktöltelékbe került aszalt áfonya-, és láss csodát: így is finom lett! :-)

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 1 teáskanál só
• 4 evőkanál cukor
• 5-6 dl tej
• 4 dkg élesztő
• 2 tojás
• 1 dl olaj

A töltelékhez:

• 15 dkg darált dió, 4 evőkanál cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 1 citrom lereszelt héja
• 20 dkg darált mák, 5 evőkanál cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 10 dkg aszalt áfonya
• + 1 tojás lekenni

Így készült:

3 dl tejet megmelegítettem, elkevertem benne 1 evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet elvegyítettem a sóval, többi cukorral, beleütöttem a két tojást, hozzáadtam a közben felfutott élesztőt. Gyúrni kezdtem, s közben még annyi tejet tettem hozzá, hogy közepesen kemény tésztát kapjak. Végül három részletben beledolgoztam a kimért olajat.

A megdagasztott tésztát letakarva kelni hagytam.

Közben elkészítettem a töltelékeket is: megdaráltam a diót, mákot, majd összevegyítettem a hozzávalókat.

A megkelt tésztát 3 részre osztottam. Mindegyiket téglalap alakúra nyújtottam, egyikbe került a dió, a mákot elosztottam a másik kettőbe. Feltekertem, tepsibe raktam, hagytam kelni 10-15 percet.

Lekentem felvert tojással, s 180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.

Zabpelyhes keksz

Legújabb kedvencünk. Az utóbbi időben többször készült, mindig kicsit másféleképpen. Sőt olyan is volt, hogy dupláztam az adagot, hogy jusson is, maradjon is. Tényleg finom, csak úgy nassolni, vagy tízóraira, kirándulóknak energiapótlásra. Mert itt a várva várt tavasz, s mi ki is használjuk. Minden hétvégén mentünk valamerre, közben tanúi voltunk, ahogy hétről hétre rohamtempóban ébred, virul, zöldül, virágba borul a természet. Ezért kedvencem a tavasz! :-)

Hozzávalók:

• 20 dkg barna nádcukor
• 3 evőkanál méz
• 3 tojás
• 25 dkg liszt
• 25 dkg zabpehely
• 1 csomag sütőpor
• 10 dkg kókuszreszelék
• 25 dkg vaj
• csoki, mazsola, aszalt gyümölcsök, mogyoró, dió...

Így készült:

A cukrot, tojásokat elkevertem, majd hozzáadtam a mézet, lisztet, zabpelyhet, sütőport, kókuszt és a megolvasztott vajat. Elkevertem, majd belekerültek a csokidarabkák, aszalt gyümölcsök, mikor milyen, vagy amihez kedvünk van, tetszés szerint. 

Sütőpapírral bélelt tepsibe két teáskanál segítségével halmokat rakosgattam, helyet hagyva közöttük, mert sülés közben elterülnek.

180 fokon pirulásig sütöttem őket. 

Egyik alkalommal két összetört banán és csoki került bele, ekkor még 10 dkg teljes kiőrlésű lisztet is kevertem hozzá, mert lágy lett az összekevert massza. Így is finom volt!

Első alkalommal 25 dkg cukorral készült, így édes lett, aztán csökkentettem 20 dkg-ra. A méz is édesíti meg az aszalt gyümölcsök. De aki nem éppen azon van, hogy fogyjon egy keveset, és édesen szereti, nyugodtan teheti bele a több cukrot.

Már említettem, hogy a Börzsöny lábánál lakunk, szó szerint. Kisétálunk a faluból, s máris kapaszkodunk felfele a dombra. A hozzánk legközelebb eső csúcs 500 m alatti, de elég arra is felmászni. :-) Néha távolabb is elmerészkedünk, mint ezúttal is. Megérte, minden völgy, csúcs más látnivalót kínál, főleg így tavasszal:

Azóta még készült néhányszor, Fiam előszeretettel visz magával Szegedre. Sokáig van rágcsálni valója. Legalábbis ha sokáig van belőle! :-)