2019. június 22., szombat

Köménymagos kockák

Két egymás követő hétvégén is  elkészült, másodjára kis változtatással. Tettem hozzá sajtot is, meg csak tojássárgát. Ez volt a finomabb! 😊 És csak erről készült fotó, az is csak hevenyészett.
Ma délután végre leengedhetem a gőzt. Nagyon sűrű volt az elmúlt hét, meg az azelőtti is, meg azelőtti is. Le is vagyok zsibbadva rendesen, testileg, lelkileg, próbálom összeszedni a gondolataimat, nem sok sikerrel.
A lényeg: mindkettőt szerettem, de a sajtos két fokkal finomabb volt.

Hozzávalók:
  • 70 dkg liszt
  • 2 teáskanál só
  • 1 csomag szárított élesztő
  • 30 dkg margarin
  • 2 evőkanál zsír
  • 1 egész tojás
  • 2-3 evőkanál tejföl
  • 1 evőkanál egész köménymag
Vagy:
  • 70 dkg liszt (ebből 25 dkg rétesliszt)
  • 2 teáskanál só
  • 1 csomag szárított élesztő
  • 25 dkg margarin
  • 2 púpos evőkanál zsír
  • 3 tojássárga
  • 20 dkg reszelt sajt (trappista)
  • 1 evőkanál köménymag
  • 2-3 evőkanál tejföl
Így készült:
A lisztet, sót elmorzsoltam a margarinnal és zsírral, majd a többi hozzávalóval összegyúrtam. (Az élesztőt is csak belegyúrtam.)Tejfölből annyit kanalaztam bele, hogy összeálljon a tészta, azért nagyon kemény se legyen. Olyan könnyen gyúrható.
Fél órányit pihentettem.
Enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam a tésztát, úgy ujjnyi vastagra, derelyemetszővel felvágtam, tepsibe pakoltam.
180 fokos sütőben világosra sütöttem.
Omlósan ropogós kis falatkák lettek. Az első változat még pünkösdre készült, másodjára fiamnak sütöttem hosszasan elálló útravalóként. Mert egy hét múlva is finom. Később-ezt nem tudom, ha sikerül kipróbálni, majd nyilatkozom.

2019. június 15., szombat

Csíkos mézes krémes

Tegnap volt az utolsó tanítási nap, de közel sincs az az érzésem, mint amit a fb-on keringő kép-összevágások sugallnak a gyereknevelésben résztvevők érzéseiről a tanév végén. Nemcsak azért, mert számunkra még nem ért véget a tanév és még nem kezdődik el "három hónapos szabadságunk", de, bár néha igen fáradt voltam, s jól fog esni a pihenés, számomra nem nyűg ez a munka. Mindamellett szeretem csinálni, hogy épp attól kaptam hideget-meleget, akiért legtöbbet tettem. Úgy látszik, nem eleget. De túlteszem magam rajta, s kárpótol a sok minden más, amiért érdemes tanító néninek lenni.
Mára kertészkedést terveztem, de annyira meleg van odakinn, hogy elnapoltam. Előbb olvasni kezdtem, majd ránéztem a laptopra, s  eszembe jutott, milyen rég nem írtam receptet az időközben készült s lefotózott sütikhez. Bár ma sütni biztos nem fogok, de van elég raktáron. A legutóbbi a pünkösdre készült sütik egyike. Krémeset sütöttem, de a hűvösebb idő beálltáig mellékvágányra kerülnek ezek a sütik.


Hozzávalók:
A tésztához:

  • 60 dkg liszt
  • 1 mokkáskanál szódabikarbóna
  • 20 dkg cukor
  • 20 dkg margarin
  • 4 evőkanál méz
  • 0,5 dl tej
  • 2 nagy tojás 
  • 1 evőkanál kakaó a tészta felébe

Krémhez:

  • 8 dl tej
  • 1 evőkanál cukor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 8 evőkanál gríz
  • 20 dkg vaj
  • 15 dkg cukor
  • + sárgabaracklekvár
Így készült:
A lisztet elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a szódabikarbónát, cukrot, mézet, tojásokat és gyúrni kezdtem. Közben apránként adagoltam hozzá a kimért 1 dl tejből annyit, hogy összeálljon a tészta, de ne legyen túl kemény sem, mert akkor nehéz lesz kinyújtani. Sőt, picit lágyabbra gyúrtam a szokásosnál, számítva a belegyúrandó kakaóra.
A tésztát két fele vettem. Felébe belegyúrtam a kakaót, másik felébe meg evőkanálnyi lisztet.
Mindkét részt két fele osztottam, tepsi méretű lapokat nyújtottam, s tepsi hátán kisütöttem őket.
A krémhez a tejből, 1 evőkanál cukorral és vaníliás cukorral, valamint a grízzel tejbegrízt főztem. Mikor kihűlt, kanalanként belekevertem a vaj-cukor keverékébe.
Megtöltöttem a lapokat: alól barna lap került, erre fele krém, majd világos lap, lekvár, másik világos lap, krém másik fele, s sötét lappal fedtem be.

Finom volt, nem túl édes, de mi így szeretjük. 
De ilyen melegben krémes sütit sütni... nem túl szerencsés. Hűtőben tartottam, különben másnap már nem mertem volna a család elé tenni. 
Állítólag jön egy kis enyhülés, zivatarokkal tarkítva. Milyenek is vagyunk... Májusban az esőből volt elegünk, s most, hogy végre meleg van, várjuk az esőt! 😃 De ez már melegből is sok. Nekem legalábbis...




2019. június 5., szerda

Restderelye

Mennyi mindent nem kérdeztem meg időben Anyukámtól! Többek között ezt sem. Emlékeimben ott él a kinézete, az íze, az illata, de arra nem emlékszem, pontosan hogyan készült. Megkérdeztem a testvéreimet. Nővérem tájékoztatott, hogy csak túró és tészta volt benne. Persze házi tészta. És cukor, mert ugye ez nem más, mint sült édes túrós tészta.
Egy ideje foglalkoztat a gondolat, hogy restderelyét kéne készíteni. Leányzó a múlt hét végére vargabélest kért- ezt készítettem helyette. Nagyon erőt kellett vennem magamon, hogy nekilássak házi tészta gyúrásának, de csak hozzáfogni volt nehéz, aztán némi bosszankodás árán az is meglett. Nem vagyok gyakorlott házi tészta-gyúró, így kissé lágy lett, s ragadt volna össze, azaz meg is tette itt-ott, hát úgy főztem meg. A végeredményben nem látszott. :-)
S miért rest? Mert nincs megtöltve a tészta, mint a derelye esetében, ami, lássuk be, igencsak macerás, de annál finomabb, hanem csak a kifőtt tészta összekeverve a túróval, alól-felül egy-egy tepsi méretűre szabott tésztadarabbal kibélelve a tepsi, közötte az édesített túrós tésztával és sütőben sütve.
Az Anyukámé magasabb volt, a teteje ropogósra sült; az enyém másképp nézett ki, de azért finom volt.



Hozzávalók:
A tésztához:

  • 50 dkg liszt
  • 3 nagy tojás
  • víz
A töltelékhez:
  • 1 kg túró
  • 20 dkg cukor
  • 3 csomag vaníliás cukor
  • 1 citrom lereszelt héja
  • + só a tészta kifőzéséhez
  • pici olaj a tepsit kikenni
Így készült:
Meggyúrtam a tésztát: a lisztet tálba tettem, mélyedést készítettem a közepébe, beleütöttem a tojásokat. Gyúrni kezdtem, közben annyi vizet adagoltam hozzá, hogy összeálljon a tészta. 
Erre szakosított abroszon kinyújtottam. (Ennek is megvan a technikája, Nagymamám keze alatt pikk-pakk terjedelmesedett a tészta kör alakú mérete, miközben előre-hátra tessékelte a laskanyújtóra felsodort tésztát, majd gyors mozdulattal letekerte róla, s másik irányból kezdte elölről a műveletet. Nekem nem megy ez olyan jól, gyakrabban kéne művelnem.)
A kinyújtott tésztából kiszabtam két tepsi méretű darabot. Hagytam kevés ideig szikkadni, majd felcsíkoztam a maradék tésztát- laskára vágtam.
Sós vízben kifőztem, leszűrtem.
Közben a túrót villával áttörtem, elkevertem a cukorral, vaníliás cukorral, citromhéjjal, végül a kifőtt tésztával.
A tepsit (28×32 cm-esben készült) vékonyan kiolajoztam, kibéleltem az egyik tésztalappal, beleborítottam a túrós tésztát és elegyengettem. A másik tésztalappal befedtem., kevés cukrot szórtam a tetejére. (Abban is bizonytalan voltam, hogy a nagy tésztadarabokat meg kell-e főzni, de nem láttam rá módot, ezért nyersen került a helyére. Szerintem Anyukám is így tett...)
180 fokon addig sütöttem, míg a teteje kissé pirulni kezdett.
Felszeletelve fogyasztjuk.
Régen kiadósabb leves mellé készült második fogás gyanánt, ezúttal ez volt a vasárnapi süteményünk. 
A tetején a cukor megolvadt, nem képezett ropogós réteget, mint ahogy emlékeimben él, de így is volt sikere. 
A tésztagyúrást leszámítva egyszerű és gyorsan elkészülő étek. Nővérem mondta, hogy Ő boltban vásárolt házi jellegű tésztával szokta készíteni. 
De így, házi tésztával egy hagyományos, mifelénk egykor- s talán még ma is- készített étel.



2019. május 28., kedd

Joghurt eperrel, babapiskótával

Amilyen egyszerű, annyira finom is. Pár perc alatt összedobható, csak kell várni néhány órát, hogy a hűtőben még finomabbá váljon. Itt friss eperrel készült, de fagyasztott gyümölccsel, befőttel, vagy más idénygyümölccsel is megtenné.
Annyira egyszerű, hogy le sem fotóztam volna, ha nem gondolok Fiamra meg arra az elhatározásra, hogy nekik való, egyszerűn elkészíthető ételek is kerülnek fel a blogra. No, ennél egyszerűbbet nem igazán tudok elképzelni! :-)
Hozzávalók:

  • 1 vödör görög joghurt (800 g)
  • 4-6 evőkanál cukor, ízlés szerint
  • eper vagy más gyümölcs
  • 10-12 babapiskóta
Így készült:
A joghurtban elkevertem a cukrot meg a felaprított gyümölcsöt.
Egy tál oldalát (vagy alját) kiraktam babapiskótával, beleborítottam a joghurtot. 
Néhány órát hagyjuk  a hűtőben. Ez idő alatt a babapiskóta megszívja magát a joghurtban és gyümölcsben lévő nedvességgel , így s gyümölcsös joghurt sűrűbb, finoman krémes lesz.

2019. május 26., vasárnap

Mexikói csirke

Ez az étel is viszonylag egyszerű, és nagyon finom. Meg kiadós is. Ha jól emlékszem, egy újságban látott recept alapján készült először, legalábbis az ötletet onnan csentem, de a kamra tartalma s ízlésünk alapján készült el.
Azért egyszerű, mert csak a csirkehúst kell megpárolni a hagymával, no meg egy répát megpucolni s felaprítani, a többi hozzávaló már konzerv, csak bele kell borítani s összefőzni. Fiamnak szoktam sütni-párolni s lefagyasztani csirkehúst, ha az kéznél van, még annál is egyszerűbb elkészíteni. Rizst készítek mellé, vagy bulgurt.

Hozzávalók:

  • 1 nagy csirkemellfilé
  • 1 fej hagyma
  • 2-3 evőkanál olaj
  • 1 nagyobb sárgarépa
  • 1 babkonzerv
  • 1 kukoricakonzerv
  • 1 kis doboz sűrített paradicsom
  • bors
  • pirospaprika
  • csili ízlés szerint

Így készült:
A hagymát apróra vágtam, az olajon megpároltam. Közben a húst csíkokra vágtam. A répát megpucoltam, felaprítottam. A hagymára dobtam mindkettőt, sóztam, s fedő alatt hagytam puhára párolódni. Beleborítottam a konzerveket, sűrített paradicsomot, fűszereztem ízlés szerint, s még egy kis vizet is öntöttem alá, hogy szaftosabb legyen. Összefőztem, megkóstoltam, szükség szerint még sóztam vagy fűszereztem s kész is.
Bulgurral készült:
Itt pedig rizzsel:


2019. május 24., péntek

Bodzavirág lekvár

Tavaly főztem először, s mire közzé tettem volna, már elvirágzott a bodza, de idén ki nem hagyom.  Akkor csak egy adag készült, kíváncsiságom kielégítése végett. Akkora sikere volt, hogy idén többet főzök belőle. Ma meg is lett az első adag, Leányzó hathatós közreműködésével. Még szép, hogy segít, hisz , mint most mondta, ez lett a kedvenc lekvárja, s Ő rendelt belőle tetemes mennyiséget. Ami azért nem lesz annyira sok, de legalább 3 adagnyi.
Kolléganőm főzi évek óta, nagyon dicsérte, hát kértem tőle receptet. A dzsemfix miatt gyanakodtam rá, korábban még sosem használtam, de muszáj volt kielégítenem a kíváncsiságomat. Tényleg nagyon finom, kellemesen savanykás-bodzás-édes ízű. Azt is mondta kolléganőm, hogy túrós palacsintában nagyon finom. S milyen igaza volt!




 Hozzávalók:

  • 1 l víz
  • kb. 40 bodzavirág
  • 2 citrom
  • 60 dkg cukor
  • 4-6 alma
  • mokkáskanálnyi citromsav
  • 2 csomag dzsemfix
Így készült:
A bodzavirágot fazékba tettem, rákarikáztam a citromot, hozzáadtam a citromsavat, s ráöntöttem a liter vizet. Egy napra a hűtőbe tettem.
Másnap az almát -4 nagyot- megpucoltam, megreszeltem, s párolódni tettem. Mikor puhának ítéltem, hozzáadtam a cukrot, tovább főztem rövid ideig. Rászűrtem a citromos bodzalét, beleborítottam a dzsemfixet, s mintegy 10 percig kis lángon főztem. 
Alaposan kimosott üvegekbe szedtem, lezártam, 10 percre fejtetőre állítottam.

Tavaly levendulával is főztem egy adagot, ugyanígy, az is finom volt. 
Az alma darabos marad benne, de nekem tetszik is így, van mit "harapni" rajta, nem csak zselé. Vaníliát is írt hozzá a recept, én most kihagytam. 
Jövő héten főzzük a második adagot! :-)
Palacsintába pedig- kihagyhatatlan!








2019. május 18., szombat

Évfordulós torta

Már jó néhány éve nem szántam elég időt arra, hogy egy "normális" tortát süssek. Elsődleges szempont mindig, hogy minél hamarabb kész legyen. Mert vagy sok a dolgom még mellette, vagy csak a délután egy részét tudom rászánni. Most, hogy közeledett a 23. házassági évfordulónk, kinéztem egy vonzó receptet, s igen elszánt voltam, hogy én azt meg fogom sütni szombat délután. Mást nem csinálok, hanem tortát sütök. Úgy adódott, hogy mást csináltam. 😃 Most volt idő virágokat venni, s ha már ott voltak, egész délután azokat tettem-vettem, ültetgettem, csinosítgattam a ház elejét. Ez is meglett, viszont évfordulós torta -hát, csak egy gyors lett. Kavart tészta, puding, csoki a tetején.



A laphoz:
  • 3 tojás
  • 20 dkg cukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 25 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 dl olaj
  • 1 dl tej
Az öntethez:
  • 10 dkg cukor
  • 1,5 dl kávé
A krémhez:
  • 2 csomag tejszínízű pudingpor
  • 1 tojás
  • 6 dl tej
  • 4 evőkanál cukor
  • 10 dkg vaj
A tetejére:
  • 10 dkg étcsokoládé 
  • 5 dkg vaj
Így készült:
A tésztához előbb elkevertem a tojásokat a cukorral, vaníliás cukorral, majd hozzáadtam a lisztet, sütőport, olajat, s miután ezekkel is simára kevertem a masszát, két részletbe belekevertem a tejet.
Kikent tortaformába borítottam a masszát, s 175 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.
Míg sült, az öntethez való cukrot karamellizáltam, majd ráöntöttem a kávét és kis lángon addig főztem, míg a cukor feloldódott,
A pudingot is megfőztem: előbb a pudingporokat kevertem el a tojással és kevés tejjel, majd a többi tejet és cukrot is hozzáadtam, s kis lángon, állandóan kavargatva sűrűre főztem. Mikor levettem, azon forrón elkevertem benne a vajat.
A közben megsült lap tetejéről levágtam egy keveset, hogy egyenes legyen a teteje - nekem mindig púposra sülnek a tortaformában a tortalapok.
A lapot tányérra tettem, köré pattintottam a tortaforma oldalát. Úgy melegen rálocsoltam a kávés öntetet, majd ráborítottam a pudingot s elsimítottam. Hagytam kicsit hűlni, levettem a karimát. A csokit a vajjal gőz fölött felolvasztattam, s bevontam vele a torta tetejét. Itt-ott letessékeltem a csokit a torta oldalára.

Meglepően finom lett, mindenki elégedett volt a "gyorstortával" .  A tortalap nem piskóta ugyan, de finom, puha, jó az állaga és szépen szeletelhető. A krém finomabb, krémesebb lenne, ha a vajat a cukorral kikavarva, majd belekanalazva a pudingot módon készítjük.
Mikor fogok végre egy délutánt tortasütésre szánni? Fogalmam sincs. Talán majd ha nyugdíjas leszek s az unokáimnak sütögetek...