2019. szeptember 3., kedd

Mézes krémes másképp

Még nyaraltunk, amikor értesültünk róla, hogy közkedvelt háziorvosunknak búcsúztatót szerveznek, ugyanis nyugdíjas lett- sajnos. Férjem be is jelentkezett, egy tányér sütivel együtt. Amit persze nem Ő sütött meg. 😀 Agyaltam egy darabig, hogy minek lássak neki, ami finom is, mutatós is, gyors is. A mézesre kanyarodtam vissza folyton, de lapokat nyújtani végképp nem volt kedvem. Eszembe jutott egy valaha elmentett mézes recept,  (itt található), ahol kevert tésztából vannak a lapok, amit aztán még jobban leegyszerűsítettem, s bár nem gyorsan, de meglett a finom és mutatós süti.

Hozzávalók:
A tésztához:

  • 3 evőkanál méz
  • 25 dkg margarin
  • 3 tojás
  • 25 dkg cukor
  • 45 dkg liszt
  • 1 teáskanál szódabikarbóna
  • 1,5 dl tej
A töltéshez:
  • 1 kis üveg sárgabaracklekvár (3 dl)
  • 1 l tej
  • 10 evőkanál gríz
  • 4+ 4 evőkanál cukor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 25 dkg vaj
  • + 12 dkg étcsokoládé + 3 evőkanál olaj a tetejére
Így készült:
A margarint mikróban megolvasztottam. Hozzáadtam a cukrot és mézet, elkevertem. A tojásokkal is simára kevertem a masszát, majd belekerült a liszt és szódabikarbóna, végül több részletben a tej.
Az alaposan elkevert masszát sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam és 180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.
A tejből, grízből, vaníliás cukorból, 4 evőkanál cukorból sűrű tejbegrízt főztem. Mikor levettem a lángról, a vajból 5 dkg-nyit elkevertem benne. Hagytam kihűlni.
A vajat a maradék négy evőkanál cukorral elkevertem , majd kanalanként hozzáadtam a kihűlt tejbegrízt.
A kisült és időközben kihűlt szép magasra nőtt lapot vízszintesen 3 lapra vágtam. Kissé tartottam tőle, de sikerült.
Az alsó lapot lekentem fele lekvárral, erre került fele grízkrém, óvatosan ráemeltem a középső lapot, ezen elkentem a többi lekvárt és rákerült a krém másik fele. Befedtem a harmadik lappal.
A csokit az olajjal gőz fölött felolvasztottam, lekentem vele a süti tetejét.
A csoki dermedése után szeleteltem.


Nekem nagyon ízlett így a mézes, sokkal puhább az egész, mint a gyúrt és nyújtott lapok esetében. A lekvárt is jobban beszippantotta, szinte nem is látszott benne. De ott volt, kellemes savanykás ízt kölcsönzött a sütinek. Annyival egyszerűbb, hogy nem kell nyújtogatni a lapokat, viszont az elvágás sem egyszerű művelet. Hosszú pengéjű késsel sikerült. Négybe nem mertem vágni, így kissé vastagabbak lettek a lapok.
Az eredeti recept szerint egyenként sütnek 4 lapot, tepsiben elkenegetve, úgy is lehet próbálkozni. 


2019. augusztus 27., kedd

Árva gulyás

Azért árva ez a gulyás, mert nincs benne hús. És így is finom- még mindig. Gyerekkorunkban is szerettük, az én gyerekeim is szívesen eszik. A pirított hagyma és a petrezselyemzöld ízesítik meg a benne lévő zöldségek mellett. Könnyű, egyszerű leves.

Hozzávalók:
  • 1 fej hagyma
  • kevés olaj
  • 3 sárgarépa
  • 1 petrezselyem
  • 8-10 darab krumpli
  • pirospaprika
  • 1 csokor petrezselyemzöld
Így készült:
A répát, petrezselymet megpucoltam, felaprítottam.
A hagymát apróra vágtam, az olajon világosra pirítottam. Hozzáadtam a felaprított zöldségeket, rövid ideig együtt pároltam, majd felöntöttem vízzel (kb, 1,5 l). Sóztam, hagytam felfőni.
Közben megpucoltam a krumplit, megmostam, felkockáztam. Mikor a répa majdnem puha, hozzáadtam a krumplit is.
Mikor a krumpli is puha, kevés paprikát és a felaprított petrezselyemleveleket is hozzáadtam, ha szükséges, még sóztam, s kész is.
Nyáron kerülhet bele 1-1 paprika és paradicsom, vagy levestészta, nokedli, amit ezúttal kihagytam, mert elég sűrű lett a leves anélkül is. Amit viszont egyébként nem szoktam már sok éve, most dobtam bele egy leveskockát is, amit a nyaralásról hoztunk haza, ott ugyanis megengedjük a zacskós levest és leveskockát, a gyorsaság, kényelem előtérbe helyezésével. 


2019. augusztus 21., szerda

Citromos kocka

Az előző receptnél nem is említettem, hogy a felhasznált tészta és sós sajt szicíliai termék. Ennél a sütinél pedig a citrom madárlátta. Nem boltban vásárolt, egy elhagyott, bozótos helyen leltünk rá egy termő citromfára, a sárgákat megmentettük magunknak. Ezúttal nyugodt lelkiismerettel használtam fel a héját is, úgy gondolom,ennél biobb már nem is lehet. 😀

Hozzávalók:
  • 4 tojás
  • 20 dkg cukor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 40 dkg liszt
  • 2 citrom leve, lereszelt héja
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 dl olaj
  • 1,5 dl tej
  • a tetejére 20 dkg porcukor, 1 citrom leve, fél dl víz
Így készült:
A tojásokat a cukorral és vaníliás cukorral alaposan elkevertem, majd belemértem a lisztet, amibe elvegyítettem a sütőport. Belekerült az olaj és a citromok héja és leve. Simára kavartam, majd több adagban elkevertem a tejjel.
A masszát sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem, elegyengettem.
180 fokon tűpróbáig sütöttem.
Mikor kihűlt, sűrűn megszurkáltam egy hústűvel.
A porcukrot, citrom levét és a vizet elkevertem, majd a tészta tetejére kanalaztam-kenegettem. 
Akár azonnal is szeletelhető.
A szeletek tetejét vékonyra szeletelt citromdarabkákkal díszítettem.

Kellemesen citromízű és a sok cukor ellenére nem túl édes süti lett. Én kimondottan szeretem a citromos sütiket, Férjem már kevésbé rajong értük. 



2019. augusztus 20., kedd

Pasta alla Norma...

azaz szicíliai padlizsános tészta.
Augusztusban még nem jelentkeztem. Nyaralni voltunk. No nem mostanáig, már több, mint egy hete, hogy itthon vagyunk. Nem mintha nem bírtuk volna még elviselni! :-)
Hosszú útra vállalkoztunk. Fiam még középiskolás korában részt vett egy három napos szicíliai kiránduláson. Élményekkel telis-tele jött haza, és sok-sok csábító fotóval, mesélni valóval. Idén nyáron nekünk is kijutott a jóból 10 napra- de ez is kevés volt. Vissza kell még mennünk. Az előre kinézett, közelben lévő látnivalókat sem tudtuk mind megtekinteni. Gyönyörű, másféle világ, azt látni kell. A folyamatosan füstölgő Etna alatt, tengerparthoz közel, citromfák között volt a szállásunk, innen csatangoltunk ide-oda. Persze leginkább délután, a nappali hőség nem kedvezett céljaink megvalósításának.
Leginkább főztünk magunknak, de ettünk étteremben is. Mindhárom alkalommal pizzára esett a választásunk, mert abból volt a legnagyobb választék, viszonylag olcsó volt, s amit meg szerettünk volna kóstolni, épp nem volt az étlapon. Az lett volna a padlizsános tészta. A pizzájuk nem finomabb, inkább más, mint a nálunk kapható. Mindig másmilyent kóstoltunk, a csúcs a sült krumplival telepakolt volt. De volt mézes, pisztáciás, rukkolás. Mind finom volt, a számunkra különleges voltuk ellenére.
S ha már nem sikerült megkóstolni a vágyott tésztát, elkészítettem itthon, nem sokkal azután, hogy hazajöttünk. Több receptet végigböngésztem, végül ebből inspirálódtam. Az eredeti, ott készült biztosan más, bár az általam készített is ízlett mindenkinek. Én nem vagyok tésztapárti, de a család kedvéért ezután is készíteni fogom. Mert kérték. :-)

Hozzávalók:

  • 2 fej hagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 2-3 evőkanál olívaolaj
  • 2 közepes padlizsán
  • 1 konzerv darabolt paradicsom 
  • oregánó, bazsalikom
  • 50 dkg tészta
  • mozzarella/ricotta (én sós ricottát használtam)
Így készült:
A hagymát és fokhagymát megpucoltam, apróra vágtam. Az olajon üvegesre pároltam.
Közben a padlizsánt megpucoltam, felkockáztam. A hagymához adtam, sóztam, s fedő alatt hagytam párolódni. Sűrűn meg kell kavarni, mert képes odaégni- a padlizsán az összes olajat felissza. De nem kell alá többet tenni. 
Mikor a padlizsán majdnem puha, ráborítottam a paradicsomkonzervet, apróra vágott oregánót és bazsalikomot adtam hozzá és összefőztem.
Közben a tésztát is kifőztem sós vízben, nem egészen puhára.
Leszűrtem, a raguhoz kevertem.
Tűzálló edénybe tettem, tetejére sajtot morzsoltam, néhány bazsalikomlevél is került rá,  s 190 fokos sütőben összesütöttem.

Nem bonyolult, és tényleg finom zöldséges tésztaféle. Amúgy én nem lennék jó olasz, minden nap tésztát enni... De a sok zöldség és édesség tetszik a konyhájukban. Az antipasti is ízlett, a másik jellegzetes ételük, az arancini- töltött, rántott rizsgolyó- viszont nem lett a kedvencünk. Paradicsomos-sajtos töltelékű volt, talán másféle jobban ízlik... S miközben ettük, ki is találtuk a saját verziónkat, amit tesztelni is fogunk.
Mikor jutunk el megint? Jó kérdés, de máris nekifogtunk gyűjteni rá! 😀
Ezért érdemes:
Az ott már Szicília


Messina a kompról

A középső házban laktunk

Az Etna távolról



Kilátás

Acicastello


Acireale


Pantalica nekropolisza





Etna közelebbről

Taormina, a kedvencem

Isola Bella

Siracusa



2019. július 30., kedd

Habos diós süti

Egy hirtelen felindulásból sütött, többszörösen átalakított recept szerint sütött s igen nagy sikernek örvendő süti.
Ha unatkoztam is volna a nyáron (de én nem tudom, hogy kell azt tenni), a gyerekek gondoskodtak róla, hogy véletlenül se tehessem. Állandóan jönnek-mennek, szervezkednek. Én meg próbálom számon tartani, hogy mikor épp hova, de nem sok sikerrel. Azért igyekszem őket felpakolni is az éppen aktuális útra vagy szülinapra. A nyáron a legtöbb süti ilyen célból készült. Mint ahogy ez is, de csak másodikként, mert attól tartottam, hogy az eredetileg tervezett szilvás-túrós egyetlen tepsi süti nem lesz elég a szombati, valamint a vasárnapi szülinapra is. Jól gondoltam...
Ennek a másodikként összedobottnak lett nagyobb sikere- mindenki ezt kereste a tányéron.

Hozzávalók:
A tésztához:
  • 4 sárgája
  • 15 dkg zsír
  • 10 dkg cukor
  • 30 dkg liszt
  • csipet só
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 3 evőkanál joghurt
A tetejére:
  •  1 üveg sárgabaracklekvár (3 dl)
  • 4 fehérje
  • csipet só
  • 15 dkg cukor
  • 2 maréknyi dió
Így készült:
A tésztához a zsírt, cukrot, a sárgákat alaposan összekevertem. Hozzáadtam a lisztet, sót, sütőport, joghurtot, s fakanállal sima masszává kevertem. Sűrű, ragacsos tészta lett. Sütőpapírral bélelt tepsibe nyomkodtam-igazgattam.
180 fokra előmelegített sütőbe tettem, s elősütöttem. Addig, míg teteje egész enyhén pirulni kezdett.
Közben a diót durvára vágtam.
A fehérjéket előbb a csipet sóval, majd a cukorral kemény habbá vertem.
Az elősütött tésztát vastagon lekentem lekvárral, majd rásimítottam a habot, erre szórtam a diót.
Visszatettem a sütőbe. 160 fokra mérsékelve addig sütöttem, míg a hab is kapott egy ki színt.

A tetején megpirult dió miatt lett akkora sikere, de amúgy is finom lett, jó puha-omlós volt az egész süti.
Szóval érdemes volt elrugaszkodni az eredeti recepttől! 😉 

2019. július 29., hétfő

Banános zabpelyhes keksz

Valamikor tavasszal készült, útravaló keksz gyanánt Fiamnak, meg vendégeink is voltak rá. Zabpelyhes kekszet terveztem, aztán a gyümölcskosárban kallódó néhány jobb sorsra érdemes maradék adta meg az ízesítését. S mint többnyire az ilyen hirtelen jött ötletek eredménye, ezúttal is finom lett, mindenki szívesen falatozta.

Hozzávalók:
  • 25 dkg zabpehely
  • 35 dkg liszt
  • 20 dkg cukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 25 dkg margarin
  • 3 evőkanál méz 
  • 1 mokkáskanál szódabikarbóna
  • maréknyi mazsola
  • 10 dkg kókuszreszelék
  • 3 egész tojás
  • 1 nagy banán összetörve
  • 1 narancs kicsavart leve
  • 1 citrom kicsavart leve
Az elkészítése is roppant egyszerű. minden belevalót tálba pakoltam- a banánt villával összetörve, a margarint megolvasztva, alaposan összekevertem, majd kanállal sütőpapírral bélelt tepsibe teáskanálnyi halmokat pakoltam, helyet hagyva közöttük, mert sülés közben leterülnek. '80 fokon addig sütöttem, míg pirulni kezdett a teteje.
Puha és jó ízű kekszecskék lettek. 

2019. július 26., péntek

Borsóleves

Egyszerű, finom leves, aminek szintén számtalan variációja lehet. Ez az egyik. Friss borsóból lenne az igazi, de én többnyire fagyasztottból készítem- ahhoz könnyebb hozzájutni. Kis kertembe meg nem szoktam borsót vetni, többször próbálkoztam s mindig kukacos lett. Inkább nem foglalom vele a helyet, megveszem.
Hozzávalók:

  • 1 fej hagyma
  • pici olaj
  • 2 sárgarépa
  • 1 petrezselyem
  • 50 dkg borsó
  • 2 tojás+liszt a galuskához
  • pirospaprika
  • kis csokor petrezselyem
  • 1-2 zellerlevél, esetleg 2 levélke leostyán

Így készül:
A hagymát megpucolom, apróra vágom, az olajon üvegesre párolom.
Közben megpucolom és felaprítom a répát és petrezselymet. A hagymához adom s kevés ideig együtt pirítom. Felöntöm vízzel, sózom,s hagyom főni.
Mikor a sárgarépa majdnem puha, hozzáadom a borsót (fagyasztottat szoktam használni).
Közben a tojással és liszttel galuskatésztát kavarok: annyi lisztet keverek fokozatosan a tojáshoz, hogy inkább kemény legyen, mint elterülős, lágy.
Mikor a borsó is megfőtt (hamar fő), nokedliszaggatóval a levesbe szaggatom. Mire az összes benne van, majdnem meg is fő. Már csak az apróra vágott zöldfűszereket és kevés paprikát kell hozzáadni, ha szükséges, még sózom, s kész is.
Levestésztát is lehet bele főzni galuska (nokedli) helyett, akkor még gyorsabban és egyszerűbben elkészül. Szeretjük, néha kimondottan jól esik ez a könnyű, jó ízű leves.