Vadas

A vadas nem olyan régen honosodott meg nálunk. Szeretjük. A mi családunkban egyáltalán nem készült. Bár tudtam a létezéséről, de akkor ettem először, amikor anyósom készített nálunk. Nagyjából ellestem az elkészítés módját, de azért jó néhány receptet átböngésztem, mielőtt hozzá láttam volna saját magam is. A legnagyobb különbség az olvasott receptekhez képest az, hogy mi a húslevesbe főtt zöldségekből készítjük. Aztán ellestem-megtartottam innen-onnan ezt-azt, s kialakult a saját vadasreceptünk. 

Hozzávalók:

• húslevesbe főtt zöldség: 3-4 sárgarépa, petrezselyem, 1 hagyma, darabka zeller, karalábé
• 1 kg sertéscomb, ami szintén belefőtt a húslevesbe
• 3 evőkanál tejföl
• 4-5 babérlevél
• 1-2 merőkanál húsleves
• 1-2 evőkanál  almaecet
• só, bors
• kevés olaj/ zsír
• kifőtt tészta

 Így készült:

A húsleves elkészítésének módját már leírtam. Ha az kész, onnan a zöldség passzírozása igényel több időt, de egyébként gyorsan kész van.

Szóval a megfőtt zöldséget szűrőn átnyomkodtam, s annyi húslevest kevertem hozzá, hogy ne legyen túl sűrű. Főni tettem a babérlevéllel, kevés borsot daráltam hozzá. Kóstolás után szükség szerint sóztam is. Ha főtt kis ideig, hozzákevertem a tejfölt is, meg kevés ecetet. 

A húst felszeleteltem, kevés zsíron, kevés sóval, borssal megszórva átpirítottam.

Sós vízben készre főztem egy csomag tésztát, s tálaltam: tészta, zöldséges szósz, főtt-sült hús.

Valahol van régebbi fotó is, ha útba esik, mellékelem azt is. 

Azért jó ez az étel, mert egy kalap alatt mindkét fogás elkészül. Nálunk a húsleves csak belefőtt tésztával vagy  grízgaluskával kerül a tányérba, a zöldség és hús külön tálalódik fel, vagy készül belőle másik fogás. 

Aszalt paradicsommal-sajttal töltött csirkemell

 Már egy hete tombol a szabadság, azóta noszogat egy mélyre lökött gondolat, hogy üljek le blogot írni. Most sikerült felszínre törnie a temérdek másik elraktározott szándék alól. Köszönhető ez az általam nem igazán jól viselt melegnek is. Vagyis inkább forróságnak. Ami kivesz belőlem minden tettvágyat.

Az elműlt tanév nagyon hosszű volt, kimerítő, minden plusz energiát igénybevevő, a több évközi szabadság ellenére is. Nagyon látszik ez a blogon- mindamellett, hogy időnként lefotóztam ugyan a konyhai ténykedéseimet, de nem jutott szellemi kapacitás megfogalmazni gondolataimat. 

Végigpörgettem az ételfotókat- rengeteg van, amiről nem készült bejegyzés, Van, amiről azt sem tudom, közzétettem-e, vagy hogyan készült. Sok piszkozatban, részben megírt recept van. Lenne, mit írogatni, néha kedvem is lenne. Olyan gondolatom is volt, hogy elengedem ezt a vonalat. Még azért egy vékonyka fonal köt hozzá.

Most nem egy sütit hozok, hanem főételt. Elmúlt hétvégére készült, nem csak nekünk, Fiam is itthon volt. Ma csak joghurtos káposztát ettem hozzá.

Hozzávalók:

• 2 nagy csirkemell
• só, bors, paprika keveréke
• 1 üveg aszalt paradicsom
• 20 dkg krémfehér sajt
• 1-2 ágacska rozmaring és kakukkfű

Így készült:

A sajtot csíkokra vágtam. A paradicsomról az olajat a sütőedénybe öntöttem, beledobáltam a megmosott, kisebb darabokra tépett zöldfűszert is.

A csirkemellett vékony szeletekre vágtam. Mindkét felé megszórtam a fűszerkeverékkel- só, bors, paprika egyvelegével. A szeletekre raktam egy darab sajtot, egy vagy két aszalt paradicsomot, mérettől függően.  Feltekertem, a tepsibe raktam. Egymás mellé pakoltam a tekercseket, a husiszelet végével lefele, hogy ne tekeredjen le. 

180 fokos sütőbe tettem, s addig sült, míg megpirult kissé a teteje. 

Bolti aszalt paradicsomot használtam, a saját készítésű már elfogyott. Én kimondottan szeretem, Férjem kevésbé. Ebben a husiban is ízlett. Nem először készült, s nem is utoljára, az biztos.

Petrezselymes krumpli készült hozzá, de ebben a nagy melegben jobban esett csak káposztasalátával- a szeletelt káposztát csak sóztam kicsit, s annyi joghurttal kevertem el, hogy jól bevonja-átjárja.

S hogy mennyire vagyok hatékony: tegnapelőtt kezdtem el írni ezt a bejegyzést... 😀

Mángoldtöltike

 Próbálom kitalálni, hogyan készíthetem el termetes leveleit, ha már megterem a kertben a mángold. Főzelékként nem volt nagy sikere, mint ahogy a spenótnak sem. Van még pár ötletem, mire lenne jó, de mivel így bevált, már többször készítettem- lényegében káposzta helyett használom a leveleket. Akkorákra nőttek idén, hogy egy levelet négy fele is szétvágok. 

Hozzávalók:

• mángoldlevél
• 60 dkg darált hús
• 15 dkg bulgur
• 1 fej hagyma
• só
• bors
• pirospaprika
• 1-1 szál kapor és csombor
• 2-3 dl paradicsomlé
• 10-15 dkg füstölt szalonna/sonka
• tejföl a tálaláshoz

Így készült:

A leveleket megmostam, mérettől függően feldaraboltam. 

Az edény aljára tettem a szalonnát/sonkát és a levélszárakat, valamint a megmosott kaprot és csombort.

A töltelékhez összekevertem a hozzávalókat, azaz a húst, bulgurt, apróra vágott hagymát, sót, borsot, paprikát. Kevés paradicsomlét is öntöttem hozzá, hogy ne legyen száraz. Megtöltöttem a leveleket, felsodortam, próbáltam csinos töltelékeket alakítani. Egymás mellé pakoltam az edénybe, egész addig, míg a töltelék elfogyott. A maradék levelet a tetejére aprítottam. Ráöntöttem a paradicsomlét és annyi vizet, amennyi ellepi. 

Főni tettem, Közben megkóstoltam a levét, ha nem lenne elég sós, még lehet pótolni.

Készre főztem- addig, míg a töltelék belsejében a bulgur megpuhult. Ezt úgy ellenőriztem, hogy kettévágtam egy tölteléket.

Nem egy töltött káposzta, de megközelíti. A mángoldlevél puhább, könnyen szétfő, ezért nem árt akkorára szabni, hogy vagy kétszer átérje a tölteléket. 

A mángold nem széles körben ismert növény, de érdemes termeszteni- spenótként használható, de nagyra növő levelei miatt jóval kiadósabb. Íze, főleg a száráé, enyhén céklára emlékeztet. Végülis közeli rokonok...

Káposztás húsgombóc...

 ... vagy húsgombócos káposzta, de még találóbb lenne a lusta töltött káposzta elnevezés. Mert minden benne van, ami az említett, kissé macerás ételben, csak jóval gyorsabban elkészül. 

A mai délutánt sütésre szántam, de semmi kedvem hozzá. Ha ritkán ugyan, de ilyen is van. Majd holnap sütök-főzök. Kirándulásra úgysem alkalmas az idő, Leányzó meg délután megy vissza, addig elkészül minden. Most pedig blogot írok.

Tegnap igyekeztem haza, de mire hazavergődtem, mivel épp nem volt főtt kaja, a család "éheztében" rendelt pizzát. Így nem volt okom sietni a főzéssel, vacsorára készült el mindjárt két fogás is: az egyik a káposztás étel, a másik, mivel sejtettem, hogy Leányzóm nem lesz elragadtatva tőle, az örök kedvenc kapros tokány. De az már szerepel a blogon, most jöjjön a lusta töltött káposzta:

Hozzávalók:

• 60 dkg darált hús
• 1 nagyobb fej hagyma
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• 1 tojás
• só, bors, paprika
• 1 teáskanál morzsolt kapor
• 1,5 dl rizs
• kevés olaj
• 1 kicsi fej káposzta
• 2 dl sűrű paradicsomlé
• 1 szál kolbász
• csombor
• tejföl a tálaláshoz

Így készült:

A káposztát csíkokra vágtam, a kolbászt felkarikáztam. A hagymát megpucoltam, felaprítottam.

A darált húst, tojást, apróra vágott hagymát, ételízesítőt, fűszereket, csapott teáskanálnyi sót, kaprot, rizset összekevertem, gombócokat formáztam belőle. 

Mivel sütőben készült, tepsibe pakoltam mindent: az alját kikentem olajjal, előbb néhány szál csombordot fektettem az aljára, erre fele kolbászkarika, majd a káposzta fele került. Ráültettem a gombócokat, majd befedtem a maradék káposztával, rászórtam a többi kolbászt. A tetejére is szórtam kevés kaprot, majd ráöntöttem a paradicsomlét, sót szórtam rá, és annyi víz került rá, hogy éppen ellepje az egészet. Sütőbe tettem, 190 fokra, és addig volt benn, míg a káposzta megpuhult. 

Nem árt az elején letakarni alufóliával, én nem tettem meg, ezért a tetején a kilógó káposztaszálak sötétre pirultak. Előbb tejföllel együtt terveztem sütni, aztán ezt elvetettem, csak tálaláskor ettünk hozzá. Kellett is, mert a friss káposzta édeskés. 

Finom volt, nekem kimondottan ízlett. Habár nem egy töltött káposzta, de ízvilágában mindenképp emlékeztet rá. 

Rántott camambert áfonyalekvárral

 Leányzóm egyik kedvence ez az étel. Az utóbbi néhány hónapban többször készített, volt, hogy elment bevásárolni hozzá, s egyedül varázsolt az asztalra ételt. Ezúttal közös munka gyümölcse volt a vacsoránk, Hédi panírozta, sütötte a sajtot, a köretet én készítettem Gergővel. A lekvárt meg boltban vettük... Áfonyalekvárt főzni kicsit drága mulatság lenne. Bár idén másmilyent is az. Tegnap böngészgettem az internetet sárgabarack árakért. A legközelebbi gyümölcsösben, leszedve ugyan, ezer-ezerkétszáz kilója. Mennyi lehet akkor a boltban? Idén nem főzök sárgabaracklekvárt. Hátha jövőre nem fagy el, mert saját fánk már akkorára nőtt, hogy simán ellátna minket. Megint elkanyarodtam a tárgytól... Finom vacsorát hoztunk össze közösen:

Hozzávalók:

• 4 darab camabert sajt
• 2 tojás
• só
• liszt 
• zsemlemorzsa
• 1 kis üveg áfonyalekvár
• 6-8 nagyobb krumpli
• 2,5 dl rizs
• petrezselyemzöld
• olaj a sütéshez

Így készült:

A camambert sajtot kettévágva a szokásos módon panírozta Leányzó: lisztbe, nagy csipet sóval felvert tojásba és zsemlemorzsába forgatta, majd bő olajban mindkét oldalát szép pirosra sütötte.

A krumplit megpucoltam, megmostam, hasábokra vágtam. Konyharuhán leitattam róla a nedvességet, majd bő olajban pirulásig, zörgősre sütöttem.

A rizset (vagy rizst?) kevés olajon átforgattam, majd kétszeres mennyiségű vizet öntöttem alá, sóztam és lefedve hagytam kis lángon megfőni. Közben kis csokor petrezselymet apróra vágtam, s a legvégén kevertem hozzá.

Tálaláskor a krumplit só-bors-paprika keverékével megszórtam. Mindenki ízlés szerint pakolt magának a tányérra a sajt mellé köretet, lekvárt.

Viszonylag egyszerű és finom étel, bár nem a legegészségesebb. Mert olajban sült a sajt is, a krumpli is. Meg bolti a lekvár, ami ... hát, tartalmaz áfonyát is. De néha belefér ilyen is. 

Szándékosan írtam rizset. Pedig aláhúzza a javító pirossal. A mi fülünknek ez a kötőhangzós ragozás hangzik természetesnek, a nyelvemnek is jobban esik így kimondani. Hédi sérelmezte, s valójában nekem is akkor tűnt fel, hogy "nem jól" használjuk ezt a szót, mikor földrajz dolgozatában a tanár az e betűt kihúzta ebből a szóból. Persze, hogy utána olvastam. A köznyelven a rizst az elterjedt, de a másik változat sem helytelen, ez tájnyelvi megfelelője az előzőnek. Mint ahogy mifelénk is így a megszokott. 

Kolbászos bab rizzsel

 Gyakran elhatározom, hogy eltervezem előre, mit főzzek majd, s annak megfelelően vásárolok be. De nem, nekem ez nem megy. Sokkal inkább jellemzőbb rám, hogy megállok a kamrában, nézelődök-keresgélek, kutakodok a hűtőben, fagyasztóban, miből tudnék éppen - s persze, hogy gyorsan- rittyenteni valami ehetőt a család elé. Egy ilyen időszűkés tanakodós alkalommal láttam meg a két babkonzervet, kolbász is volt a hűtőben, no meg egy üveg megkezdett, felhasználásra váró sűrített paradicsom- ezeket összefőztem, fűszereztem, közben a rizs is megfőtt. S lám, lett ebéd!

Hozzávalók:

• 1 bögre rizs (3 dl)
• 2-3 evőkanál olaj
• só
• petrezselyem
• 2 vörösbabkonzerv
• arasznyi kolbász
• 1-1,5 dl sűrített paradicsom
• bors
• kevés csípős paprikakrém

Így készült:

A rizst az olajon enyhén megpergeltem, inkább csak kavargattam kevés ideig. Felöntöttem kétszeres mennyiségű vízzel, sóztam, apróra vágott petrezselymet tettem hozzá. Lefedve, kis lángon hagytam főni.

A felkarikázott kolbászt kevés vízben néhány percig főztem, majd hozzáadtam a leszűrt konzerveket és a paradicsomot. Bors és csípős paprika került még  bele. Rövid ideig még főztem, megkóstoltam, elég sós-e, kicsit sóztam, s kész is.

A megfőtt rizzsel tálaltam.

Azóta még egyszer készült, akkor is gyorsan ebédre, paradicsomos fehérbabkonzervből. Nem is az a lényeg, hanem hogy gyorsan lehet finomat főzni mindössze néhány hozzávalóból.

Töltött káposzta

 Már-már ikonikus étel. Minálunk a magyarok is magukénak tartották, a románok is, a szászok is készítették. Mindeközben tudomásom szerint török eredetű. Tény, hogy mindegyik nemzetnél ünnepi ételnek számít. Emlékszem, régen a jó kis falusi kultúrházas lagzikban mindig az ételfelhozatal részét képezte: savanyú káposztába töltött, pici, nagyon finom töltelékeket tálaltak fel. Mikor Anyukám munkahelyén valakinek szülinapja volt, mindig töltött káposztát főzött az ünnepelt.

Mikor én főzök káposztát, a gyerekek kötelezően megjegyzik, hogy jó, jó, de az Elláé finomabb. Ella Apukám húga, aki, ha nagy ritkán eljut hozzánk, mindenképp kell főzzön ebből az ételből. És igen, utolérhetetlenül finomra tudja főzni. Hiába készítem hasonlóan, ahogy láttam, tanultam, valami mégis hiányzik az összhatáshoz. Ebbe már beletörődtem, vannak ételek, sütik, amiket sosem tudok utolérni. Amikben a titkos összetevő valakinek a keze, a szíve-lelke...

Gergő megelőzött, az Ő blogján már szerepel az erdélyi töltött káposzta. Akkor együtt készítettük karácsonyra, most pedig az elmúlt hét szombatján főztem a ház csinosítgatásán szorgoskodó munkásoknak. 

Nem mindig ugyanúgy készül, hol savanyú, de leginkább friss káposztába töltöm -ez a macerásabb-, hol kolbász, hol szalonnadarabok kerülnek bele, vagy épp mindkettő, de húsvéti sonka főzőlevét ráöntve is nagyon finom. Volt, hogy a kaprot/csombordot kifelejtettem belőle, pedig az kell hozzá, de úgy is jó volt; csak paradicsommal savanyítottam vagy csak savanyú káposztával és ennek levével, de mindkettő is kerülhet bele, mint legutóbb is. A lényeg, a töltelék mindig ugyanúgy készül. Vagy az sem? 

Hozzávalók:

• 1 nagy fej savanyú/friss káposzta
• 1 kg darált hús
• 1 nagy fej hagyma
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• só
• 1 mokkáskanál bors
• 1 teáskanál paprika
• 1-2 evőkanál sűrített paradicsom
• 2,5 dl rizs
• 15-20 dkg füstölt kolbász és/vagy kolozsvári szalonna, füstölt sonka
• 20-25 dkg vágott savanyú káposzta
• 0,5 l paradicsomlé / 2-3 evőkanál sűrített paradicsom
• kapor, csombor (morzsolt vagy 1-2 szál friss)
• 3-4 evőkanál olaj
• a tálaláshoz tejföl

Így készült:

Ezúttal -mint legtöbbször- friss káposztával készült, ezért ezzel kezdjük a munkát: egy fazékba, amibe belefér a káposzta, vizet teszünk forrni, úgy félig vízzel,  1 teáskanál sóval. A káposzta külső leveleit mindig leszedem. A torzsája mellett éles késsel bevágom jó mélyen.

Mikor forr a víz, beleteszem a káposztát, s lefedve, közepes lángon úgy két percig hagyom főni- addig, amíg a külső levelek könnyen lejönnek. Ezeket kiszedem, majd tovább főzöm. A közben kissé megpuhult leveleket kiszedem, mindig a legkülső réteget. Nem kell nagyon puhára sem főzni, mert akkor szétmegy, nem lehet tölteni- csak épp addig, míg nem merev, hajlítható a levél.

Közben, ha szükséges, a torzsa mentén tovább vágjuk a levelek tövét.

Mikor az összes kész, a vastag középső eret levágom róla. A nagyobb leveleket kettévágom.

Elkészítem a tölteléket: a hagymát apróra vágom, a darált húshoz adom a rizzsel és sóval -egy teáskanálnyit teszek, később szükség szerint lehet pótolni-, borssal, paprikával, ételízesítővel. Egy decinyi vizet is szoktam beleönteni, meg 1-2 evőkanál sűrített paradicsomot. Összevegyítem az egészet.

Egy nagyobb fazék aljára kevés olajat öntök. Teszek egy réteg szálas savanyú káposztát, meg a káposztából maradt/levágott darabokat, erre jönnek a szalonnadarabok, majd a töltelékek, közé kolbászdarabkák. A tetejére megint vágott káposzta kerül, a levével együtt. Teszek még rá paradicsomlét, kaprot, csombort (friss vagy szárított is jó, 1-1 csapott mokkáskanálnyi), felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi, s főni teszem. Ha felfőtt, kis lángon főzöm tovább.

No és a töltés: Anyukánk kis henger alakúakat készített, így: a káposztadarabokat a tenyerére tette, erre evőkanálnyi töltelék került, majd ráhajtotta az alját, henger alakúvá tekerte, a tetején pedig bedugdosta a levél végét. Férjem Nagymamájánál láttam először a másik töltési módot, amikor hegyes végű lesz a végeredmény. Ez annyira megtetszett, hogy legtöbbször így töltöm, illetve a levél alakjától és méretétől is függ. Így készül a hegyes: kettévágott levél közepére tölteléket helyezek, a levél aljának úgy felét ráhajtom felfele a töltelékre, becsomagolom háromszög alakúra, a tetején a levél végét bedugdosom. 

Hosszadalmas a leírása, az elkészítése sem tíz perc. Egy órába telt, mire feltehettem főni, s még további két óra kellett, mire megfőtt. Ezt úgy állapítom meg, hogy kiveszek egy tölteléket, kettévágom, s ha a rizs a belsejében megfőtt, azaz puha, akkor kész. Persze közben megkóstolom , hogy elég sós-e, ha szükséges, pótolom. De nem volt rá szükség, a szalonna is sós, a savanyú káposzta is, a kolbász is. 

Azért nem évente egyszer látok neki, szívesen készítem, mert mindenki szereti és kiadós, két-három napig rájárunk egy ekkora adagra. S ha már nekilátok, nem aprózom el.

Korábban is fotóztam már, de még soha nem szántam rá magam ennek a gigászi bejegyzésnek a megírására. Mert a töltött káposztát nem lehet néhány sorban leírni!😉 És az Anyukánk által főzöttet még meg sem említettem... Férjeink mindig az általa főzöttre vártak. Apukánk is ezt kért, mikor már nagyon beteg volt. Persze egyből kedvére tettek, ki bevásárolni ment el, ki a lehető leggyorsabban elkészítette. De már nem tudott enni belőle, másból sem...

Régebbi fotók (legalább ennyiszer terveztem, hogy leírom az elkészítését):

Citromos-mustáros csirkemell

 ... aszalt paradicsomos, kukoricás rizzsel.

Már megint nem döntöttem el előre, mit főzök a hétvégén. A húsleves adott volt, mellé meg... volt csirkemell. Mi is legyen a sorsa? Felcsaptam a keresőt, s ott leltem rá erre az egyszerű receptre, amit a nagy sikerrel való tekintettel köszönettel meg is tartunk.

Az ötletet itt találtam. A pácolásra már nem volt idő, így csak ráborítottam az összekevert ízesítőket, s megsütöttem-pároltam- tényleg finom lett!

Hozzávalók:

A húshoz:

• 1,5 csirkemell
• 1 teáskanál só
• 1 evőkanál mustár ( fele magos mustár)
• fél citrom leve
• 1 csapott mokkáskanál bors
• csipetnyi csilipehely
• 1 gerezd fokhagyma
• 3-4 evőkanál olaj

A rizshez:

• 1 bögre rizs (3 dl)
• 2 evőkanál olaj
• 6-8 darab aszalt paradicsom
• 1 teáskanál szárított petrezselyem
• 1 doboz kukoricakonzerv
• 1 teáskanál házi ételízesítő
• só

Így készült:

A sót, citromlevet, mustárt, borsot, csilit, zúzott fokhagymát alaposan összekevertem.

A csirkemellet vaskosabb szeletekre vágtam. Kevés olajat öntöttem egy serpenyőbe, belepakoltam a húsdarabokat. Ráöntöttem a keveréket, átforgattam. Kis lángon, lefedve párolódni hagytam.

Közben elkészítettem a rizst is: kevés olajon kavargatva enyhén megpirítottam, majd felöntöttem kétszeres mennyiségű vízzel. Belekerült a felaprított aszalt paradicsom, ételízesítő, kevés só,  petrezselyem, és kis lángon hagytam készre főni. Mikor puha a rizs, hozzákevertem a leszűrt kukoricát, ha szükséges, még lehet sózni.

A hús is hamar elkészül, s lehet is tálalni.

Paradicsomos káposzta...

 ... rántott párizsival.

De régen volt, s mégis mintha mostanság lett volna... Anyukánk jött hozzánk, s én valószínűleg épp iskolában voltam- Ő meg főzött. De nem ám abból, ami otthon volt, elment a boltba s a kis nyugdíjából bevásárolt. Mindig elszorul a torkom, mikor rá gondolok, arra, hogy mennyire nem jöttek be a számításaik... S a kevéske pénzén is mindig vett valamit a gyerekeknek, mindig hozott valamit, ha meg nem, itt vásárolt. Mikor elkezdtem blogot írni, akkoriban lett beteg. Ennek tíz éve.  Férjem gyorsan megcsinálta a fenti fürdőszobát, hogy majd elhozzuk Őt hozzánk. De nem került rá sor. Egy hónap ... s elsietett Apukánk után. 

Akkor épp paradicsomos káposztát főzött, sonkával. Ez az étel -is- rá emlékeztet. Egyszerű, mégis ritkán főzöm, nagyon ritkán. A napokban a fél fej hűtőben lapuló káposzta eszembe juttatta. A legutóbbi vásárlás során pedig egy párizsit is bedobtam a kosárba- évek óta nem volt ilyesmi a konyhánkban. Kirántottam a káposzta mellé- finom ebéd lett belőle.

Hozzávalók:

• 1 fej hagyma
• 2-3 evőkanál olaj
• só
• fél fej káposzta
• 2,5-3 dl sűrített paradicsom
• kanálhegynyi őrölt köménymag
• 1-2 teáskanálnyi cukor

Így készült:

A hagymát apróra vágtam, az olajon, nagy csipet sóval puhára pároltam. Hozzáadtam a felvágott káposztát, s annyi vizet öntöttem hozzá, amennyi úgy feléig ellepte. Fedő alatt hagytam puhára párolódni. Közben még sóztam, s az őrölt köménymagot is hozzáadtam. 

Mikor a káposzta puha, beleöntöttem a paradicsomot. Kevés cukrot is tettem bele, épp, hogy vegyen el valamennyit a paradicsom savanyúságából. Kóstolás után ha kell, még sózzuk, cukrozzuk, s ha felfőtt, kész is.

A felkarikázott párizsit szokásos módon paníroztam- lisztbe, sózott-borsozott, felvert tojásba, zsemlemorzsába mártva olajban kisütöttem.

Mángoldfőzelék

 Idén először vetettem mángoldot. Nem terveztem, csak megakadt rajta a szemem a boltban a magok között. Fiam egy hosszú sort bevetett vele- s vártuk, vártuk, hogy kikeljen, még jobban az esőt, ami több, mint egy hónapot váratott magára a tavaszon. Aztán beraktam paradicsompalántával a hosszú sort, s másik magot vetettem másik helyre. Végre eső is esett, az elsőként vetett is kibújt itt-ott a paradicsom között, az vörös erezetű- a második világoszöld, időközben szép nagyra nőtt. Azt olvastam róla, ugyanúgy használják, mint a spenótot. Azért kerestem hozzá recepteket- mifelénk nem annyira elterjedt, de a Balkánon elég sokat használnak belőle. Első kísérlet vele töltött mángold volt- megtöltöttem, mint a káposztát- ezt nem fotóztam le, pedig finom volt. Aztán kipróbáltam spenótként- ha nem tudom, nem mondom, hogy nem azt eszek. Évek óta nem főztem spenótot- a család nem a rajongója. Ebből is ketten ettünk Férjemmel. Pedig tükörtojással egész ehető!

Hozzávalók:

• 1 nagy csokor mángold (vagy spenót)
• só
• víz
• 1 evőkanál liszt
• 4-5 evőkanál olaj
• 1-2 dl tej
• 1 gerezd fokhagyma
• tojás a tálaláshoz

Így készült:

A mángoldleveleket egyenként megmostam, szárát levágtam. Kisebb darabokra vágtam, majd annyi vízzel, ami majdnem ellepi, főni tettem. Sóztam.

Mikor megfőtt, összeturmixoltam.

Az olajból és lisztből rántást készítettem, besűrítettem vele a mángoldot. Belepréseltem a fokhagymát, majd tejjel szelídítettem. Ha szükséges, még sózzuk és készre főztem.

Tükörtojást sütöttem hozzá: serpenyőbe kevés olajat öntöttem, mikor meleg, beleütöttem a tojást, s megsütöttem. Só-bors-paprika keverékével szórtam. Én szeretem, ha a sárgája még folyós, Férjuram egész keményen szereti. 

Nekem ízlett, egyszer Férjem is evett belőle. Még kinéztem néhány mángoldos receptet, talán sorra is kerülnek. Ami még biztosan fog készülni belőle, az töltike. Jó paradicsomosan.

Miért érdemes mángoldot is enni? itt lehet olvasni róla. Recepteket is találni hozzá.

Kapros túróval töltött csirkemell

Fiammal napi szinten beszélek, azaz azt ritkábban, leginkább írásban tartjuk a kapcsolatot. Azt is "megbeszéljük", ki mit főz. Egyik alkalommal épp tanakodott, mivel rukkoljon elő, én meg küldtem neki néhány lefotózott receptet. Egyiket csak úgy érdekességképp, mert én túlzásnak találtam. Hát nem arra csapott le? El is készítette, s azt mondta finom volt. Na jó, elárulom, többek között kávéban pácolt husiról volt szó. Másik recept valami hasonló volt, nekem ez indította be a fantáziám. El is készítettem egy olyan hétvégén, mikor itthon volt.

 

Hozzávalók: 

• 3 csirkemell
• só, bors, paprika
• 15 dkg juhtúró
• 15 dkg tehéntúró
• 1 csokor kapor
• 2 csomag szeletelt bacon

Így készült:

A csirkemelleket szeletekre vágtam- egyből 6 elfogadható szeletet sikerült vágni. A megmaradt kisebb darabokat bepakoltam a mélyhűtőbe. 

A túrókat összekevertem az apróra vágott kaporral. Nem sóztam, mert a juhtúró sós volt, de ha szükséges, só is kerüljön bele.

A szeleteket kicsit beszórtam só-bors-paprika keverékével, 1-1 púpos teáskanál tölteléket tettem a közepére, becsomagoltam, s áttekertem 1-1 szelet baconnel.

Sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam, 190 fokon sütöttem, míg megpirult.

Petrezselymes krumplit készítettem hozzá.

Felirat hozzáadása

Mindenkinek ízlett. Azt gondoltam, ha nem lesz elég a töltelék, a maradék hússzeletekbe gombát töltök, de nem kellett ehhez folyamodnom. Bár tehettem volna bele több tölteléket, akkor lett volna gombás is. 

Tökfőzelék

Egyik kedvenc nyári eledelem. Nem vagyunk főzelékes család, mindössze néhány fajtája fogy el nálunk -egyik kezemen lévő ujjaimon simán meg tudom számolni. A tökfőzeléket csak ketten esszük, én a Férjemmel. Ezért ritkán főzök, nyaranta egyszer-kétszer, de akkor napokig képes vagyok azt enni! 😃
Anyukám rántással-habarással sűrítette a leveseket és főzelékeket, én ezt az idők során leegyszerűsítettem annyival, hogy csak rántást készítek kicsit több lisztből s a tejet hozzáöntöm az ételhez.
Gondolom főzelékek esetében is ahány ház, annyi szokás. Én így készítem:

Hozzávalók:

• 1 tök/cukkini
• só
• kapor, csombord
• 2 evőkanál liszt
• kb. fél dl olaj
• mokkáskanálnyi pirospaprika
• 2-3 dl tej
• 2-3 evőkanál almaecet

Így készül:

A tök vagy cukkini nagyobb legyen, de még puha héjú- azaz a körmünk könnyedén menjen bele.

A tököt kettévágom, magos belsejét kanállal kivájom, megpucolom. Lereszelem.

Annyi vízzel, amennyi majdnem ellepi, főzni teszem. Sózom, beleteszem a kaprot és csombordot- egy-egy keveset mindkettőből.

A lisztet annyi olajjal elkeverem, hogy éppen folyós legyen s kis lángon, sűrűn kevergetve világosra pirítom. 

Mikor a tök megpuhult, hozzáadom a rántást, közben kevergetem a főzeléket. Mikor elsimul, hozzáöntöm a tejet s még egyszer felfőzöm. Paprikát teszek még bele, hogy ne legyen sápadt, s sózom, ha szükséges. Végül kevés- ízlés szerinti mennyiségű- almaecetet teszek hozzá.

Most csirkeszárnnyal ettük. Jó hagymásan, paprikásan készítettem. Mindig a csirke csontos részéből került rá valami, s mindig jó szaftosan. Mi így szeretjük- már aki! 😉

Így készült a husi: 1-2 fej hagymát apróra vágva kevés olajon megpároltam. Rátettem a csirkeszárnyakat, sóztam, borsoztam, s fedő alatt puhára pároltam. Időnként megkevertem, mert a hagyma miatt képes leégni. Néha teszek hozzá 1-1 paprikát és paradicsomot is. Mikor kész, paprikát, esetleg paprikakrémet teszek rá, összefőzöm s kész.

A fenti bejegyzést a piszkozatok között találtam- két éve írtam meg. Egy hete fotóztam újra tökfőzeléket, akkor csirkemájjal készült, de van valahol fotó csirkenyakas változatban is. A máj is, csirkenyak is a szárnyhoz hasonlóan készült.

Hédit sikerült rábeszélnem, hogy megkóstolja, de azt nem sikerült elhitetni vele, hogy ez tényleg finom. Számomra az, én meglepő, de szeretem, s emlékeim szerint gyerekként is barátságban voltam vele. Most nyáron már kétszer főztem, talán még egyszer fogok- ha terem még a tök. De remélem, az éjszakai felhőszakadás megteszi a hatását. 

 

 

Töltött cukkini/tök

Nem túl nagy telken építkeztünk, de a virágoskert egy része hamarabb elkészült, mint a ház, az udvar végében pedig elejétől van egy néhány négyzetméteres zöldséges. A tavaly elkészült fűszerkert köré pedig tovább álmodtam egy darabka kertet, aminek megvalósításában segített Férjuram. Szeretném, ha kicsit nagyobb helyen élvezkedhetnék, de ennyivel is velejár a "már megint nem esik", "azok a fránya levéltetvek", "megint tönkrement az uborka", s így tovább jön a kisebb bosszúságok sora. Szeretem csinálni, olyan jó naponta végignézni, mi mennyit nőtt, s még jobb saját termésből ételt készíteni. Persze nem terem semmiből sem sok, de már többször rántottam cukkinit, főztem tökfőzeléket, zöldbablevest, terem az uborka s kezd érni a paradicsom. 

A nagyra nőtt cukkini sorsa is eldőlt: megtöltöttem, darált hússal. S mivel sok lett a töltelék, egy kisebb tököt is szüreteltem mellé. Így nem csak vacsora, másnapi ebéd is lett belőle, mindenki elégedettségére.

Hozzávalók:

• 2 nagyobbacska cukkini/tök
• 2 fej hagyma
• 2 húsosabb paprika 
• 3-4 evőkanál olaj
• só
• 1 kg darált hús
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• bors
• 3-4 evőkanál sűrített paradicsom 
• 1 kicsi cukkini
• 20-25 dkg sajt (trappista), reszelve

Így készült:

A cukkinit-tököt megmostam, hosszában kettévágtam, magos belét kanállal kivájtam, így négy csónakot kaptam.

A hagymát megpucoltam, a paprikát megmostam, mindkettőt apró kockákra vágtam. Az olajon megpároltam. A kicsi cukkinit megmostam, héjastul belereszeltem. Hozzáadtam a darált húst, sót, borsot, ételízesítőt, s időnként megkavarva, fedő alatt morzsásra pároltam. Belekerült a sűrített paradicsom, a reszelt sajt kicsit több, mint fele.

A cukkinit/tököt tepsibe pakoltam, elosztottam bennük a tölteléket.

180 fokos sütőbe tettem.

Mikor a tök megpuhult- beleszúrt villával ellenőrizem- rászórtam maradék reszelt sajtot, s addig tettem vissza a sütőbe, míg szépen ráolvadt.

 

Terveztem kevés kaprot és csombordot is tenni bele, de elfelejtettem. A tökfélékhez és a káposztához szeretem használni mindkettőt- no majd legközelebb. Mert biztos lesz legközelebb is, mindenkinek ízlett. Nálunk lévő Sógorom még érdeklődött is, hogyan készült. Hát így! 

Sűrített paradicsom helyett néhány friss paradicsomot is lehet beleaprítani. Ha pedig fiatal cukkinit-tököt használunk, ami még nem magos, a kivájt belsejéből is lehet beleaprítani belereszelt újabb tökféle helyett.

Néhány fotó dédelgetett kertecskémről: