Dióhabos lekváros süti

 Az elmúlt hétvégén itthon volt Fiúnk. Pünkösd óta nem tett látogatást minálunk, így különösen vártuk. De kicsit pótolja a hosszasabb távollétet azzal, hogy holnap is jön. Igaz, csak egy napra, közeli egyetemi meg baráti programok között szakít ránk is kis időt. No és ha már itthon volt, előtte másfél napra bevettem magam a konyhába. A kelt sütiktől maradt tojásfehérjék felhasználása végett készült ez a süti: 

Hozzávalók:

A tésztához:

• 35 dkg liszt
• 5 dkg cukor
• 15 dkg zsír
• 1 csipet só
• 1 sütőpor
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• 1 tojás
• 1 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 6 tojásfehérje
• 1 csipet só
• 20 dkg cukor
• fél citrom kicsavart leve
• 20 dkg darált dió
• 1 üveg lekvár (szilva)

Így készült:

A tésztához a lisztet, sütőport, sót, cukrokat elvegyítettem, majd hozzáadtam a tojást és tejfölt, összegyúrtam. Ha kemény lenne, még kevés tejföllel lehet javítani rajta.

Míg elkészül a töltelék, letakarva hagytam a tésztát pihenni.

A tojásfehérjéket előbb a csipet sóval, majd a cukor fokozatos hozzáadásával kemény habbá vertem. A citromlé is belekerült kanalanként, közben tovább vertem a habot. Ha kész, fakanállal óvatos mozdulatokkal elvegyítettem benne a darált diót.

A sütőpapírral bélelt tepsibe (28×34 cm-es) beleigazítottam a tésztát- előbb nagyjából kinyújtottam, majd elnyomkodtam, hogy végigérjen. Rákentem a lekvárt, erre került a dióhab.

180 fokos sütőbe tettem, s addig sült, míg a teteje láthatóan megpirult- kicsit jobban, mint az enyém, mert még sülhetett volna pár percet.

Két hibája is lett a sütinek: nekem túl édes lett, a habba elég lett volna kevesebb cukor is. De lehet, csak azért, mert elég kevés cukrot használunk, például gyümölcslevesbe sem teszek már, csak amennyi van a befőttben, ha abból készül, a kávét, teát is nélküle iszom. A másik vétkem, hogy egy leheletnyivel hamarabb kivettem a sütőből, mint kellett volna- az alja igencsak határeset volt a nyers és megsült között. Ez nem az a tűpróbás süti, a teteje alapján ítéltem meg- kicsit sötétebbre kell sütni. De elfogyott, így legalább még a szokottnál is puhább lett. 

A fotózásnál beállt Hédi is- Ő rendezte el, a fotók egy részét is ő készítette. Családi vállalkozásben is lehetne csinálni: Leányzó a dizájner, mérnökként, párja az informatikus, Gergő a folyamatok szakértője mikrobiológusként, Férjem pedig megépíti, ki-be-össze-meg-szétszereli, amit szükséges. Én kimaradtam: csak sütök-főzök.😁

Lekváros-kakaós szelet

Nyáron, nagy melegek idején, amikor krémes süti kizárt, de valamit kell készíteni, akkor (is) nyúlok ilyen kevert-kavartakhoz. Ez gyorsan is kész, nem kell sokáig "élvezni" a konyha melegét, meg került bele lekvár, hogy azért túl száraz se legyen. 

Hozzávalók:

• 4 nagy tojás
• 20 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 35 dkg liszt
• 2 púpozott evőkanál kakaó
• 1 mokkáskanál mézesfűszer (vagy fahéj)
• 1,5 dl olaj
• 1,5 dl tej
• lekvár tölteni

Így készült:

A tojásokat a cukorral alaposan elkevertem, majd hozzáadtam a lisztet, sütőport, mézesfűszer-keveréket,  kakaót és olajat, ezekkel simára kevertem. Végül a tejet adagoltam bele. 

Mikor egynemű lett a tészta, sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam. (Tepsi mérete: 26×32 cm.) 

180 fokon tűpróbáig sütöttem.

Mikor kihűlt, vízszintesen kettévágtam, lekvárral vastagon megtöltöttem. Málnalekvár került bele, de bármilyennel finom lehet.

Egyszerű, gyorsan kész és finom. 

Lekvár nélkül is készíthető, aszalt gyümölcsökkel feldobva. Vagy gyümölcsdarabokat dobálva a tetejére, tejszínhabbal...

Diós lekváros kelt kifli

Az egyik kedvenc, gyakran bevetett alap kelt tésztámból készült ez a kifli, amiből édes és sós sütemény is alakulhat. Most édes- és ha előző lekváros kifli a "századik", ez a százegyedik. 

Nem mostanában készült, de néhány hónapig ellennék az elmaradtak pótlásával, no meg a böngészéssel, hogy párosítsam a fotót a recepttel, meg fordítva. S közben mindig sütök újabbat- és megint ki akarok próbálni valamit, aztán újra vár valami felhasználni való alapanyag a konyhában- elvetemült vagyok. Aztán megetetem másokkal, amit alkottam. Persze előtte megkóstolom, de ehető szokott lenni a végeredmény. 

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 1 teáskanál finomsó
• 3 evőkanál cukor
• 2 dl olaj
• 2 tojás
• 4 dl tej
• 4 dkg élesztő
• lekvár tölteni
• 1 tojás lekenni
• darált dió, cukor, vaníliás cukor a forgatáshoz

Így készült:

A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne egy evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt és hagytam felfutni. 

A lisztet elvegyítettem a sóval, a maradék 2 evőkanál cukorral, beleöntöttem az olajat és elmorzsoltam. A közepébe méleyedést készítve, beleütöttem a tojásokat és beleöntöttem a felfutott élesztős tejet. Összegyúrtam, megdagasztottam. Ha túl kemény lenne a tészta, még kevés tejjel lehet javítani rajta. 

Kevés liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni.

Közben előkészítettem a darált diós keveréket- úgy 10 dkg darált diót és ugyanannyi cukrot, 2 csomag vanníliás cukrot összekeverek. Egy tojást felvertem.

A megkelt tésztát deszkára borítottam, 5 részre osztottam. Sorra mindegyiket nagy kerek lappá nyújtottam, félbe-negyedbe. majd a negyedeket is 2 vagy 3 részre osztottam, attól függően, mekkora kifliket akarok. Teáskanálnyi lekvárt raktam mindegyikre, felsodortam, lekentem a felvert tojással, meghempergettem a cukros dióba és így pakoltam tepsibe.

180 fokos sütőbe tettem, hagytam szép pirosra sülni őket.

Reggelire, tízóraira, uzsonnára, vagy egy kiadós leves mellé másodiknak is megteszi. Vagy csak úgy, édesség iránti vágyat csillapítani. 

Szilvalekvár van benne, de bármilyen kerülhet bele, ami remlhetőleg nem folyik ki sütés közben. 

Ebből a tésztából készült már kalács is, kakaós és fahéjas, de sokféle módon felhasználható. Ha 2 teáskanál sót teszünk bele és cukrot nem, sósakat lehet készíteni belőle- például ebből a tésztából készül Hédi kedvenc kiflije, ami azóta sokszor készült, és mindig vajat használok a töltelékhez- tényleg nagyon finom tud lenni.

Lekváros kifli, a századik

 Nem számoltam meg ugyan, de biztosan sokadik. Ha többfélét sütök, szinte biztos, hogy valamiféle kifli is szerepet kap: mindenki szereti, kirándulni is tökéletes, lekvár van bőven, s kitalálhatom, most éppen hogyan készüljön. Persze más töltelékkel is lehetne, de önző módon rendszerint a lekvár mellett döntök, ami szilva legyen, mert nekem az a kedvencem. 

Időnként a férjeink kimenőt kapnak, ilyenkor legtöbbször koncertre mennek, s persze hogy nem engedem el az enyémet sütemény nélkül. Sörkorcsolya volt az óhaj-sóhaj, ami számomra valami sósat jelent, de ez most új megvilágításba helyeződött: az édes mind elfogyott, a sós kevésbé volt kelendő. De biztosan csak a szilvalekváros, roppanós, porcukros kifli az oka...

Ezúttal így készült:

Hozzávalók:

• 70 dkg liszt
• nagy csipet só
• 2 evőkanál porcukor
• 20 dkg margarin
• 15 dkg zsír
• 3 tojássárga
• 2 dl főzőtejszín
• 1 teáskanál vaníliaaroma
• 1 nagy üveg szilvalekvár tölteni
• porcukor beszórni

Így készült:

A lisztet, sót, porcukrot tálba mértem és a margarin és zsír hozzáadásával összemorzsoltam. Mikor egyenletesen eloszlott benne a zsiradék, belekerült a tojássárga, vanília, tejszín és összegyúrtam. Keményebb, de azért gyúrható-formázható tésztának kell lennie.

Ha túl kemény lenne, pici tejjel lehet lazítani, ha meg lágyra sikerül, még kevés liszt kerüljön bele.

8 gombócra osztottam, mindegyiket sorra vékonyra, kör alakúra nyújtottam és félbe-négybe, majd 8 szeletre vágtam derelyemetszővel. Töltöttem, sodortam, tepsibe pakoltam, 180 fokon pirulásig sütöttem. Nem kell sötét színt kapnia, akkor túl száraz lesz. 

Sütés után porcukrot szórtam rá- de egy részét anélkül ettük, a lekvártól és a benne lévő kicsi cukortól úgy is elég édes volt. 

Így töltöttem: a lekvárra ráhajtottam a két tésztasarkot és kicsit rányomtam, utána sodortam kiflivé- így talán kevésbé folyik ki a töltelék. De azért itt-ott mégis megtalálja a kiutat, pedig kemény lekvárt szoktam beletenni. Persze nem üstben, egész keményre főzöttet, mert az tuti nem szökne ki. 

Kávé mellé tökéletes- utóbbi időben néhány kirándulásra is ezt sütöttem, mert e reggeli kényelmes kávézásnak kísérője is kell legyen. 

No meg napokig megtartja roppanósságát, élvezhetőségét.

Papanas

Nem egyszer láttam ilyen sütit román blogokon, de egyszer sem jutottam arra az elhatározásra, hogy én ezt meg fogom sütni. Mindaddig, amíg közelebbről meg nem ismerkedtem vele: otthoni tartózkodás alatt barátnőmékkel étteremben ücsörögve, barátnőm ezt rendelt csak. Szép nagy adagot hoztak ki, így mi is megkóstoltuk- nem csak a látványa volt megnyerő, ízre is nagyon finom. Ugyanakkor, talán épp másnap Nővérem Sógornője fagyasztóból kivettet sütött nekünk, az is nagyon finom volt. Leányzóm le is adta a rendelést nálam, így többször készült már, a fotón látható Székelyföldről hozott áfonyalekvárral. Mert azzal az igazi. Semmi különös, csak olajban sült túrófánk, de a tejföl és lekvár különlegessé teszi. Nem tudom, ki találta ki, de dicséretet érdemel érte. 

Hozzávalók:

• 50 dkg túró
• 10 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 2 egész tojás
• 30 dkg liszt
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 evőkanál citromlé
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• csipet só

A tálaláshoz:

• tejföl
• áfonyalekvár
• +sütéshez olaj

Így készült:

A túrót villával áttörtem. Összegyúrtam az összes többi hozzávalóval- a szódabikarbónát leöntöttem a citromlével előbb. Közepesen kemény, jól gyúrható, kissé ragacsos tésztát kaptam.

Eredetileg úgy csinálják, hogy gombócokat alakítanak a tésztából, azt kilapítják, közepét kilyukasztva formázzák koronggá. Én kinyújtottam, lisztezett deszkán, a legnagyobb pogácsaszaggatóval kivágtam, kilukasztottam a közepét, s forró olajban kisütöttem, a kis kivágott karikákat is. A tésztahulladékot összegyúrtam, abból is készültek fánkok.

Még melegen fogyasztottuk, simára kevert tejföllel és áfonyalekvárral megpakolva, pici fánkkal megkoronázva. Így együtt nagyon finom tud lenni!

Recept innen.

A papanasi a román elnevezése ennek a fánknak, de a túrógombócot is így nevezik- az a főtt papanas (kiejve: pápánás). Azt olvastam, hogy olasz eredetű a szó, utána is néztem: a pappa papit, pépet jelent, a pappare jelentése pedig zabálni. Méltó a nevéhez, zabálni való ez a fánk! 😀

Áfonyalekváros-csokikrémes kocka

 Még ez is korábban készült sütemény. De jó alkalmat szolgáltatnak arra, hogy felidézzem az év eseményeit. Sokminden történt. Jó és nem jó felváltva, így: férjem unokatestvérének élete párja tíz évnyi küzdelem után feladta a harcot, nem bírta megvárni fia esküvőjét, melyet két évig terveztek-szerveztek. Így néhány hónap különbséggel sírtunk és mulattunk. Az élet nem kíméletes... de közben megy tovább. 

Én meg sütök rendületlenül. Ha van kinek. Ha csak ketten vagyunk, bizony előfordul, hogy nem kerül sütemény az asztalra. Ha itthon vannak a gyerekek, akkor pótolom: mindjárt többféle készül, egyrészt kedvükre téve, meg fel is kell őket pakolni, hogy néhány napra bebiztosítsam nekik a hazait. Ez a süti is többedmagával készült még áprilisban:

Hozzávalók:

A tésztához:

• 4 tojás
• 20 dkg cukor
• 30 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 2 púpozott evőkanál kakaó
• 1,5 dl olaj
• 1,5 dl tej

A töltelékhez:

• 1 üveg áfonyalekvár
• 8 dl tej
• 2 csomag vaníliaízű pudingpor
• 2 evőkanál kakaó
• 10 dkg csokoládé
• 20 dkg vaj
• 20 dkg cukor

Így készült:

A tésztához a tojásokat a cukorral alaposan elkevertem, majd a többi hozzávalóval együtt sima tésztává kevertem.

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam, majd 180 fokon tűpróbáig sütöttem.

Miután kihűlt, vízszintesen kettévágtam.

A krémhez a pudingporból, kakaóból, tejből sűrű pudingot főztem. Még forrón elkevertem benne egy tábla csokoládét. Sűrűn megkeverve hagytam kihűlni.

Közben a vajat elkevertem a cukorral és kanalanként hozzáadtam a kihűlt kakaós-csokis pudingot.

A tészta alsó lapját megkentem áfonyalekvárral, erre simítottam a krémet, s beborítottam a felső lappal.

Hidegen dermesztést követően szeletelhető.

Így is finom, de csokival a tetején az ünnepi asztalon is megállná a helyét. 

Lekváros-diós labdák

Ha nincsenek itthon a gyerekek, előfordul, hogy nem is sütök sütit a hétvégére. Vagy csak valami gyorsat csapok össze, esetleg kekszszalámit tepsibe nyomkodva. Nem így volt ez az elmúlt hétvégén- sós sütire fájt a fogam, s ha már amúgy is belevetetettem magam a konyházásba, dagasztottam egy édes tésztát is- ezzel kezdem. Végülis is sima lekváros bukta gömbbé formázva, diódarabokkal a tetején, de olyan finom lett, hogy megérdemli, hogy rá szánjam a pihenőidőmet. 

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 1 teáskanál só
• 5 evőkanál cukor
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• 12 dkg margarin
• 1,2 dl olaj
• 4 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 4 dkg élesztő
• 2 tojás
• 1-2 evőkanál tejföl

Továbbá: 

• lekvár (most 2 kis üveggel, 1 szilva, 1 birsalma)
• 1 tojásfehérje lekenni
• maréknyi durvára darabolt dió

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne egy teáskanál cukrot és belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet, sót, 5 evőkanál cukrot , vaníliás cukrot elvegyítettem, majd elmorzsoltam a margarinnal és olajjal. 

Beleütöttem a tojásokat, belekerült az időközben felfutott élesztős tej, és összegyúrtam. Keménynek találtam, ezért 2 evőkanál tejföllel lazítottam. Megdagasztottam, majd kicsi liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni. 

Lisztezett deszkára borítottam, úgy fél centi vastagra nyújtottam, négyzetekre vágtam, 1-1 teáskanál lekvárt pakoltam a közepére. Négy sarkát összefogtam-nyomkodtam a tésztának, gömbbé alakítottam és tepsibe pakoltam.

Egy tojásfehérjét (a sós süti maradéka volt) enyhén felvertem, lekentem bele a bukták tetejét, darabolt diót szórtam rá, kissé rá is nyomkodtam.

180 fokos sütőbe téve hagytam szép pirosra sülni.

Kettőnknek sok lett volna a két nagy tepsinyi sütemény, de volt rá vendég, meg vittem anyósoméknak is, a maradékot meg elvittük munkába. Ott meg mindig jól jön egy kis energiát adó harapnivaló.

Sárga tetejű diós süti

 Sok évvel ezelőtt sütöttem ezt a sütit. Persze nem került sor a közzétételére rögvest, később meg nem találtam meg hozzá a receptet. Meg mertem volna esküdni rá, hogy egy kis méretű receptes újságból sütöttem, amit félre is tettem. Egyik nyári szünetben nem átallottam átlapozni a nem kevés újságot, de nem leltem a keresett receptet. Mint évekkel később, konkrétan az idei nyáron kiderült, igencsak melléfogtam: kávézás közben lapozgattam az egyik régi, innen-onnan lemásolt recepteket tartalmazó füzetemet, s ebben lapult az évekkel korábban keresett leírás, ceruzával jegyzetelve mellette. Még azon a héten újra is sütöttem a sütit, mely emlékeim szerint nagyon finom volt- jól emlékeztem. Kénytelen voltam, mert a recept előkerültével a hozzá tartozó fotót nem találtam! 😀

Hozzávalók:

A lapokhoz:

• 50 dkg liszt
• 20 dkg zsír
• 10 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 1 tojás
• 2-3 evőkanál joghurt/tejföl

A töltelékhez:

• 1 üveg lekvár (sárgabarack)
• 20 dkg darált dió
• 20 dkg cukor
•  1 citrom lereszelt héja

A tetejére:

• 3 tojássárga
• 10 dkg porcukor

Így készült:

A tésztához a lisztet, sütőport, cukrot elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a tojást, meg annyi joghurtot, hogy könnyen formázható tésztát kapjak. 

A töltelékhez elvegyítettem a cukrot a dióval és citromhéjjal.

A tésztát 3 részre osztottam, mindhármat tepsi méretűre nyújtottam. Az elsőt kikent tepsibe igazgattam (28×32 cm-es tepsi), vastagon lekentem lekvárral, rászórtam fele diós keveréket. Rátettem a második lapot, erre megint lekvár és a diós töltelék másik fele került. Befedtem a harmadik lappal.

180 fokos sütőbe tettem, addig sült, míg a teteje megpirult.

Közben a tojássárgákat a porcukorral alaposan elkevertem, s a még forró süti tetejére kentem.

Kihűlés után szeleteltem, de nem tilos langyosan sem.

Nagyon hasonlít a rózsa szeletre, csak itt nem kakaós a középső lap. 

Lehet, néhány év múlva rábukkanok a régi fotóra is, akkor majd mellékelem azt is.😀

Cukros kifli

Újra itthon. Kettős érzés, egyrészt még szívesen maradtam volna Székelyföldön, másrészt újra megállapítottam, hogy mindenütt jó, de legjobb itthon. Tíz élménydús napot töltöttünk Székelykeresztúron és tágabb-szűkebb környékén- azért oda mentünk, mert Leányzónk ott önkénteskedik a nyáron, így vele is eltölthettünk egy kis időt. Abból a szempontból nem volt a legszerencsésebb választás, hogy szinte minden felkapott turistalátványosság távol van innen, de találtunk a közelben, sőt helyben is néznivalót. Amellett, hogy gondozott, virágos- és zöldséges kertekkel övezett porták sorakoznak a kisvárosban, itt található a Gyárfás-kúria, udvarán Petőfi körtefájával, ahol a költő utolsó estéjét töltötte. Legendai sírjára véletlenül találtunk rá, más úti cél keresgélése közben. Legjobban a Fogaras ejtett ámulatba, a közeli Szejkefürdőn kialakított Mini Erdély Park követi, nyomában az Öcsém-tetővel és minden mással. 

Rengeteget fotóztam, majd mutatok néhányat, de előbb egy korábban készült süti receptje következzen:

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 12 dkg margarin
• 10 dkg zsír
• csipet só
• 2 evőkanál cukor
• 3 tojás sárgája
• 2 dl tej + 1 teáskanál cukor
• 1,5 dkg élesztő
• lekvár tölteni (most birsalma)
• 1 tojás lekenni, kristálycukor beszórni)

Így készült:

A tejet megmelegítettem, kellemes kézmelegre, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. 

A lisztet, sót, cukrot elvegyítettem, elmorzsoltam benne a margarint és zsírt, majd a tojássárgák és élesztős tej hozzáadásával összegyúrtam. Könnyen gyúrható, de nem túl lágy tésztát kell kapnunk. 

A tésztát pihenni hagytam egy órányit, majd lisztezett deszkára borítottam, 3 részre osztottam. Mindegyiket kerekre nyújtottam, felcikkeztem, levárral töltöttem, felsodortam. 

Tepsibe pakolgattam, egy felvert tojással lekentem, cukorral szórtam be.

180 fokon hagytam pirosra sülni őket.

Finom, puha kiflik lettek. S vagy századik lekváros kifli a blogon. Nem néztem utána, de biztos jó sok van, mert sokszor sütök, csak úgy, elképzelés szerint, s mert szeretjük őket, kiadósak és minden alkalomra megfelelnek. Vendégeknek is, kirándulni is, munkába vinni harapnivalónak. 

S íme, néhány fotó a nyaralásról- azoknak, akik már látták, és azoknak, akik még nem, hogy kedvet kapjanak e szépséges kis mostoha sorsú országrész megtekintéséhez:

Petőfi körtefája Székelykeresztúron

Öcsém-tető, 1707 m

Egyeskő a menedékházzal, 1470 m

Énlaka

Korond, Csigadomb

Szejkefürdő

Orbán Balázs sírja

Mini Erdély Park

Egy makett a sok közül: Bonchida

Fogaras

2494 méteren, Capra csúcs

Fehéregyháza, Petőfi-múzeum

Segesvár

Segesvár, óratorony