Karamelles

Egyszerűen csak így neveztük ezt a sütit, amely a régi időkben szinte elmaradhatatlan kelléke volt az ünnepeknek. Anyukám gyakran megsütötte azokban az időkben, amikor divatba jött. Sőt, azután is, ez egyike azon sütiknek, amelyik nem merült feledésbe. Számomra ez volt a sütik sütije. Nagyon szerettem, s ma is a kedvencek között tartja magát. Én meg idejét sem tudom, mikor sütöttem. Egyszer néhány éve nekirugaszkodtam, kissé leegyszerűsítve készült el. Most a karácsonyi sütilista legelejére raktam, s kitartottam az elkészítése mellett. Csak a legvégén adtam alább az eredeti leírásból, ugyanis túlvertem a habot, nem mertem kakaót is keverni hozzá, így csak fehér maradt a teteje.
Nem is kellett receptet keressek hozzá, annyiszor készítettük annak idején, hogy kívülről tudom. A krémnél viszont lehet, hogy valamire nem jól emlékeztem, mert mire kihűlt a pép, olyan lett, mintha szivacsot daraboltam volna az edénybe. De géppel elkeverve a vajjal megfelelő lett.

Hozzávalók:
A piskótához:

• 9 tojás
• csipet só
• 9 evőkanál cukor
• 6 evőkanál liszt
• 9 evőkanál darált dió
• fél csomag sütőpor

A krémhez:

• 3 tojássárga
• 2 csomag tejszínízű (vagy vaníliás) pudingpor
• 6 dl tej
• 25 dkg vaj
• 20 dkg cukor

Továbbá:

• 10 evőkanál cukor a karamellhez
• 3 tojásfehérje+10 dkg cukor a tetejére

Így készült:

A piskótához a tojásokat szétválasztottam. A fehérjéket előbb a csipet sóval vertem fel, majd, mikor már majdnem jó, kanalanként hozzáadtam a cukrot, közben folyamatosan vertem. Mikor jó a hab, szintén a habverővel belekevertem a sárgákat, míg egyenletesen eloszlik. Ezután adtam hozzá kanalanként a lisztet, belevegyítve a sütőport is, végül a diót. A liszttel, a dióval óvatos mozdulatokkal kevertem, fakanállal, hogy ne törjön össze a hab.

Régen 3 fele osztva a masszát, külön sütöttük a 3 lapot, ami nem volt a legjobb megoldás, mert vagy nem sikerült egyenlően elosztani, vagy a végére összeesett a piskóta. Anyukám kezdte el egyben sütni, majd 3 fele vágni, én is ezt követtem.

Tehát kikent tepsibe simítottam a masszát (28×32 cm-es), 180 fokos sütőbe tettem s tűpróbáig sütöttem. Nem nyitottam ki a sütő ajtaját, míg szépen meg nem pirult a teteje a piskótának, nehogy összeessen.

Mikor kihűlt, 3 lapra vágtam.

A krémhez a tojássárgákat a pudingporral és kevés tejjel simára kevertem, majd fokozatosan hozzáadtam a többi tejet is. Kis lángon, állandóan kavargatva felfőztem. Mikor kezd sűrűsödni, előbb összecsomósodik a massza, a tojássárgás krém mindig ezt csinálja. De tovább főzve szépen kisimul.

Kavargatva kell hagyni kihűlni. Kihűlve nagyon darabos lett, lehet, 7 dl tejben kellett volna főzni. 

A vajat elkevertem a cukorral, majd kanalanként hozzáadtam a kihűlt pudingot, géppel habosra keverve.

A karamellhez való cukorból 5 evőkanállal kis lángon világosra olvasztottam, s mikor már egynemű, lassan csorgatva, közben kanállal elkenve az alsó lapon elosztottam. Nem fedi be teljesen, de lehetőleg mindenhova jusson belőle. A másik 5 kanál cukrot felolvasztva a második lapon kentem el. A harmadik üresen marad.

Mikor kihűlt a karamell, az alsó,karamelles lapra rákentem fele krémet, rátettem a másik megkent lapot, erre került a krém másik fele, majd a harmadik lappal befedtem. Erre kerül majd a hab.

A 3 tojásfehérjét felvertem, előtte edényben vizet tettem melegedni, olyanba, amilyenbe beleillik a habos edény. A fehérjékhez adtam a cukrot, s innentől gőz fölött vertem. Addig, míg jól megkeményedik a hab, illetve két ujjunkkal csippentve belőle, ujjunkat szétnyitva szálat lehet húzni. 

Rákentem a tetejére, s másnapig hidegre tettem a sütit.

A hab egy részébe kakaót kéne keverni, s ezzel cifrázni a tetejét, ez most elmaradt.

De hosszú lett a leírás! Annyira nem is bonyolult, de elég időigényes, ez tagadhatatlan. És sok cukor van benne. Viszont nagyon finom! Másnapra a karamell megolvad a lapok között, de ha mégsem, úgyis finom, legalább ropogni fog. Ez a süti fogyott el a leghamarabb- nem véletlenül.😊

Évfordulós torta

Már jó néhány éve nem szántam elég időt arra, hogy egy "normális" tortát süssek. Elsődleges szempont mindig, hogy minél hamarabb kész legyen. Mert vagy sok a dolgom még mellette, vagy csak a délután egy részét tudom rászánni. Most, hogy közeledett a 23. házassági évfordulónk, kinéztem egy vonzó receptet, s igen elszánt voltam, hogy én azt meg fogom sütni szombat délután. Mást nem csinálok, hanem tortát sütök. Úgy adódott, hogy mást csináltam. 😃 Most volt idő virágokat venni, s ha már ott voltak, egész délután azokat tettem-vettem, ültetgettem, csinosítgattam a ház elejét. Ez is meglett, viszont évfordulós torta -hát, csak egy gyors lett. Kavart tészta, puding, csoki a tetején.

A laphoz:

• 3 tojás
• 20 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 25 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 dl olaj
• 1 dl tej

Az öntethez:

• 10 dkg cukor
• 1,5 dl kávé

A krémhez:

• 2 csomag tejszínízű pudingpor
• 1 tojás
• 6 dl tej
• 4 evőkanál cukor
• 10 dkg vaj

A tetejére:

• 10 dkg étcsokoládé 
• 5 dkg vaj

Így készült:

A tésztához előbb elkevertem a tojásokat a cukorral, vaníliás cukorral, majd hozzáadtam a lisztet, sütőport, olajat, s miután ezekkel is simára kevertem a masszát, két részletbe belekevertem a tejet.

Kikent tortaformába borítottam a masszát, s 175 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.

Míg sült, az öntethez való cukrot karamellizáltam, majd ráöntöttem a kávét és kis lángon addig főztem, míg a cukor feloldódott,

A pudingot is megfőztem: előbb a pudingporokat kevertem el a tojással és kevés tejjel, majd a többi tejet és cukrot is hozzáadtam, s kis lángon, állandóan kavargatva sűrűre főztem. Mikor levettem, azon forrón elkevertem benne a vajat.

A közben megsült lap tetejéről levágtam egy keveset, hogy egyenes legyen a teteje - nekem mindig púposra sülnek a tortaformában a tortalapok.

A lapot tányérra tettem, köré pattintottam a tortaforma oldalát. Úgy melegen rálocsoltam a kávés öntetet, majd ráborítottam a pudingot s elsimítottam. Hagytam kicsit hűlni, levettem a karimát. A csokit a vajjal gőz fölött felolvasztattam, s bevontam vele a torta tetejét. Itt-ott letessékeltem a csokit a torta oldalára.

Meglepően finom lett, mindenki elégedett volt a "gyorstortával" .  A tortalap nem piskóta ugyan, de finom, puha, jó az állaga és szépen szeletelhető. A krém finomabb, krémesebb lenne, ha a vajat a cukorral kikavarva, majd belekanalazva a pudingot módon készítjük.
Mikor fogok végre egy délutánt tortasütésre szánni? Fogalmam sincs. Talán majd ha nyugdíjas leszek s az unokáimnak sütögetek...

Karamelles mézes krémes

Ez a süti hasonlít Anyukám hamis dobos receptjéhez -amit valamikor régen sütöttem, de a blogon még nem szerepelteti magát-. De csak némileg az összetevőit tekintve, az ízemlék közel sem jelentkezett. De azért finom volt! :-) Sőt, a családnak nagyon is ízlett! Ideje lenne újra sütni- ugyanis nem mostanság készült.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 60 dkg liszt
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 12,5 dkg margarin
• 2 evőkanál méz
• 15 dkg porcukor
• 2 tojás
• 1 dl tej

A krémhez:

• 25 dkg cukor
• 9 dl tej
• 8 evőkanál liszt
• 25 dkg vaj
• + maréknyi darált dió a tetejére

Így készült:
A lapokhoz a lisztet, szódabikarbónát elmorzsoltam a margarinnal, majd hozzáadtam a cukrot, mézet, tojásokat és tejet. Összegyúrtam. Ha nem állna össze, még pici tejet lehet hozzáadni.
4 részre osztottam. Mindegyiket tepsi méretűre nyújtottam (nagy tepsin, 28×34 cm-esen sütöttem), s tepsi hátán sorra 180 fokon világosra sütöttem őket. Hamar sül, figyelni kell rá.
A krémhez a cukrot előbb kis lángon karamellizáltam. Mikor már szép világosbarna s egynemű, felöntöttem 2 dl tejjel a kimért 9-ből, s hagytam addig főni kis lángon, míg a cukor feloldódott. Közben a lisztet előbb kevés tejjel simára kevertem, majd hozzáadtam fokozatosan a többit is. Hozzáöntöttem a karamellhez, s állandóan kavargatva sűrűre főztem. Hagytam kihűlni, közben gyakran megkevergettem.
Kanalanként hozzákevertem a vajhoz.
A lapokat megtöltöttem a krémmel úgy, hogy a tetejére is maradjon egy réteg.
Darált dióval szórtam be a tetejét.
Másnapra jól átpuhul, s szépen szeletelhető.

Recept forrása, némi átalakítással: Nők Lapja Konyha Desszert, III. évfolyam, 1. szám.

Tejberizs karamelles almával

Én tejbegríz párti vagyok, Férjuram meg tejberizsrajongó. De csak azért, mert nem Ő főzi. A tejberizst kevésbé szeretem főzni. Nekem az a kategória, amelyiknél nem áll egyenes arányban a rá fordított idő a finomságával. Vagyis amennyire én szeretem. Nem is készül túl gyakran, évente egyszer-kétszer. Viszont valamikor megláttam egy román blogon ezt az almával megbolondított változatot. Ez mindjárt előkelőbb helyre helyezte ezt az egyszerű étket.
Már készítettem, sőt még fotó is van róla valahol, de ez a ma készült.
Azért nem szeretek tejberizst főzni, mert a tejben nem akaródzanak megpuhulni azok a szemtelen rizsszemek. Jó sok idő kell neki, ráadásul sűrűn kell kavargatni is, ki is akar futni, odaégni is szokása. Aztán valamikor kipróbáltam úgy, hogy kevés vízben előfőzöm a rizst- ez a módszer jóval lerövidíti az elkészítési időt. Most is úgy készült.

Hozzávalók:

• 20 dkg cukor + 3 evőkanállal
• 5-6 nagyobb alma
• 3 dl rizs
• csipet só
• 3 dl víz
• 1 l tej
• 1 csomag vaníliás cukor

Így készült:

Az almákat megpucoltam, felkockáztam. (Felhasználtam a gyümölcskosárban fonnyadókat is.)

A 20 dkg cukrot kis lángon hagytam felolvadni. Mikor szép aranybarna lett, rádobtam az almakockákat, s fedő alatt hagytam megpárolódni. Addig pároltam, míg a cukor teljesen felolvadt. Néha azért átkevertem. Az almakockák egy része szétfő, de ez nem baj. Előbb kételkedtem benne, hogy ez így működik, de az alma által eresztett lé épp elég a cukor felolvadásához.

A rizst a csipet sóval és a 3 dl vízzel kis lángon főni tettem. Mikor az összes vizet beitta, hozzáöntöttem a liter tejet. Időnként megkavarva hagytam főni, fedő nélkül. Mikor majdnem megpuhultak a rizsszemek, hozzáadtam 3 evőkanál cukrot, a vaníliás cukrot. Még rövid ideig főztem, s fedő alatt hagytam még puhulni 5-6 percig.

Még azon forrón tálba rétegeztem a karamelles almával.

Ezúttal bableves mellé készült másodiknak, de Férjem azt mondta, desszertnek is simán megteszi. És valóban, mert nagyon finom! 😊

Ilyenkorra nálunk már nagyon fonnyad az ősszel beszerzett alma, amellett hogy minden nap eszünk belőle, kénytelen vagyok más módon is hasznosítani! :-)

Kis keresgélést követően ráleltem a régebbi fotókra is. Akkor kis tálkákba adagoltam, most egy nagyba. Nem emlékszem, akkor hogyan készült. De legfeljebb a mennyiségek változtak, az elkészítés menete ugyanaz. 

2021.február 12.

A héten is készült nagy adag belőle, csak azért, mert egyik délután rám tört az édesség ehetnék. Ilyenkor tavasztájt ez megszokott jelenség nálam, valószínűleg a tavaszi vitaminhiány így jelentkezik. 

Próbálom én almával, mézes-citromos teával csillapítani, de az valahogy nem elég hatásos... 😀

Habos-karamelles almás piskóta

Aranygaluska és pogácsa sütése során maradt fehérjék sorsa lett ez a finom almás süti.
Itthon van Fiam a hosszú hétvégén, olyankor a szokásosnál is többet sütök-főzök. Meg persze szülinapja is volt. Meg mindenki kívánságát teljesítettem, nem csak az ünnepeltét.
Számomra nem fárasztó a sütés-főzés, ritkán nyűg, inkább kikapcsolódás. Szeretem megtervezni, az időt beosztani, s várni, mi sül-fő ki az újabb receptek vagy elképzelések alapján. Persze megenni is, de a család elégedettsége nagyobb örömforrás.

Hozzávalók:

• 4-5 alma
• 6 evőkanál cukor
• 6 tojásból piskóta
• 6 tojásfehérje
• 20 dkg cukor

Az almákat megpucoltam, negyedeltem, vaskosabb szeletekre vágtam.

A 6 evőkanál cukrot karamellizáltam, majd felöntöttem fél dl vízzel. Addig főztem kis lángon, míg a cukor feloldódott, s kissé besűrűsödött.

Tepsi aljára öntöttem, elkentem, hogy mindenhova jusson. (Tepsi mérete: 28×32 cm.) Kiraktam az almaszeletekkel.

A piskótát a szokásos módon elkészítettem, az almaszeletek tetejére borítottam.

180 fokos sütőben készre sütöttem. Azaz addig, míg a teteje szépen megpirult.

A tepsiben hagytam kihűlni.

Egy nagyobb méretű tálcára borítottam úgy, hogy az alja legyen a teteje.

A 6 fehérjét a 20 dkg cukorral gőz fölött felvertem s a süti tetejére simítottam.

Nekem kicsit édesebb lett a kelleténél, de amúgy nagyon finom. A karamell jó ízt ad az egésznek. No meg az alma is, persze.

Marlenka

Már többször nézegettem a marlenka recepteket, de olyan különleges, nekem biztos nem sikerülő finomságnak tartottam. Ami még visszatartó erő volt, az a sűrített tej több órán át főzése minden általam böngészett receptben. A hosszú hétvégén aztán ráértem elmélkedni, s eszembe jutott, mi lenne, ha a tejkaramella készítése során alkalmazott módon csinálnék krémbe való karamellszószt. Ez este volt, másnap pedig teljesen véletlenül belebotlottam ebbe a receptbe. Tudtam, hogy ez lesz a befutó, mentettem a receptet, s másnap hozzáláttam. Kicsit elfigyelmetlenkedtem, kicsit változtattam rajta, kicsit kínlódtam a lapokkal- na jó, több, mint kicsit-, de reggel első dolgom volt tesztelni a végeredményt. S olyan finom lett! Valamikor régen ettem bolti marlenkát, de meggyőztem a családot, hogy ez annál is finomabb. Mert szerintem az! :-)

 Hozzávalók:
A lapokhoz:

• 60 dkg liszt
• 12 dkg margarin
• 20 dkg cukor
• csipet só
• 3 evőkanál méz
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 3 tojás
• 1 evőkanál ecet

A karamellhez:

• 30 dkg cukor
• 0,8 dl víz
• 5 dkg vaj
• 2 dl tejszín

A krémhez:

• 1 csomag vaníliaízű pudingpor
• 1 evőkanál liszt
• 5 dl tej
• 25 dkg vaj

Így készült:

A karamell készült el előbb: a cukrot a vízzel kis lángon főni tettem. Nem kéne kavargatni az eredeti recept szerint, de én nem bírtam megállni: néhányszor belekavartam. Mikor elég barnának találtam, belelöktem a vajat, mikor felolvadt, hozzáöntöttem a tejszínt is, s addig főztem, míg a cukor teljesen felolvadt. Sőt, kicsit tovább is, mert csak 1,5 dl tejszín kellett volna bele, de 2 dl volt a dobozban, mind beletettem.

Mikor kész lett, a kamrába tettem hűlni.

Következtek a lapok: tálba tettem a lisztet, cukrot, mézet, csipet sót, szódabikarbónát, az ecetet ráöntve, s összemorzsoltam a margarinnal. Beleütöttem a két tojást, s össze akartam gyúrni. Igen ám, de nem akart összeállni. Ekkor kaptam észbe, hogy láng fölött össze kellett volna melegíteni a mézet, cukrot, margarint. Ezen már nem tudtam segíteni, viszont még egy tojás hozzáadásával összeállt a tészta. 

Pihentettem, mert közben sült a pogácsa, s mikor ez kész volt, láttam hozzá a nyújtáshoz. 6 részre osztottam a tésztát s mindegyiket tepsi nagyságúra nyújtottam (kb. 24×30 cm). Ma mondta Férjuram, hogy motyogtam közben eleget. Hogyne, annyira ragadt, hogy vastagon kellett lisztezni a deszkát. Így is a hatból hármat újra össze kellett gyúrni, s megint nyújtani. De az összegyúrás után sokkal jobban viselkedett a tészta. 

180 fokos sütőben sütöttem a lapokat addig, míg világosbarnák lettek. Hamar sül, figyelni kell rá.

Közben a pudingporból, lisztből, tejből sűrű pudingot főztem.

Időnként átkeverve hagytam kihűlni.

A vajat szétnyomkodtam, majd kanalanként hozzáadtam a kihűlt pudingot, végül a közben kihűlt és szépen besűrűsödött karamell nagy részét.

A lapokat egymásra raktam, körbe levágtam a széleket, hogy egyformák legyenek.

Megtöltöttem a krémmel úgy, hogy a tetejére is maradjon.

A levágott széleket összemorzsoltam s beszórtam a süti tetejét. 

Másnapig a kamrába hagytam "összeérni". A maradék karamellt kissé felmelegítettem, épp, hogy folyóssá váljon, s becsorgattam a süti tetejét.

Szépen megpuhult a süti, könnyen lehetett szeletelni.

Nem  a leggyorsabban elkészülő süti, nagyjából mind bármelyik másik lapokból és krémből álló süti. Csak a leírás hosszú, hogy okuljatok a hibáimból! :-) Eredeti recept a fenti linken, oly módon készítve talán a tészta sem lesz olyan pimasz. Bár a mézes tészta nekem mindig feladja a leckét, de még sosem fogott ki rajtam.

De megérte az összes ráfordított időt. Nagyon finom. Rég ettem annyit sütiből, mint a marlenkából! :-)

Áginak pedig köszönet a sűrített tej mentes receptért! :-)

Karamelles sajttorta

Férjem időközben utolért. Az évei számát tekintve. Igaz, csak egy hónap előnyöm van. Így én vagyok a rangidős a családban! :-) Magamnak nem, de neki sütöttem tortát. Csak egyszerűt, de annál finomabbat.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 20 dkg liszt
• csipet só
• 6 dkg cukor
• 10 dkg vaj
• 2 tojássárga
• fél csomag sütőpor

A sajtkrémhez:

• 1 kg sajtkrém
• 1 csomag vaníliás pudingpor
• 15 dkg cukor
• 3 tojás
• vanília

Az öntethez:

• 15 dkg cukor
• 1 dl víz

Így készült:

A tésztához valókat összegyúrtam.

Kinyújtottam, a tortaforma alját rátéve körbevágtam, a tésztával pedig kibéleltem a forma alját.

A maradék tésztát összegyúrtam, kinyújtottam hosszúkásra s szélét szabtam belőle a tortának, körbeigazgattam a forma oldalán. (Kapcsos tortaformát használtam, 22 cm átmérőjűt.) 

A töltelékhez valókat összekevertem, a formába öntöttem.

180 fokos sütőbe tettem. Addig sütöttem, míg a töltelék teteje színesedni kezdett, de a közepe még remegős volt. (Mire kihűlt megdermedt. )

Az öntethez a cukrot kis lángon  karamellizáltam. Felöntöttem 1 dl vízzel, s addig hagytam főni, míg teljesen felolvadt a karamell benne. Mire kihűlt, kissé besűrűsödött.

Szeleteléskör öntöttünk rá kevés öntetet.

Finom volt! A töltelék finoman lágy, a tészta ropogós, a karamelltől meg édes. :-)

18. torta

Mert minek is nevezzem? Elsőszülöttem 18. szülinapjára készült, azaz a nagy családi bulira, ami később lett megtartva. A nagy esemény napján is készült torta. Mivel népes csapat vagyunk, két tortát terveztem sütni, de Húgom, a Keresztanya szólt, hogy ők is hoznak. Így maradtam egynél. Sütöttem egy kakaós piskótát, s az igen kedvelt karamelles krém került bele meg rá. Nem vagyok nagy tortasütő, de ezeket az egyszerűeket is nagy szeretettel készítem. Főleg Nekik!

Hozzávalók:

• 5 tojásos kakaós piskóta
• 20 dkg cukor
• 2 dl víz
• 7 evőkanál liszt
• 6 dl tej
• 25 dkg vaj
• 10 dkg csoki a díszítéshez

Így készült:

A szokásos módon elkészítettem a piskótát, kerek, 22 cm-es kapcsos tortaformában tűpróbáig sütöttem.

Kihűlés után vízszintesen 3 lapra vágtam.

A krémhez a cukrot kis lángon karamellizáltam. Mikor kész lett, 2 dl vizet öntöttem rá, s hagytam főni, míg teljesen feloldódott a cukor.

Közben a púpos evőkanállal mért lisztet simára kevertem kevés tejjel, apránként a többi tejet is hozzáadtam. a karamellhez öntöttem, s állandóan kavarva sűrűre főztem.

Időnként megkavarva hagytam kihűlni.

Mikor kihűlt, kanalanként a vajhoz kevertem.

Megtöltöttem vele a tortalapokat, a külsejét is bevontam. Egy keveset hagytam a díszítéshez.

Gőz fölött felolvasztott csokival és krémcsókokkal díszítettem a tortát.

Karamellkrémes szelet

Ez a süti több bosszúságot is okozott nekem. :-) Végül annyira finom lett, hogy a ronda fotók ellenére is megörökítem.
Először is a recept -egy régi, olvasói recepteket tartalmazó kiadványban találtam, fotó nélkül-  olvasása után rájöttem, hogy ez-az hibádzik benne, de feltételeztem, hogy tudom, mi az. A tészta rendben volt, viszont a krém nem. Karamelles-lisztes pépet kellett hozzá készíteni 20 dkg cukorból, ez került volna a lapok közé, a tetejére meg margarin-cukor egyvelege, szintén 20 dkg cukorral. Hát ez magában egyik sem túl finom, a cukor mennyiségét meg igencsak sokalltam. Ezt lecsökkentettem kicsivel több, mint felére, s összekevertem a két krémnek szánt keveréket. Ez jó is lett volna, viszont a pép sűrítésére használt 10 dkg lisztet meg keveselltem, tettem 12-t. Többet kellett volna, mert nem keményedett meg eléggé, kihűlve is sűrűn folyós volt. Kissé össze is kapta a krémet, de másnapra, mikor megpuhultak a lapok, szépen lehetett szeletelni.
A másik bosszúság meg: kaptam a Férjemtől névnapra, szülinapra, karácsonyra egy új fotómasinát. Ami elméletileg sokkal jobb, mint a régi, kis marokba illő gépem, amit szeretek ugyan, de elégedetlenkedtem is vele kapcsolatban. Na az újjal sehogy sem sikerült egy elfogadható közeli képet csinálni. Annyiféle beállítási lehetőség van rajta, amit igazából csak a pasik élveznek, én nem. Morogtam is rendesen, végül a kütyüélvező férfiim rájöttek, hogyan lehet tiszta, színeket is visszaadó fotót készíteni. Végül is én voltam a hunyó, de hát a technika vívmányai nem hatnak meg...

Hozzávalók:
A lapokhoz:

• 50 dkg liszt
• csipet só
• 10 dkg cukor
• 10 dkg zsír
• nagy csipet szódabikarbóna
• 1 tojás
• 2 dl házi tej

A krémhez:

• 20 dkg cukor
• 1 l tej
• 12 dkg liszt (inkább 15)
• 25 dkg margarin
• 2 evőkanál cukor

Így készült:

A tésztához való lisztet, sót, cukrot, szódabikarbónát tálba tettem, elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a tojást, majd kisebb adagokban a tejet. Majdnem mind kellett, csak ici-pici maradt belőle. A meggyúrt tésztát 1-2 órát pihentettem, amit a recept nem kért ugyan, de úgy alakult a tennivalóm.

A tésztát 4 részre osztottam, tepsi méretű, vékony lappá nyújtottam őket, s sorra, tepsi hátán 180 fokon kisütöttem. Hamar sül, figyelni kell rá.

A krémhez 20 dkg cukrot világosra karamellizáltam, majd felöntöttem a tej több, mint felével. Hagytam melegedni, időnként átkavarva, míg a cukor felolvad benne. Közben a lisztet simára kevertem kevés tejjel, majd hozzáöntöttem a többi tejet. Mikor a cukor teljesen feloldódott, a lisztes keverékkel sűrűre főztem.

Időnként megkavarva hagytam kihűlni.

A margarint 2 evőkanál cukorral elkevertem, majd hozzákanalaztam a kihűlt pépet. Mivel ez nem lett elég sűrű, kissé összekapódott a krém. 

Megtöltöttem a lapokat,  a tetejére is kentem egy réteget, s másnapig a kamrába tettem.

Ekkorra jól átpuhult, s könnyen szeletelhető lett.

Karamelles almás süti

Ez sem éppen mostanság készült - a fotók alapján húsvét környékén-, de annyira finom volt, hogy nem lehet kihagyni. Unokatestvérem adta az ötletet, aki, mikor Zilahra megyünk, ilyennel szokott nekünk kedveskedni. Azaz hasonlóval: karamelles-körtebefőttes piskótát süt tortaformában, s tejszínhabot kínál hozzá. Nagyon tudja már készíteni, mindig finom és még gyönyörű sárga piskótáját is megcsodálom. Naná, hogy sárga, falun szabadon kapirgáló, Nagynéném által tartott tyúkok tojásaiból készül.
Én almával készítettem, tepsiben, és rákentem a tejszínhabot.

Hozzávalók:

• 20 dkg cukor
• 5-6 alma
• 6 tojás
• csipet só
• 6 evőkanál cukor
• 6 evőkanál liszt
• fél csomag sütőpor
• 5 dl tejszín + 2-3 evőkanál cukor

Így készült:

A 20 dkg cukrot világosra karamellizáltam. A tepsi (28×34 cm) aljára csorgattam úgy, hogy lehetőleg befedje. Nem sikerült teljesen, de mindenhova jutott több -kevesebb.

Az almákat meghámoztam, vaskosabb szeletekre vágtam, magházát eltávolítottam.

Az almaszeletekkel beborítottam a karamellt.

Elkészítettem a piskótát: a tojásokat szétválasztottam, a fehérjét csipet sóval és fele cukorral felvertem. A sárgákat a sütőporral és a cukor másik felével habosra kavartam. A habot hozzáadtam, majd kanalanként belekevertem a lisztet.

A piskótát az almára borítottam, s 180 fokos sütőben készre sütöttem. 

A tepsiben hagytam kihűlni, majd kiborítottam úgy, hogy az almás fele kerüljön felülre.

A tejszínt a cukorral felvertem, s bevontam vele a sütit.

Hosszúkás szeletekre vágtam.

A karamell az alma levétől megolvadt, s kissé átitatta a piskótát. Nagyon finom lett, de gondolom, nem kell dicsérnem! :-)

Karamelles fagyi

Mióta nyúz a leányzó, hogy készítsünk fagyit! Tegnap aztán eljött az ideje, a hétvégén úgyis nagy melegnek nézünk elébe. Nekem teljesen megfelelt ez a nem túl meleg időjárás, de ha meleg lesz, hát legyen, végül is nyár van:-)

Hozzávalók:

• 3 tojás sárgája
• 3 dl tej
• 20 dkg cukor
• 5 dl tejszín

Így készült:

A cukrot világosra karamellizáltam.

Közben a tojások sárgáját előbb kevés, majd a tej mennyiségének úgy felével simára kevertem.

A karamellt felöntöttem a többi tejjel, s a legkisebb lángon addig hagytam főni, míg a cukor feloldódott. Ekkor hozzáöntöttem a tojássárgás tejet, s felfőztem. Kicsit besűrűsödött.

Hagytam kihűlni.

A tejszínt felvertem, elkevertem a kihűlt karamellel, s mehetett a mélyhűtőbe.

Már az este is ettünk belőle, akkor még nem volt teljesen megfagyva. Mára jól megfagyott, de pici "melegedés" után teljesen élvezhető volt, egyáltalán nem jeges, pedig kevergetés nélkül fagyott. Egyetlen "szépséghibája", hogy a karamelles rész lesüllyedt az aljára, így ott karamellesebb s sötétebb színű. 

Karamellkrémes bonbon

Számtalan helyen megcsodáltam már a bonbonokat, de még soha nem jutott eszembe, hogy én is készítsek. Vagyis inkább azt mondanám, még nem szántam el magam, nem határoztam el, hogy én most aztán bonbont fogok előállítani. Mert azért a jövőbeni szándék ott lappangott a fejemben, bizonyítja ezt az is, hogy egy ideje elrakom a bonbonos dobozok ígéretesebb műanyag belsejét. Meg a szilikon jégkockaformákat is alkalmasnak gondoltam a célra.
Az este aztán munka után hirtelen felindulásból nekiálltam. Minden előzetes terv nélkül. A töltelék mibenléte okozott némi fejtörést, végül a kedvenc ízem, a karamell mellett döntöttem. Nagyon izgi volt, kíváncsi voltam nagyon a végeredményre. Minden spéci eszköz nélkül, kissé béna, egyenletlen szélű, de finom (naná, csoki és karamell) nasi lett:

Hozzávalók:

• 20 dkg étcsokoládé
• 15 dkg cukor
• 0,5 dl víz
• 10 dkg vaj

Így készült:

A cukrot világosra karamellizáltam. Felöntöttem a vízzel, s addig főztem kis lángon, míg a cukor felolvadt. Ekkor beledaraboltam a vajat, s a lángról levéve addig kevergettem, míg felolvadt. Hagytam kihűlni.

A csokit gőz fölött felolvasztottam, majd kiskanállal úgy kétharmadát belecsorgattam-kentem a bonbonformába. Hűtőbe tettem,hogy megdermedjen.

A kihűlt töltelékkel megtöltöttem a megdermedt csokiformákat, majd a maradék csokival befedtem a tetejüket. Visszaraktam a hűtőbe.

Fele töltelék megmaradt, majd kikanalazzuk, mert igencsak finom.

Úgy két óra múlva simán ki lehetett nyomni a formából a bonbonokat, s bár este 10 volt, azért meg kellett kóstolni:-)

Azért nem lett egyenletes az alja, mert ebben a formában nem lehetett lesimítani. Próbálgattam letördelni a széléről a csokit, még csúnyább lett, hát úgy hagytam.

Nem lesz szenvedélyem a bonbongyártás, azt már tudom, de néha bizonyára fel fogom dobni vele a napjaimat, vagy estéimet. Főleg a töltelékek miatt, amivel aztán lehet variálni. Ötletet meg számtalant találni, kitalálni...