Répakocka

 

S mivel kezdtem az újbóli nekiveselkedést? Receptkereséssel a fotóhoz. Lassan felvetnek a füzetek, lapocskák a lefirkantott receptekkel, amikbe itt-ott belefutok, s az éppen kéznél lévő lehetőségre lejegyzem, hogy döntésképtelen helyzetekben elővegyem, hátha megvilágosodok, épp mivel örvendeztessem meg a családot. Ezt a receptet is egy ilyen lapocskán találtam, "kicsit" átformáztam, leírtam mellé a változtatásokat, aztán visszaraktam a többi közé. Én balga, aztán lapozhattam át a mindenséget. De végül ráleltem, így ide is lejegyezhetem:

Hozzávalók:

2 dl-es bögrével mérve:

• 2 bögre rétesliszt
• 1 csomag sütőpor
• 2 közepes sárgarépa
• 1,5 bögre cukor
• 4 tojás
• 1 bögre darált dió
• 1,5 bögre olaj
• 1 mokkáskanál fahéj
• 1 mokkáskanálnyi reszelt gyömbér
• 10 dkg fehér csoki+ 3 evőkanál olaj a tetejére

Így készült:

A répákat megpucoltam, apróra reszeltem.

A tojásokat elkevertem a cukorral, majd sorra belemértem a többi hozzávalót és alaposan összekevertem.

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam a masszát (26×36 cm-es). 180 fokos sütőben addig sült, míg szépen megpirult a teteje, illetve tűpróbát is végeztem a biztonság kedvéért.

Mikor kihűlt, bevontam a tetejét a gőz fölött, olajjal felolvasztott csokival.

Az eredeti recept szerint (fogalmam sincs, honnan szalasztottam, azt nem írtam mellé, pedig szokásom) tejföllel elkevert fehér csoki kerül a tetejére- ezt nem mertem kipróbálni. Így maradt csak a csoki. Finom, puha, gyorsan fogyó sütemény lett. Húsvétra is jöhet!😊

Gyömbéres répasüti

Húsvétra terveztem, sok más társával együtt, de szelektálnom kellett, idén csak magunknak sütöttem.
Tavaly ilyentájt sütöttem először répás sütit. Persze, hogy gyanakodva kóstolták meg, milyen dolog az, hogy a levesbe való zöldség sütibe kerül? De meglepően jó volt a fogadtatása, mindenkinek ízlett.
Ez most kicsit más, az itt talált receptet követtem többé-kevésbé. Igazából a bele való gyömbérnek köszönhetően akadt meg rajta a szemem. Érdekes, de igen kellemes ízhatás lett. Ami még jobban meglepett: tömör, ragacsos tésztára számítottam, közben egy könnyű, majdhogynem piskótaszerű lap sült ki belőle.
Tehát nem kell a répától tartani, sütiben is megállja a helyét!

Hozzávalók:
A répás masszához:

• 3 tojás
• 20 dkg cukor
• 25 dkg répa (pucolás után mérve)
• 1,5 dl olaj
• 10 dkg darált dió
• 1 csomag sütőpor
• csipet szódabikarbóna
• 25 dkg liszt
• csipet só
• hüvelykujjnyi darab gyömbér
• 1 mokkáskanál fahéj
• 1-1 narancs és citrom kicsavart leve

A krémhez:

• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 6 dl tej
• 4 evőkanál cukor
• 2 dl habtejszín
• + maréknyi darált dió a tetejére

Így készült:

A répát a reszelő kis lyukú oldalán lereszeltem a megpucolt gyömbérrel együtt.

A tojásokat összekevertem a cukorral, majd sorra belekerült az összes többi hozzávaló és alaposan összekevertem.

Sütőpapírral bélelt tepsibe (28×32 cm-es) simítottam.

180 fokon tűpróbáig sütöttem, illetve amíg a teteje szépen világosra pirult.

Mikor kihűlt, rákentem e krémet, beszórtam a tetejét maréknyi darált dióval és már kóstoltuk is.

Így készült a krém: a pudingokat a tejjel és a cukorral megfőztem. Hagytam kihűlni, időnként megkavartam. A tejszínt felvertem, a pudinggal több részletben összekevertem.

 Szerettük! 

Csak a hozzávalók listája hosszú, elkészíteni egyszerű is meg viszonylag gyors is. Csak keverni-kavarni és sütni kell. A krémmel sincs sok macera.

Nálunk amúgy is sok répa fogy, levesekbe sem sajnálom, köretnek is finom, párolva, zöldfűszerekkel. Ha tepsis krumplit sütök, abba is mindig kerül, vegyes párolt zöldségeknek is fontos összetevője. Ezután hébe-hóba sütibe is beleszemtelenkedik. 😀

Gyömbéres-citromos méz, immunrendszer erősítő gyanánt

Régebb készítettem már hasonlót, de csak úgy, hogy a feldarabolt gyömbérre-citromra ráöntöttem a mézet. No meg fahéjdarab is került bele. Testvéreim gyártottak ilyet, összeturmixolva az egészet. Én is tervbe vettem, de nem kaptam gyömbért. Aztán hétfőn, mikor összegyűjtve az intézni valókat, nyakamba vettem a falut, a legközelebbi kisboltba találtam. Minek messzire menni!
Itthon pedig aprítottam, turmixoltam, meglepődtem, milyen folyékony lett, a gyerekek első kóstolásra fintorogtak neki. Szerintem teljesen rendben van az íze, kicsit csíp a gyömbértől- de hát a gyógyszert sem azért esszük, mert finom. Ráadásul ez ha nem használ, ártani biztos nem árt.

Hozzávalók:

• 1 darab gyömbér (kb. tojásnyi méretű)
• 2 citrom
• 3-4 dl méz

Így készült:

A gyömbért megpucoltam, apróra vágtam. A citrom héját levágtam, a magjait kiszedtem, de mivel sok leve kifolyt, mire elvégeztem azt a műveletet, amit ajánlottak, a másodiknak csak simán kicsavartam a levét és úgy tettem bele. (Tehát csak a külső sárga és fehér héját kéne eltávolítani, meg a magokat, a többi mehet bele- a gerezdeket elválasztó hártyával együtt.) Ráöntöttem a mézet. Nem mértem, a nagy üveg  méz felét ráöntöttem. Vettem a botmixert s összeturmixoltam.

Üvegbe töltöttem, hűtőbe tettem, s naponta legalább 1-1 kiskanállal eszünk belőle.

Fogyasztás előtt át kell keverni, mert a méz leszáll az aljára.

Valamit ezzel is tehetünk annak érdekében, hogy ellenállóbb legyen a szervezetünk. 

Nem írok regényt a gyömbér/citrom/méz jótékony hatásairól, akit érdekel, utánaolvas. Én is azt tettem! 😉

Kandírozott gyömbér

Katalinnál  leltem rá a kandírozott gyömbér receptjére, jó ideje tervezgetem is az elkészítését. Úgy két héttel ezelőtt került rá sor, azóta csipegetem s két sütibe is került bele. Egyik egy kevert mézes -erről nem készült fotó, majd legközelebb-, a másik egy egyszerű keksz. Nekem nagyon ízlik, a csípősségével együtt. Kicsit hosszadalmas, de egyáltalán nem nehéz elkészíteni. S mivel szép dobozkába vagy üvegbe csomagolva ajándéknak is kitűnő, Katalin blogszülinapi játékára is elküldöm. Az Ő játékára az Ő receptje szerint készült finomság! :-)

Hozzávalók:

• gyömbér (35 dkg volt megpucolva)
• 25 dkg cukor + 2 maréknyi

A megpucolt gyömbért csíkokra vágtam, s annyi vízben, amennyi bőven ellepte, főni tettem. 5-6 perc főzés után leöntöttem a vizet róla, s újra felöntöttem, újra főztem. Háromszor ismételtem meg.

Negyedik alkalommal annyi vizet öntöttem rá, amennyi épp ellepte, s a 25 dkg cukorral kis lángon főztem. Jó sokáig, míg kevés leve maradt. 

Ekkor szűrőbe öntöttem, hagytam lecsöpögni.

Tálcára borítottam, két maréknyi cukrot szórtam rá s alaposan összeforgattam vele, hogy mindenütt belepje a cukor.

Hidegre tettem, azóta is ott van. Kicsit keményebb, szárazabb lett, de így is szeretem rágcsálni. Talán zárt dobozba kéne tennem, hogy ne száradjon ki teljesen...

Narancsos-gyömbéres keksz

Az előző recept világos változata:

Hozzávalók:

• 15 dkg margarin
• 2 tojás
• 20 dkg cukor
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• fél csomag sütőpor
• 35 dkg liszt
• csipet só
• 1 narancs lereszelt héja
• maréknyi kandírozott gyömbér

Így készült:

A mikróban megolvasztott margarint alaposan elkevertem a cukorral és tojásokkal.

Belekevertem a többi hozzávalót, a gyömbért apróbb darabokra vágva.

Sütőpapírral bélelt tepsibe teáskanállal diónyi halmokat raktam, 180 fokon világosra sütöttem őket. Épp csak addig, míg a szélei picit sötétedni kezdtek.

Finomak lettek, puhák, kellemes haraphatóak. 

A gyömbér házilag készült, Katalin receptje alapján. Ideje lenni azt is közzétenni!

Citromos-gyömbéres keksz

Van már pöfeteg keksz recept a blogon, itt, de ez merőben más. Nem csak hogy sokkal kakaósabb, de citromos és gyömbéres ízesítésű. A citrom és a kakaó nem újság, de a gyömbér érdekes ízvilágot kölcsönzött neki. Nem jutottam hozzá friss gyömbérhez, így őröltet használtam, de frissel lenne az igazi. Na majd legközelebb. :-)

Hozzávalók:

• 30 dkg liszt
• 20 dkg porcukor
• 12 dkg kakaó
• csipet só
• 1 csomag sütőpor
• csapott mokkáskanál gyömbérpor
• 1 citrom lereszelt héja
• 12,5 dkg margarin
• 4 nagy tojás
• porcukor beforgatni

Így készült:

A száraz hozzávalókat, fűszereket tálba tettem, összemorzsoltam a margarinnal. Hozzáütöttem a tojásokat, majd összegyúrtam. Jól gyúrható, de nem túl kemény masszát kaptam.

3-4 órára hűtőbe tettem.

Kivéve kisebb diónyi gombócokat hengergettem belőle, porcukorba forgattam mindegyiket. Nem túl közel egymáshoz tepsibe rakosgattam.

180 fokon 15 percig sütöttem. Addig, amíg a tetejét megnyomva kemény volt. Sülés közben szépen kirepedeztek.

(Recept forrása: Receptözön, 2013/6.)

A recept nem írt cukrot a sütibe. Szerintem kifelejtették, a sok kakaót a külsején lévő porcukor csupán nem édesítené meg. Én ezért tettem a tésztába is cukrot, de kellett is. Finom és mutatós süti. A nyaralásra készítendő sütik listáján is rajta van! :-)

Fahéjas-gyömbéres-citromos méz

Tavaly külön-külön kis üvegekbe készült, egybe citrom és gyömbér, másikba fahéj került. Idén beleszórtam mind egy üvegbe, s feltöltöttem mézzel. 

A méz önmagában is csodákra képes, a méz-fahéj keverékének jótékony hatásairól ódákat zengenek. Nem sorolom hatásait, számos helyen lehet olvasni róla. A gyömbér csak tetézheti mindezeket, a citrom meg régóta ismert jótékony hatásairól, no meg a keverék kellemes ízét is fokozza. 

Csak úgy kanalazva is finom, de teába is keverhető. Azt várjuk tőle, hogy megelőzi a megfázásokat, vagy ha mégsem ússzuk meg, segít kilábalni belőle. Szívesebben nyúlok ehhez, mint gyógyszerekhez:-)

Így készült:
Az üveg aljára daraboltam egy darabka megpucolt gyömbért, erre karikáztam egy biocitromot, egy mokkáskanál őrölt fahéjat szórtam rá s felöntöttem mézzel.
Másnapra a méz került alulra s minden más a tetejére. Átkavargattam, egész sötét lett a színe, s fogyasztásra kész:-)
A tavalyi készítmény:

Bodzaüdítő mentával/ gyömbérrel/ levendulával

Még a bodzaszezon idején készültek. Míg ontották a bokrok a virágot, egyik fazék üdítő készült a másik után, s közben kísérleteztem. Készült mentás, levendulás és gyömbéres is. Nekem a levendulás ízlett legjobban, Hédinek a mentás.
Már rég elvirágzott a bodza, lassan a bogyóit érleli, de elárulom, szárított bodzából is lehet készíteni, a hatás nem marad el. Mi minden évben gyűjtünk belőle.
Fotó csak akkor készült, mikor a gyömbéresen volt a sor:

Hozzávalók:

• 8 l víz
• 60-70 dkg cukor
• 1 csokor bodzavirág -8-10 darab (friss vagy szárított)
• 1 csapott teáskanál citromsav
• 3 citrom
• kisujjnyi gyömbér/ kis csokor menta/ néhány szál levendula

A cukorból 20 dkg-nyit karamellizáltam, majd 2-3 dl vízzel felöntve addig főztem, míg a cukor feloldódik.

A többi cukrot a vízzel és a citromsavval főni tettem, majd hozzáöntöttem a karamelles vizet is.

Mikor felfőtt, elzártam alatta a lángot, s ezután dobtam bele a megmosott bodzavirágot, valamint belekarikáztam az alaposan megsikált citromokat, vigyázva arra, hogy magja ne kerüljön bele. Ekkor tettem hozzá a mentát, vagy levendulát. A gyömbér feldarabolva került bele. 

Másnap leszűrtem. Hűtőben akár egy hétig is eláll, de nálunk 2-3 nap alatt mindig elfogyott, mert ezt ittuk tea helyett is, meg a gyerekeknek ezt vitték az iskolába innivalónak.

Cukor ízlés szerint kerülhet bele több-kevesebb. A karamell nem csak az íze, de a színe miatt is kell, így nem lesz hóka, szép sárgás lesz az üdítő.

Szörpöt nem is szoktam gyártani bodzából, éppen ezért, mert ha van szárított bodza, az év bármely szakában készülhet frissen innivaló belőle.

Azt hiszem, ma is gyártok egy adagot belőle:-)

Citromos-gyömbéres pöfeteg

Már sütöttem hasonlót, s emlékeim szerint az első próbálkozás esetében nem makrancoskodott a tészta. Ezúttal igen, mert gömbbé formálás során igencsak ragaszkodott a tenyeremhez. De csak azért is meggömbölygettem őket sűrű kézmosások közepette, s jóízűen megettük, ki erre, ki arra. Ugyanis Fiam is, én kirándulásra vittünk belőle.

Hozzávalók:

• 35 dkg liszt
• 10 dkg kakaó
• 30 dkg cukor
• 1 mokkáskanál őrölt gyömbér
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 csomag sütőpor
• 20 dkg margarin
• 4 tojás
• porcukor beforgatni

Így készült:

A margarint elmorzsoltam a liszttel, majd a többi belevalót hozzáadva jó alaposan összegyúrtam. 3-4 órára hűtőbe tettem.

Utána kis gömböket formáltam belőlük -itt adódott a kisebb gond, a kezem melegétől meglágyult, s ragacsos lett a tészta-, mindegyiket meghempergettem porcukorba, s úgy tettem sütőpapírral bélelt tepsibe, nem túl közel közel egymáshoz.

180 fokon sütöttem őket. 

Társaságban:-)

Sütés közben szépen kirepedeztek, ahogy kell, íze is finom volt, állaga is. Csak ne ragadt volna, semmi panaszom nem lenne rá:-)

(Ötlet: Receptözön 2013/6.) 

Fűszeres-mézes gyógylikőr

Karácsonyig még elkészülhet:-)
Sok évvel ezelőtt Férjem hozta nekem a receptet, egy kis cetlire írva, gyönyörű kézírással (ma már biztos kinyomtatva érkezne). Addig-addig készültem az elkészítésére, míg eltűnt a cetli. Aztán ráakadtam a NoSaltyn, szerintem még a hozzávalók szövege is ugyanaz. A "gyerekököl" mértékre legalábbis biztosan emlékszem.
Tegnap szűrtem le az elsőként elkészült itókát (érés közben azért időnként megkóstoltam), s oda is tettem a második adagot. Nekem ugyan az első mennyiség is elég lenne egy évre is, de ajándéknak is kitűnő. Amellett, hogy finom, édeskés és kellemesen csípős-fűszeres ízű, egész jó immunrendszer-erősítő, a benne lévő fűszereknek és a méznek köszönhetően, s a pálinka (igazi, nem bolti ilyen-olyan ízesítésű) gyógyhatása sem szőnyeg alá seprendő, persze mértékkel fogyasztva. A recept küldője azt mondta, a gyerekeinek is ad belőle egy-egy keveset, de én határozottan elutasítom az aprónép legkisebb mértékű alkoholfogyasztását is.

Hozzávalók:

• 1 tasak egész fahéj
• 1 tasak egész szegfűszeg
• gyerekököl méretű gyömbérdarab
• 30-50 dkg méz (én a középutat választottam)
• 7 dl (házi szilva)pálinka

Így készült:

A gyömbért vékonyan megpucoltam, egész vékonyan felszeleteltem.

Egy nagyobb csavaros üveg aljára szórtam a fűszereket, gyömbérdarabokat, ráöntöttem a mézet és a pálinkát. 

Lefedtem, s míg a méz feloldódott, naponta átkavartam. Néhány nap múlva már szép borostyánszíne volt.

Legalább 3-4 hétig kell érlelődnie, de akár 5-ig is. Az enyém több, mint egy hónapig állt a kamrában, egész sötét színe lett. Leszűrve kissé zavaros volt, de másnapra szépen leszállt. 

Persze a gyerkőcök is kíváncsiak rá, hogy milyen is, 1.1 nyalintást engedélyeztem is nekik. Leányzó megkérdezte, pálinka nélkül tudnék-e nekik készíteni? Rögtön szöget ütött a fejembe, már csak a friss gyömbér beszerzésére vár az ötlet megvalósítása.

Időközben, pontosan november 28-án volt két éve, hogy megírtam első bejegyzésemet. Azóta sok minden változott, a blogírási kedvem ugyan nem, de időm lényegesen lecsappant. Nem szándékoztam amúgy sem nagy hűhót csapni az ügynek, ennek megfelelően el is feledkeztem rendesen a "jeles" napról. Azt meg főleg nem terveztem, hogy alkohollal fogom köszönteni a blogot születésnapja alkalmából, de ha már így alakult, koccintsunk:-)