Mogyoróvajas kuglóf

Leányzó kérésére vettünk mogyoróvajat. Kíváncsi volt rá, milyen. Mert még nem volt ilyesmi a konyhánkban. Annyira nem nyerte el a tetszését, hogy elfogyjon, ezért, mikor szembejött velem egy ezzel ízesített kuglófrecept egy újságban, eldőlt a sorsa az üvegben maradt kencének. Persze nem követtem teljesen a receptet, s egy tábla csokival is gazdagítottam, ami határozottan jót tett neki. 


 Hozzávalók:

  • 2 nagy tojás
  • 20 dkg cukor
  • 3 evőkanál mogyoróvaj
  • 10 dkg vaj
  • 20 dkg liszt
  • 1 dl tej
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 10 dkg csokoládé
Így készült:
A csokit feldaraboltam.
A kuglófformát kikentem.
A tojásokat elkevertem a cukorral és a mogyoróvajjal, majd belekerült a puha vaj. Mikor egynemű. hozzáadtam a lisztet és sütőport, simára kevertem, végül két-három részletben hozzákevertem a tejet. Mikor ezzel is simára keveredett, belevegyítettem a csokidarabokat.
A masszát a formába öntöttem, elegyengettem s 180 fokos sütőbe tettem.
Tűpróbáig sült.

Recept innen: Receptmánia, 2016./1.
Így elfogyott a mogyoróvaj is. ☺ 

Hidegtál

 Még januárban készült, Férj szülinapjára. A kiscsaládira. Előző év sikerén felbuzdulva idén is ezen a vonalon gondolkodtam, majd élvezkedtem a gondolatok megvalósítása során. Most a nagy kedvenc rántott hús is szerepet kapott, meg az elmaradhatatlan fasírt ilyen-olyan formában. Új a baconbe göngyölt máj. Bár igazi koleszterinbomba, én nagyon szeretem, mint bármit, ami májjal készül. Zöldségeket is pakoltunk a tálra, meg olajbogyót és sajtot- ez utóbbi is elmaradhatatlan.


Nézzük sorra: 

Rántott hús- azaz nézném, de rájöttem, nincs a blogon, csak szezámmagos. Végül is ez is ugyanúgy készült, csak nem kevertem szezámmagot a zsemlemorzsához: a vékonyra szelt csirkemellet beszórom só-bors-paprika keverékével. Lisztbe, enyhén sózott felvert tojásba, zsemlemorzsába forgatva olajban kisütöm.

Egybefasírt- no az sem hiányozhat egy általam készített hidegtálról. Ezúttal is reszelt tojással és sajttal, illetve csirkemájjal töltve sült ki a sütőben. Mindkét változat nagyon finom, számomra legalábbis.

A baconbe tekert csirkemáj nagyon egyszerű, mindössze máj és bacon kell hozzá: nem is sózom a májdarabokat, csak becsavarom őket 1-1 szelet szalonnába, egymás mellé pakolom tepsibe, és sütőben kisütöm. 

A maradék zöldség, sajt kis sonka és kukorica társaságában majonézes saláta lett, kitűnő kíséretet szolgálva a tál összetevőihez.




Kapros apró pogácsák

 Ma tervezgettem, mi legyen a húsvéti menü. Nem visszük túlzásba idén. Bár hagyományosan nálunk szokott lenni a családi ünneplés, idén mindenki úgy döntött, inkább otthon marad. Így csak magunknak főzök. A szokásos sonka-tojás páros el nem maradhat, meg húsleves lesz, párolt hús lila káposztával, meg süti. Egy-kettő, vagy három. Kalács biztosan, édes és sós, meg muroktorta, valami apró édes meg sós- és máris több, mint három. 😀 Miközben ezen elmélkedtem, a mai sütnivaló is körvonalazódott- sós sütit akarok! Sütöttem is- aprócska pogácsákat juhtúróval. Csak fél kiló lisztből!


Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • 1 csomag száraz élesztő
  • 1 teáskanál só + 1 nagy csipet
  • 25 dkg margarin
  • 20 dkg juhtúró
  • 2 kisebb tojás
  • 3 evőkanál tejföl
  • 1 teáskanál morzsolt kapor
  • + 1 tojás lekenni
  • köménymag beszórni
Így készült:
A lisztet elvegyítettem a sóval és élesztővel. Elmorzsoltam a margarinnal és juhtúróval. Hozzáadtam a tojásokat és tejfölt meg a kaprot és összegyúrtam. A tejfölt púpozott evőkanállal mértem- nekem így leheletnyit még lágy, ragacsos is lett, ezért pici liszttel javítottam rajta. 
Fél órányi pihentetés után kinyújtottam úgy ujjnyi vastagra. Kicsi pogácsaszaggatóval kiszaggattam, tepsibe pakoltam. Felvert tojással lekentem, köménymaggal szórtam és 180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem őket.



A második tepsivel sikerült kicsit túlsütnöm, barnábbak lettek. Így sem rossz, ropogósabb, de nekem kicsit világosabban jobban tetszenek-ízlenek! 
A kapor alig-alig érzik benne. A szárítottnak meg sem közelíti az aromája a frissét. Persze akár ki is hagyható belőle, de én nagyon szeretem a juhtúró-kapor párost. 


Fehércsokis szeletek

 Leányzóm lovagjának szülinapja volt. Megkértek, hogy süssek nekik valamit, sósat, mert annak van nagyobb keletje van körükben. De én úgy gondoltam, meglepem a kedvenc csokijával, fehérrel készült édessel is. Nem volt időm előre elkészíteni, pedig ráfért volna egy nap pihenő- akkor frissen elég nehéz volt szeletelni, de másnap az otthon maradt darab egész engedelmes volt. No meg finom- gyerkőceim megdicsérték.




Hozzávalók:

A tésztához:

  • 4 nagy tojás
  • 22 dkg cukor
  • 1 csomag sütőpor
  • 20 dkg margarin
  • 40 dkg liszt
  • 2 púpozott evőkanál kakaó
  • 1,5 dl tej
A krémhez:
  • 6 dl tej
  • 2 csomag tejszínízű pudingpor
  • 10 dkg cukor
  • 15 dkg fehér csokoládé
  • 4 dl tejszín
A tetejére:
  • 5 dkg fehér csoki
  • 5 dkg mandula
Így készült:
A tésztához a cukrot a tojásokkal és sütőporral habosra kevertem. Hozzáadtam a mikróban megolvasztott margarint (azért forró ne legyen, mikor hozzákeverjük), majd a lisztet és kakaót, végül a tejjel lazítottam, simára kevertem.
24×36 cm-es , sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam a masszát. 180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.
Hagytam kihűlni.
Közben elkészítettem a krémet: a pudingokat kevés tejben simára kevertem, majd a többi tej hozzáadásával és a cukorral állandóan kavargatva sűrűre főztem. Még azon forrón beletördeltem a csokit és kevertem, míg felolvad. Hagytam kihűlni, közben sűrűn átkevertem.
A tejszínt kemény habbá vertem, majd kanalanként a fehércsokis pudinghoz kevergettem.
Az időközben kihűlt tésztalapot vízszintesen 3-ba vágtam. 
Megtöltöttem a krémmel úgy, hogy a tetejére is jusson egy réteg.
Ekkor elég lágy volt a krém, de, mint reméltem, másnapra épp jó lett az állaga.
A tetejére szórtam az apróra vágott fehér csoki és manduladarabokat.


Előbb világos lapon gondolkodtam, de a színkontraszt miatt végül kakaós lett. De a fehér csoki íze volt az uralkodó- aki ezt szereti, annak biztosan ízleni fog! Nekem is ízlett, bár közel sem ez a kedvenc ízem. 
A lapot háromba vágni nem egyszerű- szép magas lett, így most sikerül. De elég kétfelé is, így fele krém a közepére kerül, fele a tetejére. És mindenképp jót tesz neki egy nap pihenés a hűvösön! :-)

Töltött káposzta

 Már-már ikonikus étel. Minálunk a magyarok is magukénak tartották, a románok is, a szászok is készítették. Mindeközben tudomásom szerint török eredetű. Tény, hogy mindegyik nemzetnél ünnepi ételnek számít. Emlékszem, régen a jó kis falusi kultúrházas lagzikban mindig az ételfelhozatal részét képezte: savanyú káposztába töltött, pici, nagyon finom töltelékeket tálaltak fel. Mikor Anyukám munkahelyén valakinek szülinapja volt, mindig töltött káposztát főzött az ünnepelt.

Mikor én főzök káposztát, a gyerekek kötelezően megjegyzik, hogy jó, jó, de az Elláé finomabb. Ella Apukám húga, aki, ha nagy ritkán eljut hozzánk, mindenképp kell főzzön ebből az ételből. És igen, utolérhetetlenül finomra tudja főzni. Hiába készítem hasonlóan, ahogy láttam, tanultam, valami mégis hiányzik az összhatáshoz. Ebbe már beletörődtem, vannak ételek, sütik, amiket sosem tudok utolérni. Amikben a titkos összetevő valakinek a keze, a szíve-lelke...

Gergő megelőzött, az Ő blogján már szerepel az erdélyi töltött káposzta. Akkor együtt készítettük karácsonyra, most pedig az elmúlt hét szombatján főztem a ház csinosítgatásán szorgoskodó munkásoknak. 

Nem mindig ugyanúgy készül, hol savanyú, de leginkább friss káposztába töltöm -ez a macerásabb-, hol kolbász, hol szalonnadarabok kerülnek bele, vagy épp mindkettő, de húsvéti sonka főzőlevét ráöntve is nagyon finom. Volt, hogy a kaprot/csombordot kifelejtettem belőle, pedig az kell hozzá, de úgy is jó volt; csak paradicsommal savanyítottam vagy csak savanyú káposztával és ennek levével, de mindkettő is kerülhet bele, mint legutóbb is. A lényeg, a töltelék mindig ugyanúgy készül. Vagy az sem? 


Hozzávalók:

  • 1 nagy fej savanyú/friss káposzta
  • 1 kg darált hús
  • 1 nagy fej hagyma
  • 1 evőkanál házi ételízesítő
  • 1 mokkáskanál bors
  • 1 teáskanál paprika
  • 1-2 evőkanál sűrített paradicsom
  • 2,5 dl rizs
  • 15-20 dkg füstölt kolbász és/vagy kolozsvári szalonna, füstölt sonka
  • 20-25 dkg vágott savanyú káposzta
  • 0,5 l paradicsomlé / 2-3 evőkanál sűrített paradicsom
  • kapor, csombor (morzsolt vagy 1-2 szál friss)
  • 3-4 evőkanál olaj
  • a tálaláshoz tejföl
Így készült:
Ezúttal -mint legtöbbször- friss káposztával készült, ezért ezzel kezdjük a munkát: egy fazékba, amibe belefér a káposzta, vizet teszünk forrni, úgy félig vízzel,  1 teáskanál sóval. A káposzta külső leveleit mindig leszedem. A torzsája mellett éles késsel bevágom jó mélyen.
Mikor forr a víz, beleteszem a káposztát, s lefedve, közepes lángon úgy két percig hagyom főni- addig, amíg a külső levelek könnyen lejönnek. Ezeket kiszedem, majd tovább főzöm. A közben kissé megpuhult leveleket kiszedem, mindig a legkülső réteget. Nem kell nagyon puhára sem főzni, mert akkor szétmegy, nem lehet tölteni- csak épp addig, míg nem merev, hajlítható a levél.
Közben, ha szükséges, a torzsa mentén tovább vágjuk a levelek tövét.
Mikor az összes kész, a vastag középső eret levágom róla. A nagyobb leveleket kettévágom.
Elkészítem a tölteléket: a hagymát apróra vágom, a darált húshoz adom a rizzsel és sóval -egy teáskanálnyit teszek, később szükség szerint lehet pótolni-, borssal, paprikával, ételízesítővel. Egy decinyi vizet is szoktam beleönteni, meg 1-2 evőkanál sűrített paradicsomot. Összevegyítem az egészet.
Egy nagyobb fazék aljára kevés olajat öntök. Teszek egy réteg szálas savanyú káposztát, meg a káposztából maradt/levágott darabokat, erre jönnek a szalonnadarabok, majd a töltelékek, közé kolbászdarabkák. A tetejére megint vágott káposzta kerül, a levével együtt. Teszek még rá paradicsomlét, kaprot, csombort (friss vagy szárított is jó, 1-1 csapott mokkáskanálnyi), felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi, s főni teszem. Ha felfőtt, kis lángon főzöm tovább.
No és a töltés: Anyukánk kis henger alakúakat készített, így: a káposztadarabokat a tenyerére tette, erre evőkanálnyi töltelék került, majd ráhajtotta az alját, henger alakúvá tekerte, a tetején pedig bedugdosta a levél végét. Férjem Nagymamájánál láttam először a másik töltési módot, amikor hegyes végű lesz a végeredmény. Ez annyira megtetszett, hogy legtöbbször így töltöm, illetve a levél alakjától és méretétől is függ. Így készül a hegyes: kettévágott levél közepére tölteléket helyezek, a levél aljának úgy felét ráhajtom felfele a töltelékre, becsomagolom háromszög alakúra, a tetején a levél végét bedugdosom. 

Hosszadalmas a leírása, az elkészítése sem tíz perc. Egy órába telt, mire feltehettem főni, s még további két óra kellett, mire megfőtt. Ezt úgy állapítom meg, hogy kiveszek egy tölteléket, kettévágom, s ha a rizs a belsejében megfőtt, azaz puha, akkor kész. Persze közben megkóstolom , hogy elég sós-e, ha szükséges, pótolom. De nem volt rá szükség, a szalonna is sós, a savanyú káposzta is, a kolbász is. 

Azért nem évente egyszer látok neki, szívesen készítem, mert mindenki szereti és kiadós, két-három napig rájárunk egy ekkora adagra. S ha már nekilátok, nem aprózom el.

Korábban is fotóztam már, de még soha nem szántam rá magam ennek a gigászi bejegyzésnek a megírására. Mert a töltött káposztát nem lehet néhány sorban leírni!😉 És az Anyukánk által főzöttet még meg sem említettem... Férjeink mindig az általa főzöttre vártak. Apukánk is ezt kért, mikor már nagyon beteg volt. Persze egyből kedvére tettek, ki bevásárolni ment el, ki a lehető leggyorsabban elkészítette. De már nem tudott enni belőle, másból sem...

Régebbi fotók (legalább ennyiszer terveztem, hogy leírom az elkészítését):








Paradicsomos süti

 Soha nem volt sok barátnőm. Az általános iskolaiaktól aztán középiskolában elszakadtam- ekkor barátkoztam össze egy addig ismeretlen lánnyal, aki egész más személyiségű volt, mint én. De valószínűleg itt is igaz, hogy az ellentétek vonzzák egymást, mert a középiskola négy évében, majd a tanítóképzőben is egy csapat voltunk, sőt még első munkahelyünk is ugyanaz volt. Mi alaposan megnöveltük a köztünk lévő távolságot, de a 30 éves érettségi találkozónkon olyan mosolyt küldött felém, hogy rögtön mellé ültem. Az Ő Anyukája sütött akkor régen ilyen sütit, vagyis paradicsomosat, és azóta sem ettem. Már korábban összefutottam a recepttel, de mostanig halogattam az elkészítését. A család furcsállotta is, főleg Férjuram, mert Ő megrögzött paradicsomléellenes. De egyáltalán nem érződött rajta, csak a színét határozta meg. Mindenkinek ízlett, finom, puha szalalkális süti lett. Épp most mondta Fiam, hogy lakótársának is nagyon ízlett a paradicsomos süti.


Hozzávalók:
A lapokhoz:
  • 10 evőkanál olaj
  • 10 evőkanál cukor
  • 1 púpozott evőkanál sűrített paradicsom
  • 1 csomag szalalkáli
  • 1 dl tej
  • 3 tojás
  • 75 dkg liszt 
  • csipet só
A krémhez:
  • 8 dl tej
  • 8 evőkanál liszt
  • 18 dkg cukor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 25 dkg vaj
Így készült:
Az olajat, cukrot, paradicsomot, tojást, csipet sót, a tejben feloldott szalalkálit elkevertem, majd annyi lisztet adagoltam hozzá, amennyit felvesz- ez nekem 75 dkg volt. 
A tésztát 5 részre osztottam, kinyújtottam  s nagy tepsi hátán sorra kisütöttem őket. Épp csak addig, míg pirulni kezd a teteje. (28×34 cm-es tepsit használtam)
A krémhez a tejből, lisztből, vaníliás cukorból sűrű pépet főztem. Hagytam kihűlni, közben sűrűn megkevergettem.
A puha vajat elvegyítettem a cukorral, majd kanalanként hozzáadtam pépet.
A kész krémmel megtöltöttem a lapokat.
Másnapig hideg helyre tettem. Ekkor már szépen lehetett szeletelni.


A receptet itt találtam: Receptözön, 2014/3.
Annyit változtattam, hogy, mint az ilyen sütiknél szoktam, elkevertem 1 dl tejben a szalalkálit, amit nem írt a recept. így sok lisztet vett fel. Ezért a krém mennyiségét is növeltem. Megint önfejűsködtem, de végül nem sült el rosszul. 
Azért, ha már barátnőkről volt szó, az általános iskolaitól sem szakadtam el végleg- két év után újra vele róttam  a Nagy utcát, s tartjuk azóta is a kapcsolatot. Ezt a csipkés szélű abroszt is tőle kaptam, amit gyakran használok fotózáskor. 


Juhtúrós sós keksz

Mostanában több blogon is megkívántam a sós ropogtatni valókat, mégsem sütöttem. De egy korábban sütöttet előhalásztam, további csábításként. Bár most nem fogok nekiállni sütni, mert a család (megint) rám szólt, hogy ne süssek annyit. Néhány napig nem fogok. 😉 Bár tejespitét ígértem a Fiamnak, így néhány nap múlva úgyis bekapcsolom a sütőt...


 Hozzávalók:

  • 60 dkg liszt (fele rétesliszt)
  • 2 teáskanál só
  • 25 dkg tehéntúró
  • 20 dkg juhtúró
  • 25 dkg margarin
  • 20 dkg zsír
  • 2 tojássárga
  • 1 fehérje+ köménymag a tetejére
Így készült:
A lisztet, sót elmorzsoltam a margarinnal, zsírral, kétféle túróval, majd a tojássárgákkal tésztává gyúrtam. 
Egy-két órai pihentetést követően kisujjnyi vastagra nyújtottam, lekentem egyik maradék tojásfehérjével, köménymaggal szórtam.
Derelyemetszővel felvágtam -most négyzet alakúra-, tepsibe pakolgattam.
180 fokon szép pirosra sütöttem.

Finoman sós, roppanós lett, élvezettel rágcsáltam. Munkahelyre is vittem tízóraira- néhány darab véletlenül ott maradt mögöttem kis kosárba rejtőzve- mikor felfedeztem úgy egy hét múlva, ugyanolyan finom volt. Szóval hosszasan eláll- ha megbújik valahol! 😀

Ricottakrémes szelet

 Vettem egy doboz ricottát, a sorsáról való minden előzetes elképzelés nélkül. Azon tűnődve, mire használjam fel, kirajzolódott előttem - mi más?- egy süti: két réteg puha tészta között vastag krém, túró helyett ricottával, s hogy legyen benne valami különleges is, az alsó lapot áfonyalekvárral kentem le. El is készült, s még finom is lett:


Hozzávalók:

  • 4 tojás
  • 20 dkg cukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 citrom héja és leve
  • 1 dl olaj
  • 1 dl tej
  • 32 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
A krémhez:
  • 2 csomag pudingpor (vaníliaízű)
  • 6 dl tej
  • 18 dkg cukor
  • 25 dkg vaj
  • 25 dkg ricotta
  • 1 kis üveg áfonyalekvár
Így készült:
A tésztához a tojásokat elkevertem a cukorral, vaníliás cukorral, citrom lereszelt héjával és kicsavart levével. Majd hozzákerült az olaj a liszttel és sütőporral egyetemben. Végül a tejet kevertem hozzá több részletben.
A masszát sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam. 180 fokon tűpróbáig sütöttem. (tepsi mérete: 28×32 cm.)
Mikor kihűlt, vízszintesen kettévágtam.
A krémhez a tejből és pudingporból sűrű pudingot főztem, amit aztán gyakran megkavargatva hagytam kihűlni. A vajat elkevertem a cukorral, majd kanalanként belekerült a puding, végül a ricotta,
Az alsó lapot megkentem lekvárral, erre került a krém, s befedtem a másik lappal.
Akár azonnal is szeletelhető, de nem árt neki egy éjszaka pihenés a hideg kamrában.


A ricotta az ordához hasonló ízű, csak szelídebb, krémesebb. A krémben egyáltalán nem érzett az íze, pedig nem zavart volna. Az enyhén savanykás lekvár pedig jót tett neki, a kinézetének is, hisz kis színt vitt az életébe. Lehetett volna még ragozni, a tetejét bevonni fehér csokival mondjuk, vagy egy réteg habot halmozni rá, de "hétköznapi" vasárnapra készült, s így, egyszerűségében is elfogyasztottuk. 


Citromos-mustáros csirkemell

 ... aszalt paradicsomos, kukoricás rizzsel.

Már megint nem döntöttem el előre, mit főzök a hétvégén. A húsleves adott volt, mellé meg... volt csirkemell. Mi is legyen a sorsa? Felcsaptam a keresőt, s ott leltem rá erre az egyszerű receptre, amit a nagy sikerrel való tekintettel köszönettel meg is tartunk.

Az ötletet itt találtam. A pácolásra már nem volt idő, így csak ráborítottam az összekevert ízesítőket, s megsütöttem-pároltam- tényleg finom lett!


Hozzávalók:

A húshoz:

  • 1,5 csirkemell
  • 1 teáskanál só
  • 1 evőkanál mustár ( fele magos mustár)
  • fél citrom leve
  • 1 csapott mokkáskanál bors
  • csipetnyi csilipehely
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 3-4 evőkanál olaj
A rizshez:
  • 1 bögre rizs (3 dl)
  • 2 evőkanál olaj
  • 6-8 darab aszalt paradicsom
  • 1 teáskanál szárított petrezselyem
  • 1 doboz kukoricakonzerv
  • 1 teáskanál házi ételízesítő
Így készült:
A sót, citromlevet, mustárt, borsot, csilit, zúzott fokhagymát alaposan összekevertem.
A csirkemellet vaskosabb szeletekre vágtam. Kevés olajat öntöttem egy serpenyőbe, belepakoltam a húsdarabokat. Ráöntöttem a keveréket, átforgattam. Kis lángon, lefedve párolódni hagytam.
Közben elkészítettem a rizst is: kevés olajon kavargatva enyhén megpirítottam, majd felöntöttem kétszeres mennyiségű vízzel. Belekerült a felaprított aszalt paradicsom, ételízesítő, kevés só,  petrezselyem, és kis lángon hagytam készre főni. Mikor puha a rizs, hozzákevertem a leszűrt kukoricát, ha szükséges, még lehet sózni.
A hús is hamar elkészül, s lehet is tálalni.


Aranygaluska vaníliasodóval

Ezzel a süteménnyel is Leányzóm kedvére tettem. Még azt is vállalta, hogy darál diót, csak süssek neki. Olyannyira hírhedten aranygaluska-rajongó ez a Lány, hogy nemrégiben dobozban hozta neki a lovagja az anyja által sütöttet.

 Régen, gyerekkorunkban gyakori vendég volt. Mindenki rész vett a készítésében: Anyukánk megdagasztotta, majd a megkelt tésztát egyikünk olajba mártott kanállal szaggatta, másikunk hempergette a cukros dióba, másvalaki igazgatta a tepsibe őket. Négy lány között bőven akadt mindig erre vállalkozó kedvű- valószínűleg én voltam egyik első jelentkező. Sodó soha nem készül hozzá, én is most először főztem mellé- így is finom, de anélkül sem megvetendő! 



Hozzávalók:

A tésztához:

  • 1 kg liszt
  • 1 teáskanál só
  • 3 evőkanál cukor
  • 1 citrom lereszelt héja
  • 25 dkg margarin
  • 2 tojás
  • 4 dl tej
  • 4 dkg élesztő
A forgatáshoz:
  • fél dl olaj
  • 10 dkg darált dió
  • 5-6 evőkanál cukor
  • 2 csomag vaníliás cukor
A sodóhoz:
  • 4 tojássárga
  • 10 dkg cukor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 2 evőkanál liszt
  • 1 l tej
Így készült:
A tésztához a tejet megmelegítettem- kellemes kézmelegre. Elkevertem benne egyik evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.
A lisztben elvegyítettem  a sót, többi cukrot, citromhéjat, elmorzsoltam benne a margarint. Hozzáadtam a tojásokat, élesztős tejet és összegyúrtam, megdagasztottam. Ha nem lenne elég a tej, még lehet tenni hozzá, hogy könnyen gyúrható, de ne lágy tésztát kapjunk.
A megdagasztott tésztát letakarva hagytam megkelni. 
Közben elvegyítettem a diót, cukrot, vaníliás cukrot. Kis tálkába odakészítettem az olajat.
Egy tepsit -28×32 cm-es- vékonyan kikentem olajjal.
A megkelt tésztából olajba mártott kanállal galuskákat szaggattam a dióba, belehempergettem, majd egymás mellé a tepsibe pakolgattam őket. Ami nem fért, azt a néhányat a tetejére pakoltam- így egy tepsibe került az összes. A megmaradt pici olajat a tetejére csorgattam, a maradék cukros diót is a tetejére szórtam.
15-20 percnyit hagytam még kelni, majd 180 fokos sütőbe tettem.
Addig sült, míg a teteje szép piros lett. 
Míg sült, megfőztem a sodót: elkevertem a tojássárgákat a cukorral és vaníliás cukrokkal, majd hozzákevertem a lisztet, végül -előbb apránként- a tejet. Közepes lángon, állandóan kavargatva felfőztem.



Finoman foszlós lett a tésztája, élvezhető sodó nélkül is. Lehet, azért, mert úgy szoktam meg, de nekem jobban esik csak úgy beleharapni a roppanós diórétegű, pihe-puha tésztába.
Ma délután Gergő leslattyogott, s csalódottan jött ki a kamrából: Anya, nincs süti? Az aranygaluska amúgy is a levegőben lógott, hát tettem róla, hogy legyen süti. 😀


Érsek szelet

Hétvégén nem sütöttem, mert maradt még szombatról fánk. Meg kedvem sem volt, ami ritkaságszámba megy nálam. Pedig ott várakozott az alma fonnyadt, pöttyösödő utója összegyűjtve, hogy valami finomságba menekítsem. Aztán hétfőn, annak örömére, hogy Fiam is hazajött, begyújtottam a sütőt, s az elfogyni nem akaró gyümölcs sorsa megpecsételődött.


 Hozzávalók:

A tésztához:

  • 50 dkg liszt
  • 1 csipet só
  • 20 dkg cukor
  • 1 csomag sütőpor
  • 12 dkg margarin
  • 1 evőkanál zsír
  • 2 egész tojás
  • 1 dl tej
A töltelékhez:
  • 1 kg alma
  • 3 evőkanál cukor
  • 1 mokkáskanál fahéj
  • 1 evőkanál gríz
  • 1 üveg lekvár (sárgabarack)
  • +1 tojás lekenni,  3-3 evőkanál darált dió és cukor a tetejére
Így készült:
Az almát megpucoltam, lereszeltem. Összekevertem a cukorral, fahéjjal, grízzel.
A tésztához valókat összegyúrtam: előbb a lisztet, cukrot, sót, sütőport vegyítettem el, majd összemorzsoltam a margarinnal és zsírral. Hozzáadtam a tojásokat és apránként a tejet, annyit, hogy összeálljon a tészta, s ne legyen túl kemény. Azaz könnyen formázható legyen.
A tésztát 3 részre osztottam, s lisztezett deszkán mindegyiket tepsi méretűre nyújtottam. 
Az elsőt zsírozott-lisztezett tepsibe tettem (28×32 cm.es méretű), elosztottam rajta az almát, erre került a másik lap, amit lekvárral kentem meg. Befedtem az utolsó lappal. Ezt villával megszurkáltam, majd lekentem a felvert tojással és beszórtam a dió-cukor keverékével.
180 fokos sütőbe tettem. Addig sült, míg a teteje szépen megpirult.

Még langyos-melegen vágtam belőle, kíváncsi voltam, milyen lett. Hát finom, puha, egy-szelet-nem-elég süti lett.
A receptet itt találtam. Persze "kicsit" változtattam rajta. Zsírt is tettem a tésztához, több az alma, meg a dió a tetején -ami igen jót tesz az ízhatásnak-, s hogy nem ártottam vele, azt bizton állítom. No, hát ilyen lett az érsek szelet Gerdi módra! 😀



Karfiolfasírt

Ahogy várható volt, megint itthonról tanulásra lettünk ítélve. Ami nem olyan nehéz, mint elsőként volt, mert már rutinosabbak vagyunk. Nem örültem neki, de találtam benne azért jót is: némi időmegtakarítással jár, hisz megspórolom a munkába készülődés, jövés-menés idejét. Nem fáradtan, semmire-sincs-már-kedvem érzéssel huppanok haza délután 3-4-kor, csupán lesétálok a konyhába és teszem a dolgom. Blogot írni is van kedvem. Tényleg! 

A karfiol az utóbbi időben ritka vendég lett nálunk. Nemrégiben épp ezért betettem egy szép nagy fejet a kosárba. Egy részét zöldséglevesbe csempésztem, a többi, némi tanakodás után, elkészült vacsorára krumplifasírt mintájára. Jégsalátával ettük, Leányzó pedig joghurttal- így is, úgy is finom volt.

 Hozzávalók:

  • 1 kisebb fej karfiol
  • 1 tömlős sajt (10 dkg)
  • bors
  • 1 evőkanál házi ételízesítő
  • 3 tojás
  • 3 evőkanál liszt
  • 2-4 evőkanál zsemlemorzsa
  • 1 gerezd fokhagyma
  • teáskanálnyi morzsolt petrezselyem
  • olaj a sütéshez
Így készült:
A karfiolt megmostam, rózsáira szedtem. ( A szárát eltettem, hétvégén belefőztem  húslevesbe.) Enyhén sós vízben félpuhára főztem.
Leszűrtem, villával darabosra nyomkodtam. Hozzáadtam a sajtot, tojást, fűszereket, lisztet. A sóval óvatosan kell bánni, mert az ételízesítő is sós. (Házi hiányában a bolti is jó, de abból kevesebb kell.) Elkevertem, végül annyi zsemlemorzsát kevertem még bele, hogy ne legyen lágy a massza.
Serpenyőben olajat melegítettem, mikor már serceg a belemártott massza, két kanállal galuskákat formáltam a karfiolból, az olajba pakoltam és mindkét felét aranysárgára sütöttem.
Ilyet még nem készítettem, de érdemes. Finom lett, jó étvággyal ettük. 
A gyerekek kisebb korukban a karfiolt sem szerették, mint annyi minden mást sem- ehhez is fel kellett nőniük. 😀 Legutóbb a káposztás tésztát is megkóstolták, azt mondták, ehető. De nem túl nagy elragadtatással. Nem baj, én szeretem.


Gesztenyekrémes szelet

 Boldog új évet kívánok Mindenkinek! Meg békéset, sikerekben és egészségben dúskálót. Tegnap szántam rá magam, hogy nézzek rá a blogra, s ha...