Mézes krémes

 Már jó ideje ott motoszkál hét közben a fejemben ez a süti, de mire eljön a hétvége, valahogy elillan: vagy a meleg, vagy az időhiány, vagy az éppen kialakult helyzet miatt. No most elzavartam minden zavaró körülményt, s az érkező kedves vendég tiszteletére csakazértis megsütöttem. Csupán úgy, emlékezetből. Azért mielőtt hozzáláttam volna lejegyezni, átfutottam a blogon a mézeseket, hogy ne ismételjem önmagam. Bár vannak hasonlóak, de ez mégis más. És különösen finomra sikeredett, vagy csak már nagyon ki voltam rá éhezve? 

Hozzávalók:

A lapokhoz:

• 50 dkg liszt
• 1 csipet só
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 12 dkg cukor
• 25 dkg margarin
• 2 csomag vaníliás cukor
• 2 nagy tojás
• 3 evőkanál méz

A töltelékhez:

• 1 üveg sárgabaracklekvár
• 1 liter tej
• 1 csipet só
• 10 evőkanál gríz
• 2 evőkanál cukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 25 dkg vaj/margarin
• 15 dkg cukor

Így készült:

A lapokhoz a lisztet, sót, szódabikarbónát, cukrot, margarint, vaníliás cukrot tálba tettem, s elmorzsoltam. Hozzáadtam a mézet és tojásokat, összegyúrtam. Összeállt a tészta, nem kellett hozzá tej, sőt, pici lisztet szórtam még rá, s azzal átgyúrtam, ne legyen nagyon ragacsos. Ha nem állna össze, pici tejet lehet hozzá tenni. A tészta ne legyen kemény, mert akkor nehéz lesz kinyújtani, de se túl lágy, mert akkor ragad.

Megfőztem a tejbegrízt: A tejet a 2 evőkanál cukorral, vaníliás cukorral, csipet sóval főni tettem. Mikor már meleg, de még nem fő, belekanalaztam a grízt, közepesen púpos kanállal mérve, s állandóan kavargatva felfőztem. Úgy egy percig hagytam főni, közben kavargattam. Mikor levettem, elkevertem benne 5 dkg margarint- krémekhez leginkább vajat használok, de most margarin volt kéznél. 

Sűrűn megkeverve hagytam hűlni.

Közben a tésztát lisztezett deszkán 4 részre osztottam. Alaposan lisztezve, sorra tepsi méretűre nyújtottam őket (28×32 cm-es), s tepsi hátán 180 fokon sorra kisültek. Addig hagytam őket sülni, míg világosbarna színük lett.

A grízt közben kavargattam. Mikor majdnem kihűlt, a 15 dkg cukrot elkevertem a margarinnal, majd kanalanként hozzáadtam a grízt. Habosra kevertem.

Megtöltöttem a lapokat: előbb lekvárral kentem le, majd rákerült a krém harmada, majd újabb lap, lekvár, krém. A legfelső lap üresen maradt.

Kissé lenyomogattam-egyengettem a tetejét. Másnapra jól átpuhult, könnyen lehetett szeletelni.

Eredetileg csak középen van lekvár, Húgomtól láttam így készíteni, de jót tesz neki a több savanykás lekvár. A látványra sem hátrányos. Még csokimáz is megfordult a gondolataimban, de elmaradt, s egyáltalán nem hiányzott róla. Most így, ahogy volt, annyira jól esett, hogy... hát, többet ettem belőle a kelleténél. 😀

Fahéjas mézes

 Az idei húsvét igencsak rendhagyó módon alakult. Már hónapokkal korábban eldöntöttük, hogy a tavaszi szünetben családostól elmegyünk itthonról. Így a Bükkben töltöttük az ünnepeket. Azért nem volt ez olyan rossz döntés. 😉 Bár az időjárás nem velünk tartott, de azért sikerült jókat túrázni, s ami a legfontosabb: együtt voltunk mind a négyen. 

De ha már húsvét, meg kell adni a módját: indulás előtti napon igyekeztem minden szokásosat elkészíteni, sütöttem-főztem - csak a leves maradt ki, hiányzott is-, s mindent magunkkal vittünk. Piros tojás is készült, meg répatorta, már csak azért is, mert időközben Leányzóm 20 éves lett. No meg fahéjas mézes, amit próbáltam ott is lefotózni, de nem volt egy szépen szeletelő kés kézügyben. Itthon is kattintottam egyet-kettőt:

Hozzávalók:

A lapokhoz:

• 50 dkg liszt
• 1 csipet só
• 10 dkg cukor
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 teáskanál fahéj
• 10 dkg margarin
• 1 evőkanál zsír
• 2 tojás
• 3 evőkanál méz
• 1 evőkanál joghurt/tejföl

A lapok megtöltéséhez:

• sárgabaracklekvár
• 8 dl tej
• 2 csomag vaníliás cukor
• 8 evőkanál gríz
• 25 dkg vaj
• 18 dkg cukor
• + a tetejére 10 dkg étcsokoládé, 2 evőkanál olaj

Így készült:

A tésztához való lisztet, sót, cukrot, szódabikarbónát, fahéjat elvegyítettem, elmorzsoltam a margarinnal és zsírral, majd összegyúrtam a mézzel és tojásokkal. Egy evőkanál joghurtot is tettem hozzá, hogy ne legyen túl kemény a tészta. 

4 részre osztottam, alaposan lisztezett deszkán sorra kinyújtottam, tepsi hátán kisütöttem. 

A grízből, tejből, vaníliás cukorból tejbegrízt főztem, időnként megkeverve hagytam kihűlni. 

A vajat elkevertem a cukorral, majd hozzákanalaztam a grízt, habosra kevertem. 

Összeraktam a sütit: az első lapot vékonyan lekentem lekvárral, erre került a krém harmada, ide-oda kanalazva, majd óvatosan elhúzgálva, elegyengettem, erre megint lap, lekvár, krém. 

A tetejét bevontam gőz fölött olajjal felolvasztott csokival.

Másnapra jól átpuhult, szépen lehetett szeletelni. 

A nem túl szép szeletek, az annál szebb Bélkővel a háttérben. Bejártuk a tetejét is, érdekes látvány a letarolt-kitermelt hegytető. Valamiért szeretjük az esős idővel párosítani Bélapátfalvát. Mikor először voltunk, csak az apátságig jutottunk, elkezdett csepegni az eső. Másodjára már a kilátóig, igyekeztünk is lefele, mert baljós fellegeket láttunk tornyosulni. Bőrig is áztattak, mire leértünk. Most felfele kaptunk kisebb esőt, de csak azértis a kilátót követően keresztbe-kasba bejártuk a platót is. Szinte Holdbéli táj, néhol ijesztő magasságok, de minden méter újabb érdekességet, ámulatra méltót kínált. Összvissza meglett a 20 km-ünk aznapra, de legalább feledhetetlen és mindenki elégedettségére szolgáló nap volt.

Néhány kedvcsináló fotó:

Mézes krémes szilvalekvárral

 Sok mesélni valóm lenne, de talán rendre sor kerül mindenre. Karácsony előtt még egy sütit szerettem volna megosztani- erre esett a választásom, ami legutóbb készült másodmagával, a mindig nagy sikerű meggyes mákossal. Ezúttal munkahelyi karácsonyozásra készült- itt is mindenki elégedetten falatozott belőle.

Ma reggel végre nem a telefon ébresztett, tovább is aludtam a szokásosnál. Aztán még lustálkodtam is. S közben a telefont pörgetve egy karácsonyi idézet hatására próbára tettem magam, nekem mi jut elsőként eszembe erről az ünnepről. Kis szobában a fekete négy lábú kályha melegében néhány fenyőág kevés dísszel, s két szerető nagyszülő. Amint betoppanunk, máris a kályhára kerül az étel, serceg a sült hús a vaslábasban. A karácsonyokat otthon töltöttük, azt nem tudom felidézni, hogy mikor tettük ezt a látogatást nagyszüleinknél, egész kicsi lehettem. Csak ilyen emlékfoszlány villant be. Ahogy telik az idő, egyre többször térek vissza gondolatban a múltba. Szépek voltak a karácsonyok- valószínűleg ezért kedvenc, mindig várva várt ünnepem. Nem csillogtak-villogtak, nem vártak ajándékhalmok, mégis jó visszaidézni őket. Talán azért, mert akkor még arról szólt, ami a lényege lenne.

Hozzávalók:

A mézes lapokhoz:

• 50 dkg liszt
• 15 dkg cukor
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 15 dkg margarin
• 3 evőkanál méz
• 2 tojás
• 0,5 dl tej

A krémhez:

• 8 dl tej
• 8 evőkanál gríz
• 2 csomag vaníliás cukor
• 20 dkg cukor
• 25 dkg vaj
• + 1 üveg szilvalekvár

Így készült:

A lapokhoz tálba mértem a lisztet, cukrot, szódabikarbónát és összemorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a mézet, tojásokat, tejet és összegyúrtam. Pici lisztet még szórtam rá, úgy teáskanálnyit, mert a tészta - jó szokásához híven- igencsak ragacsos lett.

Pihent úgy egy órányit, majd 3 részre osztottam, lisztezett deszkán tepsi méretűre (28×32 cm) nyújtottam mindegyiket s sorra kisütöttem, 180 fokon. Gyorsan sül, figyelni kell rá- épp csak még kap egy kis színt, s már nem lágy a teteje.

A krémhez a tejből, grízből- enyhén púpos evőkanállal mértem- és vaníliás cukorból tejbegrízt főztem.

Időnként megkavarva hagytam kihűlni. A vajat elkavartam a cukorral és kanalanként hozzáadtam a hideg tejbegrízt.

Összeraktam a sütit: az egyik lapot lekentem szilvalekvárral, rákanalaztam és elegyengettem a grízkrém felét, majd erre került a második lap, lekvár, többi krém. A harmadik lappal lefedtem, kissé rányomkodtam.

Kamrába tettem. Másnapra megpuhult, szépen lehetett szeletelni.

Jót tett neki a savanykás szilvalekvár, máskor is be fogom vetni. De a mézes mindenképp jó- nálunk legalábbis mindig örül neki a család. Karácsonyra is terveztem sütni, de most már kihagyom, hisz most ettünk- még van 2-3 szelet belőle. Úgyis olyan hosszú a karácsonyi sütilista, hogy alaposan meg kell kurtítanom- főleg így, hogy teljesen átíródott a szokásos karácsonyi menetrend. Pedig sütivel kapcsolatos ajándéktervem volt... 

Mákos-málnás szelet

Lassan már hagyománnyá válik, hogy egy-egy hosszabb távollét után mákos sütivel térek vissza! 😀 Ezúttal a hosszabb szünet bő hónapot jelent. Nem pihentem, dehogyis, sőt. Nem ecsetelem, elfáradtam. Szellemileg még jobban, mint fizikailag. Soha jobbkor ez a hosszú hétvége! Amikorra annyi, de annyi mindent terveztem, de hagytam az egészet, s megengedek magamnak egy kis "semmittevést".

A konyhai teendők is eléggé háttérbe szorultak, többnyire csak hétvégén sütök-főzök, hét közben csak valami gyorsat. Azért jó néhány sütirecept várat magára piszkozatban megírva, közöttük ez, a múlt hétvégi édességünk. A fagyasztóban lapuló jó néhány málnacsomag adta az ihletet, e köré alkottam egy újabb receptet. Finomra sikeredett, mindenki szívesen falatozott belőle! 

 Hozzávalók:

A tésztához:

• 4 nagy tojás
• 20 dkg cukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 30 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 10 dkg őrölt mák
• 1,5 dl olaj
• 1 dl tej
• 25 dkg málna

A krémhez:

• 5 dl tej
• 5 evőkanál gríz
• 2 csomag vaníliás cukor
• 1 evőkanál cukor
• 10 dkg fehér csokoládé
• 20 dkg vaj
• 10 dkg cukor

Így készült:

A tésztához a tojásokat alaposan elkevertem a cukorral, vaníliás cukorral, sütőporral. Majd hozzáadtam a lisztet, darált mákot, olajat és simára kevertem. Végül a tejet kevertem hozzá.

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam a masszát, tetejére szórtam a málnaszemeket, úgy fagyosan. 

180 fokon tűpróbáig sütöttem.

A krémhez a tejből, grízből a vaníliás cukrokkal és az 1 evőkanál cukorral tejbegrízt főztem. Mikor kész lett, azon forrón hozzákevertem a fehér csoki háromnegyedét, a többit meghagytam a tetejére reszelni.

A tejbegrízt hagytam kihűlni, közben sűrűn átkevertem. 

A vajat elkevertem a 10 dkg cukorral, s kanalanként hozzáadtam az időközben kihűlt tejbegrízt.

A kész krémet a már kihűlt lap tetejére simítottam, s a maradék fehér csokit a tetejére reszeltem.

Akár azonnal is szeletelhető.

A krém kicsit édes lett, a málna savanyúsága épp kellett hozzá. Finom, puha süti lett. 

Még van néhány csomag málna, amik többnyire úgy fagyosan turmixgépbe kerülnek tejjel és kis mézzel vagy cukorral, meleg időben kellemes hűsítőként szolgálva, de az idei tavasz inkább forró csokit és mézes teát itat az emberrel... Így kénytelen leszek elsütizni a többit is, mert hamarosan itt a friss termés a bogyósokból...

Császármorzsa

 Tavasszal terveztük meglátogatni Húgomékat Ausztriában. Tirolban laknak, a Ziller völgyében, gyönyörű helyen. Épp a tervezett időpontban kezdődött a vírusos őrület, online oktatás elrendelése, határzárak, bizonytalanság, s úgy döntöttünk, inkább itthon maradunk, nem kockáztatunk. Nyárra halasztottuk az utat, annak is a végére. Leányzó inkább gólyatáborba ment, Gergő viszont velünk tartott meglátogatni keresztanyját. Indulás előtti napon hív Leányzó, hogy játék során sikerült úgy félrelépnie, hogy nem bír lábra állni. Meghúzta a bokáját. Apja elment érte, nem tudtuk, milyen állapotban van, menjünk, ne menjünk a rég tervezett útra. Végül jó kezekre bízva itthon hagytuk Őt, sűrűn érdeklődve hogyléte felőle. Ő pihent, mi meg szebbnél szebb helyeken jártunk közben. Többek között egy gleccseren is, a Hintertux-on, ahol lefele menet nagy adag császármorzsát ettünk. Akkor határoztam el, hogy itthon is fogok készíteni, első, nem túl meggyőző próbálkozásra rácáfolva. 

Több receptet megnéztem, a túl morzsásra készülteket már a fotó láttán elvetettem. Amit ott ettünk, darabos volt, mazsolával és szilvaszósszal nyakon öntve. Nagyon finom volt. Azt szerettem volna utánozni. E mellett a recept mellett döntöttem.

Nagyjából sikerült! :-)

Hozzávalók:

• 15 dkg gríz
• 7 dkg liszt
• 2,5 dl tej
• 3 tojás
• csipet só
• 10 dkg cukor
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 teáskanál vaníliaaroma
• 3-4 dkg vaj a sütéshez

A tálaláshoz:

• 5 dkg mazsola
• 1-1 teáskanál vanília- és rumaroma
• szilvalekvár 

Így készült:

A mazsolára annyi vizet öntöttem, amennyi szűken ellepi, majd a kétféle aromát is ráöntöttem. Hagytam ázni.

A grízt és lisztet elvegyítettem, majd a tejet ráöntve, simára kevertem. Fél órányit magára hagytam, hogy a gríz megduzzadjon. (Közben megfőztem a levest.)

A tojásokat szétválasztottam.

A sárgákat elkevertem a cukorral, citrom lereszelt héjával és vaníliával. A grízes masszához adtam, elkevertem.

A fehérjéket a csipet sóval habbá vertem, s laza mozdulatokkal a többihez kevertem.

Serpenyőben kevés vajat olvasztottam, erre öntöttem a massza harmadát. Mikor egyik fele megsült, átfordítottam, falapáttal darabokra cincáltam s hagytam megpirulni minden darabkát, közben kavargatva- rázogatva a serpenyőt. Így jártam el a tészta többi részével is, három adagban kisütve.

Tányérra szedtem belőle, mazsolát kanalaztam rá, lekvárral öntöttem le.

Finom étel, vagyis inkább nasi. De nem sűrűn fogom készíteni, sokkal macerásabb, időigényesebb, mint amennyire finom. Ez a mennyiség három személyre elegendő, de több császármorzsa, több macera. Már gondolkodom is egy gyorsabb változaton...

Ilyet ettünk a gleccseren:

Morzsás tejbegrízgaluska

Nem most volt, hogy Citromhabnál megláttam ezt az ételt. Azóta többször is elkészült. Így még Férjem is szívesen megeszi a tejbegrízt, amit rajta kívül mindenki kimondottan szeret, de Ő ezt nem tartja ételnek. Legalábbis nem munkásembernek valónak. Volt, hogy maradék tejbegrízt "bundáztam" be, volt, hogy épp erre a célra főztem. Tényleg finom, kiadósabb leves után tökéletes második, de nassolni valónak is megteszi.

Hozzávalók:

• 1 l tej
• nagy csipet só
• 2 csomag vaníliás cukor
• 10 dkg cukor
• 10 evőkanál gríz
• 15-20 dkg zsemlemorzsa
• 2-3 evőkanál olaj
• lekvár a tálaláshoz

Így készült:

A tejet, sót, cukrot, vaníliás cukrot melegedni teszem. Még langyosan belekanalazom a grízt, s állandóan kavargatva felfőzöm.

Míg hűl, az olajon világosra pirítom a morzsát.

A megdermedt tejbegrízből kiskanállal galuskát szaggatok, meghempergetem a morzsában.

Lekvárral nyakon öntve ettük, most épp levendulás sárgabaracklekvárral.

Egy újabb egyszerű és nagyszerű étellel bővült az étlap általa.  

Hamis mézes krémes...

....azaz grízkrémes-lekváros szalalkális lapok.

Új hónap, új tanév, új blogkülső. Történt ugyanis, hogy egy ideje gasztroblogos karriert tervezgető főzni szerető Fiacskám leszólta a blogomat- "hogynézmárki!" 😀 Amúgy is nézegetem egy ideje a lehetőségeket, hát próbálkoztam. Gergő bökött rá erre, hát némi vacakolás árán részemről itt is van. Hogy jobb-e, mint az előző? Én a megszokott dolgokhoz ragaszkodó, földhözragadt ember vagyok, így számomra szokatlan, furcsa, idegen. Ha nem tudok megbarátkozni vele, visszakozok az évek óta használt külsőhöz. 

S ha már említettem Gergő terveit: tegnap el is startolt a blogja, első receptbejegyzése is megszületett, nagy sikerrel: http://www.ciszterna.com/egyeb/bolognai-spagetti-mindenki-nagy-kedvence/.  A főzési szokásai merőben eltérnek az enyémtől: sokkal bátrabban fűszerez, sokkal merészebb, elrugaszkodóbb a megszokottól. Mondta is néhányszor, hogy szerinte pályát tévesztett, de a biológusi karrierjét nem szándékszik feladni. Még van fél éve az első felvonásból- aztán eldönti, hogyan tovább. 

Ez a bejegyzés akkoriban született, mikor még volt némi szabadidőm is, sok más társával együtt. Mostanság ezekre fogok rájárni:

Jó ideje tervezgetem, hogy kipróbálom a család körében közkedvelt mézes krémest (és most, hogy keresem a blogon a link miatt, rájöttem, hogy épp a hagyományos nem került még fel az annyiféle ilyen-olyan mézes krémes mellé- ezt a mulasztást mihamarabb pótolni kell😀) szalalkális lapokkal. 

Érdemes volt kipróbálni, így is finom, csak persze másképp. Mézes lapokkal utolérhetetlen süti.

Hozzávalók:

A lapokhoz:

• 60 dkg liszt
• 20 dkg zsír
• 10 dkg cukor
• 2 tojás
• 1 dl tej + szükség szerint
• 1 csomag szalalkáli

A krémhez:

• 8 dl tej
• 8 evőkanál gríz
• 2 csomag vaníliás cukor
• 20 dkg cukor
• 25 dkg vaj
• + lekvár 

Így készült:

A lisztet  és cukrot elmorzsoltam a zsírral, hozzáadtam a tojásokat és az 1 dl tejben elkevert szalalkálit.

Összegyúrtam, ha szükséges, még kevés tejet adjunk hozzá.  Ne legyen nagyon kemény a tészta, mert akkor nehéz lesz kinyújtani.

Négy egyenlő részre osztottam, mindegyiket tepsi méretűre nyújtottam, tepsi hátán sorra világosra sütöttem őket.

A krémhez a grízből, tejből, vaníliás cukorból tejbegrízt főztem. A grízt közepesen púpos, kissé lapos kanállal mérjük. Időnként megkeverve hagyjuk kihűlni. 

A cukrot a vajjal elkevertem, majd kanalanként hozzáadtam a közben kihűlt grízt.

Megtöltöttem a lapokat: az alsóra kentem fele grízkrémet, a másodikra lekvárt (most épp szilvalekvárt, de a sárgabarack az igazi), aztán a harmadik lapra a krém második felét. Az utolsó lappal befedtem.

Nem kell feltétlenül várni másnapig, hogy a lapok átpuhuljanak. Épp azt szeretem a szalalkális lapokban, hogy egyből puhák, akár azonnal szeletelhető. Azért nem árt neki néhány óra vagy másnapig pihentetés. De ha meleg napok járnak ránk, mindenképp hűtőben tartsuk. 

Albi süti

Leányzóm "fogadást" kötött, amit elveszített. Az volt a tétje, hogy sütit kell sütnie. Még ki is választotta a nyertes, hogy milyen legyen. Erre esett a választás, ami nem is egy félórás süti, no meg egy nappal fogyasztás előtt tanácsos elkészíteni, hogy megfelelően szeletelhető legyen.
Persze nem Leányzó készítette el a sütit, de a krémet Ő kavarta, így része volt benne. Mondanom sem kell, hogy a krém lett a legfinomabb az egészben. No meg azt sem, hogy némi változtatáson esett át a süti, a fent említett ok miatt. Nem rég sütöttem mézest kevert sütiből, ez adta az ötletet az azonnal szeletelhető változathoz. ( Erről van szó.) És még csíkos lett! 😊

Hozzávalók:
A világos laphoz:

• 1,5 evőkanál méz
• 2 tojás
• 13 dkg cukor
• 12,5 dkg margarin
• 28 dkg liszt
• 1 csapott mokkáskanál szódabikarbóna
• 1 dl tej

A barna laphoz:

• 1,5 evőkanál méz
• 2 tojás
• 13 dkg cukor
• 12,5 dkg margarin
• 25 dkg liszt
• 2 evőkanál kakaó
• 1,2 dl tej

A töltelékhez:

• sárgabaracklekvár
• 1 l tej
• 10 evőkanál gríz
• 18 dkg cukor
• 25 dkg vaj
• 3 csomag vaníliás cukor

A tetejére:

• 14 dkg étcsokoládé
• 3 evőkanál olaj

Így készült:

Előbb elkészítettem a világos lapot: elkevertem a tojásokat, mézet, cukrot, majd hozzáadtam a mikróban megolvasztott margarint, lisztet, alaposan elkevertem, azután került bele a tej, több részletben.

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam, (28×32 cm-es), 180 fokos sütőbe tettem. Tűpróbáig sült.

Míg sült, elkészült a kakaós is, ugyanúgy. Ezt is kisütöttem.

Mikor kihűltek, vízszintesen kettévágtam mindkettőt.

A krémhez előbb tejbegrízt főztem a tejből, grízből, vaníliás cukorból. Mikor kihűlt, Leányzó elkeverte a vajat a cukorral, majd kanalanként hozzákeverte a tejbegrízt.

Összeraktam a sütit: a két világos lapot baracklekvárral raktam össze. Kentem bele jó bőven, kellemes ízt ad a sütinek.

Az egyik barna lapra kentem fele grízkrémet, erre került a lekvárral összerakott világos, majd a többi krém, s befedtem a másik barna lappal.

A csokit az olajjal vízgőz fölött felolvasztottam, bevontam vele a süti tetejét.

A csoki dermedése után szeletelhető is a süti.

Mit meg nem tesz az ember a gyermekeiért! 😀 De nem is bántam, nem kellett törjem a fejem a vasárnapi sütin. Mert nem kapta ám meg az egészet Albi, akiről el is neveztem a sütit, maradt nekünk is. A hírek alapján ízlett neki. Nekem is! 😊

Grízes túrós pite

Időnként nagybevásárláskor veszek egy kg túrót is, hogy majd lesz belőle valami. Aztán törhetem a fejem, hogy mit kerekítsek belőle, mert néhány napon belül fel kell használni. Még véletlenül sem túrós gombócként végezte, a vasárnapi süti szerepét kapta. Nem bonyolítottam túl, bár a Fiam felvetette, hogy gyerekkori kedvence, reszelt túrós legyen, csak egyszerű pite sült ki belőle.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 40 dkg liszt
• 15 dkg margarin
• 10 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 1 csipet só
• 2 tojás
• 2 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 1 kg túró
• 20 dkg cukor
• 3 csomag vaníliás cukor
• 1 citrom lereszelt héja
• 3 tojás
• csipet só
• 5 evőkanál gríz
• 10 dkg margarin
• +porcukor a tetejére

Így készült:

A tésztához a lisztet elvegyítettem a cukorral, sütőporral, sóval, majd elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojásokat, és annyi tejfölt, hogy egy közepesen kemény, jól formázható tésztát kapjunk.

Míg elkészült a töltelék, pihenni hagytam a tésztát.

A túrót villával összetörtem, majd a cukorral, vaníliás cukorral, citromhéjjal összekevertem. 

A tojásokat szétválasztottam. A  sárgákat a túróhoz vegyítettem, a grízzel együtt. A fehérjéket egy csipet sóval kemény habbá vertem, legvégül ezt kevertem a töltelékhez, óvatos mozdulatokkal, hogy ne törjön össze  a hab.

A tésztát két részre osztottam. Mindkettőt tepsi méretűre nyújtottam. Az egyiket tepsibe tettem (kikent vagy sütőpapírral bélelt, 28×32 cm-es), elosztottam rajta a túrót, majd a másik lappal befedtem.

Villával megszurkáltam a tetejét, így tettem 180 fokos sütőbe, ahol addig sült, míg a teteje megpirult.

Porcukorral szórtam be a tetejét, de ez el is maradhat.

Mint minden túrós süti, ez is finom lett. Régóta piszkálja a fantáziámat a kapros túrós pite. Ezúttal is kacérkodtam vele, de elvetettem, mert hátha nem fog ízleni. Számomra a kapor a sós ételek kísérője, valahogy nem tudom elképzelni, hogy finom lehet édes túróban. De egyszer egy kis adagból csak kipróbálom...

Tejfölös lepény

Nálunk vödörszámra fogy a tejföl. Tényleg fogy. S hogy történt, hogy nem, egész vödör várakozott felhasználásra. Persze, hogy sütiben végezte.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 25 dkg liszt
• 5 dkg cukor
• fél csomag sütőpor
• csipet só
• 1 nagy tojás
• fél dl tej
• 1 evőkanál zsír

A töltelékhez:

• 4 tojás
• 25 dkg cukor
• 10 dkg gríz
• 2 csomag vaníliás cukor
• 1 citrom kicsavart leve
• 1 vödör tejföl (80 dkg)

Így készült:

A tésztához valókat tálba mértem, összegyúrtam. Tejből annyi kell, hogy gyúrható tésztát kapjunk.

A tésztát tepsi méretűre nyújtottam, (28×32 cm-es), belehelyeztem a tepsibe, a széleket, sarkokat beleigazítottam-nyomkodtam.

A töltelékhez előbb a tojásokat kevertem el a cukorral, jó alaposan, majd hozzákevertem a grízt, tejfölt, citromlét. Egyneművé kavartam, s ráborítottam a tepsiben várakozó tésztára.

180 fokos sütőben sütöttem. Addig, míg enyhén pirulni kezdett a teteje, illetve a széleken pirulni kezdett.

Túrós süti hatású lett, szerintem első kóstolásra mindenki meg van győződve róla, hogy túrós, és nem tejfölös. Tehát aki a túrósat szereti, ebben sem fog csalódni.

Csíkos mézes krémes

Tegnap volt az utolsó tanítási nap, de közel sincs az az érzésem, mint amit a fb-on keringő kép-összevágások sugallnak a gyereknevelésben résztvevők érzéseiről a tanév végén. Nemcsak azért, mert számunkra még nem ért véget a tanév és még nem kezdődik el "három hónapos szabadságunk", de, bár néha igen fáradt voltam, s jól fog esni a pihenés, számomra nem nyűg ez a munka. Mindamellett szeretem csinálni, hogy épp attól kaptam hideget-meleget, akiért legtöbbet tettem. Úgy látszik, nem eleget. De túlteszem magam rajta, s kárpótol a sok minden más, amiért érdemes tanító néninek lenni.
Mára kertészkedést terveztem, de annyira meleg van odakinn, hogy elnapoltam. Előbb olvasni kezdtem, majd ránéztem a laptopra, s  eszembe jutott, milyen rég nem írtam receptet az időközben készült s lefotózott sütikhez. Bár ma sütni biztos nem fogok, de van elég raktáron. A legutóbbi a pünkösdre készült sütik egyike. Krémeset sütöttem, de a hűvösebb idő beálltáig mellékvágányra kerülnek ezek a sütik.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 60 dkg liszt
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 20 dkg cukor
• 20 dkg margarin
• 4 evőkanál méz
• 0,5 dl tej
• 2 nagy tojás 
• 1 evőkanál kakaó a tészta felébe

Krémhez:

• 8 dl tej
• 1 evőkanál cukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 8 evőkanál gríz
• 20 dkg vaj
• 15 dkg cukor
• + sárgabaracklekvár

Így készült:

A lisztet elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a szódabikarbónát, cukrot, mézet, tojásokat és gyúrni kezdtem. Közben apránként adagoltam hozzá a kimért 1 dl tejből annyit, hogy összeálljon a tészta, de ne legyen túl kemény sem, mert akkor nehéz lesz kinyújtani. Sőt, picit lágyabbra gyúrtam a szokásosnál, számítva a belegyúrandó kakaóra.

A tésztát két fele vettem. Felébe belegyúrtam a kakaót, másik felébe meg evőkanálnyi lisztet.

Mindkét részt két fele osztottam, tepsi méretű lapokat nyújtottam, s tepsi hátán kisütöttem őket.

A krémhez a tejből, 1 evőkanál cukorral és vaníliás cukorral, valamint a grízzel tejbegrízt főztem. Mikor kihűlt, kanalanként belekevertem a vaj-cukor keverékébe.

Megtöltöttem a lapokat: alól barna lap került, erre fele krém, majd világos lap, lekvár, másik világos lap, krém másik fele, s sötét lappal fedtem be.

Finom volt, nem túl édes, de mi így szeretjük. 

De ilyen melegben krémes sütit sütni... nem túl szerencsés. Hűtőben tartottam, különben másnap már nem mertem volna a család elé tenni. 

Állítólag jön egy kis enyhülés, zivatarokkal tarkítva. Milyenek is vagyunk... Májusban az esőből volt elegünk, s most, hogy végre meleg van, várjuk az esőt! 😃 De ez már melegből is sok. Nekem legalábbis...

Mézes krémes piskóta

Nagy kedvelői vagyunk az ezeréves mézes krémesnek. Annak a hagyományos, mézes lapokból álló és grízkrémmel meg lekvárral összerakott sütinek. Egy ideje motoszkál a fejemben a gondolat, hogy mézes piskótát töltök meg lekvárral és az igen kedvelt grízes krémmel. Még nem sütöttem mézes piskótát. Lehet, hogy pont az egy kanál méz miatt nem nőtt meg szép magasra, de lehet, csak úgy, mert szokott ilyen tréfákat űzni velem ez a gyakorta készített, tulajdonképpen alap dolog. Így a tervezett három helyett csak két lap lett belőle, s az összes krém egy helyre került. Puha, mézes ízű sütemény lett a végeredmény.

Hozzávalók:

A piskótához:

• 7 tojás
• csipet só
• 6 evőkanál cukor
• 1 evőkanál méz
• 7 evőkanál liszt
• fél csomag sütőpor

A krémhez:

• 6 dl tej
• 6 evőkanál gríz
• 2 evőkanál cukor + 18 dkg
• 25 dkg vaj
• + baracklekvár

Így készült:

Először is a tejből, grízből, 2 evőkanál cukorból tejbegrízt főztem.

A piskótához a tojásokat szétválasztottam. A fehérjéket előbb a csipet sóval, majd a cukorral felvertem, végül belekerült a méz is. A sárgákat is belevegyítettem, majd kanalanként hozzákevertem a lisztet, közben a sütőport is belekerült.

A masszát papírral bélelt tepsibe (28×32 cm-es) simítottam, 180 fokon pirulásig, illetve tűpróbáig sütöttem. A tepsibe hagytam kihűlni.

Mikor kihűlt, lehúztam róla a papírt, s kettévágtam.

A vajat elkevertem a cukorral, majd kanalanként a közben kihűlt tejbegrízzel.

A piskóta mindkét vágott felét lekentem savanykás baracklekvárral. Egyikre rákentem a krémet, másikkal beborítottam úgy, hogy a lekváros fele kerüljön a krémre.

Akár azonnal is szeletelhető.

Nem mostanság készült ez a süti. Rengeteg "tartalék" van, de most ezt részesítettem előnyben, mert ezt igencsak szerettem.