2019. október 16., szerda

Pünkösdi kókuszos süti

Még pünkösdre készült, ahogy a neve is elárulja. Akkor fogadtam meg, hogy bizonyos hőmérsékleten felül nem sütök krémes sütit. Muszáj volt hűtőben tartani, foglalta a helyet, s mivel nagy melegben az étvágya sem az igazi az embernek, nem is fogyott el. Meg aztán nem is egymagában készült, azért sem.
Gondolkodtam is rajta, hogy felkerüljön ide, vagy sem, nem sikerült róla épkézláb fotókat készíteni. Volt maradék tojásfehérje, azt szerettem volna hasznosítani, ebből készült a középső, kókuszos lap. Alja-teteje kettévágott egyszerű kevert lap, krémmel összerakva.

Hozzávalók:
A barna laphoz:
  • 3 tojás
  • 20 dkg cukor
  • 25 dkg liszt
  • 1 evőkanál kakaó
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 dl olaj
  • 1 dl tej
Kókuszos lap:
  • 5 tojásfehérje
  • 1 csipet só
  • 5 evőkanál cukor
  • 10 dkg kókuszreszelék
  • 2 evőkanál liszt
A krémhez:
  • 2 csomag pudingpor
  • 6 dl tej
  • 18 dkg cukor
  • 20 dkg vaj
Így készült:
A barna laphoz előbb a tojásokat kevertem el a cukorral, majd a többi belevalóval simára kevertem. 
180 fokon tűpróbáig sütöttem.
Közben a tojásfehérjéket a csipet sóval felvertem, majd a cukor hozzáadásával kemény, fényes habot vertem belőle. Hozzákevertem a kókuszt és lisztet. Ugyanakkora tepsibe sütöttem, mint a barna lapot (28×32 cm-es). Addig sült 170 fokon, míg enyhén pirulni kezdett a teteje.
A krémhez a tejjel és pudingporral sűrű pudingot főztem. Hagytam kihűlni, időnként megkavarva.
A vajat a cukorral elkevertem, majd kanalanként hozzáadtam a kihűlt pudingot.
Összeraktam a sütit: a barna lapot vízszintesen kettévágtam. Az alsóra kentem fele krémet, erre került a kókuszos lap, a krém másik fele, végül a másik barna lapot emeltem rá, vigyázva, hogy el ne törjön.

Kicsit morzsálódott, azt hiszem, túlsütöttem a kókuszos réteget. De mint minden kókuszos süti, finom volt. 


2019. október 14., hétfő

Csirkemájas puliszka

Mifelénk annak idején, ha enyhe megvetéssel is, mondván, hogy a puliszkát az ágy szélén kell megenni, de mindenki főzte. Azóta is, ha nem is mindennapos, de állandó szereplője a konyhánknak. Szeretjük. Mondjuk egymagában teljesen jellegtelen, a kísérőjétől lesz finom. Leggyakrabban túróval, sajttal rakva készült, sült szalonnával a tetején, vagy tejfölös gombával, pörkölttel, de a kedvenc a csirkemájas.
Anyukám puliszkafőzése jó hosszadalmas volt, kanalanként pakolta a málélisztet, azaz a kukoricadarát a fővő vízbe, s mindegyik után kavargatta egy kicsit, mondván, hogy így fő meg rendesen. Én az idők folyamán igencsak leegyszerűsítettem ezt a folyamatot, egyszerre zúdítom a forró vízbe a darát, s néhány percnyi főzés után lefedve hagyom kicsit pihenni, s így is jó.
Hozzávalók:
A puliszkához:

  • fél kg kukoricadara
  • 1 teáskanál só
  • 1,5 l víz
A májhoz:
  • 1 nagy fej hagyma
  • fél dl olaj
  • fél kg csirkemáj
  • 1 teáskanál házi ételízesítő
  • 1-1 teáskanál paprikakrém és sűrített paradicsom
  • bors, pirospaprika
Így készült:
A hagymát apróra vágtam, az olajon nagy csipet sóval üvegesre pároltam. Rádobtam a megtisztított és kettévágott májdarabokat, a házi ételízesítőt is hozzáadtam, s fedő alatt, kis lángon hagytam megpárolódni. Mikor kész, (ezt egy darab máj kettévágásával döntöm el), fűszerezem a borssal, a paprikával, belekerül a paradicsom és paprikakrém, s kóstolás után még sózom, ha szükségét érzem.
A puliszkához a vizet a sóval forrni teszem. Mikor már gyöngyözik a víz, de még nem forr, vékony sugárban borítom bele a kukoricadarát, közben állandóan kevergetem. Tovább kavargatva hagyom főni néhány percig. Vigyázni kell vele, mert puffogva fő, köpköd. 
Lefedve hagyom 4-5 percig még dagadni, s már tálalható is.

Savanyúságot fogyasztunk hozzá, ami lehet akár uborka vagy káposzta, akár cékla. Ami kéznél van, amit szeretünk.
Vacsorára szokott készülni, s ami marad, mert ekkora mennyiség egyszerre nem fogy el, másnap felmelegítve megesszük. Én legalábbis szívesen rájárok, de ha véletlenül marad belőle, a cicák sem utasítják el.

2019. október 9., szerda

Maszatos süti

Krémes sütit óhajtottam. Hát sütöttem. Csokisat. Alighogy összeraktam, le is vágtam a széléből egy csíkot kóstolás céljából. Kisfiam is belátogatott a konyhába, s mindjárt beleharapott egy szeletbe. Ami kissé szét is csúszott az ujjai közt. Meg is kérdezte, hogy "Anya, maszatosabb sütit tudtál volna sütni?" Így kapta a nevét.
Egyszerű kevert lap, szokásos pudingos-vajas-kakaós krémmel összerakva. Nekem nagyon ízlett!
Hozzávalók:
A laphoz:

  • 4 tojás
  • 25 dkg cukor
  • 2 evőkanál kakaó
  • 1 dl olaj
  • 1 dl tej
  • 35 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
A krémhez:
  • 2 csomag vaníliás pudingpor
  • 7 dl tej
  • 2 evőkanál kakaó
  • 20 dkg vaj
  • 20 dkg cukor
A tetejére:
  • 10 dkg étcsokoládé
  • 5 dkg vaj
Így készült:
A tésztához előbb a tojásokat kevertem el a cukorral, jó alaposan, majd belemértem a többi hozzávalót is. Simára kevertem.
28×32 cm-es, sütőpapírral bélelt tepsibe borítottam, elegyengettem, s 180 fokon tűpróbáig sütöttem.
Mikor kihűlt, vízszintesen kettévágtam.
A krémhez a pudingokat és 1 evőkanál kakaót kevés tejben simára kevertem. Fokozatosan hozzáadtam a többi tejet, s állandóan kavargatva sűrűre főztem.
Időnként megkavarva hagytam kihűlni.
A vajat a cukorral elkevertem, majd kanalanként hozzáadtam a kihűlt pudingot és végül a másik evőkanál kakaót. 
A lapokat megtöltöttem krémmel.
A csokit vízgőz fölött a vajjal felolvasztottam, s bevontam vele a sütit.
Dermedés után szeletelhető.
Hűtőben dermesztve szépen szeletelhető, egyébként tényleg maszatolós! 😃 De elnézhető neki ez az apróság, mert finom!

2019. október 8., kedd

Mákos-sajtos rúd

Mivel sajtrajongó vagyok, mindig bevásárolok belőle. Magam sem tudom, hogy eshetett meg, de az utóbbi időben nem fogyott olyan tempóban, mint ahogy kerültek be sorra a hűtőbe. Hogy apadjon a sajtkészlet, többek között sós sütibe is került belőle. Az elfelejtett kis csomag brindzával együtt, amit friss paradicsommal terveztem elfogyasztani. De ez sem jött össze, mint az elmúlt hónapban oly sok minden. De lassan csak összeszedem már magam.


Hozzávalók:
  • 30 dkg reszelt sajt (ebből most 10 dkg brindza)
  • 4-5 dkg egész mákszem
  • 15 dkg margarin
  • 15 dkg zsír
  • 1 púpozott teáskanál só
  • 60 dkg liszt
  • 2 egész tojás
  • 4 evőkanál natúr joghurt 
Így készült:
A sajtot lereszeltem. 
A lisztet tálba mértem, hozzáadtam a sót, a margarint, zsírt, mákot, sajtot (és brindzát), összemorzsoltam. Beleütöttem a két tojást, s két evőkanál joghurttal együtt gyúrni kezdtem. Közben még annyi joghurtot kanalaztam hozzá, hogy összeálljon a tészta.
Kinyújtottam, hosszú csíkokra vágtam.
Tepsibe pakolgattam, 180 fokos sütőben pirosra sütöttem.
Finom roppanós lett, főleg, amelyik picit sötétebbre sült. És még napok múlva is élvezhető.

2019. október 7., hétfő

Gombás-csirkés spagetti

Tésztafélével nem lehet mellélőni minálunk. Főleg, ha még hús is van benne! 😃
Többször említettem, hogy nem rajongok a tésztafélékért, de így hússal, gombával, sajttal, ahogy egyáltalán nem száraz, nekem is ízlett. Kimondottan. Ráadásul egyszerű is, egyetemista gyerekeink is el tudják maguknak hipp-hopp készíteni kis konyhájukban. Főleg, ha visznek magukkal lefagyasztva előkészített gombát meg csirkehúst (én gyakorta felpakolom ilyesmivel a Fiacskámat).


Hozzávalók:

  • 1 csomag spagetti (50 dkg)
  • kevés olaj
  • 50 dkg gomba
  • 1 fej hagyma
  • só, bors, paprika
  • 1 csirkemell
  • 1 tömlős sajt (10 dkg)
  • reszelt sajt és petrezselyemzöld a tálaláshoz
Így készült:
A gombát megpucoltam, felaprítottam.
A hagymát apróra vágtam, kevés olajon üvegesre pároltam. Rádobtam a gombát, sóztam.
Lefedve párolódni hagytam.
Közben a csirkemellet megmostam, csíkokra vágtam. Mikor a gomba már összeesett, hozzáadtam a húst is. Mikor a hús is puha, borssal, kevés paprikával fűszereztem, ha kell, utánasóztam.
A spagettit bő sós vízben kifőztem. Egy teáskanál sót szoktam tenni a vízbe. ( Mikor fő a víz, csak akkor tesszük bele a tésztát. Ezt csak azért jegyzem meg, mert Fiam szerint van, aki még itt tart főzés terén.) Pici olajat is szoktam tenni a vízbe. Ha kész a tészta -kavargatni és kóstolgatni szoktam- leszűröm. 
Összekeverem a tömlős sajttal és a hússal-gombával.
Tálaláskor szórtunk rá petrezselymet és reszelt sajtot. De anélkül is finom.
Gergő egész ügyes a konyhában, érdekli a főzés, sok mindent ellesett s eredeti ötletei is vannak, sokkal bátrabban fűszerez, mint én. Szokott a barátainak főzni, egész ügyesen megoldják közösen. Ráadásul a néhány hónap alatt még hízott is, szerinte 5 kilót. Látszik is rajta, kicsit megemberesedett. Biztosan a rendszertelenebb, kevésbé egészséges étkezés...

2019. október 6., vasárnap

Hatlapos

Vége lett a nyárnak, a lakásban uralkodó közel 30 foknak, ezzel együtt jöhetnek a krémes sütik is. Sütöttem is, hatlaposat. Ennek épp három hete. Onnan tudom, hogy akkor volt itthon a Fiam, s ezúttal még egy hetet várnom kell rá. Ilyen még nem volt, hogy egy hónapot távol legyen egyhuzamban, de biztos lesz még. Hozzá kell szoknom ehhez is...


Hozzávalók:
A lapokhoz:
  • 65 dkg liszt
  • csipet só
  • 15 dkg cukor
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 12 dkg margarin
  • 1 evőkanál zsír
  • 2 kicsi tojás
  • 4 evőkanál joghurt
  • 3-4 evőkanál tej
A krémhez:
  • 1 liter tej
  • 3 csomag vaníliás pudingpor
  • 2 evőkanál kakaó
  • 18 dkg cukor
  • 20 dkg vaj
Így készült:
A lapokhoz való tésztát összegyúrtam. Mivel a joghurt hozzáadása után kissé keménynek találtam a tésztát, ezért kevés tejet gyúrtam még hozzá. Ugyanis kemény tésztából nehéz kinyújtani a lapokat, inkább könnyen formázható, kissé puhább legyen a tészta.
6 részre osztottam, sorra tepsi méretűre nyújtottam, s 170 fokon világosra sütöttem őket. Mivel vékony, hamar sül, figyelni kell rá.
A krém így készült: a pudingporokat a kakaóval és kevés tejjel simára kevertem. Fokozatosan hozzáadtam a többi tejet és a cukrot. Kis lángon, állandóan kevergetve sűrűre főztem.
Még forrón hozzákevertem a vajat.
Mikor már langyos, megtöltöttem a lapokat. A tetejére is jutott krém, ezért csokimáz helyett az került rá.
Másnapra jól átpuhult, könnyen lehetett szeletelni.

Ezúttal meglepően könnyen sikerült kinyújtani a lapokat, pedig többnyire feladják a leckét. Lehet a gyakorlat megteszi a hatását? Vagy a tésztát sikerült megfelelő keménységűre gyúrni...
A süti pedig finom volt. 

2019. október 5., szombat

Murkos kifli szilvalekvárral töltve

Erdélyben a sárgarépát muroknak nevezik. Mai napig jobban esik ezzel az elnevezéssel illetni, bár jó sok ideje már, hogy nagyot néznek, ha ezt a szót használom. Pedig vad rokona itt is vadmurok. Meg amúgy sem árt senkinek egy kis szókincsbővítés, hisz ez is egy magyar szó. 😉
A receptet egy szlovák vagy valamilyen szláv nyelvű oldalon találtam, s a fordító készségesen a segítségemre sietett a hozzávalók megértetésében. Nem követtem teljesen a receptet, szokásomhoz híven, meg meg sem jegyeztem, honnan csentem az ötletet. De nagyon kíváncsi voltam, mi sül ki belőle.

Hozzávalók:
  • 1 nagyobb murok (13-14 dkg)
  • 35 dkg liszt
  • csipet só
  • 1 evőkanál cukor
  • 12 dkg margarin
  • 3-4 evőkanál tejföl
  • lekvár tölteni
  • porcukor beszórni
Így készült:
A megpucolt murkot reszeltem. 
A lisztet, cukrot, csipet sót elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a reszelt répát, s annyi tejfölt, hogy összeálljon a tészta.
Rövid ideig pihentettem, úgy fél órát, majd 4 részre osztottam. Mindegyiket kerek lappá nyújtottam, 8 részre vágtam (ketté, majd megint ketté, aztán mindegyik negyedet feleztem), szilvalekvárt tettem a vastagabb végére, felsodortam, kiflivé hajlítva tepsibe tettem.
180 fokon addig sütöttem, míg pirulni kezdett.
Porcukorral szórva tálaltam.
Szerettem, mint ahogy minden szilvalekváros kiflit. A tésztáját viszont kissé keménynek találtam, legközelebb kevés élesztőt vagy sütőport tennék bele. És valószínűleg lesz legközelebb, mert tudnom kell, hogy jobb lesz-e az általam kigondolt módon.
Amúgy szép sárga lett, mintha tojássárga színezte volna be, pedig tojás az nincs benne.