Mikor az
első brownie-t sütöttem, a Fiam nem volt itthon, este érkezett az osztálykirándulásról. Ezért egy kis tányérkával elrejtettem a sütiből a kamrába, hogy Ő is megkóstolhassa. Este nem kért belőle, ezért másnap, mielőtt munkába indultam volna, emlékeztettem a gyerkőcöket, hogy ott a brownie. Lányom nem is felejtette el, amit mondtam, olyannyira, hogy amikor hazaértem, Gergő rögtön elpanaszolta, hogy hugicáját rajtakapta, amint az utolsó darab sütit eszi. De Hédi azért jólelkűen megkérdezte tőle, kér-e belőle:-)
Magamban nevettem, igazságot tenni igazából nem tudtam, így hát megígértem a brownie-ra éhező Fiamnak, hogy sütök újra.
Leültem a számítógép elé, s leírtam vagy nyolc receptet, de egyik ezért, másik azért nem volt megfelelő, ezért összekombináltam egy kilencediket.
Hozzávalók:
- 25 dkg margarin
- 20 dkg tejcsokoládé
- 30 dkg cukor
- 4 tojás
- 8 dkg kakaó
- 20 dkg liszt
- 1 mokkáskanál só
- 10 dkg aprított, héj nélküli mandula
Így készült:
A margarint és a csokoládét összeolvasztottam. Egyenként hozzákevertem a tojásokat. Előbb a cukorral, majd a kakaóval, sóval és a liszttel kevertem el. Végül a mandula került bele.
Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam.
175 fokra előmelegített sütőben 30 percig sütöttem. Elég lett volna 25 perc is, mert kicsikét túlsütöttem, a tetején kissé vastag volt a szárazra sült réteg. De alatta finoman "sületlen" volt.
Annyi változatával találkoztam ennek a sütinek, s annyira finom, hogy fogok még sütni, az már biztos! Ebből már Fiacskám is evett jócskán, így Ő is jól lakhatott belőle:-)
Mostanában sokat töröm a fejem a Leányzón. Mármint azon, hogy elkezdett gömbölyödni. Azaz nem most. Két évvel ezelőtt összeszedett valami vírust, amitől egy héten keresztül mindent, még a vizet is kihányta. Végül a kiszáradástól egy kis infúzió mentette meg. Akkor nagyon lefogyott. Előtte kis karcsú virágszál volt, de utána fokozatosan hízni kezdett. Most olyan határeset, a 10 évéhez, 140 centijéhez 35 kg. Olyan, mint egy kis töltöttkáposzta. Az túlzás, hogy fogyókúrára fogtam, de a nasit kiiktattuk, vacsorára igyekszem kalóriaszegény ételt a család elé tenni.
Nem szeretném, hogy máris a mérleg játssza a főszerepet az életében, hogy bűntudata legyen az elfogyasztott étel miatt, de megbeszéltük, hogy figyeljen oda, mit, mennyit, és mikor eszik. Persze nekem kell legjobban odafigyelni, hisz a szülő felelőssége elsősorban a gyerekkori elhízás.
Azt sem mondhatnám, hogy keveset mozog, hisz sokat van kinn, biciklizik és úszkál, nem ül órákat a tévé és számítógép előtt.
De úgy gondolom, most kell elejét venni, nem szeretném, hogy tovább hízzon. Ugyanakkor abban is reménykedem, hogy elkezd nőni, persze felfele, s arányosabban oszlik el rajta a husi.
 |
| Hédikém, a Mama által varrott kötényben |
Itt pedig osztálytársai körében. Ő a legalacsonyabb, de nem a legvékonyabb:-)
