Fahéjas kelt szívek

 Az utóbbi időben rám járt a rúd telefonok tekintetében. A gyerekek hírhedt telefonfalók - Gergő alig tette tönkre a sajátját, néhány nap múlva az apjától kölcsönkapott került szék lába alá, Leányzó krumplilevest kóstoltatott a sajátjával, -hát nem ízlett neki,- s ez csak néhány a telefonkivégzési módszereik közel. Nálam mindeközben egész sokáig bírják ezek a kütyük. A legutóbbit is vagy hat évig nyüstöltem, mire kifáradt. Vagyis, mondhatnám, semmi baja nincs, csak épp telefonálni nem lehet vele- sem hívást fogadni, sem kezdeményezni. Hédi beüzemelte nekem a legutóbbi, még használható készülékét, ez két hét után egyik pillanatról a másikra kimúlt- fekete lett e képernyő, semmire nem volt hajlandó reagálni. Nem volt mese, újat kellett venni. Elektronikai boltban dolgozó ismerős ajánlott egyet, elfogadható áron és egész kedvemre valót- hamar megszoktam. Leányzó állította be nekem, többek között a borítóképet is, ami hol ilyen, hol olyan gasztronómiai témájú remek felvétel. Ezek egyikén láttam ilyen szívecske formájú szépséges sütiket. Na így kapcsolódik össze a telefon és a süti! 😃

Az én sütim közel sem lett olyan szép, de hogy finom, azt a családtagok dicsérete tanúsítja.

Hozzávalók:

• 4 dl tej
• 4 dkg élesztő
• 3 evőkanál cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 kg liszt
• 1 csapott teáskanál só
• 30 dkg margarin
• 2 kisebb tojás

A töltelékhez:

• 20 dkg vaj
• 20 dkg cukor
• 1 evőkanál fahéj
• + 1 tojás lekenni

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne egy evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt és hagytam felfutni.

Közben a lisztet elvegyítettem a többi cukorral, vaníliás cukorral, sóval és elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojásokat, élesztős tejet és összegyúrtam, megdagasztottam. A tészta ne legyen kemény, de lágy sem- olyan közepes, könnyen gyúrható-formázható.

Letakarva hagytam megkelni.

Közben a vajat mikróban megpuhítottam, elkevertem a cukorral és fahéjjal. Sikerült folyékonnyá olvasztanom a vajat, így hűtőbe tettem dermeszteni a megkevert tölteléket, míg folyékony állagúról kenhetővé vált.

A megkelt tésztát 16 gombócra osztottam. Mindegyiket kör alakóra nyújtottam, lekentem vékonyan a töltelékkel, felsodortam. Kettéhajtottam, deszkára tettem úgy, hogy egymáson legyen a két fele, és a hajtás irányából éles késsel kettévágtam úgy, hogy a vége egyben maradjon. A két felet kihajtottam jobbra-balra, így tettem tepsibe. Lekentem felvert tojással és 180 fokos sütőbe tettem.

Szép pirosra sütöttem őket.

Ropogósan puha szívecskék lettek. Kissé termetesek, legközelebb kisebbeket készítenék. Egy nekem kétszerre is elég volt. Kakaósan is finomak lennének, vagy más, tetszés szerinti töltelékkel... Dióval, mákkal, vagy túróval is el tudom képzelni.

Fehérboros sós rúd

 Még mindig húsvét. A fotókról amúgy is lerí! 😀 Sütöttem egy sóst, két sóst, meg még sonkás-tojásos kalácsot is. Ennyit a nem viszem túlzásban tervről... 

Ezt a sós receptet a nem megszokott hozzávalói hatására mentettem el már korábban egy fb csoportból, aminek Süteményes gyűjtemény a neve. A formázása is megragadott, mindkét fele magvakkal szórt s aztán megcsavart- én ezt a műveletet a nagy sürgésben kihagytam, igazából a végeredményre voltam kíváncsi. A tészta állaga kicsit furcsa volt, de kisülve meglepően finom- olyan igazi roppanós, kekszállagú sós lett belőle. Frissen olyan sikere volt, hogy azon gondolkodtam, még egy adagot gyúrok belőle, de szerencsére már nem futotta az energiámból. Azért szerencsére, mert az ünnepek alatt már a sok egyéb mellett nem fogyott olyan tempóban. Több, mint egy héttel később rágcsáltam el az utolsó előtti darabot- még mindig finom. Száraz ugyan, de roppanósan száraz. Szóval bizton állíthatom: sokáig elálló sós sütivel van dolgunk! 

Hozzávalók:

• fél kg liszt
• 1 púpozott teáskanál só
• 1 csomag sütőpor
• 2 dl étolaj 
• 2 dl fehérbor (ne édes legyen)
• 1 tojás lekenni +csipet só
• magok beszórni (szezám, lenmag...)

Így készült:

A tészta hozzávalóit összegyúrtam, -a sót jó púposan mértem, de lehet még egy csipetnyit pakolni belőle-, majd ki is nyújtottam, úgy ujjnyi vastagra.

Egy csipet sóval felvert tojással lekentem, magokkal beszórtam. Hosszabb rudakat vágtam belőle, tepsibe pakoltam és 180 fokon pirulásig sütöttem.

Erzsi-mézes

 A közelmúltban volt, hogy Leányzóm lovagjának családjában hármas szülinapot ültek. A tortákból nekünk is küldtek kóstolót, meg a Nagymama által sütött csíkos mézesből, ami nem csak kinézetre tetszett, de nagyon finom is volt. Már az első kóstolásnál elképzeltem, hogy fogom én azt megsütni, persze recept elkérése nélkül. Anyukám mézes lapja az alap, a krém pedig a szokásos vajas, fele kakaóval színezve. 

Húsvétra készült, a torta után erre jártak rá leginkább. Leányzó megkérdezte, ez milyen süti. Mivel így kénytelen voltam elnevezni is, az ötletadó nevét kapta hirtelen. Régen is neveztünk el sütiket arról, akitől származott a recept, némelyiket mai napig úgy emlegetjük.

    

Hozzávalók:

A lapokhoz:

• 45 dkg liszt
• 1 csipet só
• 10 dkg cukor
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 20 dkg margarin
• 1 nagy tojás
• 3 evőkanál méz
• 4-5 evőkanál tej

A krémhez:

• 6 dl tej
• 6 evőkanál liszt
• 25 dkg vaj
• 20 dkg cukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 1 evőkanál kakaó

A tetejére:

• 14 dkg csokoládé
• 4 evőkanál olaj

Így készült:

A lapokhoz a lisztet, sót, cukrot, szódabikarbónát tálba mértem, majd elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojást, mézet, kevés tejet s összegyúrtam. Kicsit ragacsos lett, ezért nagyobb csipet liszttel megszórva átgyúrtam, így könnyebben kezelhető volt.

A tésztát 3 részre osztottam. Egyenként tepsi méretűre nyújtottam, közben liszteztem a deszkát, mert szeretett odaragadni. Tepsi hátán sorra kisütöttem őket. 180 fokon addig, míg enyhén megbarnultak, jellegzetes mézes színűk lett.

A krémhez megfőztem a pépet: a lisztet kevés tejjel simára kevertem. Majd fokozatosan hozzáadtam a többi tejet és a vaníliás cukrokat. Közepes lángon, állandóan kavargatva sűrűre főztem. Mikor elkezd főni, előbb darabos lesz, de tovább főzve-kavargatva kisimul. 

A pépet időnként megkavargatva hagytam kihűlni. Mikor kihűlt, kanalanként hozzáadtam a vaj-cukor keverékéhez, habosra kavartam.

A krémet kettéosztottam, feléhez kakaót adtam.

Az alsó mézes lapra kentem a kakaós krémet, a másodikra a világosat, s befedtem a harmadik lappal.

A csokit az olajjal gőz fölött felolvasztottam, s bevontam vele a sütit.

Másnapig a kamrában tartottam. Jól átpuhult, szépen lehetett szeletelni.

Mindenkinek ízlett, a répatortát követően ez lett a legkelendőbb süti. 

Ilyen lett a látvány és kóstolás alapján megálmodott süti. Szeretem a fotóval ellátott recepteket is, mert már a látvány alapján elképzelem, hogy készíteném el. Van úgy, hogy a recept elolvasása után ki is ábrándulok, maradok a saját elképzelésemnél. Vagy csak fotót mentek el, mert megihletett. S sütök, sütök, többet a kelleténél.

Sváb kanálfánk

Az online oktatásnak két előnye van: egyik, aminek kimondottan örülök, hogy itthon vannak a gyerekek- Leányzó folyamatosan, Fiúnk is több, mint egy hónapig élvezte anyja gondoskodását. A másik, amit a javára írok, némi időnyerés, azaz megspórolom a munkába készülődés, menés-jövés idejét. Több nincs- hiába a mindenféle online tanulószoba, akkor sem tudom úgy követni a gyerekek munkáját, nem kapok úgy visszajelzést, mint szemtől szembe, s ez nagyon frusztráló tud lenni. Én nagyon várom, hogy visszamenjünk az iskolába. Még egy nap... Kibírom!

Egy ilyen nap során, órák megtartása és másnapra felkészülést követően nekiugrottam az ebédfőzésnek. Odatettem a levest, s közben második gyanánt sütöttem ilyen gyors fánkot, aminek a receptjét itt találtam. A hagyományos élesztős finomabb, lazább, puhább, mi tagadás, de ez is megteszi, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy csak össze kell kavarni, s már kanalazható is bele az olajba. Kicsivel több, mint fél óra alatt kész volt az ebéd...

 

Hozzávalók:

• fél kg liszt
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 csapott teáskanál só
• 1 evőkanál cukor
• 1 nagy tojás
• 1 citrom lereszelt héja
• kb. fél l tej
• olaj a sütéshez
• porcukor, fahéj,  lekvár a tálaláshoz

Így készült:

A lisztet, sót, cukrot, szódabikarbónát , citromhéjat elvegyítettem. Hozzáadtam a tojást és kevés tejet, annyit, hogy simára tudjam keverni. Közben még annyi tejet öntöttem hozzá, hogy sűrűbb galuskatészta állaga legyen.

Lábasban bő olajat melegítettem, s az olajba mártogatott kanállal galuskákat szaggattam a tésztából az olajba. Mindkét felüket pirosra sütöttem.

Fahéjas porcukorral megszórva vagy lekvárral ettük- ki hogy szereti. 

Én persze lekvárral szeretem. S mint írtam már, a hagyományos finomabb, de időszűkében ez is tökéletes. Elfogyott. 

Narancsos muroktorta

Emlékszem, az általános iskolai tankönyvünkben a sárgarépáról szóló lecke címe így szerepelt: Murok (sárgarépa). No, ha valaki esetleg még blogberkekben nem tudta volna, mi az a murok, most már ezt is megjegyezheti. Erdélyben így neveztük- nevezik ezt a a zöldséget, s manapság is előszeretettel használom e szót. Ez is magyar szó, itt is él a vadmurok növénynévben. Ami rokon növénye a sárgarépának, s erről mesélte volt Nagymamám, hogy úgy tartják, annyi a lányok szégyene, amekkora a vörös folt a virágzat közepében. Akkoriban még volt egy kisebb pénzérme nagyságú sötétvörös, inkább bordó közepe a virágnak, ma már elvétve látni akár icipici színt is benne. Mondjuk vadmurokkal is ritkán találkozom.

Húsvétra, bár nem szoktam, tortát is sütöttem, méghozzá répatortát. Nagyon finomak tudnak lenni a vele készült sütik. Persze, mert eleve édeskés, meg a színe is belopja magát az édességek világába. Húgom mondta, hogy Ő narancsos krémet szokott bele készíteni, hát ezen munkálkodtam én is. Tényleg jól sikerült, hamar lába is kelt. Az utolsó vaskosabb szeletnek négyen álltunk neki, miután bejártuk a Börzsőny egy-két zugát.

 Hozzávalók:

• 3 nagy tojás
• 20 dkg cukor
• 1 narancs lereszelt héja és leve
• 25 dkg finomra reszelt murok (sárgarépa)
• 10 dkg darált dió
• 15 dkg margarin
• 20 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor

A krémhez:

• 25 dkg mascarpone
• 2 evőkanál cukor
• 1 evőkanál narancslekvár
• 10 dkg kandírozott narancshéj
• 5 dl Hulala (vagy tejszín)
• 1 csomag Expressz Zselatin
• fél narancs a díszítéshez

Így készült:

A sárgarépát megpucoltam, finomra reszeltem. Ekkor volt 25 dkg.

A cukrot elkevertem a tojásokkal, majd sorra hozzáadtam a többi belevalót -a margarint megolvasztva, de nem forrón- és sima masszává kevertem.

Kapcsos, kikent tortaformába öntöttem (24 cm-esbe), és 180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.

A krémhez a mascarponét elkevertem a cukorral és narancslekvárral. A Hulalát felvertem, majd a biztonság kedvéért egy zselatint is borítottam bele. 

A hab 2/3 részét több részletben a mascarponéhoz kevertem, majd beleforgattam a kandírozott narancshéjat is. Mivel a növényi habalap édes, több cukrot nem adtam hozzá, így is túl édesnek találtam a végeredményt.

A közben kihűlt tortalapot háromba vágtam, megtöltöttem a krémmel úgy, hogy a tetejére is maradjon.

A maradék habbal bevontam a tortát, néhány csókot is nyomtam rá. Narancsszeletkékkel díszítettem.

Másnapig a kamrában pihent.

Egyáltalán nem bonyolult, mégis különleges, egy amúgy hétköznapi hozzávalónak köszönhetően. A narancs íze igen, a muroké egyáltalán nem érzett rajta. Kicsit édesnek találtam, de senki más nem tette ezt szóvá. 

Kanalas keksz

Akár utolsó pillanatos sütinek is megfelel:

Ez is egy olyan süti, ami már elkészült korábban, s csak a receptet írtam le hozzá piszkozatban, a lefotózásra viszont nem szántam időt azon frissiben, később meg már nem volt mit megörökíteni. Mivel nem véletlenül fogyott el hamar, újra elkészült, egy olyan alkalommal, mikor Fiam ment vissza Szegedre. Az elsőként készült annyiból jobban sikerült, hogy nem terültek el annyira, magasabbak maradtak. Most lehet, kicsit túltoltam a narancslét, mert a 3-4 apró, fonnyadt külsejű mandarin levét csavartam bele. Ízre persze most is ugyanolyan finom volt, előnyt élvezett a másik sütivel szemben. 

Hozzávalók:

• 3 tojás
• 25 dkg cukor
• 25 dkg margarin
• 2 csomag vaníliás cukor
• 1 narancs lereszelt héja és leve
• 10 dkg aszalt sárgabarack
• 10 dkg aszalt áfonya
• 50 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor 

Így készült:

Simára kevertem a tojásokat a cukorral, majd hozzáadtam a mikróban megpuhított margarint (meg is olvadt, de nem baj), majd sorra a többi hozzávalót. Sűrűn kavarható masszát kaptam, amit pihenni hagytam, miután egyneművé kevertem. (Ez kihagyható lépés, csak én épp mást csináltam közben)

2 órányi pihentetést követően két kiskanál segítségével diónyi masszát pakolgattam sütőpapírral bélelt tepsibe, helyet hagyva közöttük, mert sülés közben szétterülnek. 

180 fokos sütőben világosra sütöttem a kekszeket.

Bármit lehet bele pakolni, ami kézügyben van: akár csokidarabokat, durvára vágott diót, mogyorót, bármilyen aszalt gyümölcsöt... Egyszerű, és finom a végeredmény.

Egyúttal boldog, békés húsvétot kívánok mindenkinek! 😘

Mandulás brownie

 Leányzóm folyton brownie-t kér. Finom, persze, hogy finom, de annyi cukor van benne, és olyan nehéz ellenállni neki, hogy jobb szeretem mellőzni. De első vizsgaidőszaka során megígértem neki, hogy ha túl van az összes vizsgán - az nem is volt feltétel, hogy sikeresen, mert ez nem is volt kérdés-, sütök neki. Úgy is volt. Ügyesen beosztotta az idejét, két héttel a vizsgaidőszak vége előtt Ő már lógathatta a lábát. Ez nem az akkori süti, akkor nem készült róla fotó, hisz épp "alkotói válságban" voltam, de szinte ugyanúgy megsütöttem a közelmúltban is. Kis, kerek tortaformában, manduladarabokkal a tetején:

Hozzávalók:

• 20 dkg étcsokoládé
• 20 dkg vaj
• 20 dkg cukor
• 3 tojás
• 8 dkg liszt
• 3-4 dkg mandula

Így készült:

A csokit, vajat, cukrot gőz felett addig kavargattam, míg a csoki és vaj elolvadt, egynemű massza lett. Ezután egyenként belekevertem a tojásokat,végül a lisztet.

20 cm-es tortaforma alját papírral béleltem, majd beleöntöttem a masszát.

A tetejére szórtam a feldarabolt mandulát.

180 fokos sütőben 25-30 percig sütöttem.

 

Az utóbbi időben jöttem rá, hogy kicsi tepsiben kell sütni, így magasabb a massza, s olyanra sül, amilyennek lennie kell: belül lágy, kívül roppanós. 

Azt mondanom sem kell, hogy egy morzsa sem maradt belőle!