2019. december 11., szerda

Szilvalekváros krémes süti

Húgomék hazalátogattak- külföldön próbált szerencsét, s úgy néz ki, megtalálta számításait. A jobb munkakörülmények és jövedelem mellett a szerelem is rátalált- ott messze egy hazánkfiával keresztezték egymást az útjaik. S ha már itthon voltak, nálunk jött össze megint a társaság. Bár csak egy röpke délutánra, de ez is jó volt.
Sütöttem nekik sütit is- ugye, milyen meglepő?

Hozzávalók:
A tésztához:

  • 60 dkg liszt
  • 1 csipet só
  • 1 mokkáskanál szódabikarbóna
  • 1 mokkáskanál fahéj
  • 15 dkg porcukor
  • 25 dkg margarin
  • 2 tojás
  • 3 evőkanál tejföl
  • kevés tej
A töltelékhez:

  • 1 üveg vadszilvalekvár (vagy bármilyen savanykás lekvár)
  • 2 csomag vaníliás pudingpor
  • 6 dl tej
  • 18 dkg cukor
  • 25 dkg vaj
  • + porcukor beszórni
Így készült:
A tésztához a lisztet elmorzsoltam a margarinnal, majd hozzáadtam a cukrot, szódabikarbónát, fahéjat, tojásokat és tejfölt. Gyúrni kezdtem, s hogy könnyen kezelhető tésztát kapjunk, még kevés -3-4 evőkanál- tejet öntöttem hozzá. Ne legyen kemény a tészta, úgy nehéz lesz kinyújtani.
A tésztát 3 részre osztottam. Mindegyiket tepsi nagyságúra nyújtottam (28×32 cm-es), s tepsi hátán sorra kisütöttem őket.
A krémhez elkevertem a pudingporokat kevés tejjel, majd a többi hozzáadásával állandóan kavargatva sűrűre főztem.
Azon forrón hozzákevertem 5 dkg vajat, s időnként megkeverve hagytam kihűlni.
A többi vajat a cukorral elkevertem, majd kanalanként hozzákevertem a kihűlt pudingot.
Az egyik lapot vastagon megkentem lekvárral, erre került a második lap, ezen elosztottam a krémet s befedtem a harmadik lappal.
Beszórtam porcukorral. Másnap szeleteltem.


Ötlet innen

Finom lett, a valóban savanyú lekvár (idén kissé éretlenül szedtük le a szilvát, s a szokásosnál is savanyúbb lett) kimondottan jót tett az összhatásnak. Amivel elégedetlen voltam, hogy a lapok nem igazán puhultak át. Nem volt kőkemény, szépen lehetett szeletelni, de nem is az igazi. Persze erre senki sem panaszkodott, én sem tettem szóvá, csak itt magamban morfondírozok miatta... 😉😃

2019. december 9., hétfő

Babos lecsó

Másmilyen lecsót terveztem, de Leányzó rizsesen kérte- az a kedvenc. Úgy is kezdődött, aztán hirtelen jött ötlettől vezérelve beleborítottam egy konzerv vörösbabot. Nem is volt olyan rossz ötlet, finom lett, s még másnapra is maradt belőle- ami nem egy hátrány, ugyanis eggyel kevesebb "mitfőzzekmármegint" gondom lett.

Hozzávalók:

  • 4 nagy fej hagyma
  • 6-8 darab lecsópaprika
  • 4-5 evőkanál olaj
  • só, bors, pirospaprika
  • 1 evőkanál házi ételízesítő
  • 1 dl rizs
  • 15-20 dkg kolbász
  • 1 konzervbab 
  • 2-3 dl paradicsomlé
Így készült:
A hagymát, paprikát megtisztítottam, feldaraboltam. Az olajon fedő alatt félpuhára pároltam. Közben sóztam is. Hozzáadtam a rizset meg háromszoros mennyiségű vizet. A vastagabb karikákra szelt kolbásszal együtt fedő alatt kis lángon főztem, míg a rizs megpuhult. Közben borsot, paprikát és házi ételízesítőt adtam hozzá.
Végül beleborítottam a leszűrt babot és ízlés szerint paradicsomlét. Ha szükséges, még sózom és ha felfőtt, kész is.

2019. december 7., szombat

Kevert mézes szilvalekvárral és csokival

Én úgy nőttem fel, azt láttam, hogy körülöttem mindenki megfőzi és megsüti a család asztalára az ételt. Éppen ezért furcsa nekem, ha valaki nem főz a szerettei számára, vagy csak nagyon ritkán. Mert nem tudnak, nincs rá idő, vagy csak nem szeretnek fakanalat ragadni. Pedig vannak -szerintem- elronthatatlan ételek, s igen rövid idő alatt elkészíthetőek. Nos, ez a süti is olyan, ami gyorsan kész van, csak össze kell kevergetni a hozzávalókat, a többit majd megteszi a sütő, no meg némi utómunka vár még ránk. Egyszerű is, nem hinném, hogy nagy tudásra lenne szükség egy kis kavargatáshoz. Akár gép is megteszi helyettünk. A kevés ráfordított idő és minimális tapasztalat mellé némi elszántság kell, s egy finom, puha, karácsonyi ízvilágú süti lesz az eredmény. S annyira nem is néz ki rosszul. 😊

Hozzávalók:
  • 3 tojás
  • 25 dkg cukor
  • 3 evőkanál méz
  • 1 mokkáskanál szódabikarbóna
  • 1 mokkáskanál fahéj
  • 40 dkg liszt
  • 2 evőkanál kakaó
  • 2 dl olaj
  • 2 dl tej
  • 10 dkg csoki + 3 evőkanál olaj a tetejére
  • 1 üveg szilvalekvár tölteléknek
Így készült:
A tojásokat a cukorral és mézzel alaposan elkevertem. Hozzáadtam az szódabikarbónát, fahéjat, lisztet, kakaót, olajat, és kevergetni kezdtem, közben apránként adagoltam a tejet, míg egy sima, egynemű masszát nem kaptam. 
Sütőpapírral borított tepsibe öntöttem-simítottam a tésztát. (Tepsi mérete 28×32 cm.)
180 fokos sütőben sütöttem, tűpróbáig. (Ez azt jelenti, hogy a sütibe beleszúrt hústűre már nem ragad a tészta.)
A sütit kihűlés után vízszintesen kettévágtam, az alsót vastagon megkentem szilvalekvárral, majd ráborítottam a felső lapot.
A csokit az olajjal vízgőz fölött felolvasztottam, bevontam vele a sütit.
A csoki dermedése után szeleteltem.

Tényleg finom, miért is ne lehetne elkészíteni karácsonyra...

2019. december 6., péntek

Túrós pite

Már régóta tervezgetem a kapros túrós lepény elkészítését. Nem rég láttam Katalinnál nagyon kívánatos szeleteket belőle, ekkor újra feltámadt a kíváncsiságom. Meg is vettem hozzá a túrót, a kertben is szemrevételeztem az ősszel lehullt magokból frissen kikelt kaporállományt. Aztán gondolatban ízlelgettem a túró-kapor párosítást édesen, s úgy döntöttem, nem kockáztatom meg. Magamról sem tudom elképzelni, hogy finomnak találjam- egy szeletkét kóstolónak
elfogadnék, de mit csináljak egy egész tepsivel, ha esetleg mindenki fintorog neki?
Így sima túrós pite lett- anyám pitéje, ahogy Leányzóm nevezte. 😀 És senki sem fintorgott!



A tésztához:

  • 50 dkg liszt
  • 10 dkg cukor
  • csipet só
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 25 dkg margarin
  • 5 tojássárga
  • 3 evőkanál tejföl
A töltelékhez:
  • 1 kg túró
  • 18 dkg cukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 csomag vaníliaízű pudingpor
  • 1 citrom lereszelt héja
  • 1 csipet só
  • 5 tojásfehérje
  • 3-4 evőkanál sárgabaracklekvár
Így készült:
A tésztához a lisztet, sütőport, csipet sót, vaníliás cukrot elmorzsoltam a margarinnal, majd a tojássárgákkal és a tejföllel összegyúrtam. Tejfölből annyi kell, hogy megfelelő keménységű tésztát kapjunk: könnyen gyúrható legyen, ne túl kemény, nem túl lágy-ragacsos.
A töltelékhez a túrót áttörtem, elkevertem a cukorral, pudingporral, citromhéjjal és a csipet sóval felvert tojásfehérjékkel.
A tésztát két részre osztottam. Egyiket kinyújtva kikent tepsibe tettem. Vékonyan lekentem lekvárral, elosztottam rajta a túrótölteléket, elsimítottam, majd befedtem a másik kinyújtott lappal.
180 fokos sütőben sütöttem. Addig, míg teteje szépen megpirult.

Teteje beszórható porcukorral, de én nem szeretem túl édesen a sütiket, így elmaradt.

2019. december 2., hétfő

Szezámmagos sós rúd

Egy újabb omlós-ropogós sós rúd, amiket rendszeresen kedvemre sütök. Persze a többiek is szeretik őket, de én szoktam leginkább rájuk járni, akár napokig is, ha marad belőlük. 😃
Zsírral finomabbak, mint margarinnal vagy vajjal, de többnyire vegyesen használom őket. Amúgy nem kell félni a zsírtól, egészségesebb, mint az olaj vagy margarin- aminél könnyű egészségesebb dolgot találni. Volt egy idő, amikor ki szerettem volna iktatni a konyhánkból, aztán mégis visszaszivárgott. Kevesebbet, de használok belőle.

Hozzávalók:

  • 75 dkg liszt
  • 2 teáskanál só (púposan mérve)
  • 25 dkg margarin
  • 15 dkg zsír
  • 2 tojás
  • 22 dkg reszelt sajt (trappista)
  • 2 evőkanál tejföl
  • a tetejére: 1 tojássárga, 2 evőkanál tej, szezámmag
Így készült:
A lisztet, sót elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Hozzáadtam a reszelt sajtot, ezzel is elvegyítettem, s a tojással és tejföllel összegyúrtam. Tejfölből annyi kell, hogy összeálljon a tészta. Nekem két púpozott evőkanállal kellett.
A tésztát egy órányit pihentettem. Enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, lekentem a tejjel elkevert tojássárgával és szezámmaggal szórtam- egy része fekete volt. 
Derelyemetszővel vágtam fel, tepsibe pakoltam, 190 fokos sütőbe sütöttem. Addig, míg szép színt kapnak.


2019. november 28., csütörtök

Csokis-lekváros túrós pite

Amikor csak úgy céltalanul veszek egy alapanyagot, képes vagyok fél napot is agyalni azon, mi is legyen belőle, közben recepteket böngészek, internetet bújok. Persze, mindben találok kifogásolni valót. Felötlött a reszelt túrós is, ami Fiam kedvence, s épp itthon volt, de ahhoz mégsem volt kedvem, így alkottam egy receptet. Hogy ne csak a szokványos túrós pite legyen, kakaós lett a tészta, aztán hirtelen ötlettől vezérelve lekvár is került a töltelék alá, s ha már lúd, legyen kövér: csoki a tetejére.

Hozzávalók:
A tésztához:

  • 40 dkg liszt
  • 2 evőkanál kakaó
  • 1 csomag sütőpor
  • 15 dkg cukor
  • 25 dkg margarin
  • 4 tojássárga
  • kevés tej
A töltelékhez:
  • 3-4 evőkanál sárgabaracklekvár
  • 1 kg túró
  • 20 dkg cukor
  • 1 citrom lereszelt héja és leve
  • 1 csomag vaníliás pudingpor
  • 4 fehérje
  • csipet só
A mázhoz:
  • 14 dkg csoki
  • 4 evőkanál olaj
Így készült:
A tésztához a lisztet, sütőport, kakaót, cukrot elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojássárgákat és 3 evőkanál tejet, összegyúrtam. Ha nem állna össze a tészta, még kerülhet bele tej.
Míg a tészta pihent, elkészítettem a tölteléket: a túrót áttörtem, elkevertem a cukorral, pudingporral, citromhéjjal és lével, végül a csipet sóval felvert fehérjékkel.
A tésztát két részre osztottam, mindkettőt tepsi méretűre nyújtottam. Egyiket kikent tepsibe tettem, (28×32 cm-es), megkentem lekvárral, elsimítottam rajta a tölteléket, beborítottam a másik lappal.
180 fokon sütöttem.
Mikor kihűlt, bevontam a gőz fölött felolvasztott csokival.
A csoki dermedése után szeleteltem.





2019. november 25., hétfő

Csak egy kevés dió...

Ki ne szeretné a diós sütiket? Hát én magunkból indulok ki: mi nagyon. Most nem töményen diós sütiket válogatok össze, hanem kis egyszerűkéket, melyeket maréknyi darabolt dióval bolondítottam meg. S állítom: a várt hatást elérte az a maréknyi, tetejére szórt, megpirult csonthéjas. S nem csak az ízhatásnak, a látványnak sem tesz rosszat.
Csak nézzétek:
(Receptek a képek alatti feliratra kattintva érhetők el.)
Diós pruszli


Kossuth kifli

Novemberi süti

Kevert mézes aszalt gyümölcsökkel

Meggyes zuzmó

Diós meggyes süti

Bögrés joghurtos süti

Krumpliska
Habos diós süti

Lekváros diós kifli




2019. november 19., kedd

Almás-ricottás püspökkenyér

Nagybevásárláskor bedobtam a szekérbe egy doboz ricottát, csak azért, mert a szemem elé került. Mivel nem volt konkrét célom vele, csak várt sorsára a hűtőben. És még mindig várt, míg csak rá nem néztem, hogy bizony hamarosan lejár a szavatossága, kezdeni kéne vele valamit. Hát kavartam gyorsan egy sütit.



Hozzávalók:
  • 20 dkg margarin
  • 25 dkg cukor
  • 3 nagy tojás
  • 25 dkg ricotta
  • 1 citrom leve és héja
  • 40 dkg liszt
  • 2 dl tej 
  • 1 csomag sütőpor
  • 3 közepes alma
Így készült:
Az almát megpucoltam, apró kockákra vágtam.
A tojásokat elkevertem a cukorral, hozzáadtam a ricottát is, simára kevertem. Majd következett a liszt, sütőpor, citrom héja és leve, s simára kevertem. Több részletben belekevertem a tejet is, végül az almadarabokat.
Elosztottam két kikent püspökkenyérformába a masszát.
180 fokon tűpróbáig sütöttem.


Finom és puha süti lett belőle. Másnapra a tízóraink megvolt belőle. 😊

2019. november 17., vasárnap

Olaszos kenyér

Nem, nem olasz recept alapján készült, csak az ízvilága miatt neveztem el így. Mikor hazakerültünk a nyaralásból, sokáig az ottani élmények hatása alatt voltam, már terveztük, hogy mikor megyünk vissza, s ha a valóságban nem tehettük, legalább az ízekben próbáltam visszarepülni oda. Akkoriban készült ez a kenyér- a bele került aszalt paradicsom és olajbogyó Szicíliából való, így azért volt belezárva egy csipetnyi ottani nyugalom.

Hozzávalók:
  • 80 dkg liszt (ebből 15 dkg teljes kiőrlésű)
  • 1,5 teáskanál só
  • 4 dkg élesztő
  • 1 teáskanál cukor
  • 3 dl víz+szükség szerint
  • 3 evőkanál olívaolaj
  • 6-8 darab aszalt paradicsom
  • 10-12 szem olajbogyó (zöld és fekete vegyesen)
  • néhány levél bazsalikom
  • kis ágacska oregánó
Így készült:
Az aszalt paradicsomot és az olajbogyót apróra vágtam, a zöldfűszerekkel együtt.
A 3 dl langyos vízben elkevertem a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.
A liszteket elvegyítettem a sóval ( egy púpozott egy és csapott teáskanállal mérve), közepébe mélyedést formáztam. Beleöntöttem a felfutott élesztős vizet, s kevergetni kezdtem. Közben annyi meleg vizet adagoltam hozzá, hogy megfelelő keménységű legyen a tészta. Nem túl kemény, könnyen formázható-gyúrható. Beleborítottam a felaprított hozzávalókat, az olívaolajat, s alaposan megdagasztottam.
Mikor megkelt, deszkára borítottam, kevés lisztet alászórva 3 részre osztottam, mindegyiket átdagasztottam. Megformáztam, kettőt-hármat csavartam rajta, így kerültek tepsibe.
20 perces újabb kelesztést követően 180 fokos sütőbe tettem.
Pirosra sütöttem őket.

Nagyon finom lett, mindenkinek ízlett. Csak úgy magában is szívesen falatoztuk, vagy sajtot majszolva hozzá tökéletes harapnivaló lett.






2019. november 16., szombat

Diós lekváros kifli

Évekkel ezelőtt elhoztam a Nővéremtől egy ősrégi receptes könyvet. Anyukánké volt. Már borítója sincs, így azt sem tudom, mennyire régi. De megsárgult lapjai elárulják, hogy nem mai csirke, valószínűleg nálam is öregebb. No ezt a könyvet lapozgatván akadt meg a szemem egy sütirecepten, amit azért persze kicsit átalakítottam. De a lényeget, ami miatt megtetszett, mindenképpen megtartottam: a megtöltött kiflikék diódarabokba mártogatását.


Hozzávalók:
  • 1 dl tej
  • 1 csomag szárított élesztő
  • 1 evőkanál cukor
  • 50 dkg liszt (fele rétesliszt)
  • 20 dkg zsír
  • 1 nagy csipet só
  • 1 tojássárga
  • 3 evőkanál tejföl
  • lekvár tölteni (szilva)
  • 1 tojásfehérje a tetejére
  • nagy maroknyi durvára vágott dió
Így készült:
A langyos tejben elkevertem a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.
A lisztben elmorzsoltam a zsírt. Hozzáadtam a sót, tojássárgát és élesztős tejet, s fokozatosan adagolva a szükséges mennyiségű tejfölt, összegyúrtam a tésztát.
Fél órányi pihentetés után 5 részre osztottam.
Mindegyiket kerek lappá nyújtottam, 8 részre vágtam, lekvárt tettem a tésztavégekre, felsodortam.
A tojásfehérjét enyhén felvertem, belemártottam a kiflik tetejét, majd a durvára vágott dióba. Így pakoltam tepsibe.
180 fokos sütőben pirulásig sütöttem őket.
Még melegen porcukorral szórtam be.


Amúgy is finomak a lekváros kiflik, szeretjük őket, de a pirult ropogós diódarabok a tetején még előrébb taszították a finomsági skálán. Szóval csak ajánlani tudom! 😊


2019. november 15., péntek

21. torta

Komolyan mondom, hogy kiszámoltam, tényleg 21 éves lett a Fiam? És annyi. Már nem is az én éveim számát, hanem ezt sok kimondani. Hihetetlen, hogy már ennyi év eltelt időközben. De mire megírom ezt a bejegyzést, még egy hónapot öregszik a gyerek! 😀
Persze a születése napján nem volt itthon, de legközelebbi hazalátogatására tortát terveztem sütni. Csokisat. De Leányzóm meghiúsította a tervemet, tudniillik a barátnőivel meglepetéstortát rendeltek Gergőnek, csokisat, s kérte, hogy akkor az itthoni ne legyen az. Így összedobtunk egy diósat. De azért egy kis kakaó került bele!

Hozzávalók:
A laphoz:

  • 4 tojás
  • 20 dkg cukor
  • 32 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 evőkanál rumaroma
  • 1,5 dl tej
  • 1,5 dl olaj
A krémhez:
  • 2 csomag tejszínízű pudingpor
  • 3 evőkanál liszt
  • 1 l tej
  • 3 evőkanál cukor
  • 25 dkg vaj
  • 18 dkg cukor
  • 10 dkg darált dió
  • 1 evőkanál kakaó
Így készült:
A laphoz a tojásokat alaposan elkevertem a cukorral, majd hozzáadtam az olajat, lisztet, sütőport, több részletben a tejet, közben kevertem.
A simára kevert masszát kikent kapcsos tortaformába borítottam.
180 fokon tűpróbáig sütöttem.
A krémhez a pudingot és lisztet kevés tejjel simára kevertem. Majd apránként hozzáadtam a többi tejet, a 3 evőkanál cukrot és állandóan kavarva sűrűre főztem.
Időnként megkeverve hagytam kihűlni.
Közben a vajat a többi cukorral elkevertem, s kanalanként hozzáadtam a kihűlt pudingot.
Körülbelül egyharmadában elkevertem a kakaót, a nagyobbik részben pedig a diót.
A kihűlt tortalapot vízszintesen 3 lapra vágtam. 
Az alsóra felére diókrémet kentem, a következőre kakaósat, melyből hagytam keveset a díszítéshez. Befedtem a felső lappal, majd bevontam kívülről diós krémmel, a kakaóssal díszítettem. A tetejére szórtam kevés darált diót is.

Már rég sütöttem piskótát, az utóbbi időben tortalapnak is ilyen gyorsabban elkészülő keverteket sütök. Finomak, jó puha lesz így is. Egy bajom van velük, a közepe mindig felpúposodik, azt le szoktam vágni, hogy egyenes legyen a teteje.
Elkészülte után mindjárt szeleteltük is, akkor örökítettem meg. A diós krém kissé lágy volt, de azért finom volt.