2018. július 18., szerda

Epres-fehér csokis süti

Magam is meglepődtem, ahogy veszem sorra időben vissza a recepteket, hogy milyen gyakran sütöttem keverteket. Régebb elvétve fordult elő- az utóbbi időben egyre inkább erre késztet az időszűke. Gyorsan valamit, illetve minél hamarabb túlesni rajta. Csak úgy, recept nélkül összehozott süti. A kertben termő kevéske eperből s az otthon fellelhető alapanyagokból.

Hozzávalók:

  • 3 tojás
  • 22 dkg cukor
  • 3 dl tejföl
  • 1 dl olaj
  • 35 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 teáskanál vaníliás cukor
  • 1 citrom lereszelt héja és leve
  • 1 evőkanál kakaó+2 evőkanál tej
  • 10 dkg fehér csoki
  • eper (20-25 dkg)
Így készült:
Az epret megmostam, kisebb darabokra vágtam.
A fehér csokit felaprítottam.
A tojásokat a cukorral elkevertem, majd a tejföllel is simára kevertem. Belekerült a liszt, sütőpor, vanília, citromhéj és lé, valamint az olaj.
Simára kevertem.
A massza 3/4-ét kikent tepsibe simítottam. A többi tésztába belekevertem a kakaót és tejet, s a világos tésztára csorgattam. Villával kicsit meg is kevertem.
Rászórtam a gyümölcsöt és csokidarabokat.
180 fokos sütőbe tettem, s tűpróbáig, illetve a teteje megpirulásáig sütöttem.

Persze más gyümölccsel is elkészíthető, tetszés- illetve szezonfüggő.
Épp most néztem végig a tíz, utóbbi héten leggyakrabban nézett receptet. Négy közülük ilyen-olyan kevert süti. Tehát nem csak én részesítem őket előnyben! 😊

2018. július 17., kedd

Kókuszkrémes piskóta

Rég sütöttem krémes sütit, hát itt volt az ideje. Kókuszos is hosszú ideje volt, így két legyet ütöttem egy csapásra. Viszonylag egyszerű, már a krémes sütik sorában. Kakaós piskótán grízes-kókuszos krém:

Hozzávalók:

  • 6 tojásos kakaós piskóta
  • 6 dl tej
  • 6 evőkanál gríz
  • 1 evőkanál vaníliás cukor
  • 10 dkg kókuszrezselék
  • 18 dkg cukor
  • 25 dkg vaj 
  • +1 evőkanál kakaó a tetejére
Így készült:
A piskótát a szokásos módon elkészítettem. (A piskótáról itt írtam.)
A grízt kimértem- nem túl púpos evőkanállal-, a vaníliás cukorral és a tej hozzáadásával kis lángon, állandóan kavarva felfőztem. Még azon forrón hozzákevertem a kókuszreszeléket.
Hagytam hűlni, közeben sűrűn megkavartam. Míg hűlt, a vajat elkevertem a cukorral. Kanalanként hozzáadtam a közben kihűlt kókuszos grízt. 
A kész krémet a piskótára simítottam. 
Tetejét kakaóval szitáltam be.
Akár azonnal is szeletelhető.


Finom, puha, nem túl édes sütemény lett belőle. A kakaós grízkrém pedig különösen finom!

2018. július 16., hétfő

Rakott spagetti padlizsánnal

Egy újabb recepttel bővült a gyerekek által is kedvelt padlizsános ételek száma. Nem szeretik krémnek meg rántva- szerintem már csak azért sem-, de hasonló ételekben igen. Meg aztán ha hús is van benne, főleg a pasik részéről, csakis jó lehet. 😉
Hasonlóan szoktam rakott spagettit készíteni, most ráadásnak a rétegek közé elősütött padlizsánkarikák is kerültek.

Hozzávalók:

  • 2 padlizsán
  • 1 nagy fej hagyma
  • 2-3 evőkanál olaj
  • 60 dkg darált hús
  • 1 evőkanál házi ételízesítő
  • só, bors, paprika
  • 1-2 evőkanál sűrített paradicsom
  • oregánó, bazsalikom, kakukkfű
  • 50 dkg spagetti
  • 30 dkg sajt 
Így készült:
A padlizsánokat megmostam, héjastul kisujjnyi vastag szeletekre vágtam. Száraz serpenyőben kis lángon mindkét felén puhára sütöttem.
A hagymát apróra vágtam, az olajon megpároltam. Hozzáadtam a darált húst, sóztam, borsoztam. A házi ételízesítő is belekerült. Morzsásra pároltam. Fűszereztem paprikával, zöldfűszerekkel- mindegyikből 1-1 kanálhegynyit tettem-, majd a paradicsommal összefőztem.
A spagettit sós vízben kifőztem, leszűrtem.
A sajtot lereszeltem.
Tepsibe rétegeztem a hozzávalókat: spagetti, hús, padlizsánkarikák, s újra spagetti, hús, padlizsán.
A tetejére szórtam a reszelt sajtot és 190 fokos sütőbe tettem. Addig maradt, míg a sajt a tetején megpirult.
Melegen csúsztak szét a rétegek, nem lehetett ilyen szeletet mesterkedni belőle, ez csak kihűlés után sikerült. Akkor is csak így. S bár nem túl szép étel, de igen finom. Nekünk legalábbis ízlett. 
Érdemes szeretni a padlizsánt, sok vitamint, nyomelemet, antioxidánst tartalmaz. A fogyókúrás étrendbe is beilleszthető. A fenti recept is, spagetti nélkül! 😉











2018. július 12., csütörtök

Diós rácsos

Ha a Férjemen múlik, a hűtőben lapuló dió biztos diós tésztaként végzi -hogy azon mit lehet szeretni!-, de nem rajta múlott! 😃 Bennem mindjárt beindította a receptkeresési ösztönt. Egy rácsosnál állapodtam meg. ( Receptet ezen az oldalon találtam, csak picit változtattam rajta.)

Hozzávalók:
A tésztához:

  • 10 dkg cukor
  • 1 tojás
  • 15 dkg zsír
  • 35 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • csipet só
  • 1 citrom lereszelt héja
  • 1-2 evőkanál joghurt vagy tejföl
A töltelékhez:
  • lekvár
  • 20 dkg darált dió
  • 16 dkg cukor+1 evőkanállal
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 3 tojás
Így készült:
A tésztához való lisztet, sót, cukrot, sütőport tálba tettem, elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a citromhéjat, tojást, meg egy kevés joghurtot. Összegyúrtam. Ha nem állna össze a tészta, még kevés joghurt/tejföl kerülhet bele.
Míg elkészült a töltelék, a tésztát pihenni hagytam.
A tojásokat szétválasztottam. A sárgákat elkevertem a cukorral és vaníliás cukorral. A fehérjét habbá vertem 1 evőkanál cukorral. A kettőt egybeborítottam és elvegyítettem a dióval.
A tésztát két részre osztottam: nagyjából 2/3 és 1/3 részre,
A nagyobb tésztát tepsi méretűre nyújtottam. Egy kikent tepsit kibéleltem vele. Lekentem lekvárral- sárgabarackkal-, majd elegyengettem rajta a diós tölteléket.
A maradék tésztát kinyújtottam, csíkokra vágtam és berácsoztam vele a süti tetejét.
180 fokos sütőben addig sült, míg a tetején a rácsok szépen megpirultak.

Nekem nagyon ízlett, szeretem a diós-lekváros régimódi sütiket. Meg úgy általában a régi recepteket leporolni és élvezni gyerekkorunk ízeit. Jó lenne már Anyukám receptes füzetét végigsütni!

2018. július 9., hétfő

Hagymás-szalonnás pogácsa

Az utóbbi két hónapban háromszor is megsütöttem ezt a pogácsát. Fotó viszont csak ilyen hevenyészett készült róla mindjárt kisülés után. De nem hiába sült ilyen sűrűn. Finom,  nálunk legalábbis nagy keletje van. Útravalónak is tökéletes, de bableves mellé sem utolsó. Legközelebb megpróbálok róla bizalomgerjesztőbb fotót készíteni róla, most csak ilyennek szolgálhatok:


Hozzávalók:

  • 2 közepes fej hagyma
  • 2 evőkanál zsír
  • fél teáskanál só
  • 15-20 dkg szalonna
  • 1 kg liszt
  • 1 púpozott teáskanál só (+ 1 nagyobb csipet, a szalonna sósságától függően)
  • 2 tojás
  • 4 dl tej
  • 1 teáskanál cukor
  • 4 dkg élesztő
  • lekenni 1 tojás, beszórni köménymag
Így készült:
A hagymát apróra vágtam, a 2 evőkanál zsírral és fél teáskanál sóval puhára pároltam.
A szalonnát apróra vágtam, kisütöttem.
A tejet kézmelegre melegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.
A lisztet elvegyítettem a többi sóval, hozzáadtam a közben kicsit hűlt hagymát zsírostól és szalonnát. Annyira hűljön, hogy ne süsse a kezünket. Összemorzsoltam a liszttel, ezután került bele a 2 tojás és élesztős tej. Összegyúrtam. Első sütésnél kicsit lágy lett a tészta, ezért még gyúrtam bele kicsit lisztet. Ha meg épp kemény lenne, kicsi tejjel lazíthatjuk a tésztát.
Megdagasztottam, majd 1 órányit letakarva kelni hagytam.
Mikor megkelt, lisztezett deszkán kinyújtottam, hajtogattam, s újabb rövid pihenő után jó ujjnyi vastagra nyújtottam. 
Éles kézzel megcsíkoztam, de ez el is maradhat. Kicsi pogácsaszaggatóval kiszaggattam, tepsibe pakoltam. Csipet sóval felvert tojással lekentem, köménymaggal szórtam.
180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem őket. 
Két nagy tepsi pogácsa lett ennyi tésztából.

 Kerülhet rá másmilyen mag is, ízlés szerint, de szerintem erre a pogira a köménymag illik a leginkább. Aztán sok múlik a szalonna fajtáján is, ha zsíros, a tésztánk is zsírosabb lesz, ha pedig húsos, kevés olajat is adhatunk hozzá sütéskor, mert a zsiradék kell a tészta állagához. Így kívül roppanós lesz, belül jó puha. Még másnap is. 

2018. július 8., vasárnap

Húsgolyók padlizsánkarikán, spagettifészekben

... paradicsomszósszal locsolva, sajttakaró alatt. :-)
Egy török receptvideóban láttam ezt az ételt. Vagyis hasonlót. Mert ugyan semmit nem értettem belőle, de az elkészítés folyamata sokat elárult s megjegyeztem magamnak. Alkalomadtán el is készítettem. Kicsit időigényes ugyan, de néha miért is ne? Úgy gondoltam, minden alkotóelemét szeretjük, együtt sem lehet olyan rossz! Nem is volt.

Hozzávalók:

  • 2 ducibb padlizsán
A húsgolyóhoz:
  • 60 dkg darált hús
  • só, bors
  • 1 fej hagyma
  • 2-3 szelet kenyér
  • 3 gerezd fokhagyma
  • pirospaprika
  • 2 tojás
  • olaj a sütéshez
A paradicsomszószhoz:
  • 1,5 dl sűrített paradicsom
  • bors
  • oregánó, bazsalikom
Továbbá:
  • 20-25 dkg spagettitészta
  • annyi vékony sajtszelet (trappista), amennyi húsgombócos fészkünk lesz
  • kevés olívaolaj
Így készült:
A darált húsból a hozzávalókkal összegyúrva (a kenyérszeleteket vízbe áztatva, majd kicsavarva adtam hozzá, a hagymát apróra vágva, a fokhagymát összezúzva) gombócokat formáztam, kisebb tojásnyi méretűeket. Kevés olajban mindkét felét pirulásig sütöttem. 
Közben az ujjnyi szeletekre vágott (alaposan megmosott) padlizsánt száraz teflonserpenyőben kis lángon megsütöttem. Nem kell megpirulnia, csak addig süljön -mindkét fele- míg könnyedén belefut a villa.
A paradicsomszószhoz a hozzávalókat összekevertem. Sót épp egy nagyobb csipetnyit tettem hozzá, hogy ne legyen teljesen sótlan.
A spagettit sós vízben kifőztem, leszűrtem. Én kifőztem az egész csomaggal, de több, mint fele megmaradt.
Egy olívaolajjal vékonyan kikent tepsi aljára raktam a padlizsánkarikákat. Mindegyikre igazítottam egy, villa segítségével feltekert spagettifészket, ennek közepébe belenyomtam 1-1 húsgombócot. Kiskanálnyi paradicsomot tettem rá, a tetejére 1-1 sajtszeletet.
Sütőbe tettem, s addig hagytam bent, míg a sajt alaposan ráolvadt, illetve enyhén pirulni kezdett.

Nekünk ízlett, mindenki elégedett volt a vacsival. Laktató is, nekem bőven elég volt egy fészek belőle. Túl gyakran biztos nem fog készülni, már a macerássága miatt. 
A padlizsánt nem szoktam meghámozni, mikor hasonlóan készül (krémbe azért nem kerül bele a héja), egész puha lesz a lila külseje is, simán megehető. 



2018. július 6., péntek

Levendulás keksz

Hol is kezdjem. Vagy folytassam? Hihetetlen, milyen sok idő eltelt, mióta utoljára írtam a blogra. Több, mint 3 hónap. Ilyen hosszú szünetet még nem tartottam a blogírásban. Most végre mondhatom, hogy hurrá, szünet, kicsit lazíthatok. Túl a tanévzáráson, továbbképzésen (egy részén), beadandó írásán. Ma végre olyan napom volt, hogy nem kellett beosztani az időm, hogy mindenre jusson, s görcsölni sem, hogy elég lesz-e a nap 24 órája. Olyan jó végre egy kis nyugi... A gyerekek ugyan folyton szervezkednek, de most már rájuk hagyom: menni akarnak, oldják meg.
Sütés-főzés? Bizony voltak olyan napok, hogy nem volt főtt kaja. Meg a Férjemre bíztam a vacsora készítését, ha enni akarnak. (Vette a telefont, s rendelt. Megoldotta.) De azért többnyire főztem, sőt még befőztem is, néha sütöttem is, esetleg recepteket firkantottam, de vagy recept nincs, vagy fotó. Visszamenőleg bogarászhatok. Azért készült néhány megörökítésre érdemes harapnivaló a konyhámban ez idő alatt. Meg terveim is vannak, de hát azt már megszoktam, hogy ember tervez, Isten végez.
Nem is tudom, minek csinálom még ezt is. Talán mert úgy hozzám nőtt az évek alatt. Meg aztán ha recept kell a Gyerekeknek, csak mondom, hogy ott van a blogon. :-)
Levenduláztam is idén. Készítettem újra szörpöt belőle, s kísérleteztem is vele, lekvárt főztem belőle. Majd azt is elárulom, hogyan! :-)
Keksznek is muszáj volt készülni belőle, de most másképp, mint ahogy a még mindig kedvencet szoktam. Nem mindenki szereti a levendula ízét, nálunk viszont nagyon menő. Teáját is szeretjük. S amellett, hogy finom, nyugtató hatású is. Állítólag. De elég azt hinni, hogy hatásos legyen! :-)
Szóval kekszet ízesítettem vele, egy olyan alkalommal, mikor Gergőt is fel kellett pakolnom a következő két hétre. Mindig sütök neki valami hosszasan elálló süteményt is, most épp ez volt:

Hozzávalók:

  • 55 dkg liszt
  • 15 dkg vaj
  • 10 dkg zsír
  • 22 dkg porcukor
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 evőkanál vaníliás cukor
  • 5-6 szál levendula
  • 1 citrom héja, leve
  • 2 tojás
Így készült:
A vajat, zsírt elmorzsoltam a liszttel. Hozzáadtam a sütőport, porcukrot, elvegyítettem. Majd a többi hozzávaló- lemorzsolt levendulavirágok, vaníliás cukor, citrom lereszelt héja, kicsavart leve, tojások -is belekerültek, s összegyúrtam. Nem túl kemény, de összeálló, formázható masszát kaptam.
A tésztából kis, diónyi golyókat formáztam. sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam. Hagytam közöttük helyet, mert sülés közben kicsit elterülnek. 
180 fokos sütőbe tettem, hagytam világosra sülni őket.

Finom, omlós, roppanós kekszek lettek. Aki meg nem szereti a levendulát, hagyja ki belőle. :-)