Csokis-diós zabpehelykeksz

 Ezek a gyerekek nem bírnak nyugton ülni. Állandóan jönnek-mennek. Alig jöttünk haza a nyaralásból, egy napi itthoni levegő szívása után máris budapestire vágytak, ráadásul két napon keresztül Aznap nem volt időm sütni nekik útravalót, de képes voltam indulásuk napján korán reggel fél nyolckor felkelni. És zabpelyhes kekszet rittyenteni nekik. Már csak azért is, mert Gergő ment is tovább Szegedre. Sütemény nélkül el nem engedem ám a gyerekem!

Hozzávalók:

• 25 dkg liszt
• 25 dkg zabpehely
• 25 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 5 dkg kókuszreszelék
• 25 dkg margarin
• 3 nagy tojás
• maréknyi dió
• 20 dkg csoki

Így készült:

A diót, csokit feldaraboltam.

A margarint mikróban félig megolvasztottam.

A lisztet, zabpelyhet, cukrot, sütőport, vaníliás cukrot, kókuszreszeléket elvegyítettem. Hozzáadtam a margarint, tojásokat és fakanállal összekevertem. Olyan ragacsos, kézzel gyúrni lágy, fakanállal keverni kemény massza lett belőle, de megbirkóztam vele. Ezután került bele a dió és csoki, azzal is elvegyítettem.

Diónyi gombócokat formáltam belőle, közben néha bevizeztem a kezem, tepsibe rakosgattam nem túl közel egymáshoz.

180 fokos sütőbe tettem, pirulásig sütöttem, illetve amíg tetejét kicsit megnyomva már nem lágy.

Szívem szerint mazsolát is tettem volna bele, de Leányzó nincs nagy barátságban vele. Én annál inkább. A belekerült csoki az utóbbi idő negatív csokievési szokásunk eredménye: több megkezdett csomag is várt sorára, ezeket daraboltam bele. Így már elfogyott...

S ha már említettem a nyaralást, és a nyugalom szigetének is nevezhető falucskát, mutatok róla néhány fotót. Arkáról van szó, egy kis zsákfaluról a Zemplén oldalában. Innen gyalogoltunk elérhető távolságokra, illetve autóztunk kiszemelt úti célok felé. 

Nos, Arka, ahol olyan csend volt, hogy még kutyaugatást sem hallottunk az egy hét alatt. Néhány szomorú állapotú házikótól eltekintve a többség szépen, szemrevalóan felújított, bájos parasztház, gondozott utcák, terek, falvédő-kiállítás a buszmegállóban, jelenleg kiszáradt patakmeder, gyümölcsösökkel és dombokkal, hegyekkel körülvéve. Szerettünk ott lenni.

Zabpelyhes keksz

Végre, szünet! Most a szokásosnál is jobban vártam. Lehet, még a gyerekeknél is jobban! 😀 Első három napját együtt töltöttük a családdal, kirándultunk erre-arra. Teljesen feltöltődtem tőle! Terveztük, hogy elmegyünk kettesben valahova, aztán felvetettem, mi lenne, ha a gyerekeket is vinnénk. Mivel egyikük sem mondott nemet, így négyesben töltött hosszú hétvége lett belőle. Eger környékén barangoltunk- de még annyi néznivaló maradt, hogy muszáj visszatérnünk!

Erre az útra készült indulás előtti napon ez a keksz. Hazaérvén fotóztam le a madárlátta darabokat, mert olyan finom lett, hogy mindenképp meg kell örökíteni.

 Hozzávalók:

• 25 dkg liszt
• 25 dkg zabpehely
• 10 dkg kókuszreszelék
• 20 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 2 csomag vaníliás cukor
• nagy csipet só
• 3 közepes tojás
• 25 dkg margarin
• 10-10 dkg aszalt vörös áfonya és mazsola

Így készült:

A lisztet, zabpelyhet, kókuszreszeléket, sütőport, cukrot, vaníliás cukrot, csipet sót tálba mértem, elvegyítettem. 

Hozzáadtam a margarint és tojásokat, összegyúrtam. Végül az aszalt gyümölcsöket vegyítettem el benne. 

Kicsit kézhez ragadós a massza, vagy kétszer próbálkoztam pici liszttel szórni, akkor is ragadt.

Tálkába vizet készítettem, néha belemártottam a tenyerem, s úgy formáztam belőle diónyi gombócokat.

Sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam, helyet hagyva közöttük.

180 fokos sütőbe tettem. Addig sültek, míg a tetejük enyhén pirulni kezdett.

Kirándulás közben kellemes harapnivaló kekszecskék voltak. 

Másféle aszalt gyümölcs is kerülhet bele és/vagy maréknyi dió, mogyoró, ízlés szerint. Vagy almadarabok- ez most jutott eszembe, de miért is ne?

Néhány fotó kis hazánk csodáiról:

Rebarbarás zabkeksz

A sok eső egyik hozománya, hogy a már egyszer megnyesett rebarbaratövek szép új leveleket hajtottak, vaskos szárakkal. Sütit terveztem sütni belőle, de a kicsit is több munkát adó recepteket elhessegettem. Egyszer csak bevillant a zabkeksz- miért is ne dúsítsam ilyen savanykás darabkákkal? Meg aszalt áfonyával. Gergőnek épp jó lesz munkakezdéshez energiát adó sütikének. 

Hozzávalók:

• 4 tojás
• 25 dkg cukor
• nagy csipet só
• 20 dkg vaj
• 25 dkg liszt
• 25 dkg zabpehely
• 1 csomag sütőpor
• késhegynyi szódabikarbóna
• 10 dkg kókuszreszelék
• 1 citrom leve és héja
• 10 dkg aszalt vörös áfonya
• 5 szál rebarbara

Így készült:

A rebarbara leveleit levágtam, a szárakat megmostam, külső vékony héját lehúztam, apró darabokra vágtam.

A tojásokat elkevertem a cukorra, csipet sóval, majd a mikróban megolvasztott vajjal. Hozzáadtam a lisztet, zabpelyhet, sütőport, szódabikarbónát, kókuszt, citrom héját és levét, simára kevertem. Végül belevegyítettem az áfonyát és rebarbarát.

Hagytam egy fél órányit pihenni, majd két teáskanál segítségével nagyobb diónyi gombócokat pakoltam a sütőpapírral bélelt tepsibe. Hagytam helyet közöttük, mert elterülnek.

180 fokon pirulásig sütöttem.

Jó sok lett belőle, három és fél tepsivel. Nem okozott csalódást, finom lett. Tehát kekszbe is kerülhet ez a zöldség! 😉 Van még jócskán, talán rá bírom venni magam, hogy egy "rendes" sütibe kerüljön!

Citromos-narancsos zabpelyhes keksz

Gyorsan akartam túlesni a sütésen, ezért, miután felmértem a kamra tartalmát, zabpelyhes keksz mellett döntöttem, amit csak összekavarok, tepsibe kanalazok, aztán a sütő teszi a dolgát. Én meg közben lábat lógathatnék, ha épp nem lenne más dolgom. Fiamnak -is- készült, napokig elálló süti gyanánt, amit magával vihet albérletébe.

Hozzávalók:

• 3 tojás
• 20 dkg cukor
• 25 dkg vaj
• 2-3 evőkanál méz
• 25 dkg liszt
• 25 dkg zabpehely
• 1 csipet só
• 1 csomag sütőpor
• 1-1 narancs és citrom kicsavart leve
• 10 dkg kókuszreszelék
• 10 dkg kandírozott citrom- és/vagy narancshéj

Így készült:

A tojásokat a cukorral és a mézzel elkevertem, majd a mikróban félig megolvasztott vajat is hozzákevertem. Beleborítottam-mértem a többi hozzávalót is és alaposan összekevertem.

Sütőpapírral bélelt tepsibe egymáshoz nem túl közel teáskanálnyi halmokat pakoltam, két kiskanál segítségével.

180 fokos addig sültek, míg világosra pirultak.

Egyszerűen, gyorsan elkészülő süti, s napokig élvezhető. Mondjuk nálunk sosem marad belőle, elvisszük tízóraira iskolába-munkába. 

Ízlés szerint bármi kerülhet bele, aszalt gyümölcsök, mogyoró- és diódarabok, csoki...

Banános zabpelyhes keksz

Valamikor tavasszal készült, útravaló keksz gyanánt Fiamnak, meg vendégeink is voltak rá. Zabpelyhes kekszet terveztem, aztán a gyümölcskosárban kallódó néhány jobb sorsra érdemes maradék adta meg az ízesítését. S mint többnyire az ilyen hirtelen jött ötletek eredménye, ezúttal is finom lett, mindenki szívesen falatozta.

Hozzávalók:

• 25 dkg zabpehely
• 35 dkg liszt
• 20 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 25 dkg margarin
• 3 evőkanál méz 
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• maréknyi mazsola
• 10 dkg kókuszreszelék
• 3 egész tojás
• 1 nagy banán összetörve
• 1 narancs kicsavart leve
• 1 citrom kicsavart leve

Az elkészítése is roppant egyszerű. minden belevalót tálba pakoltam- a banánt villával összetörve, a margarint megolvasztva, alaposan összekevertem, majd kanállal sütőpapírral bélelt tepsibe teáskanálnyi halmokat pakoltam, helyet hagyva közöttük, mert sülés közben leterülnek. '80 fokon addig sütöttem, míg pirulni kezdett a teteje.

Puha és jó ízű kekszecskék lettek. 

Diós-csokis zabpehelykeksz

Persze, hogy ez a kekszféle is Fiam kedvéért készült. Hogy vihessen magával valami tartós hazai ízt is. A formázásra kell időt szánni, azaz a gömbölyítésre, amúgy egyszerű és finom édes rágcsálni való.

Hozzávalók:

• 25 dkg zabpehelyliszt
• 25 dkg liszt
• csipet só
• 20 dkg cukor
• 15 dkg darált dió
• 25 dkg margarin
• 2 nagy tojás
• 15 dkg csoki

Így készült:

A zabpelyhet kávédarálóval megőröltem. Összevegyítettem a liszttel, sóval, cukorral, darált dióval, és összemorzsoltam a margarinnal. A két tojással összegyúrtam. 

A masszából két tenyerem között diónyi gömböket formáltam, tepsibe rakosgattam, nem túl közel egymáshoz, majd mutatóujjammal benyomtam a közepét, hogy a csokinak egy mélyedés legyen benne. Egész mély lyukat kell képezni benne, mert sülés közben kicsit változik a formája, sokkal sekélyebb lesz a végére a mélyedés.

180 fokon addig sütöttem, míg enyhén pirulni kezdett.

Hagytam kihűlni.

A csokit gőz fölött felolvasztottam, majd a sütik mélyedését megtöltöttem.

Sokáig elálló sütemény. Bár nem próbáltam, de mivel nem tejes, biztos vagyok benne, hogy legalább két hétig biztonsággal fogyasztható. 

Csokis is, diós is- ha nem mondom, akkor is sejthető, hogy finom! :-)

Homokkifli

Már második éve, hogy Fiúnk tőlünk távol éli az egyetemisták nem éppen gondtalan életét, de még mindig nem szoktam meg, hogy ritkán látjuk, hogy üres a szobája, s csak három személyre kell teríteni. S mióta azt mondta, hogy a sütiim hiányoznak leginkább -már ami a konyhai termékeket illeti-, azóta még több kekszfélét sütök, hogy kevesebb ideig kelljen ezt is nélkülöznie. Mindig ellátom tanácsokkal, mit fogyasszon el korábban, melyik az, amelyik sokáig jó lesz. Legutóbb a többi mellett kétféle keksz is készült, ami sokáig élvezhető, egyikük ez:

Hozzávalók:

• 25 dkg zabpehelyliszt
• 25 dkg fehér búzaliszt
• 10 dkg darált dió
• 15 dkg porcukor
• 30 dkg margarin
• 1 tojás

Így készült:

A zabpehelyből kávédaráló segítségével lett liszt.

A kétféle lisztet, cukrot, diót elmorzsoltam a margarinnal. Az eredeti recept szerint nem is kellett volna bele tojás, s ha elég kitartó vagyok, össze is állt volna a tészta nélküle, de csak azért is belegyúrtam egy tojást. Mindjárt engedelmesebb lett a tészta, összegyúrtam. Picit ragadt is, ezen nagy csipet liszttel segítettem.

A tésztát 3 részre osztottam, rudakat formáltam belőlük, s hideg helyre tettem pihenni 1-2 óra hosszát. 

A rudakból úgy 1-1,5 centis darabokat vágtam, két tenyerem között rúddá formáztam, meghajlítottam, tepsibe pakoltam.

180 fokos sütőben világosra sütöttem őket.

(Recept forrása.) Szokásom szerint átvariáltam az eredeti receptet, nem nagyon, inkább a hozzávalók arányai változtak. De nagyon finom lett. Annyira, hogy nem akartam elrontani porcukorba való forgatással. 😉 Bár nem tapasztalatból mondom, de biztos vagyok benne, hogy több hétig eltartható zárt dobozban. 2-3 hétig biztos.

Zabpehelylisztes palacsinta

Közismert palacsintasütés-ellenes vagyok. Enni is csak friss-melegen szeretem. Nem úgy a család. A kedvükért néha erőt veszek magamon. Igaz, ezúttal a kíváncsiság hajtott! 😀 Többfelé belefutottam már receptböngészés közben, (elsőként talán Gabinál láttam), s gondoltam, a megkezdett zabpelyhes zacskó tartalmát felhasználom. Nem kerestem receptet, csak úgy érzésre készült. Ami meglepett, hogy sokkal jobban kezelhető a palacsinta, azaz nem ragadt le, nem szakadt szét, olaj nélkül szépen, egyenletesen sült egyik a másik után. Szóval érdemes volt kipróbálni, s bár nem lettem szerelmese a palacsintasütésnek, ily módon talán gyakrabban ráveszem magam!

Hozzávalók:

• 25 dkg zabpehelyliszt
• csipet só
• 1 csapott evőkanál cukor
• 12 dkg fehér búzaliszt
• 3 tojás
• tej szükség szerint
• 3 evőkanál olaj

Így készült:
A zabpelyhet kávédarálóval lisztté őröltem.

A zabpehelylisztet, sót, cukrot, 1 tojást és kevés tejet simára kevertem. Furcsa állaga volt, ezért tettem hozzá lisztet is. Most már inkább hasonlított palacsintatésztához. A másik két tojást is hozzáadtam, simára kevertem, s még annyi tejet, hogy sűrűn folyós állaga legyen. Végül az olajat kevertem hozzá.

Az első palacsinta sütésekor picit megolajoztam az edényt, de a továbbiak anélkül sültek. Engedelmesen hagytam magát megfordítani, tenni-venni.

Lekvárral ettük, tavaly készült finomságos bodzavirág lekvárral, aminek a receptjével még tartozom. Utolsó üveget találtam belőle a polcon. Idén legalább duplázom az adagot, már akkor eldöntöttem, mikor az elsőként főzöttet kóstoltuk!

A palacsinta is finom volt, ici-picit más íze van, de senki nem panaszkodott rá.