2018. november 29., csütörtök

Padlizsánkrém

Azaz vinetta. :-)
Erdélyben széles körben használták-használják, Magyarországon kevésbé. Pedig érdemes beiktatni az étrendbe, sok finomság készülhet belőle. Meg aztán egészséges is, egészségesen elkészítve persze. Régen csak krém és zakuszka készült belőle, később rántottuk is. Azóta még több módon teszem a család elé, egyik-másik a gyerekek tetszését is elnyerte. Mert a csacsik krémnek nem eszik meg. Én és Férjem mai napig rajongunk érte. Ha hazalátogatunk, ott is rendszeresen megkínálnak vele, hazai ízekkel kedveskedvén.
Nem mindenhol ugyanúgy készítik, én Anyukámtól így tanultam, persze másképp elkészítve is szívesen megeszem.
Az első lépés a padlizsán megsütése. A legjobb parázson, vaslemezen, akkor van egy kis füstös íze is, de ha nincs erre mód, tűzhelyen is sülhet, serpenyőben, minden oldalára forgatva, míg az egész jó puha lesz, s össze is esik. Sütőben is hallottam sütni, ezt én sosem próbáltam. Még melegen le kell húzni a héját, s hagyni lecsöpögni a levét. Rendszerint nagyobb mennyiséget sütünk -ezt Apósom szokta, odakint-, s bekerül egyszer elkészítendő adagokban a fagyasztóba. Télen meg előszeretettel járunk rá.
Ezúttal is a mélyhűtőből került elő a kenyérre kenni való:




Hozzávalók:

  • 3 közepes méretű padlizsán
  • 2 nagy fej hagyma
  • 1 dl olaj
  • só, bors
Így készült:
A padlizsánt megsütjük, megpucoljuk.
A hagymát megpucoltam, felkockáztam, s az olajon mokkáskanálnyi sóval puhára pároltam.
Hagyom hűlni, majd a padlizsánnal összekeverem, kevés borsot teszek hozzá. Botmixerrel szoktam pépesíteni. Ha szükséges, még sózom.
Régen műanyag, erre a célra készített késsel lapítón -deszkán- vágta Anyukám apróra, gyors mozdulatokkal. A szintén apróra vágott hagymával és olajjal alaposan elkeverte. Így más az íze, de tényleg. Apukám így, kissé darabosan szerette igazán. De én már a kényelmesebb megoldást választom. 
Ezt a krémet még lehet dúsítani majonézzel- jót tesz neki, lágyabb ízű lesz. Van, aki nyersen teszi bele a hagymát, vagy fokhagymával ízesíti- ízlés, megszokás kérdése.
Olvastam már vitát arról, hogy milyen is az igazi erdélyi padlizsánkrém. Nekem ez az igazi! 😊



2018. november 28., szerda

Apró kiflik

Minél apróbb, annál többet kell pödörgetni. De így olyan kis szépek! Többnyire van kedvem foglalatoskodni velük. Tudom is én, miféle mánia ez. Mert nem azért sütök és töltök vele annyi időt, hogy aztán egyem reggeltől estig. Mert ritkán eszem sokat belőlük. Előfordul, hogy csak kíváncsiságból megkóstolom, s annyi. Engem megnyugtat, kikapcsol a konyhai teendő. Na nem a mosogatás, inkább annak gyártása! 😃


Hozzávalók:
  • 1 kg liszt
  • 20 dkg margarin
  • 20 dkg zsír
  • nagy csipet só
  • 3 evőkanál porcukor
  • 3 evőkanál ecet
  • 3 egész tojás
  • 3-4 evőkanál tejföl
A töltelékhez:
  • 10 dkg darált dió
  • 4 dl sárgabaracklekvár
  • 2 evőkanál cukor
  • rahát vagy lekvár(amibe nem jutott diós töltelék)
Így készült:
A lisztet elmorzsoltam  a zsírral és margarinnal. Hozzáadtam a porcukrot, sót, ecetet, tojásokat és a tejfölt. Összegyúrtam. Tejfölből annyi kell, hogy jól gyúrható tésztát kapjunk.
A töltelékhez összekevertem a darált diót a cukorral és lekvárral. 
A tésztát 20-30 percig pihentettem.
20 gombócra osztottam. Mindegyiket vékony kerek lappá nyújtottam, 8-ba vágtam (előbb ketté, majd még ketté, s feleztem). A vastagabb felére tölteléket tettem, felsodortam, kissé meghajlítottam, s tepsibe sorakoztattam őket. 
180 fokon világosra sütöttem őket.
A töltelék nem bizonyult elégnek, a maradékba rahátot tettem.


A porcukor elmaradt róla, mert a tésztába is került némi cukor, meg a töltelék is édesíti. De igény szerint meg lehet szórni vele.
Finom, roppanós tésztájú kiflik lettek. 

2018. november 26., hétfő

Bolognai palacsintacsomagok

A gyerekek nagy kedvence a bolognai. Én elég rég készítettem, mert már ők is el tudják. Főleg Gergő, gyakorta készíti a barátainak. Végül is egyszerű, kiadós, és mi tagadás, finom is.
Ezúttal palacsintába töltöttem- nem először-, így tudom, hogy mindenki szereti. Ez egyike azon recepteknek, amelyek hirtelen felindulásból születtek, s meg is maradtak az "étlapon".

Hozzávalók:

  • 50 dkg darált hús
  • 1 nagy fej hagyma
  • 2-3 evőkanál olaj
  • bors, paprika
  • kevés morzsolt bazsalikom, oregánó
  • 2 dl sűrű paradicsomlé
  • 8 darab sós, vastagabbra sütött palacsinta
  • 10-15 dkg reszelt sajt
  • 3 dl tejföl
Így készült:
A hagymát apróra vágtam, az olajon megpároltam.
Hozzáadtam a darált húst, sóztam s morzsásra pároltam. Hozzáadtam a többi fűszert- borsot, paprikát, oregánót, bazsalikomot, végül a paradicsomot s 2-3 perc alatt összefőztem.
Kisütöttem a palacsintákat.
Mindegyik közepére púpozott evőkanál húst tettem, s becsomagoltam: két szemben lévő szélét ráhajtottam, majd a másik két szemben lévőt. Vékonyan kiolajozott tepsibe tettem úgy, hogy a hajtás kerüljön az aljára. 10 palacsintacsomag lett.
Megszórtam a reszelt sajttal, tetejét lekentem tejföllel s előmelegített sütőben 190 fokon addig sült,míg a teteje enyhén megpirult.

Korábban hosszúkásra töltöttem, mint általában a palacsintát, most ennyi újítást eszközöltem. Ez persze csak a küllemén változtat, ezúttal is finom volt.
Palacsintareceptet nem írtam, mindenki a maga módján készíti. Ugyanúgy készült, mint máskor, csak nagy csipet sót tettem bele, cukrot nem, s vastagabbra sütöttem, hogy legyen mit harapni a húshoz. 😉 


2018. november 25., vasárnap

Lekváros süti

Idén többféle lekvárt főztem. S hol ezt kóstoltuk meg, hol amazt, ebből maradt egy kevés, abból még több, tavalyi is lekerült a polcról, aztán besuvasztottuk a hűtőbe a maradékot. Azon vettem észre, hogy hatféle megkezdett lekvár foglalja a helyet a hűtőben. Azért készült ez a süti, hogy megszüntessem ezt az állapotot. 😉


Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • csipet só
  • 1 sütőpor
  • 20 dkg zsír
  • 10 dkg cukor
  • 2 tojás
  • 2-3 evőkanál tejföl
  • lekvár, többféle
Így készült:
A lisztet, sót, cukrot, sütőport elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a tojásokat és 1 evőkanál tejfölt. Összegyúrtam, s közben annyi tejfölt adtam hozzá, hogy ne túl kemény, könnyen gyúrható tésztát kapjak.
A tésztát 4 részre osztottam. Mindegyiket sorra tepsi méretűre nyújtottam (28×32 cm-es tepsi). 
Az első lapot kikent tepsibe tettem. Lekentem lekvárral. Erre került a második lap, újra lekvár, megint lap, lekvár, s az utolsó lappal beborítottam.
180 fokos sütőben addig sült, míg a teteje szépen megpirult.

Legalább négyféle lekvár van benne, de az is lehet, hogy öt. Köztük szilva, málna-ribizli, meggy, sárgabarack. Próbáltam nem túl vékonyan kenni, helyenként mégis mintha eltűnt volna a lekvár. Valahol mégis ott van! 😃 

2018. november 24., szombat

Lenmagos sós rúd

Pontosan egy hónap van karácsonyig. Próbálom kitalálni, minek tudható be, hogy idén máris várom a karácsonyt. De nem jöttem rá... Pedig bevetném a módszert a következő években is! 😉 Már tervezgetek, rendezgetek, recepteket gyűjtögetek.
Most pont egy sós süti van soron, de hát az is kell az ünnepekre, legalábbis nálunk biztosan lesz.
Ez egy újabb sikeres, napokig roppanós-omlós, sós rúd.
A sokat sütős-főzős hétvégén készült, amiből kéthetente kijut, mikor itthon van Fiam.



Hozzávalók:

  • 70 dkg liszt (fele rétesliszt)
  • 2 teáskanál só
  • 30 dkg zsír
  • 10 dkg margarin
  • 1 tojás
  • 2 evőkanál lenmag
  • 20 dkg reszelt sajt
  • 1 csomag sütőpor
  • 2-3 dl joghurt
Így készült:
A lisztet, sót, sütőport elmorzsoltam a margarinnal, majd a lenmag, sajt és tojás is belekerült, és miközben gyúrtam, fokozatosan annyi joghurt, hogy összeálljon a tészta. 
A meggyúrt tésztát egy órányit pihentettem.
Enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, hosszú csíkokat szabtam belőle.
Tepsibe pakoltam, 180 fokon szép pirosra sütöttem.
3 nagy tepsivel lett. Amelyik kicsit sötétebbre sült, az roppanósabb, finomabb lett.


2018. november 23., péntek

Rácsos diós-lekváros linzer

Ez a süti már karácsonyi ízvilágúra sikeredett, szerintem a fahéjnak köszönhetően.
Évek óta az a tapasztalat, hogy alig kezdődik el november, azon vesszük észre, hogy már nyakunkon az ünnep. Nagyon szalad ilyenkor az idő. Sok a tennivaló, sűrű a program, állandóan tervezni-szervezkedni kell, munkahelyen és itthon is. Végül a készülődésre marad a legkevesebb idő, mégis annyira szeretem ezt az ünnepet. És évek óta először most várom is.

Hozzávalók:

  • 40 dkg liszt
  • 20 dkg darált dió
  • fél teáskanál szódabikarbóna
  • fél teáskanál fahéj
  • csipet só
  • 25 dkg cukor
  • 25 dkg margarin
  • 1 egész tojás+1 sárgája
  • 1 nagy üveg lekvár (most eper, de barack, szilva is lehet)
Így készült:
A lisztet, diót, sót, cukrot, fahéjat, szódabikarbónát tálba mértem, elmorzsoltam a margarinnal, majd a tojás hozzáadásával összegyúrtam.
Kétharmad részét  kinyújtottam, tepsibe tettem, vastagon lekentem lekvárral. A maradékot is kinyújtottam, csíkokra vágtam és berácsoztam vele a tetejét.
180 fokon készre sütöttem.

Egyszerű, régimódi süti, de finom. Nem kell mindig túlragozni... 
S miért is ne készülne ilyen karácsonyra? Főleg, mert lényegesen tovább eláll, mint krémes-habos társai.




2018. november 22., csütörtök

Krumplis-gombás fasírt...

... hús nélkül, tört krumplival és tejfölös gombaszósszal.
Péntek délután készült, gyerekeket várván haza. A péntek délután nekem többnyire pihenőidő szokott lenni, kivéve, ha Gergő jön haza. Most kivétel volt. Éreztem is a hiányát, igencsak vágytam egy kis semmittevésre, nehezen láttam hozzá a teendőimnek, de aztán belelendültem, s elkészült a fantáziavacsora. Bár elég nagy erőfeszítésembe került, hogy ne aludjak el, mire 11 után hazaérkeztek a csemeték...
Egy román blogon láttam hasonló fasírtot, de nem követtem a receptet, csak az ötletet csentem. Aztán a többi menet közben alakult ki.

Hozzávalók:
A fasírthoz:

  • 6 darab közepes méretű főtt krumpli
  • 50 dkg gomba (barna csiperke)
  • 1 nagy fej hagyma
  • 1 teáskanál házi ételízesítő
  • bors, paprika
  • 2-3 gerezd fokhagyma
  • 3 tojás
  • 3 szelet kenyér
  • zsemlemorzsa
  • olaj a sütéshez
A tejfölös gombához:
  • a gomba fele
  • 1 mokkáskanál pirospaprika
  • petrezselyemzöld (most szárított)
  • 4-5 evőkanál tejföl
  • fél dl tej
A krumplihoz:
  • 1 kg krumpli
  • 5 dkg vaj
  • tej
Így készült:
A krumplit megfőztem, megpucoltam.
A gombát megpucoltam, felaprítottam.
A hagymát apróra vágtam, kevés olajon megpároltam. Rádobtam a gombát, sóztam, fedő alatt megpároltam. 
A krumplit megreszeltem. A gomba kicsivel több, mint felét apróbb darabokra vágtam, a krumplihoz adtam. Belekerültek a fűszerek, ételízesítő, zúzott fokhagyma, beáztatott és kicsavart , szétmorzsolt kenyér, tojások és annyi zsemlemorzsa, hogy formázható massza legyen.
Meggömbölyítettem, és ujjnyi olajban mindkét felét pirosra sütöttem.
Közben a megpucolt, felaprított krumplit sós vízben főni tettem. 
A maradék gombát a tejföllel, tejjel, paprikával és petrezselyemmel összefőztem. Kevés sót is tettem még bele.
Ha megfőtt a krumpli, leszűrtem, összetörtem, a vajjal és tejjel elkevertem.
A fasírtot a krumplival és tejfölös gombával ettük.

 Finom volt! Férjem csodálkozott, hogy nincs benne hús. Biztos, hogy máskor is fogom készíteni! :-)
Gergő azt mondta, csupa krumpli és csupa gomba. És tényleg! 😃 De jóízűen ették!


2018. november 20., kedd

Meggyes mákos kocka

Hogy én ezt a sütit hány hete tervezem megsütni! De mindig más lett helyette, sőt időközben a megvásárolt máknak is más sorsa lett. Végre tegnap sort kerítettem rá.
Mutatós és finom süti, leginkább a meggynek köszönhetően. Anélkül túl száraz lenne, nekem legalábbis. De érdemes volt megsütni, sőt, úgy gondolom, csokival a tetején ünnepi asztalon is megállja a helyét. De még így is, főleg mákrajongók körében.

Hozzávalók:
A tésztához:

  • 20 dkg liszt
  • csipet só
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 2 evőkanál cukor
  • 10 dkg margarin
  • 1 tojás
  • 1 evőkanál tejföl
A töltelékhez:
  • 1 üveg lekvár (nekem eper, eredetileg meggy)
  • 2 tojás
  • 20 dkg cukor
  • 15 dkg margarin
  • 20 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 20 dkg darált mák
  • 3 dl tej
  • 1 üveg magozott meggybefőtt
Így készült:
A tésztához előbb a lisztet a margarinnal elmorzsoltam, majd belepakoltam a többi hozzávalót, s összegyúrtam.
Míg elkészült a töltelék, pihenni hagytam.
A tojásokat a cukorral alaposan elkevertem. Majd hozzákevertem a mikróban felolvasztott margarint, belemértem a lisztet, mákot, belekerült a sütőpor és végül a tej. Csomómentesre kevertem.
Utoljára a lecsepegtetett meggyet kevertem bele.
A tésztalapot lisztezett deszkán kinyújtottam, kikent tepsibe tettem (28×32 cm-es). Lekentem vastagon lekvárral, majd ráborítottam a mákos masszát.
'80 fokon addig sütöttem, míg a teteje pirulni kezdett. A biztonság kedvéért lehet tűpróbát is végezni.

Recept innen. Sok más receptet is kipróbáltam erről az oldalról, érdemes böngészgetni itt! :-)

2018. november 18., vasárnap

Sacher-torta

Fiam névnapjára csokitortát terveztem sütni, de óhaja borította a menetrendet: Sacher-tortát kért, mondván, hogy nem kedveli a túl édes-krémes tortákat. Hát ez ugyan nem krémes, de épp eléggé édes.
Én még nem hogy nem sütöttem, de még csak nem is ettem soha ilyet. Természetesen a gyerek kívánsága parancs. Segítségül hívtam a böngészőt, ahol rátaláltam Zsuzsa receptjére, s le is parkoltam ennél. Meggyőződtem, hogy minden összetevője fellelhető-e a kamrában, s aztán nekiláttam elkészíteni. Gergő azt mondta, igen, ilyennek kell lennie, így bízom benne, hogy tényleg Sacher-tortát sütöttem. 😊

Hozzávalók:

  • 8 tojás
  • 20 dkg étcsokoládé
  • 30 dkg cukor
  • 20 dkg vaj
  • 20 dkg liszt
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 csomag sütőpor
  • csipet só
A bevonáshoz és a töltéshez:
  • 1 nagy üveg sárgabaracklekvár
  • 20 dkg étcsokoládé
  • 3 evőkanál étolaj
Így készült:
A tojásokat szétválasztottam, külön edényben a sárgáját, és külön a fehérjét.
A csokoládét vízgőz fölött felolvasztottam. Azon melegen beledaraboltam a vajat, s kevergettem, míg felolvadt. Belekevertem a fele cukrot- 15 dkg-ot-, vaníliás cukrot, majd egyenként a sárgákat. Mindegyikkel alaposan elkevertem a masszát.
A habot csipet sóval és a többi cukorral keményre vertem. 
A lisztet kimértem, elvegyítettem a sütőporral.
A lisztet a habbal váltakozva a csokis masszába kevertem, laza, óvatos mozdulatokkal.
Kerek, kapcsos tortaformát kikentem, (26 cm-es), beleborítottam a masszát, s 180 fokon tűpróbáig sütöttem.
Mire a közepe is megsült, a teteje kicsit megégett, ezért ezt vékonyan levágtam.
Mikor kihűlt, 3 lapra vágtam. 
Megkentem baracklekvárral a lapokat, jó bőven, a tetejére is kentem. 
Egy órányi pihentetés után a csokit az olajjal gőz fölött felolvasztottam, s a tetejére borítottam-kentem, hagyva, hogy lefolyjon az oldalára is. Azt is be kéne kenni, de nem akartam elrontani, így is tetszett. :-)

Szépen megnőtt sülés közben, mégsem laza az állaga. Inkább tömör, de kellemesen harapható. És nekem édes. Sokalltam is bele a cukrot, meg még a sok csoki, de most az egyszer ragaszkodtam a recepthez. Igaz, a sorrendet felcseréltem. Kicsit felgyorsítottam a munkamenetet. Meg azon még gondolkodtam, nem kell-e bele kakaó, nem lesz-e sápadt csak a csokitól, de nem lett az. 
Mindent összevetve finom lett, a savanykás lekvár sokat dob rajta, bár én Gergővel ellentétben a krémes sütiket részesítem előnyben. 
A receptet megtartom, Zsuzsának köszönet érte! Tervezem megsütni karácsonyra is, szeletes süti formájában, a krémes sütiket nem kedvelő családtagok kedvében járván.
Karácsonyra elkészült a szeletes változat is. Annyi különbséggel, hogy vaj helyett margarin került bele. Egyébként ugyanúgy készült, mégis lazább, levegősebb lett a tészta. No meg a kézügyben lévő szilvalekvár került bele- ez hiba volt. A baracklekvár illik igazán hozzá. Így sem volt rossz, de a tortát övező sikert nem lépte túl. A tetejére is kentem lekvárt, emiatt a csokit nem lehetett szépen elsimítani. A lényeg: elsőre jobban sikerült.



2018. november 17., szombat

Kekszszalámi gazdagon

Ez is amolyan nosztalgiasüti. Nem túl gyakran jut eszembe készíteni, bár mindenki szívesen rájár. S még a sütőt sem kell bekapcsolni hozzá. Gyerekkorunkba gyakrabban készült, épp eme előnye miatt. Ugyanis nem csak azt döntötték el, mennyi kenyeret eszik egy személy egy nap, azt is, mennyi gázt használhat egy család. S így is hosszas sorban állás, télvíz idején fagyoskodás árán lehetett kicserélni az üres palackot. Azok voltak ám a "szép" idők... Biztosan volt, akinek szép volt, mert van, aki visszasírja azt a korszakot. Zilahon egyik boltban nevetni kezdtem, mikor a mindenféle mintás bögre közül az egyikről az akkori vezető feje vigyorgott ránk. Férjem meg dühös lett. "Nosztalgiabögre." :D Biztos, van rá kereslet...

Hozzávalók:

  • 2 dl tej
  • 1 dl főzött kávé
  • 20 dkg cukor
  • 25 dkg margarin
  • 2 evőkanál kakaó
  • 1 rumaroma
  • 50 dkg darált keksz
  • 10 dkg darabolt keksz
  • 1-1 maréknyi dió, mazsola, rahát
Így készült:
A diót kis lángon megpörköltem, majd feldaraboltam. A rahátot apró kockákra vágtam.
A tejet, kávét, cukrot, margarint kis lángon addig melegítettem, amíg a margarin felolvadt. Hozzáadtam a többi belevalót, összekevertem.
Celofánra borítottam (két ív celofánt tettem egymás mellé, úgy, hogy fedjék egymást, mert egyre nem fér rá), hengerré igazítottam, a celofán két végét összesodortam.
Másnapig dermedni hagytam, aztán szeleteltem.


2018. november 16., péntek

Borzaska...

... minálunk.
Mifelénk nem volt hagyományos étel, később kaptunk rá, de nagyon. A gyerekek szokták rendelni. Szívesen is készítem, mert finom is, meg kiadósabb, mint a sima rántott hús. Idővel kialakult hozzá a saját receptem, mindig így készítem.

Hozzávalók:

  • 1 nagyobb csirkemell
  • só, bors, paprika keveréke
  • 3 közepes krumpli
  • 3 tojás
  • 3 púpozott evőkanál liszt
  • só, bors
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 3-4 evőkanál liszt a forgatáshoz
  • olaj a sütéshez
Így készült:
A csirkemellet kifiléztem, ujjnyi darabokra-csíkokra vágtam. Megszórtam só-bors-paprika keverékével, 15-20 percig hagytam állni.
Közben egy tányérban odakészítettem a lisztet. Elkészítettem a krumplis masszát is: a krumplit megpucoltam, lereszeltem a reszelő nagy lyukú oldalán. Elkevertem a tojással, sóval, borssal, zúzott fokhagymával és liszttel. Ha lágynak találom a masszát, még kevés lisztet keverek hozzá. Olyan kell legyen, hogy a húsról ne folyjon majd le.
Ujjnyi olajat tettem melegedni, serpenyőben.
A húsdarabokat előbb lisztbe, majd a krumplis masszába forgattam. Ha úgy találom, hogy nem tapad meg rajta elég krumpli, még kanállal pakolok rá egy keveset a serpenyőben.
Közepes lángon ujjnyi olajban pirosra sütöttem mindkét oldalát.

Köretnek bármi készülhet hozzá, akár tört krumpli is, vagy rizs, párolt zöldség- ezúttal párolt brokkoli. De a zöldparadicsom csatni is finom volt hozzá.