Szalonnás pogácsa

 Férjem nagy sültszalonna-rajongó- az a kint, pálcán, lángon sütött, csöpögő zsírt zöldséggel megrakott kenyérre felfogova- féle. Olyannyira, hogy egyik este, miután egyikünk sem óhajtott újra szalonnát sütni, képes volt egyedül nekiállni, miközben mindenki más tette a saját dolgát. Időnként ránéztem, s persze, hogy megdézsmáltam a megsült szalonnát lilahagymával. Én csak a szalonnát eszem, de ő jóllakik közben a zsírral csöpögtetett kenyérrel. No és a rajongásának köszönhetően időnként vesz egy-egy darab szalonnát, aminek nagy részét megsüti-sütjük, s legközelebb megint elcsábul, újra hoz haza sütnivalót, s ott árválkodott a hűtőben néhány kisebb darab, maradék szalonna. Előbb túrós puliszkára akartam felhasználni, de mivel épp koncertre készültek a fiúk, pogácsát sütöttem nekik belőle. 

Hozzávalók:

• 35-40 dkg szalonna
• 1 kg liszt
• 2 púpos teáskanál só
• 20 dkg margarin
• 1 dl a szalonna kisütött zsírjából
• 2 tojás
• 4 dl tej
• 1 csomag élesztő
• + 1 evőkanál zsír lekenni a tésztát
• +1 tojás lekenni
• köménymag beszórni

Így készült:

A szalonnát kis kockákra vágva kisütöttem, leszűrtem, a szűrőben hagyva a pörcöt lecsöpögni.

A tésztához a tejet meglangyosítottam, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni. Közben a lisztet, sót elvegyítettem, elmorzsoltam a margarinnal és 1 dl-nyi még langyos, folyékony szalonnazsírral. Beleütöttem a tojásokat és az élesztős tejjel együtt összegyúrtam, megdagasztottam. Könnyen gyúrható tésztának kell lennie- ha szükséges, kicsi tejet öntsünk még hozzá. Letakarva hagytam megkelni.

Mikor megkelt, úgy 1 óra múlva, enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, a szalonna zsírjából egy evőkanálnyit vékonyan elkentem rajta, majd rászórtam a pörcöket. Kissé belenyomkodtam, hajtogattam s letakarva kelni hagytam fél órányit.

Ekkor újra kinyújtottam, tetejét bevagdostam, kisebb kör alakú formával kiszaggattam, tepsibe pakoltam. lekentem felvert tojással, köménymaggal szórtam.

190 fokos sütőben pirosra sütöttem.

Én szeretem a köménymagot pogácsák tetejére szórni, a szalonnáson meg már azért is jó, mert segíti az emésztést. A pogácsa roppanós külsejű, puha bélű lett. Sörkorcsolyának épp megfelelt. 

Túrós apró pogácsa

 Korábban megírt receptekből élek- néhány kattintásra még maradt energiám.

Ha már belelendültem, abba sem hagyom az elmulasztott receptek lejegyzését. Ugyanakkor készült, mint a répakocka, sőt, édes túrós is sült aznap, majd az is következik. Csak egy sima hétvége volt, de ilyenkor mindig többet sütök, legyen mivel útjukra indítani a gyerekeket. Előfordult, hogy egyikük sem jött haza hétvégén, s voltam olyan elvetemült, hogy semmit sem sütöttem. Egyébként meg túlzásba is szoktam vinni. 

A pogácsa számomra megunhatatlan. Nincs visszatérő recep, mindig az aktuális kedvem-lehetőségem- kéznél lévő alapanyag szerint készül. Akárcsak az is. 

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 25 dkg margarin
• 25 dkg zsír
• 25 dkg túró
• 2,5 teáskanál só
• 2 tojás
• 2 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 3 dkg élesztő
• + 1 tojás lekenni, reszelt sajt, magvak

Így készül:

A tejet megmelegítettem, elkeverem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet elvegyítettem a sóval, elmorzsoltam benne a margarint és zsírt, majd a túrót is. Hozzáadtam a tojásokat és élesztős tejet, összegyúrtam. Ha nem állna össze, vagy kemény a tészta, még kerülhet bele tej. 

A megdagasztott tésztát letakarva hagytam egy órát pihenni.

Kinyújtottam, apró pogácsaszaggatóval kivágtam, tepsibe pakoltam. Felvert tojással lekentem, reszelt sajttal szóram be nagyobbik részét, a többit szezámmaggal.

180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.

Nem pihe-puha, inkább roppanós pogácsák lettek. 

Medvehagymás pogácsa

 Első medvehagymás recept a blogon. Már évek óta tervezem, hogy elmegyünk medvehagymaszerző útra, de sosem jött össze. Mostanáig. Tavaly a közelben, ismerős utasítása alapján próbáltunk a nyomára bukkanni a Börzsönyben ennek a tavaszi vitaminbombának, sikertelenül. Idén az interenetet hívtam segítségül- túloldalon, Borsosberényből kiindulva vágtunk neki a zöld + jelzésen. Arrafelé nem leltünk a nyomára, visszafelé ugyanott haladva, beletörődve a kudarcba, teljesen véletlenül, a patakparton zöldellő növény közelebbi megtekintése végett letérve az útról, tengernyit találtunk- csak még épp, hogy kezdett a napvilág felé törekedni. A nagyobbakból szedtünk egy jó csokornyit, arra gondolva, hogy visszamegyünk- bár már látom, ebből nem igazán lesz semmi. Majd jövőre. S ha már sikerült szedni belőle, tesztelni is kellett- elsőként pogácsába. Másodikként ugyanazt megismételve, családi kérésre. 

Az első pogácsa két heti hiányzásomra igazolást adó eseményre készült- portfólió védésre érkező vendégeknek, akik, bár a hátam közepére sem kívántam őket, megérdemelték. Nagy kísértést éreztem, hogy hagyjam az egészet, de ha már nekifogtam, befejeztem. Értelme nem sok, ha csak a sok ráfordított szabadidő és a két hetes stressz annak számít. A fáradtságot még mindig rámtelepedve hurcolom magammal, de a "hosszú" tavaszi szünetben talán leteszek belőle valamennyit. 

No de jöjjön már az a pogácsa, ne csak locsogjak.

Hozzávalók:

• 4 dl tej
• 4 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 1 kg liszt
• 12,5 dkg margarin
• 20 dkg zsír
• 2,5 teáskanál só
• 2 nagyobb tojás
• kisebb csokor medvehagyma
• + 1 tojás lekenni, csipet só

Így készült:

A medvehagymát megmostam, összefogva deszkán felaprítottam.

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot és belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztben elvegyítettem a sót, elmozsoltam a margarinnal és a zsírral. Hozzáadtam a tojásokat, a közben felfutott élesztős tejet. Összegyúrtam, majd belevegyítettem a medvehagymát. Megdagasztottam, majd letakarva hagytam egy órányit kelni.

Deszkára borítottam, kinyújtottam, hajtogattam, majd újra kinyújtottam, jó ujjnyi vastagra. Éles késsel bevagdostam a tetejét, majd apró pogácsaszaggatóval kivágtam, tepsibe pakolgattam. 

A csipet sóval felvert tojással lekentem a tetejüket.

190 fokos sütőbe tettem. Addig sültek, míg szép pirosak lettek.

Két nagy tepsivel lett belőle.

Kíváncsi voltam a fogadtatásra, de mindenkinek ízlett, aki kóstolta. Sőt, még egy adagot rendeltek belőle. A maradék levél a fagyasztóba került, valószínűleg az is pogácsában végzi.

Arrafelé indultunk

Aprócska medvehagymák

Hóvirágok társaságában

Joghurtos-zsíros pogácsa

Már többször említettem, hogy a nap sok órájában tanító néni vagyok. Bizony gyakran több, mint nyolc. Elég sokszor háborgok bizonyos dolgok miatt, s elmondhatom, hogy csak a gyerekek tartanak még a pályán. Nagyon szeretem őket, mint ahogyan tanítani is. A portfóliót is megírtam, bár minden porcikám tiltakozott ellene, közben ott egyensúlyoztam e két dolog között:  egyrészt meg szerettem volna mutatni, hogy igenis, képes vagyok rá, s jól megcsinálom, másrészt felháborított, hogy még erre is köteleznek, s sajnáltam minden percet, amit a munkától, de többnyire a családtól és a pihenéstől vettem el. Pénteken sztrájkoltam- egy órát. Az idő alatt a tanáriban átnéztem, mit tanulunk hétfőn, szóval dolgoztam, s közben kolléganő ment be helyettem- de én cserébe kaptam egy óraösszevonást és egy helyettesítést. Amit nem fizetnek. De majd ezt az egy órát busásan levonják. És az csak egy dolog... 

Arról jutott eszembe ez az egész, hogy aznap én vittem a gyerekeket ebédelni, s pogácsa volt a második. Már éhes voltam, s megkívántam- elhatároztam, hogy hazamegyek s készítek. Másnap ugyan, de sütöttem- s bizony jól is esett. 

Hozzávalók:

• 4 dkg élesztő
• 3 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 1 kg liszt
• 2 púpozott teáskanál só
• 30 dkg zsír
• 1 tojás
• 2 dl joghurt
• 15 dkg reszelt sajt a tetejére

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet elvegyítettem a sóval, elmorzsoltam a zsírral. Beleütöttem a tojást, a közben felfutott élesztős tejet is beleöntöttem. Dagasztani kezdtem, közben kanalaztam hozzá a joghurtot, addig, míg nem túl kemény, könnyen gyúrható tésztát kaptam. 

A megdagasztott tésztát kicsi liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni.

Mikor megkelt, enyhén lisztezett deszkára borítottam, kinyújtottam, hajtogattam, majd letakarva hagytam újra kelni fél órányit. Ezután jó ujjnyi vastagra nyújtottam, kisebb pogácsaszaggatóval kivágtam, tepsibe pakoltam, Csipetnyi reszelt sajtot tettem a tetejükre, majd 180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.

Két nagy tepsivel lett.

Már annyi pogácsa van a blogon, csuda tudja, lehet, épp ilyen is akad. De hasonló biztosan. 

Egy trükk: mikor épp a kamrából hozom ki a lisztet, jó hideg tud ám lenni. Ezért tálastul berakom egy percre a mikróba, utána átforgatom, s kész a szoba-hőmérsékletű, kissé langyos liszt. Így sokkal hamarabb megkel a tészta. 

Tepertős pogácsa...

 ...másképp. Azaz nem rétegezve, csak simán összegyúrva, liszteket vegyítve.

Már rég volt sós süti a blogon, pedig szinte minden hétvégén sütök az édes mellé, de szegények mindig háttérbe szorulnak, vagy olyan készül, ami már szerepel a blogon. Ilyen még nem, csak az Anyukámtól tanult módon. Volt  a hűtőben el nem fogyott tepertő- véletlenül sem annyi, hogy egy kenegetős-hajtogatóshoz elég legyen, ezért készült ily módon. S így is finom volt, olyan jó roppanós-ropogós. 

Hozzávalók:

• 20 dkg tepertő
• 10 dkg zsír
• 75 dkg liszt( ebből 40 fehér, 20 teljes kiőrlésű, 15 rétesliszt)
• 1 tojás
• nagy csipet bors
• 1,5 teáskanál só
• 4 dl tej
• 4 dkg élesztő 
• 1 teáskanál cukor
• + 1 tojás, nagy csipet só, magvak a tetejére

Így készült:

A tepertőt ledaráltam.

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Miközben ez teszi a dolgát, a liszteket tálba mértem- lehet csak fehér liszt az egész-, a sót belekanalaztam- egy púposan mért teáskanállal és egy csapottal-, a  tepertővel és zsírral, borssal összemorzsoltam. Beleütöttem a tojást és a közben felfutott élesztős tejet. Összegyúrtam, rövid ideig dagasztottam, majd letakarva hagytam megkelni.

Úgy egy óra múlva lisztezett deszkára borítottam, vékonyra nyújtottam, egyszer hajtogattam. Újra kinyújtottam, ezúttal úgy jó ujjnyi vastagra. Kisebb pogácsaszaggatóval kivagdostam, tepsibe pakoltam.

A tojást a nagy csipet sóval felvertem, lekentem vele a pogácsákat, tetszés szerinti maggal beszórjuk- én egy részére köménymagot szórtam, másik részére szezámot, de lett lenmagos is. 

190 fokos sütőben sültek, addig, míg szépen megpirultak.

Hamarabb elfogyott, mint az édes- igaz, abból kétfajtát is sütöttem. 

Még tegnap este nekifogtam megírni a bejegyzést- aztán elkezdtem pletyózni a Nővéremmel, így abbamaradt. Ma nem trécselek, írok! 😀 

Lekváros- diós kocka

 ... és pogácsa.

Megint eltűntem kis időre, de hát nyaraltunk. Pihentető hetet töltöttünk a Zemplénben, egy csodálatos pici faluból kiindulva jártuk be a környéket, majd hazalátogattunk a gyökereinkhez, egy nap alatt meglátogattuk a három éve nem látott rokonokat. Testileg-lelkileg feltöltődtünk, aztán újra szembesültünk a gondokkal teli hétköznapokkal. De muszáj úszni az árral... 

Legutóbbi sütnivaló előző este készült, hetekkel ezelőtt tervezett alkalomra. De ember tervez, Isten végez. Tavaly egyik kedves kolléganő a nyár során meghívott minket magához, ezt szerettem volna viszonozni, esetleg hagyományt teremteni belőle. De ki megbetegedett, kinek előre nem látott programja lett, vagy épp váratlan utazás várt rá, így a maradék két-három kolleginával megbeszéltük, hogy ez most elmarad... Pedig nagyon készültem, az este még sütöttem is, naplemente után, hogy ne tetőzzem a hőséget a konyhában. Olyat sütöttem, ami jelenlegi időjárás-álló: zsíros-tejfölös pogácsát, aprókat, meg lekváros-diósat. A pogácsáról nem írok külön bejegyzést, mert számtalan van már a blogon, s nincs kedvem átnézni, hogy pont ilyen szerepel-e, de valószínűsítem. Azért majd a végén bemutatom "őt" is.

A főszereplő most a diós:

Hozzávalók:

A tésztához:

• 45 dkg liszt
• 1 nagy csipet só
• 1 csomag sütőpor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 12 dkg cukor
• 12 dkg margarin
• 1 púpozott evőkanál zsír
• 1 egész tojás
• 2 tojássárga
• 1 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 2-3 dl szilvalekvár
• 5 tojásfehérje
• 1 csipet só
• 20 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 citrom lereszelt héja
• 20 dkg darált dió

Így készült:

A tésztához a lisztet, sót, cukrot, vaníliás cukrot, sütőport elvegyítettem, majd elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Hozzáadtam a tojásokat és csapott evőkanál tejfölt. Összegyúrtam. Kicsit nehezen hagyta magát, de nem tettem hozzá több tejfölt, mert kemény tésztát terveztem. Omlós, morzsalékosabb massza lett.

A töltelékhez a tojások fehérjét ( 3 maradt a pogácsától, 2 a fenti tésztából) csipet sóval felvertem, majd a cukor hozzáadásával tovább, kemény habbá vertem. Hozzákevertem a diót, vaníliás cukrot, citromhéjat, óvatosan elvegyítettem.

A tészta negyedét félretettem, a többit lisztezett deszkán tepsi méretűre nyújtottam. Nyújtani sem volt könnyű, de miközben a nyújtófára feltekerve próbáltam beletessékelni a tepsibe, persze, hogy szétszakadt. De belelegóztam-nyomkodtam a tepsibe csak azért is. Lekentem a szilvalekvárral, majd rákanalaztam a diós tölteléket, elegyengettem. Erre csipegettem-morzsoltam a maradék tésztadarabot.

180 fokos sütőbe tettem, s addig sült, míg a tetején a tészta világosra pirult.

Kisülés után mindjárt megkóstoltam, hogy ehető lett-e. Igen, az lett. Finom, mint minden diós. A szilvalekvár saját termésből készült, a diót hozzá pedig otthon kaptuk Ellától- Ő Apukám húga, aki gyerekkorunktól igen közel állt hozzánk. 

Nos, a diós finom lett. A pogácsa is, s mivel némileg, legalábbis a tojásfehérje révén kapcsolódik az előbbihez, kapjon némi figyelmet a sós süti is:

Hozzávalók:

• 3 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 4 dkg élesztő
• 1 kg liszt
• 25 dkg zsír
• 2.5 teáskanál só
• 3 tojás sárgája
• 4-5 evőkanál tejföl
• + 15 dkg sajt a tetejére, 1 tojás lekenni

Így készült:

A tejet meglangyosítottam, cukrot elkevertem benne, az élesztőt felfuttattam. A lisztet elvegyítettem a sóval, összemorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a sárgákat és élesztős tejet, s miközben gyúrtam, adagoltam hozzá kanalanként a tejfölt- addig, míg összeállt a tészta. Meggyúrtam-dagasztottam, majd letakarva hagytam megkelni. Úgy egy óra múlva kinyújtottam, hajtogattam. 15-20 perc elteltével jó ujjnyira nyújtottam, kicsi pogácsaszaggatóval kivágtam. Tepsibe pakoltam, felvert tojással lekentem, sajttal szórtam, 180 fokon pirosra sütöttem. Két nagy tepsivel lett.

Sülés közben nagyobbik részük képes volt elborulni- megcsúszni, legalábbis eltérni a fűggőlegestől. De attól meg lehet enni őket.😉

A nyaralásról is beszámolok majd kicsit bővebben, de ez a bejegyzés már így is elég hosszúra sikeredett. Meg aztán tudnék még locsogni egyebekről is, de hagyok máskorra is- jelen pillanatban úgy gondolom, lesz máskor is. De elkezdődik a munka, csuda tudja, mi vár ránk. A portfólió-írás mellett...

Sajtos-joghurtos pogácsa

 Csak mert rég volt pogácsa. No nem a konyhánkban, hanem a blogon. Gyakran sütök, mert olyan sokoldalú. Jó reggel, délben, este, sőt minden napszakban. 

(A bejegyzést épp tíz napja írtam- csak azért jegyzem meg, mert a leírt események után következett a hosszú hétvége, amiről előzőleg írtam. Kicsit keszekusza a blog is, mint az életünk. 😀)

Az előző hétvégén egyik gyerek sem volt itthon, akkor hanyagoltam a sütést-főzést. Szombaton kertészkedtünk, vasárnap kirándultunk. A Börzsöny egy újabb zegzugát néztük ki úti célnak, aztán menet közben változott a terv. De legalább jó sokat jártunk. 

A legutóbbi hétvégén csak Leányzó jött haza, vasárnap pedig vele együtt Szegedre mentünk Fiúnkhoz. Vittük magunkkal az ebédet is, amivel egész szombaton készültem. A húsleves, lilakáposzta, krumpli és sült husik mellé négyféle süti is készült. Estére megint oda jutottam, hogy szerettem volna mihamarabb túljutni az egészen, s a végét leegyszerűsítettem. A pogácsa elsőként készült,így az nem lett (annyira) összecsapva. 

Hát ilyenek a sűrű hétköznapok "pihentető" hétvégéi. De biztosan nem csak én vagyok így ezzel... De jöjjön a pogácsa a csapongó bevezető után. Ezúttal kinéztem egy receptet, hogy csak azért is azt követem. De több lisztből szerettem volna, sajt legyen már a tésztájába is, és a kevésnek ítélt tejet joghurttal egészítettem ki. Így megint saját alkotás lett belőle.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 2 púpozott teáskanál só
• 25 dkg margarin
• 10 dkg zsír
• 2 dl tej
• 4 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 1 tojás+ 3 sárgája
• 2 dl joghurt
• 25 dkg reszelt sajt + a tetejére 10-15 dkg

Így készült:

A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. 

A lisztben elvegyítettem a sót, elmorzsoltam benne a zsírt és margarint. A reszelt sajtot is beleforgattam. Hozzáadtam a tojást és a sárgákat, az időközben felfutott élesztős tejet és gyúrni kezdtem. Közben adagoltam hozzá a joghurtot. Megdagasztottam, majd letakarva kelni hagytam. 

Úgy fél óra elteltével kinyújtottam, egyszer hajtogattam, s újabb fél órát pihent. Ez után újra kinyújtottam jó ujjnyi vastagra. Kicsi pogácsaszaggatóval vágtam ki, tepsibe pakoltam, egy-egy csipet sajtot rakosgattam a tetejére, majd 180 fokos sütőben pirosra sütöttem őket.

Sok lett belőle, 3 nagy tepsi megtelt. 

Még mindig telefonos fotók, ezek is csak úgy sebtiben készültek vasárnap este, mikor hazaértünk, az itthon maradt kisebb kupac pogácsáról. 

Karácsonyi apró pogácsa

Mivel itthon töltöttük a karácsonyt, nem terveztem sokat sütni. Nem jött össze! 😀 Sósból csak kettő lett, de édesből... meg sem számoltam. Na most gyorsan: apró és szeletes összesen nyolcféle. Aprókból még van, azok még jövőre is ehetőek lesznek: hókifli, linzer, isler és mézes. Sósból is van még- nem azért nem fogyott el, mert nem finomak, inkább azért, mert sikerült megint túlzásba vinnem. Amúgy elajándékoztam volna. De most olyan magunknak valónak alakult ez az ünnep. Azon elmélkedtem, hogy régen milyen nyüzsgés volt az ünnepeken. Hol hozzánk jöttek, hol mi mentünk, barátok, rokonok, szomszédok köszöntötték egymást. Mikor eljöttünk, sokáig hiányzott a társaság, a nagy szalmakrumplisütések, közös puzzle-ozások, kirándulások. Naivan azt gondoltam, majd itt is hasonlóan alakul. Ugyan, dehogy. De, bármennyire is csodálkozom magamon, ezt is meg lehet szokni. Olyan jól elvagyunk szűk kis családi körben is... Nem, mintha nem lenne jó nagyobb társasággal ünnepelni, de ha így alakult, így éljük az életünket.

Az egyik sós süti a visszatérő túrós rúd, a másik sajtos apró pogácsa, csak fél kg lisztből.

 Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 1 csomag szárított élesztő
• 1 teáskanál só + 1 nagy csipet
• 25 dkg reszelt trappista sajt
• 20 dkg zsír
• 1 egész tojás +1 sárgája
• 1 dl tej
• 2-3 evőkanál tejföl
• 1 evőkanál köménymag
• 1 felvert tojás lekenni

Így készült:

A lisztet, szárított élesztőt, sót (púpozott teáskanállal mért, plusz egy csipetet is beledobtam) elvegyítettem. Hozzáadtam a reszelt sajtot, azzal is átforgattam, majd a zsírral elmorzsoltam. Belekerült az egész tojás és egy sárgája, a tej, s gyúrni kezdtem. Közben annyi tejfölt kanalaztam bele, hogy összeálljon a tészta.

Összegyúrás után hagytam pihenni egy órányit.

Lisztezett deszkán úgy ujjnyi vastagra nyújtottam, kicsi pogácsaszaggatóval kivagdostam, sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam. Tojással lekentem, 180 fokon pirosra sütöttem őket.

Ezek nem pihe-puha foszlós pogácsák, hanem roppanós-harapósak, de a sok sajttól és köménymagtól finomak- nekem nagyon ízlett, azaz ízlik, mert még mindig rájárok. Persze, módjával, mert a nagy pihenések nem igényelnek túl sok kalóriát. De olyan jó egy kis gondtalanság-semmittevés! 

Kefires pogácsa

Mindig úgy jár az ember, ahogy még nem. Most pont így: egyik hétvégén szóltam a Férjemnek, hogy megint kiégett a hűtőben a világítás. Úgy is maradt, egy egész hétig, amikor újra sütéshez készülve a kivett margarin puhasága sem keltett bennem gyanút. A két nappal korábban vásárolt hús zacskóból való kibontása hatására esett le a tantusz, hogy itt bizony többről van szó, mint holmi kiégett körtéről. Gyorsan kihúztam a fagyasztó fiókjait, alsó és felső tartalma kicsit ki volt olvadva, de még közel sem csepegett, a középső teljesen fagyos volt. Benyúltam a frizsider mögé, hát kibújt a konnektorból. Hogy történt, fogalmam sincs, de legalább mindent kirámoltam, átnéztem. Ami gyanús volt, megkapta a macska, s a tartalom nagy részét azon a hétvégén felhasználtam. Utólag gondolkodtam el rajta, nagy szerencse, hogy nem olvadt le a fagyasztó, most épp tele van. De lehet, pont azért. Meg az is jó, hogy a kamrában van a hűtő, nem a konyhában. 

Legalább jó sokat sütöttem, többek között ezt a nagy adag pogácsát egy nagy pohár kefirből. Mert ugye minden kárban van valami haszon! 😃

Hozzávalók:

• 1 kg liszt ( + szükség szerint 1-2 evőkanálnyi, valamint a szóráshoz)
• 2 púpos teáskanál só
• 1 dl tej
• 4 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 25 dkg margarin
• 2 evőkanál zsír 
• 2 kicsi tojás+ 2 sárgája
• 1 nagy pohár kefir (4,5 dl)
• 1 tojás + csipet só+ magvak a tetejére

Így készült:

A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet elvegyítettem a sóval, elmorzsoltam a zsírral és margarinnal. Hozzáadtam a tojásokat, kefirt és időközben felfutott élesztős tejet és összegyúrtam. Kicsit lágynak találtam, ezért még egy púpos evőkanálnyi lisztet szórtam hozzá. Megdagasztottam, majd letakarva hagytam megkelni.

Mikor megkelt, lisztezett deszkára borítottam, vékonyra nyújtottam, hajtogattam.

15 perc múlva újra kinyújtottam, ekkor jó ujjnyi vastagra. Kicsi pogácsaszaggatóval kivágtam, tepsibe pakoltam.

A csipet sóval felvert tojással lekentem, magokkal szórtam be- szezámmal, némelyiket feketével, vagy köménnyel-. 180 fokos sütőbe tettem, szép pirosra sütöttem.

Három tepsivel lett ebből a mennyiségből.

Frissen jó ropogós volt a külseje, szívesen rágcsáltam. De még harmadnap is, mert maradt belőle néhány előző napról a munkahelyen, s délben azzal csillapítottam gyomrom korgását.

 

Kapros apró pogácsák

 Ma tervezgettem, mi legyen a húsvéti menü. Nem visszük túlzásba idén. Bár hagyományosan nálunk szokott lenni a családi ünneplés, idén mindenki úgy döntött, inkább otthon marad. Így csak magunknak főzök. A szokásos sonka-tojás páros el nem maradhat, meg húsleves lesz, párolt hús lila káposztával, meg süti. Egy-kettő, vagy három. Kalács biztosan, édes és sós, meg muroktorta, valami apró édes meg sós- és máris több, mint három. 😀 Miközben ezen elmélkedtem, a mai sütnivaló is körvonalazódott- sós sütit akarok! Sütöttem is- aprócska pogácsákat juhtúróval. Csak fél kiló lisztből!

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 1 csomag száraz élesztő
• 1 teáskanál só + 1 nagy csipet
• 25 dkg margarin
• 20 dkg juhtúró
• 2 kisebb tojás
• 3 evőkanál tejföl
• 1 teáskanál morzsolt kapor
• + 1 tojás lekenni
• köménymag beszórni

Így készült:

A lisztet elvegyítettem a sóval és élesztővel. Elmorzsoltam a margarinnal és juhtúróval. Hozzáadtam a tojásokat és tejfölt meg a kaprot és összegyúrtam. A tejfölt púpozott evőkanállal mértem- nekem így leheletnyit még lágy, ragacsos is lett, ezért pici liszttel javítottam rajta. 

Fél órányi pihentetés után kinyújtottam úgy ujjnyi vastagra. Kicsi pogácsaszaggatóval kiszaggattam, tepsibe pakoltam. Felvert tojással lekentem, köménymaggal szórtam és 180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem őket.

A második tepsivel sikerült kicsit túlsütnöm, barnábbak lettek. Így sem rossz, ropogósabb, de nekem kicsit világosabban jobban tetszenek-ízlenek! 

A kapor alig-alig érzik benne. A szárítottnak meg sem közelíti az aromája a frissét. Persze akár ki is hagyható belőle, de én nagyon szeretem a juhtúró-kapor párost. 

Túrós pogácsák

Céltalanul megvásárolt túró sorsa lett. Másik csomagból édes készült, túrós-meggyes pite. S hogy ne a megszokott rúd formája legyen, korongokat vágtam ki belőle. Ugyan pogácsának kicsit laposkák és szárazak -ugyanis roppanós sós rúd állaga van-, de a formája miatt mertem így elnevezni. Persze finomak voltak, több napon keresztül ezt rágcsáltam a tízórai szünetben.

 Hozzávalók:

• 60 dkg liszt (fele rétesliszt)
• 2 teáskanál só
• 50 dkg túró
• 25 dkg margarin
• 20 dkg zsír
• 2 tojássárga
• 1 csomag sütőpor
• 1 evőkanál köménymag
• + 1 tojás lekenni

Így készült:

A liszteket tálba mértem, elvegyítettem a sóval (kissé csapott teáskanállal mértem) és sütőporral, majd elmorzsoltam a zsírral és margarinnal. Hozzáadtam a túrót, köménymagot és tojások sárgáját, összegyúrtam. 

Egy órányit pihent, majd enyhén lisztezett deszkára borítva ujjnyi vastagra nyújtottam. Tetejét éles késsel bevagdostam.

Közepes pogácsaszaggatóval kivagdostam, tepsibe pakoltam, felvert tojással lekentem.

180 fokon szép pirosra sütöttem őket.

Persze lehet más formára is vágni, rudakat is lehet szabni belőle, akkor nincs hulladék, amit újra össze kell gyúrni, nyújtani, szaggatni. Vagy derelyemetszővel felkockázni. 

Krumplis-sajtos pogácsa

Még a nyár folyamán megírt bejegyzés, kis időutazás:

Fiam elhatározta, hogy dolgozni fog a nyáron, ahogy mondta: megszedi magát. Hát nem sikerült a terve. Valami diákmunkára jelentkezett, ahol elég érdekes beosztás szerint kellett menniük dolgozni. Vagyis inkább nem kellett. Hol egy hét leállás, hol nem volt műszak, mikor lett volna, fogorvoshoz szaladgált. Kis ízelítő az életből. S mindeközben nem volt itthon. Most végre hazajött. Igaz, úgy, hogy megy is tovább, nyaralni a barátokkal, de a következő hétvégén jön megint. 

Én meg, míg odakint igencsak felkúszott a hőmérő higanyszála, idebent fűtöttem a sütővel. Pogácsát is sütöttem- krumplisat, pihe-puhát.

Hozzávalók:

• 3 dkg élesztő
• 3 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 1 kg liszt
• 2 púpozott teáskanál só
• 25 dkg margarin
• 1 púpozott evőkanál zsír
• 4 evőkanál tejföl
• 3 nagyobb főtt krumpli
• 20-25 dkg sajt
• 1 tojás lekenni + csipet só
• köménymag szórni

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

Miközben felfut az élesztő, a liszthez adtam a sót, margarint, zsírt, összemorzsoltam. Belereszeltem a főtt krumplit, hozzáadtam az élesztős tejet, a tejfölt, és összegyúrtam. Annyi tejföl kerüljön bele, hogy a szokásosnál kicsit lágyabb legyen a tészta. 

Megdagasztottam, kevés liszttel megszórva letakarva hagytam megkelni.

A sajtot lereszeltem. 

A megkelt tésztát vékonyra nyújtottam, megszórtam a reszelt sajttal, hajtogattam. 

Fél órai pihentetés után újra nyújtottam, hajtogattam.

Újabb pihenés után jó ujjnyi vastagra nyújtottam. Tetejét bevagdostam, nagy csipet sóval felvert tojással lekentem, köménymaggal szórtam, majd derelyemetszővel felkockáztam.

Tepsibe pakoltam, 180 fokon világosra sütöttem.

Puha pogácsa, mint a krumplisok mindig, de nem az a fajta, ami napok múlva is élvezhető. Frissen igazán finom, meg még egy-két napig. Gergő vitt magával belőle, épp középiskolai barátokkal találkozott.