Házi májkrém

 Nem egyszer eszembe jutott ez a kence, amit Anyukánk készített régen. Mikor legutóbb Nővéreméknél voltunk, újra átlapoztam a régi, lapokból álló, de igen értékes, Anyukám kézírását tartalmazó receptfüzetet. Jó néhány, még meg nem kaparintott receptet lefotóztam, de a fő cél a májkrém elkészítési módjának megszerzése volt. Ugyan nem határoztam el, hogy én most ezt el fogom készíteni, de úgy adódott, hogy két hozzávaló épp volt itthon, a harmadikat kevés zsírral helyettesítettem. Kíváncsian vártam a végeredményt, és.... sikerült elővarázsolni az évtizedek óta csak emlékeimben élő állagot és ízt. 

Persze nem tartottam be teljesen a receptet, de kétségeim ellenére felöntöttem tejjel, ami valahogy eltűnt, miközben főtt, s azon gondolkodtam, laktózmentes tejjel is működne-e? De miért is ne... Leírom, én hogyan készítettem, aztán azt, hogyan kellett volna.

Hozzávalók, nálam:

• 1 kg sertéscomb
• 1 kg sertésmáj
• 2 púpozott evőkanál zsír
• só
• 1 nagy fej hagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• bors

Így készült:

A zsírt az edény aljára tettem.

A húst és májat felkockáztam. A húson rajta hagytam a zsírosabb részeket is, amit egyébként nem szoktam. A kockákat a fazékba tettem, rászórtam a megpucolt, felaprított hagymát és fokhagymát, felöntöttem annyi tejjel, amennyi éppen ellepi. Egy púpozott teáskanál sót tettem rá, később, kóstolás közben még szükség szerint tettem rá egy-egy keveset. A vége fele borsot is daráltam rá.

A legkisebb lángon 6-7 órán keresztül rotyogott, fedő alatt. 

Másnapig hidegre tettem. 

Másnap ledaráltam, átkevertem, kisebb dobozokba tettem, hűtőbe pakoltam. Fogok belőle fagyasztóba is tenni, mert nem fog gyorsan elfogyni, jó kiadós adag lett belőle.

Darálás után még lehet sózni, ha szükséges, de elég ízesnek éreztem.

Eredeti recept:

• 1 kg hús
• 1 kg máj
• 1 kg zsírszalonna
• 1 nagy fej hagyma
• só. bors
• tej

Mindent összeaprítva, tejjel felöntve, sózva egész nap kis lángon kell főzni, másnap ledarálva, üvegbe téve kidunsztolta Anyukánk. Így tovább elállt.

A leleményesség egyik példája ez a recept is- annyi minden készült régen házilag, amit ma el sem tudunk képzelni, hogy nem csak a boltok polcairól tudjuk levenni. Egyik leghétköznapibb példa a majonéz. Ehhez például a tojás is otthon" készült": a tyúkok gondoskodtak róla.

Nagyon finom, sokkal, de sokkal finomabb, mint a bolti májkrém, amibe ki tudja, mi minden van. Jó néhány reggeli, tízórai, uzsonna vagy épp vacsora gondját megoldja. A kenyér is házi, csak a zöldség nem. 😉

Májkrémfasírt

Az utóbbi időben több cikket olvastam a gyerekkorombeli romániai helyzetről, a háttérről, és a kulisszák mögé is betekintést lehet már nyerni -valamelyest-, amiről akkoriban fogalmunk sem volt. Valóban nem volt könnyű, a mai életkörülmények között azt már el sem tudják képzelni, akik nem abban nőttek fel. De azért annyira nem volt keserves. Legalábbis a megélhetés. Soha nem éheztünk, nem nélkülöztünk. Más szempontból sokkal nehezebb volt. Az ember leleményes, s alkalmazkodik az adott körülményekhez, kihozza belőle a lehető legtöbbet. Mi legalábbis így tettünk. A boltokban alig volt valami, ugyanazzal a néhány fajta konzervvel volt végigrakva a hosszú polc. Májkonzervet lehetett kapni. Hát készült belőle fasírt- hasonlóan, mint az igazi, de hús helyett májkrém került bele. Meg majonézzel kikavarva is készítettük, kenyérre kenhető kencének. Ez is finom volt. De idejét sem tudom, mikor készítettem utoljára. Most hogy eszembe jutott, sort fogok rá keríteni.

Bár lejártak azok az ínséges idők, de néha eszembe jutnak s elkészítem azokat az ételeket. 

Hozzávalók:

• 1 nagy doboz májkrém
• 4 tojás
• só, bors
• 1 gerezd fokhagyma
• zsemlemorzsa
• olaj és/vagy zsír a sütéshez

Így készült:
A májkrémet villával szétnyomkodom, majd elkeverem a tojásokkal, kevés sóval és borssal, végül annyi zsemlemorzsával, hogy formázható masszát kapjunk.
Kanállal kis halmokat raktam a forró olajba, s közepes lángon mindkét felét világosra sütöttem.
Ezúttal paradicsomot ettünk hozzá, de bármilyen zöldséggel finom.
Zsemlemorzsa helyett szikkadt kenyeret is lehet belemorzsolni.