Mit főzzek már megint? 3.

Volt az a nagy elhatározásom, hogy minden héten közzéteszek egy menüajánlatot. Szokás szerint maradt elhatározás szintjén. Azaz kettőt sikerült összeállítani (itt és itt), aztán mikor a következőhöz hozzáláttam, rájöttem, hogy minden meggyőződésem ellenére a gulyásleves receptje nem leledzik a blogon. Azóta sem pótoltam, bár viszonylag gyakran főzök. Aztán jött a nagy tanév végi hajrá, ami minden tartalékolt energiámat felhasználta. De mától szabadság, s ha csak nincs valami egész napot lefoglaló programom, igyekszem a blogra is időt szánni, s pótolni az elmaradásokat és hiányosságokat.
Tombol a nyár, kellemetlenül meleg van, ilyenkor nem szívesen ténykedek a konyhában. Jó hamar túlesni a főzésen, ezért viszonylag gyorsan elkészülő ételeket gyűjtök egy csokorba.

Gyümölcsleves

Tejfölös csirkepaprikás

Joghurtos-málnás őzgerinc

Vacsorára egyik kedvenc nyár esti fogásunkat ajánlom, amit mindig sok zöldséggel fogyasztunk:

Rántott cukkini

Ráadásnak egy édes (sütés nélküli) és egy sós süti is következzék:

Joghurtos őszibaracktorta

Hagymás-szalonnás pogácsa

Mit főzzek már megint? 2.

Ezúttal húsmentes ebédet ajánlok, mert hús nélkül is lehet finomakat főzni.
Már említettem, hogy gyerekkorunkban többnyire csak hétvégén került hús az asztalra. Egy-egy levágott tyúkocska szolgáltatta az ebédet, vagy az egész évben nevelgetett s decemberben levágott malac egyik-másik porcikája. És állítom, hogy akkor éltünk egészségesebben. Bár akkoriban a brokkolit még nem ismertük, s krémleveseket sem ettünk, de a rakott krumpli egyik kedvenc második fogásunk volt.

Brokkolikrémleves

Rakott krumpli

Somogyi édes aprósütemény

Sajtfánkocskák

Vacsorára egy darált húsos fogás:

Pásztorpite

Tízóraira, uzsonnára:

Fahéjas csiga

Ráadás süti:

Csokikrémes diós piskóta

Mit főzzek már megint? 1.

Azt hiszem, minden konyhában rendszeresen sürgölődő háziasszony örökzöld kérdését tettem fel. Legalábbis azokét, akik hozzám hasonlóan legtöbbször nem terveznek előre, csak szétnéznek a kamrában, hogy az ott fellelhető alapanyagokból teremtsenek valamit a család asztalára.
Szóval, terveim között szerepel hetente 1-1 menü összeállítása, ajánlása, hátha másokat megmentek a felesleges fejtöréstől. És nem utolsó sorban magamat is ösztönözzem az előre tervezésre.
 Már próbálkoztam vele, hogy előre eltervezem, mit főzzek az elkövetkező 1-2 hétben, de mindig dugába dőlt, mert közbejött 1-1 felhasználásra váró alapanyag, vagy valamilyen idényzöldség-gyümölcs állt a házhoz, vagy ... Szóval úgy döntöttem, felesleges. Legjobban szeretem, mikor a családtagok mondják meg, mit főzzek, de néha nekik is ellentmondok, mert nem ehetünk állandóan mondjuk rántott húst. De többnyire nekem kell törni a fejem, mit is főzzek. Azért valamit mindig kiötlök.
Hússal vagy anélkül? Gyerekkorunkban többnyire csak hétvégén került hús az asztalra, ma már azért gyakrabban. A férfinép nem is bánja, főleg Férjem húst hússal enne. Azért hét közben iktatok be húsmentes napokat is.
Elsőként néhányat a kedvenceink közül ajánlok, s mellé természetesen desszertet is, mert sütiből van a legtöbb a blogon, hisz eredetileg sütis blognak indult. Meg nem árt időnként saját kezűleg gondoskodni a tízórairól sem- erre is tudok egy-két ötletet! 😉
Ebédre nálunk mindig jöhet:
( A recept a képek alatti feliratra kattintva érhető el.)

Húsgombócleves

Sajttal-sonkával töltött csirkemell

Tarka túrós süti

Vacsorára valami húsmentes:

Zöldséges lepénykék

Tízóraira, uzsonnára remek lehet:

Mini pizzák

És egy ráadás süti, mert sütiből sohasem elég!!!

Diós-grízkrémes süti

Nem kevés idő összeszedni, linkkel ellátni, keresgélni, de néha jó kicsit visszatekinteni a régi bejegyzésekre.

Ezt a bejegyzést -nem is tudom, illik-e? - de ajánlom az égiek legújabb angyalának. Nem ismertem Őt személyesen, de gyerekeim által követtem sorsát. Nővére Fiamnak volt osztálytársa, s Leányzómnak iskolatársa -volt.  Nagyon megérintett, s nagyon szurkoltam Neki. Jóformán meg sem ismerhette az életet, mert az a rövidke is küszködéssel telt, hogy legyőzze azt a kegyelten kórt. Úgy tűnt, felülkerekedik a betegségen, de nemrég egy agresszívabb formája támadta meg, s tegnap este elveszítette a harcot. Annyira kegyetlen az élet! Ezt senki sem érdemli meg, nemhogy egy tizenéves gyerek... Megsirattam... Azt szokták ilyenkor mondani, nyugodjon békében. Legyen úgy!