2019. július 16., kedd

Tarka meggyes szelet

Idén nem raktam el meggyet. Egyszerűen lemaradtam róla. Azt hittem, már le is érett, de a Szomszédasszony hozott. Annyit, hogy két sütibe pont elég volt. Nem volt konkrét ötletem, milyen legyen, a gyors kevert mellett szólt minden. Aztán miközben tettem-vettem a meggy lecsöpögött levét, bevillant, hogy készülhetne belőle valami máz a tetejére. A cukros máznak nem vagyok híve, így pudingos lett.


Hozzávalók:
  • 5 tojás
  • 25 dkg cukor
  • 2 dl olaj
  • 3 dl natúr görög joghurt
  • 40 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 citrom kicsavart leve
  • 1 púpozott evőkanál kakaó + 2 evőkanál tej
  • 50 dkg meggy 
Tetejére:
  • 2 csomag pudingpor
  • meggylé kiegészítve tejjel 6 dl-re
  • 5 evőkanál cukor
  • 12,5 dkg vaj
Így készült:
A meggyet kimagoztam, hagytam a levét lecsepegni.
A tésztához a tojásokat elkevertem a cukorral, jó alaposan, majd hozzáadtam az olajat és joghurtot, belemértem a lisztet, a tetejére szórtam a sütőport és erre ráöntöttem a citromlét. Alaposan összekevertem a masszát.
A massza kicsivel több, mint felét sütőpapírral bélelt tepsibe borítottam (28×32 cm-es), elegyengettem, hogy teljesen fedje be a tepsi alját. A többi tésztában elkevertem a kakaót és tejet, a világos massza tetejére csorgattam, hogy mindenhova jusson.
A meggyet a tetejére szórtam, s 180 fokos sütőbe tettem a tepsit.
Tűpróbáig sütöttem.
A meggylében elkevertem két evőkanál cukrot. Öntöttem hozzá annyi tejet, hogy 6 dl legyen.
Mikor kihűlt, akkor készítettem el rá a krémet: a két pudingot (egyik epres volt, másik fehér csokis, de csak azért, mert sima vaníliás épp nem volt otthon) kevés tejben simára kevertem. Majd fokozatosan hozzáöntöttem a többit, s a maradék cukorral együtt állandóan kavargatva sűrűre főztem. Még azon forrón beleaprítottam a vajat, s addig kavargattam, míg teljesen felolvadt s egynemű lett a krém.
Úgy melegen a süti tetejére kentem, hagytam kihűlni., utána szeleteltem.


Mint minden meggyes süti, ez is finom lett. Befőttből is készülhet, a meggylé akkor is adott.
Kicsit besütiztem a hétvégén, a mérleg mindjárt kimutatta. Ugyanis elhatároztam, hogy öt kilót lefogyok. Kettőt sikerült is, aztán egy visszakúszott. Most megint szigorúbb vagyok magammal. Úgy látszik, egy bizonyos kor után ez már csak így megy... Olyan észrevétlenül felkúszik évi egy-egy kiló, na de megszabadulni tőle már nem olyan könnyű.


2019. július 15., hétfő

Krumplileves

 "A" krumplileves. Nálunk így készült a leggyakrabban, nyaranta pedig újkrumpliból tejfölös-petrezselymesen. Ez is egy nagyon egyszerű régi recept, ami megérdemli, hogy meg legyen örökítve. Mai napig szeretjük, bár én nem főzöm olyan gyakran, mint annak idején Anyukám, Nagymamám. Már csak azért sem, mert hetente kétszer főzök levest. Régen sokkal gyakrabban főztek, mert nem volt hűtő -nekünk már persze volt-, ahol elálljon három napig is az étel, így gyakrabban sorra került.

Hozzávalók:

  • 8-10 közepes krumpli
  • 4-5 babérlevél
  • néhány szál petrezselyemzöld
  • 1 paprika (el is maradhat)
  • 2 evőkanál liszt
  • 4-5 evőkanál olaj
  • 2-3 dl tej
  • pirospaprika
  • ecet
Így készült:
Vizet tettem főni- úgy 1,5-2 litert, nem szoktam mérni. Sózom.
A krumplit megpucoltam, megmostam, felkockáztam, a vízbe tettem. A babérlevelet is beletettem, hogy együtt főjön, meg a félbevágott paprikát. Paprikát csak idényben tettünk bele, esetleg egy paradicsomot is, az is jót tesz az ízének. Miközben főtt, elkészítettem a rántást: az olajon egyik evőkanál lisztet kissé megpirítottam. Akkor tettem a levesbe, mikor a krumpli már puha. A másik evőkanál lisztet -nem mérem púposan- elkevertem kevés tejben, majd hozzáadtam a többi tejet is, ezt is a leveshez öntöttem. Pirospaprikát is tettem bele, egy kanálhegynyit. Néhány szál petrezselyemzöldet is belevágok, tényleg keveset, nem kell, hogy uralkodjon az íze.
Végül az ecetet. Almaecetet használok ételekbe, 4-5 evőkanálnyit öntök a merőkanálba, ezt felengedem forró levessel, s így teszem hozzá az egészhez. Különben képes összekapni a tejet a levesben.

Kicsit hosszasan írtam le, de viszonylag gyorsan elkészülő leves.
Régen kenyeret is ettünk a levesekhez, de erről már rég leszoktam. Viszont paprikát harapdálni hozzá még mindig jól esik.
Mennyi vizet, mennyi sót? Attól függ, mennyi levest szeretnénk, s ki milyen sűrűn szereti. Nekem a leves legyen leves. Azaz nem főzöm sűrűre. Sót meg egyszer csapott teáskanálnyit teszek hozzá, aztán kóstolgatás során eldöntöm, kell-e még. Mai napig többször sózok főzés közben- inkább többször keveset, mint egyszer sokat.


2019. július 12., péntek

Csodás tejes pite

Nemrég próbára tettem egy kakaós-kávés "intelligens" süti receptet. Nem sikerült, vagy az összetevők, vagy én nem voltam elég okos... Most csak egy tejes pitét szerettem volna sütni, egy itt talált recept alapján, s mikor felszeleteltem, én lepődtem meg a legjobban. Szép réteges lett, és nagyon finom.
Érdekes ez a süti, kezdetben még palacsintatésztának is híg keverék a massza. Mire megsül, három réteg lesz: az alja keményebb, palacsintaszerű, a közepe puha vaníliakrémre emlékeztet, a teteje pedig olyan, mint a piskóta.

Hozzávalók:

  • 8 tojás
  • 20 dkg cukor
  • 25 dkg vaj
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • csipet só
  • 20 dkg liszt
  • 1 l tej
Így készült:
A tojásokat szétválasztottam.
A vajat mikróban megolvasztottam, hagytam hűlni.
A sárgákat elkavartam a cukorral és vaníliás cukorral, jó alaposan, majd hozzákevertem a már nem forró vajat, aztán a liszttel simára kevertem.
Fokozatosan hozzáöntöttem a tejet.
A fehérjéket egy csipet sóval kemény habbá vertem, majd a híg massza tetejére borítottam s óvatos, fentről lefele irányuló mozdulatokkal átkevertem. 
Sütőpapírral kibéleltem egy 28×32 cm-es tepsit és beleborítottam a tésztát.
170 fokos sütőbe tettem s addig sütöttem, míg a teteje szépen megpirult.

Azért akadt meg a szemem a recepten, mert sok tojás gyűlt össze, ami ritkaság. Mostanában kevesebbet sütök, talán azért. Nyakunkon a hétvége- keresek megint valami sok tojásos receptet, s meg van oldva a probléma!😉

2019. július 11., csütörtök

Barna kenyér

Egyre ritkábban sütök kenyeret itthon, még géppel is, pedig abba csak bele kell mérni a hozzávalókat, s majd sípol, ha kész a friss mindennapi. Néha nekiveselkedek a sütős változatnak is, s most, hogy szabadságon vagyok, s fogytán volt a több napos egy kilós bolti kenyér -nem sok kenyér fogy nálunk-, nekiláttam egy kiló lisztből kenyeret dagasztani. Két takaros kenyérke lett belőle, szerintem egy hétig elég lesz.
Nem bonyolítom túl, semmi hókuszpókusz, megdagasztom, kelesztem, formázom, megint kelesztem, s megy a sütőbe, s lesem, mikor pirult meg szépen. Azért dologidőben ez is időigényesnek számít, de most élvezem a szabadságot. Tényleg.

Hozzávalók:

  • 1 kg liszt (ebből 30 dkg teljes kiőrlésű, 30 dkg rétesliszt, többi sima fehér búzaliszt)
  • 2 teáskanál só
  • 6-6,5 dl víz
  • 4 dkg élesztő
  • 1 mokkáskanál cukor
  • 5-6 evőkanál olaj
  • maréknyi lenmag
Így készült:
A liszteket kimértem, tálba szitáltam. Elvegyítettem a sóval. Közepébe mélyedést készítettem, ebbe öntöttem 4 dl meleg vizet. Nem forrót! Belemorzsoltam az élesztőt, meg szórtam bele mokkáskanálnyi cukrot. Letakartam, s így hagytam addig, míg az élesztő felfutott. 
Dagasztani-gyúrni kezdtem, közben tovább adagoltam hozzá a meleg vizet. Még két és fél dl kellett, hogy megfelelő keménységű legyen a tészta. (Nem gyúrtam lágyra.) A végén tettem hozzá a magot és az olajat, ezzel is dagasztottam még egy darabig. Letakartam, s hagytam duplájára kelni. Ekkor lisztezett deszkára borítottam, kettévágtam, megformáztam, tepsibe tettem, bevágtam a tetejét. Újabb fél órányit kelesztettem, majd 170 fokra előmelegített sütőbe tettem. 
Egy idő után feltekertem 180-ra, úgy tűnt, nagyon lassan sül.
Mikor szép piros lett a teteje és kopogós, kivettem a sütőből.

Kicsit sűrűbb, a teljes kiőrlésű liszt miatt, de a miénk! 😊 
Reggelire ettünk belőle, azért más, mint a bolti. Szerintem finomabb, laktatóbb, és egészségesebb. 
Jó lenne rendszert csinálni az itthoni kenyérsütésből, de már el sem határozom, mert mint minden, ez is dugába fog dőlni. Mikor olyanom van, sütök, és kész.

2019. július 8., hétfő

Köménymagleves

...ahogy nálunk készül. 
Egyike azon leveseknek -nem sok volt- amit gyerekeim keményen válogatós korszakukban is megettek. Titka talán az egyszerűségében rejlik. Mint ahogy a nagymama-korabeli ételeknek rendszerint: egyszerűek és finomak. Lehet, azért szeretem őket annyira, mert ezeken az ízeken nőttem fel, és bármennyi "új" receptet próbálok ki s honosítok meg konyhánkban, ezeket nem tudják kiszorítani. Köménylevest nem csak a nagy evészetek után szoktam főzni- ilyenkor különösen jól esik-, de mikor gyorsan kell nem sok rendelkezésre álló alapanyagból főzni, ehhez folyamodok. És mindenki szereti nálunk.


Hozzávalók:

  • 2 evőkanál köménymag
  • 1 nagy fej hagyma
  • 4-5 evőkanál olaj
  • 2 evőkanál liszt
  • 4-5 dl tej
  • pirospaprika
Így készül:
A köménymagot és a megpucolt, négybe bevágott hagymát úgy másfél-két liter vízben főni tettem. Teáskanálnyi sót is adtam hozzá. Miután felfőtt, kis lángon hagytam főni vagy 10 percig. Elzártam alatta a lángot, s 10-15 perc múlva leszűrtem. 
A lét visszatettem főni. Az olajon 1 közepesen púpos evőkanál liszttel rántást készítettem. 
Nem szoktam mérni az olajat, annyi legyen, hogy enyhén folyós liszt-olaj keveréket kapjak. Kis lángon sűrűn kevergetem, míg megváltozik a színe. Nem szoktam megpirítani, épp még kivilágosodik. 
Mikor már fő a leves, hozzáteszem a rántást.
Gyorsan elkészítem a habarást: a másik evőkanál lisztet kevés tejben simára keverek, majd hozzáadom a többit és a leveshez öntöm. 
Kanálhegynyi pirospaprikát teszek még hozzá, hogy ne legyen sápadt a leves, ha szükséges, még sózom. Felfőzöm, s kész is.
Itt bogyóval- azaz levesgyönggyel- ettük, de leggyakrabban pirítós a kísérője. Néha ütök bele tojást, s belefőzöm, de ez a családnak kevésbé tetszik, a benne úszkáló tojásdarabkák miatt.

2019. július 4., csütörtök

Tejfölös lepény

Nálunk vödörszámra fogy a tejföl. Tényleg fogy. S hogy történt, hogy nem, egész vödör várakozott felhasználásra. Persze, hogy sütiben végezte.

Hozzávalók:
A tésztához:
  • 25 dkg liszt
  • 5 dkg cukor
  • fél csomag sütőpor
  • csipet só
  • 1 nagy tojás
  • fél dl tej
  • 1 evőkanál zsír
A töltelékhez:
  • 4 tojás
  • 25 dkg cukor
  • 10 dkg gríz
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 1 citrom kicsavart leve
  • 1 vödör tejföl (80 dkg)
Így készült:
A tésztához valókat tálba mértem, összegyúrtam. Tejből annyi kell, hogy gyúrható tésztát kapjunk.
A tésztát tepsi méretűre nyújtottam, (28×32 cm-es), belehelyeztem a tepsibe, a széleket, sarkokat beleigazítottam-nyomkodtam.
A töltelékhez előbb a tojásokat kevertem el a cukorral, jó alaposan, majd hozzákevertem a grízt, tejfölt, citromlét. Egyneművé kavartam, s ráborítottam a tepsiben várakozó tésztára.
180 fokos sütőben sütöttem. Addig, míg enyhén pirulni kezdett a teteje, illetve a széleken pirulni kezdett.

Túrós süti hatású lett, szerintem első kóstolásra mindenki meg van győződve róla, hogy túrós, és nem tejfölös. Tehát aki a túrósat szereti, ebben sem fog csalódni.

2019. július 3., szerda

Bolognai lángos

Nem magamtól találtam ki ezt sem. A helyi Vöröskereszt Szervezet gyereknapot szervezett az iskolában, s többek között ilyen finomsággal is készültek a gyerekeknek. Természetesen mi is kaptunk belőle kóstolót, s elhatároztam, otthon is tesztelni fogom a családon. Nekik is ízlett!

Hozzávalók:
A tésztához:

  • 1 kg liszt
  • 2 teáskanál só
  • 2 dl tej
  • 5 dkg élesztő
  • 1 teáskanál cukor
  • langyos víz
  • 4-5 evőkanál olaj
A töltelékhez:
  • 50 dkg darált hús
  • 1 nagy fej hagyma
  • 2 evőkanál olaj
  • só, bors, paprika
  • 2-3 evőkanál sűrített paradicsom
  • oregánó, bazsalikom, kakukkfű
  • + reszelt sajt a tálaláshoz
  • + olaj/zsír a sütéshez
Így készült:
A lisztet elvegyítettem a sóval (közepesen púpos teáskanállal mérve).
A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.
Mikor felfutott, hozzáadtam a liszthez, s miközben langyos vizet adagoltam hozzá, összegyúrtam. Jól formázható, kissé lágy tésztát kell kapnunk. Legvégül az olajat adtam hozzá s megdagasztottam. Letakarva hagytam megkelni.
Közben elkészítettem a tölteléket: a hagymát megpucoltam, felaprítottam s az olajon megpároltam. Hozzáadtam a darált húst, sóztam, morzsásra pirítottam. Fűszereztem borssal, paprikával és a zöldfűszerekkel (mindegyikből 1-1 nagy csipetnyit adtam hozzá), és végül a paradicsommal összefőztem.
A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítottam.
15 kis gombócra osztottam. Mindegyiket kerekre nyújtottam, felére 1 evőkanál tölteléket tettem, elosztottam, majd a másik tésztafelet ráhajtottam, a széleket lenyomkodtam.
Serpenyőben ujjnyi olaj/zsír keverékét melegítettem, s kisütöttem a töltött lángosokat.
Jó sok lett belőle, kiadós és laktatós. Vacsorára készült, de másnapra is maradt reggelire, tízóraira.
A sajtot eredetileg bele terveztem sütni, de már javában sült, mire észbe kaptam, így a tetejére került. A lényeg, hogy legyen - én mindenbe-mindenhez teszek, ami csak elbírja! 😃