2019. április 17., szerda

Sajtos-köményes rúd

Egy ideje foglalkoztat a gondolat, hogy az ugyanannyi túró-liszt-margarin sós rúd mintájára próbálkozzak sajttal. Sajtimádó lévén tudtam, hogy rossz nem lehet, de azért húsvét előtt, az elmúlt hétvégén tettem egy próbát, nehogy élesben valami balul süljön el. Egy tojást azért tettem hozzá, mert a sajt jóval szárazabb, mint a túró, anélkül nem állt volna össze a tészta. És -minő meglepetés😉-  finom lett! Még van belőle néhány darab, s még mindig finoman roppanós, így azt is tudom, hogy napokkal előbb elkészíthető.

Hozzávalók:

  • 30 dkg reszelt sajt
  • 30 dkg liszt
  • 30 dkg margarin
  • 1 tojás
  • 1 teáskanál só
  • 1 teáskanál egész köménymag
Így készült:
A lereszelt sajtot, margarint, lisztet, sót összemorzsoltam, majd a köménymag és tojás is belekerült és összegyúrtam.
Egy órányi pihentetés után kinyújtottam, derelyemetszővel kisebb rudakat szabtam belőle, tepsibe pakoltam. 
180 fokon világosra sütöttem. Azaz addig, míg pirulni kezd.

Szerintem bármilyen kemény, reszelhető sajttal finom, a trappista is tökéletes bele. 
A köménymagot szeretem amúgy is, ugyanakkor az emésztésnek is jót tesz. Nagy evészetek idején érdemes belecsempészni az ételekbe. Szóval. kellemest a hasznossal!😊
Húsvétra 50 dkg sajtból fog készülni, s margarin egy részét zsírra váltom. 

2019. április 16., kedd

Isler

Az utóbbi időben, holott azt hittem, túl vagyok a tavaszi fáradtságon, kiderült, hogy mégsem, mert sehogy sem akart elég lenni a nap huszonnégy órája, s ebből próbálkozásaim ellenére sem sikerült elegendőt szakítanom a pihenésre. Most azért feldob a tavaszi szünet közeledése, ami ugyan csak két nap, ha leszámítjuk az amúgy is munkaszüneti napokat és hétvégét, s bár már minden percét beosztottam (ami szokás szerint borulni szokott), de nem kell korán kelni, s ez nekem már sokat számít! ☺
Bár korábban a húsvétot megelőző időszakra is számos tervem volt, hát ezek sem valósulnak meg idén... De az elmúlt hétvégén megsütöttem egy nagy adag islerkorongot, egy részét össze is raktam vasárnapi süti gyanánt, de nagyobbik része várakozik húsvétra, unokaöcsik kedvére téve vele.

Hozzávalók:

  • 1 kg liszt
  • 30 dkg porcukor
  • 3 csomag vaníliás cukor
  • 2 csipet só
  • 50 dkg vaj
  • 1 evőkanál zsír
  • 3 tojássárga
  • 1 egész tojás
  • sárgabaracklekvár összerakni
  • csoki bevonni (kb. 30 dkg ennyihez)
Így készült:
A lisztet, porcukrot, sót tálba tettem, elmorzsoltam a puha vajjal és zsírral. Hozzáadtam a tojássárgákat és az egész tojást, s tésztává gyúrtam. Előbb csak a sárgákat adtam hozzá, de nem bizonyult elégnek ahhoz, hogy összeálljon a tészta, kellett az egész tojás is, hogy összegyúrható legyen.
A tésztát három részre osztva nyújtottam, kisebb pogácsaszaggatóval kivagdaltam, tepsibe pakoltam, 170 fokon világosra sütöttem. Épp csak addig, míg a széle pirulni kezdett. A lehulló darabokat is összegyúrtam, s nyújtottam-szaggattam.
Sok tepsivel lett belőle, nem is számoltam, de jó sokáig sült, egyik a másik után.
Kettesével lekvárral összerakosgattam, most csak úgy harmadát, s gőz fölött felolvasztott csokival (10 dkg) vontam be a tetejét. Másnapra átpuhult.

Mindenki szereti az islert, de a két nagyobbik unokaöcsémnek a kedvence. S mivel húsvétkor nálunk lesz a család, ezzel -is- kedveskedek nekik.
Előre is megsüthető, mivel elméletileg sokáig eláll. Akár úgy is, mint én, hogy csak a lapokat sütöm meg, s szombaton Leányzó összerakja lekvárral, bevonja csokival.

Meglepetés Évától

Éva, hiányolván a blogjátékokat, húsvéti süteményreceptek küldésére buzdított. Minek is ne, gondoltam, hisz rengeteg van a blogomon, egyet csak ki bírok választani. El is küldtem, majd néhány nap múlva jött a meglepetés: nyertem! Holott az el is kerülte a figyelmemet, hogy "tétje" is van a dolognak. De kellemes meglepetés volt, amit ezúton is köszönök Évának, nem kevésbé a kedves ajándékot, amit hamarosan meg is kaptam.
Mintha mindenki egyre elfoglaltabb lenne, köztük én a legjobban (😄), a blogjátékok sem a régiek, talán ezért is van egyre kevesebb belőlük. Éva játékára sem érkezett túl sok recept, de az a néhány megér egy rátekintést, itt, hisz ötletet adhat a húsvéti sütilista összeállításához.

2019. április 3., szerda

Mit főzzek már megint? 2.

Ezúttal húsmentes ebédet ajánlok, mert hús nélkül is lehet finomakat főzni.
Már említettem, hogy gyerekkorunkban többnyire csak hétvégén került hús az asztalra. Egy-egy levágott tyúkocska szolgáltatta az ebédet, vagy az egész évben nevelgetett s decemberben levágott malac egyik-másik porcikája. És állítom, hogy akkor éltünk egészségesebben. Bár akkoriban a brokkolit még nem ismertük, s krémleveseket sem ettünk, de a rakott krumpli egyik kedvenc második fogásunk volt.
Brokkolikrémleves
Rakott krumpli
Somogyi édes aprósütemény
Sajtfánkocskák
Vacsorára egy darált húsos fogás:
Pásztorpite
Tízóraira, uzsonnára:
Fahéjas csiga
Ráadás süti:
Csokikrémes diós piskóta

Kakaós vajaskeksz

Már megint összecsaptak a fejem fölött a hullámok, s úgy érzem, egy darabig nem is bírok úrrá lenni az áradaton. Szóval nagyon összesűrűsödtek a tennivalók, így lesz ez húsvétig, akkor egy kis pihenés- de ha jól átgondolom, csak 2 nap nyugi lesz, aztán megint bele a sűrűjébe.
Szóval nem sűrűn fogok jelentkezni, akkor is a már megírt bejegyzésekkel. S közben begyűjtök néhány újat, megírásra várót! :-) Ez is korábban megírt, régebbi recept. Most ennyire futja!
Nagyon szeretem a vajas kekszet, kipróbáltam kakaósan is.
Hozzávalók:
  • 45 dkg liszt
  • 5 dkg kakaó (holland)
  • 20 dkg porcukor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 25 dkg vaj
  • 2 tojás
Így készült:
A lisztet, kakaót, porcukrot elmorzsoltam a  vajjal, majd a két tojás hozzáadásával összegyúrtam.
Kinyújtottam, tetszés szerinti formával szaggatható. 
180 fokon sütöttem. Hamar sül, figyelni kell rá, főleg, hogy nem is látszik, mikor pirulni kezd, mert sötét színű. Mikor a teteje már nem lágy, ki lehet venni a sütőből.
Még mindig a levendulás keksz a kedvenc, de kakaósan is finom volt! :-)

2019. március 28., csütörtök

Túrós süti, a megunhatatlan

Az utóbbi időben már nem, de sokáig a mit süssekre Fiam válasza az volt, hogy reszelt túróst. Készült is elég gyakran, s mellette még számtalan formában tettem eléjük a túróval töltött süteményeket. S még nem hallottam soha, hogy méltatlankodnának, hogy már megint??? Vannak igen egyszerű, kevert s rákanalazott töltelékkel rendelkező sütik, a kissé munkaigényesebb pite, aztán krém formájában is kerül időnként sütibe, sőt, torta is töltődik vele. Férjem kedvence az ananászos túrótorta. A sósak is finomak vele, akár pogácsa, akár rúd. Összesen 84 féle-fajta túrós süti szerepel a blogon, ezekből válogatok s ajánlok elkészítésre méltókat (bár mindegyik az). ☺
A teljesség igénye nélkül, édesek, szeletesek, a kedvenc reszelt túróst kihagyva, mivel a régi recept régi fotója igencsak megérett egy cserére...
(A receptek a képek alatti feliratra kattintva érhetők el.)
Túrós zserbó

Túrós pite


Hóvirág kocka
Háromszínű túrós süti
Málnás túrós szelet
Pihe-puha túrós süti
Alföldi vargabéles
Rengős túrós
Túrós lepény
Különleges túrós süti

2019. március 27., szerda

Tojásleves

Van néhány étel, amit mifelénk főztek, de máshol nem találkoztam velük. Ez is olyan. Szeretjük, egyik kedvenc levesünk. S egyik leves, amit a kiskorukban igencsak válogatós gyerekeink szívesen megettek.
Szüleim kis szülőfalujában, a Szilágyság hepehupái között így készült a tojásleves. Lisztes rántottát kell sütni, s az van belefőzve kockákra vágva a babérleveles-ecetes lébe. Elég egyszerű, könnyű leves, ami mellé kiadósabb második fogás dukál. 

Hozzávalók:

  • 2 púpozott evőkanál liszt
  • 6 tojás
  • só, bors, paprika
  • kevés olaj
  • 3-4 babérlevél
  • petrezselyem
  • 1 teáskanál házi ételízesítő
  • 1 evőkanál liszt és 3 dl tej a habaráshoz
  • 3-4 evőkanál almaecet
Így készült:
Két liternyi vizet sóval, babérlevéllel, kevés petrezselyemmel, ételízesítővel főni teszek.
A lisztet előbb 2 tojással simára keverem, majd egyenként hozzáadtam a többi tojást, mindegyikkel felvertem. Sót, borsot, paprikát kevertem bele.
Teflonserpenyőben pici olajat tettem, mikor már meleg, beleöntöttem a tojásos keveréket. Mikor egyik fele megsült, lapos fakanállal átfordítottam a másik felére. Mikor az is megsült, kockákra vágtam. Természetesen nem késsel, az nem tenne jót a serpenyőnek, hanem a fakanál élével.
Mikor felfőtt a víz, beletettem a tojáskockákat. 
A lisztet a tejjel elkevertem. Előbb kevéssel, majd hozzáadtam a többit is.
A tojás előbb nagyon megnő a fővő vízben, de a hideg tej hozzáadásával összeesik. A tejjel is felfőztem, az ecettel ízesítettem. Pici paprikát tettem még bele, hogy ne legyen sápadt a leves. Megkóstoltam, ha kell, még sózom.
Biztosan sokaknak furcsa, de érdemes kipróbálni. Mi így szoktuk meg, így szeretjük.