Almás sütemények

 A legutóbbi almás pite adta az ötletet, hogy összeállítsak egy "csokrot" az ezzel a gyümölccsel készült sütikből. Végigpörgettem az almás sütik címkét, van már jó néhány, egész hasonlók is, meg olyan is, amiről el is feledkeztem. A legnépszerűbb egyértelműen az almás pite, Sógorom nagy rajongója, meg egy kis tanítványom is volt, akinek az "almás piti" volt a kedvenc sütije. De számtalanféle-képpen felhasználtam süteményekbe, édességekbe. 

Alma... ha gyümölcs, akkor biztos, hogy elsőként ez jut eszünkbe. Télen mindig van itthon, s megszívlelve a "napi egy alma az orvost távol tartja" mondást, fogyasztjuk is becsülettel. Mi mindig a szomszéd faluban szerezzük be- megérdemelnek egy kis reklámot: az Ipoly 2000 Fruct Kft. Ipolydamásdon található kertészetéből. Már megnyitottak, jelenleg kedden 12-17 és szombaton 8-13 óra között lehet náluk vásárolni. A gyümölcs már le van szedve, ládából lehet válogatni. Télen is nyitva vannak, a hűtőházukban tárolt sokféle almából lehet betárazni egy időre. Megér egy kiruccanást a Dunakanyarba...

Miért is van igaza a fenti mondásnak? Az alma rendszeres fogyasztása - leginkább héjastul- támogatja a szív- és érrendszert,  antidioxáns hatású vegyületeket tartalmaz, vitaminokban gazdag, tele van rostokkal. (Forrás) Persze mindez nyersen, de egy házi almás pite is egészségesebb, mint a feldolgozott édességek. Akkor almás finomságok következzenek: az Almás süti címkére kattintva megtalálható az összes, én egy részét emelem itt ki- lehet válogatni. A receptek a képek alatti feliratra kattintva érhetők el.

Almás krémes szelet

Novemberi süti

Pudingos almás leveles tésztából

Almatorta sütés nélkül

Kekszes almás

Almás-diós kuglóf

Karamelles almás süti

Almás piskóta

Almás krémes

Almás habos sütemény

Almás búbos

Almás pite

Omlós almás pite

 Férjem rám "parancsolt", hogy vegyek vissza a sütésből, mert eltökélte, hogy lead tíz kg-mot. Egyrészt meglehetősen önfejű vagyok, nekem aztán ne mondják meg, hogy mikor és mit csinálhatok, másrészt úgyis kijátszom a rendeletet-  most épp azért sütöttem, hogy vihessen magával harapnivalót az újabb fiús bulira. Idén még nem készült almás pite, hát amúgy is itt volt az ideje. 

Hozzávalók:

A tésztához:

• 50 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 10 dkg cukor
• csipet só
• 15 dkg zsír
• 10 dkg margarin
• 1 tojás
• 2-3 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 1,5 kg alma
• 4 evőkanál cukor
• 1 mokkáskanál mézesfűszerkeverék/ fahéj
• 3 evőkanál gríz
• + porcukor a tetejére

Így készült:

Az almát megmostam, héjastul lereszeltem. 

A tésztához a lisztet, sót, cukrot, sütőport elvegyítettem, elmorzsoltam a zsírral és margarinnal. Hozzáadtam a tojást és kanalanként annyi tejfölt, hogy könnyen gyúrható tésztát kapjunk. 

A reszelt almát kicsavartam, belekerült a cukor, mézesfűszer, gríz és összekevertem. 

A tésztát két részre osztottam- egyiket kinyújtva a tepsi aljára tettem, rásimítottam az almát, befedtem a másik felével a tésztának. Villával megszurkáltam, 180 fokon pirulásig sütöttem.

Még melegen szórtam rá porcukrot. 

Én nem szoktam előre megpárolni az almát- így tanultam Anyukámtól s maradt ez a bevált módszer. 

A tészta pedig a zsírtól-margarintól puha, omlós. Férjem -fogyás ide vagy oda- jó ízűen evett belőle. 😃

Hogyan tovább? Alma leveles tésztában

 Nem szoktam kibeszélni a munkámat. Annyit róla, hogy már korábban megfordult a fejemben, hogy felmondok, de amikor komolyra fordult volna, elbőgtem magam. Így maradtam. Talán az a baj vele, hogy mindent nagyon a szívemre veszek, így folyamatosan hurcolok magammal valami plusz terhet. Nem tudom nem hazahozni a munkát. Elsőseim voltak, "csak" tizenkilenc, s persze annyiféle gyerkőc. Nagyon tudom szeretni őket, a legvásottabbat is. Szeretek tanítani, erre vagyok berendezkedve. Teljes gőzzel toltam végig a tanévet, ez abból is látszik, hogy alig írtam a blogra. Estére, mikor időm lett volna rá, már gondolkodni sem akartam. A tanév végén pedig hoztak egy döntést, ami az igazságérzetemet ugyancsak felzaklatta. Két hétig tipródtam, közben gyakran elsírtam magam, itthon meg diadalmasan böködték az oldalamat a "mondj már fel" jeligével, de ez a lehetőség sem nyugtatott meg. Hogy hagyjam cserben a kis leendő másodikosaimat? Miközben a termemben pakoltam ki a szekrényemet és sok mindent kidobtam, született a köztes ötlet: csak részmunkaidőben vállalom a következő tanévet, s közben eldöntöm, mit is akarok csinálni. Valamit biztosan. 

Most, hogy nyakunkon az újabb tanév, a nyugtalanság is megjelent- azzal zárta beszélgetésünket amúgy csupaszív és nagyon laza Igazgatónk, hogy őszig még sokminden változhat. Ebben biztos voltam, és vagyok- csak nem számomra előnyösen. Szóval egyáltalán nem lelkesen indulok neki ennek a tanévnek... De a részmunka mellett fennmaradó időt szeretném a blogra, blogokra szánni. A többes számról később. S majd a gyakorlat eldönti, ezúttal mennyire áll közel hozzá az elmélet. S ha már kipanaszkodtam magam, keresek egy receptet is hozzá.😀Végiggörgetve a korábbi fotókat, egy egyszerű, mutatós és nagyon finom sütire esett a választásom:

Hozzávalók:

• 1 csomag leveles tészta
• 4 nagyobb alma
• 3-3 evőkanál cukor és darált dió
• 1 tojás

Így készült:

A leveles tésztát kinyújtottam, ujjnyi csíkokra vágtam. A diót és cukrot összekevertem. 

Az almákat megmostam, úgy 1 cm-es karikákra vágtam. A magházas részt hegyes késsel kikanyarítottam, hogy a közepe lyukas legyen.

Egy-egy csík tésztát áttekertem az almaszeleteken, a tészta végét mindig a lyukon "átfűzve". Felvert tojással lekentem, a diós-cukros keverékbe megmártottam, így pakoltam tepsibe.

180 fokos sütőben pirulásig sütöttem.

Már hetekkel ezelőtt megírtam a bejegyzés panaszkodós részét- s még mindig azon gondolkodom, közzétegyem-e. Az én nyűgöm, én döntésem, s annyira van köze a bloghoz, hogy ennek következtében szeretnék több időt szánni rá. S elindulni valamerre, ami eldönti, hogyan tovább...

Diós-almás pite

 Most éppen ez a süti a sztár nálunk, sorozatban többször elkészült.

Megvagyok, csak éppen nem volt időm, s nem mellékesen kedvem se, mert ha az lett volna, csak-csak szakítok rá egy fél órácskát néha. Volt néhány fellángolás, elhatározás, amikor egy-egy különösen finomra sikerült új sütemény került ki a kezem alól, meg mikor Fiam mondta, hogy népszerűsítette a blogomat a laborban, s többen mondták, hogy ők már ismerik- ez léleksimogató volt, de nem eléggé. Megvártam az őszi szünetet, amit idén különösen vártam. Csak két hónap telt el az iskolakezdéstől, de máris lemerültem szellemileg. Szeretnék beiktatni egy semmittevő napot is, de nem engedi a lelkiismeretem: sok mindent elhanyagoltam, amit pótolni kell, sulis teendőim is vannak, s egy továbbképzést is a nyakunkba sóztak, amit november végéig teljesíteni kell- a kezdeti kíváncsiság hamar közönnyé alakult át, így nagyon nyögvenyelősen haladok vele. Nem úgy a sütéssel-főzéssel, főleg, ha jönnek haza a gyerekek. Olyankor a konyhában töltöm az időm, meg velük. Főleg, hogy idővel egyre ritkulnak a gyerekes hétvégék is. A szokásos hosszabb távollét utáni magyarázkodást követően rátérek a sütire is.

Van a szomszéd faluban, Ipolydamásdon egy gyümölcsös, ahonnan be szoktuk szerezni a télire való almát- meg hagymát, krumplit, frissen préselt gyümölcslét. Egyszerre nem sokat, mivel hűtőházukból télen is lehet vásárolni, így nem fonnyad ránk az alma. No, ebből készült almás pite, már háromszor is az őszön. Dióval szórtam meg a tetejét, ez tette a szokásosnál is kapósabbá. Persze fotó csak egyszer készült róla, az is ilyen hevenyészett telefonos:

Hozzávalók:

A tésztához:

• 45 dkg liszt
• csipet só
• 10 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 25 dkg margarin
• 2 tojás
• 1-2 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 8-10 nagyobb alma
• 20 dkg cukor
• 1 teáskanál fahéj
• 3 evőkanál gríz

A tetejére:

• 1 tojás lekenni
• maréknyi durvára vágott dió

Így készült:

A tésztához a lisztet, sót, cukrot, sütőport elvegyítettem, majd összemorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojásokat és kevés tejfölt. Miközben gyúrtam, ha még szükségét éreztem, tettem hozzá- könnyen gyúrható, ruganyos tésztát kell kapnunk. 

Míg a tészta pihent, elkészítettem a tölteléket: az almákat megmostam, majd héjastól lereszeltem. Kicsavartam a levét, majd elkevertem a cukorral, fahéjjal, grízzel.

A tésztát két részre osztottam: felét tepsi méretűre nyújtva, kikent tepsibe helyeztem (28×32 cm-es tepsit használtam), elosztottam rajta a tölteléket, elegyengettem. A másik kinyújtott tésztalappal befedtem. Villával megszurkáltam, felvert tojással lekentem, vágott diódarabokkal megszórtam. Első alkalommal a tetejére kevés kristálycukor is került, ez aztán elmaradt.

180 fokos sütőben pirulásig sütöttem.

Porcukorral is be lehet szórni, de nekünk így épp elég édes volt. Az almás pite dió nélkül is kedvelt nálunk, de így egy fokkal finomabb volt: a megpirult dió adott neki egy plusz finom ízt. 

Almás-tökös pite

Amikor töklevest főztem, a megmaradt fél tökről a gyümölcskosárban lévő hat almára vándorolt a tekintetem, aminek pite lett volna a sorsa, de keveseltem tölteléknek. Ekkor villant be az ötlet, hogy hozzáreszelem a tököt, így elegendő lehet. Kíváncsi voltam a végeredményre- kellemes meglepetés volt, teljesen almáspite megjelenése és íze volt.

 Hozzávalók:

A tésztához:

• 45 dkg liszt
• 1 csipet só
• 10 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 12 dkg margarin
• 10 dkg zsír
• 2 kicsi  tojás
  
• 1 evőkanál joghurt/tejföl

A töltelékhez:

• 6 közepes alma
• 50 dkg tök (tisztán mérve)
• 20 dkg cukor
• 1 teáskanál fahéj
• 4 evőkanál gríz

Így készült:

A tésztához összegyúrtam a hozzávalókat: előbb a lisztet, cukrot, sót, sütőport elvegyítettem, elmorzsoltam a margarinnal és zsírral, majd a tojásokkal és joghurttal összegyúrtam. 

Miközben a tészta pihen, az almát lereszeltem, kicsavartam. A tököt is lereszeltem- ezt elmulasztottam kicsavarni, sok levet engedett összekeverve a cukorral. A töltelék minden hozzávalóját összekevertem.

A tésztát két részre osztottam, mindkettőt tepsi méretűre nyújtottam. 

Az egyiket kiknet tepsibe tettem, rákanalaztam-simogattam a tölteléket, a másik lappal befedtem. Villával megszurkáltam.

190 fokos sütőbe tettem, szép pirosra sütöttem.

Kisülés után porcukorral szórtam.

Teljesen almáspite íze volt, és, bár tartottam tőle, az alsó lapot sem áztatta meg a lucskos töltelék. Legközelebb a tököt is kicsavarom. S közben azon agyaltam, milyen lenne, ha csak reszelt tök kerülne a lapok köz, cukrosan-fahéjasan? 

Almás kevert süti

Ez a hétvége olyannak ígérkezett, hogy egyik gyerekünk sem lesz itthon. Hédi ugyan minden pénteken hazajön, de most koncertről buliba ment, onnan 24 órás makettmaratonra jelentkezett. Én meg olyan menüt terveztem, amit Leányzónk kevésbé kedvel. Szombat este aztán mégis felhívta az Apját, érte tud-e menni a makettezés végeztével. Így gyorsan agyalni kezdtem, hogy a már elkészült csülökpörkölt és mazsolás süti mellé mit is rittyentsek, amit Ő is kedvel. Így míg Férjuram elment lányunkért, én második menüt sütöttem-főztem. Ez a süti előző nap elkészült- ha tudom, hogy mégis hazaugrik kisebbik egyetemistánk, kihagyom belőle a mazsolát- ugyanis azt számomra érthetetlen módon nem szívleli. Én annál inkább.

 Hozzávalók:

• 5-6 közepes-kisebb alma
• 3 nagy tojás
• 20 dkg cukor
• 1 mokkáskanál fahéj
• 32 dkg liszt (fele rétesliszt)
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 2 dl olaj
• 1 dl tej
• maréknyi mazsola
• maréknyi dió a tetejére

Így készült:

Az almákat megpucoltam, lereszeltem.

A diót feldaraboltam.

A tojásokat elkevertem a cukorral, fahéjjal, jó alaposan. Hozzáadtam a szódabikarbónával elvegyített lisztet és az olajat, elkevertem. A tejjel lazítottam. Végül beleforgattam a reszelt almát és a mazsolát.

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam.

A darabolt diót a tetejére szórtam.

180 fokos sütőbe tettem, tűpróbáig sütöttem.

Az almák pucolásától és reszelésétől eltekintve gyorsan kész, s ugyanannyira finom: tömör, szaftos, mégis puha, kellemesen harapható, fahéjas-almás ízű, a tetején a megpirult diódarabkák pedig a hab a tortán ebben az esetben. Szóval egyszerű és nagyszerű sütemény.

Almás és túrós bukta

 Nem tudom, hogy illendő-e még ilyentájt boldog új évet kívánni, de idén most írok először a blogra. Nem, nem volt semmi gond, csak elfoglalt voltam. Nagyon. Úgy két hete már írni akartam, de épp lemerült a fényképezőgép, s mire feltöltöttem, kiválogattam, körbevágtam a fotókat, már igencsak későre járt. Azóta megint gyűlt nagy adag közzétenni való, de valahogy a hozzá szükséges idő nem akar összejönni. 

Ezt a hétvégét pihenésre szántam. Semmi munkahelyi dolgot nem akarok látni. A pihenés az nem egészen jött össze délutánig, mert egyik házi munka vonzotta maga után a másikat. Meg főztem, holnap ne kelljen, s mit csináltam még? Hát persze, hogy sütöttem! Csak buktát. A múlt hétről maradt csomag túró és néhány fonnyadt alma adta az ötletet.

Hozzávalók:

A tésztához:

• 4,5 dl tej
• 1+2 evőkanál cukor
• 4 dkg élesztő
• 1 kg liszt
• 1 teáskanál só
• 15 dkg zsír
• 1 egész tojás+ 2 sárgája

A túrótöltelékhez:

• 50 dkg túró
• 5 evőkanál cukor
• 1 citrom lereszelt héja
• 2 tojásfehérje
• 3 evőkanál gríz

Az almatöltelékhez:

• 5-6 alma
• 2-3 evőkanál cukor
• kevés fahéj vagy mézesfűszer
• 1 evőkanál gríz
• + 1 tojás s lekenéshez

Így készült:

Előbb az almával foglalatoskodtam: megpucoltam, felaprítottam, kevés cukorral fedő alatt párolódni tettem. A cukor mennyisége ízlés, illetve almafüggő. Mikor az alma megpuhult és már nem volt túl sok leve, félretettem hűlni. 

A tésztához a tejet melegíteni kezdtem. Elkevertem benne 1 evőkanál cukrot, és mikor már kellemes meleg, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni. 

A lisztet elvegyítettem a többi cukorral és sóval, elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a tojást, a két sárgát ( a fehérje kell majd a túróhoz) és élesztős tejet. Összegyúrtam, közben még úgy fél dl tejet öntöttem hozzá, hogy megfelelő keménységű, könnyen gyúrható tészta legyen. 

Kicsi liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni.

Közben elkészült a túrótöltelék: a túrót villával áttörtem, elkevertem a cukorral, citromhéjjal. A fehérjéket kicsit felvertem, csak villával, ezt is beleborítottam, végül a grízt.

Az almához is kevertem egy evőkanál grízt.

A megkelt tésztát enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, négyzetekre vágtam. Közepére tölteléket pakoltam, a két-két szemben lévő sarkot ráhajtottam, kicsit össze is nyomtam. Tepsibe pakoltam, tojással lekentem.

180 fokon szép pirosra sütöttem.

Valamivel több, mint felébe volt elég a túró, többibe alma került. Utolsó kettőbe meg már az sem jutott, azokba mogyorókrémet tettem. De lekvár is tökéletes lenne, mondjuk szilva. 

Most sült, de úgy fele már el is fogyott. Nem ettünk meg annyit máris, elosztogattam. 

Érsek szelet

Hétvégén nem sütöttem, mert maradt még szombatról fánk. Meg kedvem sem volt, ami ritkaságszámba megy nálam. Pedig ott várakozott az alma fonnyadt, pöttyösödő utója összegyűjtve, hogy valami finomságba menekítsem. Aztán hétfőn, annak örömére, hogy Fiam is hazajött, begyújtottam a sütőt, s az elfogyni nem akaró gyümölcs sorsa megpecsételődött.

 Hozzávalók:

A tésztához:

• 50 dkg liszt
• 1 csipet só
• 20 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 12 dkg margarin
• 1 evőkanál zsír
• 2 egész tojás
• 1 dl tej

A töltelékhez:

• 1 kg alma
• 3 evőkanál cukor
• 1 mokkáskanál fahéj
• 1 evőkanál gríz
• 1 üveg lekvár (sárgabarack)
• +1 tojás lekenni,  3-3 evőkanál darált dió és cukor a tetejére

Így készült:

Az almát megpucoltam, lereszeltem. Összekevertem a cukorral, fahéjjal, grízzel.

A tésztához valókat összegyúrtam: előbb a lisztet, cukrot, sót, sütőport vegyítettem el, majd összemorzsoltam a margarinnal és zsírral. Hozzáadtam a tojásokat és apránként a tejet, annyit, hogy összeálljon a tészta, s ne legyen túl kemény. Azaz könnyen formázható legyen.

A tésztát 3 részre osztottam, s lisztezett deszkán mindegyiket tepsi méretűre nyújtottam. 

Az elsőt zsírozott-lisztezett tepsibe tettem (28×32 cm.es méretű), elosztottam rajta az almát, erre került a másik lap, amit lekvárral kentem meg. Befedtem az utolsó lappal. Ezt villával megszurkáltam, majd lekentem a felvert tojással és beszórtam a dió-cukor keverékével.

180 fokos sütőbe tettem. Addig sült, míg a teteje szépen megpirult.

Még langyos-melegen vágtam belőle, kíváncsi voltam, milyen lett. Hát finom, puha, egy-szelet-nem-elég süti lett.

A receptet itt találtam. Persze "kicsit" változtattam rajta. Zsírt is tettem a tésztához, több az alma, meg a dió a tetején -ami igen jót tesz az ízhatásnak-, s hogy nem ártottam vele, azt bizton állítom. No, hát ilyen lett az érsek szelet Gerdi módra! 😀

Almás szeszély

 Almást szerettem volna sütni, mert megint összejött egy adag felhasználásra váró alma. Elsőként mindig a kedvelt pite ugrik be, de az már van a blogon, néhány, így valami máson törtem a fejem. Miközben recepteket keresgéltem, a habos-lekváros női szeszélyen akadt meg a szemem, s gondoltam, almával is csak finom lehet. De mivel volt maradék tojásfehérjém, mindjárt átalakítottam a receptet. Azaz alkottam egyet. Igazán finom lett! Leányzóm azt mondta, olyan puha, mintha egy felhőbe harapna bele. Mire apja megkérdezte, hogy evett már felhőt? De erre is volt válasz, mégpedig az, hogy kiskorában azt hitte, vattából vannak a felhők, egy videoklip hatására. Ezért gondolja pihe-puhának.

Hozzávalók: 

Az almás réteghez:

• 15 dkg cukor
• 5-6 alma
• maréknyi mazsola

A tésztához:

• 3 tojás+ 1 sárgája
• 20 dkg cukor
• 40 dkg liszt
• csipet só
• 1 csomag sütőpor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1,5 dl olaj
• 1,5 dl tej

A habhoz:

• 4 tojásfehérje
• csipet só
• 15 dkg cukor

Így készült:

Előbb az almás réteget készítettem el: az almát megmostam, megpucoltam, felkockáztam.

A cukrot karamellizáltam, s mikor szép barna és egynemű. rádobtam az almát, lefedtem. Az alma levétől feloldódik a karamell, a gyümölcs megpuhul s nagyon finom íze lesz. Addig hagytam főni kis lángon, míg az alma szétfőtt. A végén tettem bele mazsolát, de ez akár el is hagyható.

Hagytam hűlni.

Közben megkavartam a tésztát: a tojásokat és az egy sárgát ( volt három maradék, ehhez még hozzáöntöttem a negyedik fehérjét, aminek a sárgája a tésztába került) cukorral elkevertem, majd hozzámértem a lisztet, sütőport is beletettem és a vaníliás cukrot, meg az olajat. Sima, sűrű masszává kevertem, amihez több részletben hozzáadtam a tejet.

A masszát sütőpapírral bélelt (vagy kikent) tepsibe öntöttem ( a szokásos, 28×32 cm-esbe), 180 fokos sütőbe tettem.

Míg sült, a fehérjéket előbb a csipet sóval, majd a cukorral kemény habbá vertem.

Mikor kis színt kapott a sütőben a tészta teteje, kivettem, elsimítottam rajta az almát, majd erre került a hab.

Visszatettem a sütőbe, visszavettem a hőmérsékletet 160 fokra, s addig hagytam bent, míg a hab kicsit megpirult.

Kihűlve szeleteltem. Ekkor a tetején kis cukorcseppek voltak már, de ez nem ront semmit az ízén! :-)

Tényleg finom lett! Ritkán eszem sok sütit, de ebből sikerült. Pedig, mint utólag rádöbbentem, fél kg cukor van benne. Mégsem tűnt túl édesnek. 

Birsalmás pitetorta

Én mindenből sütit akarok készíteni- miért pont birsből ne? A korábban Nagynénémtől kapott befőtt más sorsra jutott, de most az általam frissen elrakottak egyike bizony pite tölteléke lett! Valahol valamikor látott receptet alkottam meg: pitetészta fejben van, a töltelékhez pedig a pudingos almás adta az ötletet. S hogy ne a megszokott szeletes süti legyen, tortaformában sült. 

Mamáéknak a szőlőhegyen volt birsalmafa. A hazaszállított termés egy része befőtt lett, másik része felsorakozott az utca felőli szoba bútorzatának polcaira-tetejére. Olyan jó illat volt tőle! Innen hordtam ki időnként néhányat. s a kályha sütőjébe tettem. Nagyon szerettem csak úgy simán megsütve. Leves is készült belőle, egyik kedvencem a mai napig. Én is meghagytam három darabot illatozni. Még nem tudom, mi lesz a sorsa...

Még soha nem sütöttem birsalmás sütit. Ilyen lett az első:

Hozzávalók:

A tésztához:

• 30 dkg liszt
• 10 dkg zsír
• csipet só
• 2 evőkanál cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 teáskanál sütőpor
• 1 egész tojás
• 2 púpozott evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 1 üveg birsbefőtt
• 3 nagyobb alma
• 6 dl folyadék (a befőtt leve+víz)
• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 3-4 evőkanál cukor
• 6-8 egész szegfűszeg

Így készült:

A töltelék készült el előbb: az almákat megpucoltam, felkockáztam. A birsbefőtt levét lemértem,-ezt félretettem- s még annyi vizet mértem ki, hogy 6 dl legyen összesen. A vizet az almára öntöttem, 3 evőkanál cukrot és a szegfűszeget adtam hozzá. Mikor felfőtt, beleborítottam a birsalmakompótot. Ekkor megkóstoltam a levét, kissé savanyúnak találtam, ezért még egy kanál cukrot tettem bele. 

A befőttlében simára kevertem a pudingporokat, a gyümölcshöz öntöttem s felfőztem. A szegfűszegeket kiszedegettem belőle.

Miközben hűlt a töltelék, meggyúrtam a tésztát: előbb a lisztet, cukrot, vaníliás cukrot, sütőport, csipet sót morzsoltam el a zsírral, majd a tojással és tejföllel összegyúrtam. Érdemes a tejfölt kisebb adaggal kezdeni, s annyit tenni, hogy könnyen gyúrható legyen a tészta. Nekem kissé  ragacsos lett, ezért kevés liszttel megszórva átgyúrtam, így jobban kezelhető lett.

A tortaformát (24 cm-es, kapcsos) kikentem zsírral, liszttel vékonyan beszórtam.

A tésztát egy nagyobb s egy valamivel kisebb részre osztottam. A nagyobbat a tortaformánál nagyobb kör alakra nyújtottam, akkorára, hogy az oldalára is jusson tészta. Beleigazgattam-nyomkodtam a formába. Beleborítottam a még mindig meleg pudingos gyümölcsöt. A másik, kerekre nyújtott tésztalappal befedtem. A forma pereménél a tésztaszéleket kissé összenyomkodtam.

A tetejét villával megszurkáltam s 180 fokos sütőbe tettem.

Addig sült, míg teteje szépen megpirult.

Hagytam kihűlni, utána pattintottam le a formát róla s átemeltem nagy tányérra.

Mindenkinek ízlett, a "kérek még egy szeletet"-nél nem is kell nagyobb dicséret.

A tésztája is puha, omlós lett, a töltelék meg... élvezet volt kanalazni. 

Csak almával is el tudom képzelni, sőt. Csak akkor több darab almát kell felkockázni hozzá.