2018. december 11., kedd

Rahátos papucsok

Hétvégén itthon volt Gergő, így megint ki sem mozdultam két napig a konyhából. Kis túlzással! 😉
Azaz hazajött, de itthon nem sokat ült. Egyenesen Esztergomba ment, ott találkozott Húgával, akik iskolájában rendezvény volt. Késő este keveredtek haza, másnap megint ugyanoda ment, barátnőjével találkozott, aki nem a szerelme ugyan, de évek óta igen jóba vannak. Nővérem szerint nem létezik fiú-lány barátság. Ők fogják ezt megcáfolni? Hédinek is azt szoktam mondani, hogy a legjobb barátnője egy fiú, minden gondját-baját vele beszéli meg. De "csak" barátok. Sütiről volna szó, én meg összehordok hetet-havat! 😃
Vasárnap jött haza, ebédelt, felpakoltam jó néhány doboz élelemmel, s ment is vissza.
Többek között ilyen sütit is vitt, ami jó néhány napig élvezhető:

Hozzávalók:

  • 70 dkg liszt (fele rétesliszt)
  • nagy csipet só
  • 10 dkg zsír
  • 15 dkg margarin
  • 2,5 dkg élesztő
  • 2 tojás
  • 2-3 evőkanál tejföl
  • 3 evőkanál cukor
  • rahát a töltéshez
  • vaníliás porcukor a forgatáshoz
Így készült:
A lisztet, sót, cukrot tálba tettem. Belemorzsoltam az élesztőt, kicsit el is dörzsöltem a liszttel. Hozzáadtam a margarint és zsírt, ezzel is elmorzsoltam. Majd a tojásokat és annyi tejfölt tettem bele, hogy összeálljon a tészta.
A rahátot csíkokra vágtam.
Egy órányi pihentetés után kinyújtottam, négyzetekre vágtam. Mindegyik közepére darabka rahátot tettem, két szemben lévő csücsköt egymásra hajtottam, le is nyomtam.
Tepsibe pakoltam, 180 fokon kisütöttem őket, szép világosra.
Azon melegében megforgattam mindegyiket vaníliás porcukorba.

Volt, amelyik kinyílt sülés közben, de a többség formás duci papucs lett. Érdekes módon a csak belemorzsolt élesztő is megteszi a hatását, így is nő a tészta.
Rahát hiányában kemény lekvárral vagy dióval is tölthető.

Ui: A bejegyzés korábban íródott, Fiam már több, mint 3 hete nem volt itthon. Most van úton, igencsak várom haza! Küzdelmes időszak van mögötte meg előtte is. Bizonyára ez az egyetemisták sorsa, de én bizony már az egészségéért aggódtam, amikor két héten keresztül napi szinten írtak 1-1 zh-t, s próbáltam benne tartani a lelket, s biztatni, hogy azért egyen is néha. Mert elmondása alapján nem tud enni, aludni, és folyton fáj a feje. S ahogy mondta: előző két félévben nem tanult annyit, mint most összesen, s fele annyi eredménnyel. Mert több tantárgyból összevontak nekik két félévi anyagot- ők meg szenvednek vele, s a hallgatók fele sem bírja teljesíteni az elvárt szintet. Kinek jó ez?
Na, ezt is kiírtam magamból...






2018. december 9., vasárnap

Meggyes-diós süti

Bár még november elején megnéztem, hogy mikor is írtam az első bejegyzésemet, s a napján, sőt még utána sem jutott eszembe! A lényeg, hogy időközben 8 éve is elmúlt, hogy elkezdtem blogot írni. Megvolt ennek is a története, közben meg bizony sok víz lefolyt a Dunán; néha meginogtam, tartottam kisebb-nagyobb szünetet, de aztán csak folytattam, az utóbbi időben számomra is meglepő lendülettel. Nekem kell ez a kis "kikapcsolódás"...
Mielőtt nekiláttam a bejegyzés megírásának, néztem át a tartalékban lévő fotókat- nagyon sok van, s közben folyamatosan sütök-főzök-fotózok újabbakat is. Azt hiszem, még egy darabig űzöm ezt a "mesterséget"!
Sok mindenről beszámolhatnék a 8 évvel kapcsolatban, de nem teszem. Inkább egy finom sütit hozok! 😊
A krémes sütik alapja többnyire piskóta volt, de én a rohanó időnek köszönhetően rákaptam a kevert sütikre. Azokon is finom a krém, vagy inkább fordítva, a krém alatt a puha, csak összekeverem-tészta is igen finom tud lenni. A már említett szombati munkanap délutánján a csudának volt kedve piskótához tojást szétválasztani, habot verni s így tovább... Mindent bele a tálba, egy kis kevergetés, s mehet a tepsibe. A krémet meg Férjuram pihenés közben kikavarta.  Így alig volt dolgom. 😄




Hozzávalók:
A laphoz:

  • 3 tojás 
  • 20 dkg cukor
  • 1,5 dl olaj
  • 1,5 dl tej
  • 30 dkg liszt
  • 2 púpozott evőkanál kakaó
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 üveg magozott meggybefőtt
A krémhez:
  • 2 csomag vaníliás pudingpor
  • 6 dl tej
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 25 dkg vaj
  • 18 dkg cukor
  • 10 dkg darált dió 
  • + maréknyi darált dió a tetejére
Így készült:
Előbb megfőztem a pudingot: a két csomag vaníliás pudingot kevés tejjel simára kevertem, majd hozzáadtam a többi tejet, vaníliás cukrot és állandóan kavarva sűrűre főztem.
Hagytam kihűlni, közben sűrűn megkavartam.
A tésztához előbb a tojásokat kevertem el a cukorral, majd belekerült a többi hozzávaló, -a meggy kivételével-, s sima masszát kevertem belőle.
Sütőpapírral bélelt tepsibe borítottam (28×32 cm-es), a meggyet a tetejére szórtam, s 180 fokon tűpróbáig sütöttem.
A krémhez a vajat a cukorral kikeverjük, majd kanalanként belekerül a közben kihűlt puding. Legvégül a dió került bele.
Mikor kihűlt a lap, a tetejére simítottam a krémet, s darált dióval beszórtam.

Első gondolat reszelt csoki volt a tetejére, de a dió kéznél volt, így azzal szórtam be. Csak hogy ne maradjon csupasz.
Bár olyan kitalált süti -igaz, egy fotó azért inspirált, amin meggyes kakaós lapon diókrém volt-, nagyon finom lett, mindenkinek ízlett. 

2018. december 8., szombat

Hamis mézes szelet

Leányzóm bejelentette, hogy péntek délután marad a barátnőivel iskola után. Apja persze vállalta, hogy majd érte megy. Mindig megteszi értük. :-) S ha már úgyis sütőben készült a vacsi, gyorsan kevertem egy sütit is,hogy a csajos bulin legyen nekik harapnivaló. Már kaptam is fotót a kiürült sütisdobozról. 😊 Receptet sem sokáig keresgéltem, épp azelőtt akadt meg a szemem ezen a recepten. Igaz, alaposan átszerkesztettem, tettem hozzá tojást is és több olajat meg lisztet, és a csokit  lehagytam a tetejéről. Anélkül is finom. De tényleg, amilyen egyszerű, annyira finom is. Íze is, meg állaga is nagyon jó.




Hozzávalók:
2 dl-es bögrével mérve:
  • 2 tojás
  • 2 bögre cukor
  • 1 mokkáskanál fahéj
  • 1 mokkáskanál szódabikarbóna
  • 3 bögre liszt
  • fél bögre olaj
  • 1 bögre tej
  • 1 üveg őszibarackdzsem (vagy más lekvár) (3 dl)
Így készült:
A tojásokat a cukorral, fahéjjal, szódabikarbónával kikavartam, majd a többi hozzávalót is belemértem, lekvárostul, s alaposan elkevertem.
Tepsibe borítottam, tűpróbáig sütöttem.
És tényleg mézes ízű! :-) Biztosan a fahéjnak köszönhetően. Mivel darabos lekvár került bele, így gyümölcsdarabkák is vannak benne. Eredetileg sárgabaracklekvár kell bele, de ezzel is igen finom volt. És ha még az a csoki is rákerül, nem szégyellném ünnepeken vendégek elé tenni! 😊

2018. december 7., péntek

Sajtos vajaspogácsa, sütőporral

Négyen vagyunk testvérek. Úgy gondolom, jó dolog ez, s az is, hogy bár négy fele szórt szét minket a sors, igyekszünk megragadni az alkalmakat, amikor mindenki elérhető közelben van s együtt lehetünk. Így volt ez az elmúlt hétvégén is, amikor is Nővéreméknél gyűltünk össze. Természetesen sütivel állítottunk be! 😉
Édeset is sütöttem, meg sósat is. Mivel a múlt szombat munkanap volt- a téli szünet egy napját kellett ledolgozni, ami előtt sokan értetlenül állnak, de van rá hivatalos magyarázat: a dolgozó szülők gyerekeinek biztosítani kell a felügyeletet- így nem sok időm volt élvezkedni a konyhában, gyors megoldást választottam. Ez egy sütőporos pogácsa, csak össze kell gyúrni, s máris lehet nyújtani, szaggatni, sütni.


Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • 1,5 teáskanál só
  • 10 dkg reszelt sajt + 12 dkg a tetejére
  • 25 dkg vaj
  • 1 tojás
  • 1 csomag sütőpor
  • 4-5 evőkanál tejföl
Így készült:
A lisztet, sót, sütőport tálba tettem, elmorzsoltam a margarinnal. Belekerült a 10 dkg reszelt sajt, a tojás, s fokozatosan annyi tejföl, hogy gyúrható tésztát kapjak. Alaposan összedolgoztam.
Enyhén lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtottam a kész tésztát, apró pogácsaszaggatóval kivágtam, tepsibe pakoltam. Mindegyikre került 1-1 csipet reszelt sajt.
180 fokos sütőben világosra sütöttem őket.

Bár csak fél kg lisztből készült, lett belőle két és fél tepsivel. De ünnepekre mindenképpen érdemes duplázni az adagot!
Merem ajánlani, finom lett, így sütőporosan is. Bár ezt is meg kell gyúrni, de a kelesztési időt meg lehet vele spórolni. 
Sütöttem már hasonlót, azaz sütőporos vajaspogácsát, az is finom volt -recept itt-, de így sajtosan még annál is. 😊
 

2018. december 5., szerda

Kávés keksz

Egyszerű rágcsálni való keksz, mondjuk kávé mellé! 😉

Hozzávalók:
  • 50 dkg liszt
  • csipet só
  • 1 csomag sütőpor
  • 20 dkg porcukor
  • 2 evőkanál őrölt kávé
  • 25 dkg margarin
  • 1 evőkanál vaníliaaroma
  • 2 tojás
A lisztet előbb elmorzsoltam a margarinnal, majd a többi belevalóval összegyúrtam.
Enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, kiszaggattam- tetszés szerinti formára, nálam most csak korongok lettek.
Tepsibe pakoltam, 180 fokon világosra sütöttem.
Ilyen egyszerű!
Lehet ragozni is, mondjuk csokival csorgatni. De így simán is finom!

2018. december 4., kedd

Aszaltszilvaleves

Akkoriban, mikor még nem volt biztos, hogy ősztől lesz munkahelyem, azt tervezgettem, ha mégsem -szerencsére nem úgy lett-, akkor egy másik blogban összegyűjtöm az Anyukám receptjeit, úgy sütiket, mint ételeket, amiket tőle tanultam elkészíteni. Meg ahogy mifelénk főzték őket. Nem főztek annyiféle ételt, mint manapság, mégis változatosan étkeztünk. Minden évben volt disznóvágás, aminek aztán különböző részei évente egyszer készülő ételekbe kerültek. Amiket azóta sem ettem. Ilyen a gömböcös leves, a kásás leves, a vesével együtt elkészített agyvelő, az orjaleves.
Aszaltszilvalevest is szerintem egy évben egyszer főzött Anyukám, napon aszalt szilvából és a padláson füstölt húsból. Nálam minden bolti- úgy az aszalt szilva, mint a csülök. De azért finom lett. Legalábbis nekem. Mi nagyon szerettük, de a gyerekeimnek nem ízlik.
Hozzávalók:

  • 1 füstölt csülök
  • 50 dkg aszalt szilva
  • liszt, tej, olaj a rántáshoz és habaráshoz
  • pici ecet
Így készült:
A csülköt előző este beáztattam.
Másnap leöntöttem róla a vizet, még egyszer átmostam, és annyi vízben, amennyi bőven ellepte, főni tettem.
Mikor a csülök megfőtt, kivettem. 
A levébe tettem az aszalt szilvát és a csontról leszedett, feldarabolt csülköt. Nem kell sokáig főzni a szilvát, mert könnyen szétfő. Épp csak főjön fel, lehet is kihabarni a levest.
1 evőkanál lisztet kevés olajon világosra pirítottam, a levesbe kevertem.
1 evőkanál lisztet simára kevertem úgy 2-3 dl tejben, ezt is a leveshez kevertem, mikor felfőtt, el is zártam alatta a lángot.
Sózni nem kellett, elég sós volt a csülöktől.
Végül evőkanálnyi ecetet lehet tenni hozzá, ha hiányát érezzük.
Másféle fűszer sem kerül bele, ez így jó.
Nem tudom, másfele is főzték-e ezt a levest. Érdekes ízvilág, sós-édes-savanykás is egyben. Egyszerű és nagyszerű, régi ízemlék...
Katalin  játékára terveztem elküldeni ezt a boszorkányosan egyszerű és első kóstolásra biztos érdekes, de számomra nagyon finom és kedves ízemlékű levest, de most nézem, hogy a határidő bizony lejárt. De azért álljon itt egy újabb dobai étel. 

2018. december 1., szombat

Alj nélküli túrós

Hazafele ballagva azon elmélkedtem, mit készítsek a hűtőben várakozó fél kg túróból vacsorára-másnap ebédre. Aztán a szokásos ebéd utáni kávézással-pihenéssel-regenerálódással összekötött fb-on való böngészés során szembejött velem egy videó, az Ízőrzők ( itt találtam meg szöveggel a receptet) egyik adásából egy túrós sütemény. Szöget ütött a fejembe, így esett, hogy végül aznap süteményt "főztem" vacsorára.
Nem kerestem újra a receptet, emlékezetből készült. Abban ugyan biztos voltam, hogy a tojások fehérje felverve került a masszába, de ezt a tevékenységet mellőztem.

Hozzávalók:

  • 50 dkg túró
  • 60 dkg tejföl
  • 6 evőkanál cukor
  • 3 csomag vaníliás cukor
  • 4 tojás
  • 8 evőkanál gríz
  • 1 csomag sütőpor
Így készült:
A túrót villával áttörtem. Hozzákevertem a tejfölt, cukrot, egész tojásokat. Alaposan elkevertem, majd belekerült a gríz, vanília. Legvégül a sütőpor, mert mikor minden össze volt keverve, akkor jutott eszembe, hogy az sem ártana.
Sütőpapírral bélelt tepsibe borítottam a masszát.
180 fokon sütöttem addig, míg a teteje szépen megpirult.
Talán picit több cukrot tehettem volna bele, de így is finom volt. Tetejét beszórva porcukorral mindjárt édesebb egy fokkal. Mindenkinek ízlett, amolyan egyszerű és nagyszerű sütemény.