Stollen kocka

A stollen ugyan már rég felkeltette az érdeklődésemet, de annyira még nem, hogy a kipróbálandó receptek végtelen hosszúságú sorának az élére helyezzem. Nem úgy ez a jóval egyszerűbb változat, amely az utamba állt, épp itt. No ez mindjárt lelökött egy másik sütit a karácsonyra megsütendők listájáról. Némi változtatással el is készült. Kóstoláskor Fiam kijelentette, szerinte megvan a legújabb kedvenc sütije. Ki is vette derekasan a részét az elfogyasztásából. Azt hiszem, jellemzésnek ez elég is! 😃

Hozzávalók:

• 40 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 25 dkg túró
• 4 tojás
• 15 dkg cukor
• 20 dkg vaj
• 3 evőkanál joghurt
• 10-10 dkg cukrozott narancs- és citromhéj
• 1-1 maréknyi mazsola, vagdalt dió, aszalt füge
• 20 dkg marcipán
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 mokkáskanál mézesfűszer
• 5-6 dkg vaj és porcukor a tetejére

Így készült:

A túrót villával áttörtem, elkevertem a tojásokkal és cukorral, puha vajjal. Hozzáadtam a lisztet és sütőport, s mivel úgy gondoltam, túl kemény lesz a massza, tettem bele joghurtot is. Ezután kevertem bele a sok finomságot: diót, cukrozott héjakat, aszalt gyümölcsöket, fűszereket. A marcipánt belereszeltem, s alaposan összekevertem. 

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam a masszát, s 180 fokon sütöttem. Addig, míg enyhén megpirult a teteje, de a biztonság kedvéért tűpróbát is végeztem. 

Még azon forrón lekentem a tetejét olvasztott vajjal s beszórtam porcukorral.

Ennyi finomságtól csakis jó lehet a végeredmény. Az is, de a belecsempészett joghurt ellenére sűrűbb, szárazabb, kalácsállagú, pedig kevert sütemény jelleget vártam tőle. De ezt csak az én elvárásom volt, így volt jó, amilyen lett. 

Rágcsálnivalók szilveszterre

Karácsonyra annyit sütöttem, hogy még mindig van belőle. Szilveszterre már nem szándékszom túlzásokba esni, de néhány sós apróságot mindenképpen készítek. Mindenki megy valamerre, s mindenkinek legyen, mit magával vinnie. Nekem már megvolt a tervem, azaz néhány még képlékeny ötletem, aztán jöttek a gyerekek is az övéikkel. Én sajttal-sonkával-kolbásszal töltött kiflikékre gondoltam, meg apró fűszeres kenyérrudakra. Ők meg pizzás csigára, illetve tepsis pizzára gondoltak. Lehet, apró pizzakorongokat sütök nekik, s remélhetőleg mindenki elégedett lesz.
Azért még mindig nézelődök-agyalok, pontosan mi is legyen, holnapig még van időm. Néhány ötletet összeszedtem a blogról magamnak és sorstársaimra is gondolva. ☺

Sajtos-zöldfűszeres kenyérrudak

Tepertős pogácsa

Zabpelyhes-magos rágcsálnivaló

Leveles tészta zöldhagymás sajtkupaccal

Sajtos-sonkás pufi kiflik

Virslis virágok

Darált húsos korongok

Sajtos keksz

Sajtos kiflik

Hájas pogácsa

Hagymás-szalonnás pogácsa

Sajtos vajaspogácsa sütőporral

Sajtos-köményes rúd

Aszalt paradicsomos pogácsa

Nos, az én jelöltjeim a legelső, csak apróbbakat tervezek, meg töltött kiflik. Amint végignéztem a sós sütik címke alatt szereplőket, magam is meglepődtem, mennyi van belőlük. A több, mint százból csak 14-et válogattam ki, a leginkább kedvenceket. Számomra. De lehet keresgélni, hisz mind finom...

Aszalt paradicsomos-olajbogyós sós rudak

Férjem jó előre figyelmeztetett, ne vigyem megint túlzásba az ünnepekre való sütés-főzést. De mikor Leányzóm megkérdezte, hányféle sütit sütöttem, meg sem mertem számolni. Végül is krémesből csak kétféle volt, sósból is, meg a többi. Azért jó sokat elosztogattam belőle, úgy néz ki, nem fog ránk romlani. Ennél a sütinél nem, de egy másiknál lehet, elmesélem, hogy zajlik nálam a karácsonyi készülődés.
Ennek a sósnak az ötletét innen csentem. Mindenkinek ízlett, szeretjük ezeket az ízeket.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 20 dkg margarin
• 0,5 dl olaj (aszalt paradicsomról leöntött)
• 1 teáskanál só (púposan mérve)
• 10-12 szem olajbogyó
• 6-8 darab aszalt paradicsom
• nagy csipet morzsolt bazsalikom
• 1 tojás
• 2-3 evőkanál görög joghurt
• tetejére reszelt parmezán (vagy másféle sajt)

Így készült:

A lisztet, sót elmorzsoltam a margarinnal és olajjal. Hozzáadtam a tojást és joghurtot (joghurtból annyit, hogy összeálljon a tészta), összegyúrtam. Végül beledolgoztam az apróra vágott olajbogyót és aszalt paradicsomot, a bazsalikomot. 

Enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, megszórtam reszelt parmezánnal, rányomkodtam, a nyújtófával is átmentem rajta 2-3-szor.

Derelyemetszővel rudakat vágtam belőle, tepsibe pakoltam s 180 fokon világosra sütöttem.

A másik sós süti társaságában:

Lekváros kiflik

Ugyan ez a kifli még nem karácsonyra készült, de akár süthettem volna ilyet is. Harmadik napja töltöm a délutánjaimat a konyhában, s most gyorsan szakítok egy kis időt arra, hogy ezzel az aprósággal mindenkinek kívánjak békés, derűs, örömökben és sütikben gazdag ünnepeket!

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• csipet só
• 1 evőkanál porcukor
• 15 dkg margarin
• 15 dkg zsír
• 1 csomag szárított élesztő
• 4-5 evőkanál tejföl
• 3 tojássárga
• 1 citrom lereszelt héja
• szilvalekvár tölteni
• vaníliás porcukor beszórni

Így készült:

A lisztet, sót, porcukrot elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Hozzáadtam a tojássárgákat, citromhéjat, élesztőt, és fokozatosan annyi tejfölt, amennyi szükséges, hogy összeálljon a tészta. Azért túl kemény se legyen, könnyen lehessen gyúrni. 

A meggyúrt tésztát félórányi pihentetés után 7 részre osztottam.

Mindegyiket kerek lappá nyújtottam, 8 részre vágtam, lekvárt tettem rá, felsodortam, tepsibe pakoltam.

180 fokon addig sütöttem, míg pirulni kezdtek.

Még melegen porcukorral szórtam be.

A mézes krémes tizenkét árnyalata

Mifelénk nem igazán voltak csak bizonyos alkalmakra jellemző, készülő sütik. Fánk közel sem csak farsangkor készült, akkor inkább kürtőskalácsot sütött Anyukánk. De azt sem csak akkor. Karácsonyra nem készült kötelezően kalács -egy idő után teljesen elmaradt-, azon kívül viszont gyakorta ettünk. De a mézes valahogy számomra határozottan karácsonyi hangulatú. Legyen bármilyen: krémes, kevert-kavart, vagy az apró, díszített formák.
Most így karácsony előtt csokorba szedem a kilenc év alatt sütött és megörökített ilyen-olyan mézeseket. Hogy legyen miből válogatni. Ha valaki megkérdezné, melyik a kedvencem, nem tudnám megmondani. Talán a karamelles krémes, mert annak van a legfinomabb krémje. Vagy a kevert lapokból készült lekváros-grízes, mert az olyan pihe-puha, vagy... Mind finom, nem vitatkozom magammal.
Sorakozzanak hát:
(Receptek a képek alatti feliratra kattintva érhetők el.)

Karamelles mézes krémes

Mézes-krémes őzgerinc

Titkos mézes krémes

Csokis mézes

Mézes zserbó

Csokis mézes

Mákos mézes krémes

Orosz medovik

Marlenka

Csíkos mézes krémes

Mézes krémes másképp

Albi süti

Tejszínes sós rudak

Már megint lejárat előtt álló alapanyag megmentése céljából született ez a süti. Vagyis így is, úgy is sütöttem volna, mert itthon volt Gergő is, vendégek is voltak, így felhasználtam a doboz tejszínt. Onnan jött az ötlet, hogy valamilyen szláv nyelvű oldalon kalandozva feltűnt, hogy több hókifliszerűség tésztájába is tejszín kerül. Legalábbis a fordító annak titulálta. Az vagy nem, sós rudakban jól szerepelt, tehát tejföl helyett bátran használható habtejszín (nem cukrozott és nem főzőtejszín).

Hozzávalók:

• 70 dkg liszt
• 2 közepesen púpos teáskanál só
• 25 dkg zsír (fele kacsazsír)
• 25 dkg reszelt trappistasajt
• 1 evőkanál köménymag
• 2 közepes tojás
• 2 dl habtejszín

Így készült:

Előbb a sót és lisztet elvegyítettem, majd elmorzsoltam a zsírral. Hozzátettem a többi belevalót, s összegyúrtam.

Enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, derelyemetszővel tetszőleges csíkokra vágva tepsibe pakoltam.

180 fokon pirulásig sütöttem. Nem kell sötétre pirítani, épp szép világosbarnára.

Finom, roppanósak lettek. Néhány szál megmaradt, így tudom, hogy egy hét után is élvezhető. Így bátran megsüthető előre is! 😊

Mézes, egyszerűen

Már advent harmadik vasárnapja... Úgy terveztem, ezen a hétvégén elkezdem a karácsonyi készülődést. Bár nem terveztem volna! 😀 Ugyanis szinte semmi nem valósult meg belőle. De legalább ma, az ebéd elkészülte után sütöttem mézest (is). Felét el is tettem, úgy hogy azért valamicske készülődés csak-csak összejött. De nem idegesítem magam emiatt, ami megvalósul karácsony estig, annak örülni fogok, ami nem, marad ünnep utánra. Vagy jövőre.
No akkor a gyors mézes, díszítés nélkül, csak egy kis belenyomkodott ezzel-azzal:

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 20 dkg porcukor
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 teáskanál mézesfűszer
• 25 dkg vaj
• 2 nagyobb tojás
• 3 evőkanál méz

A lisztet, porcukrot, szódabikarbónát, mézesfűszert elmorzsoltam a vajjal. Hozzáadtam a tojásokat és mézet, összegyúrtam. Kissé ragacsos volt, ezért nagy csipet lisztet szórtam el a tetején, ezzel átgyúrtam, sokat segített rajta.

Enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, kiszaggattam. Tepsibe pakoltam. Egy részébe diódarabokat nyomogattam, a többibe cukrozott gyümölcsdarabokat. 

180 fokos sütőben sütöttem. Hamar sül, figyelni kell rá.

Finom lett, s most még jól is esik. Majd karácsonykor már rá sem fog nézni senki. Lehet, ha nem sütnék mást, akkor jobban fogyna, de máris kilométeres sütilistát állítottam össze a, amiből aztán keményen szelektálnom kell, hogy ne vigyem túlzásba, mint szinte mindig. 😉

Ez nem az évek alatt kialakult szokásos mézes recept, összetételében kicsit más. A hét folyamán- ha sikerül rá időt szorítani- tervezek sütni abból is nagy adagot, úgyis mindig nagy részét elajándékozom. Gyerekeknek, kollégáknak...

Szilvalekváros krémes süti

Húgomék hazalátogattak- külföldön próbált szerencsét, s úgy néz ki, megtalálta számításait. A jobb munkakörülmények és jövedelem mellett a szerelem is rátalált- ott messze egy hazánkfiával keresztezték egymást az útjaik. S ha már itthon voltak, nálunk jött össze megint a társaság. Bár csak egy röpke délutánra, de ez is jó volt.
Sütöttem nekik sütit is- ugye, milyen meglepő?

Hozzávalók:
A tésztához:

• 60 dkg liszt
• 1 csipet só
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 1 mokkáskanál fahéj
• 15 dkg porcukor
• 25 dkg margarin
• 2 tojás
• 3 evőkanál tejföl
• kevés tej

A töltelékhez:

• 1 üveg vadszilvalekvár (vagy bármilyen savanykás lekvár)
• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 6 dl tej
• 18 dkg cukor
• 25 dkg vaj
• + porcukor beszórni

Így készült:

A tésztához a lisztet elmorzsoltam a margarinnal, majd hozzáadtam a cukrot, szódabikarbónát, fahéjat, tojásokat és tejfölt. Gyúrni kezdtem, s hogy könnyen kezelhető tésztát kapjunk, még kevés -3-4 evőkanál- tejet öntöttem hozzá. Ne legyen kemény a tészta, úgy nehéz lesz kinyújtani.

A tésztát 3 részre osztottam. Mindegyiket tepsi nagyságúra nyújtottam (28×32 cm-es), s tepsi hátán sorra kisütöttem őket.

A krémhez elkevertem a pudingporokat kevés tejjel, majd a többi hozzáadásával állandóan kavargatva sűrűre főztem.

Azon forrón hozzákevertem 5 dkg vajat, s időnként megkeverve hagytam kihűlni.

A többi vajat a cukorral elkevertem, majd kanalanként hozzákevertem a kihűlt pudingot.

Az egyik lapot vastagon megkentem lekvárral, erre került a második lap, ezen elosztottam a krémet s befedtem a harmadik lappal.

Beszórtam porcukorral. Másnap szeleteltem.

Ötlet innen. 

Finom lett, a valóban savanyú lekvár (idén kissé éretlenül szedtük le a szilvát, s a szokásosnál is savanyúbb lett) kimondottan jót tett az összhatásnak. Amivel elégedetlen voltam, hogy a lapok nem igazán puhultak át. Nem volt kőkemény, szépen lehetett szeletelni, de nem is az igazi. Persze erre senki sem panaszkodott, én sem tettem szóvá, csak itt magamban morfondírozok miatta... 😉😃