2017. december 15., péntek

Sajtos rúd

Ki tudja, hányadik már a blogon! De viszonylag gyakran sütök, mert szeretem őket, s nem térek vissza a régi receptekért, mindig valami más készül. Sokszor nem is keresek hozzá receptet- most sem. Csak úgy összedobtam ebből-abból -azért már nagyjából tudom, mitől lesz finoman ropogós, ahogy szeretem-, gyúrom-nyújtom-sütöm-kóstolom. Ez utóbbit sűrűn. :D

Hozzávalók:
  • 70 dkg liszt
  • 25 dkg reszelt sajt
  • 25 dkg margarin
  • 12 dkg zsír
  • 1,5 teáskanál só 
  • 2 tojás
  • 4 evőkanál görög joghurt
  • a tetejére felvert tojás és lenmag
Így készült:
A lisztet, sót (egy púpozott teáskanál és egy csapott) elvegyítettem. A zsírral, margarinnal, reszelt sajttal elmorzsoltam, majd összegyúrtam a tojásokkal és joghurttal. Kemény, de gyúrható tésztát kell kapnunk.
Enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam a tésztát, lekentem felvert tojással, beszórtam lenmaggal (egy része világos lenmag), derelyemetszővel csíkokra vágtam.
Tepsibe pakoltam, 180 fokon pirosra sütöttem.
Még van belőle néhány darab, egy hét után is jó ropogós, élvezhető, 

2017. december 12., kedd

Kólás szelet

Van ez a réges-régi, többféle néven futó üdítős szelet, amit már nagyon régen nem sütöttem. A hétvégi családi összejövetelre tervbe volt véve, csakhogy a valaha valahol látott kólás verziót szerettem volna megsütni. Mivel egyik Húgom nem eszi meg a vajjal-margarinnal készült sütiket, így ezen a téren is változtatást eszközöltem rajta- mascarpone került helyette a krémbe.
 Hozzávalók:
  • 6 tojásos kakaós piskóta
  • 1 csomag vaníliás puding
  • 2 + 4 evőkanál cukor
  • 3 dl tej
  • 25 dkg mascarpone
  • 50 dkg túró
A mázhoz:
  • 7 dl kóla
  • 2 csomag vaníliás pudingpor
Így készült:
A piskótát a szokásos módon elkészítettem. (Itt írtam részletesen a piskótáról.) 
A krémhez a pudingot simára kevertem kicsi tejjel, majd fokozatosan hozzáadtam a többi tejet, végül 2 evőkanál cukrot. Sűrűre főztem. Kevergetve hagytam kihűlni, majd hozzákevertem a mascarponét, amiben előzőleg elkevertem a 4 evőkanál cukrot. Végül hozzáadtam a szitán átpasszírozott túrót. 
A kikevert krémet a piskótára simítottam.
A mázhoz a pudingporokat elkevertem kevés kólával, majd a többit is hozzákevertem, és állandóan kavargatva sűrűre főztem. 
Néhány percig kavargattam, hogy ne azon forrón kenjem rá a krémre. De kihűteni sem kell, mert akkor nem lesz folyékony. Tehát még melegen, de nem forrón a krémre borítottam, elsimítottam. Hideg helyen hagytam megdermedni. 
A  cukor nem volt túl sok benne, Sógorom meg is jegyezte, hogy nem is édes, nem is tudja, milyen ízű. Aztán mikor elárultam, miből van a teteje, ráismert. De nekem pont azért ízlett, mert nem émelyítően édes. Persze lehet bele tenni több cukrot, de én nem változtatnék rajta legközelebb sem. 


2017. december 10., vasárnap

10 krémes süti

Ünnepekre mindig sokat sütök, még többet is a kelleténél. Aprót, szeletest, krémest meg anélkülit is. Nem titok, hogy a kedvenceim a krémesek. Megnéztem a címkéknél, közel 100 van belőlük a blogon. Ezekből ajánlok tízet, de akár több csokorral is állíthatok össze belőle, van választék. S így utólag visszanézve... hogy én mennyire nem tudok fotózni! Mindenben nem lehet jó az ember lánya! :D
A receptekhez a képek alatti linkre kattintva lehet eljutni.
Bogyi néni méteres kalácsa

Kókusz szelet

Hóvirág kocka

Tangó szelet

Kókuszkrémes tarka süti

Mézes zserbó




Csokis habos süti

Mimóza szelet

Habos süti

Krémes bögrés mákos

Rántott krumpli

Nem, nem panírozott krumpli. Semmi köze hozzá, de szüleim szülőfalujában (sőt, mondhatom, hogy az enyém is, mert még ott lakott a család, mikor én világra jöttem a zilahi kórházban) így nevezték-nevezik ezt az ételt. Nagyon finom krumpliköret, még Apósom is szereti, aki amúgy nem rajong ezért a zöldségért.
Van néhány étel, amit Anyukától tanultam, s nem igazán találkoztam máshol vele- ez is ilyen. A kis falu, Doba, ahonnan ered ez az étel, a Szilágyság dombjai között rejtőzik, félre a főúttól. Régen iszonyatos sáros, ma már aszfaltozott út vezet be. A busz kint állt meg a főúton, onnan be kellett gyalogolni a faluba. Anyai Nagymamám egész közel lakott, a másikhoz még jó darabig kellett esős időben taposni a sarat. Nem is tudom, miért ez jutott eszembe elsőként a faluról. Nagyon szerettem ott lenni, egyik Mamától a másikig menni, a szabadban lenni, lesni, melyik gyümölcs érik éppen, felfedezni rejtett zugokat, régi tárgyakat, szénapadláson tojást keresni, ugyanide bekuckózni, Mamák meséit hallgatni a múltról, meg a Császár-patakán lévő nagy kőről, mely alatt állítólag egy császár rejtette el kincseit, de hiába próbálták elmozdítani, nem sikerült; aztán a templomból vezető alagút is titkokat rejt, ugyanis mikor lementek megnézni, hova vezet, kialudt a gyertya. Kis falu, néhány rejtély, rengeteg szép emlék s néhány rá jellemző étel...

Hozzávalók:
  • főtt krumpli (1,5-2 kg)
  • 1 fej hagyma
  • 2-3 evőkanál olaj
  • pirospaprika
Így készült:
A krumplit héjában megfőztem.
Még azon melegében megpucoltam.
A hagymát apróra vágtam, az olajon kevés sóval világosra pároltam. Mikor kész, rádobok mokkáskanálnyi paprikát, s azonnal felöntöm 1 dl vízzel. Teszek még sót hozzá, kis lángon hagyom a vizet elfőni.
Közben a krumplit lereszeltem.
Mikor a hagyma megint sül, azaz az összes víz elfő (ez azért kell, hogy a hagyma puhára főjön), hozzáborítom a reszelt krumplit, átforgatom, hogy mindenhol átjárja a hagymás-paprikás olaj. Ha szükséges, még szórunk rá sót. Átmelegítjük, s bármilyen sült-főtt hússal, fasírttal tálalható. 
Ezúttal fasírttal készült, de nagyon finom sült füstölt oldalassal -szerintem nem is ettem gyerekkorom óta-, vagy főtt hús és paradicsomszósz kíséretében is tálalta Anyuka. 
A fasírt nálunk így készül: a darált húst vízben áztatott, kicsavart, összemorzsolt kenyérrel, tojással, sóval, borssal, paprikával, zúzott fokhagymával összekeverem. Ha lágy a massza, teszek bele zsemlemorzsát. Golyóvá formázom, olajban pirosra sütöm. Fasírt elég gyakran készül, kiadós és sokoldalú étek. Akár előételnek, hidegtálra, akár töltve, akár főzelékhez, krumplihoz kitűnő. 
Ajánlom kipróbálásra, mi nagyon szeretjük, s nemcsak azért, mert gyerekkoromat idézi...

Pudingos-almás leveles tésztából

Mikor Fiam hazajön- úgy kéthetente- mindig sokat sütök, s alaposan felpakolom őt. Nem csak sütivel! :-) Egy ilyen sütiben hemzsegő hétvége után elhatároztam, következő hétvégére nem sütök semmit. Ez lett a semmiből! :-)
Este leosontam s kivettem a fagyasztóból két csomag leveles tésztát, s megmagyaráztam magamnak, hogy azért, mert kell a helye másnak. Férjuram előbb szemrehányást tett, hogy mégis sütök, de utólag azt mondta, ilyet süthetnék minden nap!

Hozzávalók:
  • 2 csomag leveles tészta (2 × 50 dkg)
  • 1 l tej
  • 2 csomag vaníliás pudingpor
  • 1 tojás
  • 1 evőkanál liszt
  • 5 evőkanál cukor
  • 5-6 alma
  • vaníliás porcukor
A pudingport, lisztet, tojást pici tejjel simára kevertem. Hozzáadtam apránként a többi tejet és cukrot, állandóan kavargatva sűrűre főztem. Hűlni hagytam.
Az almát megmosta, héjastul negyedeltem. Magházát kivágtam, majd vékonyabb szeletekre vágtam. 
A kiolvadt leveles tésztát kinyújtottam, kettévágtam, két szélét átlósan csíkokra vágtam. Középre egy csík puding került, langyosan, kiraktam almaszeletekkel, majd a tésztacsíkokat jobbról-balról ráhajtottam. A másikkal is így jártam el. 
A második leveles tésztából is két rudat töltöttem-fontam.
A gáztepsibe épp elfértek négyen egymás mellett. 180 fokos sütőbe tettem, pirulásig sütöttem.
Kihűlve -na jó, még langyosan- szeleteltem, tálaláskor porcukorral szórtam.

Tényleg finom lett, mindenki egyik szeletet ette a másik után. Leveles tésztából minden finom. Úgy gondolom, ily módon kelt tészta töltve is finom lenne, tervbe van véve a kipróbálása. :-)

2017. december 9., szombat

Túrós apró pogácsák

Számon tartottam, hogy november végén lesz hét éve, hogy elkezdtem blogot írni, de ez az időszak olyan sűrűre sikerült, hogy rá sem néztem a blogra, meg aztán eszembe sem jutott pont akkor pont ez. Így hát utólag jegyzem meg, csak így mellékesen, adatok felsorolása nélkül.
Érdekes viszonyban vagyok a bloggal: nem vagyok rá büszke, nem szoktam reklámozni, sokan nem is tudják, milyen "ferde" hajlamaim vannak. Volt Osztályfőnökünk jegyezte meg a 20 éves érettségi találkozónkon, hogy olyan vagyok, mint voltam: aki nem szavakban, hanem írásban nyilvánul meg. Lehet, ezért ragaszkodom a bloghoz, ezért térek vissza újra és újra, holott időm alig van rá? Hogy kidumáljam magam? :D
Még mindig itt vagyok, s még múlt hét végén kértem ki magamnak egy olyan napot, amikor "semmit" nem csinálok, nem gondolkodom-tervezek (ezt nem bírom ki), nem csinálok magamnak lelkiismeret-furdalást amiatt, hogy fut a ház, nincs főtt étel. Ez az a nap, de azért kiteregettem három mosógép ruhát, elpakoltam a szárazakat, mosogattam is, összepakoltam Gergő szobáját, meg gyors ebéd is készült. Közben írom az bejegyzéseket sorra, s majd valamikor közzéteszem. Ezt majd rögvest, amint végére érek.
Még mindig a családi összejöveteles hétvégére készült, másodmagával a sós kategóriában.

Hozzávalók:
  • 1 kg liszt
  • 50 dkg túró
  • 25 dkg zsír
  • 25 dkg margarin
  • 2,5 teáskanál só
  • 3 dkg élesztő
  • 2 tojás
  • 2-3 evőkanál tejföl
  • a tetejére 1 tojás, köménymag, sószemcsék
A lisztet, sót elvegyítettem, az élesztőt belemorzsoltam. Hozzáadtam a zsírt, margarint, túrót, elmorzsoltam. A két tojással és tejföllel összegyúrtam a tésztát. A tejföl mennyisége attól függ, mennyire volt száraz a túró. 
A kész tésztát egy órányit pihenni hagytam. 
Lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtottam, kicsi pogácsaszaggatóval kiszaggattam, tepsibe pakoltam.
Felvert tojással lekentem, köménymaggal és sóval beszórtam.
180 fokos sütőben pirosra sütöttem őket.

Finom roppanósak lettek. A szaggatástól eltekintve nem is macerás, de hát a pogácsa már ilyen. Rúdnak is kivágható, de így érdekesebb. No meg a másik sós olyan, s ne már egyformák legyenek!


Kevert mézes aszalt gyümölcsökkel

Mézest szerettem volna sütni, de nem volt sem időm, sem kedvem az apróhoz, így alkottam egy kevertet. Alapja a kedvenc kevert, ami már sokféleképpen készült, s beledobáltam még, ami mézesbe is szokott kerülni, meg aszalt gyümölcsöket. Olyan finom lett, hogy rövid időn belül kétszer is elkészült! :-)



Hozzávalók:
  • 22 dkg cukor
  • 4 tojás
  • 1,5 dl olaj
  • 1,5 dl tej
  • 3 evőkanál méz
  • 1 teáskanál mézesfűszer
  • 1-1 citrom és narancs lereszelt héja
  • 40 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • csipet szódabikarbóna
  • 1 maréknyi mazsola
  • 10 dkg aszalt szilva
  • tetejére 10 dkg darabolt dió
Így készült:
Előbb a tojásokat elkevertem a cukorral, majd a mézzel és olajjal, végül beledobáltam mindent, ami még kell bele- az aszalt szilvát kisebb darabokra vágva-, alaposan összekevertem.
Sütőpapírral bélelt tepsibe borítottam, a tetejére szórtam a darabolt diót s 180 fokos sütőbe tettem.
Tűpróbáig sütöttem.

Kicsit sok a hozzávaló, vagyis hosszas a felsorolás, de igen egyszerű elkészíteni, s gyorsan kész. Ráadásul mézes ízű! :-) 
Kétszer készült, de nem lett teljesen egyforma. A másodjára készült kicsit szárazabb lett, kicsit túlsütöttem, látszik is a fotókon. Az első (ez van a 2. fotón) puhább, morzsálódósabb lett, így finomabb is. Tehát nem kell túlsütni, épp tűpróbáig, azaz míg már nem ragad a beleszúrt hústűre a massza. Azért a megpirult teteje is jelzi, hogy alakulóban a sütink! :-)
A megpirult dió nagyon finom a tetején, ez semmiképp se maradjon ki. Az aszalt gyümölcsök akár el is hagyhatók, vagy másmilyen is kerülhet bele.






2017. november 26., vasárnap

Rakott karfiol

Bevásárlás során a karfiolra pillantva eldöntöttem, hogy ez lesz a hétvégi ebéd. Már rég volt, meg amúgy is szeretjük. Krumplisan terveztem, de Leányzó áthúzta a számításaimat. Oda volt téve a krumpli főni, mégis engedtem a kérésének, rizses-darált húsos töltelékkel készült, a krumpliból meg holnap lesz valami. De az biztos, hogy nem nudli! :-)

Hozzávalók:

  • 1 nagyobb fej karfiol
  • 1 nagy fej hagyma
  • kevés olaj
  • 60 dkg darált hús
  • só, bors, paprika
  • 1 bögre rizs (2,5 dl)
  • 1 nagy pohár tejföl (4 dl)
Így készült:
A karfiolt rózsáira szedtem, megmostam, sós vízbe főni tettem.
A hagymát apróra vágva az olajon megpároltam. Hozzáadtam a darált húst, sóztam, borssal, paprikával fűszereztem. Mikor morzsásra párolódott, hozzáadtam a rizst kétszeres mennyiségű vízzel. Fedő alatt hagytam puhára főni.
A megfőtt karfiolt leszűrtem.
Egy kis tepsi alját kiraktam fele karfiollal (kisebb darabokra szedve), ráborítottam a rizses húst, a tetejére került a karfiol másik fele.
Jó sok tejfölt kentem rá és ment is a sütőbe.
Mikor kezdett a tetején pirulni a tejföl, kivettem.
Egyszerű, kiadós és finom étel. Mint a rakott ételek többnyire. Így készül a rakott zöldbab is, a rakott káposzta... Mind finom. 

2017. november 25., szombat

Tarka túrós süti

Nálam ritkább eset az, amikor előre eltervezem, hogy mit sütök, s beszerzem a hozzávalókat. Ami sokkal gyakoribb, hogy a hűtőben kallódó, felhasználásra váró alapanyag köré kerekítem a receptet, amikor is a megvalósításban persze gátat szab a kamrában-konyhában-hűtőben fellelhető hozzávalók végessége. Ezúttal is így történt, volt fél kg túróm, ami pitéhez kevés, s miközben agyaltam, mi legyen belőle, bevillant egy valahol látott fotó, amin a sütire volt kanalazva a túró. Az előszeretettel használt bögrés kevert lett az alapja, amihez mindig van otthon hozzávaló. S egy részébe kakaó is került, hogy ne legyen túl egyhangú-egyszínű. 
Hozzávalók:
A tésztához:
  • 3 tojás
  • 1 bögre cukor 
  • 2 bögre liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 3/4 bögre olaj
  • 3/4 bögre tej
  • 1 citrom leve
  • 3 teáskanál kakaó + 2 evőkanál tej
A töltelékhez:
  • 50 dkg túró
  • 5 evőkanál cukor
  • 1 citrom lereszelt héja
  • 1 evőkanál vaníliaízű pudingpor
  • 3 tojás fehérje
Így készült:
A tojásokat a cukorral alaposan elkevertem. Hozzáadtam a lisztet, citromlét (a citrom héját előbb lereszeltem, kelleni fog a túróhoz), sütőport, tejet és olajat, simára kevertem. Kicsivel több, mint felét sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam (24×32 cm-es).
A többi tésztához kevertem a kakaót meg még pici tejet, s rákanalaztam a világos tésztára.
A túrót villával áttörtem, elkevertem a cukorral, citromhéjjal, pudingporral, végül belekerült a 3 tojásfehérje kemény habbá verve. 
A túróból kanállal halmokat pakoltam a tepsiben lévő masszára.
180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.

A használt bögre 2 dl-es volt, de ha nagyobb tepsiben készülne, vagy magasabb tésztát szeretnénk, lehet nagyobb bögrét használni.
Azt mondanom sem kell, hogy nagy sikere volt a sütinek. Amennyire egyszerű, annyira finom is.
A töltelékhez használt fehérje maradék volt -kelt tészták készítésekor szinte mindig gondoskodok róla, hogy legyen,- de ha nincs, akkor a sárgákat is bele lehet keverni a túrótöltelékbe. De a fehérje mindenképpen legyen felverve, különben tömör lesz a túró. Csipet sót is lehet tenni a fehérjébe, hamarabb és keményebbre verődik, no meg kiemeli az ízeket.



2017. november 24., péntek

Csokitorta Gergő napra

Egy hete volt Fiam névnapja, s ha már a szülinapi tortáját is Leányzónak kellett elkészíteni, elhatároztam, hogy legalább névnapjára sütök egyet. Nem ment zökkenőmentesen, ugyanis zsúfoltra sikeredett a hétvégém. Mivel szombatra kollégákkal közös program volt, így a péntek délutánra és vasárnap délelőttre kellett szuszakolnom minden Fiam hazalátogatásakor szokásos teendőmet. Elég kapkodósra sikerült, péntek este a sok más mellett csak a tortalapot sikerült megsütni. Piskótát terveztem, de mire rákerült volna a sor, mindenki elvonult pihenni, nem akartam habverővel "altatni" őket, így kevert süti lett az alapja. Mikor a krém keverésére került volna a sor, ott aztán végképp elfogyott az energiám, így az maradt szombat estére, de akkor muszáj volt megcsinálni.
Vasárnap délre fogyasztásra készen állt, de úgy jól lakott mindenki az ebéddel, hogy épp csak megkóstoltuk. Gergő visszament, a torta ott maradt...

Hozzávalók:
A laphoz:
  • 20 dkg cukor
  • 3 tojás
  • 30 dkg liszt
  • 1 evőkanál kakaó
  • 1 dl olaj
  • 1 dl tej
  • 1 csomag sütőpor 
  • 1 evőkanál rumaroma
A krémhez:
  • 2 csomag vaníliás pudingpor
  • 1 evőkanál liszt
  • 1 evőkanál kakaó
  • 8 dl tej
  • 10 dkg étcsokoládé
  • 25 dkg vaj
  • 20 dkg cukor
  • a tortalap levágott teteje összemorzsolva
  • fél rumaroma+fél dl víz
  • 2-3 evőkanál sárgabaracklekvár
  • + 5 dkg étcsokoládé díszíteni
Így készült:
A tortalaphoz a cukrot a tojásokkal alaposan elkevertem, majd hozzáadtam a többi belevalót, s simára kevertem.
22 cm-es kikent, kapcsos tortaformába öntöttem, elsimítottam, 180 fokon tűpróbáig sütöttem.
Hagytam kihűlni- jelen esetben másnapig. A felpúposodott tetejét levágtam (ez összemorzsolva majd a krémbe kerül), a többit 3 részre vágtam.
A krémhez a pudingporokat, lisztet, kakaót kevés tejjel simára kevertem, majd fokozatosan hozzáadtam a többit is. Állandóan kavargatva felfőztem. Beletördeltem a csokit, kavargattam, míg elolvad benne.
Hagytam kihűlni, közben sűrűn megkavartam. 
A vajat a cukorral elkevertem, majd kanalanként hozzáadtam a kihűlt pudingot. Jól kikevertem.
A krémet megfeleztem. A levágott tortalap-darabot összemorzsoltam, a rumaroma és víz keverékével leöntöttem, a krém egyik feléhez kavartam.
Az alsó tortalapot tányérra tettem, ráhalmoztam a tortalapos krémet, erre került a tortalap közepe, amit vékonyan lekentem lekvárral. A krém másik feléből kentem rá ennyit, hogy a bevonáshoz is maradjon.
Befedtem a harmadik tortalappal, majd a külsejét is krémmel kentem be. 
Díszítettem, néhány krémrózsával, és az odalát olvasztott csokival csorgattam be.

Nekem a tortalapok közepe mindig felpúposodik. Próbáltam megtalálni az okát, utána is olvastam, mit lehet tenni ellene, de nem váltak be a tanácsok. Szerintem azért, mert a sütőbe téve körben a tésztaszélek hamar megsülnek, míg a közepe sokáig nyers marad, s annak van ideje tovább nőni. Pedig interneten olyan szép , egyenes tetejű tortalapokat látni... Nekem ez nem akar sikerülni. Mivel a levágott teteje senkinek sem kell, belekerült a krémbe.
A lekvárt azért kentem rá, hogy legyen egy kis savanykás íz is benne. De így is édes lett, legalábbis nekem. Legközelebb kevesebb cukrot teszek bele. 
Amúgy persze finom, azért is lett csokitorta, mert azt mindenki szereti. A rum is jót tett neki.

2017. november 19., vasárnap

Csokis-lekváros süti

Nem is olyan régen sütöttem ilyen, vagyis hasonló sütit, de akkor elkövettem egy nagy hibát: nem készült róla fotó. A napokban úgy adódott, hogy gyorsan szerettem volna valami finomat sütni, így ehhez folyamodtam megint. Igaz, kicsit változtattam rajta, olaj helyett margarinnal készült és belekavartam még egy narancs héját és levét. Így még finomabb lett, a látványt viszont nem sikerült túlszárnyalni. Általában sikerül szépen kettévágni a sütit, ezúttal elszúrtam . Nem középen vágtam el, hanem közel az aljához. De nagyon finom süti, a krémeseket nem kedvelőknek és időhiánnyal küszködőknek az ünnepekre is merem ajánlani! :-)

Hozzávalók:
  • 25 dkg cukor
  • 4 tojás
  • 25 dkg margarin (vagy 1,5 dl olaj)
  • 2 evőkanál kakaó
  • 40 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 1,5 dl tej
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 narancs lereszelt héja és leve
  • sárgabaracklekvár
  • 10 dkg csoki + 2 evőkanál olaj a tetejére
Így készült:
A tojásokat a cukorral, vaníliás cukorral alaposan elkevertem. Hozzáadtam a mikróban megolvasztott margarint, majd a lisztet, sütőport, kakaót, tejet, narancshéjat és levet. Alaposan összekavartam. 
A masszát sütőpapírral bélelt, 26×32 cm-es tepsibe simítottam.
Tűpróbáig sütöttem.
Kihűlés után vízszintesen kettévágtam, lekvárral kentem.
A gőz fölött az olajban felolvasztott csokival bevontam a tetejét.
Dermedés után szeleteltem.

Finom, puha, egyszerű és nagyszerű süti. 
Aztán hogy vaj vagy margarin? Én hol ezt, hol azt használok, krémeket igyekszem vajjal készíteni, no meg a vajaskeksz az attól vajaskeksz, kedvencünk. De nem olcsó, a "jó" minőségű margarin árának is több, mint kétszerese. Sőt, közel háromszorosa. S amennyit én sütök, főleg, mióta Gergő egyetemista, (addig is mindig találtam rá okot), hát kisebb vagyonba kerülne vajjal készíteni mindent. Vagy inkább kevesebbet kéne sütnöm! :D


2017. november 14., kedd

Pizzás kifli

A "mit pakoljak tízóraira" kérdésre válasz ez a kifli. Maradék felvágott mindig akad a hűtőben, sajt úgyszintén. A tölteléket belerejtve a tésztába meg csomagolni is könnyebb.


Hozzávalók:

  • 4 dl tej + szükség szerint
  • 4 dkg élesztő
  • 1 teáskanál cukor
  • 1 kg liszt
  • 2 teáskanál só (púpozott)
  • 25 dkg margarin
  • 2 tojás
A töltelékhez:
  • felvágottszeletek (sonka, szalámi)
  • 30-35 dkg sajt
  • pizzaszósz (sűrített paradicsom, pici olaj, só, bors, paprika, oregánó, bazsalikom keveréke)
Így készült:
A 4 dl tejet megmelegítettem a cukorral, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.
Közben a lisztet, sót elmorzsoltam a margarinnal.
Beleütöttem a tojásokat is, az élesztős tej is belekerült. Megdagasztottam. Ha szükséges, még kerülhet bele tej. 
A tésztát letakarva kelni hagytam.
A felvágottat felkarikáztam-szeleteltem, a sajt egy részét lereszeltem-ez kerül majd a kiflikre-, a többit hosszúkás darabokra vágtam.
Elkészítettem a szószt: összekevertem a belevalókat. Régebb hagymát is pergeltem bele, ez elmaradt. Pedig jót tesz neki.
Mikor megkelt, 6 részre osztottam. Mindegyiket kerek lappá nyújtottam, 8 részre vágtam - mint a pizzát.
Mindegyik kiflire pakoltam kevés paradicsomos szószt, egy-egy darab felvágottat és sajtot.
A kifliket felsodortam, tepsibe pakoltam, megszórtam reszelt sajttal.
180 fokon szép pirosra sütöttem őket.
Nem hiszem, hogy telik el hónap úgy, hogy ne süssek pizzát, így vagy úgy. Mindenki szereti, nem kicsit. Mindig jó sok készül, így meg van oldva a vacsora és a másnapi tízórai is. 

2017. november 13., hétfő

Novemberi süti

Úgy esett, hogy vettem egy sütőtököt, hogy majd megsütöm, s hosszasan élvezhetem, mert úgyis csak én eszem. Hát meg is sütöttem, de élvezni, na azt nem lehetett. Ízetlen volt, de nagyon. Több darabot is megettem, hátha mégis rátalálok a kedvelt ízre, de hiába reménykedtem. Kidobni nem akartam, így egy sütit kerekítettem köré. A tök ugye adott volt, aztán került bele alma, körte, meg ami egy kevert sütibe általában szokott, s ha már annyi ősz gyümölcse gazdagította, diódarabokat is szórtam a tetejére. Férjem szerint az lett a legfinomabb benne! :-)

Hozzávalók:
  • 20 dkg sütőtökpüré
  • 2 alma reszelve
  • 2 körte apróra felkockázva
  • 20 dkg cukor
  • 3 tojás
  • 1 dl olaj
  • 1 dl tej
  • 35 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • nagy csipet szódabikarbóna
  • 1 mokkáskanál fahéj
  • 1 citrom leve
  • a tetejére 2 maréknyi durvára vágott dió és 1 evőkanál cukor
Így készült:
A megsült tököt villával szétnyomkodtam. Az almát megmostam, héjastul lereszeltem. A körtét is megmostam, héjastul kisebb kockákra vágtam.
A tojásokat elkevertem a cukorral, majd belemértem a lisztet, olajat, tejet. A sütőpor és szódabikarbóna hozzáadásával összekevertem. Végül belekerültek a gyümölcsök és a tökpüré, a fahéj és citromhéj.
Alaposan összekevertem, majd sütőpapírral bélelt tepsibe borítottam a masszát.
A durvára vágott diót a tetejére szórtam, majd a cukrot is.
180 fokos sütőben addig sült, míg a teteje szépen megpirult, illetve a tűpróbának is megfelelt. Azaz a beleszúrt hústűre/kötőtűre már nem ragad massza, tisztán húzom ki a sütiből.
Már langyosan kóstolgattuk.

Nem az a pihe-puha kevert süti lett, inkább olyan tömör, harapós, szaftos, de igen jó ízű süti. Ritkán fogy el ilyen gyorsan süti.
Igaz, tettünk is róla, mert gondoltunk egyet, azaz én, s vittünk belőle Kisfiamnak Szegedre is. Meg ebédet is. :-) Nehogy már éhezzen szegénykém... De ügyesen gondoskodik magáról, ki volt készítve a lefagyasztott húsleves, félretéve az egyhetes kifli (:D), hogy majd viszi matekozni a lányokhoz; mos magára, amit itthon soha nem csinált, s mosogat, amit szintén nem sűrűn. Belelestünk ottani kis életébe, jártunk egyet a városban, s jöttünk is haza. Mert készülni kellett másnapra, Leányzó meg témazárók tömkelegét írta ma. 



2017. november 10., péntek

Diós csiga


Leányzó ma-holnap kirándul. S nekem ezt megelőző este mi a kötelező programom? Ki nem találnátok! :D
Volt több ötletem is, de mikor bevetettem magam a konyhába, még nem tudtam, melyik lesz a biztos befutó. Az alma-dió párharcban végül a dió győzött, most, de hétvégére elkészül az almás is. Egyszerű diós csigákat sütöttem:

Hozzávalók:
  • 3 dl tej (+szükség szerint)
  • 3 evőkanál cukor
  • 5 dkg élesztő
  • 1 kg liszt
  • 1 teáskanál só
  • 2 nagy tojás
  • 3 púpozott evőkanál zsír
A töltelékhez:
  • 25 dkg darált dió
  • 20 dkg cukor
  • 1 citrom lereszelt héja
  • vanília
  • 1-2 maréknyi mazsola
Az öntethez:
  • 1 citrom leve
  • 5 dkg vaj
  • 1 evőkanál méz
Így készült:
3 dl tejet meglangyosítottam, elkevertem benne 1 evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.
Közben a lisztet elvegyítettem a sóval és többi cukorral, elmorzsoltam a zsírral. Hozzáütöttem a tojásokat, beleborítottam az élesztős tejet és összegyúrtam. Ha szükséges, lehet még tenni bele tejet. Nekem egész kevés kellett még hozzá, hogy megfelelő keménységű tésztát kapjak.
A megdagasztott tésztát pici liszttel megszórva, letakarva egy órát kelni hagytam.
Közben ledaráltam a diót, elvegyítettem a cukorral, citromhéjjal, mazsolával, 1 vaníliás cukorral.
A citromlét, mézet, vajat mikróban összemelegítettem, addig kavartam, míg a vaj elolvadt benne.
A megkelt tésztát négy részre osztottam. Sorra kinyújtottam őket, vékonyra és téglalap alakúra. Mindegyiket megszórtam a dió negyedével, meglocsoltam a citromos öntettel. Felcsavartam, ujjnyi szeletekre vágtam, tepsibe pakoltam.
180 fokos sütőben pirulásig sütöttem.


3 tepsi diós csiga sült ebből a mennyiségből.
Puha, foszlós tésztájú lett. Frissen is finom volt, persze, mert a kelt tészták mindig friss-melegen a legélvezhetőbbek, de másnap is finomak. A zsírral készült tészta tovább marad puha, ezért szeretem ezzel készíteni.
Az öntet hirtelen jött ötlet volt, azért készült, mert ez már a harmadik lereszelt héjú citrom lett volna. Leányzó limonádét szokott belőle készíteni, de most valahogy ottmaradt. Jót tett a süti ízének is, meg az állagán sem rontott. :-) Anyukám régen a darázsfészket öntözte sülés közben méz-vaj keverékével, s olyan puha lett tőle a süti!