Cukkinis palacsinta

 Lassan két hónapja nem esett nálunk eső. A mellettünk többször elsuhanó esőfrontok széléből kaptunk ugyan több szelet meg némi csepergést, vagy egyperces esőcskét, de semmi számottevő csapadék nem jutott a kertecskémnek. Locsolunk, de legalább nem hiába. Tökből már túltermés van, s próbálom változatosan elkészíteni, de akkor sem ehetjük minden nap. Legutóbb placsintába reszeltem bele egy csinos cukkinit, sajttal együtt, s ehető lett. Tejföllel és még több sajttal töltve egész finom lett.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 1 púpos teáskanál só
• 3 tojás
• 0,5 dl olaj
• 1 l tej
• 1 kis cukkini
• 15 dkg reszelt sajt
• 1 kis csokor kapor
•  tálaláshoz tejföl, reszelt sajt
• a sütéshez kevés olaj

Így készült:

A cukkinit megmostam, hájastul lereszeltem. A sajtot szintén lereszeltem.

A lisztet, sót tálba tettem, beleütöttem a tojásokat, az olajat is beleöntöttem és előbb kevés tej, majd a többi fokozatos hozzáadásával kikevertem. Végül belekerült a reszelt cukkini és sajt, az apróra vágott kapor.

Hagytam a masszát keveset pihenni, majd pici olajjal megkent serpenyőben vastagabb palacsintákat sütöttem. Hagytam őket kicsit jobban megpirulni.

Jó nagy adag lett, szinte egy palacsintával jól lehet lakni- főleg, hogy előtte nagy tényér zöldbablevest is megettem. 

Pihenés, kávézás közben recepteket böngészek, néha el is mentem vagy képernyőfotót készítek az elkészítésre méltónak találtakról, de leginkább kicsípek egy-egy nekem tetsző mozzanatot, ami aztán alkalomadtán előszökken a fejemből, s készítek valami hasonlót. Cukkinis palacsintát is láttam valahol, aztán nekiláttam a szokásos palacsintamasszámat alkalmazva. 

Krumplis-sajtos sós keksz

 Az ugyanannyi lisztet-túrót-margarint tartalmazó sós süti hatására sütöttem már sajttal is, s egy ideje azon morfondíroztam, mi lenne, ha mindezek mellé még krumpliból is ugyanannyi kerülne. Jó ideig őrizgettem a gondolatot, mire tett is követte. Nagy megelégedettségemre. Tényleg finom lett, kellemesen rágcsálható sós harapnivaló:

Hozzávalók:

• 40 dkg főtt krumpli
• 40 dkg liszt
• 40 dkg margarin
• 40 dkg sajt
• 1 teáskanál só+ 1 nagy csipettel
• 1 tojás lekenni

Így készült:

A sajtot ( 3 féle volt vegyesen, amilyeneket otthon felleltem) és krumplit a reszelő kis lyukú oldalán lereszeltem és a liszttel meg margarinnal összegyúrtam.

Nyújtottam, felvert tojással lekentem, négyzetekre vágtam, tepsibe pakoltam, 190 fokos sütőben pirulásig sütöttem.

Nem valami bonyolult recept, az elkészítés sem hosszadalmas. 

A fotók elárulák, hogy még húsvéti sütemény. Akkor is nekibuzdultam, hogy írok, aztán elmúlt. Kellett valaminek történnie, hogy visszatántorítson ide. 

Kapros-juhtúrós tekercsek

 Tegnap a nap nagy részében sütöttem. Csak négyfélét. 😃Azért, mert Férjuram fiúsbuliba készült, mert kis vendégünk van, mert az adóbevallásomért cserébe sütit ígértem, mert... végre nincs annyira meleg. Megdagasztottam-gyúrtam sorra az összeset és nyújtottam-töltöttem-formáztam- kentem-szórtam-pakoltam, ami művelet épp jött sorra. A sütő közben soha nem volt üres. Meg én sem unatkoztam- mondjuk amúgy sem szoktam. A felhasználásra váró és az otthon fellelhető alapanyagok adták az ihletet, s egyik sem recept után, hanem saját ötlet alapján készült. Ez lett a kedvencem- a tavaly fagyasztóba rakott, erdélyi juhtúróval töltöttem:

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 1 teáskanál só
• 10 dkg margarin
• 10 dkg zsír
• 2,5 dl tej
• 1 mokkáskanál cukor
• 2 dkg élesztő
• 1 tojás

A töltelékhez:

• 25 dkg juhtúró
  
• 20 dkg reszelt sajt
• nagy csipet só
• kanálhegynyi bors
• 2 evőkanál natúr joghurt
• 3 tojsáfehérje
• 1 kis csokor kapor

• + 1 tojás lekenni, szezámmag beszórni

Így készült:

A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne az élesztőt, hagytam felfutni.

A lisztet, sót tálba tettem a zsírral és margarinnal együtt, elmorzsoltam. Hozzáadtam a tojást és élesztős tejet, összegyúrtam- könnyen gyúrható, de nem túl lágy tésztának kell lennie. Megdagasztottam, majd letakarva hagytam megkelni.

A töltelékhez valókat összekevertem- egész tojást terveztem beletenni, de volt 3 maradék fehérjém- ez került bele enyhén felverve, a kapor pedig apróra vágva. 

A megkelt tésztát téglalap alakúra nyújtottam, hosszában 3 egyforma szélességű csíkra vágtam. a tölteléket szintén harmadoltam. A tésztacsíkok közepén egy csíkban végigigazítottam a tölteléket, a tésztaszéleket ráhajtottam és úgy fordítottam, hogy a hajtás legyen alul. A töltött csíkokat tepsihosszúságúra szabtam és sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam, helyet hagyva közöttük. Kissé lelapíttam és éles késsel feldaraboltam, úgy 3 ujjnyi darabokra. 

Lekentem felvert tojással, beszórtam szezámmaggal és ment is a 190 fokos sütőbe. Addig sült, míg világosra pirult.

Sütés után a vágások mentén széttörhető. 

Én nagyon szeretem a juhtúró-kapor párost, de nem mindenki osztozik az ízlésemben. Szerencséjére Férjem időközben megkedvelte a kaprot, mert előszeretettel használom nem csak juhtúró párjaként, de káposztás, tökös ételek kísérője is. 

Rozmaringos sajtos keksz

 Az előző keksszel egy napon készült sütemény. Hasonló módszer, telefonnal fotóztam, amik feltöltve nem túl előnyösek. Ezért megismételtem fényképezőgéppel, hogy szalonképesebb legyen. 

Nem újság, hogy igencsak szeretem a sós ropogós süteményeket. Az édes mellé szinte mindig sütök sósat is. Vagy kelt tésztából pogácsát, kiflit, csigát, vagy stanglit vagy hasonlót, más formájúra szabva. Most négyzetekre, vagy téglalapra, melyik hogy sikerült. Bazsalikomot terveztem bele tenni, de a fűszeres dobozva nyúlva elsőként rozmaring került e kezembe. Gondoltam, azzal sem lehet rossz. Nem is lett. 

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 1 púpos teáskanál só+ 1 nagy csipet
• 20 dkg margarin
• 15 dkg zsír
• 30 dkg reszelt sajt
• 1 tojás
• 1 teáskanál morzsolt rozmaring
• + 1 tojás lekenni, szezámmag beszórni

Így készült:

Legelőbb lerszeltem a sajtot. Trappistát használtam, de más, tetszés szerinti is megfelel.

A lisztet elvegyítettem a sóval, majd elmorzsoltam a margarinnal, zsírral, ezt követően a reszelt sajttal is, közben belekerült a rozmaring is. Hozzáadtam a tojást és kemény tésztát gyúrtam belőle.

Egy órányi pihentetés után kinyújtottam, felvert tojással lekentem, szezámaggal szórtam be a tetejét.

Derelyemetszővel négyzetekre vágtam a tésztát.

Tepsibe pakoltam, 180 fokos sütőben pirulásig sütöttem. Nem kell túl sötétre sütni, világosbarna színt kapjon. 

Roppanós, napok múlva is élvezhető sós rágcsálnivaló lett belőle. A rozmaring íze nem túl erősen érzett rajta. Ha frisset használok, valószínűleg jobban dominál, de nem volt kedvem kicaflatni a kertbe. Kakukkfűvel vagy bazsalikommal is el tudom képzelni, sőt, meg is fogom sütni. 

Medvehagymás keksz

 Idén is elmentünk medvehagymát szedni, bár igencsak az utolsó pillanatban: már szép nagyra nőttek a levelek és kezdtek megjelenni a bimbók a hajtások tövén. Akkor frissiben áramlottak az ötletek, mire fogom felhasználni a kirándulás közben beszerzett leveleket- egy megvalósult, kétszer is: sós ropogtatni valót sütöttem. Először nem fotóztam le, mint ahogy az utóbbi időben általánossá vált, másodjára húsvétra gyúrtam össze, akkor is csak tálalás előtt készült róla sebtiben felvétel. Közben eltelt a húsvét, s lassan eltelik a tavaszi szünet is. S csak most szántam időt rá, hogy ránézzek a blogra is. 

Ha már itt vagyok, megírom a receptet:

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 1,5 teáskanál só ( 1 púpozott, egy csapott)
• 1 csomag szárított élesztő
• 30 dkg margarin
• 20 dkg reszelt sajt (trappista)
• 10-12 medvehagymalevél
• 2 tojás sárgája
• 2 dl habtejszín
• + 1 tojás lekenni, tetszés szerinti mag leszórni

Így készült:

A lisztet elvegyítettem a sóval, élesztővel, összemorzsoltam a margarinnal, majd a sajtot is elvegyítettem benne. Hozzáadtam az apróra vágott leveleket, tojássárgát, tejszínt és összegyúrtam. Keményebb tésztát kaptam. 

Hagytam pihenni egy órányit, majd kinyújtottam, négyzetekre vágtam, felvert tojással lekentem, maggal szórtam be. Első alkalommal köménymag, most lenmag került rá.

Tepsibe pakoltam, 180 fokon világos barnára sütöttem.

Roppanós, finom rágcsálni valók lettek. 

Medvehagyma kerülhet bele több is, kevesebb is- én nem viszem túlzásba, ne legyen erőteljesen fokhagyma íze. A tejszín pedig véletlenül se cukrozott legyen!

A medvehagyma lelőhelye a Börzsöny lába, Borsosberényből indulva: a vonatállomásnál lehet parkolni, bár tovább is lehetne autóval menni, de mindig nagy a sár, óriási keréknyomok teszik járhatatlanná az út egy szakaszát személyautók számára. Sebaj, gyalogolni egészséges. A Makkos-vadászkastélyt kell megcélozni, környéke terítve van az egészséges levelekkel. Idén új lelőhelyet fedeztünk fel: tovább mentünk az út bal oldalán, a patak fölött elkanyarodó úton, mely mentén végig zöldellt a medvehagyma. Egy tisztásba torkollott az út, ott szedtünk egy adagot- közel sem két kilót, annyi a személyenként szedhető mennyiség. A kastélyt is érdemes közelebbről megvizslatni- sajnos elhagyatott, de így is látványos. Ha tovább megyünk az úton, Pénzásásra jutunk, ahol a turistaház mellett fedett helyen ebédelhetünk meg a magunkkal hozott elemózsiából. 

Az említett tisztás

Makkos-vadászkastély

2023. márciusában

Pénzásási Erdei Turistaház

Pénzásás

Sajtos háromszögek

 Vajdasági sós néven találkoztam több helyen hasonló recepttel. Korábban készítettem már így formázott kelt tésztából készült süteményt, paprikásat biztosan. Most egy fotó juttatta eszembe, ami internetes barangolásaim során jött velem szembe, s eldőlt a hétvégi sütemény mibenléte. Csak ketten voltunk ezen a hétvégén, s próbálkozok ennek megfelelő adagokat sütni-főzni, persze többnyire sikertelenül- így "csak" hetven dkg lisztből dagasztottam tésztát. Még arra is rávettem magam, hogy sebtében lefotózzam a konyhai produktumaimat, mert az utóbbi időben ezt igencsak elhanyagoltam. Így -bár rengeteg elmaradás van korábbi évekből- van friss közzétenni való is. 

Hozzávalók:

• 70 dkg liszt (ennek úgy harmada rétesliszt)
• 1,5 teáskanál só (egy púpozott meg egy csapott)
• 3 dl tej
• 3 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 1 tojás
• 1,5 dl olaj
• 2-3 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 10 dkg hideg vaj
• 20 dkg sajt (trappista)
• + 1 tojássárga lekenni
• szezámmag beszórni

Így készült:

A tejet megmelegítettem, annyira, hogy kellemes legyen a kéznek. Elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Miközben ez tette a dolgát, a liszteket elvegyítettem a sóval, majd az olajjal elmorzsoltam. Belekerült a tojás és élesztős tej, gyúrni kezdtem. Előbb 2 evőkanál tejfölt tettem hozzá, de kellett még egy kevés, hogy ne legyen kemény a tészta. Megdagasztottam, hagytam megkelni. 

Mikor megkelt, kinyújtottam, téglalap alakúra, hosszúkásra. Ráreszeltem a hűtőből kivett vajat, majd a sajtot is, úgy ügyeskedve, hogy mindenhova jusson belőle. Felcsavartam a tésztát, mint a kalácsot, s felvágtam- egyszer innen, egyszer onnan átlósan, hogy háromszögeket kapjak.

Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam, egymáshoz egész közel, mert hajlamosak az eldőlésre. Lekentem tojássárgával, szezámmaggal szórtam és 180 fokos sütőben pirosra sütöttem.

Frissen nagyon finom, puhán roppanós volt, de másnapra is megőrizte puhaságát. Ma ez lett volna a tízóraim, ha itthon nem felejtem, meg Férjemnek a napközbeni energiaadója. 

Aszalt paradicsommal-sajttal töltött csirkemell

 Már egy hete tombol a szabadság, azóta noszogat egy mélyre lökött gondolat, hogy üljek le blogot írni. Most sikerült felszínre törnie a temérdek másik elraktározott szándék alól. Köszönhető ez az általam nem igazán jól viselt melegnek is. Vagyis inkább forróságnak. Ami kivesz belőlem minden tettvágyat.

Az elműlt tanév nagyon hosszű volt, kimerítő, minden plusz energiát igénybevevő, a több évközi szabadság ellenére is. Nagyon látszik ez a blogon- mindamellett, hogy időnként lefotóztam ugyan a konyhai ténykedéseimet, de nem jutott szellemi kapacitás megfogalmazni gondolataimat. 

Végigpörgettem az ételfotókat- rengeteg van, amiről nem készült bejegyzés, Van, amiről azt sem tudom, közzétettem-e, vagy hogyan készült. Sok piszkozatban, részben megírt recept van. Lenne, mit írogatni, néha kedvem is lenne. Olyan gondolatom is volt, hogy elengedem ezt a vonalat. Még azért egy vékonyka fonal köt hozzá.

Most nem egy sütit hozok, hanem főételt. Elmúlt hétvégére készült, nem csak nekünk, Fiam is itthon volt. Ma csak joghurtos káposztát ettem hozzá.

Hozzávalók:

• 2 nagy csirkemell
• só, bors, paprika keveréke
• 1 üveg aszalt paradicsom
• 20 dkg krémfehér sajt
• 1-2 ágacska rozmaring és kakukkfű

Így készült:

A sajtot csíkokra vágtam. A paradicsomról az olajat a sütőedénybe öntöttem, beledobáltam a megmosott, kisebb darabokra tépett zöldfűszert is.

A csirkemellett vékony szeletekre vágtam. Mindkét felé megszórtam a fűszerkeverékkel- só, bors, paprika egyvelegével. A szeletekre raktam egy darab sajtot, egy vagy két aszalt paradicsomot, mérettől függően.  Feltekertem, a tepsibe raktam. Egymás mellé pakoltam a tekercseket, a husiszelet végével lefele, hogy ne tekeredjen le. 

180 fokos sütőbe tettem, s addig sült, míg megpirult kissé a teteje. 

Bolti aszalt paradicsomot használtam, a saját készítésű már elfogyott. Én kimondottan szeretem, Férjem kevésbé. Ebben a husiban is ízlett. Nem először készült, s nem is utoljára, az biztos.

Petrezselymes krumpli készült hozzá, de ebben a nagy melegben jobban esett csak káposztasalátával- a szeletelt káposztát csak sóztam kicsit, s annyi joghurttal kevertem el, hogy jól bevonja-átjárja.

S hogy mennyire vagyok hatékony: tegnapelőtt kezdtem el írni ezt a bejegyzést... 😀

Túrós apró pogácsa

 Korábban megírt receptekből élek- néhány kattintásra még maradt energiám.

Ha már belelendültem, abba sem hagyom az elmulasztott receptek lejegyzését. Ugyanakkor készült, mint a répakocka, sőt, édes túrós is sült aznap, majd az is következik. Csak egy sima hétvége volt, de ilyenkor mindig többet sütök, legyen mivel útjukra indítani a gyerekeket. Előfordult, hogy egyikük sem jött haza hétvégén, s voltam olyan elvetemült, hogy semmit sem sütöttem. Egyébként meg túlzásba is szoktam vinni. 

A pogácsa számomra megunhatatlan. Nincs visszatérő recep, mindig az aktuális kedvem-lehetőségem- kéznél lévő alapanyag szerint készül. Akárcsak az is. 

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 25 dkg margarin
• 25 dkg zsír
• 25 dkg túró
• 2,5 teáskanál só
• 2 tojás
• 2 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 3 dkg élesztő
• + 1 tojás lekenni, reszelt sajt, magvak

Így készül:

A tejet megmelegítettem, elkeverem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet elvegyítettem a sóval, elmorzsoltam benne a margarint és zsírt, majd a túrót is. Hozzáadtam a tojásokat és élesztős tejet, összegyúrtam. Ha nem állna össze, vagy kemény a tészta, még kerülhet bele tej. 

A megdagasztott tésztát letakarva hagytam egy órát pihenni.

Kinyújtottam, apró pogácsaszaggatóval kivágtam, tepsibe pakoltam. Felvert tojással lekentem, reszelt sajttal szóram be nagyobbik részét, a többit szezámmaggal.

180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.

Nem pihe-puha, inkább roppanós pogácsák lettek. 

Napraforgómagos sós keksz

Amikor Hédi is elment itthonról egész nyárra, azt mondtam, nem is fogok sütni-főzni. Minek? De nem tartott sokáig letörtségem, azaz hiányolom nagyon a gyerekeket, de a konyhában forgolódást nem hagytam ki huzamos ideig. Munkából hazatérő Férjuram elé ételt kell tenni. A sütést is csak egy hétvégén hagytam ki, következőn mindjárt kétfélét is sütöttem. Egyik ez a sós volt. 

 Hozzávalók:

• 70 dkg liszt (fele rétesliszt)
• 2 teáskanál só
• 25 dkg margarin
• 15 dkg zsír
• 1 csomag szárított élesztő
• 25 dkg reszelt sajt
• 1 tojás
• 3 evőkanál joghurt
• napraforgómag a tetejére
• 1 tojás lekenni

Így készült:

A liszteket tálba tettem, elvegyítettem a sóval, száraz élesztővel, elmorzsoltam a zsírral és margarinnal. A reszelt sajttal is elvegyítettem, majd a tojás és joghurt hozzáadásával összegyúrtam. A tészta könnyen formázható kell legyen- ha túl lágy, még 1-2 evőkanál liszt kerülhet bele, ha kemény, kevés joghurt.

Fél órányi pihentetés után kinyújtottam, felvert tojással lekentem, napraforgómaggal beszórtam. Derelyemetszővel felkockáztam, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam.

190 fokos sütőben szép pirosra sütöttem. Fontos, hogy megpiruljanak, akkor lesz ropogós.

Finoman roppanós lett, pont, ahogy szeretem. Ki is tettem magamért az elfogyasztásában. Kirándulni is vittünk belőle- a bujáki vár volt a cél, úgy 32 fokban. 

Voltunk már Bujákon, akkor a Sasbérci Kilátó volt a cél, s útbaejtettük az aprócska, ámde látványos Kálváriát. Most sem hagytuk ki. Némi kóválygás után megtaláltuk a várhoz vezető alaposan kitaposott ösvényt is- nem az úton, hanem az erdőn keresztül mentünk, hogy útba ejthessük a Kálváriát is. Nem igazán tobzódik útjelző táblákban a hely- pedig csodálatos látnivalói vannak. De legközelebb jobban fogunk tudni tájékozódni. A vár olyan állapotban van, mint aminek nincs gazdája- mintegy 400 éve. De így is rá lehet csodálkozni az eltelt időnek és növényzetnek dacosan ellenálló falmaradványokra, egy, ma is álló boltív mesterien elhelyezett köveire.