Krumplisaláta sajtos-krumplis fasírttal

Hétfőn mellőzzük kicsit a sütiket! 😉
A krumplisalátát Anyukám régen úgy készítette, hogy a hozzávalókat beáztatta ecetes lébe, leszűrte, s utána került rá a majonéz. Én annyira nem kedveltem így, ezért nálam az áztatós rész kimarad. Erről az étekről is Szüleim jutnak eszembe... Akárcsak a legtöbbről, valamiért... Sok évvel ezelőtt -már lassan 13 éve, hogy Apukánk nincs köztünk- vittem hozzájuk is egy adagot, s Apukám úgy dicsérte meg,  hogy: "50 év múlva is ilyet együnk!" Ezt mondta azokra az ételekre, amik ízlettek Neki. 

Mi is szeretjük, mikor eszünkbe jut, többször készül egymás után, aztán megint elfelejtődik egy időre. Ezúttal Gergő szülinapjára készült, többek között, fasírttal, amibe került reszelt főtt krumpli és sajt is.

Hozzávalók:

A krumplihoz:

• 1 kg főtt krumpli
• 2 közepes fej hagyma
• 4 főtt tojás
• só, bors

A majonézhez:

• 1 főtt tojássárga
• 1 nyers tojássárga
• 2 dl olaj
• 3 teáskanál mustár
• 2 evőkanál tejföl

A fasírthoz:

• fél kg darált hús
• só
• bors, paprika
• 3 gerezd fokhagyma
• 2 közepes főtt krumpli
• 25 dkg trappista sajt 
• 3 tojás
• 2 szelet kenyér 
• 3-4 evőkanál zsemlemorzsa
• olaj a sütéshez

Így készült:

A krumplit megfőztem, leszűrtem s azon forrón megpucoltam.

A tojásokat 10 perc alatt keményre főztem, hideg vízben hűlni hagytam.

Mikor a krumpli meghűlt, felszeleteltem, a hagymát szintén. Sóztam, kevés borsot is szórtam rá. Egy tojássárgát félretettem a majonézhez, a többi megpucolt főtt tojást belekarikáztam.

A főtt sárgát villával összetörtem, majd elkevertem a nyerssel. Cseppenként öntöttem hozzá az olajat, közben kavartam, s időnként 1-1 teáskanál mustárt is kevertem hozzá- ez lágyítja és ízesíti is a majonézt. Mikor az összes olajat belekevertem, hozzákevertem a tejfölt is.

A salátát elkevertem, ha szükséges, még sózom, s a tetejére borítottam a majonézt.

A fasírthoz valókat tálba tettem- a fokhagymát összezúzva, a kenyeret beáztatva és kicsavarva, a krumplit és sajtot reszelve. Összegyúrtam, s ha lágynak érzem, teszek még bele zsemlemorzsát, ha pedig száraz, kemény a massza, vizet teszek hozzá. 

Kis golyókat formáltam belőle, s olajon pirosra sütöttem.

Nagyon-nagyon ritkán veszünk bolti majonézt, inkább házilag készítem. Gyerekkoromban megszoktam, akkoriban el sem tudtuk képzelni, hogy boltban is lehet venni, készen. Most meg van, aki azt nem tudja, hogy otthon is el lehet készíteni. Lehet, persze, csak friss legyen a tojás. Próbáltam csak főtt tojással, de nem sikerült, kell hozzá a nyers is. Annyira nem is ördöngös dolog, arra kell figyelni, hogy előbb cseppenként, majd vékonyan csorgatva kerüljön bele az olaj, s közben keverni-keverni. Van gyorsabb változat is, egy egész tojást 1 dl olajjal és teáskanálnyi mustárral botmixerrel kell kikeverni. Egy időben így csináltam, aztán egyszer-kétszer nem sikerült, s azóta a hagyományos változatot kevergetem.

A fasírt is lefagyasztható, szoktam is minden alkalommal, mikor sütök, s távol tanyázó Fiacskám csak felolvasztja s fasírtos szendvicset pakol magának az óráira. A krumplisalátát nem ajánlom lefagyasztani, mint ahogy semmilyen krumplis és majonézes ételt sem. A krumpli kiolvadás után élvezhetetlen. 

Vaníliás cukor

Sokáig, azaz néhány hónappal ezelőttig bolti vaníliás cukrot használtam a sütikbe. Láttam, olvastam a házilag készíthetőről is, vettem is néhányszor vaníliarudat, de nem vettem a fáradtságot készíteni. Tavaly év vége fele aztán rábeszéltem magam. Utánaolvastam a témának. Kétféle elkészítési módot találtam, egyik a kettévágott vaníliarúd belerejtése a cukorba, a másik a teljes rúd cukorral való megőrlése. Én ez utóbbit választottam.

Hozzávalók:

• 30 dkg kristálycukor
• 1 vaníliarúd

Így készül:

A vaníliarudat feldaraboltam, 2 evőkanál cukorral kávédarálóban megőröltem. Átszitáltam, a nagyobb darabokat újabb adag cukorral még egyszer átdaráltam, majd a többi porrá darált cukorral összekevertem. Zárható üvegbe tettem. 2-3 hétig állnia kéne, de én szinte rögtön használni kezdtem.

Mostanra egy kevés maradt az elsőként gyártottból, ma készült az újabb adag. Először is, másodjára is két-két rúdból készült. A Lidl-ben szoktam venni, a kettő kerül annyiba, mint máshol egy. 

Ma fánkra került belőle, de kifliket beforgatni, tejszínt felverni használom, kelt tésztába is tettem már, krémekbe kerül belőle bőven. Apró fekete szemcsés, de eddig még senkit sem zavart a látványa. 

Joghurt házilag

Egy ideje itthon készül a joghurt. Régebben már próbálkoztam, aztán megszakadt a lánc.
Mindössze annyi az egész, hogy kell venni egy doboz natúr joghurtot, beoltani vele a frissen forralt, de már nem forró házi tejet, néhány órán át meleg helyen tartani, s másnap már ehető is. Mindig ebből kell hagyni a következő adaghoz. Hűtőben egy hétig biztosan eláll, tovább nem tartottam még. Hetente készül az újabb adag, csavaros befőttes üvegekbe. Hédi gyümölcsjoghurtot is készít belőle: gyümölcsdarabokkal és kis cukorral vagy mézzel elkavarva kész is.
A kész joghurt:

S ebből már készül az újabb "generáció":

Ezek az üvegek úgy 3,5 dl-esek, s két evőkanállal teszek bele az előző joghurtból. Felöntöm a meleg házi tejjel -ne legyen már forró, úgy kéznek kellemes meleg-, elkavarom, s melegen hagyom néhány órán át- úgy időzítek, hogy éppen főzzek, s a tűzhely mögé sorakoztatom az üvegeket. De be lehet bugyolálni őket, vagy napra tenni. Estére meg is dermed, de még másnapig kint hagyom, hogy savanyodjon még, aztán megy a hűtőbe, és vár sorára.
Egy újabb házilag elkészíthető dolog, ami lényegesen olcsóbb, mint a bolti termék. S ez sem egy utolsó szempont manapság:-)

Házi sajt

Tulajdonképpen Marika házi sajtja adta meg az utolsó löketet:-) Eddig csak irigykedve néztem a különböző ízesítésű, kecsketejből készült házi sajtokat. Azt gondoltam, ez az ördöngös dolog nekem úgysem menne. Az eszembe sem jutott, hogy tehéntejből is készíthetek, pedig hosszú ideje helyünkbe hozzánk hetente kétszer a házi tejet. Látva Marika sikerét, tettem egy próbát. Csak két literből. Aztán újabb házitejforrásra akadva már 4 literből készült. Legutóbb ötből. Ezután két hetente az eddigi adagon felül még öt liter tejet kértünk, s kísérletezek kedvemre:-)
Mivel a kisboltban, ahol vásárolni szoktam, nem volt natúr joghurt, amivel készült Marika sajtja, ecettel próbálkoztam. Ezzel a módszerrel több fele találkoztam, miután alaposabban utánaolvastam a témának. Még Anyósomnak is ilyen házi sajt receptje van.
Ilyen lett az első:

Ennyi lett a 2 l tejből. Nem lett sok, de kóstolónak elég volt, no meg arra, hogy meggyőzzön, igenis érdemes vele foglalkozni.
A második alkalommal ízesítettem oregánóval. Mivel ezúttal sem volt natúr joghurt a boltban (talán le kéne váltsam, de ez van legközelebb hozzánk), kefirt vettem, de ennek esze ágában sem volt összekapni kellően a tejet, ezért újra csak ecet került bele.

Végül az utolsó, ehhez már receptet is írok:

Hozzávalók:

• 5 l házi tej
• 25 g só
• 70 ml 20%-os ecet + fél dl víz
• 1 kiskanál egész köménymag (vagy zöldfűszerek, fokhagyma, ...)

Így készült:

A tejet a sóval és a köménymaggal feltettem főni. Mikor felfőtt, kavargatva hagytam még főni 1-2 percig, de igencsak ki akart volna futni. Már ekkor összekapódott kissé a tej, apró túródarabok voltak benne. Elzártam alatta a lángot, s azonnal beleöntöttem a vízzel hígított ecetet. Egyből kivált a savó, s nagy darabokba állt össze a jövendőbeli sajt.

Egy szűrőt csak erre használt ritka szövésű konyhakendővel (vagy gézzel, de nekem ez nem volt) kibéleltem, belemertem az összement tejet. Kissé lenyomkodtam, s hagytam lecsepegni. Nem sokáig, úgy egy órát. Ekkor tányérra tettem a sajtot, s már kóstoltuk is, bár még kissé meleg volt. 

Nem tudom, meddig áll el, az utolsóból még van egy darabka a hűtőben, s semmi baja. 5 napja készült.

Valószínűleg jó lenne egy csak erre használt edényben főzni, mert én leveses fazékban főztem fel a tejet, s oda is égett az aljához. Ici-picit érzett is rajta, de lehet, csak én éreztem, mert tudtam, hogy odaégett. No majd befogok egy új edényt csak erre a célra. 

Az 5 liter tejből készült sajtot megmértem, pontosan 742 g lett belőle. Hogy megéri-e készíteni? A tej 900 Ft-ba került. A jó minőségű sajtok meg ennél jóval drágábban vásárolhatók meg. Az sem elhanyagolható, hogy tudom, mi van benne. Meg persze finom. Nem lett túl sós, de amúgy sem főzök sósan. Persze lehet emelni a sóadagot ízlés szerint.

A savóból tettem el kenyérsütésre, a többit kiöntöttem. Pedig sajnáltam, de nem tudtam, mit kezdhetnék vele.