Bodzavirág palacsintatésztában

Mikor megvettük a telket, a kerítés tövében volt egy fiatal bodzahajtás, amit úgy gondoltam, érdemes meghagyni. Az évek alatt vaskos törzse nőtt, de virágját nem igen élvezhettük, mert Apósom úgy látta jónak, ha alaposan visszametszi, mondván, úgyis mindig tele van levéltetűvel. Tavaly aztán rászóltam, hogy hagyja békén, ha már van, élvezzük virágját-termését. Idén végre rengeteg virág volt rajta, kártevő- csodák csodájára- nem bántotta; háromszor főztem egy-egy adag lekvárt lekvárt belőle. Bogyó is van jó sok, már színesedik, azt is tesztelném, hogyan működik lekvárként.
A szép nagy tányérú virágok nem hagytak nyugodni, egy délután palacsintatésztába mártogatva kisütöttem néhányat. Nekem ízlett! Főleg a belőle készült lekvárral! 😊
Hozzávalók:

  • 12-15 nagyobb tányérú bodzavirág
  • 40 dkg liszt
  • 2 tojás
  • nagy csipet só
  • 1 evőkanál cukor
  • tej
  • olaj a sütéshez
  • porcukor, lekvár a tálaláshoz
Így készült:
Megkavartam a palacsintatésztát: a lisztet, tojást, sót, cukrot annyi tejjel simára kavartam, hogy a szokásosnál kicsit sűrűbb legyen a massza.
A virágokat nem mostam meg, akkoriban volt eső bőven, csak megnéztem alaposan, nehogy bogaras legyen. 
Ujjnyi olajat hevítettem.
A virágot szárától fogva belemártottam a tésztába, hagytam kicsit lecsepegni, majd az olajba tettem, s ollóval le is vágtam a szárát egész közel a virághoz. Mindkét felét pirosra sütöttem.
Porcukorral, lekvárral ettük.

Lehet, mégsem kéne sűrűbb tésztát készíteni, mert így kicsit sok maradt rajta, jó harapós volt. De így ettük meg, így is finom volt. Legközelebb rendeset kavarok, s beszámolok, úgy milyen lett.

Tavaly megírt bejegyzés. azóta nincs bodzafánk, a szomszéd féltette a kerítését, így, mondván jobb a békesség, Férjem kivágta. De negyed órás sétával a pincéknél kétszer is tetemes mennyiséget szedtünk, üdítő, lekvár már készült, a szörp még várat magára. 

Citromos keksz

 A tavaszi szünet aktív pihenéssel telt, olyannyira aktívval, hogy a rá következő három tanítási nap szokatlanul lefárasztott. Igaz, a feladat is szokatlanul sok (azaz ez nem szokatlan), minden nap későn értem haza. Péntek délután próbáltam tétlenkedni, szombaton már kevésbé, a sütés-főzés pedig vasárnapra maradt- meg is tartott délutánig. Leányzómnak is készült ez-az, közöttük ez a citromos keksz, ami megint csak ilyen gombolygatott. Gyorsabb, mint nyújtani-vagdosni-maradékot újra gyúrni, nyújtani. Ez most különösen fogamra való lett, pedig csak úgy összedobtam.




Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt (+1-2 evőkanállal szükség szerint)
  • 1 csipet só
  • 20 dkg porcukor
  • 1 csomag sütőpor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 1 citrom lereszelt héja és leve
  • 25 dkg margarin
  • 2 nagy tojás
  • 10 dkg kandírozott narancshéj
  • 5 dkg fehér csoki, 2 evőkanál olaj a tetejére
Így készült:
A lisztet, sót, sütőport, cukrot, vaníliás cukrot, citromhéjat elvegyítettem, majd elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojásokat és citromlét. Összegyúrtam, majd a cukrozott narancshéjjal is átgyúrtam. Ragacsos, kissé lágy lett, ezért egy evőkanál liszttel átgyúrtam, majd még egy nagy csipettel, mire kezelhető lett.
Kisebb, diónyi gombócokat hengergettem két tenyerem között. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam, 1-1 sütinyi helyet hagyva köztük. 
180 fokos sütőbe tettem. Világosra sütöttem, épp csak addig, míg az alja enyhén megpirul, s a teteje már nem lágy. Így jó puhák maradnak, nem szárad ki a keksz.
Miután kihűlt, a fehér csokit az olajjal gőz fölött felolvasztottam, s becsorgattam vele a kekszeket.

Ritka a rendszeresen visszatérő süti nálunk, de ez szerintem az lesz. Biztosan napokig élvezhető. Ha valaki roppanósabban szereti, kicsit jobban is meg lehet sütni. 

Időközben a fényképezőgép problémáját is megoldotta egy akkumulátorcsere. Ugyan valamit elállítottam rajta, miközben szenvedtem vele, s nem tudunk rájönni, mi az, de használható. 




Rebarbarás süti kókuszhabbal

 Mostanság délutánonként sokat bíbelődök a kertben. Márt csak azért is, mert máris kezdi meghálálni a törődést: zöldhagyma, retek, mángold, petrezselyemzöld szedhető, sőt, a rebarbara is óriási leveleket növesztett- ezeket az óriásakat leszedtem- persze, nem a leveléért, hanem a száráért. A kisebbeket hagytam még nőni. Mosás, héj lehúzása után a vasárnapi sütinkre halmoztam. Kellemes savanykás ízt adott az édes szeleteknek.



Hozzávalók:

A tésztához:

  • 25 dkg margarin
  • 15 dkg cukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 5 tojássárga
  • 1 citrom kicsavart leve
  • 35 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 12-16 rebarbaraszár
A habhoz:
  • 5 tojásfehérje
  • 1 csipet só
  • 15 dkg cukor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 10 dkg kókuszreszelék
  • 1 evőkanál liszt
Így készült:
A rebarbarát megmostam, külső részét vékonyan lehúztam, 3-4 cm-es darabokra vágtam.
A margarint mikróban megpuhítottam, majd elkevertem a cukorral és vaníliás cukorral. Hozzákevertem a tojások sárgáját, ezzel is simára kevertem, majd a sütőporral elvegyített liszt és citromlé került bele. Fakanállal alaposan elkevertem- sűrű massza lett belőle.
Sütőpapírral bélelt tepsibe kentem-simítottam a masszát, elosztottam rajta a rebarbaradarabokat. Annyi volt, hogy teljesen befedte a tésztát. 
180 fokra előmelegített sütőbe tettem, 10 percig hagytam benn.
Közben a fehérjéket előbb a csipet sóval, majd a cukorral kemény habbá vertem. Óvatos mozdulatokkal elvegyítettem benne a kókuszt és lisztet. A sütőből kivett sütire egyengettem, majd visszatettem sülni.
Mikor a hab megpirult kissé. átállítottam csak alsó sütésre, így is hagytam még 10 percig a sütőben.
Kihűlve szeleteltem. (Igaz, a szélét még azon forrón levágtam, kóstolás céljából.)


Finoman puha süti lett, a sok rebarbarától kicsit savanykásabb a vártnál, de így is ízlik mindenkinek. 
Jó néhány éve kaptam Nővéremtől két tő rebarbarát, azóta minden évben sütök belőle egyszer-kétszer sütit. A következő szüretkor lekvárt főzök belőle, Leányzóm ötletét valóra váltván. 
Épp most olvastam néhány tudnivalót erről a növényről- nagyon sok jó hatása van a szervezetre, de nyersen nem ajánlott fogyasztani. 
Itt már levágtam róla a levelek nagyját- a virágszárat is le szoktam, most egyet meghagytam:


Kakaós kalács

A tágabbat tekintve nagy család a miénk. Ágnes mamáék nyolcan voltak testvérek, Tatáék csak hárman. Minddel tartották a kapcsolatot, annyira nem távolodtak el egymástól térben. Mi is viszonylag szoros kapcsolatban voltunk unokatestvéreinkkel, az elsőkkel, főleg, hogy szinte egykorúak voltunk. Nyaranta sokat voltunk együtt, jöttünk-mentünk a két mama között. Aztán felnőttünk, ki-ki elkezdte saját kis életét felépíteni, mi ráadásul alaposan megnöveltük a köztünk lévő távolságot. Nagyon, nagyon ritkán találkozunk, csakis akkor, ha mi hazamegyünk. Mert ők nem jönnek ide. Ezt aztán megtörte legidősebb unokatestvérünk Leányzója, aki tavaly májusban tett egy kitérőt mifelénk. Örömmel fogadtuk Őt, közvetlen, barátságos, vidám és határozott lány, üdítő jelenség. Bízom benne, hogy gyerekeinkkel megkedvelték annyira egymást, hogy ápolni fogják a rokonságot. Nem szeretném, ha teljesen elszakadnának a gyökereiktől... 

Mikor Lillát vártuk, akkor sütöttem először ilyen kalácsot. Nagyon ízlett neki, a többféle süti közül ezt részesítette előnyben. Aztán még készült egyszer a nyáron, mikor kolléganőhöz mentünk,  és még egyszer, mikor az otthoni rokonokat vártuk- Apukám húgát és az ő lányát-. Eszembe is jutott Lilla, hogy ráírok, ha van kedve, jöjjön ő is, -ugyanis Budapesten tölti a nyári gyakorlatát-, mert kedvence sül, de a nagy készülődésben mégis elmaradt. Nem csak nekem jutott eszembe hívni Őt, így lett egy meglepetés vendégünk is. 

 Hozzávalók:

  • 4 dl tej + kb. fél dl
  • 5 evőkanál cukor
  • 4 dkg élesztő
  • 1 kg liszt (ebből 30 dkg rétesliszt)
  • 1 teáskanál só
  • 25 dkg margarin 
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 egész tojás + 3 sárgája
A töltelékhez:
  • 20 dkg vaj
  • 20 dkg cukor
  • 2 púpozott evőkanál kakaó
  • + 1 tojás lekenni
Így készült:
A tejet megmelegítettem, kéznek kellemes melegre, majd elkevertem benne 1 evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Miközben felfut, tálba készítettem a lisztet, többi cukrot, vaníliás cukrot, sót, elvegyítettem, majd elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojásokat és élesztős tejet, összegyúrtam. Közben még adagoltam hozzá kevés tejet, hogy ne legyen kemény a tészta, könnyen lehessen dagasztani. Dagasztás után kevés liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni.
A vajat mikróban megpuhítottam, hagytam félig megolvadni. Elkevertem a cukorral, kakaóval. Ha nagyon megolvadna a vaj -jártam így is- és folyós a töltelék, hűtőbe téve visszahűl, dermed kicsit. A lényeg, hogy ne legyen folyós, kenhető tölteléket kapjunk.
Mikor megkelt a tészta, négy részre osztottam. Sorra vékony, hosszúkás téglalap alakúra nyújtottam,- a gáztepsi rövidebb oldalához igazítottam a kalács hosszát, így a 4 rúd elfér egymás mellett- lekentem a töltelék negyedével, feltekertem, sütőpapírral bélelt tepsibe tettem. Így jártam el a többivel is. 
Hagytam kelni 20 percnyit, majd felvert tojással lekentem, s 180 fokos sütőbe tettem.
Addig sült, míg szép pirosra, kopogósra pirult a teteje.

Ez a kalács egy másik alkalommal készült. 
A bejegyzés elejét még tavaly augusztusban írtam, s mivel az elmúlt hétvégén is készült, mégpedig két tepsivel, eszembe jutott, hogy jó lenne folytatni. A mostanit is megörökítettem- ez kicsit másképp készült, 2 dl olajjal margarin helyett és 2 egész tojással. A kalácsaim mindig kirepednek, de ettől függetlenül mindig nagy sikere van, épp ezért egyike a visszatérő süteményeknek. Mikor viszonylag gyorsan, otthon mindig lévő alapanyagokból akarok finomat és kiadósat készíteni, ehhez folyamodok. 
A legutóbbi, de közel sem az utolsó:







Kapros-juhtúrós sajtgolyó

Miközben azon agyaltam, mit kerekítsek vacsorára, a kezembe akadó juhtúró döntötte el a fejemben dúló vitát: a kedvelt sajtgolyó mintájára, -ami azóta többféleképpen készült- juhtúrós golyó lett, persze hogy kapor ízesítéssel. Készülhetett volna belőle valami egészségesebb is, de ... épp akkor bűnözni támadt kedvem. Néha még sült krumplit is eszünk. 😉😀


 Hozzávalók:

  • 12 dkg juhtúró
  • 22 dkg reszelt sajt (trappista)
  • nagy csipet só
  • nagy csipet bors
  • 1 mokkáskanálnyi morzsolt kapor
  • 3 tojás
  • 3 evőkanál liszt
  • olaj a sütéshez
Így készült:
A sajtot lereszeltem, elkevertem az összenyomkodott juhtúróval, sóval, borssal, kaporral, végül az egész tojásokkal és liszttel. 
Kissé megvizeztem a tenyerem, s gombócokat formáztam a masszából.
Mikor az összes kész volt, ujjnyi olajban kisütöttem, közben átfordítva a másik felére. 

Retekkel és majonézzel ettük. Kettőnknek még sok is volt vacsira, a maradék másnap, hidegen -úgy is finom- elfogyott.

Fahéjas mézes

 Az idei húsvét igencsak rendhagyó módon alakult. Már hónapokkal korábban eldöntöttük, hogy a tavaszi szünetben családostól elmegyünk itthonról. Így a Bükkben töltöttük az ünnepeket. Azért nem volt ez olyan rossz döntés. 😉 Bár az időjárás nem velünk tartott, de azért sikerült jókat túrázni, s ami a legfontosabb: együtt voltunk mind a négyen. 

De ha már húsvét, meg kell adni a módját: indulás előtti napon igyekeztem minden szokásosat elkészíteni, sütöttem-főztem - csak a leves maradt ki, hiányzott is-, s mindent magunkkal vittünk. Piros tojás is készült, meg répatorta, már csak azért is, mert időközben Leányzóm 20 éves lett. No meg fahéjas mézes, amit próbáltam ott is lefotózni, de nem volt egy szépen szeletelő kés kézügyben. Itthon is kattintottam egyet-kettőt:


Hozzávalók:

A lapokhoz:

  • 50 dkg liszt
  • 1 csipet só
  • 10 dkg cukor
  • 1 teáskanál szódabikarbóna
  • 1 teáskanál fahéj
  • 10 dkg margarin
  • 1 evőkanál zsír
  • 2 tojás
  • 3 evőkanál méz
  • 1 evőkanál joghurt/tejföl
A lapok megtöltéséhez:
  • sárgabaracklekvár
  • 8 dl tej
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 8 evőkanál gríz
  • 25 dkg vaj
  • 18 dkg cukor
  • + a tetejére 10 dkg étcsokoládé, 2 evőkanál olaj
Így készült:
A tésztához való lisztet, sót, cukrot, szódabikarbónát, fahéjat elvegyítettem, elmorzsoltam a margarinnal és zsírral, majd összegyúrtam a mézzel és tojásokkal. Egy evőkanál joghurtot is tettem hozzá, hogy ne legyen túl kemény a tészta. 
4 részre osztottam, alaposan lisztezett deszkán sorra kinyújtottam, tepsi hátán kisütöttem. 
A grízből, tejből, vaníliás cukorból tejbegrízt főztem, időnként megkeverve hagytam kihűlni. 
A vajat elkevertem a cukorral, majd hozzákanalaztam a grízt, habosra kevertem. 
Összeraktam a sütit: az első lapot vékonyan lekentem lekvárral, erre került a krém harmada, ide-oda kanalazva, majd óvatosan elhúzgálva, elegyengettem, erre megint lap, lekvár, krém. 
A tetejét bevontam gőz fölött olajjal felolvasztott csokival.
Másnapra jól átpuhult, szépen lehetett szeletelni. 
A nem túl szép szeletek, az annál szebb Bélkővel a háttérben. Bejártuk a tetejét is, érdekes látvány a letarolt-kitermelt hegytető. Valamiért szeretjük az esős idővel párosítani Bélapátfalvát. Mikor először voltunk, csak az apátságig jutottunk, elkezdett csepegni az eső. Másodjára már a kilátóig, igyekeztünk is lefele, mert baljós fellegeket láttunk tornyosulni. Bőrig is áztattak, mire leértünk. Most felfele kaptunk kisebb esőt, de csak azértis a kilátót követően keresztbe-kasba bejártuk a platót is. Szinte Holdbéli táj, néhol ijesztő magasságok, de minden méter újabb érdekességet, ámulatra méltót kínált. Összvissza meglett a 20 km-ünk aznapra, de legalább feledhetetlen és mindenki elégedettségére szolgáló nap volt.
Néhány kedvcsináló fotó:





Kávés-csokis keksz

 Férjuram, ahányszor csak evett belőle, mindig megjegyezte, hogy ez nagyon finom. Akkor biztosan az! 😉 Hétvégén készült almás pite társaságában, hogy Leányzónak, meg nekünk is legyen mire rájárni. Volt is vagy két napig! 



 
Hozzávalók:
  • 45 dkg liszt
  • 18 dkg porcukor
  • 1 csomag sütőpor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 3 tasak 3az1-ben kávé
  • 1 csapott evőkanál őrölt kávé
  • 20 dkg puha vaj
  • 2 nagy tojás
  • 10 dkg csokoládé
így készült:
A csokit feldaraboltam.
A lisztet, porcukrot, vaníliás cukrot, sütőport, kávékat elvegyítettem, majd a vajjal elmorzsoltam. A tojásokat is beleütöttem, összegyúrtam, végül a csokidarabokkal is átgyúrtam. Könnyen formázható tészta lett belőle. 
Diónyi darabokat szaggattam belőle, gömbbé formáltam, papírral bélelt tepsibe pakoltam, helyet hagyva közöttük, mert terülni-nőni fognak sülés közben.
180 fokos sütőben egész világosra sütöttem, épp csak addig, míg a tetejét megnyomva már nem lágy a tészta.

Aki szereti a kávét, annak biztosan ízleni fog. Én szeretem, meg azt az időt is, amit délután kávézással töltök. Olyankor szoktam megpróbálni kitessékelni a fejemből a munkahelyen összeszedett gondokat, miközben gondolkodást nem igénylő tevékenységet végzek- de csak próbálkozok. Újra és újra felszínre kerülnek... 
Az is jó ebben a sütiben, hogy nem kell elővenni a gyúrótáblát hozzá- csak egy edény kell, amiben összegyúrjuk, aztán két tenyerünk közt meggömbölygetjük, s mehet is sülni. 






Káposztás húsgombóc...

 ... vagy húsgombócos káposzta, de még találóbb lenne a lusta töltött káposzta elnevezés. Mert minden benne van, ami az említett, kissé macerás ételben, csak jóval gyorsabban elkészül. 

A mai délutánt sütésre szántam, de semmi kedvem hozzá. Ha ritkán ugyan, de ilyen is van. Majd holnap sütök-főzök. Kirándulásra úgysem alkalmas az idő, Leányzó meg délután megy vissza, addig elkészül minden. Most pedig blogot írok.

Tegnap igyekeztem haza, de mire hazavergődtem, mivel épp nem volt főtt kaja, a család "éheztében" rendelt pizzát. Így nem volt okom sietni a főzéssel, vacsorára készült el mindjárt két fogás is: az egyik a káposztás étel, a másik, mivel sejtettem, hogy Leányzóm nem lesz elragadtatva tőle, az örök kedvenc kapros tokány. De az már szerepel a blogon, most jöjjön a lusta töltött káposzta:


Hozzávalók:

  • 60 dkg darált hús
  • 1 nagyobb fej hagyma
  • 1 evőkanál házi ételízesítő
  • 1 tojás
  • só, bors, paprika
  • 1 teáskanál morzsolt kapor
  • 1,5 dl rizs
  • kevés olaj
  • 1 kicsi fej káposzta
  • 2 dl sűrű paradicsomlé
  • 1 szál kolbász
  • csombor
  • tejföl a tálaláshoz
Így készült:
A káposztát csíkokra vágtam, a kolbászt felkarikáztam. A hagymát megpucoltam, felaprítottam.
A darált húst, tojást, apróra vágott hagymát, ételízesítőt, fűszereket, csapott teáskanálnyi sót, kaprot, rizset összekevertem, gombócokat formáztam belőle. 
Mivel sütőben készült, tepsibe pakoltam mindent: az alját kikentem olajjal, előbb néhány szál csombordot fektettem az aljára, erre fele kolbászkarika, majd a káposzta fele került. Ráültettem a gombócokat, majd befedtem a maradék káposztával, rászórtam a többi kolbászt. A tetejére is szórtam kevés kaprot, majd ráöntöttem a paradicsomlét, sót szórtam rá, és annyi víz került rá, hogy éppen ellepje az egészet. Sütőbe tettem, 190 fokra, és addig volt benn, míg a káposzta megpuhult. 



Nem árt az elején letakarni alufóliával, én nem tettem meg, ezért a tetején a kilógó káposztaszálak sötétre pirultak. Előbb tejföllel együtt terveztem sütni, aztán ezt elvetettem, csak tálaláskor ettünk hozzá. Kellett is, mert a friss káposzta édeskés. 
Finom volt, nekem kimondottan ízlett. Habár nem egy töltött káposzta, de ízvilágában mindenképp emlékeztet rá. 




Sajtos-joghurtos pogácsa

 Csak mert rég volt pogácsa. No nem a konyhánkban, hanem a blogon. Gyakran sütök, mert olyan sokoldalú. Jó reggel, délben, este, sőt minden napszakban. 

(A bejegyzést épp tíz napja írtam- csak azért jegyzem meg, mert a leírt események után következett a hosszú hétvége, amiről előzőleg írtam. Kicsit keszekusza a blog is, mint az életünk. 😀)

Az előző hétvégén egyik gyerek sem volt itthon, akkor hanyagoltam a sütést-főzést. Szombaton kertészkedtünk, vasárnap kirándultunk. A Börzsöny egy újabb zegzugát néztük ki úti célnak, aztán menet közben változott a terv. De legalább jó sokat jártunk. 

A legutóbbi hétvégén csak Leányzó jött haza, vasárnap pedig vele együtt Szegedre mentünk Fiúnkhoz. Vittük magunkkal az ebédet is, amivel egész szombaton készültem. A húsleves, lilakáposzta, krumpli és sült husik mellé négyféle süti is készült. Estére megint oda jutottam, hogy szerettem volna mihamarabb túljutni az egészen, s a végét leegyszerűsítettem. A pogácsa elsőként készült,így az nem lett (annyira) összecsapva. 

Hát ilyenek a sűrű hétköznapok "pihentető" hétvégéi. De biztosan nem csak én vagyok így ezzel... De jöjjön a pogácsa a csapongó bevezető után. Ezúttal kinéztem egy receptet, hogy csak azért is azt követem. De több lisztből szerettem volna, sajt legyen már a tésztájába is, és a kevésnek ítélt tejet joghurttal egészítettem ki. Így megint saját alkotás lett belőle.

Hozzávalók:

  • 1 kg liszt
  • 2 púpozott teáskanál só
  • 25 dkg margarin
  • 10 dkg zsír
  • 2 dl tej
  • 4 dkg élesztő
  • 1 teáskanál cukor
  • 1 tojás+ 3 sárgája
  • 2 dl joghurt
  • 25 dkg reszelt sajt + a tetejére 10-15 dkg
Így készült:
A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. 
A lisztben elvegyítettem a sót, elmorzsoltam benne a zsírt és margarint. A reszelt sajtot is beleforgattam. Hozzáadtam a tojást és a sárgákat, az időközben felfutott élesztős tejet és gyúrni kezdtem. Közben adagoltam hozzá a joghurtot. Megdagasztottam, majd letakarva kelni hagytam. 
Úgy fél óra elteltével kinyújtottam, egyszer hajtogattam, s újabb fél órát pihent. Ez után újra kinyújtottam jó ujjnyi vastagra. Kicsi pogácsaszaggatóval vágtam ki, tepsibe pakoltam, egy-egy csipet sajtot rakosgattam a tetejére, majd 180 fokos sütőben pirosra sütöttem őket.
Sok lett belőle, 3 nagy tepsi megtelt. 


Még mindig telefonos fotók, ezek is csak úgy sebtiben készültek vasárnap este, mikor hazaértünk, az itthon maradt kisebb kupac pogácsáról. 


Kávékrémes kocka

 Mindig úgy gondolom, majd következő héten szánok egy kis időt a kismillió elkészített, megörökített recept lejegyzésére. De aztán eljön a jövő hét is a maga gondjaival, s megint odázom. De most magam mögött négy "pihenős" nappal úgy érzem, itt az ideje. Sütöttem, főztem, majd kirándultunk; aztán megint konyhai ténykedés, vendéglátás, majd újra bevettem magam kedvenc helyiségembe, mert hát a gyerekeket is fel kell pakolni. Mondjuk már nagyon irtózom a sok dobozolástól- leginkább azért, mert mikor erre kerül sor, megint kiürül a ház. 

Ezt a sütit is tegnap sütöttem, magunknak is, gyerekeknek is. 


Hozzávalók:
A lapokhoz:
  • 40 dkg liszt
  • csipet só
  • 2 púpozott evőkanál kakaó
  • 15 dkg margarin
  • 15 dkg porcukor
  • 2 nagy tojás
  • 1 dl tej
  • 1 csomag szalalkáli
A krémhez:
  • 2 csomag vaníliás pudingpor
  • 1 evőkanál őrölt kávé
  • 2 evőkanál cukor
  • 6 dl tej
  • 25 dkg vaj
  • 15 dkg cukor
  • + a tetejére 5 dkg csokoládé, 1 evőkanál olaj
Így készült:
A tejben elkevertem a szalalkálit.
A lisztet, sót, kakaót, cukrot elvegyítettem, elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a két nagy tojást és a szalalkális tejet. Összegyúrtam. Kicsit (inkább nagyon) ragacsos lett, ezért nagy csipet liszttel megszórva átgyúrtam, így kezelhetőbb lett.
Pihent egy órányit, mert közben más is készült, de ez nem feltétlenül szükséges.
A tésztát 3 részre osztottam, lisztezett deszkán mindegyiket tepsi méretűre nyújtottam (enyém 28×32 cm-es). Tepsi hátán 180 fokon kisütöttem. Hamar sül, 6-8 perc elég neki. Úgy állapítottam meg, hogy kész, hogy megnyomva a tetejét, már nem puha, nyers.
A krémhez a pudingporokból, kávéból, 2 evőkanál cukorból pudingot főztem. Sűrűn megkevergetve hagytam kihűlni.
A vajat a cukorral elkevertem, hozzákanalaztam a kihűlt pudingot. A kész krémet ketté osztva, megtöltöttem a lapokat.
A tetejét a gőz fölött felolvasztott csokival csorgattam be.



Nagyon szeretem a szalalkális lapokat, mégis ritkán sütök. Arra vigyázni kell, mikor kinyitjuk a sütő ajtaját, igencsak csípős forróság árad ki, ne tegyük ki neki a szemünket. De nagyon finom, puha, omlós lapok lesznek. A krém meg ráadás benne... 
Teljesen bevonható csokival, csakis előnyére válhat. Kis díszítéssel meg akármelyik ünnepen szerepeltetheti magát.



Mogyorókrémes kifli

Most azon morfondírozok, hol folytassam. Persze, hogy sok recept gyűlt össze, mert ha hét közben nem is rendszeresen, de hétvégente annál többet sütök-főzök. Ez a kifli több társával akkor készült, mikor épp mindkét gyermekem itthon volt. Mindig készül valami olyan is, amit nem kell 1-2 napon belül megetetni a barátokkal, hanem egész héten rájárhatnak, vagy elvihetik magukkal órák közti energiaadónak. Ezt a roppanós kiflit bátran lehet napokig tárolni:

 Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • csipet só
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 evőkanál porcukor
  • 12 dkg margarin
  • 13 dkg zsír
  • 1 egész tojás+ 2 sárgája
  • 0,5 dl tej
  • mogyorókrém 
  • porcukor
Így készült:
A lisztet elvegyítettem a sóval, sütőporral, porcukorral, vaníliás cukorral, majd elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Hozzáadtam a tojásokat és apránként adagolva annyi tejet, hogy összeálljon a tészta. 
A tésztát 5 gombócra osztottam. Mindegyiket vékony kerek lappá nyújtottam, s félbe, négybe, majd mindegyik negyedet még kettőbe vágtam. Mogyorókrémmel töltöttem, felsodortam, meghajlítottam, sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam.
180 fokon világosra sütöttem őket- addig míg épp pirulni kezdtek.
Még melegen porcukorral szórtam be.


Persze lekvárral vagy dióval is tölthető, most éppen mogyorókrém került bele. Leányzóm nagy rajongója...

Csokis csiga

 Minél hosszabb ideig vagyok távol, annál nehezebb rászánni magam, hogy újra írjak. Vagy inkább annál kevésbé van kedvem, időm, megfelelő lelkiállapotom... vagy csak keresem a kibúvót. Nem, mintha bárki vagy bármi is kötelezne erre, csak érzek egyfajta eziránti felelősséget. De vannak sokkal előrevalóbbak. Elsősorban a család, aztán a munkám. Nem igazán szoktam írni róla, pedig nagyon szeretem, amit csinálok. Épp ezért vívódok mostanában annyit, megéri-e, érdemes-e. Pakolom a jó és a negatív dolgokat a mérleg két serpenyőjébe, s hol ez billen le, hol a másik oldal. De egyre inkább elkeserítő, hogy csak elvárások vannak velünk szemben, egyre több, de a juttatás ugyanannyi. évek óta. Azaz majdnem. Igazán csak az tudja, érzi, látja, aki benne van. Leginkább Nővéremmel való  beszélgetés során döbbentem rá, mennyire másképp látni kívülről az egészet. Mesélte, hogy főnöknője sajnálta a pedagógusokat, mennyire kevés a fizetésük. Erre Testvérem első gondolata az volt, hogy az övénél biztos több. Mikor mondtam neki a legutóbbi jövedelemigazolásomon szereplő összeget, rájött, hogy mégis jobban meg van fizetve, mint mi. Nem panaszkodni akarok, én vállaltam, ezt szerettem volna mindig is csinálni, de egyre inkább töröm a fejem valami máson. Ami még nem körvonalazódott. 

S mivel a család az első, mai sütésem is értük esett meg. Most először történik meg, hogy Leányzóm hétvégére nem jön haza. S mivel lovagja épp ment hozzá, a holnapi szülinapi bulin való közös részvétel miatt, gyorsan sütöttem egy adag sütit. Küldjek már neki valami hazait... Édes sütire esett a választásom, mert elmondása szerint az jobban el szokott fogyni. Csigát sütöttem, csokidarabokkal:


Hozzávalók:

A tésztához:

  • 4 dl tej (+0,5 dl)
  • 3 evőkanál cukor
  • 4 dkg élesztő
  • 1 kg liszt
  • 1 teáskanál só
  • 2 dl olaj
  • 2 egész tojás
A töltelékhez:
  • 20 dkg vaj
  • 20 dkg cukor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 20 dkg csoki (10-10 dkg ét- és tejcsokoládé)
Így készült:
A tejet megmelegítettem, elkevertem benne 1 evőkanál cukort és belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.
A lisztet, sót, másik 2 evőkanál cukrot elvegyítettem, elmorzsoltam az olajjal, míg egyenlően eloszlik a liszttel. Hozzáadtam a tojásokat és az időközben felfutott élesztős tejet és gyúrni kezdtem. Még kevés tejet öntöttem hozzá, hogy megfelelő keménységű tésztát kapjak: ne lágy, de könnyen gyúrható legyen.
A megdagasztott tésztát kevés liszttel megszórtam, letakartam s hagytam megkelni.
Közben a vajat mikróban megpuhítottam s elkevertem a cukorral és vaníliás cukorral.
A csokit kisebb kockákra vágtam.
A megkelt tésztát két részre osztottam. Egyiket vékonyra nyújtottam, hosszúkás téglalap alakúra. Lekentem fele vajas krémmel, rászórtam a csoki felét és feltekertem. Úgy másfél ujjnyi szeletekre vágtam, sütőpapírral bélelt nagy tepsibe pakoltam. 
180 fokos sütőbe tettem, hagytam szép pirosra sülni.
Közben a tészta másik felét is csigává tettem, másik nagy tepsi telt meg velük.


Időközben a fényképezőgép is úgy döntött, hogy nem szolgál tovább. Így telefonos fotókkal tudom bizonyítani, hogy igenis elkészültek a sütiim. 😀
A csigák pedig finomak lettek, frissen roppanósan puhák, s itt-ott kellemesen csokisak. Fele épp utazik Leányzómhoz, a másik felével elbánunk itthon. 
S ha már panaszra adtam a fejem, akkor a mai napról: nem is olyan rossz nekünk, mert a tegnapi kicsit hosszúra sikeredett agytágítós nap után mára itthoni feladatot kaptunk ( javítanivalót hoztam haza), de vasárnapra halasztottam, így ma végre hétköznap is főzhettem. S blogot is írhattam!



Bodzavirág palacsintatésztában

Mikor megvettük a telket, a kerítés tövében volt egy fiatal bodzahajtás, amit úgy gondoltam, érdemes meghagyni. Az évek alatt vaskos törzse ...