2019. augusztus 21., szerda

Citromos kocka

Az előző receptnél nem is említettem, hogy a felhasznált tészta és sós sajt szicíliai termék. Ennél a sütinél pedig a citrom madárlátta. Nem boltban vásárolt, egy elhagyott, bozótos helyen leltünk rá egy termő citromfára, a sárgákat megmentettük magunknak. Ezúttal nyugodt lelkiismerettel használtam fel a héját is, úgy gondolom,ennél biobb már nem is lehet. 😀

Hozzávalók:
  • 4 tojás
  • 20 dkg cukor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 40 dkg liszt
  • 2 citrom leve, lereszelt héja
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 dl olaj
  • 1,5 dl tej
  • a tetejére 20 dkg porcukor, 1 citrom leve, fél dl víz
Így készült:
A tojásokat a cukorral és vaníliás cukorral alaposan elkevertem, majd belemértem a lisztet, amibe elvegyítettem a sütőport. Belekerült az olaj és a citromok héja és leve. Simára kavartam, majd több adagban elkevertem a tejjel.
A masszát sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem, elegyengettem.
180 fokon tűpróbáig sütöttem.
Mikor kihűlt, sűrűn megszurkáltam egy hústűvel.
A porcukrot, citrom levét és a vizet elkevertem, majd a tészta tetejére kanalaztam-kenegettem. 
Akár azonnal is szeletelhető.
A szeletek tetejét vékonyra szeletelt citromdarabkákkal díszítettem.

Kellemesen citromízű és a sok cukor ellenére nem túl édes süti lett. Én kimondottan szeretem a citromos sütiket, Férjem már kevésbé rajong értük. 



2019. augusztus 20., kedd

Pasta alla Norma...

azaz szicíliai padlizsános tészta.
Augusztusban még nem jelentkeztem. Nyaralni voltunk. No nem mostanáig, már több, mint egy hete, hogy itthon vagyunk. Nem mintha nem bírtuk volna még elviselni! :-)
Hosszú útra vállalkoztunk. Fiam még középiskolás korában részt vett egy három napos szicíliai kiránduláson. Élményekkel telis-tele jött haza, és sok-sok csábító fotóval, mesélni valóval. Idén nyáron nekünk is kijutott a jóból 10 napra- de ez is kevés volt. Vissza kell még mennünk. Az előre kinézett, közelben lévő látnivalókat sem tudtuk mind megtekinteni. Gyönyörű, másféle világ, azt látni kell. A folyamatosan füstölgő Etna alatt, tengerparthoz közel, citromfák között volt a szállásunk, innen csatangoltunk ide-oda. Persze leginkább délután, a nappali hőség nem kedvezett céljaink megvalósításának.
Leginkább főztünk magunknak, de ettünk étteremben is. Mindhárom alkalommal pizzára esett a választásunk, mert abból volt a legnagyobb választék, viszonylag olcsó volt, s amit meg szerettünk volna kóstolni, épp nem volt az étlapon. Az lett volna a padlizsános tészta. A pizzájuk nem finomabb, inkább más, mint a nálunk kapható. Mindig másmilyent kóstoltunk, a csúcs a sült krumplival telepakolt volt. De volt mézes, pisztáciás, rukkolás. Mind finom volt, a számunkra különleges voltuk ellenére.
S ha már nem sikerült megkóstolni a vágyott tésztát, elkészítettem itthon, nem sokkal azután, hogy hazajöttünk. Több receptet végigböngésztem, végül ebből inspirálódtam. Az eredeti, ott készült biztosan más, bár az általam készített is ízlett mindenkinek. Én nem vagyok tésztapárti, de a család kedvéért ezután is készíteni fogom. Mert kérték. :-)

Hozzávalók:

  • 2 fej hagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 2-3 evőkanál olívaolaj
  • 2 közepes padlizsán
  • 1 konzerv darabolt paradicsom 
  • oregánó, bazsalikom
  • 50 dkg tészta
  • mozzarella/ricotta (én sós ricottát használtam)
Így készült:
A hagymát és fokhagymát megpucoltam, apróra vágtam. Az olajon üvegesre pároltam.
Közben a padlizsánt megpucoltam, felkockáztam. A hagymához adtam, sóztam, s fedő alatt hagytam párolódni. Sűrűn meg kell kavarni, mert képes odaégni- a padlizsán az összes olajat felissza. De nem kell alá többet tenni. 
Mikor a padlizsán majdnem puha, ráborítottam a paradicsomkonzervet, apróra vágott oregánót és bazsalikomot adtam hozzá és összefőztem.
Közben a tésztát is kifőztem sós vízben, nem egészen puhára.
Leszűrtem, a raguhoz kevertem.
Tűzálló edénybe tettem, tetejére sajtot morzsoltam, néhány bazsalikomlevél is került rá,  s 190 fokos sütőben összesütöttem.

Nem bonyolult, és tényleg finom zöldséges tésztaféle. Amúgy én nem lennék jó olasz, minden nap tésztát enni... De a sok zöldség és édesség tetszik a konyhájukban. Az antipasti is ízlett, a másik jellegzetes ételük, az arancini- töltött, rántott rizsgolyó- viszont nem lett a kedvencünk. Paradicsomos-sajtos töltelékű volt, talán másféle jobban ízlik... S miközben ettük, ki is találtuk a saját verziónkat, amit tesztelni is fogunk.
Mikor jutunk el megint? Jó kérdés, de máris nekifogtunk gyűjteni rá! 😀
Ezért érdemes:
Az ott már Szicília


Messina a kompról

A középső házban laktunk

Az Etna távolról



Kilátás

Acicastello


Acireale


Pantalica nekropolisza





Etna közelebbről

Taormina, a kedvencem

Isola Bella

Siracusa



2019. július 30., kedd

Habos diós süti

Egy hirtelen felindulásból sütött, többszörösen átalakított recept szerint sütött s igen nagy sikernek örvendő süti.
Ha unatkoztam is volna a nyáron (de én nem tudom, hogy kell azt tenni), a gyerekek gondoskodtak róla, hogy véletlenül se tehessem. Állandóan jönnek-mennek, szervezkednek. Én meg próbálom számon tartani, hogy mikor épp hova, de nem sok sikerrel. Azért igyekszem őket felpakolni is az éppen aktuális útra vagy szülinapra. A nyáron a legtöbb süti ilyen célból készült. Mint ahogy ez is, de csak másodikként, mert attól tartottam, hogy az eredetileg tervezett szilvás-túrós egyetlen tepsi süti nem lesz elég a szombati, valamint a vasárnapi szülinapra is. Jól gondoltam...
Ennek a másodikként összedobottnak lett nagyobb sikere- mindenki ezt kereste a tányéron.

Hozzávalók:
A tésztához:
  • 4 sárgája
  • 15 dkg zsír
  • 10 dkg cukor
  • 30 dkg liszt
  • csipet só
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 3 evőkanál joghurt
A tetejére:
  •  1 üveg sárgabaracklekvár (3 dl)
  • 4 fehérje
  • csipet só
  • 15 dkg cukor
  • 2 maréknyi dió
Így készült:
A tésztához a zsírt, cukrot, a sárgákat alaposan összekevertem. Hozzáadtam a lisztet, sót, sütőport, joghurtot, s fakanállal sima masszává kevertem. Sűrű, ragacsos tészta lett. Sütőpapírral bélelt tepsibe nyomkodtam-igazgattam.
180 fokra előmelegített sütőbe tettem, s elősütöttem. Addig, míg teteje egész enyhén pirulni kezdett.
Közben a diót durvára vágtam.
A fehérjéket előbb a csipet sóval, majd a cukorral kemény habbá vertem.
Az elősütött tésztát vastagon lekentem lekvárral, majd rásimítottam a habot, erre szórtam a diót.
Visszatettem a sütőbe. 160 fokra mérsékelve addig sütöttem, míg a hab is kapott egy ki színt.

A tetején megpirult dió miatt lett akkora sikere, de amúgy is finom lett, jó puha-omlós volt az egész süti.
Szóval érdemes volt elrugaszkodni az eredeti recepttől! 😉 

2019. július 29., hétfő

Banános zabpelyhes keksz

Valamikor tavasszal készült, útravaló keksz gyanánt Fiamnak, meg vendégeink is voltak rá. Zabpelyhes kekszet terveztem, aztán a gyümölcskosárban kallódó néhány jobb sorsra érdemes maradék adta meg az ízesítését. S mint többnyire az ilyen hirtelen jött ötletek eredménye, ezúttal is finom lett, mindenki szívesen falatozta.

Hozzávalók:
  • 25 dkg zabpehely
  • 35 dkg liszt
  • 20 dkg cukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 25 dkg margarin
  • 3 evőkanál méz 
  • 1 mokkáskanál szódabikarbóna
  • maréknyi mazsola
  • 10 dkg kókuszreszelék
  • 3 egész tojás
  • 1 nagy banán összetörve
  • 1 narancs kicsavart leve
  • 1 citrom kicsavart leve
Az elkészítése is roppant egyszerű. minden belevalót tálba pakoltam- a banánt villával összetörve, a margarint megolvasztva, alaposan összekevertem, majd kanállal sütőpapírral bélelt tepsibe teáskanálnyi halmokat pakoltam, helyet hagyva közöttük, mert sülés közben leterülnek. '80 fokon addig sütöttem, míg pirulni kezdett a teteje.
Puha és jó ízű kekszecskék lettek. 

2019. július 26., péntek

Borsóleves

Egyszerű, finom leves, aminek szintén számtalan variációja lehet. Ez az egyik. Friss borsóból lenne az igazi, de én többnyire fagyasztottból készítem- ahhoz könnyebb hozzájutni. Kis kertembe meg nem szoktam borsót vetni, többször próbálkoztam s mindig kukacos lett. Inkább nem foglalom vele a helyet, megveszem.
Hozzávalók:

  • 1 fej hagyma
  • pici olaj
  • 2 sárgarépa
  • 1 petrezselyem
  • 50 dkg borsó
  • 2 tojás+liszt a galuskához
  • pirospaprika
  • kis csokor petrezselyem
  • 1-2 zellerlevél, esetleg 2 levélke leostyán

Így készül:
A hagymát megpucolom, apróra vágom, az olajon üvegesre párolom.
Közben megpucolom és felaprítom a répát és petrezselymet. A hagymához adom s kevés ideig együtt pirítom. Felöntöm vízzel, sózom,s hagyom főni.
Mikor a sárgarépa majdnem puha, hozzáadom a borsót (fagyasztottat szoktam használni).
Közben a tojással és liszttel galuskatésztát kavarok: annyi lisztet keverek fokozatosan a tojáshoz, hogy inkább kemény legyen, mint elterülős, lágy.
Mikor a borsó is megfőtt (hamar fő), nokedliszaggatóval a levesbe szaggatom. Mire az összes benne van, majdnem meg is fő. Már csak az apróra vágott zöldfűszereket és kevés paprikát kell hozzáadni, ha szükséges, még sózom, s kész is.
Levestésztát is lehet bele főzni galuska (nokedli) helyett, akkor még gyorsabban és egyszerűbben elkészül. Szeretjük, néha kimondottan jól esik ez a könnyű, jó ízű leves.

2019. július 24., szerda

Diós süti egyszerűen

Amennyire nem kedveltem régen ezeket az egyszerű kevert-kavart sütiket, sem készíteni, sem enni, annyira gyakran készülnek hasonlók az utóbbi időben. Mit tesz az időszűke, az ember ízlése is megváltozik! 😉 Gyorsan kész vannak és finomak is, még ha nem is krémes-habos csoda.

Hozzávalók:

  • 4 tojás
  • 22 dkg cukor
  • 25 dkg margarin
  • 35 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 1,5 dl joghurt
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 10 dkg darált dió
  • 10 dkg mazsola
  • 10 dkg apróra vágott csoki
Így készült:
Előbb a tojásokat kevertem el a cukorral, majd belekerült a mikróba megolvasztott margarin és az összes többi hozzávaló.
Csak simára kell keverni a masszát, tepsibe borítani, 180 fokon tűpróbáig sütni.

Mondhatnám, hogy 10 perces süti, de nem az. A legtöbb időt a hozzávalók előkészítése veszi el, no meg a sütés, csak maga a kikeverés olyan rövid idő, mint amilyen kurtán leírtam. De azért mikor rövid idő áll rendelkezésre, bátran lehet a recepthez nyúlni!

2019. július 20., szombat

Meggyes-mákos pite

Ez is egy olyan mákos süti, ami ízlett a családnak. A receptet itt találtam, s majdnem be is tartottam. Én, aki csökkenteni szoktam a cukormennyiséget, most növeltem. Az egész sütibe 16 dkg cukor kellett volna. Kevésnek találtam, főleg a savanyú meggy mellé, ezért a töltelékbe az eredeti 10 dkg helyett 20-at tettem. És nem lett túl édes.


A tésztához:

  • 35 dkg liszt
  • 6 dkg cukor
  • csipet só
  • 20 dkg margarin
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 tojás 
  • 1 evőkanál tejföl
A töltelékhez:
  • 20 dkg darált mák
  • 2 dl tej
  • 20 dkg cukor
  • 3 evőkanál gríz
  • 1 citrom lereszelt héja
  • 30 dkg kimagolt meggy (friss)
  • +4-5 evőkanál sárgabaracklekvár lekenni a tésztát
  • + porcukor beszórni
Így készült:
A tésztához a lisztet elmorzsoltam a margarinnal, majd a többi hozzávalóval összegyúrtam. Picit lágy lett, ezért még egy evőkanálnyi lisztet gyúrtam hozzá, így jó lett.
A töltelékhez a tejet a cukorral és a citromhéjjal felfőztem, majd a mákot és grízt is belekevertem, ezzel is felfőztem. Hagytam hűlni, míg kinyújtottam a tésztát. 
A tésztát két részre osztottam. Lisztezett deszkán mindkettőt tepsi méretűre nyújtottam.
Az egyiket sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, lekentem a lekvárral.
A meggyet a mákhoz kevertem, elosztottam a lekváron, elegyengettem, majd befedtem a másik lappal.
A tetejét megszurkáltam,így tettem 180 fokos sütőbe.
Addig sült, míg teteje szépen megpirult.
Még melegen porcukorral szórtam be.

Igazán finom lett, az a fajta, amelyiknél nem állok le a kóstolásnál.
Persze készülhet befőttből is, akkor elképzelhető, hogy elég kevesebb cukor is, hisz az édes. De ízlés szerint növelhet, illetve csökkenthető a cukor mennyisége. 


2019. július 19., péntek

Krumplifőzelék fasírttal

Leányzóm említette, hogy az egyetlen főzelék, amit szeretett az oviban, az a krumplifőzelék volt. Én viszont soha nem főztem. Enni is csak egyszer ettem, mikor még közös konyhán voltunk az Anyósomékkal, s Ő főzött. Úgy emlékszem, krumplileves íze volt. Mégsem lopta be magát a konyhánkba, nem azért, mert nem ízlett, számomra a krumpli főzelékalapanyagként nem játszik. Ma mégis tettem egy próbát, ebédre tojásleves mellé készült, fasírttal.
Rákerestem interneten, megnéztem jó néhány receptet, aztán hozzáláttam, innen is, onnan is belecsempészve a szimpatikus részleteket.
Hozzávalók, a főzelékhez:

  • 6 nagyobb krumpli
  • 1-1 mokkáskanál morzsolt majoránna és petrezselyem
  • 1 teáskanál házi ételízesítő
  • 1 evőkanál liszt
  • 4-5 evőkanál olaj
  • kevés pirospaprika
  • 2 evőkanál tejföl
  • 2 evőkanál almaecet
Így készült:
A krumplit megpucoltam, megmostam, karikákra vágtam. Felöntöttem annyi vízzel, amennyi éppen ellepi, s a sóval (ne legyen sok, az ételízesítő is sós, inkább a végén tegyünk még bele, mint elsózzuk) és ételízesítővel főni tettem. A zöldfűszereket is beletettem.
Mikor a krumpli megfőtt, a lisztből és olajból rántást készítettem: elkevertem a kettőt, s kis lángon sűrűn kevergetve enyhén megpirítottam. Beleborítottam a krumplis edénybe, miközben kevergettem. Hozzáadtam a tejfölt is, elkevertem, s mikor felfőtt, kész is. A végén tettem bele az ecetet, s ha szükséges, még sót.
(A fasírt ugyanígy készült.)

A krumpli alaposan szétfőtt, mire elkészült, korábban kellett volna készíteni a rántást. Az íze jó lett, ha nem is túl gyakran, de néha fogom készíteni, úgy évente egyszer... 😀 Amúgy sem sűrűn főzök főzelékeket.