2016. november 28., hétfő

Isler

Rendszeresen elfelejtem, de most véletlenül eszembe jutott: épp ma hat éve, hogy hosszas tanakodás után nekifogtam blogot írni. Valamihez kellett kezdjek... Közben munkás nő lettem, időm kevesebb lett, aztán a lelkesedés is. Néha kiújul, néha úgy gondolom, felhagyok vele. De még mindig itt vagyok! :-) Még mindig sokat sütök. Van, aki olvas, van, aki horgol, más filmet néz vagy fotóz, én kikapcsolódásként sütök. Elég káros szenvedély, a gyerekeken ugyan -még- nem, de rajtam s Férjemen egyre inkább nyomot hagy! :-)
Eszembe sem jutott felhajtást csinálni a "nagy" eseményből, csak úgy megemlítem, s mellé közzéteszek egy sütireceptet. Egy sütiét, ami sokkal emlékezetesebb eseményre készült: Fiam szalagavatójára. Olyan szépek és ügyesek voltak! :-) Igen, utolsó gondtalan évét éli Gergő a gimiben, bár Ő nem érzi annak. De majd rájön néhány év múlva...

Hozzávalók:

  • 60 dkg liszt
  • csipet só
  • 40 dkg margarin
  • 20 dkg porcukor
  • 2 tojássárga
  • 1 teáskanál vaníliás cukor
  • lekvár összerakni (most málna)
  • 15 étcsokoládé és 2 evőkanál olaj bevonni
Így készült:
A lisztet, sót, porcukrot, margarint tálba tettem, elmorzsoltam. Hozzáadtam a tojások sárgáját s összegyúrtam. Picit ragadósnak, lágynak tűnt, ezért még egy csapott evőkanál lisztet dolgoztam bele.
Fél órai pihentetés után vékonyra nyújtottam, közepes méretű pogácsaszaggatóval kiszaggattam, sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam őket.
180 fokos sütőben világosra sütöttem.
Mikor kihűltek, kettesével málnalekvárral összeragasztottam. 
Másnap vontam be csokival, addigra beszívta a lekvárt s nem csúszott szét.
Ezúttal csak felét mártottam bele a csokiba (gőz fölött olvasztottam fel az olajjal együtt), a másik felére csak csorgattam, hogy cifrább legyen. Sőt, még ostyahópehely is került rá.
Férjemnek úgy ízlett csupaszon, minden nélkül. Mert nem túl édes. Én azért csokival együtt jobban szerettem! :-)
Gergő, immár szalaggal, a Hugicával:

2016. november 21., hétfő

Fahéjas csiga

Múlt héten gyerekeim színházba mentek. Haza sem jöttek a suliból, így alaposabban felpakoltam őket , nehogy éhezzenek. Előző este sütöttem fahéjas csigát, hogy majd legyen délutánra is majszolni valójuk. Mint utólag elmondták, még délelőtt elfogyott. :-)
Hozzávalók:
  • 1 kg liszt (fele rétesliszt)
  • 1 teáskanál só
  • 10 kg cukor
  • 15 dkg zsír
  • 2 egész tojás
  • 4-5 dl tej
  • 1 teáskanál cukor
  • 4 dkg élesztő
A töltelékhez:
  • 20 dkg vaj
  • 20 dkg cukor
  • 2 teáskanál fahéj
Így készült:
3 dl kézmeleg tejben elkevertem egy teáskanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt és hagytam felfutni. 
A liszteket, sót, 10 dkg cukrot, zsírt tálba tettem s összemorzsoltam. hozzáadtam a tojásokat és a felfutott élesztős tejet, gyúrni kezdtem. Közben annyi meleg tejet adtam még hozzá, hogy jól dagasztható, rugalmas tésztát kapjak.
A megdagasztott tésztát letakarva kelni hagytam.
Közben elkészítettem a tölteléket: a vajat mikróban megolvasztottam s elkevertem benne a cukrot és fahéjat.
A megkelt tésztát 2 részre osztottam. Egyiket kinyújtottam vékonyra, téglalap alakúra. Rákentem fele tölteléket, felsodortam, másfél ujjnyi szeletekre vágtam. Sütőpapírral bélelt tepsibe raktam, nem egészen egymás mellé, hogy legyen helyük nőni sülés közben.
180 fokos sütőben pirulásig sütöttem.
Miközben sült, a tészta másik felével ugyanígy jártam el.
Finom, puha csigák lettek.

2016. november 20., vasárnap

Karácsonyi fehércsokilikőr

Még Gergő szülinapjára el akartam készíteni, de akkor kifutottam az időből, meg nem is hiányzott, volt itóka bőven. Hát elkészült a névnapjára. S mivel ajándéknak is tökéletes -lenne-, gondoltam, megfelel Katalin blogszülinapi játékára. Katalin ehető vagy iható, ajándéknak -is- megfelelő "készítményt" vár játékára. Én többnyire aprósütikből álló csomagocskát szoktam készíteni karácsonyra a családtagoknak, de azon kívül is lenne rengeteg ötletem, időm viszont nincs annyi.
Elsőként ez az édes-krémes itóka kerül terítékre:

  Hozzávalók:

  • 15 dkg fehér csokoládé
  • 2 dl tejszín
  • 1 dl tej
  • 1 evőkanál vaníliás cukor
  • 1 rúd fahéj
  • 8-10 szem szegfűszeg
  • 1,5 dl szilvapálinka (eredetileg fehér rum)
Így készült:
A tejszínt, tejet, fűszereket kis lábasban főni tettem, közben beledaraboltam a fehér csokit. Néha megkavargattam, majd pár percig főztem, közben odafigyeltem rá, ki ne fusson.
Betettem a kamrába hűlni. Mikor kihűlt, hozzákevertem a pálinkát. Nekem nem volt itthon rum, lehet, azzal jobb is lenne, mert a pálinka íze érzik rajta. Ma már finomabb volt, s gondolom, pár nap hűtőben való érlelés után -a fűszereket benne hagytam, majd fogyasztás előtt szűröm le- még finomabb lesz.
A receptet (Receptözön, 2015/12.) már korábban kinéztem. Kéne még bele egy teáskanál mézeskalácsfűszer, ezt most kihagytam, nem szerettem volna, hogy az az íz domináljon. De ha karácsonyra is elkészítem, semmiképp sem hagyom ki! :-) 

2016. november 12., szombat

18. torta

Mert minek is nevezzem? Elsőszülöttem 18. szülinapjára készült, azaz a nagy családi bulira, ami később lett megtartva. A nagy esemény napján is készült torta. Mivel népes csapat vagyunk, két tortát terveztem sütni, de Húgom, a Keresztanya szólt, hogy ők is hoznak. Így maradtam egynél. Sütöttem egy kakaós piskótát, s az igen kedvelt karamelles krém került bele meg rá. Nem vagyok nagy tortasütő, de ezeket az egyszerűeket is nagy szeretettel készítem. Főleg Nekik!

Hozzávalók:

  • 5 tojásos kakaós piskóta
  • 20 dkg cukor
  • 2 dl víz
  • 7 evőkanál liszt
  • 6 dl tej
  • 25 dkg vaj
  • 10 dkg csoki a díszítéshez
Így készült:
A szokásos módon elkészítettem a piskótát, kerek, 22 cm-es kapcsos tortaformában tűpróbáig sütöttem.
Kihűlés után vízszintesen 3 lapra vágtam.
A krémhez a cukrot kis lángon karamellizáltam. Mikor kész lett, 2 dl vizet öntöttem rá, s hagytam főni, míg teljesen feloldódott a cukor.
Közben a púpos evőkanállal mért lisztet simára kevertem kevés tejjel, apránként a többi tejet is hozzáadtam. a karamellhez öntöttem, s állandóan kavarva sűrűre főztem.
Időnként megkavarva hagytam kihűlni.
Mikor kihűlt, kanalanként a vajhoz kevertem.
Megtöltöttem vele a tortalapokat, a külsejét is bevontam. Egy keveset hagytam a díszítéshez.
Gőz fölött felolvasztott csokival és krémcsókokkal díszítettem a tortát.


Tojásos-sajtos fasírttekercs

Vagy egybefasírt, mert Anyukám így nevezte a rúd formájában, sütőben készült, tojással töltött fasírtot. Régebben mindig egész főtt tojás került bele, aztán egy lagzis készülődés során találkoztunk a reszelt főtt tojással töltött és petrezselyemzölddel megszórt változattal, mely ötletet azóta is előszeretettel bevetek. Én mindenfélével szoktam tölteni: sajttal, zöldséggel, juhtúróval, csirkemájjal. Mindenképp szeretjük, én meg készíteni szeretem, mert gyors és kiadós, családi összejövetelek alkalmával a hidegtálak remek összetevője. Ezúttal Fiam 18. szülinapi bulijára készült, reszelt tojással és sajttal töltve.

Hozzávalók:

  • 60 dkg darált hús
  • 5-6 szelet szikkadt kenyér
  • só, bors, paprika
  • 4-5 gerezd fokhagyma
  • 3 tojás
  • zsemlemorzsa, ha lágy lenne a massza
  • 6 főtt tojás
  • reszelt sajt- 15-20 dkg
  • kevés olaj
Így készült:
A kenyeret vízbe áztattam. A darált húst, fűszereket, nyers tojást, zúzott fokhagymát tálba tettem, hozzáadtam a kicsavart és összemorzsolt kenyeret. Összegyúrtam. Ha lágy, kevés zsemlemorzsát teszek hozzá.
A masszát két részre osztottam. Egyik felét olajjal vékonyan lekent alufóliára tettem, téglalap alakúra igazgattam-nyomogattam, vékony rétegben. Ráreszeltem 3 tojást, rászórtam fele sajtot s szorosan feltekertem. Olajjal vékonyan kikent tepsibe tettem, mellé a másik, hasonló módon elkészített tekercset.
180 fokos sütőben addig sütöm, míg a teteje szépen megpirul.


Kihűlés után szépen lehet szeletelni.
Nálunk hagyma nem kerül a fasírt masszájába, de előfordult, hogy zöldségesen készült, amikor apróra vágott hagyma, reszelt répa és főtt krumpli is került bele. Úgy is szeretjük, de a kedvenc az otthonról "hozott", Anyukától tanult változat.

2016. november 11., péntek

Almás-diós süti

Rövid időn belül másodjára sütöm, igen kedves volt Kolléganő receptje alapján. Gyorsan elkészül, tulajdonképpen a legtöbb időt az alma szeletelése-kockázása veszi el, egyébként csak össze kell keverni. Nagyon finom, puha süti a végeredmény. Először a diót csak azért szórtam rá, mert maradt egy kevés ledarálva. De olyan jót tett neki, hogy állandó kísérője lett a sütinek.
Az este szólt a Fiam, hogy ma ünneplik legjobb barátja szülinapját. S neki is sütött az ő Anyukája, én hogyne sütnék. Meg amúgy is megszokták, hogy Gergő mindig visz sütit. :-) Mivel eléggé késő volt, a gyors és finom kategóriából ez a süti lett a befutó.
A most készültből ez a három szelet maradt a fotózáshoz:

Hozzávalók:

  • 2 nagy tojás
  • 1,5 bögre cukor
  • 1,5 bögre tej
  • 3 bögre liszt
  • 1,5 dl olaj
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 citrom leve
  • 1 mokkáskanál fahéj
  • 5-6 alma
  • 3 maréknyi darált dió
Így készült:
Először a megmosott almákat héjastul felszeleteltem, a magházát eltávolítottam, majd kisebb kockákra vágtam. 
Alaposan elkevertem a cukrot a tojásokkal, majd beleborítottam a lisztet, sütőport, fahéjat, olajat, citromlét, a tejből 1 bögrével. Csomómentesre kevertem, majd a többi tejet is hozzáadtam. Végül az alma is belekerült, átforgattam a masszába.
Kikent tepsibe borítottam a masszát, elegyengettem.
Tetejét beszórtam darált dióval.
175 fokon tűpróbáig sütöttem, illetve addig, míg nem kezdett el a konyhában terjengeni a pirult dió illata.
A méréshez teásbögrét használtam, de az olajból csak 1,5 dl kell, azt nem a bögrével kell mérni!

Előző alkalommal mazsola is került bele, azt most kihagytam, mert nem mindenki szereti. Én igen! 



2016. november 2., szerda

Somogyi édes aprósütemény

Szintén a Szakácsmustrára készült, F. Nagy Angéla Régi és új ízek című könyvéből.
Miért pont ez? Egy mákos béles volt az elsőként kiszemelt, de a kamrában tevés-vevés közben rábukkantam a szilvalekvár maradékára, amit még sok évvel ezelőtt -legalább 7- főztünk Anyukámmal, üstben. Már kemény volt, mint a kő, de kevés vízzel és cukorral kis lángon melegítve használhatóvá puhult. S milyen finom még mindig! Gondoltam, itt az alkalom, hogy azt a keveset is elhasználjam. Ezzel is Rá emlékezvén...
Fiam megkérdezte, hogy hókiflit sütök? Valóban olyan, így egy újabb lekváros kiflivel gyarapszik a blog. S mint mindegyik, ez is igen finom, omlós, puhán roppanós. Szeretjük őket.

Hozzávalók:

  • 60 dkg liszt
  • 26 dkg zsír
  • 1 tojás
  • 3 teáskanál cukor
  • 1,5 dl tej
  • 2 dkg élesztő
  • csipet só
  • lekvár tölteni
  • vaníliás porcukor beszórni
Így készült:
A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.
Közben a liszthez adtam a csipet sót, s elmorzsoltam a zsírral. Belekerült a tojás és az élesztős tej. Összegyúrtam a tésztát.
Egy órai pihentetés után 8 részre osztottam, gombóccá formáztam mindegyiket.
Sorra vékony kerek lappá nyújtottam, majd 8 cikkre vágtam. Mindegyikre lekvárt tettem, felsodortam, kissé meghajlítottam,tepsibe pakoltam.
180 fokon világosra sütöttem őket, épp, míg kezdtek pirulni.
Még azon melegében vaníliás porcukrot szórtam rájuk. Egy kis szűrő segítségével szoktam, így szép egyenletesen fedi be a porcukor.


Azt hittem, elfogyott a szilvalekvár. De mégsem, Nővéremtől kaptam, ugyanabból a főzetből, kőkeményet. Mivel Ő nem használja, nekem adta. Én meg örömmel elfogadtam, így a hét végi bulira és még karácsonyra is készülhet hókifli, mindenki örömére.
Persze dióval is tölthető, úgy sem vetjük meg, de szilvalekvárral töltve nincs párja...