2019. október 16., szerda

Pünkösdi kókuszos süti

Még pünkösdre készült, ahogy a neve is elárulja. Akkor fogadtam meg, hogy bizonyos hőmérsékleten felül nem sütök krémes sütit. Muszáj volt hűtőben tartani, foglalta a helyet, s mivel nagy melegben az étvágya sem az igazi az embernek, nem is fogyott el. Meg aztán nem is egymagában készült, azért sem.
Gondolkodtam is rajta, hogy felkerüljön ide, vagy sem, nem sikerült róla épkézláb fotókat készíteni. Volt maradék tojásfehérje, azt szerettem volna hasznosítani, ebből készült a középső, kókuszos lap. Alja-teteje kettévágott egyszerű kevert lap, krémmel összerakva.

Hozzávalók:
A barna laphoz:
  • 3 tojás
  • 20 dkg cukor
  • 25 dkg liszt
  • 1 evőkanál kakaó
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 dl olaj
  • 1 dl tej
Kókuszos lap:
  • 5 tojásfehérje
  • 1 csipet só
  • 5 evőkanál cukor
  • 10 dkg kókuszreszelék
  • 2 evőkanál liszt
A krémhez:
  • 2 csomag pudingpor
  • 6 dl tej
  • 18 dkg cukor
  • 20 dkg vaj
Így készült:
A barna laphoz előbb a tojásokat kevertem el a cukorral, majd a többi belevalóval simára kevertem. 
180 fokon tűpróbáig sütöttem.
Közben a tojásfehérjéket a csipet sóval felvertem, majd a cukor hozzáadásával kemény, fényes habot vertem belőle. Hozzákevertem a kókuszt és lisztet. Ugyanakkora tepsibe sütöttem, mint a barna lapot (28×32 cm-es). Addig sült 170 fokon, míg enyhén pirulni kezdett a teteje.
A krémhez a tejjel és pudingporral sűrű pudingot főztem. Hagytam kihűlni, időnként megkavarva.
A vajat a cukorral elkevertem, majd kanalanként hozzáadtam a kihűlt pudingot.
Összeraktam a sütit: a barna lapot vízszintesen kettévágtam. Az alsóra kentem fele krémet, erre került a kókuszos lap, a krém másik fele, végül a másik barna lapot emeltem rá, vigyázva, hogy el ne törjön.

Kicsit morzsálódott, azt hiszem, túlsütöttem a kókuszos réteget. De mint minden kókuszos süti, finom volt. 


2019. október 14., hétfő

Csirkemájas puliszka

Mifelénk annak idején, ha enyhe megvetéssel is, mondván, hogy a puliszkát az ágy szélén kell megenni, de mindenki főzte. Azóta is, ha nem is mindennapos, de állandó szereplője a konyhánknak. Szeretjük. Mondjuk egymagában teljesen jellegtelen, a kísérőjétől lesz finom. Leggyakrabban túróval, sajttal rakva készült, sült szalonnával a tetején, vagy tejfölös gombával, pörkölttel, de a kedvenc a csirkemájas.
Anyukám puliszkafőzése jó hosszadalmas volt, kanalanként pakolta a málélisztet, azaz a kukoricadarát a fővő vízbe, s mindegyik után kavargatta egy kicsit, mondván, hogy így fő meg rendesen. Én az idők folyamán igencsak leegyszerűsítettem ezt a folyamatot, egyszerre zúdítom a forró vízbe a darát, s néhány percnyi főzés után lefedve hagyom kicsit pihenni, s így is jó.
Hozzávalók:
A puliszkához:

  • fél kg kukoricadara
  • 1 teáskanál só
  • 1,5 l víz
A májhoz:
  • 1 nagy fej hagyma
  • fél dl olaj
  • fél kg csirkemáj
  • 1 teáskanál házi ételízesítő
  • 1-1 teáskanál paprikakrém és sűrített paradicsom
  • bors, pirospaprika
Így készült:
A hagymát apróra vágtam, az olajon nagy csipet sóval üvegesre pároltam. Rádobtam a megtisztított és kettévágott májdarabokat, a házi ételízesítőt is hozzáadtam, s fedő alatt, kis lángon hagytam megpárolódni. Mikor kész, (ezt egy darab máj kettévágásával döntöm el), fűszerezem a borssal, a paprikával, belekerül a paradicsom és paprikakrém, s kóstolás után még sózom, ha szükségét érzem.
A puliszkához a vizet a sóval forrni teszem. Mikor már gyöngyözik a víz, de még nem forr, vékony sugárban borítom bele a kukoricadarát, közben állandóan kevergetem. Tovább kavargatva hagyom főni néhány percig. Vigyázni kell vele, mert puffogva fő, köpköd. 
Lefedve hagyom 4-5 percig még dagadni, s már tálalható is.

Savanyúságot fogyasztunk hozzá, ami lehet akár uborka vagy káposzta, akár cékla. Ami kéznél van, amit szeretünk.
Vacsorára szokott készülni, s ami marad, mert ekkora mennyiség egyszerre nem fogy el, másnap felmelegítve megesszük. Én legalábbis szívesen rájárok, de ha véletlenül marad belőle, a cicák sem utasítják el.

2019. október 9., szerda

Maszatos süti

Krémes sütit óhajtottam. Hát sütöttem. Csokisat. Alighogy összeraktam, le is vágtam a széléből egy csíkot kóstolás céljából. Kisfiam is belátogatott a konyhába, s mindjárt beleharapott egy szeletbe. Ami kissé szét is csúszott az ujjai közt. Meg is kérdezte, hogy "Anya, maszatosabb sütit tudtál volna sütni?" Így kapta a nevét.
Egyszerű kevert lap, szokásos pudingos-vajas-kakaós krémmel összerakva. Nekem nagyon ízlett!
Hozzávalók:
A laphoz:

  • 4 tojás
  • 25 dkg cukor
  • 2 evőkanál kakaó
  • 1 dl olaj
  • 1 dl tej
  • 35 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
A krémhez:
  • 2 csomag vaníliás pudingpor
  • 7 dl tej
  • 2 evőkanál kakaó
  • 20 dkg vaj
  • 20 dkg cukor
A tetejére:
  • 10 dkg étcsokoládé
  • 5 dkg vaj
Így készült:
A tésztához előbb a tojásokat kevertem el a cukorral, jó alaposan, majd belemértem a többi hozzávalót is. Simára kevertem.
28×32 cm-es, sütőpapírral bélelt tepsibe borítottam, elegyengettem, s 180 fokon tűpróbáig sütöttem.
Mikor kihűlt, vízszintesen kettévágtam.
A krémhez a pudingokat és 1 evőkanál kakaót kevés tejben simára kevertem. Fokozatosan hozzáadtam a többi tejet, s állandóan kavargatva sűrűre főztem.
Időnként megkavarva hagytam kihűlni.
A vajat a cukorral elkevertem, majd kanalanként hozzáadtam a kihűlt pudingot és végül a másik evőkanál kakaót. 
A lapokat megtöltöttem krémmel.
A csokit vízgőz fölött a vajjal felolvasztottam, s bevontam vele a sütit.
Dermedés után szeletelhető.
Hűtőben dermesztve szépen szeletelhető, egyébként tényleg maszatolós! 😃 De elnézhető neki ez az apróság, mert finom!

2019. október 8., kedd

Mákos-sajtos rúd

Mivel sajtrajongó vagyok, mindig bevásárolok belőle. Magam sem tudom, hogy eshetett meg, de az utóbbi időben nem fogyott olyan tempóban, mint ahogy kerültek be sorra a hűtőbe. Hogy apadjon a sajtkészlet, többek között sós sütibe is került belőle. Az elfelejtett kis csomag brindzával együtt, amit friss paradicsommal terveztem elfogyasztani. De ez sem jött össze, mint az elmúlt hónapban oly sok minden. De lassan csak összeszedem már magam.


Hozzávalók:
  • 30 dkg reszelt sajt (ebből most 10 dkg brindza)
  • 4-5 dkg egész mákszem
  • 15 dkg margarin
  • 15 dkg zsír
  • 1 púpozott teáskanál só
  • 60 dkg liszt
  • 2 egész tojás
  • 4 evőkanál natúr joghurt 
Így készült:
A sajtot lereszeltem. 
A lisztet tálba mértem, hozzáadtam a sót, a margarint, zsírt, mákot, sajtot (és brindzát), összemorzsoltam. Beleütöttem a két tojást, s két evőkanál joghurttal együtt gyúrni kezdtem. Közben még annyi joghurtot kanalaztam hozzá, hogy összeálljon a tészta.
Kinyújtottam, hosszú csíkokra vágtam.
Tepsibe pakolgattam, 180 fokos sütőben pirosra sütöttem.
Finom roppanós lett, főleg, amelyik picit sötétebbre sült. És még napok múlva is élvezhető.

2019. október 7., hétfő

Gombás-csirkés spagetti

Tésztafélével nem lehet mellélőni minálunk. Főleg, ha még hús is van benne! 😃
Többször említettem, hogy nem rajongok a tésztafélékért, de így hússal, gombával, sajttal, ahogy egyáltalán nem száraz, nekem is ízlett. Kimondottan. Ráadásul egyszerű is, egyetemista gyerekeink is el tudják maguknak hipp-hopp készíteni kis konyhájukban. Főleg, ha visznek magukkal lefagyasztva előkészített gombát meg csirkehúst (én gyakorta felpakolom ilyesmivel a Fiacskámat).


Hozzávalók:

  • 1 csomag spagetti (50 dkg)
  • kevés olaj
  • 50 dkg gomba
  • 1 fej hagyma
  • só, bors, paprika
  • 1 csirkemell
  • 1 tömlős sajt (10 dkg)
  • reszelt sajt és petrezselyemzöld a tálaláshoz
Így készült:
A gombát megpucoltam, felaprítottam.
A hagymát apróra vágtam, kevés olajon üvegesre pároltam. Rádobtam a gombát, sóztam.
Lefedve párolódni hagytam.
Közben a csirkemellet megmostam, csíkokra vágtam. Mikor a gomba már összeesett, hozzáadtam a húst is. Mikor a hús is puha, borssal, kevés paprikával fűszereztem, ha kell, utánasóztam.
A spagettit bő sós vízben kifőztem. Egy teáskanál sót szoktam tenni a vízbe. ( Mikor fő a víz, csak akkor tesszük bele a tésztát. Ezt csak azért jegyzem meg, mert Fiam szerint van, aki még itt tart főzés terén.) Pici olajat is szoktam tenni a vízbe. Ha kész a tészta -kavargatni és kóstolgatni szoktam- leszűröm. 
Összekeverem a tömlős sajttal és a hússal-gombával.
Tálaláskor szórtunk rá petrezselymet és reszelt sajtot. De anélkül is finom.
Gergő egész ügyes a konyhában, érdekli a főzés, sok mindent ellesett s eredeti ötletei is vannak, sokkal bátrabban fűszerez, mint én. Szokott a barátainak főzni, egész ügyesen megoldják közösen. Ráadásul a néhány hónap alatt még hízott is, szerinte 5 kilót. Látszik is rajta, kicsit megemberesedett. Biztosan a rendszertelenebb, kevésbé egészséges étkezés...

2019. október 6., vasárnap

Hatlapos

Vége lett a nyárnak, a lakásban uralkodó közel 30 foknak, ezzel együtt jöhetnek a krémes sütik is. Sütöttem is, hatlaposat. Ennek épp három hete. Onnan tudom, hogy akkor volt itthon a Fiam, s ezúttal még egy hetet várnom kell rá. Ilyen még nem volt, hogy egy hónapot távol legyen egyhuzamban, de biztos lesz még. Hozzá kell szoknom ehhez is...


Hozzávalók:
A lapokhoz:
  • 65 dkg liszt
  • csipet só
  • 15 dkg cukor
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 12 dkg margarin
  • 1 evőkanál zsír
  • 2 kicsi tojás
  • 4 evőkanál joghurt
  • 3-4 evőkanál tej
A krémhez:
  • 1 liter tej
  • 3 csomag vaníliás pudingpor
  • 2 evőkanál kakaó
  • 18 dkg cukor
  • 20 dkg vaj
Így készült:
A lapokhoz való tésztát összegyúrtam. Mivel a joghurt hozzáadása után kissé keménynek találtam a tésztát, ezért kevés tejet gyúrtam még hozzá. Ugyanis kemény tésztából nehéz kinyújtani a lapokat, inkább könnyen formázható, kissé puhább legyen a tészta.
6 részre osztottam, sorra tepsi méretűre nyújtottam, s 170 fokon világosra sütöttem őket. Mivel vékony, hamar sül, figyelni kell rá.
A krém így készült: a pudingporokat a kakaóval és kevés tejjel simára kevertem. Fokozatosan hozzáadtam a többi tejet és a cukrot. Kis lángon, állandóan kevergetve sűrűre főztem.
Még forrón hozzákevertem a vajat.
Mikor már langyos, megtöltöttem a lapokat. A tetejére is jutott krém, ezért csokimáz helyett az került rá.
Másnapra jól átpuhult, könnyen lehetett szeletelni.

Ezúttal meglepően könnyen sikerült kinyújtani a lapokat, pedig többnyire feladják a leckét. Lehet a gyakorlat megteszi a hatását? Vagy a tésztát sikerült megfelelő keménységűre gyúrni...
A süti pedig finom volt. 

2019. október 5., szombat

Murkos kifli szilvalekvárral töltve

Erdélyben a sárgarépát muroknak nevezik. Mai napig jobban esik ezzel az elnevezéssel illetni, bár jó sok ideje már, hogy nagyot néznek, ha ezt a szót használom. Pedig vad rokona itt is vadmurok. Meg amúgy sem árt senkinek egy kis szókincsbővítés, hisz ez is egy magyar szó. 😉
A receptet egy szlovák vagy valamilyen szláv nyelvű oldalon találtam, s a fordító készségesen a segítségemre sietett a hozzávalók megértetésében. Nem követtem teljesen a receptet, szokásomhoz híven, meg meg sem jegyeztem, honnan csentem az ötletet. De nagyon kíváncsi voltam, mi sül ki belőle.

Hozzávalók:
  • 1 nagyobb murok (13-14 dkg)
  • 35 dkg liszt
  • csipet só
  • 1 evőkanál cukor
  • 12 dkg margarin
  • 3-4 evőkanál tejföl
  • lekvár tölteni
  • porcukor beszórni
Így készült:
A megpucolt murkot reszeltem. 
A lisztet, cukrot, csipet sót elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a reszelt répát, s annyi tejfölt, hogy összeálljon a tészta.
Rövid ideig pihentettem, úgy fél órát, majd 4 részre osztottam. Mindegyiket kerek lappá nyújtottam, 8 részre vágtam (ketté, majd megint ketté, aztán mindegyik negyedet feleztem), szilvalekvárt tettem a vastagabb végére, felsodortam, kiflivé hajlítva tepsibe tettem.
180 fokon addig sütöttem, míg pirulni kezdett.
Porcukorral szórva tálaltam.
Szerettem, mint ahogy minden szilvalekváros kiflit. A tésztáját viszont kissé keménynek találtam, legközelebb kevés élesztőt vagy sütőport tennék bele. És valószínűleg lesz legközelebb, mert tudnom kell, hogy jobb lesz-e az általam kigondolt módon.
Amúgy szép sárga lett, mintha tojássárga színezte volna be, pedig tojás az nincs benne.

2019. október 4., péntek

Lecsó,

...ahogy nálunk készült, s ahogy legjobban szeretem mai napig.
A lecsónak is sokféle változata van, én is hol így, hol úgy készítem. Rizsesen a legkiadósabb, s talán a legkedveltebb is a család körében, de készült már tökkel/cukkinivel, padlizsánnal, krumplival, kolbásszal...
Anyukám szinte mindig így készítette, az alapzöldségekkel és tejföllel. Biztos sokaknak furcsa ez az összetevő benne, mert nem sűrűn találkoztam ilyen recepttel, de számomra így a legfinomabb. Finoman szaftos, friss kenyérrel nagyon szerettük mártogatni.
Hozzávalók:

  • 4-5 fej hagyma
  • 8-10 paprika
  • kevés olaj 
  • 4-5 paradicsom
  • só, bors, paprika
  • 1,5-2 dl tejföl
Így készül:
A hagymát megpucolom, szeletelem. A paprikát szintén megmosom, kettévágva kiszedem a csumáját és szeletelem.
Az olajon, fedő alatt, sózva megpárolom a hagymát és paprikát. Időnként azért meg kell keverni, oda ne égjen. Mikor már puha, akkor adom hozzá a paradicsomot, s tovább főzöm, ekkor már fedő nélkül, hogy a felesleges lé elpárologhasson róla.
Mikor a paradicsom is szétfő, borssal, paprikával fűszerezem, majd a tejfölt is hozzáadom.
Összefőzöm, s kész is.

Nem írok pontos mennyiségű hozzávalót, soha nem ugyanannyit teszek bele, attól függ, mennyit akarok főzni, mekkorák a zöldségek. 
Én soha nem teszek el üvegbe lecsót. Hagyma van télen is, paprikát fagyasztóba szoktam eltenni készre aprítva, adagokban zacskózva, s ilyenkor paradicsomlé kerül bele friss paradicsom helyett. Meg egy pohárnyi rizs és kötelezően tejföl. 

2019. október 3., csütörtök

Kakaós mézes keksz

Elkezdődött az új tanév, ami cseppet sem egyszerűbb, mint az előző, sőt. Próbálok helytállni, munkahelyen is meg itthon is- persze, hogy az itthoni tennivalók halmozódnak fel, az időközben készült s fotózott süteményekről nem is beszélve.
Kisfiam már harmadik éve szinte csak látogatóba jön haza, de még mindig fájó szívvel engedem útjára. Persze "némi" elemózsiával felpakolva. Sütit mindig sütök, édeset, sósat, meg valami hosszabb ideig elállót is. Egyik alkalommal ezt sütöttem neki:

Hozzávalók:
  • 50 dkg liszt
  • 15 dkg cukor
  • 2 evőkanál kakaó
  • 1 teáskanál szódabikarbóna
  • 1 mokkáskanál mézes-fűszerkeverék
  • 20 dkg vaj
  • 3 evőkanál méz
  • 2 egész tojás
  • 2-3 evőkanál tej
  • +1 tojás lekenni, diódarabok a tetejére
Így készült:
A lisztet, cukrot, kakaót, szódabikarbónát és mézesfűszert elmorzsoltam a vajjal, majd a mézzel, tojással összegyúrtam. Hogy megfelelő állagú legyen a tészta, pici tejet is gyúrtam hozzá.
Kinyújtottam, pici pogácsaszaggatóval kivágtam, tepsibe pakoltam.
Felvert tojással lekentem, 1-1 darabka diót nyomtam a közepébe.
180 fokon sütöttem.

2019. szeptember 3., kedd

Mézes krémes másképp

Még nyaraltunk, amikor értesültünk róla, hogy közkedvelt háziorvosunknak búcsúztatót szerveznek, ugyanis nyugdíjas lett- sajnos. Férjem be is jelentkezett, egy tányér sütivel együtt. Amit persze nem Ő sütött meg. 😀 Agyaltam egy darabig, hogy minek lássak neki, ami finom is, mutatós is, gyors is. A mézesre kanyarodtam vissza folyton, de lapokat nyújtani végképp nem volt kedvem. Eszembe jutott egy valaha elmentett mézes recept,  (itt található), ahol kevert tésztából vannak a lapok, amit aztán még jobban leegyszerűsítettem, s bár nem gyorsan, de meglett a finom és mutatós süti.

Hozzávalók:
A tésztához:

  • 3 evőkanál méz
  • 25 dkg margarin
  • 3 tojás
  • 25 dkg cukor
  • 45 dkg liszt
  • 1 teáskanál szódabikarbóna
  • 1,5 dl tej
A töltéshez:
  • 1 kis üveg sárgabaracklekvár (3 dl)
  • 1 l tej
  • 10 evőkanál gríz
  • 4+ 4 evőkanál cukor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 25 dkg vaj
  • + 12 dkg étcsokoládé + 3 evőkanál olaj a tetejére
Így készült:
A margarint mikróban megolvasztottam. Hozzáadtam a cukrot és mézet, elkevertem. A tojásokkal is simára kevertem a masszát, majd belekerült a liszt és szódabikarbóna, végül több részletben a tej.
Az alaposan elkevert masszát sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam és 180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.
A tejből, grízből, vaníliás cukorból, 4 evőkanál cukorból sűrű tejbegrízt főztem. Mikor levettem a lángról, a vajból 5 dkg-nyit elkevertem benne. Hagytam kihűlni.
A vajat a maradék négy evőkanál cukorral elkevertem , majd kanalanként hozzáadtam a kihűlt tejbegrízt.
A kisült és időközben kihűlt szép magasra nőtt lapot vízszintesen 3 lapra vágtam. Kissé tartottam tőle, de sikerült.
Az alsó lapot lekentem fele lekvárral, erre került fele grízkrém, óvatosan ráemeltem a középső lapot, ezen elkentem a többi lekvárt és rákerült a krém másik fele. Befedtem a harmadik lappal.
A csokit az olajjal gőz fölött felolvasztottam, lekentem vele a süti tetejét.
A csoki dermedése után szeleteltem.


Nekem nagyon ízlett így a mézes, sokkal puhább az egész, mint a gyúrt és nyújtott lapok esetében. A lekvárt is jobban beszippantotta, szinte nem is látszott benne. De ott volt, kellemes savanykás ízt kölcsönzött a sütinek. Annyival egyszerűbb, hogy nem kell nyújtogatni a lapokat, viszont az elvágás sem egyszerű művelet. Hosszú pengéjű késsel sikerült. Négybe nem mertem vágni, így kissé vastagabbak lettek a lapok.
Az eredeti recept szerint egyenként sütnek 4 lapot, tepsiben elkenegetve, úgy is lehet próbálkozni. 


2019. augusztus 27., kedd

Árva gulyás

Azért árva ez a gulyás, mert nincs benne hús. És így is finom- még mindig. Gyerekkorunkban is szerettük, az én gyerekeim is szívesen eszik. A pirított hagyma és a petrezselyemzöld ízesítik meg a benne lévő zöldségek mellett. Könnyű, egyszerű leves.

Hozzávalók:
  • 1 fej hagyma
  • kevés olaj
  • 3 sárgarépa
  • 1 petrezselyem
  • 8-10 darab krumpli
  • pirospaprika
  • 1 csokor petrezselyemzöld
Így készült:
A répát, petrezselymet megpucoltam, felaprítottam.
A hagymát apróra vágtam, az olajon világosra pirítottam. Hozzáadtam a felaprított zöldségeket, rövid ideig együtt pároltam, majd felöntöttem vízzel (kb, 1,5 l). Sóztam, hagytam felfőni.
Közben megpucoltam a krumplit, megmostam, felkockáztam. Mikor a répa majdnem puha, hozzáadtam a krumplit is.
Mikor a krumpli is puha, kevés paprikát és a felaprított petrezselyemleveleket is hozzáadtam, ha szükséges, még sóztam, s kész is.
Nyáron kerülhet bele 1-1 paprika és paradicsom, vagy levestészta, nokedli, amit ezúttal kihagytam, mert elég sűrű lett a leves anélkül is. Amit viszont egyébként nem szoktam már sok éve, most dobtam bele egy leveskockát is, amit a nyaralásról hoztunk haza, ott ugyanis megengedjük a zacskós levest és leveskockát, a gyorsaság, kényelem előtérbe helyezésével. 


2019. augusztus 21., szerda

Citromos kocka

Az előző receptnél nem is említettem, hogy a felhasznált tészta és sós sajt szicíliai termék. Ennél a sütinél pedig a citrom madárlátta. Nem boltban vásárolt, egy elhagyott, bozótos helyen leltünk rá egy termő citromfára, a sárgákat megmentettük magunknak. Ezúttal nyugodt lelkiismerettel használtam fel a héját is, úgy gondolom,ennél biobb már nem is lehet. 😀

Hozzávalók:
  • 4 tojás
  • 20 dkg cukor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 40 dkg liszt
  • 2 citrom leve, lereszelt héja
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 dl olaj
  • 1,5 dl tej
  • a tetejére 20 dkg porcukor, 1 citrom leve, fél dl víz
Így készült:
A tojásokat a cukorral és vaníliás cukorral alaposan elkevertem, majd belemértem a lisztet, amibe elvegyítettem a sütőport. Belekerült az olaj és a citromok héja és leve. Simára kavartam, majd több adagban elkevertem a tejjel.
A masszát sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem, elegyengettem.
180 fokon tűpróbáig sütöttem.
Mikor kihűlt, sűrűn megszurkáltam egy hústűvel.
A porcukrot, citrom levét és a vizet elkevertem, majd a tészta tetejére kanalaztam-kenegettem. 
Akár azonnal is szeletelhető.
A szeletek tetejét vékonyra szeletelt citromdarabkákkal díszítettem.

Kellemesen citromízű és a sok cukor ellenére nem túl édes süti lett. Én kimondottan szeretem a citromos sütiket, Férjem már kevésbé rajong értük. 



2019. augusztus 20., kedd

Pasta alla Norma...

azaz szicíliai padlizsános tészta.
Augusztusban még nem jelentkeztem. Nyaralni voltunk. No nem mostanáig, már több, mint egy hete, hogy itthon vagyunk. Nem mintha nem bírtuk volna még elviselni! :-)
Hosszú útra vállalkoztunk. Fiam még középiskolás korában részt vett egy három napos szicíliai kiránduláson. Élményekkel telis-tele jött haza, és sok-sok csábító fotóval, mesélni valóval. Idén nyáron nekünk is kijutott a jóból 10 napra- de ez is kevés volt. Vissza kell még mennünk. Az előre kinézett, közelben lévő látnivalókat sem tudtuk mind megtekinteni. Gyönyörű, másféle világ, azt látni kell. A folyamatosan füstölgő Etna alatt, tengerparthoz közel, citromfák között volt a szállásunk, innen csatangoltunk ide-oda. Persze leginkább délután, a nappali hőség nem kedvezett céljaink megvalósításának.
Leginkább főztünk magunknak, de ettünk étteremben is. Mindhárom alkalommal pizzára esett a választásunk, mert abból volt a legnagyobb választék, viszonylag olcsó volt, s amit meg szerettünk volna kóstolni, épp nem volt az étlapon. Az lett volna a padlizsános tészta. A pizzájuk nem finomabb, inkább más, mint a nálunk kapható. Mindig másmilyent kóstoltunk, a csúcs a sült krumplival telepakolt volt. De volt mézes, pisztáciás, rukkolás. Mind finom volt, a számunkra különleges voltuk ellenére.
S ha már nem sikerült megkóstolni a vágyott tésztát, elkészítettem itthon, nem sokkal azután, hogy hazajöttünk. Több receptet végigböngésztem, végül ebből inspirálódtam. Az eredeti, ott készült biztosan más, bár az általam készített is ízlett mindenkinek. Én nem vagyok tésztapárti, de a család kedvéért ezután is készíteni fogom. Mert kérték. :-)

Hozzávalók:

  • 2 fej hagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 2-3 evőkanál olívaolaj
  • 2 közepes padlizsán
  • 1 konzerv darabolt paradicsom 
  • oregánó, bazsalikom
  • 50 dkg tészta
  • mozzarella/ricotta (én sós ricottát használtam)
Így készült:
A hagymát és fokhagymát megpucoltam, apróra vágtam. Az olajon üvegesre pároltam.
Közben a padlizsánt megpucoltam, felkockáztam. A hagymához adtam, sóztam, s fedő alatt hagytam párolódni. Sűrűn meg kell kavarni, mert képes odaégni- a padlizsán az összes olajat felissza. De nem kell alá többet tenni. 
Mikor a padlizsán majdnem puha, ráborítottam a paradicsomkonzervet, apróra vágott oregánót és bazsalikomot adtam hozzá és összefőztem.
Közben a tésztát is kifőztem sós vízben, nem egészen puhára.
Leszűrtem, a raguhoz kevertem.
Tűzálló edénybe tettem, tetejére sajtot morzsoltam, néhány bazsalikomlevél is került rá,  s 190 fokos sütőben összesütöttem.

Nem bonyolult, és tényleg finom zöldséges tésztaféle. Amúgy én nem lennék jó olasz, minden nap tésztát enni... De a sok zöldség és édesség tetszik a konyhájukban. Az antipasti is ízlett, a másik jellegzetes ételük, az arancini- töltött, rántott rizsgolyó- viszont nem lett a kedvencünk. Paradicsomos-sajtos töltelékű volt, talán másféle jobban ízlik... S miközben ettük, ki is találtuk a saját verziónkat, amit tesztelni is fogunk.
Mikor jutunk el megint? Jó kérdés, de máris nekifogtunk gyűjteni rá! 😀
Ezért érdemes:
Az ott már Szicília


Messina a kompról

A középső házban laktunk

Az Etna távolról



Kilátás

Acicastello


Acireale


Pantalica nekropolisza





Etna közelebbről

Taormina, a kedvencem

Isola Bella

Siracusa