2017. április 22., szombat

Sonkás-tojásos kalács

Még mindig a húsvét jegyében...
Talán tavalyelőtt, vagy még azelőtt volt, hogy az ünnepi sós kalács egy részét sonkával és tojással töltöttem. Amúgy néhány próbálkozás és tapasztalatszerzés után lemondtam a húsvéti kalácssütésről, mert nem fogy el. Mindenki előnyben részesíti a többi édes és sós sütit, a kalács meg ránk szárad. Most Gergő kívánságára, emlegetvén az évekkel ezelőttit, sütöttem két rudat, sonkával, tojással, sajttal, kolbásszal töltve. És nem száradt ránk.
Hogy cifrább legyen, fonottra készült. Még azon frissiben megvágtam, mert kíváncsi voltam rá, milyen lett. Egyik majdnem el is fogyott még akkor, frissen-melegen. Másnap meg a többi.

Hozzávalók:
A tésztához:

  • 70 dkg liszt (egy része rétesliszt)
  • 3 dl tej
  • 1 teáskanál cukor
  • 3 dkg élesztő
  • 12,5 dkg vaj
  • 2 tojás
  • 1,5 teáskanál só
A töltelékhez:
  • vékonyra vágott sonkaszeletek
  • 8 főtt tojás
  • 20 dkg reszelt trappista sajt
  • kolbászkarikák
  • lekenni egy felvert tojás
  • beszórni lenmag, sószemcsék
Így készült:
A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.
A lisztet, sót elmorzsoltam a vajjal. Hozzáadtam a tojásokat, élesztős tejet és megdagasztottam a tésztát. 
Hagytam kelni.
Mikor megkelt, két részre osztottam. Kinyújtottam, téglalap alakúra. A két szélét ferdén csíkokra vágtam. Középre raktam egy sor sonkát, erre vaskosabb szeletekre vágott tojáskarikákat, majd reszelt sajtot, a tetejére pedig kolbászkarikákat. "Megfontam" a kalácsot, azaz egyszer jobbról, egyszer balról egymásra hajtottam egy-egy csíkot, míg a végére értem. A két végét összenyomkodtam, hogy ne szökjön ki a sajt.
Mindkét megtöltött rudat tepsibe pakoltam, felvert tojással lekentem, lenmaggal, sóval megszórtam.
180 fokos sütőben pirosra sütöttem.
A formázást tulajdonképpen egy húsvét előtt a fb-on keringő videó ihlette. Fogalmam sincs, melyik oldalon volt, nem állok neki keresgélni. Az emlékeim szerint tormával is meg volt kenve, azt nem mertem bele tenni, mert nem mindenki szereti. Megettük a tormát a főtt sonkával, tojással. 

2017. április 20., csütörtök

Sajtos-magvas kockák

Fiam szerint a legfinomabb húsvéti süti lett, természetesen nagy kedvence, a reszelt túrós mellett. Én is szerettem, sokat rágcsáltam belőle. Készítettem már hasonlókat, de ezúttal került bele élesztő is, s talán ennek köszönhető, hogy puhán, omlósan roppanós lett. Élvezet volt rágcsálni! :-)


Hozzávalók:

  • 1 kg liszt
  • 25 dkg zsír
  • 25 dkg margarin
  • 1,5 dl tej
  • 4 dkg élesztő
  • 1 teáskanál cukor
  • 2,5 teáskanál só
  • 3 tojássárga+1 egész tojás
  • 2-3 evőkanál tejföl
  • 1-1 evőkanál mák, fekete szezámmag, lenmag
  • a tetejére 1 fehérje és 20 dkg reszelt sajt
Így készült:
A langyos tejben elkevertem a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.
A lisztet, sót tálba tettem, elmorzsoltam a zsírral és margarinnal. Hozzáadtam a tojásokat, élesztős tejet, magokat, s annyi tejfölt, hogy összeálljon a tészta. Összegyúrtam, majd 1 órányit pihenni hagytam.
Enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, nem túl vékonyra.
Egy enyhén felvert fehérjével lekentem, reszelt sajttal beszórtam jó vastagon. Rányomkodtam, majd derelyemetszővel négyzetekre vágtam, csak hogy ne rúd legyen megint. 
Tepsibe pakoltam, 180 fokos sütőben pirulásig sütöttem. Amelyek kicsit jobban megpirultak, finomabbak lettek.

 

2017. április 18., kedd

Kókusz szelet

És vége is az ünnepnek.
Két napi készülődés, két napi vendégfogadás, a "romok" eltakarítása után, aminek még ugyan nincs is vége, de ma egy kis semmittevést is megengedek magamnak. Ami mégsem az, mert közben recepteket örökítek meg. Holnaptól aztán megint dolgos hétköznapok...
Hagyomány szerint húsvétkor nálunk gyűlik össze a család apraja-nagyja. Sütöttem-főztem kedvemre. Igaz, nehezen fogtam hozzá, de aztán szívvel-lélekkel tettem a dolgom. Meglett minden időben, bár a tervezett töltött tojásból csak főtt tojás lett, de jó volt a sonka mellé úgy is. Kicsit leegyszerűsítettem a dolgomat.
Sütik terén nem engedtem ezt meg magamnak, készült édes is, sós is, apró is meg szeletes is. A legfinomabb -szerintem- ez a kókuszos lett, aminek receptjét a Pinterest-en találtam, s elég sok változtatáson átesve készült el.

Hozzávalók:
A kókuszos réteghez:

  • 6 tojásfehérje
  • csipet só
  • 6 evőkanál cukor
  • 20 dkg kókuszreszelék
  • 2 evőkanál liszt
A piskótához:
  • 5 tojás
  • csipet só
  • 5 evőkanál cukor
  • 4 evőkanál liszt
  • 1 púpozott evőkanál kakaó
  • fél csomag sütőpor
A krémhez:
  • 1 csomag vaníliaízű pudingpor
  • 1 tojás
  • 1 evőkanál liszt
  • 3 evőkanál cukor
  • 5 dl tej
  • 12 dkg cukor
  • 25 dkg vaj
A tetejére:
  • 4 dl tejszín
  • 1-2 evőkanál cukor
Így készült:
A fehérjéket előbb a csipet sóval vertem fel, majd a cukorral. Mikor már jó kemény volt, hozzákevertem a kókuszreszeléket és a lisztet. 
Sütőpapírral bélelt tepsi aljára kentem a kókuszos habot.
Elkészítettem a kakaós piskótát: a tojásokat szétválasztottam. A fehérjéket előbb a csipet sóval, majd a cukorral vertem fel. Hozzáadtam a sárgákat, ezzel is vertem nagyon rövid ideig, míg alaposan elvegyült. A tetejére szórtam a lisztet, sütőport, kakaót, óvatosan keverve elvegyítettem. A kókuszrétegre simítottam, s 175 fokon tűpróbáig sütöttem.
A tepsiben hagytam kihűlni, majd kiborítottam úgy, hogy a kókuszos rész legyen felül. 
A krémhez a pudingport, tojást, lisztet, 3 evőkanál cukrot pici tejjel simára kavartam. Fokozatosan hozzákevertem a többi tejet, majd kis lángon állandóan kevergetve sűrűre főztem. Hagytam kihűlni, közben sűrűn átkevertem.
A vajat a 12 dkg cukorral elkevertem, majd kanalanként hozzáadtam a pudingot. Habosra kevertem.
A sütire kentem, a felül lévő kókuszrétegre.
Végül a kevés cukorral felvert tejszínnel vontam be.
Az eredeti receptben a kókuszréteghez felhasznált fehérjéktől maradt sárgákból készült a krém, azaz abból főtt a pép. Nekem volt maradék fehérjém, ezért változtattam a krém összetevőin. A tetejére pedig csokimáz került. Úgy is mutatós, alul-felül sötét színű, de így habbal a tetején sem rossz. :-)
Középen a kókuszréteg kissé száraz, morzsálódós lett. Igaz, itt sem tartottam be az előírtakat, 10 dkg kókusz és 5 evőkanál liszt helyett nálam kétszer annyi kókusz és csak 2 evőkanál liszt került bele. De az eredeti szerint is száraz lett volna szerintem. Vagy nem? Azért így is fogyott szépen, nem vallottam szégyent vele! :-)

2017. április 10., hétfő

Gesztenyés keksz

Pakoltam a mélyhűtőben, s találtam egy csomag, még karácsonyra vásárolt gesztenyemasszát. Kivettem, hogy kiolvadva majd kezdek vele valamit. Közben sürögtem-forogtam, s rám jellemző módon a gesztenyemassza feledésbe merült. Délután nekifogtam konyhai teendőimnek, összegyúrtam a linzer tésztáját, mikor is Fiam mögém tekintve megkérdi, a gesztenyéből mi lesz? Ekkor kaptam a fejemhez, hogy még az is ott van. A kérdésre még nem tudtam a választ, de abban biztos voltam, hogy csak valami gyors kerekedhet belőle. Valamikor kinéztem egy gesztenyés keksz receptet, de nem volt kedvem előkeresni, így alkottam egyet, az amúgy is kéznél lévő hozzávalókból. És még finom is lett! :-)
Hozzávalók:

  • 1 csomag gesztenyemassza (20 dkg)
  • 20 dkg liszt
  • 10 dkg zabpehely
  • 10 dkg cukor
  • 10 dkg darált dió
  • 12 dkg margarin
  • nagy csipet szódabikarbóna
  • 1 tojás
  • 10 dkg csoki bevonni
Így készült:
Minden belevalót tálba tettem, összegyúrtam. Kicsit ragadt, de rövid pihentetés után hagyta magát gombócokká gyúrni. Tepsibe pakoltam őket, villával kissé lenyomtam a tetejét.
180 fokon kisütöttem.
A felolvasztott csokiba belemártogattam a tetejüket, azaz Leányzó végezte ezt a műveletet, míg én másnap az ebéddel foglalatoskodtam. Nem jutott az összesre csoki, de anélkül is finom.

Gyorsan elkészült, s jó sok lett belőle, két nagy tepsivel. Nem omlós, inkább olyan tömör, kiadós keksz, de finom! Erre is jó a gesztenye...

Cifra linzer

A linzer "hétköznapi" hétvégére vagy akár ünnepekre is tökéletes. Szeretjük. Ez most egy tojásos változat, teszteltem így is, s olyan jól sikerült, hogy már el is határoztam, húsvétra is készül egy adag belőle, egy másik meg csokival bevonva,  így linzer is lesz, isler is egy tésztából. Az apró süti meg le is van tudva. Igaz, hogy nem a leggyorsabb süti, de húsvét előtt lesz egész 3 napom készülődni. Annyi mindent szeretnék csinálni ebben a három napban, hogy egy hét is kevés lenne...

Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 18 dkg porcukor
  • 25 dkg margarin
  • 2 kisebb citrom lereszelt héja
  • 1 egész tojás+1 sárgája
  • 1 tojásfehérje, 2 evőkanál cukor, 4 evőkanál darált dió a tetejére
  • lekvár összerakni
Így készült:
A lisztet, cukrot, sütőport elmorzsoltam a margarinnal, majd összegyúrtam a citromhéjjal és tojásokkal. Pici lisztet még gyúrtam hozzá, mert enyhén lágy-ragacsosnak találtam.
15-20 perc pihentetés után 2 részre osztottam. Felét közepes pogácsaszaggatóval kiszaggattam, a másik felét ki is lyukasztottam. A lyukasakat lekentem az enyhén felvert tojásfehérjével és a cukor-dió keverékébe mártottam, így sütöttem őket ki.
175 fokon, világosra sütöttem a korongokat.
Kihűlés után felét baracklekvárral, másik felét eperrel ragasztottam össze. Természetesen egy egész korongra került egy lyukas, diós tetejű. Mindkét lekvárral finom volt. Másmilyent is lehet használni, ízlés szerint. Málna- vagy ribizlilekvárral is finom lehet.
Másnapra a lekvártól jól átpuhul a süti.

Előre is meg lehet sütni, s fogyasztás előtt egy nappal összerakni. 




2017. április 6., csütörtök

Tarka almás krémes

Gyümölcsnek mindig kell lenni itthon. Van még ősszel beszerzett alma a kamrában, de annyira megfonnyadt, hogy már senkinek sem kell. Így marad a bolti. Férjuramnak sikerült olyat vásárolni, ami szerinte ízetlen. Ha szerinte az, akkor mindenki más úgy vélte. (Én nem, ettem is belőle.) Nem romlott ránk, süti készült belőle. Előbb pite, de még maradt néhány, s mivel épp krémes sütire fűlött a fogam, ilyen készült:


Hozzávalók:
A tésztához:

  • 20 dkg cukor
  • 4 tojás
  • 35 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 1,5 dl olaj
  • 1,5 dl tej
  • 1 evőkanál kakaó+1 evőkanál tej
  • 5-6 alma
  • 2 evőkanál cukor
A krémhez:
  • 2 csomag tejszínízű pudingpor
  • 6 dl tej
  • 20 dkg cukor
  • 25 dkg vaj
  • 5 dkg csoki + 1 evőkanál olaj becsorgatni
Így készült:
A megpucolt almákat vaskosabb szeletekre vágtam.
A 2 evőkanál cukrot a tepsi aljára szórtam, kiraktam almaszeletekkel. (Nem árt kikenni vajjal a tepsit előtte, hogy majd ki tudjuk borítani a megsült tésztát.)
A tésztához a cukrot elkevertem a tojásokkal, majd az olajjal. Belekerült a liszt , sütőpor és tej, simára kevertem. A tészta háromnegyedét az almaszeletekre borítottam, a többibe elkevertem a kakaót és pici tejet. A világos tésztára csorgattam. 
180 fokos sütőben készre sütöttem.
A tepsiben hagytam kihűlni. Késsel körbevágtam a széleken a sütit, majd nagy méretű tálcát a tepsire borítottam s hirtelen megfordítva ráborítottam a sütit, hogy az almás rész legyen felül.
A pudingport kevés tejben csomómentesen elkevertem, majd a többi tejet is fokozatosan hozzáadtam. Kis lángon állandóan kevergetve felfőztem. Hagytam kihűlni, közben sűrűn átkevertem.
A vajat a cukorral elkevertem, majd kanalanként hozzákerült a közben kihűlt puding.
A krémet a sütire simítottam.
A csokit az olajjal gőz fölött felolvasztottam. Kicsit kavargattam, hogy ne azon forrón kerüljön a krémre, majd becsorgattam vele a süti tetejét.
Akár azonnal is szeletelhető, de nem árt, ha hagyjuk a csokit megdermedni a tetején.

Finom lett, még a húsvéti asztalon is el bírom képzelni. Mert rohamosan közeleg a húsvét, de a tervezgetés még az elkövetkező napok zenéje. Nincs kedvem, időm, energiám még ezen is agyalni. Férjuram ugyan már kikötötte, nehogy megint túlzásokba essek a sütés-főzés terén. Á, dehogy fogok! :D
Nem olyan bonyolult ez a süti, mint ahogy leírtam. Almaszeleteken kavart tészta, rá sima vajkrém, kicsi csoki  a tetejére. Ha már tarka, legyen tarka! :-)



2017. április 4., kedd

Zabpelyhes keksz

Legújabb kedvencünk. Az utóbbi időben többször készült, mindig kicsit másféleképpen. Sőt olyan is volt, hogy dupláztam az adagot, hogy jusson is, maradjon is. Tényleg finom, csak úgy nassolni, vagy tízóraira, kirándulóknak energiapótlásra. Mert itt a várva várt tavasz, s mi ki is használjuk. Minden hétvégén mentünk valamerre, közben tanúi voltunk, ahogy hétről hétre rohamtempóban ébred, virul, zöldül, virágba borul a természet. Ezért kedvencem a tavasz! :-)

Hozzávalók:

  • 20 dkg barna nádcukor
  • 3 evőkanál méz
  • 3 tojás
  • 25 dkg liszt
  • 25 dkg zabpehely
  • 1 csomag sütőpor
  • 10 dkg kókuszreszelék
  • 25 dkg vaj
  • csoki, mazsola, aszalt gyümölcsök, mogyoró, dió...
Így készült:
A cukrot, tojásokat elkevertem, majd hozzáadtam a mézet, lisztet, zabpelyhet, sütőport, kókuszt és a megolvasztott vajat. Elkevertem, majd belekerültek a csokidarabkák, aszalt gyümölcsök, mikor milyen, vagy amihez kedvünk van, tetszés szerint. 
Sütőpapírral bélelt tepsibe két teáskanál segítségével halmokat rakosgattam, helyet hagyva közöttük, mert sülés közben elterülnek.
180 fokon pirulásig sütöttem őket. 
Egyik alkalommal két összetört banán és csoki került bele, ekkor még 10 dkg teljes kiőrlésű lisztet is kevertem hozzá, mert lágy lett az összekevert massza. Így is finom volt!
Első alkalommal 25 dkg cukorral készült, így édes lett, aztán csökkentettem 20 dkg-ra. A méz is édesíti meg az aszalt gyümölcsök. De aki nem éppen azon van, hogy fogyjon egy keveset, és édesen szereti, nyugodtan teheti bele a több cukrot.
Már említettem, hogy a Börzsöny lábánál lakunk, szó szerint. Kisétálunk a faluból, s máris kapaszkodunk felfele a dombra. A hozzánk legközelebb eső csúcs 500 m alatti, de elég arra is felmászni. :-) Néha távolabb is elmerészkedünk, mint ezúttal is. Megérte, minden völgy, csúcs más látnivalót kínál, főleg így tavasszal:






2017. április 2., vasárnap

Tökmagos-rozsos pogácsa

Sok éve, még a blogos korszakom előtt gyakran sütöttem barna tökmagos pogácsát. Szerettük. Aztán elmaradt, mint sok más is. Nemrég eszembe jutott egy fotóról, s bár nem emlékszem, akkoriban hogy készült, alkottam egy hasonlót.
Szeretek pogácsát sütni, jó sokat egyszerre, mert nem csak éhségcsillapításra jó a nap bármely szakában, de tízóraira csomagolni is remek. Vagy leves mellé, kenyér helyett, vagy éppen másodiknak. Van is rengeteg féle-fajta a blogon. Szinte soha nem recept alapján készül, legfeljebb inspirálódok valahonnan. Amihez kedvem van, meg amit itthon találok, abból készül.

Hozzávalók:
  • 40 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
  • 40 dkg fehér búzaliszt
  • 20 dkg rétesliszt
  • 25 dkg margarin
  • 2 dl tej
  • 4 dkg élesztő
  • 1 teáskanál cukor
  • 2 púpozott teáskanál só
  • 1 nagy doboz natúr joghurt (400 g)
  • 1 egész tojás + 2 sárgája
  • 10 dkg tökmag
  • tetejére 1 felvert tojás, reszelt sajt, magok
Így készült:
A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.
Közben a liszteket tálba mértem, hozzáadtam a sót, margarint s összemorzsoltam. Belekerült a joghurt (szoba-hőmérsékletű legyen, ha akkor vettük ki a hűtőből, picit meg lehet langyosítani mikróban), tojások, élesztős tej. Összegyúrtam. (Ilyen ragacsos tésztával rég volt dolgom, nem volt egyszerű dolgozni vele, de nem hagytam magam.) Ha kemény lenne a tészta, még tej kerülhet bele.
Mikor megkelt, lisztezett deszkán kinyújtottam, rászórtam a tökmagot, feltekertem. Ekkorra már megszelídült a tészta, lisztezve nem volt ragacsos. Hagytam még pihenni negyed órányit. Ujjnyi vastagra nyújtottam, kis pogácsaszaggatóval kiszúrtam, tepsibe rakosgattam.
Felvert tojással lekentem (lehet bele tenni nagy csipet sót is, nem volt túl sós a tészta), egy részére reszelt sajtot szórtam, másik részére köménymag került.
180 fokos sütőben pirosra sütöttem őket.

2017. március 20., hétfő

Csöröge

Nagyon ritkán sütök csőregét, pedig igencsak szeretjük. Talán egy évben egyszer, ha nekirugaszkodok. Kell hozzá úgy két szabad óra, ami hétköznap semmiképp sem adódik. Hétvégén viszont igen, ha szánok rá. :-) Szombati napon készült, gulyásleves mellé másodiknak. Ezúttal is finom lett, főleg szilvalekvárral!



Hozzávalók:
  • 70 dkg liszt - fele rétesliszt
  • csapott teáskanál só
  • 3 evőkanál cukor
  • 2 dl tej
  • fél csomag élesztő (2,5 dkg)
  • 15 dkg margarin
  • 2 tojás
  • 1 citrom lereszelt héja
  • 1-2 evőkanál tejföl
  • bő olaj a sütéshez
  • porcukor, lekvár a tálaláshoz
Így készült:
A tejet kézmelegre melegítettem, elkevertem benne egy evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.
Közben a lisztet, sót, többi cukrot, citromhéjat, margarint tálba tettem s elmorzsoltam. 
Hozzáadtam a tojásokat, élesztős tejet, s összegyúrtam. Annyi tejfölt tettem hozzá, hogy megfelelő keménységű legyen a tészta. Azaz nem túl kemény, de nem is lágy, jól formázható tészta. Nekem egész kevés kellett.
A megdagasztott tésztát hagytam megkelni.
Mikor megkelt, enyhén lisztezett deszkára borítottam, kinyújtottam. Rombuszokra vágtam ezek közepébe egy rést, amin egyik csücskét áthúztam a tésztának. 


Olajat melegítettem, s kisütöttem a csőregéket.
Porcukorral és/vagy lekvárral fogyasztottuk, hidegen-melegen. 

Jó sok lett belőle, kiadós sütemény. És finom!!! Most is szívesen ennék belőle, de nem most készült, hanem hetekkel ezelőtt. Egyhamar biztos nem fogok megint nekiállni. Vagy mégis?




2017. március 18., szombat

Csokis-málnás szelet

A nyáron megint nagy adag málnát pakoltam a fagyasztóba. Míg meleg van, a gyerekeknek sűrűn jut eszükbe turmixot csinálni belőle, de a hidegek beköszöntével nem igazán. Így még jó néhány csomag várja, hogy valamilyen formában elfogyjon. Egyet csokis süti tetejére pakoltam. 


Hozzávalók:
  • 3 tojás
  • 15 dkg margarin
  • 25 dkg cukor
  • 20 dkg étcsokoládé
  • 30 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 evőkanál kakaó
  • 1 dl tej
  • 1 csomag fagyasztott málna
Így készült:
A margarint, csokit mikróban összeolvasztottam, majd alaposan elkevertem a cukorral és tojásokkal.
Hozzáadtam a lisztet, sütőport, kakaót, és 1 dl tejjel lazítottam a tésztát.
Az alaposan elkevert masszát sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam, tetejére szórtam a málnát és 180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.


A gyerekek azt mondták, olyan, mint a brownie. Valóban hasonló ízű, csak a sütőportól lazább a szerkezete. A málna savanyúsága meg kitűnően ellensúlyozza a süti édességét. Elég sok cukor van benne, így utólag kevesebbet tennék bele, de akkor úgy volt finom.

2017. március 17., péntek

Tárkonyos leves

Bár a tárkony az erdélyi konyha egyik jellegzetes fűszere, régen, bár volt Anyukámnak a kertben, mégsem használtuk. Néhány éve kaptam rá, azóta többféle levest ízesítettem vele, még bablevest is. De egyik kedvenc levesünk a csirkehúsos-krumplis-zöldséges, tárkonnyal ízesített, enyhén savanykás leves.
Hozzávalók:

  • 1 nagy csirkemell, csontostul
  • 3 sárgarépa
  • 2 petrezselyem
  • 5-6 közepes krumpli
  • petrezselyemzöld
  • 1 evőkanál házi ételízesítő
  • pirospaprika
  • tárkony
  • 1 dl savanyú káposztalé (vagy citromlé)
Így készült:
A zöldségeket megpucoltam, mostam, felszeleteltem.
Úgy két liternyi vízben feltettem főni, sóztam.
A csirkemellet kifiléztem, a húst kockákra vágtam, a csontot is feldaraboltam, a zöldséghez tettem. Az ételízesítő is belekerült. Mikor a hús már puha, hozzáadtam a közben megpucolt, felkockázott krumplit is. 
Petrezselyemzöld, tárkony került bele -most mindkettő szárított, de a friss az igazi-, meg pirospaprika. 
Mikor már a krumpli is puha, savanyítottam. Most káposztalé került bele, ezzel a legfinomabb, de a citromlé is megteszi. 
Tálaláskor kerülhet bele tejföl, de anélkül is nagyon finom. 
Egyszerű, viszonylag gyorsan elkészülő leves, mert a csirkehús hamar puhul. A tárkonnyal csínján kell bánni, elég erős íze van. Kezdetben nagy csipetnyi, s kóstolás után ki-ki eldönti, hogy bír-e még a leves abból az ízből többet is. 

2017. március 15., szerda

Hóvirág kocka

Már kétszer is nekiugrottam, hogy megírjam ezt a bejegyzést, most talán sikerül. :-) Már megint hosszú szünet után jelentkezem, nem kevés vívódás után. Ha nem is mindig, de azért többnyire sebtiben lefotóztam, amit időközben sütöttem-főztem, hogy majd egyszer talán közzéteszem. Talán. Mert ott volt a mélypont, amikor Valaki megkérdezte, ki kíváncsi rá, hogy én mit sütök-főzök? Akkor nagyon közel álltam hozzá, hogy nem még "pazarolom" az időm erre, így is olyan kevés a nap 24 órája. De aztán túltettem magam rajta; akit nem érdekel, nem nézi. Punktum. Nekem ez időnként, esténként jó kis kikapcsolódás, levezetése a napnak, hogy valami mást is csinálok.
Bár kevesebbet sütök, de hétvégére muszáj. Hiányozna, ha kihagynám. Főleg valami krémes időnként. Mert azok a kedvenceim. Volt túró a hűtőben, aköré kerekedett ez a süti.

Hozzávalók:
A lapokhoz:

  • 45 dkg liszt
  • 10 dkg zsír
  • 10 dkg cukor
  • csipet só
  • 1 citrom lereszelt héja
  • 2 tojás
  • 1 dl tej
  • 1 csomag szalalkáli
A töltelékhez:
  • sárgabaracklekvár
  • 6 dl tej
  • 2 csomag vaníliaízű pudingpor
  • 25 dkg vaj
  • 18 dkg + 2 evőkanál cukor
  • 50 dkg túró
Így készült:
A tésztához a szalalkálit elkevertem a tejben.
A lisztet, sót, cukrot, zsírt elmorzsoltam, hozzáadtam a tojásokat, citromhéjat, szalalkális tejet és összegyúrtam a tésztát. Ne legyen kemény a tészta, mert akkor nehéz kinyújtani, sem túl lágy, mert akkor ragad. Ha kemény, még pici tej kerülhet bele, ha lágy, ragadós, akkor liszttel javítsunk az állagán.
A tésztát 3 fele osztva, kinyújtva, tepsi hátán 3 lapot sütöttem belőle.
A krémhez elkevertem a pudingporokat kevés tejben, majd a többi tejet is hozzákevertem. Állandóan kavargatva, 2 evőkanál cukorral sűrűre főztem. Miközben hűlt, gyakran átkavartam. 
A vajat a 18 dkg cukorral elkevertem, majd kanalanként belekerült a közben kihűlt puding. A túrót áttörtem, s ezt is hozzákevertem a krémhez.
A lapokat vékonyan megkentem baracklekvárral, erre került a krém, s szeletelésig hideg helyre tettem.
Nem kell állnia másnapig, mint többnyire a krémmel töltött lapoknak, a szalalkális lap jó puha, s néhány óra múlva szépen lehet szeletelni.



Mivel a süti fehér, s épp hóvirágnyíláskor készült, azért kapta ezt a nevet. Ennek már lassan két hete. Nagyon vártam a tavaszt, s remélem, most már visszafordíthatatlanul itt van! :-)





2017. február 7., kedd

Fahéjas kalács

Határozottan kevesebbet sütök, de múlt hét közepén nagyon rám jött. Mikor nekifogtam dagasztani a tésztát, még nem tudtam, mi lesz belőle, menet közben körvonalazódott, hogy vajas-fahéjas kaláccsal örvendeztetem meg  a családot. Csigának nagyon finom tud lenni, miért ne lenne jó kalács ilyen ízesítéssel? S valóban finom lett!


Hozzávalók:
A tésztához:

  • 4 dl tej
  • 1 csomag élesztő
  • 5 evőkanál cukor
  • 1 kg liszt
  • 1 teáskanál só
  • 2 tojás
  • 20 dkg margarin
  • + 1 tojás lekenni
A töltelékhez:
  • 25 dkg vaj
  • 25 dkg cukor
  • 2 teáskanál fahéj
Így készült:
A tejet kézmelegre melegítettem, elkevertem benne 1 evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.
Míg felfutott az élesztő, a lisztet, sót, többi cukrot elmorzsoltam a margarinnal. Beleütöttem a 2 tojást, hozzáadtam a közben felfutott élesztős tejet és összegyúrtam. Épp megfelelő keménységű lett, azaz kissé lágyabb, mint egy pogácsatészta. Ha kemény lenne, még kerülhet bele tej, ha túl lágynak érezzük, akkor kevés liszt.
Dagasztás után letakarva 40-45 percet kelesztettem.
Közben a vajat mikróban megolvasztottam, s elkevertem a cukorral és fahéjjal. Míg sor került rá, hideg helyre tettem.
A megkelt tésztát 6 egyenlő részre osztottam. Mindegyiket hosszúkás téglalap alakúra nyújtottam, nagyjából a nagy méretének feleljen meg. Igyekeztem vékonyra nyújtani. Lekentem töltelékkel, felsodortam, majd kettőt-kettőt összecsavartam, így 3 rúd kalácsom lett.
Sütőpapírral bélelt tepsibe tettem őket, lekentem felvert tojással, villával meg is szurkáltam.
Hagytam még kelni 15-20 percet, majd a hideg sütőbe tettem, amit aztán beállítottam 180 fokra.
Hagytam szép pirosra sülni.

Finom, foszlós lett, ami a vajnak köszönhető. Ha a töltelék margarinnal készül, nem lehet ugyanazt az ízt, állagot elérni. Még másnap is jó puha volt, már az a kis sarok, ami maradt, mire hazaértem a munkából. Kakaósan is hasonlóan szoktam készíteni, de ha a kettőből kéne választanom, biztos, hogy a fahéjasért nyúlnék! :-)