Sport szelet

 Mikor fáradt vagyok, nem jutnak eszembe a szavak. Pedig nem szokott gondom lenni az írásbeli részével. Így most -megintcsak- csapongó leszek.

A legutóbbi készült konyhai ténykedések eredményét le sem fotóztam- de van korábbi bőven. Ezekből válogattam. Egy igencsak elmúlt hétvégén világhálón keresgélés közben nyitva hagytam három receptet, hogy majd azok készülnek el. El is készültek, de úgy átvariálva, hogy az anyjuk sem ismerne rájuk. Ez azért emlékeztet az eredetire is- itt található. Finom lett- csokis, rumos, magát etető. Karácsonyra is jöhet!

Hozzávalók:

A lapokhoz:

• 50 dkg liszt
• csipet só
• 10 dkg zsír
• 10 dkg porcukor
• 2 evőkanál kakaó (púpozott)
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 3 tojás
• 4-5 evőkanál tej

A krémhez:

• 1 l tej
• 2 csomag csokoládés pudingpor
• 2 púpozott evőkanál liszt
• 2 púpozott evőkanál kakaó
• 25 dkg vaj
• 18 dkg porcukor + 2 evőkanállal
• fél üvegcse rumaroma

A tetejére:

• 10 dkg étcsokoládé
• 3 dkg vaj

Így készült:

A lisztet, sót, porcukrot, kakaót, szódabikarbónát tálba mértem, majd a zsírral elmorzsoltam. Hozzáadtam a tojásokat és miközben gyúrtam, annyi tejet, hogy könnyen formázható, nem kemény tésztát kapjak. 

4 részre osztottam, mindegyiket tepsi méretűre nyújtottam, 28×32 cm-es tepsi hátán sorra kisütöttem őket. Gyorsan sül, ha már nem lágy a teteje, kész.

A krémhez a pudingport, lisztet, kakaót kevés tejjel simára kevertem, majd a többi tejet is hozzáadtam meg két evőkanál cukrot, majd állandóan kavargatva sűrűre főztem. 

Sűrűn megkavartam, miközben kihűl.

A vajat, cukrot elkevertem, majd kanalanként belekavartam a kihűlt kakaós masszát. Legvégül több részletben a rumaromát vegyítettem el benne. Megtöltöttem a lapokat.

A tetejére a csokit a vajjal gőz fölött felolvasztottam, majd bevontam vele a süti tetejét.

Hideg helyen dermesztve, másnap szépen szeletelhető.

A virágok elárulják, hogy nem mostanság készült. Bár késő őszre virultak ki a virágaim, egész nyáron csak senyvedtek. A süti meg... finom, ennyi.

Háromcsokis keksz

Leányzóm már két érettségin túl van. Már csak a töri vár rá, holnap, ugyanis az idegen nyelvet letudta korábban. No meg az emelt fizika kicsit később. Igen, ilyen merész, fizikát választotta emeltnek. Hát nem rám hasonlít, hogy a reál tárgyakat részesíti előnyben...
Már említettem, hogy befogadták őt az érettségi idejére Esztergomba a barátnője családja, hogy ne kelljen napi 250 kilométert utaznia. Persze némi élelemmel felpakolva adtuk Őt át vasárnap este, többek között sütivel. Ez volt egyik süti. Csak hogy jobban menjen az az érettségi! 😍

Hozzávalók:

• 3 nagy tojás
• 20 dkg cukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 2 dl olaj
• 50 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• csipet só
• 1 púpozott evőkanál kakaó
• 2-3 evőkanál rumaroma
• 3 evőkanál joghurt
• 5-5 dkg fehér- és étcsokoládé
• 10 dkg tejcsokoládé

Így készült:

A tojásokat elkevertem a cukorral, vaníliás cukorral, majd sorra belekerült a többi hozzávaló is. Alaposan összekevertem. Sűrű, ragacsos massza lesz. Legvégül a feldarabolt csoki került bele.

Két teáskanál segítségével nagyobb diónyi kupacokat pakoltam sütőpapírral bélelt tepsibe, nem túl közel egymáshoz. 

180 fokon sültek. Addig, míg a teteje már nem lágy. 

Szeretem ezeket a kekszeket készíteni, mert csak összekavarom s tepsibe kanalazom. Nem kell nyújtani, szaggatni. 

Meg persze finomak is. Ezt jelzi az is, hogy mindössze ez a négy darab érte meg a fotózást. Az itthon maradtakat elhordta Fiam tanuláshoz energiát adó nasinak. 

Kókuszos-diós keksztekercs

Tegnap készült el a karácsonyi listán szereplő egyik édesség, ami szerencsére akkor nem valósult meg. Most sokkal jobban értékeltük! ☺Felhasználtam bele a maradék darált diót is, ezáltal lett kicsit másabb, meg sokkal finomabb, mint "alapjáraton".

Hozzávalók:

A krémhez:

• 5 evőkanál rétesliszt
• 2 csomag vaníliás cukor
• 5 dl tej
• 10 dkg kókuszreszelék
• 20 dkg vaj
• 18 dkg cukor

A kekszes masszához:

• 50 dkg darált keksz
• 8-10 dkg darált dió
• 18 dkg porcukor
• 2 púpozott evőkanál kakaó
• fél üvegcse rumaroma
• 3,5- 4 dl tej
• 2 evőkanálnyi kókuszreszelék a szóráshoz

Így készült:

A krémmel kezdtem: a réteslisztet simára kevertem kevés tejjel, majd a többi tejet is fokozatosan hozzákevertem. A vaníliás cukor is belekerült, és állandóan kevergetve sűrűre főztem. Még azon forrón, amint levettem a lángról, hozzákevertem a kókuszreszeléket és a vajból 4-5 dekányit.

Hagytam kihűlni, közben időnként megkavartam. 

A többi vajat a cukorral elkevertem, majd kanalanként hozzáadtam a kókuszos pépet.

Következett a kekszes rész: tálba tettem a kekszet, diót (több, mint 8, de nem egészen 10 dkg volt), porcukrot, kakaót tálba tettem. Hozzáadtam a rumaromát és 3 dl tejet. Gyúrni kezdtem, majd fokozatosan adagoltam bele a maradék 1 dl tejet. Pici maradt belőle, mire megfelelő állagú lett a massza: kemény, de formázható legyen. 

Két részre osztottam, egyik felét két réteg alufólia között kinyújtottam, -az alsót megszórtam kókuszreszelékkel- ,fele krémmel lekentem s szorosan feltekertem.

Hasonlóan jártam el a másik felével is.

Hideg helyen érdemes tartani, úgy lehet megfelelően szeletelni.

Szeretjük a kekszes sütiket. Számtalan változatban, formában készülhet, a töltelékkel is lehet variálni. Legtöbb recept csak vaj-cukor-kókusz keverékkel tölti, nekem úgy túl tömény, szeretem megszelídíteni vagy pudinggal, vagy lisztes péppel. 

Nekem soha nem sikerül szép vékonyra kinyújtani a kekszes alapot, így nem annyira szépek, de azért finomak! 😊

Kekszszalámi gazdagon

Ez is amolyan nosztalgiasüti. Nem túl gyakran jut eszembe készíteni, bár mindenki szívesen rájár. S még a sütőt sem kell bekapcsolni hozzá. Gyerekkorunkba gyakrabban készült, épp eme előnye miatt. Ugyanis nem csak azt döntötték el, mennyi kenyeret eszik egy személy egy nap, azt is, mennyi gázt használhat egy család. S így is hosszas sorban állás, télvíz idején fagyoskodás árán lehetett kicserélni az üres palackot. Azok voltak ám a "szép" idők... Biztosan volt, akinek szép volt, mert van, aki visszasírja azt a korszakot. Zilahon egyik boltban nevetni kezdtem, mikor a mindenféle mintás bögre közül az egyikről az akkori vezető feje vigyorgott ránk. Férjem meg dühös lett. "Nosztalgiabögre." :D Biztos, van rá kereslet...

Hozzávalók:

• 2 dl tej
• 1 dl főzött kávé
• 20 dkg cukor
• 25 dkg margarin
• 2 evőkanál kakaó
• 1 rumaroma
• 50 dkg darált keksz
• 10 dkg darabolt keksz
• 1-1 maréknyi dió, mazsola, rahát

Így készült:

A diót kis lángon megpörköltem, majd feldaraboltam. A rahátot apró kockákra vágtam.

A tejet, kávét, cukrot, margarint kis lángon addig melegítettem, amíg a margarin felolvadt. Hozzáadtam a többi belevalót, összekevertem.

Celofánra borítottam (két ív celofánt tettem egymás mellé, úgy, hogy fedjék egymást, mert egyre nem fér rá), hengerré igazítottam, a celofán két végét összesodortam.

Másnapig dermedni hagytam, aztán szeleteltem.

Vizsgakeksz

Már lassan 8 éve, hogy utoljára volt részem vizsgákban, de azóta is visszatérő rémálmaim vannak ezzel kapcsolatban. Meg előtte is voltak, nem tudom felidézni, mióta, de szerintem az érettségivel kezdődött. De lehet, hogy korábban, mert nekünk 8. után is felvételizni kellett, két év múlva megint- így ritkították a magyar tagozatok számát-, aztán jött az érettségi, meg a többi. Én meg nagyon tudok izgulni. Mai napig. Pedig gyerekként irigyeltem a felnőtteket, hogy ők már biztosan mindenféle félelem nélkül állnak szembe az élet által eléjük sodort nehézségekkel. De rájöttem, hogy nem egészen így van ez. 

Ezekben az álmokban csak készülök a vizsgákra, de vagy nem tanultam semmit, vagy késésben vagyok, vagy nem találok oda, így szerencsére felébredek, mielőtt elkezdődne. Most nem én vizsgázok, hanem a Fiam tesz tanúbizonyságot féléves munkájáról. Első vizsgaidőszakát éli. Egy siker, egy bukta. Aztán összeszedi magát, majd megint elengedi a gyeplőt. De nagyon szurkolok neki, hogy végül az összesen sikeresen legyen túl. Most épp ornitológiavizsgára készül... 

Mielőtt útra kelt, sütöttem neki egy adag zabpelyhes kekszet, meg másikat is, csokival meg kávéval, amit el is neveztem vizsgakeksznek. Belesütöttem szívem-lelkem, a többi most már rajta múlik! :-)

Hozzávalók:

• 3 nagy tojás
• 25 dkg cukor
• 25 dkg vaj
• 50 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 evőkanál kakaó
• 1 evőkanál őrölt kávé
• 2 evőkanál rumaroma
• 10 dkg étcsokoládé
• 10 dkg fehér csoki

Így készült:

A csokikat feldaraboltam.

A tojásokat a cukorral elkevertem, majd a megolvasztott vajjal is. Belemértem minden más hozzávalót és összekevertem. Vagyis a gép keverte. 

A tepsit sütőpapírral béleltem, majd kanállal nem túl közel egymáshoz halmokat pakoltam bele.

180 fokos sütőben sütöttem.

Gyorsan elkészülő sütemény. Tulajdonképpen a sütése igényel több időt, mert 3 tepsivel lett belőle, s sorra ki kell sülniük. Légkeveréses sütővel más a helyzet, de az enyém nem olyan. Csak egyszerű villanytűzhely, de szeretem. Már csak azért is, mert elég sok éve hűséges társam "szenvedélyem" kiszolgálásában! :-)

Csokitorta Gergő napra

Egy hete volt Fiam névnapja, s ha már a szülinapi tortáját is Leányzónak kellett elkészíteni, elhatároztam, hogy legalább névnapjára sütök egyet. Nem ment zökkenőmentesen, ugyanis zsúfoltra sikeredett a hétvégém. Mivel szombatra kollégákkal közös program volt, így a péntek délutánra és vasárnap délelőttre kellett szuszakolnom minden Fiam hazalátogatásakor szokásos teendőmet. Elég kapkodósra sikerült, péntek este a sok más mellett csak a tortalapot sikerült megsütni. Piskótát terveztem, de mire rákerült volna a sor, mindenki elvonult pihenni, nem akartam habverővel "altatni" őket, így kevert süti lett az alapja. Mikor a krém keverésére került volna a sor, ott aztán végképp elfogyott az energiám, így az maradt szombat estére, de akkor muszáj volt megcsinálni.
Vasárnap délre fogyasztásra készen állt, de úgy jól lakott mindenki az ebéddel, hogy épp csak megkóstoltuk. Gergő visszament, a torta ott maradt...

Hozzávalók:

A laphoz:

• 20 dkg cukor
• 3 tojás
• 30 dkg liszt
• 1 evőkanál kakaó
• 1 dl olaj
• 1 dl tej
• 1 csomag sütőpor 
• 1 evőkanál rumaroma

A krémhez:

• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 1 evőkanál liszt
• 1 evőkanál kakaó
• 8 dl tej
• 10 dkg étcsokoládé
• 25 dkg vaj
• 20 dkg cukor
• a tortalap levágott teteje összemorzsolva
• fél rumaroma+fél dl víz
• 2-3 evőkanál sárgabaracklekvár
• + 5 dkg étcsokoládé díszíteni

Így készült:

A tortalaphoz a cukrot a tojásokkal alaposan elkevertem, majd hozzáadtam a többi belevalót, s simára kevertem.

22 cm-es kikent, kapcsos tortaformába öntöttem, elsimítottam, 180 fokon tűpróbáig sütöttem.

Hagytam kihűlni- jelen esetben másnapig. A felpúposodott tetejét levágtam (ez összemorzsolva majd a krémbe kerül), a többit 3 részre vágtam.

A krémhez a pudingporokat, lisztet, kakaót kevés tejjel simára kevertem, majd fokozatosan hozzáadtam a többit is. Állandóan kavargatva felfőztem. Beletördeltem a csokit, kavargattam, míg elolvad benne.

Hagytam kihűlni, közben sűrűn megkavartam. 

A vajat a cukorral elkevertem, majd kanalanként hozzáadtam a kihűlt pudingot. Jól kikevertem.

A krémet megfeleztem. A levágott tortalap-darabot összemorzsoltam, a rumaroma és víz keverékével leöntöttem, a krém egyik feléhez kavartam.

Az alsó tortalapot tányérra tettem, ráhalmoztam a tortalapos krémet, erre került a tortalap közepe, amit vékonyan lekentem lekvárral. A krém másik feléből kentem rá ennyit, hogy a bevonáshoz is maradjon.

Befedtem a harmadik tortalappal, majd a külsejét is krémmel kentem be. 

Díszítettem, néhány krémrózsával, és az odalát olvasztott csokival csorgattam be.

Nekem a tortalapok közepe mindig felpúposodik. Próbáltam megtalálni az okát, utána is olvastam, mit lehet tenni ellene, de nem váltak be a tanácsok. Szerintem azért, mert a sütőbe téve körben a tésztaszélek hamar megsülnek, míg a közepe sokáig nyers marad, s annak van ideje tovább nőni. Pedig interneten olyan szép , egyenes tetejű tortalapokat látni... Nekem ez nem akar sikerülni. Mivel a levágott teteje senkinek sem kell, belekerült a krémbe.

A lekvárt azért kentem rá, hogy legyen egy kis savanykás íz is benne. De így is édes lett, legalábbis nekem. Legközelebb kevesebb cukrot teszek bele. 

Amúgy persze finom, azért is lett csokitorta, mert azt mindenki szereti. A rum is jót tett neki.

Kekszszalámi őzgerincben

Az örök kedvenc. Mégis ritkán készül. De nagy melegek idején (persze nem csak) elő lehet kapni, mert nem kell miatta bekapcsolni a sütőt, 31 fokot teremtve a konyhában. :-)

Hozzávalók:

• 3 dl tej
• 25 dkg vaj
• 30 dkg porcukor
• 1 rumaroma
• 3 evőkanál kakaó
• 50 dkg darált keksz
• 25 dkg darabolt keksz
• 10 dkg mazsola

Így készült:

A tejet, vajat, cukrot kis lángon addig melegítettem, míg a vaj és cukor felolvad.

Beleborítottam a kekszeket, kakaót, rumaromát, alaposan összevegyítettem.

Két őzgerincformát kibéleltem fóliával, elosztottam bennük a kekszes masszát. Lenyomkodtam, beborítottam a fóliával, s hűtőben dermesztettem.

Másnap, kiborítva a formából, szépen lehetett szeletelni.

Nővéremék voltak nálunk, akkor készült, másik sütivel együtt. De valahogy ennek volt nagyobb sikere! :-)

Kekszszalámi kocka

Volt itthon többféle maradék keksz, s hogy ne menjen veszendőbe, úgy döntöttem, kekszszalámiként végzi. Ez gyerekkorunk gyakran visszatérő édessége volt. Azon időké, amikor spórolni kellett a palackos gázzal, mert csak bizonyos időközönként lehetett cserélni. A mai ifjúság el sem tudja képzelni, hogy voltak idők, amikor húshoz, tojáshoz csak hosszas sorban állás után jutottunk, liszt, cukor, olaj havi, bizony szűkös adagokban volt kiporciózva a jónépnek, -igen, eldöntötték, mennyi elég egy személynek egy hónapra, s csak annyit vehettünk-, a kenyérért is naponta mentünk a kis papirossal, amin aztán kihúzták azt a napot. De azért nem éheztünk, mindenkinek megvolt a maga beszerzési forrása, meg művelték a kertet, állatokat tartottak. A háziasszonyok meg leleményessé váltak. Másik nagy előnye a kornak, hogy összetartóak és segítőkészek voltak az emberek.
Jól elkanyarodtam a kekszszalámitól! :-) A kekszet lemértem, ahhoz viszonyítva a többi hozzávalót is, mégis kissé lágy lett a massza, ezért belenyomkodtam egy tepsibe. Másnapra a kamrában megdermedt, s kockákra vágva tálaltam. Nagy sikere volt így is! :-)

Hozzávalók:

• 70 dkg keksz
• 25 dkg margarin
• 22 dkg cukor
• 2 dl tej
• 2 dl főzött kávé
• 3 evőkanál kakaó
• 1 rumaroma
• 10 dkg kókuszreszelék

Így készült:

A kekszet összetördeltem-morzsoltam.

A tejet, kávét a margarinnal és cukorral kis lángon melegedni tettem. Addig melegítettem, míg a margarin elolvadt. Ekkor beleborítottam az aromát, kakaót, kekszet, kókuszt és összekevertem.

Papírral bélelt tepsibe nyomkodtam-simítottam a masszát.

Másnap szeleteltem.

Kókuszos kesztekercs

Még mindig az ünnepi kínálat része. :-) Nagyon szeretjük a kekszszalámit, keksztekercset, mégis ritkán készül. Az utóbbi időben kiszorította a sport szelet a konyhából. Pedig ez sem túl macerás. Na jó, kicsit több munka van vele, mert krémet is kell kavarni hozzá, meg nyújtani, tölteni és tekerni, de az egyszerű, alapédességek sorába tartozik.

Hozzávalók:
A "tésztához":

• 50 dkg darált keksz
• 15 dkg porcukor
• 2 evőkanál kakaó
• fél üvegcse rumaroma
• 2 dl tej
• 1 dl főtt kávé

A krémhez:

• 3 dl tej
• 3 evőkanál liszt
• 1 evőkanál cukor
• 10 dkg kókuszreszelék
• 25 dkg vaj
• 15 dkg cukor

Így készült:

A krémet készítettem el előbb: a lisztet kevés tejjel simára kevertem, majd hozzáadtam a többi tejet, az 1 evőkanál cukrot, és állandóan kavargatva sűrűre főztem. Még azon forrón hozzákevertem a kókuszreszeléket, s időnként megkavarva hagytam kihűlni.

Közben a vajat a cukorral elkevertem, s az időközben kihűlt kókuszos pépet hozzákanalaztam.

A darált kekszet az összes hozzávalóval összegyúrtam. Még pici tejet tettem a 2 dl-en kívül a masszához, mert száraznak találtam, de lehet, nem kellett volna, mert aztán picikét lágy lett, látszik a formáján is, szépen ellapult az alja.

A masszát két részre osztottam, s külön-külön, két-két réteg fólia között kinyújtottam. A krémet is két fele osztottam, elkentem a két kinyújtott lapon, persze, miután a felső réteg fóliát eltávolítottam róla.

Az alatta lévő fólia segítségével feltekertem, s ebbe beletekerve hideg helyre tettem.

Én mindig lisztes péppel vagy pudinggal készítem a töltelékét, a simán vaj-cukor-kókusz keveréket túl töménynek találom. Így krémesebb, lágyabb, többet lehet enni belőle. :-)

Kókuszos sportszelet

A sportszelet az első tesztelést követően egyike lett a sűrűn visszaköszönő édességeinknek. Ez tényleg az a süti, ami gyors, egyszerű, mutatós és nagyon finom. No meg még sütni sem kell. Ezúttal készült rá kókuszkrém is, ami kicsit meghosszabbította az elkészítés idejét, de amúgy előnyére vált. Így is nagyon finom volt!

Hozzávalók:
Az alaphoz:

• 25 dkg margarin
• 20 dkg cukor
• 2 dl tej
• fél üvegcse rumaroma
• 2 evőkanál kakaó
• 50 dkg darált keksz

A krémhez:

• 6 dl tej
• 8 evőkanál gríz
• 18 dkg cukor
• 20 dkg vaj
• 20 dkg kókuszreszelék

A tetejére:

• 10 dkg étcsokoládé
• 5 dkg vaj

Így készült:

A tejet a cukorral és a margarinnal kis lángon addig kevertem, míg a margarin felolvadt. Hozzáadtam a rumaromát, kakaót, kekszet és egyneművé kevertem. 

Tepsibe nyomkodtam.

A krémhez a tejből, cukorból, grízből tejbegrízt főztem. Még azon forrón belekevertem a vajat, végül a kókuszreszeléket. 

A kekszrétegre simítottam a krémet.

A csokit és a vajat gőz fölött felolvasztottam és a kihűlt krémre kentem.

Dermedés után szeletelhető. 

Egyelőre vegyesen használom a margarint és a vajat, de jó lenne végre csak az utóbbit vásárolni. Krémekbe igyekszem vajat használni, amibe meg belesül, beledagasztom, hát... margarint. Ami igencsak mesterséges dolog. Azaz nem tesz jót nekünk. Pedig néhány évtizede még a vajat kárhoztatták. Mert... el kellett adni a margarint. Az olajat is így tukmálták rá az emberekre, hogy a zsír lett kikiáltva minden bajunk forrásává, pedig annak előtte csak zsírral sütöttek-főztek. Most már megint fordult a kocka. Mindig az az egészséges élelmiszer, amit éppen el kell adni. Mindig jönnek újabb és újabb hóbortok. Nem könnyű eligazodni ebben az útvesztőben, de mindenki előtt ott a lehetőség, hogy eldöntse, miben hisz, miből süt-főz. Illetve az is közrejátszik az egészben, mit enged meg a pénztárcája. Mert tegyük hozzá, ami tényleg egészséges, sokkal drágább.

Kávés-csokis keksz

Szintén a nyaralásra készült, hogy ki-ki kedvére válogathasson. Nem vesztünk össze, a felnőttek a citromost részesítették előnyben, a gyerekek meg a csokisra jártak rá. Én nem is ettem belőle, de ha a gyerekek úgy nyakalták, feltételezem, hogy finom lehetett! :-)

Hozzávalók:

• 20 dkg vaj
• 50 dkg liszt
• csipet só
• 26 dkg cukor
• 2 tasak 3az1-ben kávépor
• 2 evőkanál kakaó
• 1 csomag sütőpor
• 1 csipet szódabikarbóna
• 1 evőkanál rumaroma
• 2 nagy tojás
• 10 dkg étcsokoládé a tetejére

Így készült:

A lisztet, sót, cukrot tálba tettem, elmorzsoltam a puha vajjal. Hozzáadtam a többi belevalót, és alaposan összegyúrtam.

2-3 óra hosszát pihentettem a tésztát.

A csokit feldaraboltam, minden kockát 4-be vágtam.

A tésztából diónyi gombócokat formáltam, nem túl közel egymáshoz sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam, s mindegyik közepébe 1-1 darab csokit nyomtam.

180 fokos sütőben kisütöttem őket.

Kekszes mokkaszelet

Épp ma egy hete készült. E hétvégi süti meg még nem készült el, nem is fog, csak holnap. Különben nem ülnék itt, hanem a konyhában tüsténkednék.
Egy újságban (Receptözön Sütemények, 2013/1.) találtam a receptet, s érdekesnek találtam, mert a töltelékbe darált keksz kerül. No meg kávé, amitől csak finom lehet. Az is lett!

 Hozzávalók:

• 7 tojásos piskóta
• 25 dkg darált keksz
• 2 dl feketekávé
• 1 evőkanál rumaroma
• 20 dkg porcukor
• 25 dkg vaj
• 1 evőkanál kakaó

Így készült:

Megsütöttem a piskótát, hagytam kihűlni.

A krémhez a kekszre ráöntöttem a rumot, kávét, hozzáadtam a cukrot, kakaót, puha vajat s alaposan elkevertem.

A piskótára kentem. Tetejét darált keksszel szórtam be, az eredeti recept szerint viszont csokimáz kerül rá.

Krémes is készült múlt héten, az bizony hamarabb elfogyott. Hogyne, hisz családi kedvenc. Csak úgy számolgatják, kinek hány kocka jut belőle, s hogy örülnek, hogy az én fejadagomat is megehetik! :-)

Kókuszos-diós golyó

Még Gergő szülinapjára készült. Este volt már, nem volt kedvem bekapcsolni a sütőt, így ilyen kekszes finomságok mellett döntöttem. Készült még kapucsínós is, kicsit másképp, de arról nem sikerült fotót készítenem. Valamiért nagyobb sikere volt, mint golyós társának...

Hozzávalók:

• 17 dkg cukor
• 20 dkg margarin
• fél üvegcse rumaroma
• 2 dl tej
• 10 dkg darált dió
• 2 evőkanál kakaó
• 45 dkg darált keksz
• kókuszreszelék

A cukrot, margarint, tejet, aromát kis lángon addig kevergettem, míg a cukor és margarin felolvadt. Hozzáborítottam a diót, kekszet és kakaót, összegyúrtam. ha túl száraz lenne, lehet tenni még bele kevés tejet.

A masszát meggömbölygettem és kókuszreszelékbe forgattam.

Iskolába vitte Fiacskám a sütiket, mert a lányok már elvárják. De különben is, Anyukája azon a jeles napon  nem engedné Őt el csak úgy:-)

Csupacsoki keksz

Annyira nyögvenyelősre sikerült az idei nyaralás, hogy be sem harangoztam, hogy elmegyünk, attól tartva, megint lefújja valami nem várt körülmény. Végül csak elmentünk, ha rövidebb időre is és közelebb, mint terveztük. Első nyaralásunk volt négyesben, csak a mi kis családunk, de szép volt, jó volt, s még az időjárás is kegyes volt hozzánk az idei felhozatalhoz képest.
A bejegyzés végén Nektek is mutatok olyan tájakat, ahol még a madár sem jár, de előbb egy sütit hozok, ami az útra készült.

Hozzávalók:

• 35 dkg liszt
• 5 dkg kakaó
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 20 dkg margarin
• 20 dkg cukor
• 3 tojás
• fél üvegcse rumaroma
• 10-10 dkg ét-, tej- és fehér csokoládé

Így készült:

A margarint mikróban megolvasztottam, elkevertem a cukorral. Egyenként hozzákevertem a tojásokat, majd a lisztet, kakaót, szódabikarbónát, rumaromát, végül a feldarabolt csokoládékat.

A masszát fél órányit hűtőben pihentettem.

Diónyi golyókat formáltam belőlük, tepsibe rakosgattam nem túl közel egymáshoz.

180 fokon kisütöttem őket. Ha a tetejét megnyomva már nem lágy, akkor jó.

Szívesen rágcsáltuk út közben s a sátor mellett is. Sátoroztunk, mint két éve Pádison. Most is abba az irányba indultunk, de közelebb, a Királyerdő-hegység peremén vertünk tábort. Egy kis vízgyűjtő, a Vida-tó volt az úti cél, s az ezt tápláló patakok völgye. Nem közismert túraösvények, de annál vadregényesebb, érintetlenebb. Egy nap autóval is bejártuk a környéket, láttunk működő vízimalmot s egy másik csodás szorost, aminek bejárását a hideg víz és az újabb cipőszárogatásra való kilátás elvetette. Zilah fele a Jád-völgyén keresztül mentünk, ami most is csodás, de az út minősége nem csábít visszatérésre. A Lesi vízgyűjtő tó viszont csalódás volt. Nem csak a tavat övező út kikerülhetetlen gödrei, ez húsz éve sem volt sokkal jobb. A  valamikor hatalmas tóból kilométereken keresztül semmit sem láttunk, végül a gát közelében csillant meg a víztükör. Egész kicsikére zsugorodott, csak a valamikori meder csupasz falai árulkodnak egykori méreteiről. De legalább a gáttól jó volt az út:-) Zilahon is időztünk egy keveset, Mamát is meglátogattuk, unokatestvéreimmel is találkoztunk. Ennyi fért bele a 6 napba...
Egy kis ízelítő a közel 1000 fotóból:

Vida-tó

A Vida völgye:

Lazuri-szoros, melynek csak az elejét, a szárazon bejárható részét néztük meg:

 A Biharrósa nevű település szélén található működő, belátás szerinti összegért, akár élelemért látogatható vízimalom, melyet egy 85 éves bácsi üzemeltet, aki ott lakik a malommal egy fedél alatt lévő szobácskában télen-nyáron:

Végül a Jád-völgye és a kicsivé zsugorodott Lesi víztározó: